Part

 1 I   |            és magyarul taníttatott. Béla! Hát nemesembernek való
 2 VII |         látni fogják, hogy Kárpáthy Béla nemesi szavának meg fog
 3 IX  |   megfordítva esett ki a viszony, s Béla oly dühös ellenzéki volt,
 4 IX  |         Nézzétek, az ottan Kárpáthy Béla! – mutatja a többieknek.~–
 5 XII |         összeget nagyságos Kárpáthy Béla úr kegyeskedett az átadó
 6 XIII|     sasfészke, melyet a tatárok IV. Béla alatt égettek fel, de köveit
 7 XIII|         írja rá: Nagyságos Kárpáthy Béla úrnak, őméltóságának Pozsonyban.
 8 XIII|           közel rokonok, talán maga Béla is. – Ez volt legutolsó
 9 XIII|        hangon –, ha nincs-e még itt Béla öcsém?~Pál csúnya képet
10 XIII|       okozta; azt hivé, hogy öccse, Béla okvetlenül el fog jönni
11 XIII|         arccal.~– Nos? Találd ki.~– Béla öcsém! – szólt egyszerre
12 XIII|          küldje a fiskálist! Mondja Béla úrnak, hogy tisztelem, csókolom,
13 XIII|      elmondá, hogy az üres hely ott Béla öccse számára van felhagyva,
14 XIII| félretakaríthasson belőlök; azonban Béla úrfi már egyszer járt úgy,
15 XV  |          itt kedves öcsém, Kárpáthy Béla. Kedves öcsém, ajánlom atyafiságos
16 XXVI|           vonások.~– Ah, jó estvét, Béla, jó estvét! – rikácsol felé
17 XXIX|            tudnom, mint unokaöcsém, Béla! – Ne aggódjék ön e sorokat