Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
durvaságot 1
dús 2
dúsgazdag 1
e 566
eau 1
eb 2
ebbe 2
Frequency    [«  »]
660 mint
624 ki
578 de
566 e
554 még
536 van
528 o
Jókai Mór
Egy magyar nábob

IntraText - Concordances

e

1-500 | 501-566

    Part
501 XXV | Tudta, észrevette, hogy e férfi, kit anélkül is oly 502 XXV | mélyebb pillantást vethetni e jellemébe, s tudnia kellett, 503 XXV | hogy minő játékba kezdett.~E két virág ugyanazonsága 504 XXV | érte mindent.~A szánalom e hangjára megtört az erőszak, 505 XXV | Mit izent Fanny?~– Légy e nőhöz, mert e nagyon, 506 XXV | Légy e nőhöz, mert e nagyon, nagyon boldogtalan.~ 507 XXV | észre, sejtett-e valaha e titokból valamit? Angyalarca 508 XXVI | mely belsejében felforrott e szóra.~– Hisz különben mi 509 XXVI | ahogy torkán kifért, felelt e kétségbeesett mormogásra.~– 510 XXVI | boldog hajlandóságával.~E percben erős, férfias hang 511 XXVII | tartozik.~Mivé fog lehetni e fiú nemesebb nevelés által, 512 XXVII | hallottam legelőször”.~Mi legyen e fiú neve? Egyike azon fejedelmek 513 XXVII | egy szó nélkül állt meg e hír után. Most azon a helyen 514 XXVII | szájáról.~– Ha volna számára e világon segély – szólt az 515 XXVII | ezalatt kiállania, amíg e szavakat mondja.~Alig egyórai 516 XXVIII| még laknak benne.~Egyikén e fakó utaknak a hosszú téli 517 XXVIII| egyenesen az emlék felé tart.~E látogató Rudolf.~Tehát mind 518 XXVIII| térdeplőhöz.~Sándor ráismert e hangra. Megtudta, hogy az 519 XXVIII| bírta megérteni, hogy jön az e helyre, ez órában.~– Gróf 520 XXVIII| szívességgel volt egykor; tetézze e jóságát most azzal, hogy 521 XXVIII| világlott át eszén, hogy hiszen e , mielőtt Kárpáthy neje 522 XXVIII| megszorította azt.~– Ön szereté e hölgyet. Ön eljött őt megsiratni?~– 523 XXVIII| szabad szeretni. Én szerettem e nőt, szeretem most is, és 524 XXVIII| főúrtól: „Hát önt mi hozza e helyre ily órában, hát ön 525 XXVIII| szokták érinteni, megcsókolá e névnek: „Fannymindenik 526 XXVIII| Ön előtt nem szégyenlem e gyöngeséget – szólt azután 527 XXVIII| oly nyájas, oly őhozzá e magas úr.~A szán nemsokára 528 XXIX | oka volt borzadályt érezni e helyen.) Amaz a kertre nyílik. 529 XXIX | jávorfalevél. Nagyon szerette e virágokat.~– Menjünk innen, 530 XXIX | láttam, mint hajtá szép fejét e vánkosokra; láttam álmodni, 531 XXIX | észre rajta, mit érez, midőn e szavakat hallja. „Milyen 532 XXIX | reménye itt marad. És ez fiam.~E szóknál jelent meg a legelső 533 XXIX | szívébe is legyen írva.~E szavaknál az agg férfi arca 534 XXIX | ezer évig tartson élete e honnak.~– Jól tudomfolytatá 535 XXIX | Béla! – Ne aggódjék ön e sorokat leírni, ügyvéd úr. 536 XXIX | szeretni foga okosabbanE férfi, kit fiamnak törvényes 537 XXIX | öreg szívesen nyújtá e szavaknál a mellette ülő 538 XXIX | elfogódott hangon suttogva, hogy e gyámságot elvállalja.~– „ 539 XXIX | Utolsó órájában mondá e szavakat, kedves nőd karjaira 540 XXIX | bírt szóhoz jönni, midőn e részét végintézetének ~elmondá, 541 XXIX | sohasem lettem volna én e derék hajadon férje, kit 542 XXIX | Akarom, hogy előre örüljön e napnak minden esztendőben, 543 XXIX | évrül évre.~Vele elvégeztem e földön dolgomat.~Több rokonom 544 XXIX | az komolyan tekinte szét e hallgatag férfiarcokon, 545 XXX | hogy oly gyöngéden tudja e gyermeket ölelni, takargatni, 546 XXXI | öreg nábob halála, s ha e sok beszédet mind összeszedjük, 547 XXXI | De mi lelte az öreget e bohóságokkal? – kérdé valaki.~– 548 XXXI | illusztrációt. Mint látjuk, e percben senki sem oly nevetséges 549 XXXI | bocsáthatták meg neki. Ő e pillanattól fogva csak nevetség 550 XXXI | fejükhöz vágjon. Míg élt e , meg nem mertek előtte 551 XXXI | egypár milliót vesztett e fatális új örökös miatt. 552 XXXI | más egyéb okuk is lehet e sötét színű kelmékhez, s 553 XXXI | Szentirmayné igazán megdöbbent e fenyegetéstől.~Hiszen csak 554 XXXI | meghitt órákban elmondá e szomorú dolgokat Rudolfnak, 555 XXXI | meg akart benne honosítni.~E naptól fogva még jobban 556 XXXI | volt ragadtatva. Mi lesz e fiúból, hogyha felnő!…~*~ 557 XXXI | mondanivalónk van még.~Abellino mind e mai napig él.~Egy igaz folt 558 Vegszo| Végszó~Magyarországon egész e század közepéig a nemesség 559 Vegszo| szíveskedett a türelmes olvasó e regényt végiglapozni – meglelé.~ 560 Vegszo| még a jelenben mintaképei e torzalakoknak? Nem hiszem, 561 Vegszo| Megvetés, kigúnyoltatás e földi jutalma.~E végszó 562 Vegszo| kigúnyoltatás e földi jutalma.~E végszó megírásával azért 563 Vegszo| két nagy nevet beleszőttem e regénybe, kiknek azután 564 Vegszo| azután nem adtam szerepet. Én e két jellemet valódi mítoszi 565 Vegszo| köszönettel fogadva, iparkodtam e második kiadásban kiigazítani.~ 566 Vegszo| nyelve is rám ragadt, hanem e vád egyéb műveimet is illeti,


1-500 | 501-566

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License