1-500 | 501-521
Part
1 I | kapunk másikat pénzért? Én pedig senki fiáért nem koplalok.~
2 I | vitatkozást.~– Mindent biz én, nagyságos uram; csakhogy
3 I | Nem az enyimek, mert én csak árendás vagyok a háznál,
4 I | szép, kedves kis állat, én meg nem foghatom, miért
5 I | grácia, nagyságos uram! Majd én csak verset írok arra, aki
6 I | Vidra. Kapd be ízibe!~– Én, nagyságos uram? – szólt
7 I | tréfás úr. – Hát mondtam én, hogy adok száz forintot?
8 I | A bohóc megharagudott.~– Én meghalok. Én nem vagyok
9 I | megharagudott.~– Én meghalok. Én nem vagyok bolond, hogy
10 I | félj, epitáfiumodról majd én gondoskodom.~– Meg is halok –
11 I | Hát maga a kocsmáros?~– Én vagyok; hát az úr kicsoda?
12 I | ez engem nem zseníroz; én utaztam Egyiptomban és Marokkóban,
13 I | az úr miféle nemzet?~– Én nem itt lakom. Bon Dieu!
14 I | idegen.~– Megkövetem, az én nevem nemes Bús Péter, és
15 I | nevem nemes Bús Péter, és én meg vagyok vele elégedve.~–
16 I | és megmondom neki, hogy én ott akarok a szobájában
17 I | a szobájában aludni. És én gentleman vagyok, kit refüzírozni
18 I | folytatni a mulatságot. Én nem szoktam mulatságot rontani;
19 I | szoktam mulatságot rontani; én igaz gentleman vagyok, aki
20 I | hívják.~– Le voilà! Az éppen én vagyok – szólt az idegen
21 I | az apám jókor meghalt, s én elmentem anyámmal Párizsba.
22 I | elfelejteni. Nem tesz semmit. Én tudok négerül is. Az nem
23 I | külföldön, hogy mihez ért. Én első házat tartottam Párizsban,
24 I | elhúztam volna arcomon, s az én rongyos négyszázezer frank
25 I | elkezdi, a többi bolond utána. Én leszidom őket, ők nem elégszenek
26 I | életében valami okosat; amidőn én már éppen az utolsón voltam,
27 I | nagybátya, az a gazdag betyár én vagyok, és nem haltam meg.~
28 I | Lehetséges volna?~– Az úgy van. Én vagyok az a Kárpáthy János,
29 I | egészen másformán írták le az én egyetlenegy onklimat, úgy,
30 I | valaki mondani, hogy az én kedves onklim nem a legderekabb
31 I | uramöcsém, nem szeretem én azt, én már ahhoz vagyok
32 I | uramöcsém, nem szeretem én azt, én már ahhoz vagyok szokva,
33 I | s most úgy találja, hogy én még élek; már hogyne volna
34 I | Hogyan? Nem értem.~– No, én nem akarok évenkénti apanázsért
35 I | rajta; a pénz nekem is kell; én is bolondokra költöm, de
36 I | hegytől a másikig, de biz az én jövedelmemből sem táncosnékat
37 I | elhalaványult. – Mit? Koporsóba? Én?~– Igen, igen; fél lába
38 I | kell úgy mérgelődni, hiszen én ráérek, én még fiatal vagyok.~
39 I | mérgelődni, hiszen én ráérek, én még fiatal vagyok.~S ezzel
40 I | fickók, téglát melegíteni az én kedves onklim lába alá!
41 I | kiűztél engem a csárdából, én kiűzlek téged a világból! –
42 II | hasonló plaisantériával – én öné vagyok egész a pincém
43 II | tud nekem mondani, tudok én önnek mondani különbet,
44 II | Például, ön tudja, hogy én bizonyos örökséget átvenni
45 II | messze elhúzható. Így vagyok én tehát. Képzelje, az örökség,
46 II | szinte a kezeim között van, én sietek csak átvenni a jószágokat,
47 II | Kárpáthy, felugorva fektéből. – Én mindenütt azt beszéltem,
48 II | kell tudnom az igazat; mert én bankár vagyok. Hanem én
49 II | én bankár vagyok. Hanem én hallgatni szoktam. Előttem
50 II | takargatott szegénység. Én meg tudom mondani minden
51 II | harmadik födözeten tölté, de én azért jól tudom, hogy ezeknek
52 II | a legjobban hangzik, de én jobban tudom, hogy szegénynek
53 II | maradhat, s azért, hogy én tudom önnek érzékeny körülményeit,
54 II | egész világ tudná azt, mit én tudok, csak én magam nem.
55 II | azt, mit én tudok, csak én magam nem. Ez természetes;
56 II | gyógyíttatja magát; azonban én praktikus orvos vagyok,
57 II | egy láz, egy meghűlés, s én tehetek gyászt az én kalapomra,
58 II | s én tehetek gyászt az én kalapomra, megboldogult
59 II | kétszerannyi összeg. Jó. Én azt is kész vagyok önnek
60 II | tréfál?~– Legkevésbé sem. Én kockáztatok egymilliót,
61 II | tovább. Nyíltan beszélek. Én sokat adok, és sokat veszek.
62 II | rosszabb a spanyolénál; én adok rá, amennyit parancsol,
63 II | ön ad nekem egymilliót, én adok önnek adóslevelet kétmillióról,
64 II | gavallérnak képzeli?~– Éppen nem. Én igen jól tudom, hogy ő csaknem
65 II | Fölösleges skrupulusok; én nem vagyok nagybátyám iránt
66 II | lesz, akkor veszik el.~– Az én bátyámnak nincsenek ideáljai.
67 II | biztosítékot nyújtania számomra.~– Én? Biztosítékot? No, most
68 II | le magának. Par Dieu! Az én ízlésem más, ez a monsieur
69 II | lelkekkel, de mire használnám én? Ellenkezőleg; én arról
70 II | használnám én? Ellenkezőleg; én arról akarom magamat biztosítani,
71 II | nagybátyám.~– Találva van. Én tehát nemcsak pénzt adok
72 II | elém szabott tilalmait. Óh, én hozzá vagyok szokva az aszkétai
73 II | hajamat beillatszereznem. Én sok lélekerővel bírok. Ha
74 II | gutaütés.~– Nem tudom, mert én sohasem csináltam olyanokat –
75 II | nagybátyám számára csináljon; én tudok gyűlölni, tudok gyűlöletből
76 II | annyit mondhatok, hogy ha én azt a fáradságot venném
77 II | kapja vissza. Mit bánom én? Aki utánam jő, tegye be
78 III | önök magyarul beszélnek, én is magyar vagyok.~Az ifjú
79 III | kirakatban látható, azokat én rajzoltam.~– Miért nem iparkodik
80 III | embernek tehetségét; de én mégsem maradhatok Párizsban,
81 III | mesterembertől nem várnak egyebet; de én azért mégis hazamegyek.~–
82 III | Oktalanság biz az, uraim, és én magam sem tudom magamnak
83 III | hogy az a nép, amelyik az én nyelvemet beszéli, száz
84 III | mérföldnyire van hozzám, és én nem lehetek közöttük, kiesik
85 III | kiesik a könny szememből, és én nem tudom elmondani, hogy
86 III | visszatekintve útjából.~– Én valami oly csüggetegséget
87 III | másképpen képzeltem magamnak? Én az ermenonville-i virányt
88 III | kénytelenek elrejteni.~– Én is tiszteletreméltó érzületnek
89 III | mert nektek még fáj; de én látom, tudom, érzem, bennem
90 III | megszorítva –, egyébiránt én azt mondom, hogy mindene
91 III | csak fordított része az én állításomnak; ha fajunk
92 III | a kristály azt mondja: „Én nem olvadok!”, és szikrát
93 IV | kocsim ajtaját kinyitotta, s én egy rubelt adtam neki.~–
94 IV | adtam neki.~– És aki az én redingote-omat teával végigöntötte –
95 IV | végigöntötte – szólt a lord –, és én egy pofont adtam neki érte.~–
96 IV | szenzitív magyar gróf – és akire én rábíztam, hogy szerelmes
97 IV | isten kegyelméből.~– És az én erszényemből – dörmögé Iván.~–
98 IV | hisz ez Saint-Michel, az én unokaöcsém!” – kiált fel
99 IV | Már öt perc egyre, és én elkésem; – azzal fölkeresé
100 IV | legyenek irántam irgalommal. Én tudom, mi sors vár arra,
101 IV | No, várj!” monda neki, én mellette ültem, s ő oly
102 IV | e pont felett. Ekkor az én régi pártfogóném, a szerencsés
103 IV | türelmetlen hang.~– Uraim, én diszkréciót kérek – szólt
104 IV | Megszavaztatott a diszkréció.~– Ekkor én. meglátogatom monsieur Deboureux-t,
105 IV | ajánlatot tevém neki, hogy ha én rögtön végit szakasztom
106 IV | felelé a derék ember. – Jó, én tehát két dolgot kívánok.
107 IV | homlokára, mintha mondaná: „Az én fejem!”~– Annál jobb, mondám,
108 IV | kérdék mind elcsodálkozva.~– Én rögtön lóra ültem, beszéltem
109 IV | gorombaságot mondani? Hát úgy nézek én ki, uraim, mint akinek azt
110 IV | ön pénznek? Hiszi, hogy én nem tudom megadni kutyájának
111 IV | hitte, hogy már most majd én fogok városról városra járni
112 IV | hanem téged.~– Eh bien, én teljesítém a föltételt s
113 IV | meghaladja a költség, azt én fedezem.~Az ifjú óriások
114 V | babona, amit mondok, de én azt hiszem, hogy amely gyermek
115 V | Nagy, ahol ön nincs. Én istenem, minő gondolat;
116 V | Tegyék. Mit gondolok én már vele!~S itt pillantatai
117 V | nagyobb a hír, mint a való; én nem hiszem, hogy azt tegyék
118 V | ne gondolj arra többet.~– Én ne gondoljak rá többet? –
119 V | keserűn a beteg színész. – Én, aki tudom, mit tesz az,
120 V | fullánkját érzenéd a kígyónak; én majd csendesen aludjam akkor,
121 V | midőn tudom, hogy te, az én bálványom, az én oltárképem,
122 V | te, az én bálványom, az én oltárképem, a szégyenpadon
123 V | látni a szégyen pírját.~– S én addig itt az ágyban fekve
124 V | rajtam keresztülgázolni? Én! Én magam kihívom az egész
125 V | rajtam keresztülgázolni? Én! Én magam kihívom az egész világot!~–
126 V | melyek önt megszomoríthatnák; én bizonyosan mondhatom önnek,
127 V | Megbocsásson ön kuszált soraimért; én, ki ezeket írtam, egyszerű
128 V | szólni késztet, az, hogy én is Magyarországban születtem,
129 VI | Kárpáthyt? Nem látta az én barátomat, Iván herceget?
130 VI | énekli. – Várjanak! Itt én vagyok a királyné.~A fiatal
131 VI | kezek működnek, ezek nem az én tapsaim, ez ármány, amely
132 VI | amely túljár az eszemen. Én e tapsolók közül egy lelket
133 VI | Ah, uram, nem vagyok én többé nagy ember. Összetört,
134 VI | az embergyilkoló tapsot? Én futok.~– Fuss, de sípokért
135 VI | ismeretlen pofák, s mit tudom én, kinek a parancsára működnek.~–
136 VII | háztetőre másszék?~– Leszek én! – szólt változatlan arccal
137 VII | fogja magát önre bízni?~– Én, én! – kiálta hevesen Chataquéla. –
138 VII | magát önre bízni?~– Én, én! – kiálta hevesen Chataquéla. –
139 VII | és gyorsan végbemehet. Én elveszem nőül ezt az asszonyt;
140 VII | Rudolf nem angol. Egyébiránt én hiszem, hogy ő meg fogja
141 VII | körülállókhoz fordulva –, ha én nem tartom meg, amit ígértem,
142 VII | nem tudtam megszólítani.~– Én is sokat gondolkoztam ön
143 VII | nehézkedett a kötélre. És én nem tehettem többé azt,
144 VII | Chataquéla, légy te az én nőm!~A hölgy reszketett,
145 VII | és válj el tőle azonnal! Én utánad fogok menni, és nőül
146 VII | s mi kerestük önt fel.~– Én tettem volna azt? – szólt
147 VII | mert holnap már indulunk az én kedves Magyarországomba.~
148 VII | inkább – felelt Rudolf –, én magam örökös satellite-je
149 VII | használhatnának odahaza! Látja, én politikához nem értek, nem
150 VII | mi hasznomat vehetné még? Én hasznavehetetlen vagyok.~–
151 VII | Nem úgy, édes Rudolf, azt én jobban tudom. Én ismerem
152 VII | Rudolf, azt én jobban tudom. Én ismerem az életet, mert
153 VII | ily szót hallanom. Lássa, én kegyeskedő nem vagyok, de
154 VIII | Tudom, nemzetes uram, tegnap én is voltam a templomban,
155 VIII | lovaid?~– Sohse törődöm én vele. Nem én őrzöm, hanem
156 VIII | Sohse törődöm én vele. Nem én őrzöm, hanem az alattvalóim.~–
157 VIII | a városnak.~– Jól tudom én azt, hogy ez nem a város
158 VIII | Hat esztendeig mindig én maradtam meg pünkösdi királynak –
159 VIII | Hát! A cigányok húzzák az én nótámat, mikor megindulnak,
160 VIII | úgyis odább megyek, ha én győzök, úgyis itt maradok! –
161 VIII | királyság, már az pedig az én kezemben van.~– Úgy? – szólt
162 VIII | kínálták. – Visszanyerem én még azt a koszorút újra!~–
163 VIII | felelt Márton dacosan –, én nem vagyok fáradt, sem a
164 VIII | futtatást indítványoztak.~– Én mindenre kész vagyok! –
165 VIII | plafonra.~– Magam sem tudom én. Annyit tudok, hogy nagyobb
166 VIII | Miska. Mit szólnál hozzá, ha én téged még nagyobb úrrá tennélek,
167 VIII | úr, nádudvari földesúr.~– Én nem bánom; de nem tudom
168 VIII | nem bánom; de nem tudom ám én, hogyan kell magamat viselnem,
169 VIII | ismerni.~– Ha csak ez kell, én kész vagyok rá.~– Mindenüvé
170 VIII | együtt farsangoltak veled. Én ezt igen jó tréfának találom;
171 VIII | csináljátok meg azt, amit én! Próbáljon valaki úgy, miként
172 VIII | Próbáljon valaki úgy, miként én, dalolva kiüríteni egy poharat,
173 VIII | szépen felpödörve bajuszát. – Én nemes Kiss Mihály vagyok,
174 VIII | megcsináltuk a genealógiát, én kifizettem az ezer forintot,
175 VIII | kihirdették a vármegyén, és most én is nemesember vagyok; itt
176 IX | a teremben elmondania: „Én az indítvány ellen (vagy
177 IX | párthoz tartozik. Mernék én Gergely urambátyám ellen
178 IX | hajolva beszéltek hozzá.~– Én nem hiszem, míg nem látom –
179 IX | énekelni.~– Mind régen tudom én azt. Nekem is mondták, hogy
180 IX | Hát azt mondta, hogy „Én az alsóház indítványát elfogadom”.~–
181 X | tisztességes életmódot szerzesz. Én úgyszólván mindenemet odaadtam
182 X | Milyen jó leányok ezek az én leányaim! – mondá a boldog
183 X | holott azt a színpadra vivé. Én nem akarom önnek elmondani,
184 X | mások egy tajtékpipáért, én meg nem adnék érte egy ütet
185 X | elmondani, amiért jöttem. Én azt kérem – nem, rosszul
186 X | legkisebbik leányát adja át nekem. Én fel fogom őt nevelni tisztességesen,
187 X | még isten kezében van, én holtom napjáig azon fogok
188 X | ajánlatomat visszautasítaná, én a legfensőbb hatóságokhoz
189 X | kellemetlenségnek lehetne okozója, mert én részemről kész vagyok a
190 X | miért? Hát nem nevelem-e én őt tisztességesen? Hát lehet-e
191 X | szememre? Nem úgy bánok-e én leányaimmal, mint a szemeim
192 X | rossz szót tőlem? Tán bizony én valami országos hírű csaló
193 X | énfelőlem? Tolvaj vagyok-e én? Rablókapitány vagy hamispénzverő?
194 X | tékozlást vethetni-e az én szememre?~Eközben hevesen
195 X | leánygyermekkel, mint három fiúval. Én bizony nem tagadnám meg
196 X | ríva fakadtan rebegé:~– Én, kérem alássan, tanácsot
197 X | azt gondolja az úr, hogy én az úrnak pártját fogom fogni? –
198 X | hogy süketnek kiabál.~– Én azt hittem – hebegé a boldogtalan
199 X | legkedvesebbik. Mikor még én az úrék házához jártam,
200 X | tesz – teremt úgy segéljen! én magam leszek, aki bezáratom
201 X | rebegé félénk hangon:~– Én nem akarok Terézhez menni.~
202 X | határozott hangon ismétlé:~– Én nem akarok Terézhez menni.~–
203 X | menni.~– Úgy? Nem akarsz?~– Én itt akarok maradni az anyámnál
204 XI | pillantásban. És monda néki: „Ím én neked adom mindazt ~a hatalmat,
205 XI | azt mondja neki.: „Nézd, én ezt mind neked adom, ha
206 XI | boldogságot szerezhetni magának. Én csak egy föltételt kötöttem
207 XI | marad, miként ő volt, az én szeretett, az én feledhetetlen
208 XI | volt, az én szeretett, az én feledhetetlen Máriám.~Az
209 XI | ismeri az éneklő személyt; én már annyiszor csalódtam
210 XI | nélkül közeledni valakihez; én e leányzó családjáról a
211 XI | asszonyságot.~– Íme, asszonyom, én meggyőződtem afelől, hogy
212 XI | vigyázni kell reá nagyon. Én már megtudtam, hogy titokban
213 XI | jellemeket is megvakítja. De én feltettem magamban, hogy
214 XI | utóbbit szívesen előlegezem én, arámnak tett fogadásomnál
215 XI | másokat boldogíthassak vele. Én kegyednek havonkint átadok
216 XI | azt, csakhogy az égből. Én csak egyet követelek; azt,
217 XII | minden íze reszketett. – Én itt vagyok.~De már ekkorra
218 XII | szeretem, a munkás polgárokat én nagyra becsülöm.~Boltay
219 XII | Mit parancsol uraságod?~– Én Kárpáthy Abellino vagyok –
220 XII | folytatá, amint következik:~– Én önhöz egy egész établissement
221 XII | bútormintákat rajzol…~– Nem én rajzolom, uram, az első
222 XII | Párizsban lakott.~– Azt én nem bánom. Tehát azért jöttem
223 XII | ne csodálkozzék ön rajta, én polgárleányt veszek valóságos,
224 XII | különös okaim vannak. Lássa, én különc vagyok. Ez rendkívüli
225 XII | tagja családomnak különc; én egyszer meg akartam házasodni,
226 XII | templomban.~Ahán, a régi mese!~– Én elvettem volna – folytatá
227 XII | de meghalt szegény. És én akkor megfogadtam, hogy
228 XII | szép, erényes és énekel, és én azt el fogom venni, mármost
229 XII | egyszerre mind a két tanú.~– Én meg vagyok bízva Boltay
230 XII | levelet lesimítva kezével – én e számadást kész vagyok
231 XII | Nem tréfálok, uraim, én tegnap óta címtársa vagyok
232 XII | szokásos.~– Hisz uram, nem én vagyok a kihívó, hanem önök.~
233 XII | Mindegy az nekem, uraim; én tudok pisztollyal, karddal,
234 XII | Megtörténhetik, hogy én a kihívót lelövöm, s azon
235 XII | számomra két tanút kinevezni, én elfogadom, bárkik legyenek.
236 XII | három magyar úrral.~– Igen, én találkoztam – felelt Sándor
237 XII | levelet. – Tessék elolvasni, én megvárom a választ.~Sándor
238 XII | Maustodt! Majd jövök én többször párbajsegédnek,
239 XIII | ismét mosolygott.~– Majd én is megköszöntöm őt – mormogá
240 XIII | jószágigazgató –, nem vagyok én azon kitüntetésre érdemes.~
241 XIII | hátam mögött.~– Megeszem én azt az írást mind, amit
242 XIII | kilencvenhatezer forintért, holott én az újságokban olvasám, hogy
243 XIII | hibás állapot, mert, ahogy én tudom; akkor nem járt eső,
244 XIII | haszonbérbe első szóval.~– Mit? Én galíciai embernek, idegennek
245 XIII | utolér az eső. Sebaj – mondám én –, itt kell lenni közel
246 XIII | itt kell lenni közel az én talpadi erdőmnek; vágtassunk
247 XIII | szépen sorba. Hát ez az én nagy költséggel ültetett
248 XIII | Megint beszél kend?~– Én? Egy szót sem szóltam.~–
249 XIII | alázatosan:~– Nem vagyok én méltó ezen úri kegyre, lehetetlenség
250 XIII | társaságában megjelennem, majd én csak holnapután reggel fogom
251 XIII | jelenleg az országban lakik, én pedig nem akarom, hogy a
252 XIII | kétszázezer forintot, melyet, amíg én élek, évrül évre meg fog
253 XIII | ember kend!~– Hát mit tudom én, kit vár a nagyságos úr! –
254 XIII | van egy szikra is, hisz én csak egy kótyomfitty hajdú
255 XIII | kibékülni vele! Mit bánom én. Ölelgessék egymást! Ha
256 XIII | egymásnak móringolnak, sem bánom én. Engemet nem bántott a jámbor,
257 XIII | dudai esperes, az, akit én ki nem állhatok.~– No, ugyan
258 XIII | vele; elég az hozzá, hogy én ki nem állhatom.~– Hát miért
259 XIII | Isten jóvoltából kívánom én kegyelmednek, a nagyságos
260 XIII | a feleségének.~– De már én megőrzöm! – monda Marci
261 XIII | ma este el fog küldeni; én is elhoztam volna, de lovon
262 XIII | elballagva. – Nem szaladtam én az inszurrekció óta; még
263 XIII | azután jó rokonok leszünk, s én nyugalommal térhetek Istenhez.”~–
264 XIV | elhervadni, és mondhatni: „Én hervasztottam el!”~Ha lelke
265 XIV | neked akkor, majd ha ráuntam én!”~Nem ez-e az élet?~Boltay
266 XIV | birkózni hívja.~– Igenis, én vagyok az, nem tagadom.~
267 XIV | hangzású nevet mondjak ki: én vagyok Kárpáthy János… Csak
268 XIV | már a szájára akadt. Tudom én azt, hogy az nem engem illet,
269 XIV | hogy nem is fog hozni.~– Én is azt kívánom, de hiába,
270 XIV | szép leányról van szó. Az én öcsém azon dicséretes szándékot
271 XIV | elcsábítsa.~– Tudom, uram. De én is vigyázok.~– Ön, jó uram,
272 XIV | hímes pillangók közül, mert én nemesember nem vagyok, én
273 XIV | én nemesember nem vagyok, én párbajt nem fogok víni,
274 XIV | Megbocsásson, jó barátom, én nem szoktam unokaöcsémnek
275 XIV | pletykázás végett jöttem én ide, hanem erre engem jól
276 XIV | kiszámított terv vezérelt. Én jobban gyűlölöm ezt az embert,
277 XIV | lakhatott volna holtig, és én nem háborgattam volna önt,
278 XIV | nekem halálos ellenségem – én is az vagyok neki. Ez atyafiságos
279 XIV | eltékozolva most már az én bőrömre is szedett föl egypár
280 XIV | milliót párizsi üzértől. Így én neki láb alatt vagyok, ő
281 XIV | akarja, hogy meghaljak, én pedig nem egyezem bele;
282 XIV | közelget az ő neve napja, én pedig egy koldusbotot fogok
283 XIV | ön dolga, nem az enyim, én asztalosmester vagyok, nem
284 XIV | megérti végig; így, ni. Én azt akarom, hogy Abellino
285 XIV | várjon halálom órájára, és ha én meghaltam, ne őrá szálljanak
286 XIV | sírni, hanem tombolni fog! Én meg akarom őt fosztani ettől
287 XIV | fosztani ettől az örömtől.~– Én adjak tanácsot, uram?~–
288 XIV | Ön csak hallgassa, amit én beszélek.~– Másfél millió! –
289 XIV | keresztet fog végighúzni, mert én őt a vérig, a szívig akarom
290 XIV | nem lesz egyéb, mint hogy én megházasodom…~Itt megállt
291 XIV | gondolatnál újra kezdek élni! Én nem vagyok bigott ember,
292 XIV | kivetve minden lépten-nyomon. Én meg akarom hiúsítani e léha
293 XIV | fogja felkeresni – s ez az én házam.~– Hogyan, uram!~–
294 XIV | házam.~– Hogyan, uram!~– Én nőül kérem öntől gyámleányát.~–
295 XIV | ön a bibliai nábob. De én tudom, uram, hogy a gazdagság
296 XIV | gazdagság nem boldogság. Én ismertem egy szegény leányt,
297 XIV | vonták ki mint öngyilkost, én gyámleányomat boldoggá akarom
298 XIV | általánosan, ahogy ön mondá, de az én védencem kivétel leend.~–
299 XIV | ellopják azt tőle. Íme, én nem kívánom, hogy gyámleányát
300 XIV | azt mondja rá: „Nem!”, úgy én megnyugszom válaszában,
301 XIV | elhallgatunk e dologról, és én nem fogok vele többet alkalmatlankodni.
302 XIV | sem gondolkozol másról?~– Én? Miről gondolkoznám?~– No,
303 XIV | ahhoz mit szólsz, hogyha én neked egész üzletemet át
304 XIV | át nekem?~– Mert látod, én már meguntam a bajlódást,
305 XIV | Látod, ilyen ravasz vagyok én. Fáradság nélkül akarok
306 XIV | szükség osztoznunk.~– De ha én úgy akarom. Látod, nekem
307 XIV | leánynak, hallod-e szívem, én szeretlek, el tudlak tartani;
308 XIV | Vagy jobban szereted, ha én kérem meg helyetted? Én
309 XIV | én kérem meg helyetted? Én azt sem bánom, leszek szívesen
310 XIV | mester. – Vénebb vagyok én már, mint az apám. Majd
311 XIV | menjen be most Teréz nénihez, én addig futok a vacsorát elkészíteni.~
312 XIV | de boldogtalan lesz ő is, én is.~Boltay felsóhajtott,
313 XIV | hagyjam el önöket soha. Én itt akarok örökké élni,
314 XIV | nagynéném örömére szentelni; én nem óhajtok önöktől megválni,
315 XIV | senki nőül kérni, akiért én önöket elhagyjam.~– Mégis,
316 XIV | akkor azt mondta, hiszen én nagyapád lehetnék, s most
317 XV | ki nem beszélte magát.~– Én vagyok az a szerencsétlen
318 XV | mi baja.~– Óh, uram, óh, én kedves uram, maga derék,
319 XV | szerencsétlen anya vagyok én. Óh, óh, Boltay úr, maga
320 XV | napokat kellett megérnem! Én Istenem, én Istenem! Mire
321 XV | kellett megérnem! Én Istenem, én Istenem! Mire hagytál meg
322 XV | beleugrott a Dunába; bár én is utánaugrottam volna akkor!
323 XV | csakugyan mégis sok. Ha én el akarnám azt az iszonyatot
324 XV | iszonyatot mondani, ami az én házamban naponta történt,
325 XV | úri módon? Azt a ruhát is én vettem, ami most rajta van.
326 XV | volna, mindent mi vettünk!” Én csak elszörnyedtem, uram.
327 XV | bánnotok anyátokkal, ez-e az én keserves fáradságaimnak
328 XV | előadást.) Ezt érdemlettem én annyi keserves álmatlan
329 XV | koldulni pedig nem tudok, én csak azt tudom, hogy elébb-utóbb
330 XV | bizony egy cseppet sem vagyok én éhes, inkább el vagyok keseredve,
331 XV | keseredve, annyit eszem én különben is, mint a madár,
332 XV | madár, csak annyit tesz az én evésem az asztalnál, mintha
333 XV | minden jóságainál az, ha én valaha az én lelkem Fanny
334 XV | jóságainál az, ha én valaha az én lelkem Fanny lányomnak egy
335 XV | megvénülve, … legalább csak én láthatnám őt még egyszer –
336 XV | még egyszer – nem kívánom én, hogy vele beszélhessek,
337 XV | személy, de majd kibékítem én őt magával.~– Óh, uram,
338 XV | magával.~– Óh, uram, nem várom én, hogy engem Teréz magához
339 XV | magához emeljen, elleszek én mellette mint szolgáló,
340 XV | továbbra is.~– Lássa, Teréz, én nem tehetek róla; örülnöm
341 XV | rossz szívemnek kell lenni. Én is szégyenlem, rosszul esik,
342 XV | Tarts titkot egy ideig – az én kedvemért!~Fanny megfogadá,
343 XV | megtudta valahonnan, hogy én gazdag férjet kapok, s azért
344 XV | csatlakozik hozzám, tudva, hogy én majd magammal viszem. Önzés.
345 XV | azt mondhatja valakinek: „Én szeretlek”, akit nem szeret,
346 XV | Fázol, te Fáni?~– Nem én – rebegé a leány, összehúzódva
347 XV | lázban volna.~– De fázol, én hallom, a fogaid is vacognak
348 XV | meg akarja azt tudni.~– Én nem tudom, mi lelt? – szólt
349 XV | lelt? – szólt Mayerné. – Én sem tudok aludni, egy cseppet
350 XV | mert rájuk sem nézett, de én azért szerettem, mert tőle
351 XV | mint aminőnek festik.~– Én az ilyen beszédeket meg
352 XV | Kérdezte, hogy hová lettél. „Én nem tudom, uram – mondék –,
353 XV | rózsakoszorú közepében. Én sajnáltam a szegény embert,
354 XV | azt mondta, hogy no jó, ha én nem bízom az ő becsületszavában,
355 XV | remek leánynak adta, mint az én Fánim…~– Jó éjszakát, alunni
356 XV | leányom. Jaj, be boldog vagyok én, hogy melletted lehetek.
357 XV | melletted lehetek. Engedd, hadd én csináljam meg a kávédat.
358 XV | csináljam meg a kávédat. Én már tudom, hogyan szereted;
359 XV | bolonddá tenni magát. Ez az én igazi leányom” – gondolá
360 XV | Ez igazán törökül van. Én sem értem. Nézze ön!~S azzal
361 XV | kegyednek örömet szerezzek.~– Én pedig, uram, fogadom – szólt
362 XV | hiszitek, hogy ez az estély az én költségemre megy? Csalatkoztok.
363 XV | asztalnál, hadd kísértsek én is szerencsét!~Fennimor
364 XV | hazudtolta meg a közmondást, én megyek azt kettős szerencsémmel
365 XV | Ezer aranyommal tartozol.~– Én? – kérdé Abellino ingerülten.~–
366 XV | hagytam benn a tételt.~– Én nem vettem észre.~– Ah,
367 XVI | régen vége volna mindennek! Én a szívébe akarok szúrni,
368 XVI | szúrni, a szíve közepébe! Én látni akarom meghalva.~–
369 XVII | nekem egy látogatással. Én már voltam az ön jószágán
370 XVII | Köszönöm, uram – felele. – Én innen alig mozdulhatok dolgaim
371 XVIII | által szépnek neveztetik. Én részemről nagyon boszontónak
372 XVIII | maradjon ülve, vagy különben én is felállok.~– Pedig nem
373 XVIII | akkor magát hozta. Lássa, én úgy örülök, mikor önt látom.~
374 XVIII | előtt zárjam el szívemet? Én tudom, hogy nehéz, nagyon
375 XVIII | az ismeretlen világban. Én nem tehetek róla, hogy önt
376 XVIII | határtalan kegyelme, és én kimondhatatlan boldognak
377 XVIII | csekély embernek, mint az én személyem, olyan nevezetes
378 XVIII | lett volna olyan kegyes, az én szegény házamnál lenni?~–
379 XVIII | csekély észrevételeket, mikkel én az elém adott kérdésre felelni
380 XVIII | maga adja a legjobb példát; én valójában csak egy úrnőt
381 XVIII | bizony régi per már, még én akkor fiatal voltam, alig
382 XVIII | vessünk véget a pernek, hogy én menjek nőül Kárpáthyhoz,
383 XVIII | is vén ember volt, mikor én a te idődben voltam, de
384 XVIII | a te idődben voltam, de én nem adtam el magamat gazdagságért,
385 XVIII | hangon fülébe súghatni:~– Én régen óhajtottam kegyeddel
386 XVIII | aligha emlékezik valaki, s én hajlandó vagyok attól tartani,
387 XVIII | kormányozhatásának titkát, én megmondom nekik; ültessék
388 XVIII | körökben megjelenésem előtt. Én igen egyszerű emberek közt
389 XVIII | Senki. Megvallom, hogy én sem. Óh, énbennem sok kellemetlen
390 XVIII | volt, nagyon régen, még én akkor igen fiatal, mondhatni
391 XVIII | Fanny valót mondott.~– Óh, én tudom azt jól, hogy ön jótékony
392 XVIII | de e jótét nagyságát csak én tudom, csak én érzem.~Az
393 XVIII | nagyságát csak én tudom, csak én érzem.~Az indulat beszédessé
394 XVIII | ön engemet!~– Ah, Fanny, én már önt nevén szólítom,
395 XVIII | többé semmit, hát akkor én itt maradok nálad egy egész –
396 XVIII | számító, milyen ravasz vagyok én!~Ah, ezen ismét nagyon sokat
397 XVIII | János úr. – Engem uccse, én csak a kocsikerekeket szoktam
398 XVIII | hogy „Régen volt már az, én még akkor gyermek voltam!”~
399 XIX | Könnyű a férjnek azt mondani, én holnap vagy egy hónap múlva
400 XIX | viszi; ha rajtam állna, én bizonyosan a hölgyeken kezdeném.~–
401 XIX | mindig sakkban tartja őt; én próbáltam, és sikerült. –
402 XIX | név. Nem találod ki?~– Nem én! – szólt Fanny egészen elhalaványodva.~–
403 XIX | lelkű fiatalember. Legalább én legszebbnek tartom őt az
404 XIX | Azt ugyan jól teszed! Csak én tudnék úgy az emberekre
405 XIX | emberekre figyelmezni, de én le nem tudnék egy embert
406 XIX | Vénülj csak meg, mint én.~Ezen természetesen nagyon
407 XX | tenyésztését óhajtják, és én mindezeket nagyon helyeslem,
408 XX | vannak pártfogó egyesületek, én egy oly állati személyzet
409 XX | nevetni kezdtek.~– Uraim, én nem frivol tréfából beszélek.
410 XX | sorsa emelésében, melyet is én e következő pontokban látok
411 XX | részvények ára mennyi legyen. Én magam elvállalok ezer részvényt. (
412 XX | megkívántató telket és épületet én bármelyik jószágombul ingyen
413 XX | pénztárából, azt a hiányt én magam fedezem.~János úr
414 XX | álló nagy férfiúnak –, hogy én önre haragszom? Igen komolyan
415 XX | ezt már velem mások is. Én asszonyokkal szerelmeskedni
416 XXI | szenvedélye különben ragadós; én még nem ismertem embert,
417 XXI | lovagló Kárpáthyhoz –, ha én önnek volnék, nem tartanék
418 XXI | tartasz engem jó lovasnak?~– Én elhiszem, hogy az, de tegye
419 XXI | nem haragszik ezért rám, én úgy féltem önt. János ajkaihoz
420 XXI | tartva azt kérdé:~– Hát én ne féltselek téged?~Fanny
421 XXI | bajuszát.~– Majd vigyázok én rá! – monda Szentirmayné,
422 XXI | hangnyomatékot vetve az „én”-re, miután észrevette,
423 XXII | lovának neveznek, azon ülök én; ne jöjj mellém!”~Mit jelentene
424 XXII | volnál boldog, nem volnék én boldogtalan!”~A forró, égő
425 XXII | Egyébiránt nem tudja, hogy én most megyek, nem akartam
426 XXII | leszek elégedve vele. Lássa, én már előre gondoltam magamban,
427 XXII | semmit sem óhajtasz, akkor én igen-igen szerencsétlen
428 XXII | halmozá el.~– Mivel érdemlem én ez örömöt, e jóságot, tetőled?~
429 XXIII | majmokból lett az emberi faj. Én azt állítom, hogy az ember
430 XXIII | ismét vissza e birodalomba, én hősöm, én trubadúrom? –
431 XXIII | e birodalomba, én hősöm, én trubadúrom? – kérdé Kecskerey. –
432 XXIII | engemet, barátom? Kémed vagyok én neked, ki a családok titkaiba
433 XXIII | ad feleletet.~– Bánom is én, akármit csinálnak tőlem
434 XXIII | alakú amerikai széken.~– Ha én azt be tudnám bizonyítani,
435 XXIII | part, barátom. Látod, hogy én ruinált ember vagyok; ördögi,
436 XXIII | öltött.~– Édes barátom. Én meg nem foghatom, miért
437 XXIII | ezeket nekem? Úgy nézek-e én ki, mint aki ilyen dolgokban
438 XXIII | kikérem magamnak. Bánom én; csinálj amit akarsz. A
439 XXIII | kezébe; de nekem hagyj békét, én gentleman vagyok és sem
440 XXIV | teljesítni neje óhajtását?~– Én nem mondtam senkinek, hogy
441 XXIV | nem mondtam senkinek, hogy én óhajtok Pesten lakni.~(Az
442 XXIV | Csak annyit mondott:~– Én nem hiszem, hogy mi Pestre
443 XXIV | lélegzete, midőn azt mondá: „Én nem hiszem, hogy Pestre
444 XXIV | nagyon is érzéki.~– Nono; én nem kívánom, hogy nőm kedveért
445 XXIV | belőle, s Abellino ellenének én voltam a segédje.~– Ah,
446 XXIV | fogadta el. Hanem ezzel én világért sem akarok semmi
447 XXIV | kifűzéséhez fogott.~– Nem volnék én e munkára alkalmas? – kérdé
448 XXIV | közül –, tudja-e ön, hogy én önre haragszom?~Az mindenesetre
449 XXIV | érdemesített, hogy hozzám szóljon, én mindig készakarva arra jártam,
450 XXIV | pamlagra.~– Tudja-e ön, hogy én kénytelen voltam önre igen
451 XXIV | kell megmondanod. Látod, én haragszom, s azt mondják,
452 XXIV | No, igen. Te légy komoly, én pedig tréfás; de nem megfordítva,
453 XXIV | de nem megfordítva, hogy én kérdezek tőled valamit,
454 XXIV | meséket. Fogadjunk, hogy én kitalálom, mi bajod.~– Lássuk –
455 XXIV | félteni.~– Mikor látod, én úgy szeretlek! Bálványozás,
456 XXIV | imádjon, úgy tiszteljen, mint én, hogy még gondolatban se
457 XXIV | tartson oly együgyűnek engem. Én tudok mindent; tudom, Fanny
458 XXIV | azt is tudom, hogy amíg én e nőnek kezét kezemben tartom,
459 XXIV | vállat voníta. – Bánom is én. Inkább legyen az egész
460 XXIV | igazságtalan énirántam, mint én legyek igazságtalan egy
461 XXIV | többivel nem törődöm.~– S ha én is annak tartanálak?~Flóra
462 XXIV | mondta – Jól van, Rudolf. Én bebizonyítom előtted, hogy
463 XXIV | megvetsz, haragszol rám, pedig én téged oly régen és oly nagyon
464 XXV | mire visszajövök. De akkor én diktálom a békét.~Flóra
465 XXV | akarnának hátramaradni tőle.~– Én szeretem a virágokat – rebegé
466 XXV | s megindulva rebegé:~– Én Istenem!~Most már valóban
467 XXV | tartóztatva többé. – Mikor én naponta azon imádkoztam
468 XXV | lássam meg többet, mikor én kerültem azt a helyet, ahol
469 XXV | ismét találkozánk? Ah, már én akkor sokat szenvedtem ön
470 XXV | Boldogabb lesz-e ön ezáltal? Én boldogtalanabb lettem, mert
471 XXV | szilárd szóval mondta:~– Én most esküszöm önnek azon
472 XXVI | hoz.~– Hát mit csinál az én kedves jó öregem?~– Hiszen
473 XXVI | megismerni és megölni.~– Én egész bizonyossággal tudom,
474 XXVI | rajtam bosszút állhasson. De én kitudom, hogy ki az! Kitudom,
475 XXVI | elcsodálkozva.~– Az, hogy én férfi vagyok, és nem engedem,
476 XXVI | nőt rágalmazzanak, akit én tisztelek.~Ez nagy szó.
477 XXVII | vele más szobába.~– Miért? Én szeretek itt lenni. Legalább
478 XXVII | róla beszélnek.~– Igen, de én meg nem akarom, hogy odabenn
479 XXVII | tanították még:~– Isten. Én Istenem. Légy irgalmas nékem.
480 XXVIII| csárdába, mely az útfélen van, én addig egyet fordulok. Egy
481 XXVIII| szükséges, jó barátom. Nem félek én.~Azzal leszállt az idegen
482 XXVIII| adj át két agarat nekem, én az erdő felől megkerítem
483 XXVIII| Szentirmay úr – szólt szelíden –, én azon kézműves vagyok, kihez
484 XXVIII| halottakat szabad szeretni. Én szerettem e nőt, szeretem
485 XXVIII| ifjút.~– Maradjon ön itt, én egyedül hagyom. Itt a temetőn
486 XXVIII| velem.~– Köszönöm, uram, én is megyek; már elvégeztem,
487 XXVIII| gondolat, hogy ő meghalt, és én még csak közel sem lehettem
488 XXIX | hogy eljöttél. – Rudolf, én olyan különösen érzem magamat.
489 XXIX | nevezzem, nem lelem helyemet. Én halálomat érzem. Kérlek,
490 XXIX | mondj ellent. Nem félek én attól; vágyódom utána. Olykor
491 XXIX | elrepült volna mellette. Én tudom, mi az. Kétszer éreztem
492 XXIX | felkeresnem. Másutt, másutt fogom én őt felkeresni, más szobában
493 XXIX | legyen azon, mint volt az én kezeimben rajta! Végrendeletemet
494 XXIX | itt ezen a földön. Ez az én kívánságom.~Itt megállt,
495 XXIX | közfalat, hogy ne legyen az én koporsóm és az ő koporsója
496 XXIX | hogy fiam jobb legyen, mint én voltam. Talán az ő erényeiért
497 XXIX | amit ellene vétettünk, én és őseim és azok mind, akik
498 XXIX | használjam a másik felét! Én azt akarom, hogy fiam boldog
499 XXIX | Hatalom? Egyik sem az. Én bírtam mindezt, és nem voltam
500 XXIX | sorokat leírni, ügyvéd úr. Én az isten ítélőszéke előtt
1-500 | 501-521 |