Part
1 VII | megragadá az eléje nyújtott kezet.~– Nemesi szóra! – monda
2 VIII | sehonnai pimasz vagy, aki kezet csókolhat nekem, ha hajdúmnak
3 X | szót nem lehet hallani, kik kezet csókolnak a mamának, s bölcs
4 XIII | volna az eléje nyújtott kezet megfogni, körülhátrálta
5 XIII | a fejével.~– Az úrral is kezet fognék immár, miután benne
6 XIII | tetszett neki, hogy békülő kezet nyújta neki, s bár alig
7 XV | reggelt kívánt anyjának, és kezet csókolt neki, melyet ez
8 XV | vissza, hogy viszont ő is kezet csókolt leányának.~– Ezt
9 XV | leányának.~– Ezt a szép kezet, ezt a gyönyörű kezet. Óh,
10 XV | szép kezet, ezt a gyönyörű kezet. Óh, te kedves, egyetlen
11 XV | suttogással váltak el egymástól. Kezet csókoltak egymásnak… Boltay
12 XV | a sor.~– Szabad-e e szép kezet megszorítanom?~Fanny szívélyesen
13 XVIII| kezébe tévedett gyöngéd kezet. Egy jótékony köhögési roham
14 XVIII| ajkaihoz szorítá a parányi kis kezet, és csókjaival forró, szívtől
15 XIX | kegyébe jutni. Csókolj neki kezet, s nevezd asszonynénémnek,
16 XXI | neveiken szólongatva, itt kezet csókolva, amott kezet szorítva,
17 XXI | itt kezet csókolva, amott kezet szorítva, végre visszakerül
18 XXI | ajkaihoz szorítá a nyújtott kezet, és sokáig kezében tartva
19 XXII | megfogá mindkét kezével e kezet, s ajkaihoz voná azt.~Kárpáthy
20 XXIV | Rudolf mosolyogva csókolt kezet, és szobájába távozott.~
|