Part

 1 III  |  tekintve azt, hogy történetünk ideje az ezernyolcszázhuszonkettedik
 2 III  |   különc routier, kinek erre is ideje jut, s vagy egy asztaloslegény,
 3 VIII |        lovagra, s mielőtt annak ideje lett volna előle menekülhetni,
 4 IX   |     létezett sehol. Mikor robot ideje volt, akkor néha találkoztunk
 5 X    |         házba, hogy a családnak ideje maradt Matildot ádáz dühe
 6 X    |     egyik ágát, s mielőtt annak ideje lett volna a megijedésre,
 7 XIII |         a tizedik hetest tölti; ideje, hogy rákerüljön a sor.~–
 8 XIII |        színpad, melyről az ebéd ideje alatt Lokodi uram elébb
 9 XIV  | asztalon. Boltay mesternek elég ideje volt ezalatt Terézt az érdeklő
10 XIV  |   nevetett, pedig bizony rég az ideje, hogy azt nem próbálta.~
11 XIV  |          Az éj előrehaladt már. Ideje volt a lefekvésnek. Ah,
12 XIV  |    lefekvésnek. Ah, de nem volt ideje az alvásnak. Valami háborgató
13 XV   |   megpihent Mayerné, s Fannynak ideje maradt magában ilyenformán
14 XV   |         ezek között? Mikor volt ideje valaminek történni? Olyan
15 XVIII|         hogy Flórát alig jutott ideje láthatni.~De nem is volt
16 XVIII|          mely alatt János úrnak ideje maradt tréfásan évődhetni
17 XVIII|    Flóra kezét, s mielőtt annak ideje lett volna őt meggátolni,
18 XXV  |        álmatlan éjszakákon elég ideje volt a tervet kifőzni magában.~
19 XXV  |     elébb látta volna meg, hogy ideje leendett futni, futni előle,
20 XXIX |      kívánom. Éljen és maradjon ideje megtérni Istenhez. Nem kívánom,