Part
1 I | nem abból él, hogy bort ad el, hanem gazdálkodik, s nála
2 I | elé, s csak ott dörmögi el a többit. – Azt sem tudom,
3 I | nyugalommal, mint kárhozik el négy ló szekerestül a hosszú
4 I | kivenni nem lehet, mert úgy el vannak téve gubákba, fejökre
5 I | rosszabb ülést foglalta el; míg végre csakugyan hosszas
6 I | most mintha önmagán bámulna el, oly mereven tud nézni;
7 I | vagyon itten örök, nem megy el itt a török.”~– Micsoda
8 I | csigától senki sem szalad el, pedig azok sokkal iszonyúbb
9 I | viaszsárga mellény csaknem el van takarva félig a kihajló
10 I | felé.~– No, no, ne menjen el azzal a gyertyával, signore
11 I | törvényszékhez, s nekem el kell hagynom Párizst. C’
12 I | falkaszámra, és ha azokra el nem megy a jövedelmem, megtraktálom
13 I | bohóc megfogá kezét, hogy el ne essék, a poéta féltében
14 I | cher ami, nem hagyhatná el azt a takarítást reggelig,
15 II | Griffard úr sehonnan sem maradt el, mert hiszen az ily alkalmak
16 II | olyan szépen, mint a költők el akarják hitetni az emberrel,
17 II | érezzék rajtok.~Egy perc alatt el volt szedve Abellino kalapja,
18 II | de ami azért nem hárítja el a gyanút, hogy azokat a
19 II | kit tizenhat éves korában el nem vehettek, mert talán
20 II | szabad lesz, akkor veszik el.~– Az én bátyámnak nincsenek
21 II | mutatkozik, ez akkor kezdi el majd játszani a begyest.~–
22 II | világból.~– Kár volna, várjuk el, míg önként elutazik.~–
23 II | Mentül több pénzt költök el, az csak önnek használ,
24 III | Az ifjú kézműves egészen el volt érzékenyülve, s alig
25 III | valamely találkozástól vonjuk el önt? – kérdé amaz futó mosollyal
26 III | ifjú kézműves nem rejthette el meglepetését.~– Önök is
27 III | a virág sohasem szárad el rajta, s körös-körül zöldülő
28 III | növeszt, mintha egészen el akarná azt foglalni magának.~
29 III | leszesz. Holnap jöjjetek el velem az ifjú óriások klubjába.
30 IV | taps; itt határoztatott el, hogy a jövő farsangon minő
31 IV | érdekes, ha ő nem mondaná el, s akik utána akarják mások
32 IV | valamennyien.~– Úgy dupla célt ért el – szólt hátulról a lord –,
33 IV | ráteszi.~– Honnan késik ez el? – kérdé egy az ottmaradottak
34 IV | az északi herceg távozott el. Debry mindjárt tudott róla
35 IV | felé fordulva, s nem várva el, hogy az megmondja, vajon
36 IV | színpadon, ráül, s ott danol el az elejtett medvén egy kedves
37 IV | birkóznak, végre a vadász esik el, a medve lenyomja a földre,
38 IV | s ezúttal a medve énekli el a vadász hátán az ismeretes
39 IV | erkélyen kihajolva (ez, hogy el ne felejtsük, egy magyarországi
40 IV | A többit nem mondhatta el az ifjú merveilleux, mert
41 IV | virágesővel temettetett el. E naptól fogva egyik színház
42 V | minden kincseiből.~Híre el volt terjedve Moszkvától
43 V | hölgyet, kik azt hitették el magukkal, hogy egymást megszerették,
44 V | és e szeretet nem múlt el soha, még akkor sem, midőn
45 V | Itt, a zene őshonában érte el dicsősége tetőpontját. Ritka
46 V | egyszer megszeret, azt könnyen el nem hagyja; csak egyes emberekből
47 V | ha egy kihírlelt műnek el kellett maradni napjáról,
48 V | tennék is, mit vehetnek el tőlem? Híremet? Akkor leszek
49 V | legpompásabb öltözékeit készítse el számára.~Ah! Tehát harc
50 VI | kiterjedésben széleszték el a hírt, hogy ma nagy dolgok
51 VI | akik szeretik azt hitetni el a világgal, hogy ők vetélytársnéik
52 VI | elmondani! Csendesüljetek el!~A megrettent signora észrevevé,
53 VI | színésznő feledkezik így el magáról és a közönség iránti
54 VI | egyetlen drága fioritúra el ne vesszen a közönségre
55 VI | egy lelket sem ismerek.~– El kell őket csitítani.~– Oda
56 VI | miatt ezt a csendes áriát el nem énekelheti, hirtelen
57 VI | finálét, s azt énekelte el Zelmira románca helyett.
58 VI | csak egy hártya választja el, s amilyen könnyen hajlik
59 VI | felcserélte, kétszeresen el volt ragadtatva.~Van valami
60 VI | karimájával a vállait takarta el.~Azon percben el volt szedve
61 VI | takarta el.~Azon percben el volt szedve a muníció, a
62 VII | nagyobb gyújtogatást követ el ezáltal, mint maga a tűzvész.
63 VII | kötelet tartani, hogy terhét el ne szalassza; eközben egy
64 VII | embereknek, hogy távozzanak el, s nagyobb erőt látszik
65 VII | Azonban a tűz ez oldalon el volt fojtva, s másfelől
66 VII | benne volt, s szükségből el kellett fogadnia a nagylelkűséget.~
67 VII | Asszonyom, akit vársz, az el fog jönni érted, és azután
68 VII | idomai szerint még csak el sem tud olvasni. A keresztnév
69 VII | férfiléptek hangjait lesé el.~Szíve sebesen kezdett dobogni.~
70 VII | rohanjak, és ott vesszünk el együtt a tűz között.~– Miért
71 VII | vissza férjedhez, és válj el tőle azonnal! Én utánad
72 VII | míg férjemtől nem váltam el. A haragos szellemek ezért
73 VII | szarvasbőr kesztyűket.~Ő foglalja el a főhelyet, a színpaddal
74 VII | egészen a színpad foglalja el, s midőn a két ifjú a páholyba
75 VII | udvarias gyöngédséggel vonja el tekintetét a színpadtól,
76 VII | ön mindig akkor távozik el egy városból, amikor mi
77 VII | asszonyságtól. – Nem feledkezém el a tiszteletről, mellyel
78 VII | még nagyon jókor hagyták el Angliát; a víg élet, a lóversenyek,
79 VII | Pesten fogunk.~– Ah, azt el is feledtem, hogy Magyarországon
80 VII | ott maguk nagysádtok is el fogják feledni, hogy Magyarországon
81 VII | Ön méltatlanságot követ el lelkén, midőn a legszentebb
82 VII | laknak, itt vesztegetik el vagyonukat, és ami annál
83 VII | népet éppen azok hagynak el, akik leggazdagabbak, legnagyobbak,
84 VII | szívének világa, ekkor kezd el valóban élni, helyesen látni,
85 VII | azelőtti napon temették el a leghíresebb férfit és
86 VII | kisasszony egy monológja foglalta el a figyelmet, s mindenki
87 VII | iránt rendelkeznem, hogy el ne maradjak.~S azzal egy
88 VII | megnyert, és egyik sem vesztett el! Nem hallotta ön még, hogy
89 VII | Abellino sem veszté azt el.~– Hallottam már – szólt
90 VII | bűbájos hölgy emlékével töltek el.~De amíg ezen lapokra jutott
91 VII | Erdély havasai közt töltek el, az első ábrándok tiszteletre
92 VIII | választvák.~Ezt a koszorút nyerje el aztán, aki tudja!~– No,
93 VIII | Hány leányt bolondítottál el?~– Minek bolondultak el?~–
94 VIII | el?~– Minek bolondultak el?~– Sok nem-igaz jószág fordult
95 VIII | brúgós, hogy az istenért el ne eresszék azt a bikát,
96 VIII | kertekben s temetőkben helyezi el magát. A bizakodó lovasok
97 VIII | aranygombú botjával, hogy süssék el a tarackokat, a harmadik
98 VIII | ölnyi távolságra maradt el mögötte már a pálya felén,
99 VIII | többen. – Minek vesztette el a koronát?~De hát ki lesz
100 VIII | reszketett a dühtől –, váljék el hát köztünk, hogy melyikünk
101 VIII | mint a futótűz terjedt el e vakmerő fogadás híre.~
102 VIII | gazdag búzavetések terültek el, másfelől magas sötétzöld
103 VIII | egy keskeny gát választja el a rétet és kaszálót az ingoványtól.~
104 VIII | csak nappal hallgatott el.~Tudnunk kell mindenekelőtt,
105 VIII | míg odavetődő csikósok el nem terelték onnan, sőt
106 VIII | a két külön úton indult el a bőszült vadat keresni.
107 VIII | amidőn tűzijátékok lövetnek el, s csűrök égnek le, s az
108 VIII | helybeli kántor, s hogy énekli el viszont a délesti dicséretet
109 VIII | nem ismert bordalt kezdett el, a társaság azonnal felkapta
110 VIII | hozzá, s összeölelgette.~– El ne lopd valamimet a nagy
111 VIII | Megöllek! Megöllek! – S midőn el tudott végre csendesülni,
112 VIII | földet, s látták, mint terül el a nagy erejű ember mozdulatlan
113 VIII | kiejtett szónak okát adjam, el kell mondanom, hogy az Alföldön
114 VIII | ilyen titkok nagyon hamar el szoktak terjedni, s az öreg
115 IX | része kitűnő szerepet foglal el vagy itt vagy amott.~Méltó,
116 IX | melyet vegyesen foglalt el nő- és férfihallgatóság,
117 IX | egész mágnási táblánál! El lehet képzelni, mikor az
118 IX | nagybátya őrzi, akik soha el nem maradnak a sarkából.~–
119 IX | Most ismét előtűnik; hogy el van pirulva, nagy fekete
120 IX | Bélától!~E percben hangzottak el az ellenzék utolsó szónokának
121 X | ismerkedett meg; az talán el fogja majd venni, mert hiszen
122 X | báloznak annyit, mikor ő el tud lenni egész télen át
123 X | azt kérdik: „Nem megyünk el Teréz nénihez ebédre?”~Tehát
124 X | meghálálhatni.~– Azt azáltal érheted el – szólt az éltes hölgy –,
125 X | azok nagy sírások között el is fogadták azt, Eliza egy
126 X | orrára, hanem azt hitették el vele, hogy Matild nevelőnő;
127 X | dolgozott. Mayer reggeltől estig el volt foglalva a comptoirban,
128 X | nekik nem tetszik; akik el nem hiszik, hogy valaki
129 X | örvendetes haladást követett el a művészetben, miszerint
130 X | fizetésének fele büntetésbe megy el.~Ez sok volt!~Mayer uram
131 X | s ajándékokat fogadott el tőle; ez még nem olyan nagy
132 X | ágyból, nem is hagyja azt el már, tudom, csak mikor a
133 X | teszik.~– No, vezessetek el hozzá délután! – monda Mayer
134 X | szándokkal van iránta, hát vegye el, hanem a művésznő kivétel,
135 X | abból nem következik, hogy el kell venni.~– No, jól van –
136 X | ez ideig a leányt hozzám el nem foga hozni, legállhatatosabb
137 X | Nem nyughatott a haragtól, el kellett neki mennie hazulról,
138 X | hogy az olvasás fonalát el ne veszítse, s valami rendkívüli
139 X | ráordíta:~– Hát miért mondja el az úr nekem mindezeket?~
140 X | reá az úr? És most ezt is el akarja adni az úr? És haragszik,
141 X | lafancok körmei közt hervadjon el, hogy egész élete szerencsétlen
142 X | olvasni a nagynéni előtt, míg el nem alszik.~– Tudom, hogy
143 XI | imádsz!” – hány lesz, ki el nem szédül, és azt mondja: „
144 XI | mindenütt figyel, ki semmit el nem néz, ki tán még álmában
145 XI | fizették; aminek titkául el kell mondanom egy korábbi
146 XI | Boltay azután mást vett el, házassága szerencsétlen
147 XI | legcsekélyebb házbért fogadta el csupán. És amellett sohasem
148 XI | ajánlani segélyét, de ily úton el kellett neki azt fogadni
149 XI | Valami „Gyöngyöm, Minkám, el kell válnom”-féle együgyű
150 XI | zokogások közt panaszolva el esetét. Azt hivé, hogy már
151 XI | világ dicsőséggel halmoz el. Minden újabb kísérlet csak
152 XI | mert akkor meglehet, hogy el nem fogadná. Nevezze előtte
153 XI | pénzt. Mért ne vette volna el? Akárki is azt tenné helyében.
154 XI | unszolja, miszerint vigye el őt az ismeretlen jóltevőnőhöz,
155 XI | mert Abellino nem jött el többé vasárnaponkint a templomba,
156 XI | a nagy sokaság közt úgy el lehet vegyülni, hogy ki
157 XI | ismeretlen hordárokkal vitetett el mindent. Senkinek sem mondta
158 XII | Ki van fizetve)~Hová tűnt el Fanny oly rögtön, oly nyomtalan,
159 XII | embertől pénzt fogadott el, bármily ürügy alatt; eladva,
160 XII | keservében oly lépésre határozta el magát, melyre a legnagyobb
161 XII | Boltay uramhoz hurcolkodtak el, s Teréz bizonyosan azt
162 XII | erényes és énekel, és én azt el fogom venni, mármost adjon
163 XII | Teréz öntudatlan takarta el Fanny fejét, mely ölébe
164 XII | egyszer megszólítá.~– Vigye el ön, uram, a pénzét, és írja
165 XII | alkalmával saját puskáikat el kell sütni, hogy megijednek
166 XII | kihívást, vagy tőlem fogadni el annak kielégítését.~Konrád
167 XII | Sándor meg nem állhatta, hogy el ne mosolyodjék.~– Mindegy
168 XII | meglepetés felkiáltása hangzott el ajkairól. Két nevet olvasott
169 XII | belül írt helyre küldje el a benne foglaltakat.~Azzal
170 XII | csontfűrészt miért nem hozta el ön? Ön gondatlan ember,
171 XII | kínzásnak.~Abellino ekkor lövé el a negyedik hárslevelet huszonöt
172 XII | valami szokatlan hőség terült el e pillanatban, szemeiben
173 XII | éppen fülem mellett repült el, aligha meg nem siketültem.
174 XIII | János napja közelgett, mely el szokott tartani egy hétig,
175 XIII | közellétében; az ember még csak el sem meri rikkantani magát.~
176 XIII | föltette magában, attól el nem állt, s ha tízszer elesett
177 XIII | irtóztató kaszárnyát kezdett el rakatni azon szándékkal,
178 XIII | ajándékokat sem örömest vesz el, annak a kincsek közepett
179 XIII | a gorombaságot kövessse el, hogy bal kéz felül ejtse
180 XIII | sikeres búza, s könnyen el lehetett volna szállítani,
181 XIII | hidat, de nem kellett volna el hagyni romlani a gátot,
182 XIII | gátot, akkor nem vitte volna el.~– No, csak bízza azt kegyelmed
183 XIII | keresték.~– Továbbá…~– Hagyjuk el ezt már, Péter. Ezt látjuk,
184 XIII | korpával számol be.~– Hagyja el kegyelmed, szép felesége
185 XIII | tavaly névnapomra nem küldték el a szuplikánst!~– De ha az
186 XIII | múzeumnak, s ha a kurucjáráskor el nem pusztult volna, kitenne
187 XIII | nincs-e annyi pénze, hogy el sem bírja költeni? Vagy
188 XIII | hajigálja a nyulat, és úgy kapja el. Csakhogy neki az a kiváló
189 XIII | mert kétszer nem mondom el; írjon leveleket mindazoknak
190 XIII | Csenkő Lacinak írja meg azt (el ne felejtse, hogy ez perillustris
191 XIII | Kutyfalvi Bandit, hogy felejtse el már azt a kis elpáholtatást,
192 XIII | Kiss Miska öcsém követett el rajta mindnyájunk nevében,
193 XIII | Pozsonyban. Egy lovaslegény vigye el neki személyesen e levelet.~
194 XIII | előszobában Dobozyt játszák el feleségestül, tizenkét képes
195 XIII | Egészen elérzékenyülve hagyá el a templomot, s csak vendégei
196 XIII | lehet nagyokat; ő cserélte el a legátus könyvét, ő tett
197 XIII | elé, egy puska sem sült el, a mákoskalácsok pedig szétvetették
198 XIII | hogy ezúttal ne kövessen el annyi ostobaságot, mint
199 XIII | elébb mutatni a verset, amit el akar mondani asztal felett,
200 XIII | hogy öccse, Béla okvetlenül el fog jönni az ő névnapjára;
201 XIII | hóna alatt nem kapja, s el nem hiteti vele, hogy nem
202 XIII | mondanák itt-amott –, máskor el szokta ezt halasztani másnap
203 XIII | kiről azt hivé, hogy már el sem fog jönni, éppen akkor
204 XIII | hogy még más valaki is el nem jött, akit legkevésbé
205 XIII | Hol maradt? Mért hagytad el? – kérdé Jancsi úr sürgető
206 XIII | ajándékot, amit még ma este el fog küldeni; én is elhoztam
207 XIII | tisztelem, csókolom, hozza el őt minden erővel, menjen,
208 XIII | csupán Kutyfalvi árult el valami kényelmetlen feszengést
209 XIII | mívelni, tüzes békákat ereget el az asztal alatt, s ecetet
210 XIII | nép más asztalt foglalt el. A háttérben állt egy oszlopos
211 XIII | peristyl, közepét foglalva el a feldíszített színpad,
212 XIII | irtózatos mosolyra torzult el, s lassankint félelmesen
213 XIII | nyergében ülhessen, s futhasson el innen, s kezde az ajtó felé
214 XIII | hátrálni.~– De nem megyünk el innen, uram! – ordítá rá
215 XIII | bezúzott homlokkal terült el a küszöbön.~A vendégsereg
216 XIII | nyargaló kocsik hagyták el minden irányban a Kárpáthy-kastélyt.
217 XIII | hogyan mulaszthatta volna el, hogy a jelenlevő Kárpáthy
218 XIII | Kárpáthyról. Talán azóta el is temették a boldogtalant.~
219 XIV | mondhatni: „Én hervasztottam el!”~Ha lelke üdvét kellett
220 XIV | első ijedségben odavivé el Fannyt, s nagynénjével együtt
221 XIV | nagynénjével együtt ott rejté el.~Ér is az valamit.~Árgusnak
222 XIV | le, akaszd fel, pusztítsd el a csábítót, mert meg nem
223 XIV | nagy úr szerelmes, aki őt el is fogja venni.~Boltay mester
224 XIV | A megszólított annyira el volt gondolkozva, hogy felelet
225 XIV | Abellinónak keresztelte el. Önnek méltó oka van őt
226 XIV | lóversenyeken szoktak, hogy ki nyeri el hamarább; ki ellen finom
227 XIV | de kincsért, gazdagságért el nem adom.~Kárpáthy ülve
228 XIV | szigorúbb évek csak elnyomák, de el nem feledteték vele az emléket,
229 XIV | ön észre, mint hidegült el egyszerre a választott szegény
230 XIV | visszaborzad az úttól, melyen azt el lehet érni, de majd eljönnek
231 XIV | Boltay nyugtalanul kezde el alá s fel járkálni. Mit
232 XIV | élte nyugodalmát; pedig el fogja adni, ha az ajánlatot
233 XIV | rejtekfiókokkal. Egészen el volt művébe merülve.~– Sándor –
234 XIV | hallod-e szívem, én szeretlek, el tudlak tartani; ha hozzám
235 XIV | gyanánt.~Kárpáthy ajánlatát el nem hallgathatja Fanny előtt,
236 XIV | borostás orcáját –, vegyen el, Boltay bácsi, magához mindjárt
237 XIV | trallázva, szökdelve tűnt el a konyhába, mint egy gyermek,
238 XIV | csendes házi boldogságot el ne lehessen érte hagyni.
239 XIV | mellett még a szégyent is el lehet felejteni, hát még
240 XIV | bizonyára ő sem fogadná el. Most szóljunk másról. Egy
241 XIV | Engedjék önök, hogy ne hagyjam el önöket soha. Én itt akarok
242 XIV | ne űzzenek, ne verjenek el magoktól! Engem nem fog
243 XIV | tréfa lenni. Az a derék úr el akar engem venni, hogy egy „
244 XIV | önnek mondám, hogy vegyen el, magához hozzámegyek; akkor
245 XIV | rózsáiért; köszöni, nem adja el!” Milyen büszkén fogja fejét
246 XIV | másik után, és sohasem éri el egymást.~Hol lehet most
247 XIV | végig gyöngéd tagjain?~E cél el volna érve, ha ő Kárpáthynak
248 XIV | mind csak ámulat.~Hitesd el magaddal, hogy áldozatból
249 XIV | akarsz terhére lenni; képzeld el, hogy oly állásban mennyi
250 XV | Nem. A szívem megreped, ha el kell mondanom; de mégis
251 XV | szál hajam van, hogy mind el nem ment bele. De ami sok,
252 XV | csakugyan mégis sok. Ha én el akarnám azt az iszonyatot
253 XV | külön a bútoraimat, vitessem el a gardróbomat, és éljek
254 XV | sem vagyok én éhes, inkább el vagyok keseredve, annyit
255 XV | nyomorúságban meg ne ismerné. El fogom önt hozzá vinni, mert
256 XV | nagy keserűsége engedvén, el ne nevesse magát saját figurája
257 XV | leányaival, azok sem kergették őt el maguktól, nem is volt neki
258 XV | valamennyi cselédek, aratók előtt el ne játssza a csodát, amit
259 XV | az az ember, aki valakit el tudott volna mulattatni,
260 XV | Teréz egy benyílót rendezett el számára, mely Fanny zongoraszobájával
261 XV | utcán találkoztak vele, el nem tudták gondolni, mi
262 XV | világosan mutatja, mennyire el kellett neki a házasság
263 XV | A másik pillanatban már el volt az fedve, elsimítva.
264 XV | akadnak valakire, aki hamar el nem alszik, aki türelmesen
265 XV | te, vagy bár vette volna el az Isten amazokat tőlem,
266 XV | Mi lesz belőlük, ki veszi el őket? Mai világban már senkinek
267 XV | akik más embert olyan hamar el tudtak ítélni. És most ők
268 XV | az az ember még az idén el fogja venni Rézit; csak
269 XV | kis idő múlva ott kezdé el, ahol elhagyta.~– Ilyen
270 XV | Az később más leányt vett el, s még alig háromesztendős
271 XV | volna a nyakukon, régen el is váltak volna; az ember
272 XV | formában lefestette a képedet, el is küldte mindenfelé a műtárlatokba,
273 XV | vagy csodálkozzék. Nem múlt el egy nap is, hogy oda ne
274 XV | megmondja, hogy nem vesz el, de pénzt ád; az okosság,
275 XV | minő látkör alatt vesznek el azon szerelem legforróbb
276 XV | mondék –, tőlem régóta el van véve. Az bizony meglehet,
277 XV | valaha elhagyna, veszítse azt el. Hatvanezer pengő nagy pénz,
278 XV | hetek, havak múltak volna el aközben.~Fanny, látva, hogy
279 XV | Semmit sem feledtem még el.~Az asszonyság igen beszédes
280 XV | akarta, hogy Fanny költse el az egész reggelit.~– Mama –
281 XV | ily kérdést téve még csak el sem pirul, hanem hideg,
282 XV | kegyes életben töltötted el, hogy magadat minden örömtől
283 XV | meresztett. Ő nem mondta, hogy el akar innen menni.~– Szívesen –
284 XV | leány szemérmes szörnyen, s el kellett vele hitetni, hogy
285 XV | benne van, az törökül van, el nem tudtam volna mondani
286 XV | bizalmas suttogással váltak el egymástól. Kezet csókoltak
287 XV | dolgokra készül; ha olykor el nem nevetné magát, haragosnak
288 XV | találja helyét, oly kedve van; el van bűvölve, el van ragadtatva,
289 XV | kedve van; el van bűvölve, el van ragadtatva, ez a leány
290 XV | ifjúúr! – viszonza amaz el nem mosolyodó képpel, s
291 XV | quadrille-t, keringőt táncolnak el, akkor vacsorához járulnak
292 XV | hozzád, kapufélfa! Búcsúzzék el, akinek tetszik.~Így kicsinálva
293 XV | csak pár óra múlva távozott el fogadott szekéren.~Jajaj! –
294 XV | egyenruhás inasok szedik el a meghívójegyeket, mikre
295 XV | epével, méreggel tölték el szívét. Egynehányszor közel
296 XV | leányt, de az bizonyosan el fog jőni, mert különben
297 XV | különben nem fogadta volna el a meghívást.~Abellino bosszúsan
298 XV | minden pénzét, csak e leány el ne maradna most.~Ezúttal
299 XV | tekintetén bámultak-e úgy el? Valóban szép volt! Egyszerű,
300 XV | Uram, örömmel fogadtam el ön becses meghívását – családommal
301 XV | üdvkívánatokkal halmoztatott el.~És Abellinónak mindezt
302 XV | komoly legyen, minek fordul el annyit?~Osszátok azt a kártyát.~
303 XV | még most is, hogy Fannyt el fogod csábítani; mert hiszen
304 XV | gazdagabb, mint te vagy, pénzed el nem bolondítja, ha pedig
305 XV | Reggel elintézendik az ügyet. El is távoznak azonnal, s a
306 XVI | fognak eszmélni, mindegyik el van határozva magát kitenni
307 XVI | Elébb magukat helyezék el, ketten kétfelől, kivont
308 XVI | csak itt helyben végezni el a dolgot.~Még egyszer szemközt
309 XVI | szép keleti tartományban.~El is indult néhány nap múlva
310 XVII | szép neje számára, kit soha el nem hagyott magától, hanem
311 XVII | szeretőit”. Minden nyom el volt törölve.~Sőt még a
312 XVII | lyánok közül lehullott. Egyet el is tapostak a lovak.”~A
313 XVII | komitíva nélkül. Marci vitte el a küldeményt, előre meg
314 XVII | hímzett… vajon ki nyeri azt el?~Harmadnap fényes táncvigalommal
315 XVIII | van rejtve. Jaj neki, ha el nem érti azt, jaj neki,
316 XVIII | jaj neki, ha elérti, és el nem tudja titkolni. Jaj
317 XVIII | választ várok.~Varga uram el volt szánva mindenre.~–
318 XVIII | barátnémnak, s ki előtt zárjam el szívemet? Én tudom, hogy
319 XVIII | vegye sorba, és mondja el őszintén, nyíltan nekem,
320 XVIII | vannak írva, vagy hogy menjen el külön mindegyikhez gyalog
321 XVIII | tökéletes genealógiáját készítse el, az mind csekély lett volna
322 XVIII | betegeket, kiket a világ ítél el; szegény elcsábított leányok,
323 XVIII | elfogódottnak látszék, s annyira el volt merülve Marion kisasszony
324 XVIII | volnának is azok valakinél, el kelle dugni, mert Marion
325 XVIII | hogy szemünk láttára ment el a jámbor, meglehet, hogy
326 XVIII | voltam, de én nem adtam el magamat gazdagságért, mint
327 XVIII | sohasem érdemelt meg. (Bízd el magadat, ostoba! Ne gondold,
328 XVIII | megcáfolni.~– Nem, nem; de el kellett utaznia Bécsbe hirtelen.~–
329 XVIII | kormányrudat.~– Már azt valóban el kell ismerni, hogy oly gyöngéd,
330 XVIII | szemeit érzé kiégni; nem rejté el, arca bíborvörös lett. Ah,
331 XVIII | És ezt oly hangon mondá el, mintha őneki rettenetes
332 XVIII | szakadt csókjaival borítá el azt, és ismét csókjaival
333 XVIII | ismét csókjaival halmozá el, és nem bírt egy szót szólani.~–
334 XVIII | gondolá magában, gyerünk el hozzá, adjunk neki egy jó
335 XVIII | egy percig sem bocsátott el kezéből, mintha attól tartana,
336 XVIII | két hónap múlva foglalja el helyét, a beiktatási lakomán
337 XVIII | vehető portékát, amiket el szokás szedni lefoglalt
338 XVIII | nagyobb biztonság okáért, hogy el ne szökhessenek.~A kalaplevételkor
339 XVIII | Csak egy hétig! – szörnyedt el Marion kisasszony. – Csak
340 XVIII | hahaha! óhhaha!~János úr úgy el tudott nevetni ezen a bolond
341 XVIII | nagy illetlenséget követett el, s törte magát a távozó
342 XVIII | fodrai az illedelmen túl el ne árultassanak, s azzal
343 XVIII | nehezen, hogy nem mondhatja el senkinek, hogy miért örül.
344 XIX | tenni? Ma nemde ezt végezzük el?” Úgyhogy ha Fannynak elég
345 XIX | Fanny nem hallgathatá el az öreg tisztviselő magasztalására,
346 XIX | furcsa anekdotákat mond el, hogy még az érzékenyebb
347 XIX | és te nem utasíthatod őt el, hanem ehelyett magasztald
348 XIX | gyermek, úgyhogy bátran el lehetne küldeni fiatal lyányokkal
349 XIX | őket embereknek ismerje el. Jobbágyainak bizonyosan
350 XIX | igazat adnak, senki címét el nem felejtik, és a magukéval
351 XIX | fennkölt szellemet árul el.~Félig habozva, félig tréfásan
352 XIX | barátnéja kötekedve vont el szemei elől, s nagy komolysággal
353 XIX | volna, ölel, csókol, és el van ragadtatva. Legjobb,
354 XX | nemes önbizalommal tölti el, mely nagyra törekvő, buzdító
355 XX | agarát zsákba dugva vitték el Horvátországba, s fél esztendő
356 XX | egypár hű barátom nem hagyott el, és az agaraim. Odajöttek
357 XX | beszédébe vágott.~– Hagyja el méltóságod azt az egész
358 XX | elpirulva a haragtól fordult el a beszélőtől, legyezőjével
359 XX | beszélőtől, legyezőjével takarva el lángra hevült arcát, s szeretetre
360 XX | míg a pecérek beavatkozása el nem csillapítá az ingerült
361 XX | melyet semmi körülményben el nem vesztett, meg nem dorgálja
362 XX | mondatot.~Fanny egészen el volt bámulva, Flóra pedig
363 XX | levél tartalmára, s újra el kellene azt olvasnia, hogy
364 XXI | vadászatról gondolkozva aludtak el, kik a vadászatról álmodtak
365 XXI | tudja, hogy igen sokszor el fog ájulni, mert őt minden
366 XXI | megmutathatná, milyen szépen el tud ájulni olyankor.~Azonban
367 XXI | s mint a futótűz terjed el egyszerre az egész társaságban:~–
368 XXI | valahára mégis eljött!~Kijött el? Hát ki más, mint a legdaliásabb
369 XXI | kisasszony ajkpittyesztve fordítá el fejét. Ez az ember olyan
370 XXI | szenvedélyek hogy ragadnak el az állatra.~János kiválaszta
371 XXI | mely rókafogások alkalmával el nem szokott maradni, eléggé
372 XXI | El-elbukik a buckák között, s el hagyja maga mellett rohanni
373 XXI | mind-mind messze maradnak el mögötte.~Most áll még csak
374 XXI | a rókát egyik sem fogja el, ismerte már a maga emberét!
375 XXI | nézőinek. Most meg azt követte el, hogy a róka mesterséges
376 XXI | kétségbeesés némaságával fordul el, s nyargalni kezd visszafelé.~–
377 XXII | legelső orvosait hozatta el számára; tanácskoztak, gyógyították,
378 XXII | örömest lenne vén, hogy el lenne feledve ifjúsága.~
379 XXII | az erdei madár.~Menedékét el kelle hagyni, hogy egy álomkép
380 XXII | ha akarna is, mit érhetne el? Ha akarna oly bűnös lenni,
381 XXII | meggyógyulása, addig senkit el nem fogadott magánál. Néha
382 XXII | Szentirmayné üdvözöl, most távozott el.~Fanny nem szólt rá semmit.
383 XXII | húzá végig homlokán, mintha el akarná onnan űzni a gondolatot,
384 XXII | könnyeket.~Fanny azt hivé, hogy el akar távozni, s még közelebb
385 XXII | magához.~– Ne menjen ön el. Maradjon itt. Beszélgessünk.~
386 XXII | volna kívánságaidnak. Hidd el, hogy csak akkor vagyok
387 XXII | Csak messze, messze innen! El a szomszédságból, ahol Szentirmayék
388 XXII | velem, és sohasem hagyna el.~Ah, ez több volt, mint
389 XXII | csókjaival, könnyeivel halmozá el.~– Mivel érdemlem én ez
390 XXII | sokáig, sokáig nem bocsátá el férje kezét kezéből. Kárpáthy
391 XXII | kocsikázott vele, sohasem hagyta el. Nem vágyott semmi társaság
392 XXII | nélkül, panasz nélkül vált el tőle. De lelkébe látott
393 XXIII | leveleidben említesz?~– Vigyen el az ördög majmoddal együtt –
394 XXIII | ocsmány állatot.~– Ah, hagyd el, barátom. A majmokból lett
395 XXIII | mindenféle gorombaságot el lehet mondani, de ki aztán
396 XXIII | Ily gyalázatot nem tűrnek el törvényeink.~Kecskerey felkacagott.~–
397 XXIV | nem is panaszkodhatott.~El kellett szánnia magát.~El
398 XXIV | El kellett szánnia magát.~El kellett szánnia, hogy elmenjen
399 XXIV | megtörtént.~Flóra nem feledkezett el ígéretéről; már az ünnepély
400 XXIV | nézve.~– De hát miért megy el éppen az ünnepély elől?~–
401 XXIV | észrevétlenül, fájdalom nélkül múlt el, ahogy sohasem remélte volna.~
402 XXIV | utóbbi napokban azonkívül is el kellett menni Rudolfnak
403 XXIV | lelkesült beszéddel tölti el a hallgatók lelkét, kikből
404 XXIV | uram. Nagybeteg voltam…~El kelle hinni, amit mondott,
405 XXIV | sejtené, hogy ez ember elől el kell rejtenie lelkét, s
406 XXIV | Hah! Meglátszott a hatás? El bírta-e titkolni a szúrás
407 XXIV | érzett? Nem, nem árulta el magát. Csak annyit mondott:~–
408 XXIV | királynéi karöltve sétáltak el előttük; milyen szép volt
409 XXIV | között, s az övét fogadta el. Hanem ezzel én világért
410 XXIV | legalább ötven ember előtt el fogja mondani ugyanezen
411 XXIV | három napig nem távozom el tőled. Ámbár tudom, hogy
412 XXIV | komolyan úgy tett, mintha el akarna menni.~Ekkor természetesen
413 XXIV | gondolatok között aludt el Rudolf, s még az a bosszúsága
414 XXV | legkegyetlenebb kínzás, amit emberen el lehet követni. Ehhez a kis
415 XXV | tervet kifőzni magában.~El fog távozni hazulról egy
416 XXV | szívdobogással búcsúzék el tőle Flóra. Nem volt az
417 XXV | kendővel, kalappal.~Így megy el hazulról egy becsületes
418 XXV | érzé a rántást karján.~– El akartál esni?~– Egy csigára
419 XXV | a férfiak együtt tölték el, s csak ebéd felett találkozának
420 XXV | potentát kedvéért sem hagyná el délutáni álmát.~– Te addig,
421 XXV | virágoknak, hogy vegyék el lelkének gondolatjait, adjanak
422 XXV | kegyetlen kínzást követ el e szegény asszony szívén,
423 XXV | amennyi elég arra, hogy örökre el legyen ítélve.~Ki előtt?
424 XXV | Másnap ismét egész délig el voltak foglalva a férfiak
425 XXV | visszadöbbentek egymástól.~A titok el volt árulva. És akié volt,
426 XXV | önnek keresni fel engem? El vagyok veszve, mert elhagyott
427 XXV | szívemben, csak az öné. De el volt az temetve jól. Miért
428 XXV | szánalmat koldulok. Valahogy el tudok veszni majd idővel.~
429 XXVI | gondolá titkon Abellino –, el kell vesznie azon természettelen
430 XXVI | kitalálta a gondolatok élét, el nem kacagta volna rá magát.
431 XXVI | nem illő tréfát követnek el egy asszony nevével, akit
432 XXVI | szó. Már erre csakugyan el kellett hallgatni. Nemcsak
433 XXVII | megtanuljon és ne felejtsen el soha, hogy majd ha egykor
434 XXVII | és egy hang nem repült el szájáról.~– Ha volna számára
435 XXVII | jöjjön be hozzá, s búcsúzzék el tőle, mert kevés szava van
436 XXVII | mily nehéz, amíg egymástól el bírnak szakadni! Zavart,
437 XXVIII| határozatát az öregekkel.~El kellett vándorolnia a megholt
438 XXVIII| közel sem lehettem hozzá. El kellett jönnöm, hogy megpróbáljam,
439 XXIX | szokatlan kellemes érzés állja el tagjaimat, hogy éjjel felkölt
440 XXIX | valami gyors zúgás csap el fülem mellett, mintha valami
441 XXIX | Tudom. De nem jöhetek el mellette soha, hogy be ne
442 XXIX | menyegzőjére készül, hagyá el a szobát, az ajtóból még
443 XXIX | oly visszhangosan zengett el a teremben, mintha egészen
444 XXIX | Ugyanazon éneklő diákok jöjjenek el Debrecenből, s énekeljék
445 XXIX | feltámadás napjáig, melyet hozzon el Isten minden igazhívőre.
446 XXIX | Én nem felejtettem azt el. És most én mondom teneked! „
447 XXIX | Abellinónak nevezte. Nem számlálom el azon vétkeit, miket Isten,
448 XXIX | vagy ha gyarlóságaik miatt el kelle bocsáttatniok is,
449 XXIX | bocsáttatniok is, ne veszítsék el fizetéseiket.~…Ami rendelkezhető
450 XXIX | alatt méltó helyet foglaljon el minden mívelt nemzetek közt,
451 XXX | volt szükség.~Minden előre el volt készítve hálószobájában
452 XXX | jöttek. Senki sem maradt el a régi ismerősök közől;
453 XXXI | akarna neki küldeni, azt el sem fogadná stb., stb…~Rudolf
454 XXXI | érdemes hölgyet, hogy hagyja el Pozsonyt megholt barátnéja
455 XXXI | oly komoly orcával mondta el előttük az egyszer hallott
456 XXXI | lelkesüléssel, hogy a ráleső Flóra el volt ragadtatva. Mi lesz
457 XXXI | még milliomokat prédált el. Úgy magasztal mindent,
458 Vegszo| emberektől, ha azt hitetnék el magokkal, hogy valami nagy
459 Vegszo| egész első kötet egészen el is maradhatott volna, ha
|