Part

 1 I|     sajnos észrevételt nemzetes Bús Péter uram tevé, ki a kegyetlen
 2 I|       keresztúti gáton, melyben Bús Péter uram volt a kocsmáros.
 3 I|   Estére kezd már az idő járni. Bús Péter uram a szántóföldről
 4 I|     hozzon az istennyila – szól Bús Péter morogva, s oda se
 5 I|      aztán ismét néhány lépést.~Bús Péter uram nézi igaz predestinációt
 6 I|       idő is elsetétült szépen. Bús Péter uram könnyebbült szívvel
 7 I|         indulni valahová!~… Míg Bús Péter uram csendesen aluszik
 8 I|         injúria.~Márpedig nemes Bús Péter uram híres volt arról,
 9 I|       és szolgáljon kend ízibe!~Bús Pétert mintha kiöntötték
10 I|      ilyen úri gyomorba – szólt Bús Péter –, szolgálok inkább
11 I|      nevetett magában mindenki.~Bús Péter uram ezalatt felnyitá
12 I|     idehaza?~E csodára kilépett Bús Péter uram gyertyával kezében,
13 I|      cela? Hogy híják?~– Engem? Bús Péternek.~– Diable! Nem
14 I|       lát egyebet, mint gólyát.~Bús uram gondolá magában, hogy
15 I|   Megkövetem, az én nevem nemes Bús Péter, és én meg vagyok
16 I|     mindegy; így tarka az élet.~Bús Péter uramnak sehogy sem
17 I|       Az bizony jó lesz – mondá Bús Péter; azután nem is mondott
18 I| reszketve állottak előtte, maga Bús Péter uram is megnémult,