Part

501 XXIX  |             lenni. Magát meg nem öli ő, mert a kéjencek nem tudnak
502 XXIX  |         hagytam. Második Kiss Miska, ő is jó emberem, ki mindig
503 XXIX  |            És nyújtá a poharat:~– Az Ő vére mossa le a te bűneidet!~
504 XXIX  |             férfiarcokon, mintha már ő is közéjök való volna. János
505 XXIX  |             sem evett, és nem ivott.~Ő azt mondá, hogy nem akar
506 XXX   |              énekek zendültek meg az ő koporsója fölött is.~Halálának
507 XXXI  |           hölgy azt jegyzi meg, hogy ő ki nem állhatja a virágokat,
508 XXXI  |            Hát lehet azt tudni, hogy ő mit miért tett? Ez is mutatja,
509 XXXI  |           nem bocsáthatták meg neki. Ő e pillanattól fogva csak
510 XXXI  |              fölött igyanak egyet az ő egészségére; azután jutalmot
511 XXXI  |            járjanak csókolózni, mert ő azt nem szereti hallgatni;
512 XXXI  |        senkinek se legyen alkalma az ő borának miatta a részegség
513 XXXI  |              ne merjen nézni, aki az ő jószágain lakik, s valahány
514 XXXI  |      legjobban fogja azt tudni, mert ő körülményesebben ismerte –
515 XXXI  |           homlokon nem mutatja, hogy ő maga is egypár milliót vesztett
516 XXXI  |         fatális új örökös miatt. Azt ő nagyon restellené, ha valaha
517 XXXI  |           kíséretében elmondja, hogy ő egyetlen, feledhetetlen
518 XXXI  |  feledhetetlen angyali leányától, az ő gyönyörű Fannyjától, nagyságos
519 XXXI  |          hogyan és miképpen láthatná ő meg egyetlenegy reményteljes
520 XXXI  |               milyen kedves gyermek. Ő gyalog is elmegy oda, ha
521 XXXI  | legtiszteletreméltóbb rokonoknak.~Az ő jelenléte igen természetesen
522 XXXI  |         Amely nap Teréz megérkezett, ő szíveskedett kirándulni
523 XXXI  |             hét esztendőkig tartott, ő is ott marad végképpen Kőhalmon –
524 XXXI  |         másikban a hallótülök. Hanem ő azért mindig azt hiszi,
525 XXXI  |            amíg benne tart; de azért ő most is úgy beszél, mint
526 XXXI  |            azt tisztelni szokták, az ő vénsége pedig arra való,
527 XXXI  |           hogy azon köröknek, mikben ő boldogabb időkben tónadó,
528 Vegszo|              kiengesztelni valót. Az ő botlásai nem hibák, hanem