Part

 1 I    |          nem igen idős rouéra, s önkénytelen, öntudatlan egy mély sóhaj
 2 I    |  kezét-lábát elejté ijedtében, s önkénytelen hebegé:~– Est-ce possible?
 3 IV   |   megnémítá az ajkakat, csak egy önkénytelen sóhaj volt hallható.~– Társad
 4 VI   |  ragadtatva.~Van valami bizonyos önkénytelen zúgás, valami névtelen hangja
 5 VII  | megvetésnek, hogy akik ránéztek, önkénytelen elhagyták a kacajt. Tekintete
 6 VII  |       emberi szívekben is.~Kezei önkénytelen összekulcsolódtak – kebléből
 7 XII  |  agyrendszerét megrázó légütésre önkénytelen felkapta kezét, s az e percben
 8 XIII |             monda a jámbor öreg, önkénytelen könnyet törölve szét szemében.~–
 9 XIV  |     Ezért sóhajtá a kézműves oly önkénytelen: „Másfél millió forint!”~
10 XIV  |      hozzá.~A két öreg szemeiben önkénytelen könny csillogott, mindketten
11 XV   |        te, Fáni! – suttogá végre önkénytelen hízelgéssel.~Fanny hirtelen
12 XV   |        szereted.~Fanny erőt vett önkénytelen reszketésén, és alig hallhatólag
13 XVIII|       paradicsom.~Fanny kebléből önkénytelen, öntudatlan sóhaj emelkedett
14 XIX  |        kell azt, miszerint őneki önkénytelen fájdalmat fog okozni, mert
15 XXIV |         mosolyogtak, az embernek önkénytelen az jutott eszébe, hogy mi
16 XXIX |         kifejezést vőn fel, hogy önkénytelen eszébe juttatá a reánézőnek