Part

 1 I    |        eléje fogva, miknek serénye csaknem a vízben úszik, a gyeplűt
 2 I    |            meg akart fúlni tőle, s csaknem kétségbeesve kérlelte, etetvén-itatván
 3 I    | felemelkedve.~A viaszsárga mellény csaknem el van takarva félig a kihajló
 4 II   |          Én igen jól tudom, hogy ő csaknem a halál révén áll, s életműszerei
 5 III  |            az örökké változó divat csaknem művészetté emeli azt; csupa
 6 III  |            magamnak megmagyarázni. Csaknem gyerek voltam még, mikor
 7 VIII |    otthagyta a földön végignyúlva, csaknem tenyerökre vevék a sok évi
 8 IX   |           leány nálam fog lakni.~– Csaknem hihetlennek látszik, ha
 9 X    |     kínálatlanul le talált ülni, s csaknem ríva fakadtan rebegé:~–
10 XII  |      karjait, s az ifjú elé állva, csaknem a szájába kiáltott.~– Tud
11 XV   |      berohan hozzá egy szennyesen, csaknem rongyosan öltözött asszonyszemély,
12 XVII |            Az őnála összejövő urak csaknem mindegyike tud egy-egy új
13 XVII |       tárgyalni.~Nem tekintve azon csaknem misztikus, mondhatnók delejes
14 XVIII|         mint egyéb úri hölgyekhez.~Csaknem mindennap megfordulnak a
15 XVIII| Kárpáthyhoz, de még fiatal voltam, csaknem gyermek, haha, nem vehettem
16 XXIII|       ottomán túlsó felén egy vele csaknem egyenlő nagyságú orángutáng
17 XXV  |    elégedve, s ha megmondjuk, hogy csaknem az egész napot János úr