1-500 | 501-528
Part
1 I | olykor a fülébe; de biz ő nem bánja; volna ugyan négy
2 I | nagyot cserdít közé, és még ő haragszik.~Benn a szekérben
3 I | enni-inni kérnek tőle, amiért ő azt azután jól megvereti
4 I | okoskodni próbált az ellen, amit ő mondott, avagy megszólítás
5 I | asztalt odatolva elé, míg ő maga ágyán fekve maradt,
6 I | fejedelmi vér volt, és végtére ő is kocsmáros lett. Hát ha
7 I | semmihez nyúlni, amihez ő hozzáért! Kocsmáros! Hol
8 I | s ki van fizetve az ára; ő azt parancsolta, hogy a
9 II | tehát azt az öve mellé, s ő is a csoport közé vegyült,
10 II | azután néhány évig, azt tán ő maga sem tudja. A hírrel,
11 II | vállalkozó volt a világon. Ő mert nagy összegeket kölcsönözni
12 II | a legmagasabbakat bírta ő maga iránt lekötelezni.
13 II | legszolidabb játékbankok az ő védurasága alatt állottak,
14 II | leghitelesebbek voltak az ő tudósításai, s akármi állt
15 II | lefelé a kurzusok, ha pedig ő vásárolni kezde, szépen
16 II | ismét minden papiros.~Néha ő egyedül egymaga maradt kitartó
17 II | iszonyúakat nyert kitartása által. Ő maga sem tudta már, mily
18 II | emlékeztet Talleyrand-ra, akinek ő csakugyan legnagyobb tisztelői
19 II | Én igen jól tudom, hogy ő csaknem a halál révén áll,
20 II | mosolygott. Jobban tudta ő azt, mint maga Abellino.~–
21 III | oly erősen sietni, mint ő.~Végre kitűnt a domb, melyen
22 IV | történet alig volna érdekes, ha ő nem mondaná el, s akik utána
23 IV | kívül-belül, ha vajon csakugyan az ő kalapja-e; s azután felpróbálva
24 IV | fejére, ha vajon csakugyan az ő feje-e az, amire ráteszi.~–
25 IV | róla elmondják, miszerint ő a leggazdagabb ember a földön,
26 IV | neki, én mellette ültem, s ő oly ügyesen hajtatott neki,
27 IV | kutya ellen, úgyhogy ha ő játszaná Aubryban a gyilkos
28 IV | gyilkos szerepét, bizonyosan ő harapná meg a kutyát, nem
29 IV | betanulva, s így csak az ő eltávozta után fog színre
30 IV | Fripon! s azt nevezi ő pénznek! Itt van az ötvenezer
31 IV | pedig nem hal meg, s azon ő magának fűszerszámos boltot
32 IV | műbarátok valának jelen, s ő kihúzta belőle magát, azt
33 IV | Mi közönség vagyunk, és ő színész, mi fizetünk, és
34 IV | színész, mi fizetünk, és ő játszik; ha tetszik, tapsolunk,
35 IV | volt. – Csak volt! Most ő is mélyen alszik, s tündérhangjai
36 V | volt, mint Napóleoné, mert ő nemcsak egy-egy nemzetnek
37 V | növekedése azt, mennyire szerette ő szülőit. Meglehet, hogy
38 V | nem érte a tilalom súlya, ő az orosz udvari operánál
39 V | hogy ki lesz utána, ha ő ki fog dűlni. Kereken szemébe
40 V | útjában neje művészetének, ő lehetett beteg bátran, lelhette
41 V | hát hívasson hozzá orvost, ő úgysem gyógyítja meg; maga
42 V | midőn férje halálos beteg, s ő, ha egy percre eltávozik
43 V | meghal a férj, haljon meg ő is vele… és olyankor feledve
44 V | ingerei nem hatnak szívéig, ő csak azt érzi most, hogy
45 V | hogy visszavonulhasson, és ő nem használta azt, hanem
46 VI | nem is szükséges keresni, ő a maga helyén van; embereit
47 VI | Mainvielle-né még nincs felöltözve, ő csak két felvonás múlva
48 VI | örök fiatalságé. Emellett ő minden szerepében csak magát,
49 VI | sem szereti a színlést. Ő egyenesen buzdítja arra
50 VI | kifogytak azok, szolgáltat ő maga anyagot. Egy időben
51 VI | levő tagja otthagyta, s ő egyes-egyedül maradt.~Ma
52 VI | észrevevé, hogy a vihar nem az ő kedvéért támadt, s sietett
53 VI | elragadott; nem iparkodott ő szerepének keresztülgondolt
54 VI | tenyér visszhangzott, s ha ő letette kezét, elhallgattak
55 VI | valami összeköttetése az ő szeparatizmusokkal.~– Ah –
56 VII | helyette komornyikot, mert ő majd ismét vissza fog térni.~
57 VII | adott azon városban, melynek ő kegyura, hogy minden fogadóról
58 VII | címert, s azok helyett az ő saját palotájára tetetett
59 VII | hírhedett művésznő egyenesen az ő palotájába hajtatott be,
60 VII | elővéleményt támasztanunk, ő nem tartozott a divatszépségek,
61 VII | hozzájárulható hölgyek sorába, ő maga volt a morál és legszigorúbb
62 VII | méltónak kell lenni, mert ő szerelmet nem hazudott soha.~
63 VII | európai courtoisie szegény az ő szeszélyeinek megfelelni.
64 VII | indulatokat szenvelgeni, ő az embert kényelmetlen próbákra
65 VII | pedig mily könnyű és édes az ő bírhatása!~Ez ád legnagyobb
66 VII | kell esni, miszerint az ő emlékét valaki egy szerető
67 VII | de a szív zárva örökké. Ő csak szomjat oszt, de nem
68 VII | világhoz kellett tartozniok, ő sohasem találkozott velök;
69 VII | ki volt azon ifjú, kire ő életét oly könnyelműen rábízta,
70 VII | kerülje azon köröket, mikben ő meg szokott fordulni.~Mint
71 VII | Egyébiránt én hiszem, hogy ő meg fogja szavát tartani.~
72 VII | bátorsága fogadását teljesíteni, ő szolgálhat neki a magáéval,
73 VII | tevé ölébe. Hátha éppen ő az, akit vár. A varázspalack
74 VII | teljesülnie kell.~Szegény indu nő, ő nem ismeré azon áldást,
75 VII | sebesen kezdett dobogni.~Ez ő!~Leült kerevete egyik szegletébe,
76 VII | valaki belépett rajtok.~Ő volt az! Fel sem tekintett
77 VII | hölgy, de tudta azért, hogy ő jön.~Hiszen sokszor álmodta
78 VII | érő szarvasbőr kesztyűket.~Ő foglalja el a főhelyet,
79 VII | színházban találkozunk vele, s ő ahelyett, hogy sorba nézné
80 VII | hogy ilyet mondhatott, ő, ki különben a kegyeleteket
81 VII | világba távozott fia után, míg ő nem tudott megválni a sírtól,
82 VII | érzé maga körül; érzé, hogy ő itt e magányban nincs egyedül;
83 VIII | uram senkit sem ismer, mert ő ma nagy hivatalt visel,
84 VIII | eresszék azt a bikát, mert ő lesz az első, akit fel fog
85 VIII | Márton pünkösdi király, akkor ő pünkösdi palatínus.~Végre
86 VIII | a reménynek, hogy hátha ő lesz a nyertes! Ki tudja,
87 VIII | elmondja röviden, hogy ő is szerencsét próbálni jött
88 VIII | mindenki azt hiszi, hogy ő leend a nyertes; egy paripa
89 VIII | nekirugaszkodik ennek is, az ő lova hosszabb, de amazé
90 VIII | legény hamarább odaérni, mint ő. Utoljára még az is kisült,
91 VIII | és felkészülve várt, az ő lova még egyre ágaskodott,
92 VIII | patkói mind összegázolták.~Ő maga észre sem vevé koszorúja
93 VIII | fel; elkezdtek kártyázni, ő mindjárt tele marokkal rakta
94 VIII | végre Bandi, s hozzáfogott ő is a kísérlethez; egy darabig
95 VIII | minden lélek, aki látta, hogy ő egyes-egyedül teszi ki magát
96 VIII | alá ugrott, s megmutatta ő is, hogy mi a csikóstempó.~
97 VIII | talpig végigveretni, ahogy ő szokott tenni mással, ahogy
98 VIII | szokott tenni mással, ahogy ő verte meg nemegyszer egyik-másik
99 VIII | azután egész reggelig az ő egészségére ittak.~Kutyfalvi
100 VIII | az ünnepelt gavallér az ő hajdúja fog lenni; néha
101 VIII | érdekesebb lesz, ha még ő maga is meglepetik általa.~–
102 VIII | véltek űzhetni vele, addig ő játszotta ki az egész világot,
103 IX | ragyogó öltözetben, melyben ő nehéz termetével a legtermészetesebb
104 IX | ellenzékhez tartozott volna, úgy ő konzervatív leendett, így
105 IX | mindez nem zavarja meg, ő a legnagyobb zsibaj közt
106 IX | nekik nagy büszkén, hogy ő meg fog nekik felelni. –
107 IX | ismét eltávozott.~– Valóban ő volt az – mondák oda alant. –
108 X | városban egyébről, mint az ő bukásáról.~Élt azonban Mayernek
109 X | fiatalabb népet, talán mert ő nem élvezheti azt, amit
110 X | mit báloznak annyit, mikor ő el tud lenni egész télen
111 X | más Mayer leánya, nem az ő testvéreé, hisz ilyen nevű
112 X | hiányzott Mayeréknál; az ő munkájokon a paradicsomi
113 X | nekik, hogy milyen boldog ő, hogy becsületes hírnevét
114 X | felnőtt leányokra), de büszke ő e rongyokra, s kívánja,
115 X | higgyen abból valamit, amit ő hisz.~– Az nem igaz. Megtudhatja
116 X | Azok ócska ruhák, miket ő visel; a primadonnáktól
117 X | merészeljen lépni, amely alatt ő lakik, mert nyakát fogja
118 X | gyakorolhatja magát benne, de ő nem fogja kérdezni, kinek
119 X | valamit felőle, csak hogy ő visszautasíthassa a beszédet,
120 X | hívatnak neki doktort?~– Az ő betegségét doktor nem gyógyíthatja
121 X | lépett oda hozzá, mintha ő vétett volna ellene; a leány
122 X | félreértésekre adott okot. Ő a legnagyobb tisztelettel
123 X | sáncok közé vannak zárva, ő adhat legérvényesebb bizonyítványokat,
124 X | sem néz a másikra, hanem ő az olyan dolgokon, amik
125 X | már tréfálva:~– Mikor fog ő is hosszú öltönyt kapni,
126 X | polgárleányhoz illő módon. Még az ő lelke romlatlan, még isten
127 X | magában Mayer. Ez nem elég. Ő azt akarta hallani, hogy
128 X | olyasvalamit hebegett, hogy ő semmit sem tud.~– Milyen
129 X | fuldokolt néhány szót, hogy ő ezt sohasem cselekvé.~–
130 X | kellett neki megtudnia, hogy ő nem becsületes ember; idegen
131 X | helyének tartják.~Pedig ő azt hitte, hogy ő a legjobb
132 X | Pedig ő azt hitte, hogy ő a legjobb ember a világon,
133 X | engedni akarna Teréznek, hogy ő nem akar odamenni, majd
134 X | Tudta, hogy mindenki az ő arcára néz. Azt is tudta,
135 X | alatt egy szót sem szólt, ő csak dühét elégítette ki,
136 XI | eszme nem volt tisztátalan, ő sajnálta testvérét, ki hintóban
137 XI | brabanti csipkéket viselt, míg ő kézimunkája mellett oly
138 XI | forint évdíj, melynek feléből ő kettőjük számára nemcsak
139 XI | gondolva, hogy hátha majd ő nem lesz, maradjon Fannynak.
140 XI | nője meghalt, megvénült ő is, és Teréz is. Teréz sohasem
141 XI | feledte volna. Ezalatt az ő családja elszegényült, s
142 XI | családja elszegényült, s ő maga egy külvárosi házba
143 XI | által készítendőt, miket ő igen gazdagon szokott megfizetni.
144 XI | egyenes, nyílt támadás.~Ő tehát egy napon, midőn megtudá,
145 XI | elfogadása által már most ő örökre meg van becstelenítve,
146 XI | oly szépen éneklendi, mint ő, az ő emlékéért minden évben
147 XI | szépen éneklendi, mint ő, az ő emlékéért minden évben háromezer
148 XI | oly ártatlan marad, miként ő volt, az én szeretett, az
149 XI | e leányzó rokonai, uram, ő gyermekkorától fogva nincs
150 XI | álnokok cseleitől. Legyen ő művésznő. Ő hangjában oly
151 XI | cseleitől. Legyen ő művésznő. Ő hangjában oly kincset bír,
152 XI | mellette látszani, s akkor, ha ő magában bírandja gazdagsága
153 XI | jótékonyság küldőjeül. Valóban ő is küldi azt, csakhogy az
154 XI | közeledni sem kíván, hiszen ő figyelmezteti mások incselkedéseire,
155 XI | maradni.~Rögtön észrevette ő a változást, mely a leány
156 XI | ültetve azon gondolat, hogy ő magában oly kincset bír,
157 XI | mondani nénjének, hogy egykor ő gazdagon jutalmazandja meg
158 XI | vetett rájuk. Nem ez az ő titkos jóltevője? De azok
159 XI | éppen ilyen ideált alkotott ő magának! Ez ő! Ez az ő titkos
160 XI | ideált alkotott ő magának! Ez ő! Ez az ő titkos nemtője,
161 XI | alkotott ő magának! Ez ő! Ez az ő titkos nemtője, ki nem akarja,
162 XI | igen, ez alakról szokott ő álmodni, e szép kék szemekről,
163 XI | Szegény leány! Az nem az ő jóltevője volt. Az Szentirmay
164 XI | verte ki többé, hogy ez az ő pártfogója.~Kérte, unszolta
165 XI | szemben.~Ah! Tehát főfő úr ő is. Egyike a haza atyjainak,
166 XI | Fanny egéből hullott alá, ő egészen mást vélt ott látni.
167 XII | át még azon az éjjel az ő saját lakóházába, tulajdon
168 XII | reménytelenül szeretett – ő a leányt, a leány egy mást,
169 XII | Fanny maga sem ismeré azt, s ő rá nem fog mutatni az utcán,
170 XII | elég nem szép tőlük, hanem ő gyanítja, hogy Boltay uramhoz
171 XII | akarja elvétetni Fannyt. Ő bizony nem törődik velök
172 XII | látszott ismételni fülébe. Ő sohasem gondolkozott azon,
173 XII | Teréz figyelmét. Őt látta! Ő van itt! Legelső gondolatja
174 XII | erényes, oly szép legyen, mint ő volt, és oly szépen énekelje
175 XII | Hallotta-e a lyány, amit ő beszélt?~A mester ezalatt
176 XII | eszébe, hogy miért nem ütötte ő pofon azt az embert. Ezúttal
177 XII | észrevehesse, mennyire meg van ő ezáltal tisztelve) ezen
178 XII | lett volna; de távol volt ő, ki tudja, hol, ki tudja,
179 XII | volt valószínű, hogy az ő munkában elfásult kezei
180 XII | hársfaleveleket a levegőbe, s ő azokat háromszor egymás
181 XII | zavarba hozni törekedett! Hisz ő a repülő falevelet is lelövi!~–
182 XII | találtatott a lövés után.~Ő nem hallá többé Konrád szemrehányásait,
183 XII | Konrád pedig azt állítá, hogy ő annyira meg van elégedve
184 XIII | szállingózván haza.~János úr ő maga annyira szokva volt
185 XIII | lakik senki más, mint az ő vendégei, cselédjei és kutyái.~
186 XIII | szüntelen háboríták kedélyét. És ő nem volt azon ember, aki
187 XIII | gondolatja támadt, hogy ő várost telepít Kárpátfalva
188 XIII | visszaszökdöstek, ki honnan idejött. Ő maga is rövid időn boldogabb
189 XIII | napjáig Jancsi maradt.~Az ő kezeinek nyomai legláthatóbbak
190 XIII | mérföldekre figyelmessé teszi, az ő szerzeménye. A park tele
191 XIII | mintha e derék ember volna az ő ellenségei között a legelső,
192 XIII | ember rég milliomos volna az ő helyzetében, az alárendelt
193 XIII | kisasszonyaikat Bécsben neveltetik, ő pedig alig tudott annyira
194 XIII | kinek a világon tán egyedül ő adta meg a valódi címet;
195 XIII | lehetett vele megértetni, hogy ő a méltóságos úr mellé leüljön,
196 XIII | amennyit behozott.~Állított ő cukorgyárat, de a kotyvadékot
197 XIII | mennyiséget vett belőle, hogy majd ő abból indigót támaszt; de
198 XIII | nem kell másforma ember; ő különös gonddal gyűjti az
199 XIII | Mihálynak írja az úr, mert ő nem minden bolond embernek
200 XIII | vak hittel kedvesét, mint ő unokaöccsét. Úgy tetszett
201 XIII | bár alig volt hihető, hogy ő a hozzá küldött levelet
202 XIII | csizmáit felhúzva Jancsi úr.~– Ő volt a legelső. Az apja
203 XIII | egészségére? Hisz nem doktor ő.~– De rossz kedvedben vagy
204 XIII | az a Lokodi ötödmagával: ő maga, aki vitézeket játszik,
205 XIII | hogy egy negyedóra múlva ő fog prédikálni ennyi istentől
206 XIII | nevetni lehet nagyokat; ő cserélte el a legátus könyvét,
207 XIII | cserélte el a legátus könyvét, ő tett szurkot a kántor ülésébe,
208 XIII | esztendőben egyszer megváltozik; ő már isten kegyelméből a
209 XIII | okvetlenül el fog jönni az ő névnapjára; lehet, hogy
210 XIII | kétfelől tartani kellett, mert ő is, mint a lokomotív, csak
211 XIII | Mint a Katikára.~Ő úri hírének ne legyen csorbája,~
212 XIII | Ezúttal mindazt nem találta ő olyan mulatságosnak, mint
213 XIII | meglepve a nábob örömétől. Ő boszontani vélte őt e hírrel.~–
214 XIII | vélte őt e hírrel.~– Hol van ő? Hol maradt? Mért hagytad
215 XIII | házigazdára. Jókedvű volt ő is, orcája ragyogott, bár
216 XIII | lelte most?~Meg volt rémülve ő is. Midőn az ifjabb Kárpáthyval
217 XIII | megértve tőlök, hogy ezentúl ő fogja a földi gondviselés
218 XIII | egyszerre kiadá parancsban, hogy ő a Kárpáthy-uradalmak tiszti
219 XIII | is elmondhassa ugyanazt. Ő is átment, és gratulált.
220 XIV | még most a fiatal rouék az ő rovására nevetnek, bár az
221 XIV | nincs egyéb dolga, mint az ő rászedésén törni a fejét,
222 XIV | rászedésén törni a fejét, míg ő ostoba legényével, Sándorral
223 XIV | cserélni vele, mely miatt ő most is nagyot hall, legérzékenyebb
224 XIV | megértheti ön, ha megtudja, hogy ő apja szép vagyonát eltékozolva
225 XIV | én neki láb alatt vagyok, ő pedig nekem a nyakamon van.
226 XIV | pedig nekem a nyakamon van. Ő azt akarja, hogy meghaljak,
227 XIV | egyenlőtlen fegyverekkel történik. Ő nekem a minap nevem napjára
228 XIV | elébb. Most közelget az ő neve napja, én pedig egy
229 XIV | örökösre marad, és eddigelé ő a törvényes örökös. Szép
230 XIV | akarom sérteni, ahogy bántott ő engemet; és ez nem lesz
231 XIV | gondolatot fejébe vette, hogy ő világtól irigyelt, ünnepelt
232 XIV | az? Ha férje sokáig él, s ő hű marad, szomorú hervadás
233 XIV | könnycsepp esett ki szeméből. Ő is sejté, ő is félt a gondolattól,
234 XIV | ki szeméből. Ő is sejté, ő is félt a gondolattól, hogy
235 XIV | szerelmének kevés sikert mert ő is ígérni. Sokszor próbálta
236 XIV | holtomig, de boldogtalan lesz ő is, én is.~Boltay felsóhajtott,
237 XIV | szerelem nélkül bizonyára ő sem fogadná el. Most szóljunk
238 XIV | szeretni, az bizonyosan ő volna, ő, kit önök is szeretnek,
239 XIV | az bizonyosan ő volna, ő, kit önök is szeretnek,
240 XIV | legtöbb keserűségeinket, ő ama templombeli kísértő
241 XIV | azon gondolatra, mint fogja ő e gazdag úrnak elmondhatni: „
242 XIV | egymást.~Hol lehet most ő, az ismeretlen – a megnevezhetlen –
243 XIV | igazán, oly igazán! mint ő tudná szeretni. Nem mondaná
244 XIV | oltárra.~Miért nem juthat ő ily közel hozzá soha?~Soha?~
245 XIV | megnyissák előtte ajtaikat, s ő egy rangban, egy légkörben
246 XIV | E cél el volna érve, ha ő Kárpáthynak nyújtaná kezét.
247 XV | szóhoz ne juthasson, amíg ő ki nem beszélte magát.~–
248 XV | az, ugyebár? Nem nézhet ő az anyjára, szégyenli magát,
249 XV | engemet szerethetni többé. Ő utálni fog engem.~– Efelől
250 XV | piperevásárt, az nagyon valószínű; ő bizony csak azt tartá szemei
251 XV | a dolog:~Abellino (ismét ő) az utóbbi idők kudarcai
252 XV | éppen elég lesz a sikerre.~Ő maga csinálá ki a tervet,
253 XV | hatvanezer pengő szép pénz, abból ő magának a takarékpénztárba
254 XV | forinttal jól meg van fizetve. Ő úgyszólván jóltevője lesz
255 XV | Azzal menté magát, hogy ő mindig ott szokott ülni,
256 XV | házához hajtatni, azért ő hamarább hazakerül a kertek
257 XV | s mire a szekér odaér, ő is otthon lesz.~Alig bírta
258 XV | végső szükség kényszeríté; ő bizony a kertek alatt elébb
259 XV | utca végén hallatszott, már ő kint állt a kapuban vendégét
260 XV | jól is mulassa ott magát. Ő ugyan nem volt az az ember,
261 XV | szenvedélye volt beszélni, ő elhallgatta éjfélig. Eszerint
262 XV | hosszú históriát, ami az ő életének története, s melynek
263 XV | esengve kérte, hogy maradjon ő ott továbbra is.~– Lássa,
264 XV | vigyázni. Gyanította, sejtette ő, mi lappang ez álarc alatt,
265 XV | hogy érti Teréz célzatát. Ő ilyen magyarázatot adott
266 XV | bizonyítja azt, hogy az ő elragadtatása e tárgyban
267 XV | cseléd elkésett valamivel, ő sietett azt felkeresni,
268 XV | figyelmesebb szemlélő, mint ő, észrevette volna azt a
269 XV | a két testvére, éppen az ő korában. Ámbár még akkor
270 XV | is tudom, hogy nem hagyna ő tégedet nyomorúságban, gondoskodnék
271 XV | derült gondolatai közt, s ő is megtalálta a gyanút,
272 XV | megy hozzá, ott van ni, ő lett volna vele a szerencsétlen.
273 XV | volt, hogy ez mégis nem az ő megrontására hozatott fel.~
274 XV | szándéka volt veled. Mikor ő csak arra várt, hogy nagybátyja
275 XV | no jó, ha én nem bízom az ő becsületszavában, esküvésében,
276 XV | becsületszavában, esküvésében, ő kész hatvanezer pengő forintot
277 XV | letenni a kezembe, s ha ő olyan gyalázatos szószegő
278 XV | felkelt, és ki is ment, míg ő aludt; hirtelen jókedvvel
279 XV | cselédnek végezni; megérdemli az ő kedves szép leánya, hogy
280 XV | torolt vissza, hogy viszont ő is kezet csókolt leányának.~–
281 XV | Kárpáthy Abellino.~– Úgy? Ő az? – monda Fanny különös,
282 XV | magát.~– Hiszen, ha megcsal, ő bánja meg, a hatvanezer
283 XV | szemet, szájat meresztett. Ő nem mondta, hogy el akar
284 XV | ahova parancsolni fogja. Ő majd hazatalál gyalog.~Mayerné
285 XV | milyen szép alaknak írta ő le Abellinót Fanny előtt. –
286 XV | Elmegy Boltay mester maga. Az ő lábai jók, egy perc alatt
287 XV | diadalmaskodó alak; vajon ő volna az? Ej, ej, bizony
288 XV | istennője. Nem hiába támadt ő fel halottaiból.~– Tehát
289 XV | úr vagy nagy művész.~Az ő termei, az ő estélyei, az
290 XV | művész.~Az ő termei, az ő estélyei, az ő reggélyei
291 XV | termei, az ő estélyei, az ő reggélyei szoktak gyűlpontjai
292 XV | szégyellheti magát senki, mert ő valóban hódol az arisztokráciának,
293 XV | alkossanak, melyben az anyag az ő szerzeményök, csak a művészi
294 XV | nem szerez meg senkit, az ő estélyein minden a legszigorúbb
295 XV | úr azt meg nem engedné! Ő büszke a maga renoméjára.
296 XV | büszke a maga renoméjára. Ő csupán alkalmakat szokott
297 XV | szerezni összejövetelekre, de ő szerelmet nem szerez. –
298 XV | még hajnalban elmentek, s ő csak pár óra múlva távozott
299 XV | nem lehet, jobban ismeri ő már az asszonyi szíveket,
300 XV | mindegy, azért csak mégis az ő érdeme, az ő fáradsága,
301 XV | csak mégis az ő érdeme, az ő fáradsága, hogy őt rábeszélte.
302 XV | tudja, hogy az estély nem az ő pénze ára, ő is tudja jól,
303 XV | estély nem az ő pénze ára, ő is tudja jól, hogy erről
304 XV | vén nábob, kinek bőrére ő már annyit kölcsönzött,
305 XV | Fennimor egy szót sem szólt, ő adott éppen bankot. Néhány
306 XV | Elgondolni, hogy azon leány, kit ő szerelmével oly kitartón
307 XVI | neki egyenes kardot, mert ő ahhoz van szokva. Franciaországban
308 XVI | Fennimor is elhallgatott. Ő is azt gondolta, amit Abellino.
309 XVI | annál különösebb volt, mert ő nem bírt valami különös
310 XVI | elcsúszott Abellino válla felett, ő pedig vakon, eszeveszetten,
311 XVII | vevők szolgálatára; tehát ha ő vásálni megy valahova a
312 XVII | a maga pénzeért, nem az ő kötelessége az eladó nyelvét
313 XVII | eladó dolga érteni, amit ő beszél. Ilyenkor tehát,
314 XVII | megelégedve sorsával? Egy kicsit ő is hadd panaszkodja ki magát,
315 XVII | neki, fejébe vette, hogy ő a hazának, a közügyeknek
316 XVII | közügyek számára. Most végtére ő is akadt egy indítványra,
317 XVII | Varga uramat, hogy tegye az ő nevében, amit jónak és üdvösségesnek
318 XVII | berendeltetett a kastélyba, ő maga a nagyságos asszony
319 XVII | fiatal, szemérmes hölgyet.~Ő maga saját személyében felméne
320 XVII | szőnyegeket vásárolt, mert ámbár ő maga kívülhúzott kordovány
321 XVII | elkezdett szabódni, hogy ő már lefizette bűneinek zsoldját,
322 XVII | társulatot értesíteni, miszerint ő maga ugyan, minthogy csúzban
323 XVII | engedné magát. Aztán adakozott ő mind a fenn megnevezett
324 XVII | hívott meg. Hiszen most már ő is nős volt.~Fanny remegve
325 XVII | befejezi egy népes lakoma; ő ott fog ülni mint a ház
326 XVII | mindenkitől… vajon ki fog az ő egészségeért áldomást inni?~
327 XVII | furfangos, csalárd rókát. Ő is lovon fog ülni… vajon
328 XVII | ülni… vajon ki leend az ő lovagja?~Estve a legbátrabb
329 XVII | cseppig, és meghalni, és ő ne tudná azt meg soha. Őt
330 XVIII | világ tudja, mint jutott ő e névhez. Egy bolondosnak
331 XVIII | mazurt és keringőt, ahogy ő.~Egy hosszú, öles gróf,
332 XVIII | ízetlenek, fajankók ezek mind az ő ideáljához képest, akit
333 XVIII | Fanny elereszté, és leült, ő azonnal felállt.~– Ugyan,
334 XVIII | Bárcsak más ülne most itt az ő helyén!~Fanny kezébe vevé
335 XVIII | Mennyi idegen név, akikről ő csak annyit tud, hogy azok
336 XVIII | hölgyek társaságában úgy fog ő megjelenni, mint aki nem
337 XVIII | uram bizonyítá, miszerint ő mindenre kész a világon,
338 XVIII | képest, amit most kért tőle.~Ő, a legalázatosabb, emberségtudó
339 XVIII | ilyen őméltósága; és most ő mondjon bírálatot, úgyszólván
340 XVIII | olyan csekély embernek, mint ő, hogy neveiket kimondja.~
341 XVIII | fogunk beszélni róla. Az ő arcképe függ kegyed szobájában
342 XVIII | mutatóujja alá, kik iránt ugyan ő mind rettenetes nagy tisztelettel
343 XVIII | úgy kívánta ezt, és mikor ő hagymázbeteg volt, azt képzelé,
344 XVIII | erényekben lehet keresni, azokban ő mind gazdag. Szelídség okossággal
345 XVIII | pártolójára talál benne, ő ugyan titokban tartja jótéteményeit,
346 XVIII | Nemcsak azokkal érezteti ő szíve jóságát, akik éheznek,
347 XVIII | egymáshoz illő párt, mint ő és gróf Szentirmay Rudolf
348 XVIII | elfoglalva minden szív, midőn ő lelkében a hallottak szerint
349 XVIII | ah ez nem az.~Hátul jön ő, nagynénje, a tiszteletőr
350 XVIII | tekintve rá, vajon hogyan tudja ő e bókot viszonozni; biz
351 XVIII | nagy szükség, hogy akár ő, akár másvalaki a társaságban
352 XVIII | kisasszonynak, hogy amit ő beszél, az sohasem üres
353 XVIII | meg, akik hozzáérnek, míg ő szíveskedik fölkeresni még
354 XVIII | meggyőzte arról, miszerint ő sokkal jobban tudja, hova
355 XVIII | kellett venni az ilyesmit, ő ugyan vastag és nehézkes
356 XVIII | Rudolfnak nincsen párja; ő valóságos angyal a szeretetben,
357 XVIII | megérdemli, hanem azért, mert ő kerubim. Rudolf nem olyan
358 XVIII | mások által is érezett. Ezt ő jól átgondolta, s örült
359 XVIII | örült neki, hogy ezen nő az ő keblére borulva zokog.~–
360 XVIII | rátekintett, kénytelen volt ő is nevetni.~– Óh, ezt ne
361 XVIII | emberek annyi jókedvet, mikor ő olyan szorgalmatosan dolgozik
362 XVIII | volna, ha e két asszony az ő két leánya volna, s hívnák
363 XIX | tanultak okosabban beszélni az ő jelenlétében, s a divatvitézek,
364 XIX | felfogni, mit bír nejében. Ő maga is százszorta szebbnek,
365 XIX | a legszebb rendén ment. Ő már jártas volt az ilyesekben.
366 XIX | végezni, úgy tett, mintha ő kérdené azt Fannytól: „Ugye,
367 XIX | azt hihette volna, hogy ő maga az, aki mindenhez ért,
368 XIX | akkor Fanny barátnéjától. Ő csak hallgatott, ő csak
369 XIX | barátnéjától. Ő csak hallgatott, ő csak nézte e finom beszédes
370 XIX | magasztalására, miszerint ő volt az, ki Flórát előtte
371 XIX | lelkesülten magasztalá, hogy ő már képzeletében is olyannak
372 XIX | legjobb fegyver ellene, ő bizonyosan erősen fog neked
373 XIX | beszédeit magasztalják, mikor ő meleg nyilatkozatokra készül,
374 XIX | tetejéről leszállni. Ezért ő tégedet nagyon együgyűnek,
375 XIX | érte. A nevetők mindig az ő részén vannak.~– Gróf Erdey
376 XIX | valaki jön hozzád, midőn ő nálad van, s azon valaki
377 XIX | törni a fejöket, hogy az ő agyafúrt szeszélyeinek titkaiba
378 XIX | ideáljának képe újra. Tehát ő nincs sehol? Tehát őt nem
379 XIX | életben többé? Vagy tán ő is ott van e névsorozatban,
380 XIX | rázta. De igen. Ráismert ő valakire. Csakhogy ez az
381 XIX | valakire. Csakhogy ez az ő névtelen ideálja volt, kit
382 XIX | névtelen ideálja volt, kit ő szinte legszebbnek, legnemesebbnek
383 XIX | lehet virágot tartani, ahol ő van. A vajas szarvastól
384 XIX | Ahhoz az asztalhoz, melynél ő ül, ne ültess senkit, akinek
385 XIX | valahol hátad mögött az ő jelenlétében mások rágalmazni
386 XIX | fog okozni, mert férje az ő jelenlétében is udvarol
387 XIX | Tehát vannak, kiket még ő is sajnálhat.)~– Bemutatom
388 XIX | mégsem okulni, mert hiszen ő nem tudott figyelni, nem
389 XX | mindenkinél maga a háziasszony, ő már mindenkit ismer, tudja
390 XX | teljesítsék, ami viszont az ő tetszését nyeri meg, mert
391 XX | esküdött égre-földre, hogy ő ma képtelen lesz ebédelni,
392 XX | vennünk Gergely gróftól, hogy ő, mielőtt valaki egyet szólt
393 XX | előtt indítványba tevé, hogy ő a gyűlés részéről hódolatnyilatkozatot
394 XX | tiszteletben kívánja tartani. Az ő bőrükről volt szó, illendő,
395 XX | mindenkinek elmondá, hogy ő meg nem foghatja, hogy csepp
396 XX | mind poharak ürítésében ő volt a társaság hőse. Azért
397 XX | kezekkel nyúljon hozzá. Tehát ő írja azt! Pestről írta.
398 XXI | meg a kutyáiknak, hogy nem ő a róka.~A delnők többnyire
399 XXI | valaki leesnék a lórul, hogy ő megmutathatná, milyen szépen
400 XXI | nyeregbe ült, s megmutatá, hogy ő sem utolsó a lovaglásban,
401 XXI | hogy ez a szép asszony az ő felesége.~A bohó Gergely
402 XXI | lovasokat produkált, pedig ő maga a leggyakorlottabbak
403 XXI | tőle, vajon ne maradjon-e ő is itt?~Kárpáthy elérté
404 XXI | ábrándozott egykor, ha most ő – a névtelen ideál – mellette
405 XXI | Most mutassa meg hát, hogy ő ellenében mit tud!~A róka
406 XXI | ideig észre nem vették. Ez ő!~Flóra arca e percben még
407 XXI | halavány, mint a halál.~Ez ő!~Ráismernek mind a ketten.
408 XXI | Ráismernek mind a ketten. Ez ő. Egyiknek szerető férj,
409 XXI | De Rudolf utolérte már; ő mindannyi közt a legjobb
410 XXI | életében e nőt. Mit tudhatja ő, hogy annyiszor találkozott
411 XXI | hajfürteinek lebbenése az ő orcáját legyinti, és neki
412 XXII | az egész életen. Mi volt ő, mivé lett most, és mi lesz
413 XXII | beszélt a világ, mint mennyit ő lelkében reá pazarlott.
414 XXII | házasok.~Mi legyen akkor ő?~Néma tanúja e boldogságnak,
415 XXII | szerelmet? Nem megvetné-e azt ő maga is?~Óh, kétségbeejtő,
416 XXII | nem gondolnak arra, hogy ő e részvétet nem érdemli!
417 XXII | Kárpáthy azt hivé, hogy az ő keze tán hűvösebb lesz e
418 XXII | lehete. Neje óhajtja, hogy ő ott maradjon, hogy vele
419 XXII | kívánatait, s boldog volt, hogy ő nyújthatá neki az orvosságot.~–
420 XXII | hímzését, olvasmányát az ő szobájába vitte; behítta
421 XXIII | és azután elfeledni.~Most ő Pesten lakik, pompás, elegáns
422 XXIII | szükségesebb alkatrészét képezi ő annak; amint szavajárása:
423 XXIII | annak; amint szavajárása: ő amalgamázza a társadalom
424 XXIII | Már ez inkább méltán, mert ő majomnak csakugyan elég
425 XXIII | már Kecskerey úr szokását. Ő minden dehonesztáló megbízást
426 XXIII | úgy tett, mintha nem az ő kedvéért beszélne, s azért
427 XXIII | ezalatt felöltözött, legalább ő azt hitte magáról.~– Nos,
428 XXIII | napfényre lehetne hozni, hogy ő tilos viszonyban él valakivel…~–
429 XXIV | így volt az Rudolffal is. Ő szeretett otthon igen köznapi
430 XXIV | tizenkét lovas daliától, ő maga levett föveggel ült
431 XXIV | férfiút? Mert ok nélkül ő nem szokott fáradni sehova.~
432 XXIV | lovag egy körfordulóra, s ő egyedül ült ott.~Rudolf
433 XXIV | Kárpáthyné elenyészik mellette. Ő különben sem az a szépség,
434 XXIV | ízlések, melyek szerint ő szépség eszménye.~– Valóban;
435 XXIV | közöttük. Igaz ugyan, hogy ő már ráállt az ajánlatra,
436 XXIV | kérje nőül a leányt, amit ő kétségtelenül öccse iránti
437 XXIV | rosszat mondani felőle; ő egy feddhetlen állású delnő,
438 XXIV | tudni, s látni fogják az ő nejét együtt sétálni azon
439 XXIV | bizalmasan lenni.~Mit gondolt ő Kárpáthynéval! Miatta lehetett
440 XXIV | árnyékot fog vetni nejére, az ő imádott, bálványozott nejére;
441 XXIV | beszél, az sohasem hazudság, ő álhíreket nem költ, hanem
442 XXIV | világ előtt. A világ előtt ő igen könnyelmű nőnek tartatik.~–
443 XXIV | nem meri elítélni, addig ő nincs elkárhoztatva. És
444 XXIV | nélkül?~– Nem ok nélkül. Ő egy csoport üres lelkű ember
445 XXIV | elaludni.~Az a gondolat, hogy ő most egy könnyeden kimondott
446 XXIV | kevesebb.~Holnap bizonyosan ő lesz az első, aki megtöri
447 XXV | volna.~De nem. Azért is ő fogja kényszeríteni nejét
448 XXV | kedélyeken is diadalmaskodott ő már, ha feltette magában,
449 XXV | nem törődik az egésszel; ő örül neki, ha neje jól mulat.
450 XXV | bátran állíthatjuk, hogy ő sem óhajtozott más társaság
451 XXV | szokatlan magaviselete, de ő nem tartott semmi igényt
452 XXV | fogalmai voltak e nőről; ő e halványságot, főlecsüggesztést,
453 XXV | hogy azt az ifjú kezéből az ő kezébe kellett áttölteni,
454 XXV | a két Indiának, amelyért ő ez apró fekete gyöngyöket
455 XXV | Lombozata milyen sárga. Szegény. Ő nem találja férjét. Valami
456 XXV | közönyös dolgokat. Óh, de ő vétkes boldogságot érze
457 XXV | hogy senki sem tudja, ha ő maga érzi, hogy e boldogság
458 XXV | tudja annak értékét, de az ő szívét annál nehezebben
459 XXV | arcain végigomlani, míg ő maga egy karszékbe rogyott.~
460 XXV | életében. Midőn zokogva az ő keblén függött.~Mármost
461 XXV | szívében égni, mindig az ő zokogó szavai hangzottak
462 XXVI | bálokról, sem estélyekről, amíg ő vissza nem jött. Ilyesmit
463 XXVI | tekeasztalokat is odahagyják az ő elmés előadásait hallgatandók,
464 XXVI | vállat vonított. Bánta is ő, akármi történt Abellinóval.
465 XXVI | mintha az egész világ az ő inasaival volna tele, az
466 XXVI | Csak Kecskerey nem szánta. Ő nem szán senkit, aki szerencsétlen;
467 XXVI | Rudolfnak igaza volt, s mert ő erkölcsi tekintéllyel bír
468 XXVI | előtt, hanem azért is, mert ő legjobb vívó és lövő a környékben,
469 XXVII | gömbölyű ajkait, mintha tudná ő jól, hogy mit akar mondani,
470 XXVII | összefolyt a világ; nem látott ő senkit, nem hallott semmit,
471 XXVII | zokogás hallik. Nem lát ő, nem hall ő semmit. Csak
472 XXVII | hallik. Nem lát ő, nem hall ő semmit. Csak a haldoklóra
473 XXVII | orvos lecsüggeszti fejét, ő tudja, hogy ez a halál jele.~
474 XXVIII| De az is megdöbbent az ő alakjától.~Egyik sem ismert
475 XXVIII| Mással volt elfoglalva ő. A kedves, vidám gyermekre
476 XXVIII| minő jó gazdasszony fog ő lenni egykor!… És midőn
477 XXVIII| azt képzelé, hogy most az ő sima vállán nyugszik feje.~
478 XXVIII| tett azt a gondolat, hogy ő meghalt, és én még csak
479 XXVIII| szeretett – és meghalt? Meghajtá ő is térdét ez emléken.~És
480 XXIX | minden úgy maradt, ahogy ő hagyta. Nem ezen szobában
481 XXIX | magának, hogy hadd járjon ő is, mint a többi cselédség,
482 XXIX | nagyon drága szó az, ami az ő száját elhagyja, s akármiről
483 XXIX | maga elől minden gyertyát. Ő tudja, hogy miért.~– Édes
484 XXIX | földi javakból, miket Isten ő szent felsége kezeimre bízott,
485 XXIX | virágokat tenyészteni, miket „ő” annyira szeretett, s azokkal
486 XXIX | fehér pad áll… Ez volt az ő kedvenc helye – suttogá
487 XXIX | beszélve János –, itt ült ő egész délutánokon keresztül…
488 XXIX | akarok kitéve lenni, melyben ő volt. Felettem ugyanazon
489 XXIX | nyugodt, ezt jobban tudja már ő.~– Addig semmi gyászfátyolt
490 XXIX | legyen minden úgy, ahogy az ő temetésekor volt. Ugyanazon
491 XXIX | legyen az én koporsóm és az ő koporsója között semmi,
492 XXIX | mint én voltam. Talán az ő erényeiért megbocsátja az
493 XXIX | hasonló életet éltek. Mutassa ő meg életével, milyeneknek
494 XXIX | akarok nyugodva lenni, hogy ő nem ronthatja meg gyermekem
495 XXIX | sírból kinyújtanám kezemet az ő védelmezésére, oly férfi
496 XXIX | gyámságot elvállalja.~– „Ő” is így kívánta azt – szólt
497 XXIX | saját fejére üssön vele. Ha ő névnapomon kibékülés helyett
498 XXIX | helyett koporsót nem küld, ha ő cselszövényeivel egy ártatlan
499 XXIX | nem lett volna gyermekem, ő leendett örökösöm. Isten
500 XXIX | örökösöm. Isten akarta így, és ő hozta magára veszedelmét.
1-500 | 501-528 |