Part

 1 I    | legöregebb kirukkolt a szóval:~– Hátha ezt a csárdát nekem adná
 2 II   | szenvedés okait az arc színéből. Hátha mégis meg tudnám önt gyógyítani?~
 3 IV   |      vetni, ahová felemeltünk!~– Hátha az asszony férje fel talál
 4 VII  |        csak ez egyet tevé ölébe. Hátha éppen ő az, akit vár. A
 5 VIII |         sugára a reménynek, hogy hátha ő lesz a nyertes! Ki tudja,
 6 VIII |        lesz a nyertes! Ki tudja, hátha tavaly óta meghosszabbodtak
 7 VIII |   meghosszabbodtak a lova lábai? Hátha a többié rosszabb lett?~
 8 VIII |         úr leszek, mint eddig.~– Hátha esztendő múlva levetnek?~–
 9 XI   |       félretevé – gondolva, hogy hátha majd ő nem lesz, maradjon
10 XII  |           Ez lesz csak a furcsa.~Hátha nem megy ki? Akkor addig
11 XIV  |      kezét Sándor számára kérni, hátha a leány mégis érez iránta
12 XV   |      szeretetet újra felköltse.”~Hátha még azt sejtette volna,
13 XV   |          jönni Abellinóval; vagy hátha mást gondolt, s most már
14 XVIII|       meg szíveiket, bizalmukat? Hátha éppen az előtt tárja fel
15 XVIII|       aki gúnyt fog űzni belőle? Hátha visszautasító, hideg tekintettel
16 XVIII|          kecsegtetné magát, hogy hátha az idő alatt, amíg ott ül,
17 XXIV |   büszkévé, elégedetté tesz!~– S hátha magával talál rántani?~–