Part

 1 I     |            állattal nem hadakozott ám az öregapám sem.~– Légy
 2 VIII  |      királyságod vajmi sokba kerül ám a városnak.~– Jól tudom
 3 VIII  |          Pedig vajmi hamar megesik ám, hogy egy vagy más legény
 4 VIII  |            nem bánom; de nem tudom ám én, hogyan kell magamat
 5 IX    |         mutatja a többieknek.~– Az ám a derék ember, nincs olyan
 6 IX    |         helybenhagyják, okos ember ám ez!~Az ifjabb Kárpáthy ezalatt
 7 X     |      nagyobb gyalázattól, mert van ám még nagyobb gyalázat is
 8 X     |          aztán nem is oly fényűzés ám az, amilyennek néném gondolja.
 9 XI    |              Nem olyan nagy csapás ám az a szegénység. Akik közelebbről
10 XIII  | Ohohohühühü? – mosolyga Pál –, itt ám; az egész debreceni kántus
11 XIII  |     valamennyi hajdú mind ott lesz ám, ki töröknek, ki magyarnak;
12 XIV   |      férjhez lehet adni.~– Férjhez ám – nevete Fanny, pajkosan
13 XV    |       visszaadni. Attól őrizkedjél ám, édes leányom; hogy ha valamely
14 XV    |     ellenzé ezt a házasságot. Igen ám, uram, de a leány nem várhat
15 XV    |       szeles, mint a testvérei. Ez ám nem hagyja bolonddá tenni
16 XXIV  |          az egész világ te vagy. S ám tartson mindenki könnyelmű
17 XXVIII|            Itt farkasok is szoktak ám járni.~– Nem szükséges,