Part
1 V | Tharaud-Mainvielle urat emlegeté a hír.~A művész magas, eszményi
2 V | és ez volt művészete.~A hír éppen annyi dicsőt beszélt
3 V | Mainvielle-ről, mint Jozefine-ről. A hír, ez a rábeszélő kerítőné,
4 V | diadalairól kellett hallaniok. A hír nemegyszer bírt már összeszerezni
5 V | akkor sem, midőn elmúlt a hír. Mert, édeseim, kik a hír
6 V | hír. Mert, édeseim, kik a hír utain jártok, tudjátok meg,
7 V | városban az a botrányos hír, hogy Mainvielle-né nem
8 V | hadd vesszen cserébe a hír! Ha őt elvesztette volna,
9 V | elvesztette volna, jöhetne a hír, jöhetne a dicsőség, soha
10 V | vele, Tharaud; nagyobb a hír, mint a való; én nem hiszem,
11 V | művésznő! Ne lepje meg azon hír, hogy mai fölléptére bizonyos
12 VII | oroszlánjai?~Mert egyik hír a másikat eltemeti, s aki
13 VII | Iván herceget emelte föl a hír, ki megtudta, hogy Vestris,
14 VII | legtovább beszéltek, ez a hír körülbelül kihúzta a szezont
15 VII | ismét magához kezde térni, e hír által nem érzé magát kellemetlenül
16 IX | ragyoghat, magát közbeszéd, hír, dicsőség tárgyává teheti,
17 XIII | magát érje ez örvendetes hír, kézről kézre adá a levelet
18 XXII | Kárpáthynét meglátogassa, az első hír súlyos betegségéről kényszeríté
19 XXVI | alkalmasint ez hát az a jó hír, amiért gratulálni kellett. –
20 XXVI | gratulálni kellett. – Valóban jó hír. Talán meg is hal ez asszony. –
21 XXVII| egy szó nélkül állt meg e hír után. Most azon a helyen
|