Part

501 XXIX  |               fogja őt, jobban, mint ha én a sírból kinyújtanám kezemet
502 XXIX  |                 neki, mint lettem volna én, s ha nem fogja is őt szerethetni
503 XXIX  |                szerethetni jobban, mint én szerettem, de szeretni foga
504 XXIX  |               Légy anyja gyermekemnek!” Én nem felejtettem azt el.
505 XXIX  |             felejtettem azt el. És most én mondom teneked! „Légy atyja
506 XXIX  |                 Isten és a haza, miként én is megbocsátom! De tettető
507 XXIX  |         törekszik, sohasem lettem volna én e derék hajadon férje, kit
508 XXIX  |             őseim nyugszanak, s melyben én is nemsokára nyugodni fogok,
509 XXIX  |                 nemesebb, eszesebb kor. Én csak annyi jót tehetek,
510 XXXI  |               menyecske, s kaptam volna én oda a házhoz, fogadom, hogy
511 XXXI  |             mellére ütve Csenkő Laci.~– Én is, én is! – kiáltának valamennyien.~
512 XXXI  |              ütve Csenkő Laci.~– Én is, én is! – kiáltának valamennyien.~
513 XXXI  |              kérdezé, kit gyászol.~– Az én feledhetetlen angyali leányomat,
514 XXXI  |     feledhetetlen angyali leányomat, az én gyönyörű Fannymat, nagyságos
515 XXXI  |          Kárpáthy János úr hitvesét, az én szívemtől szakasztott gyermekemet.~
516 XXXI  |         Kárpáthy úr, alásszolgálója. Ha én ezelőtt húsz esztendővel
517 Vegszo|                  csupa epizódokból áll. Én magam sem találok számára
518 Vegszo|              azután nem adtam szerepet. Én e két jellemet valódi mítoszi
519 Vegszo|          őszintén megvallani, miszerint én a végletekig vitt purizmust
520 Vegszo|               művemet, s ami hibáit még én nem ismerem, legyenek szívesek
521 Vegszo|                 Tanulni nem szégyen, és én szeretem tudni halottaimról,