Part

 1 VII  |            rózsafény derengi át! – Asszonyom, akit vársz, az el fog jönni
 2 VII  |         Mások használhatnának még, asszonyom – felelt Rudolf hideg mosollyal –,
 3 XI   |           Angyalhoz hasonlóan. Ah, asszonyom, valahányszor ily éneket
 4 XI   |         üdvözlék egymást.~– Lássa, asszonyom – monda szomorú arccal az
 5 XI   |      Fájdalommal kell megvallanom, asszonyom – folytatá reszketeg hangon
 6 XI   |            vett magán.~– Bocsánat, asszonyom, hogy ilyen kérdéssel terhelem.
 7 XI   |          sem lehetne őrajta.~– Ah, asszonyom, ön engemet egészen boldoggá
 8 XI   |         derék asszonyságot.~– Íme, asszonyom, én meggyőződtem afelől,
 9 XI   |     incselkedtek utána. Vigyázzon, asszonyom, és mondja meg azoknak,
10 XV   |      megríkatta az eset.~– No, no, asszonyom. Ne legyen olyan elkeseredett –
11 XV   |            legyen ön megnyugtatva, asszonyom. Önt sohasem rágalmazta
12 XV   |           körül lehessek.~– Ugyan, asszonyom, mit beszél összevissza! –
13 XV   |           szcéna.~– Ugyan, Mayerné asszonyom, ne térdepeljen! Magyar
14 XVIII|             válaszolt.~– Nagyságos asszonyom, engemet érdemeim felett
15 XVIII|     tárgyat.~– Nem, nem, nagyságos asszonyom, bocsánat szavaimért, nem
16 XVIII| magasztalással.~– Tehát, nagyságos asszonyom, vegye úgy, mint a legjobb
17 XVIII|         ajánlhat.~– Íme, nagyságos asszonyom! – szól odanyújtva a névsorozatot. –
18 XX   |     frázist, melyet mondani fog:~– Asszonyom! Próbálták ezt már velem