Part

 1 I     |     hamarább megszűnt élni, mint meghalt volna, úgyhogy most csak
 2 I     |       Szerencsémre az apám jókor meghalt, s én elmentem anyámmal
 3 V     | visszatért Hollandba, s ott nője meghalt. Ekkor ismerkedék meg Kurakin
 4 VII   |       már, s azok közül akárhány meghalt.~– De meg kell önnek gondolni,
 5 VII   |         férjeül fogadta, s midőn meghalt a férj, mint ezt őshonában
 6 VII   |        semmit.~Tehát Byron elébb meghalt, mint Chataquéla tőle elválhatott
 7 VII   |          ön még, hogy Chataquéla meghalt? Igen! Megégette magát férje
 8 VIII  |    közben elég hely maradt még a meghalt patrónusok, esperesek, kurátorok,
 9 XI    |         és magtalan, s mire nője meghalt, megvénült ő is, és Teréz
10 XII   |          keresztülhangzott –, de meghalt szegény. És én akkor megfogadtam,
11 XIII  |  utolsónál aztán, mikor mindenki meghalt, szétnyittatnak a háttérben
12 XVIII |         igen jó volt, nagyon jó. Meghalt régen, fiatalon. És az nagyon
13 XXVII |     suttogja a férj csöndesen.~– Meghalt… – rebegi az orvos bánatos
14 XXVIII|       Teréztől hallá, hogy Fanny meghalt. A nagyságos asszony csakúgy
15 XXVIII|      tett azt a gondolat, hogy ő meghalt, és én még csak közel sem
16 XXVIII|      szenvedett – szeretett – és meghalt? Meghajtá ő is térdét ez
17 XXX   |        szemein, zokogva monda:~– Meghalt…~– Lehetetlen az! – kiálta