Part

501 XXVII |                csókolá piros két orcáját, még mosolyogni kezdett, s vígan
502 XXVII |               hogy mit mondott.~– Beszélj még, lelkem kicsinyem – rebegé
503 XXVII |                   a szobából; hiszen csak még egyszer megkaphassa, sohasem
504 XXVII |                 az orvos –, azt mondanám, még van remény; de kötelességem
505 XXVII |                  órák, csak percek vannak még hátra, azért, nagyságos
506 XXVII |                tőle, mert kevés szava van még hátra.~Kárpáthy hagyta magát
507 XXVII |               egyes zavart szavakat rebeg még, melyek iszonyú kínt okozhatnak
508 XXVII |                 gyermekkorában tanították még:~– Isten. Én Istenem. Légy
509 XXVIII|                  kék füstje mutatja, hogy még laknak benne.~Egyikén e
510 XXVIII|                  felesége, és sírja talán még elhagyatottabb, mint azé.~
511 XXVIII|                   lovast látunk haladni a még félig töretlen csapáson.
512 XXVIII|                 hóban, ha vigyázunk rá, s még elfoghatjuk, mielőtt Kárpátfalvára
513 XXVIII|               kívül sohasem ismer senkit; még most is élne, és boldog
514 XXVIII|           gondolat, hogy ő meghalt, és én még csak közel sem lehettem
515 XXVIII|               uram. Un igen jó hozzám. De még ez órában fordulok vissza.
516 XXVIII|           eltávozott ifjú térdének nyomai még ott látszottak a hóban,
517 XXVIII|                 ki sietve hívatá Rudolfot még az éjjel.~
518 XXIX  |             tükrök és címerek a szobákban még azon módon be voltak fekete
519 XXIX  |             ábrándmű kitárva a támlán. Ha még egyszer visszajönne!~Majd
520 XXIX  |                  az előttem. Az ágy előtt még a két kis hímzett papucs,
521 XXIX  |                   el a szobát, az ajtóból még egy pillanatot vetve szemével,
522 XXIX  |                pillanatot vetve szemével, még egy néma csókot vetve kezével
523 XXIX  |            szégyenlé magát a másik előtt; még a hidegvérű ügyvéd is összerágta
524 XXIX  |            aláírták, megpecsételék azt, s még azon éjjel másik példányban
525 XXX   |              folyosókon fel s alá. Rudolf még fel volt öltözve, s kilépett
526 XXX   |                  csendesen halt meg, hogy még hű szolgája sem vette észre,
527 XXX   |                közől; mindenki sietett őt még egyszer látni, és mindenki
528 XXX   |               elváltozott a halálban. Hát még akik életében látták őt
529 XXX   |                   atyja koporsóját. De az még csak félesztendős, azt ölben
530 XXXI  |               szép virágok. Mondják, hogy még a kaszásoknak is meghagyta
531 XXXI  |              magát tokaji üvegekkel, hogy még a másvilágra se menjen át
532 XXXI  |                üvegekben!~– Megparancsolá még azt is, hogy senki a más
533 XXXI  |                 pofával –, élt volna csak még sokáig a menyecske, s kaptam
534 XXXI  |               helyzet Abellinóra nézve.~– Még rosszabb a hitelezőire –
535 XXXI  |            Kárpáthy Jánosné asszonyságtól még csak egy cipőszalagot sem
536 XXXI  |                   ha egyetlenegy unokáját még csak nem is láthatta, ha
537 XXXI  |                  csak nem is láthatta, ha még csak álmodni sem képes felőle.
538 XXXI  |                  képes felőle. Ha meghal, még a másvilágon is hiába fog
539 XXXI  |                    Hiszen csak az kellene még a világ nyelvének, hogy
540 XXXI  |              előtt tettetni nem lehet.~De még másvalakit is elriasztott
541 XXXI  |               szeretett boldogtalanul, és még tán a túlvilágon is szeret,
542 XXXI  |               szólt Flóra elevenen –, sőt még szája mozdulása is úgy hasonlít
543 XXXI  |                 pedig árnyékban voltak –, még csak féltékennyé sem lehet
544 XXXI  |                 mint egy gyermek szíve, s még a fogalom is hiányzott belőle
545 XXXI  |                 honosítni.~E naptól fogva még jobban szerette a gyermeket.~
546 XXXI  |                   meg ne csókolja a fiút.~Még alig volt hatéves a gyermek,
547 XXXI  |                   kevés mondanivalónk van még.~Abellino mind e mai napig
548 XXXI  |        hercegnővízzel mossa; egyik fülére még ama jeles párbaj óta nagyothall,
549 XXXI  |                 is úgy beszél, mint mikor még milliomokat prédált el.
550 Vegszo|                tulajdonítanának benne; de még nagyobb hiba lenne, ha erejök
551 Vegszo|                  nevetségesekké. Vannak-e még a jelenben mintaképei e
552 Vegszo|              annyi bizonyos, hogy engemet még senki sem támadott meg,
553 Vegszo|                kor tanulmányozásába, hogy még nyelve is rám ragadt, hanem
554 Vegszo|             szerény művemet, s ami hibáit még én nem ismerem, legyenek