Part

 1 V    |        ajkait csókolá, égő fejét keblére fekteté, gondolva, hogy
 2 VI   |   ajándékozott a szépasszonynak, keblére tűzte. Hogy Zelmira idejében
 3 VII  |           lassankint minden anya keblére ölelheti gyermekeit. Már
 4 VII  |        Chataquéla az ifjú özvegy keblére tevé a megmentett csecsemőt,
 5 VII  |        egyik szegletébe, karjait keblére szorítva; nem mert föltekinteni.~
 6 VII  |  csecsemőt hozott ki, azt övével keblére köté, s így nehézkedett
 7 XI   |          csak érzékenyen szorítá keblére a gyermeket. Isten megjutalmazá
 8 XV   | ölelésnek véve, odaborult leánya keblére, sírt, fuldoklott, átölelte,
 9 XVIII|        tehetett, odaborult Flóra keblére, és sírt és sírt, és mikor
10 XVIII|          neki, hogy ezen nő az ő keblére borulva zokog.~– De mármost,
11 XIX  |     félig sírva borult barátnéja keblére, őt összeölelve, csókolva,
12 XXIV |  vakmerőséggel veté magát Rudolf keblére, s merészen, dacosan átölelé
13 XXV  |         összekulcsolá kezeit, és keblére szorítá, hogy könnyei kitörését
14 XXV  |      szenvedély kétségbeesésében keblére omoljon, s zokogva, fuldokolva
15 XXVII|        édesen szorítja őt lihegő keblére, összecsókolja az alvó gyermek
16 XXVII|        anya visszateszi őt Flóra keblére, s megszorítja a delnő kezét,
17 XXIX |    Rudolf felszökött helyéről, s keblére borult és átölelte; és igen