Part

 1 I   |          kezében a gyeplűt; akkor aztán nagyot cserdít közé, és még ő haragszik.~
 2 I   |            méltóságteljesen ásított egy nagyot, azután megvakarta kegyelmes
 3 I   |             végighúzá annak orcáján. Az nagyot dörmögött rá:~– Ne izéljen
 4 IV  |                 pianissimóban irtóztató nagyot ásít, hogy a közönség könnyebbvérű
 5 VI  |              valaki a harmadik karzaton nagyot és cifrát ásítani, végignyúlva
 6 VI  | hagymakoszorúkat!~Az ember mond sokszor nagyot, amiről tudja, hogy úgysincs
 7 VII |            emberek szíveiben is.~Rudolf nagyot sóhajtott, mintha azt kérdené
 8 VIII|       sivalkodással, mert most mindjárt nagyot fognak lőni kettőt.~Két
 9 VIII|        ötvenlépésnyire voltak, hirtelen nagyot durrantott ostorával az
10 VIII|                  s mintegy kihívó jelül nagyot pattantott karikás ostorával.~
11 XI  |                 A leány munkájához ülve nagyot sóhajtott. Teréz jól tudá,
12 XII |            megrepedt, s egész életén át nagyot fog hallani.~Nagyothallani!
13 XIII|                 a szabóra, hogy „Zsebet nagyot!” Lembergi szemfényvesztő
14 XIII|            ijedjen a nagyságos úr, mert nagyot fognak kiáltani, amikor
15 XIV |              vele, mely miatt ő most is nagyot hall, legérzékenyebb részére,
16 XV  |                 nem mosolyodó képpel, s nagyot húzva azon a legelső „ú”-
17 XV  |                úr eszerint „kerítő”, az nagyot vétene az illedelem szabályai
18 XVII|             érzé már magát, hogy szinte nagyot lélegzett, midőn az utolsó