Part
1 I | kezdődött az ítéletidő, már ez negyven napig majd így
2 I | a szekerét.~Estére kezd már az idő járni. Bús Péter
3 I | rajta bármilyen hintóval.~Már közel lehet az éjfél, mert
4 I | mintha elszántan mondaná: „Már most igazán nem alszom!”.
5 I | udvarra.~Az érkezett vendégek már akkor mind a tornácon voltak;
6 I | cigánypecsenyével.~– De már azt kikérem! – kiálta a
7 I | török.”~– Micsoda beszéd már ez! Hát mi köze ehhez a
8 I | az keservesen –, nem kell már, vége a Vidrának, meghal
9 I | no, ne tégy úgy, hiszen már elmúlt. Üssétek egy kicsinyt
10 I | vendégszoba?~– Van egy, de már abban van valaki.~– C’est
11 I | nagy úr szobájáig, akiről már most tudunk annyit, hogy
12 I | kiderül.~Ott a bolondos tréfa már ekkor a dühödés tetőpontját
13 I | akkor vették észre, mikor már megszólalt.~– Jó estét,
14 I | mindenki. Jancsi úr most már éppen felült fektéből, s
15 I | valami okosat; amidőn én már éppen az utolsón voltam,
16 I | nem szeretem én azt, én már ahhoz vagyok szokva, hogy
17 I | találja, hogy én még élek; már hogyne volna ez bosszantó?~–
18 I | livres. Mi az magának?~– Már, édes úröcsém, nagyon sajnálom,
19 I | Igen, igen; fél lába úgyis már a koporsóba, bankettek,
20 I | úré.~Az utolsó szavaknál már egészen berekedt az öreg,
21 II | bosszankodni; de ha valaki már állt azon a magasságon,
22 II | ismét találkozunk vele, már akkor úgy tisztelhetjük
23 II | ruinált tékozlóknak, akiket már a cselédjeik is megidéztettek
24 II | által. Ő maga sem tudta már, mily nagy lehet vagyonértéke.
25 II | még virágzik, a másikat már ért gyümölcseinek terhe
26 II | az ifjú gentlemant, kivel már volt szerencsénk ismeretséget
27 II | a bajusznak híre sincs már, helyette a fültől az orr
28 II | Abellinót jól ismerték már az érdemes kenyérpusztítók,
29 II | az utolsó ajtóhoz, midőn már jött a legelébb szaladó
30 II | hanyatt vetve; ámbár ez már akkor nem volt divat Párizsban,
31 II | másfél millió jövedelemmel már szinte a kezeim között van,
32 II | azt találom, hogy valaki már előttem benne ül.~– Értem –
33 II | indiszkrét; miután egyszer már a guta megütötte, hirtelen
34 II | hogy adjanak rá pénzt. De már azt sem tehetem, mert levágtam.~–
35 II | nem akar szeretni, midőn már egészen idegennek találandja.
36 III | Mindháromnak hallottuk már hírét monsieur Griffard-nál,
37 III | Párizsban lakom, hét éve már, most hallok először hazám
38 III | százszor keresztülolvastam már, s mindig újabb szépséget
39 III | szava, sokszor tapasztaltam már magamon, hogy mikor valami
40 III | ővele magával beszélnék. Már korán reggel kijöttem, most
41 III | magammal nem vihetem. Ma már voltam ott egyszer, de szívesen
42 III | szépirodalmat képviseli. Ez évben már több tudományos és irodalmi
43 III | vénasszonynak, csak a nyelvében van már minden büszkesége, s nem
44 III | Ráday Gedeon, Majláth, akik már nostrasok és nem ismeretlen
45 III | kérdé István.~– Azt.~– De már azt tagadom! – kiálta egyszerre
46 III | azoknak a születése után már nem kell várakoznunk.~–
47 IV | heliotropium kiszorította, most már a narancs- és a napraforgóvirág
48 IV | madame Mainvielle-t, ki már régen itt van, s ami több:
49 IV | csinálni; ha valakire ránézett, már az bizonyos lehet felőle,
50 IV | társaival, midőn a történet már javában foly; Rudolf, ki
51 IV | szerencsénk tisztelni, kiről már egyszer volt szó.~– No,
52 IV | asszonyok körül, engem magamat már több helyről kiszúrt.~–
53 IV | tulajdon – nagybátyja!~– Ah, már így még jobb.~– Még talán,
54 IV | egy pezsgődugóval. Erre már mégiscsak ránézett, s amint
55 IV | üveg nem volna rajta. – Már öt perc egyre, és én elkésem; –
56 IV | kedves kis kuplét, melyet már minden gamin fütyül. Ez
57 IV | emberrel egy mesét, amit már az újságokban is olvastak.
58 IV | Párizsban?~– Ahol van ni, már valaki beleszólt! – kiálta
59 IV | viszi. Philax úr bejárta már fél Európát, s mindenütt
60 IV | fürdőkre kell vele menni. No már ki ne látná itt megint a
61 IV | csettentve ujjaival: Eh, voilà: már vége van!~– Hogyan, hogyan? –
62 IV | nézett, s azt hitte, hogy már most majd én fogok városról
63 IV | Parancsoljanak velem is! – ismétlé már tizedszer.~– Szívesen, barátom –
64 IV | mind visszautasított.~– Már így igazatok van – szólt
65 V | mesterek által. A kisleány már tízéves korában a világ
66 V | titkos, magános órákban.~Már gyönge gyermekkorában oly
67 V | moszkvai művészetimádók; már ekkor énekelt. Jelen volt
68 V | hallaniok. A hír nemegyszer bírt már összeszerezni két híres
69 V | csak megvénülni; még él, de már eltemették.~Tehát a két
70 V | azt is hallania kell, hogy már régóta játszik, hogy már
71 V | már régóta játszik, hogy már régen él: éveit megszámlálják;
72 V | meg arra a szereposztályra már alkalmatlan lett; beszélnek
73 V | elmaradni a játéksorozatból.~Már csak az is nem eléggé bosszantó-e,
74 V | lefeküdni?~S hát olyat hallott-e már valaki, hogy egy művésznő
75 V | mosolyogni, kacérkodni.~Már több nap óta keringett a
76 V | magát, hogy átesik rajta.~Már hét éjszakát virrasztott
77 V | biztatása szerint ezentúl már életveszélyen kívül van.~
78 V | lesz.~– Hozzászoktatott már.~– De nemcsak hideg, közönyös
79 V | Tegyék. Mit gondolok én már vele!~S itt pillantatai
80 VI | tapsoljatok. A koszorútevők már be vannak tanítva, s elhelyezve
81 VI | harmadik karzaton ott van már az az ember, akinek a kalapját
82 VI | jelenti, hogy a darabot már kezdeni kellene, mert Nemours
83 VI | Nemours és Berry hercegnők már páholyaikban vannak.~– Mit
84 VI | minden tenyér készen állt már, a koszorúk és versek repülőfélben,
85 VI | lesni, hogy mikor kezdődik már a chut.~A csattanás pillanatában
86 VI | nevetőknek.~Több nem hallatszott.~Már az áriának is vége volt,
87 VI | nyílt jelenetben kihívá.~Már ekkor az ellenfél dühe nem
88 VI | páholyba.~– Itt vannak!~Már benne voltunk. Kárpáthy
89 VI | erélyes megjelenésök.~Jaj, de már akkor az egész szövetséges
90 VII | mondani:~„Chataquéla.”~Pedig már szeptember elején senki
91 VII | klubban, ki mennyire haladt már – és ha felvetik a végeredményt,
92 VII | elé kapcsoltatá, melyet már akkor egy csoport fiatalember
93 VII | Mintegy tizenkét ház égett már egy csomóban.~Egyszer nagy
94 VII | köröskörül minden ház ég már, hacsak valaki az égő házak
95 VII | nélkül haladtak felfelé. Már az ifjú az égő tetőhöz ért.
96 VII | a példa által bátorítva; már késő! A szálfa lezuhant!
97 VII | alig félnyomnyira tőle.~Már ekkor több bátor férfi ért
98 VII | keblére ölelheti gyermekeit. Már az utolsó kettő is emberkezek
99 VII | hajfürteit tépve. Az ifjú már int a tetőn álló embereknek,
100 VII | ház minden emelete beégett már ekkor, minden ablakon jött
101 VII | a három ismeretlen ifjú már nem volt sehol; ők azon
102 VII | lőni; s lord Burlington már előre meg is vigasztalta
103 VII | kinek ötven férje volt már, s azok közül akárhány meghalt.~–
104 VII | nem az jött, akit várt.~Már a délután is ott volt. Chataquéla
105 VII | tanúsítania, mert holnap már indulunk az én kedves Magyarországomba.~
106 VII | kezdődnek.~– Nem maradhattam már a kis unokalyányomtól, mindig
107 VII | lesz, s mikor az évek végén már azt hiszi, hogy lábaival
108 VII | fordult Eszékinéhez, ki már kezdé vendégét szórakozottnak
109 VII | veszté azt el.~– Hallottam már – szólt Rudolf, teljesen
110 VIII | békességgel:~– Felkelt-e már a nagyságos Jan – Ján –
111 VIII | hangzik a hajnali harangszó, s már a tanácsbeliek mind fel
112 VIII | pünkösdi király maradni?~– Már énrajtam nem múlik, nemzetes
113 VIII | Csak hatodik esztendeje már, hogy az vagyok.~– Tudod-e,
114 VIII | ki egészen beleszokott már abba a peremptórius parancsoló
115 VIII | azt menten ellopja; akik már ismerik, jól tudják, ha
116 VIII | ezerlépésnyi volt.~Jancsi úr már inteni akart aranygombú
117 VIII | pályatér negyedik részében már világosan elhagyta valamennyit,
118 VIII | amazé gyors, mint a szellő. Már csak kétszáz lépés az élet.
119 VIII | a pünkösdi királyságnak! Már csak száz lépés az élet…
120 VIII | azé a pünkösdi királyság, már az pedig az én kezemben
121 VIII | a versenyző csapat. Most már egyszerre ugratott ki mind
122 VIII | sorából. A pálya közepén már mind elhagyták egy öllel
123 VIII | megelőzni a másikat. Midőn már csak alig ötvenlépésnyire
124 VIII | hanem hogy elkésik vele, már a második lövés is eldördült,
125 VIII | távolságra maradt el mögötte már a pálya felén, a népség
126 VIII | míg a célhoz nem ért, hol már előre vissza kellett tartania
127 VIII | van egy kivert bika, aki már két hét óta rontja a vidéket,
128 VIII | kezdi hordani szarvait, már messziről bömbölnek, ha
129 VIII | futásával végződik. Ilyenkor már hiába iparkodnak őket a
130 VIII | lehetett belevetni.~Most már a vadász kezdett dühbe jönni,
131 VIII | azt meg bírná indítani; már többen a lovasok közül oda
132 VIII | alig egy szökésnyire volt már áldozatához a vad, hirtelen
133 VIII | új ellenének fordult; de már akkorra ez is megfordította
134 VIII | egyenes irányban, nem látott már semmit, futni fog, amíg
135 VIII | futott elöl. Azt sem vette már észre.~A lovag ekkor elővoná
136 VIII | megcsuklottak alatta, de nem bírta már magát megtartani, egy árokban
137 VIII | villányira megy a verseny, akkor már a tizedik fordulónál hajba
138 VIII | húszasban. Egy óra múlva aztán már ezerek állnak egy lapon,
139 VIII | öltöztetve úrnak.~Az ivóteremben már ekkor nála nélkül is vígan
140 VIII | úgy komázva bánik. Most már mindenki emlékezett rá,
141 VIII | visszafizetni.~A többség feje már lógott a borversenyben,
142 VIII | kezdődik a mámor, mikor már az ember nem érzi a bor
143 VIII | az ajtók felé; ismerték már a szokást, jó volt ilyenkor
144 VIII | váltott gavallér szokva volt már az ilyen viadalokhoz, s
145 VIII | mégis az akkori időknek volt már valami szokatlan fordulata,
146 VIII | érzékeny kalandróli monda volt már közforgalomban egyik vagy
147 VIII | mert piros pünkösd napja már közeledék, s Kis Miskával
148 VIII | főurak nagy része pertu volt már, s itt-ott lehetett hallani,
149 VIII | Úgy volt kicsinálva, hogy már ekkor a pünkösdi király
150 IX | magukat a tudományok után, ha már annyira elszaporodtak, hogy
151 IX | kardforgatáshoz ért, sőt voltak, akik már ezt sem hitték róla.~Előtünedeztek
152 IX | mind ifjú szellemek – annak már huszonnyolc esztendeje.~
153 IX | alakok nagy része előttünk már nem ismeretlen.~Ha néhány
154 IX | fogunk találni. A pártok már megalakulvák, s a rokonszenvek
155 IX | osztályú hallgatósággal, mert már előtte való nap híre futamodott,
156 IX | nadrágban, kik közül az egyik már régen itt van Pozsonyban,
157 X | gyermek! Kettő a lyányok közül már 1818-ban nagy volt; a redoute-ok
158 X | támaszkodnod; leányaid elég nagyok már, hogy magukon segíthessenek.
159 X | Így azt hivé Mayer, hogy már most egészen új életet fog
160 X | messzely bor helyett most már mindennap találkozott e
161 X | akinek akkorára nőttek már szarvai, hogy az ajtón nem
162 X | bánta volna ugyan olykor, ha már szólnának valamit felőle,
163 X | mit visszautasítani.~Néha már a nyelvén lebegett, hogy
164 X | ágyból, nem is hagyja azt el már, tudom, csak mikor a koporsóba
165 X | egészen megnyugtatott –, ez már egészen más; de hát legalább
166 X | így szokták a nagy urak.~Már a legkisebb leány is jól
167 X | tisztelői nemegyszer kérdék már tréfálva:~– Mikor fog ő
168 X | önnek, az is tizenkét éves már, és idestova felnőtt hajadon
169 X | építeni. Régen nem látta ugyan már őket, de most eszébe jutott,
170 X | emlegetik széles ez országban.~Már e helynél tökéletesen sírva
171 X | kézben volt. Nem emlékezik már reá az úr? És most ezt is
172 X | jó drágáért eladhat, amit már magában előre számítgatott,
173 X | utoljára került az asszony. Már annak nem jutott a rámából.
174 XI | Három év folyt le már, hogy Fanny Teréz nagynénjénél
175 XI | És a leány is keresett már. – Munkájáért pénzt kapott.
176 XI | új mester volt – aminek már negyven éve – rokonérzelemmel
177 XI | szorult lakni, s ott élt már huszonöt év óta. Boltay
178 XI | leányokat ki nem ismerte volna már ekkor, s aki őket ismerte,
179 XI | el esetét. Azt hivé, hogy már ezáltal is meg van gyalázva.~
180 XI | e levél elfogadása által már most ő örökre meg van becstelenítve,
181 XI | vénasszonyok által – ezt már csak „esprit du corps” sem
182 XI | Valóban újra megjelent. Most már mint régi ismerősök üdvözlék
183 XI | ismeri az éneklő személyt; én már annyiszor csalódtam jószívűségemben,
184 XI | tartanának a jó erkölcsre.~Már erre a szóra Krammné is
185 XI | vigyázni kell reá nagyon. Én már megtudtam, hogy titokban
186 XI | tökéletesen érteni hitte a dolgot. Már a templomot is színháznak
187 XII | tudakozódása hallatszék, s a bejövő már az előterembe lépett. Vajon
188 XII | reszketett. – Én itt vagyok.~De már ekkorra nyílt a túlsó ajtó
189 XII | énekelje a „Stabat mater”-t. És már nyolc év óta járok a világban,
190 XII | jámbor filisztereket ismerjük már, mikor úrnapi díszmenetek
191 XII | félelmein, s mikor ijedtében már félig meg van halva, akkor
192 XII | ifjak. Sándor készen várta már őket, csupán néhány levelet
193 XII | nyugalommal viseli magát, mint aki már beleszokott az ily helyzetekbe.
194 XII | ellenfelök makacssága. Most már csak azért is meg kell őt
195 XII | pisztolyokat félre kell tenni, mert már ismeretesek – szólt Rudolf. –
196 XII | halkan Rudolf, míg társa már rá akart kiáltani Kárpáthyra,
197 XII | véghez, s a törvényes öt perc már lefolyt. Konrád pedig azt
198 XIII | egyúttal születése napja is, s már hatvankilenc esztendő óta
199 XIII | körülfekvő falvak lelkipásztorai már előtte egy hónappal megrendelék
200 XIII | Akik ismerték Jancsi urat, már július vége felé vehették
201 XIII | eljutott Abellinóhoz is, ki már ekkor kezdett magához térni
202 XIII | terült falunak nyoma sem vala már, ekkor feltámadt a nemzeti
203 XIII | rekesztékek; ezek ötlenek már messziről a közeledő szemébe,
204 XIII | meghajtá magát.~– No! Menjen már közelebb! – riadt rá a konfidens
205 XIII | labdáztak az udvaron.~Megőszült már a haja a legénynek, de egy
206 XIII | közül morogta:~– Befogtam már.~János úr erre példás elszántsággal
207 XIII | Továbbá…~– Hagyjuk el ezt már, Péter. Ezt látjuk, hogy
208 XIII | az a vékony köteg ottan?~Már ekkor a vékonyát kezdte
209 XIII | Tisztelem azt az erdőt! Már tizenkét esztendő óta látok
210 XIII | társaság alapítására.~– De már arra egy batkát sem adok.
211 XIII | akiken követelése van? Már akkor csak inkább maradjon
212 XIII | a száját; nem megmondtam már, hogy ne egyék fokhagymát,
213 XIII | tudósítsa, hogy mindent elhiszek már neki, még ha azt megígéri
214 XIII | Bandit, hogy felejtse el már azt a kis elpáholtatást,
215 XIII | barátságos poharat ivott, s már jól fenn volt a nap az égen,
216 XIII | ütésére is felébred.~– Van itt már valaki? – ez volt első kérdése
217 XIII | volt annak nemesember, mert már két órakor talpon van.~–
218 XIII | kisasszonyokat játssza. Már ki is csinálták, hogy estére
219 XIII | régiségtárbul elő is hordtunk már minden hozzá való fegyvert
220 XIII | begombolá, amint illett.~– No, már most kimehet emberek elejbe.~–
221 XIII | esztendőben egyszer megváltozik; ő már isten kegyelméből a tizedik
222 XIII | hozzá? Nem! Egyszer látta már nagybátyját hozzá illetlen
223 XIII | fogadá. – Az iskolamester már akkor magyarán mondva nyakban
224 XIII | magát, s ezt a pohár bort már anticipálta valahol, minek
225 XIII | kegyelmedet nyakon, amennyi szál már lehullott fejéről; ahányan
226 XIII | alig hallhatólag.~– Van-e már szeretőd?~– Nincs nekem –
227 XIII | érthető hangon válaszolá:~– Már akkor csak mégis inkább
228 XIII | viselje a feleségének.~– De már én megőrzöm! – monda Marci
229 XIII | Bandi, kiről azt hivé, hogy már el sem fog jönni, éppen
230 XIII | Annyira magába disputálta már unokaöccse megérkezését,
231 XIII | hogy úgy tisztel. Most már sietni fog, megbánja heveskedését,
232 XIII | ne kiabáljon olyan nagyon már, no! Hát nem látja, hogy
233 XIII | szerzeményei.~Javában folyt már a vígság; dal, zene, pohárcsörgés
234 XIII | ejtsék a szomszéd lakot; már ha csupa keresztyéni kötelességből
235 XIII | tudtul adhassák. És aki már egyszer ott volt, hogyan
236 XIII | Kárpáthy Abellino, most már a Kárpáthy-család roppant
237 XIII | belőlök; azonban Béla úrfi már egyszer járt úgy, hogy elsietett
238 XIII | halálküzdelmek között van, úgyhogy már egy okos szót sem lehet
239 XIII | bejárása. Azonban aligha fogja már holnap reggelnél tovább
240 XIII | arra mutatott, hogy benne már leendő urokat tisztelik
241 XIII | átvándoroltak Abellinóhoz; már ekkor boszontani kezdé a
242 XIII | dolgait végezni közöttük, mert már nagybátyja az utolsó lélegzetet
243 XIII | eszébe jutott volna, hogy már ha elkövetkezik szomorú
244 XIII | bocsásson az égbe.~Ötödnap már nem volt, aki hírt hozzon
245 XIII | bajuszán, s ahol van ni! most már se hivatal, se bajusz. Ki
246 XIII | vagy Jancsi urat, hogy ha már meg akart halni, miért nem
247 XIV | találjuk Kárpáthy Jánost, most már haragszik érte, ha Jancsi
248 XIV | megmozdul az ablakredőny, már azt hiszi, a szerelmes csábító
249 XIV | menekülsz tőle különben.~Már az első hétben megtudta
250 XIV | leányt, s néhány nap múlva már egy, a házhoz tartozó cselédet
251 XIV | azt a szedtevettét, ami már a szájára akadt. Tudom én
252 XIV | vagyonát eltékozolva most már az én bőrömre is szedett
253 XIV | halál országából, midőn már mindenki hitte halálomat,
254 XIV | Amint ön arcát megláttam, már készen voltam ezen feleletére.
255 XIV | gyámsága alá, midőn a szív már ismer! S nincs a világnak
256 XIV | megfoszthassa. A leány lelkében már gyökeret vert a nagyravágyás,
257 XIV | által fogja elérni, most már alkalmasint nem hiszi, mert
258 XIV | aki ezt visszautasítná.~Már azon gondolatra kezde jőni,
259 XIV | föl arról, hogy holnapután már mester leendesz.~– Arról
260 XIV | nekem?~– Mert látod, én már meguntam a bajlódást, s
261 XIV | a világon. Dejszen téged már férjhez lehet adni.~– Férjhez
262 XIV | mester. – Vénebb vagyok én már, mint az apám. Majd keresünk
263 XIV | tömött szillogizmusokban tud már beszélni szíve ügyei felől,
264 XIV | jele, hogy sokat kellett már azokról gondolkoznia, és
265 XIV | ugyan, hogy kérőd nem fiatal már, de szerelem helyett kényelmet,
266 XIV | távozott.~Az éj előrehaladt már. Ideje volt a lefekvésnek.
267 XIV | jó hajadon. Fogva vagy már.~Nem szülői s testvérhajlam,
268 XV | ami lelkemen volt. „Hát már ez így fog menni mindig?
269 XV | fog menni mindig? Hát ti már azt sem kérditek, mi illik,
270 XV | illik, mi nem illik? Hát ti már sohasem fogjátok magatokat
271 XV | becsületesen viselni, hát már énnekem sohasem lehet az
272 XV | látja. Talán rám sem ismerne már? Ilyen nyomorúságban… ilyen
273 XV | német tragédiában látott már hasonló jelenetet, milyen
274 XV | nagybátya élve maradt, de már akkor a pénz útban volt,
275 XV | utca végén hallatszott, már ő kint állt a kapuban vendégét
276 XV | azon könyörgött, hogy ha már szobában lakásra érdemesítik,
277 XV | vendégszerető ember volt; ha már egyszer valakit házába befogadott,
278 XV | ámbár ezentúl nemigen szabad már őt öregnek neveznünk, egy
279 XV | nem feledheté, hogy Fanny már egy milliomos arája, kinek
280 XV | mintha a negyedik tálból már őt nem illetné semmi.~Ez
281 XV | leánya csak felpillantott, már kérdezé, mit parancsol;
282 XV | szökött. A másik pillanatban már el volt az fedve, elsimítva.
283 XV | Szemeit le nem vette róla. Már az ágyban feküdt, ott is
284 XV | amit csak megkívánsz. Itt már csak nyugodtan ellehetsz,
285 XV | ismét beszélni fog.~– Alszol már, Fáni?~– Nem – rebegé a
286 XV | veszi el őket? Mai világban már senkinek sincs kedve házasodni.
287 XV | elmondani magában, kezei már régen össze voltak téve
288 XV | elhallgatott. Fanny azt hivé, hogy már alunni fog.~– Te, Fáni –
289 XV | kezdve a beszédet –, alszol már?~– Nem – szólt a leány.
290 XV | meg akarta tudni, virrad-e már, de az ablak helyett a sajtos
291 XV | emlegetni, mint ki az álmot érzi már jönni, s nyugodalmas eszmékre
292 XV | megtudta, hogy te nem lakol már ott. Főbe akarta magát lőni.
293 XV | tovább.~– Azt sem tudtam már, unjam-e, vagy szánjam azt
294 XV | csak eltűntél a városból. Már ekkor egészen kétségbe volt
295 XV | álmot fáradt pilláira.~A nap már besütött az ablakon, midőn
296 XV | Fanny, látva, hogy Mayerné már korábban felkelt, és ki
297 XV | egyszerűen elrendezni.~A reggeli már készen várt reá, Mayerné
298 XV | csináljam meg a kávédat. Én már tudom, hogyan szereted;
299 XV | rögtön indul, a kocsi be van már fogva.~– A mama be akar
300 XV | azzal a két galambbal, azt már most semmi esetre sem akarom
301 XV | Abellinót. A dandy leste már, mit fog végezni, s mindnyájan
302 XV | szépen hazaballagott. Teréz már várta az ajtóban, mert a
303 XV | alatt ott van. A vén Palkó már ismeri, s karonfogva cepeli
304 XV | a szeme és a szája élvez már gyönyörűséget; egy-egy szatirikus
305 XV | szerelmet nem szerez. – Az már megint másik személy dolga. –
306 XV | fogadás fejében.~A dolog pedig már oly bizonyos volt, hogy
307 XV | hátha mást gondolt, s most már nem fog eljönni. Pedig már
308 XV | már nem fog eljönni. Pedig már mindenki arról beszél, az
309 XV | nem lehet, jobban ismeri ő már az asszonyi szíveket, hamarább
310 XV | szívének!~A vendégek pedig már mind gyülekeznek Kecskerey
311 XV | nélkül is régen ismerik már egymást. A poétának lapokat
312 XV | mindenkire szeme van. Ez már a derék házigazda.~Végre
313 XV | vén nábob, kinek bőrére ő már annyit kölcsönzött, akar-e
314 XV | időtöltésnek, míg Fanny megérkezik.~Már akkor többen ültek a zöld
315 XV | Griffard-t igyekezett mulattatni.~Már a teát kezdték felhordani,
316 XV | felhordani, s X. grófné már elénekelte a „casta divát”,
317 XV | csábítani; mert hiszen most már gazdagabb, mint te vagy,
318 XV | egyre veszt.~Alig látja már, mit raknak. – Fennimor
319 XV | Néhány pillanat múlva ugyan már mindenki megtudta, hogy
320 XVI | szemközt állíttattak, s most már szép óvatosan mérték össze
321 XVI | ismét szétválaszták őket.~Már ekkor Fennimor dühe nem
322 XVI | egyszer szemközt állíták őket.~Már akkor Fennimor reszketett
323 XVI | kifárasztani; nem is gondolt már magával, szinte belefutott
324 XVI | tegye le a kardot.~Abellino már hajlandó volt szavaiknak
325 XVII | zöld fagyöngy; csendes volt már a város, bátran ki lehetett
326 XVII | férjét fél Magyarországon? – már akkor nagy ázsiója volt
327 XVII | tehát eltéve jövőre, mint már említők, szeretett nejével
328 XVII | nekem egy látogatással. Én már voltam az ön jószágán odakinn,
329 XVII | ön jószágán odakinn, most már majd önnek is meg kell látogatni
330 XVII | oly kínos helyzetben érzé már magát, hogy szinte nagyot
331 XVII | múlt egy hét, midőn Teréz már levelet kapott Fannytól.
332 XVII | ott a telet. János urat már rá is vette, hogy egy nagyszerű
333 XVII | Kárpátfalvára, semmit sem talált már ott a hajdani bohóságok
334 XVII | használatosnak találtatott.~Már akkor kezdett valami jótékony
335 XVII | véletlenül találkozott vele, már messziről elkezdett szabódni,
336 XVII | elkezdett szabódni, hogy ő már lefizette bűneinek zsoldját,
337 XVII | neveletlenséget elkövetni.~Mint már fülheggyel hallottuk, a
338 XVII | melyért magyarországi urak már kétszáz darab aranyat is
339 XVII | elől a győzedelmi pálmát.~Már a kihirdetett ülés napját
340 XVII | levelezést, minélfogva most már nemcsak az ujjai tintásak
341 XVII | kellenek, mert az agár, mint már említők, „non nascitur,
342 XVII | hívott meg. Hiszen most már ő is nős volt.~Fanny remegve
343 XVIII | közelgő társulati ünnepély már nem messze volt.~János úr
344 XVIII | nagy uraság felől, akiktől már az is elég szép tisztelet,
345 XVIII | a papirosnak, oda, ahol már semmi sem volt írva, mintha
346 XVIII | fejezem nagyságod iránt. Most már kezdek rá emlékezni, hogy
347 XVIII | leányom áll mellettem, most már emlékezem jól; óh, nagysád!
348 XVIII | nem kísérni.~Hm, hm. Néha már megállt a neveket kísérő
349 XVIII | Pedig, amint vesszük észre, már mindjárt a vége felé fog
350 XVIII | észre, mennyit mellőzött már hallgatással. S homloka
351 XVIII | gondolod) – bizony régi per már, még én akkor fiatal voltam,
352 XVIII | parti! (értsd: János úr már akkor is vén ember volt,
353 XVIII | ismét a kormányrudat.~– Már azt valóban el kell ismerni,
354 XVIII | pedig egészen összeesküdtünk már ellene, hogy közöttünk igen
355 XVIII | s a következő battéria már most egyenesen Flóra ellen
356 XVIII | anyáknak, az őket ékesíti, de már a nagynénék sokkal kellemetlenebb,
357 XVIII | engemet!~– Ah, Fanny, én már önt nevén szólítom, szólítson
358 XVIII | Kárpáthy úrral az archívumból, már akkor semmi nyoma sem volt
359 XVIII | elnevette magát:~– Most már „Fanny” is van a nagyon
360 XVIII | karszékbe magát kinevetni, állva már nem győzte.~Marion kisasszony
361 XVIII | ismét napvilágra jöttek, már akkor Marion kisasszony
362 XVIII | személyt megbántani. Tudja ön már, hogy ama nagy agarászgyűlésen
363 XVIII | valahol ismét egy agárra?~Már ekkor csak egy lépést kellett
364 XVIII | könnyebbé tenni.~Ott ült már közörvendezésre, de még
365 XVIII | nyugalmát tartani. Adieu!~Megy már.~János úr még most is hajlong,
366 XVIII | mondja, hogy „Régen volt már az, én még akkor gyermek
367 XIX | legszebb rendén ment. Ő már jártas volt az ilyesekben.
368 XIX | lelkesülten magasztalá, hogy ő már képzeletében is olyannak
369 XIX | békákra és vermekre, ez már ismét helyes dolog, ez nemes
370 XIX | urak, természetesen ezek már mind meglett férfiak, mert
371 XIX | az eredeti fiúkra.~– Óh, már ezeket jobban ismerem náladnál.
372 XIX | az apró fiatalembereket már előre leli a hideg, mikor
373 XIX | megbántani; férje hozzászoktatta már, hogy semmi se fájjon neki,
374 XIX | nyíltan összeveszni, holnap már megint úgy tesz, mintha
375 XX | falun.~Maguk a vendégek már azalatt keresztülmentek
376 XX | mindenkinél maga a háziasszony, ő már mindenkit ismer, tudja jól
377 XX | nézi. Gróf Erdey Gergelynek már messziről nyújtja mosolygó
378 XX | került az asztalra: „De már abból eszünk!” Végül minden
379 XX | kiálta Málnay – krumpli? – De már abból eszünk!~Ilyen módon
380 XX | halálra szánt áldozat, melynek már előre megküldték a koporsót,
381 XX | Asszonyom! Próbálták ezt már velem mások is. Én asszonyokkal
382 XX | éjszakába nyúlt be, amidőn már nagyon hangos kezdett lenni
383 XX | tisztáknak minden tiszta, s aki már tudja, hogy miért kell elpirulni,
384 XX | elmondatott; voltak, akik már ezt a beszédet negyedszer
385 XX | hogy utóbb maga sem tudta már, mennyi hiányzik belőle.~
386 XXI | Első egy aranybillikom a már említett felirattal, másik
387 XXI | lovagot látnak bekanyarodni.~Már messziről megismeri mindenki
388 XXI | egész csapatban.~– Ismerem már őket, az egyik a Cicke,
389 XXI | előre. Az agarak felverték már valahol a rókát, de még
390 XXI | dombon. A következő percben már eltűnt onnan.~De annyit
391 XXI | mielőtt megázott volna.~Már a kaszáló közepe táján észre
392 XXI | egyik sem fogja el, ismerte már a maga emberét! Kettőnek,
393 XXI | felelni. Régi róka! Ismerik már egymást, sokszor találkoztak
394 XXI | tudta, hogy a másik percben már az is megfogná őtet, s a
395 XXI | míg kifárasztja. A róka már nem is védte magát, csak
396 XXI | Mindenki azt hitte, hogy már vége van; midőn egyszerre
397 XXI | van. De Rudolf utolérte már; ő mindannyi közt a legjobb
398 XXI | mindannyi közt a legjobb lovas.~Már egészen mellé jutott. Először
399 XXI | hogy annyiszor találkozott már vele, ha sohasem vette észre.
400 XXII | könnyű volna megőrülni.~Most már hidegen lehetett végiggondolni
401 XXII | bír, csak azért, mert amaz már ismerős, már sajátja, emez
402 XXII | mert amaz már ismerős, már sajátja, emez idegen és
403 XXII | A látogatás sora most már önökön van, egy hónap múlva,
404 XXII | angyali jóság!~– Lássa, már egészen magamhoz jöttem.
405 XXII | elégedve vele. Lássa, én már előre gondoltam magamban,
406 XXII | mi az.~Néhány nap múlva már szabad volt Fannynak felkelni
407 XXIII | átelleni tükörben nézi magát. Már ez inkább méltán, mert ő
408 XXIII | hullottál ide? Azt hittük, már mediatisáltattad magadat
409 XXIII | látogatójegyeket Zsokó fejéhez; ismerte már Kecskerey úr szokását. Ő
410 XXIII | kibékülnél nagybátyáddal.~– De már a koldus mesterségénél többre
411 XXIV | feledkezett el ígéretéről; már az ünnepély előtt két héttel
412 XXIV | így, és nem hallani. Most már nemcsak szereti, hanem imádja!~
413 XXIV | emlékezni rá, hogy találkozott már valahol e rá nézve kellemetlen
414 XXIV | csillár alá vezette Rudolfot, már nem tudom, azért-e, hogy
415 XXIV | közöttük. Igaz ugyan, hogy ő már ráállt az ajánlatra, s édesanyjának,
416 XXIV | gondolt:~– Ezt az asszonyt már hatvanezer forintért meg
417 XXIV | Cselédjei mondák, hogy már hálószobájába távozott.
418 XXIV | tette magányát.~Sokszor már azt a gondolatot sugdosta
419 XXV | fordul kettőt a kulcs.~Ez már mégis több volt, mint elég
420 XXV | csak akkor mondaná ki, ha már minden veszve volna.~De
421 XXV | kedélyeken is diadalmaskodott ő már, ha feltette magában, hogy
422 XXV | A szelíd őzikék ismerték már asszonyukat. Zsebjei mindig
423 XXV | Csakhogy Fanny jól látta már messziről, hogy a hintóban,
424 XXV | azt, ki iránti szerelme már félőrültté tevé, elfogadni
425 XXV | odasietett hozzájuk. Kárpáthy már messziről nyújtá elé kezét,
426 XXV | rendesen aludni szokott, s már ez őnála oly múlhatlan szokás
427 XXV | És Rudolf azt hivé, hogy már megnyerte e nőt, s a nő
428 XXV | nőt, s a nő azt hivé, hogy már vétkezett annyit, amennyi
429 XXV | szabad”, midőn Rudolf már szobájába lép.~Fanny nem
430 XXV | rebegé:~– Én Istenem!~Most már valóban érte mindent.~A
431 XXV | midőn ismét találkozánk? Ah, már én akkor sokat szenvedtem
432 XXV | boldogtalanabb lettem, mert most már a gondolattól is meg kell
433 XXVI | téli szállásaikra. Kezdenek már többen Pestre gyülekezni,
434 XXVI | midőn legutóbb láttam, már akkor orvosai megtilták
435 XXVI | kétségbeesett mormogásra.~– Már ha gyilkolni akarsz, barátom,
436 XXVI | tisztelek.~Ez nagy szó. Már erre csakugyan el kellett
437 XXVII | volt, mintha most is tudná már, hogy a gyöngeség milyen
438 XXVII | hogy az visszakívánkozik már anyjához, azért elég lesz
439 XXVII | halványsága dereng. Most már álmodhatik boldog szerelemről –
440 XXVIII| síkon minden oldalról, s már délután négy órakor elkezdte
441 XXVIII| széttekinget a síkságon. Már előtte sötétlenek a kárpátfalvi
442 XXVIII| úgy imádott, s kinek most már a föld alatt bevallhatta,
443 XXVIII| Köszönöm, uram, én is megyek; már elvégeztem, amiért ide kellett
444 XXVIII| embert a szívbeli érzés? Most már tudom, hogy nem öl meg,
445 XXVIII| tudom, hogy nem öl meg, most már megpróbálom, hogyan lehet
446 XXVIII| lovásza, ki urát nem találta, már nyugtalanul kürtölt a vadaskert
447 XXIX | XXIX. A végintézet~Rudolfot már várták a kastélyban. Amint
448 XXIX | többi tanúk mind ott várnak már. Akiket hirtelen összegyűjthettem,
449 XXIX | nagy termében ott várták már a tanúk.~Négyen voltak:
450 XXIX | legkedvesebb volt a világon, és aki már a sírban nyugszik. Ez a
451 XXIX | tenni fognak, készen áll már hálószobámban, mindennap
452 XXIX | belőle többé. Egészen fel van már készítve, sokat törődtem
453 XXIX | nyugodt, ezt jobban tudja már ő.~– Addig semmi gyászfátyolt
454 XXIX | lehet, hogy azon ifjak már akkor meglett férfiak lesznek
455 XXIX | szülöttét, nem használhat már az új, boldogabb, nemesebb,
456 XXIX | hallgatag férfiarcokon, mintha már ő is közéjök való volna.
457 XXIX | megsúgá Rudolfnak, hogy már tegnap estétől fogva egy
458 XXX | szükség. Mire az megérkezett, már vége volt mindennek, csak
459 XXX | csapódott be utána.~Most már örökre boldog!…~
460 XXXI | aki akkor született, midőn már senki sem várt reá, s születésével
461 XXXI | vélt örökös, Abellino, ki már nagybátyja rovására milliókat
462 XXXI | valaki.~– De iszen annak már megválasztá János úr Rudolfot –
463 XXXI | elajándékozni holta után.~– De már arról magam is felelek! –
464 XXXI | nagyon emeli a szépséget. De már ha mégis valaki elég kíváncsi
465 XXXI | vetődött be ismét, mikor már nagyon meggyűlt benne a
466 XXXI | hallgattam volna, most ön már nagy legény lenne.~(Persze
467 Vegszo| legnagyobb boldogság.~Most már, ha a regényíró alakokat
|