Part

 1 III   |        teszitek, hogy úgy kiáltoztok rám; ti tagadjátok a gondolatot,
 2 IX    |              szólt a jurátus. – Most rám mutatott, a többi méltóságos
 3 IX    |         dicsér előtte. Ejnye, de néz rám. Talán köszönni is kellene
 4 XIII  |             csak bízza azt kegyelmed rám! Menjünk tovább!~– A repce
 5 XIII  |             csak bízza azt kegyelmed rám.~– Emiatt azonban a bevételek
 6 XIII  |             Csak bízza kegyelmed azt rám!~– Csak bízza kegyelmed
 7 XV    |   megtestesült hárpiák, úgy támadtak rám egyszerre: „Mit leckéz minket
 8 XV    |     szégyenli magát, ha látja. Talán rám sem ismerne már? Ilyen nyomorúságban…
 9 XV    |             volna többé.~– Haragszol rám, hogy beszélek? Szólj, ha
10 XVIII |       állíthassak mellé, s nem volna rám nézve nagyobb öröm, mint
11 XVIII |          szomszédnő, hogy ön nem fog rám féltékeny lenni Kárpáthy
12 XVIII |              Van egy áldott lény, ki rám gondolt, megszánt és boldoggá
13 XXI   |               ön nem haragszik ezért rám, én úgy féltem önt. János
14 XXII  |        Bizonyos lehetsz felőle, hogy rám nézve nem lehet nagyobb
15 XXIV  |        gyűlölsz, megvetsz, haragszol rám, pedig én téged oly régen
16 XXVII |              ajkaihoz.~– …Emlékezzék rám… – susogja alig hallhatólag.~
17 XXIX  |       alácsüggeszté:~– Midőn elhozza rám Isten azon órát, melyben
18 Vegszo| tanulmányozásába, hogy még nyelve is rám ragadt, hanem e vád egyéb