Part

 1 I   |      mikor tisztességesen is meg tudok halni.~– Csak halj meg –
 2 I   | elfelejteni. Nem tesz semmit. Én tudok négerül is. Az nem árt egy
 3 II  |       újságot tud nekem mondani, tudok én önnek mondani különbet,
 4 II  |          világ tudná azt, mit én tudok, csak én magam nem. Ez természetes;
 5 II  |      fognak lenni önre nézve, de tudok egy esetet, mely azokat
 6 II  | nagybátyám számára csináljon; én tudok gyűlölni, tudok gyűlöletből
 7 II  |    csináljon; én tudok gyűlölni, tudok gyűlöletből meglőni, leszúrni
 8 VIII|       Magam sem tudom én. Annyit tudok, hogy nagyobb úr leszek,
 9 XII |      Mindegy az nekem, uraim; én tudok pisztollyal, karddal, még
10 XIV |        Megálljon ön, uram, egyet tudok; azt, hogy ez a leány ön
11 XV  | gyermekektől; koldulni pedig nem tudok, én csak azt tudom, hogy
12 XV  |         állapotba jutott, és nem tudok sem sírni, sem örülni, igen
13 XV  |          szólt Mayerné. – Én sem tudok aludni, egy cseppet sem
14 XV  |          Tudsz te még hímezni?~– Tudok – felelt Fanny. (Ez talán
15 XV  |      volna, s hamarjában nemigen tudok olyan nagy urat, aki a szavát
16 XV  |        Kedves nagynéném! Mindent tudok. Azon nő, kit anyámnak nevezni
17 XIX |         ismerem náladnál. Többet tudok róluk, mint kellene.~– Végül
18 XX  |   haragszom.~– Annak csak örülni tudok – felelt a nagy ember öntudattal
19 XXIV|         oly együgyűnek engem. Én tudok mindent; tudom, Fanny testvérei
20 XXV |  szánalmat koldulok. Valahogy el tudok veszni majd idővel.~Rudolf