Part

 1 VII  |          érintve ajkaival, halkan rebegé:~– Köszönet kegyednek.~Flóra
 2 X    |           s csaknem ríva fakadtan rebegé:~– Én, kérem alássan, tanácsot
 3 X    |   szalagot tekergetve ujjai körül rebegé félénk hangon:~– Én nem
 4 XI   |      asszonyság udvarába, s félve rebegé ott:~– Bárcsak meg ne látott
 5 XII  | fuldokolva.~– Ne félj, ne félj! – rebegé Teréz, és minden íze reszketett. –
 6 XIII |           közül.~– Az édesapám… – rebegé a lyánka fel sem pislantva.~–
 7 XV   |         Alszol már, Fáni?~– Nem – rebegé a leány. Nem bírt annyi
 8 XV   |  reszketésén, és alig hallhatólag rebegé:~– Tessék!~– Alig ismertem
 9 XV   |        Fázol, te Fáni?~– Nem én – rebegé a leány, összehúzódva takarója
10 XV   |              Ne! nem! Nem fázom – rebegé Fanny. Irtózott azon gondolattól,
11 XV   |         éjszakát, alunni akarok – rebegé Fanny, vánkosai közé vetve
12 XVIII|           e különös tiszteletre – rebegé a jószágigazgató, szép óvatosan
13 XXV  |         Én szeretem a virágokat – rebegé Fanny, minthogy valamit
14 XXV  |         Rudolf.~– Mint a gyöngy – rebegé utána Fanny, igen természetesnek
15 XXV  |   elfeledé szerepét, s megindulva rebegé:~– Én Istenem!~Most már
16 XXVII|           még, lelkem kicsinyem – rebegé János, látva, hogy a gyermek