Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
ékszer 1
ékszerárushoz 1
éktelen 3
el 459
él 18
el-elbukik 1
elábrándozott 1
Frequency    [«  »]
521 én
508 sem
467 már
459 el
446 volna
418 úr
415 nagy
Jókai Mór
Egy magyar nábob

IntraText - Concordances

el

    Part
1 I | nem abból él, hogy bort ad el, hanem gazdálkodik, s nála 2 I | elé, s csak ott dörmögi el a többit. – Azt sem tudom, 3 I | nyugalommal, mint kárhozik el négy szekerestül a hosszú 4 I | kivenni nem lehet, mert úgy el vannak téve gubákba, fejökre 5 I | rosszabb ülést foglalta el; míg végre csakugyan hosszas 6 I | most mintha önmagán bámulna el, oly mereven tud nézni; 7 I | vagyon itten örök, nem megy el itt a török.”~– Micsoda 8 I | csigától senki sem szalad el, pedig azok sokkal iszonyúbb 9 I | viaszsárga mellény csaknem el van takarva félig a kihajló 10 I | felé.~– No, no, ne menjen el azzal a gyertyával, signore 11 I | törvényszékhez, s nekem el kell hagynom Párizst. C’ 12 I | falkaszámra, és ha azokra el nem megy a jövedelmem, megtraktálom 13 I | bohóc megfogá kezét, hogy el ne essék, a poéta féltében 14 I | cher ami, nem hagyhatná el azt a takarítást reggelig, 15 II | Griffard úr sehonnan sem maradt el, mert hiszen az ily alkalmak 16 II | olyan szépen, mint a költők el akarják hitetni az emberrel, 17 II | érezzék rajtok.~Egy perc alatt el volt szedve Abellino kalapja, 18 II | de ami azért nem hárítja el a gyanút, hogy azokat a 19 II | kit tizenhat éves korában el nem vehettek, mert talán 20 II | szabad lesz, akkor veszik el.~– Az én bátyámnak nincsenek 21 II | mutatkozik, ez akkor kezdi el majd játszani a begyest.~– 22 II | világból.~– Kár volna, várjuk el, míg önként elutazik.~– 23 II | Mentül több pénzt költök el, az csak önnek használ, 24 III | Az ifjú kézműves egészen el volt érzékenyülve, s alig 25 III | valamely találkozástól vonjuk el önt? – kérdé amaz futó mosollyal 26 III | ifjú kézműves nem rejthette el meglepetését.~– Önök is 27 III | a virág sohasem szárad el rajta, s körös-körül zöldülő 28 III | növeszt, mintha egészen el akarná azt foglalni magának.~ 29 III | leszesz. Holnap jöjjetek el velem az ifjú óriások klubjába. 30 IV | taps; itt határoztatott el, hogy a jövő farsangon minő 31 IV | érdekes, ha ő nem mondaná el, s akik utána akarják mások 32 IV | valamennyien.~– Úgy dupla célt ért elszólt hátulról a lord –, 33 IV | ráteszi.~– Honnan késik ez el? – kérdé egy az ottmaradottak 34 IV | az északi herceg távozott el. Debry mindjárt tudott róla 35 IV | felé fordulva, s nem várva el, hogy az megmondja, vajon 36 IV | színpadon, ráül, s ott danol el az elejtett medvén egy kedves 37 IV | birkóznak, végre a vadász esik el, a medve lenyomja a földre, 38 IV | s ezúttal a medve énekli el a vadász hátán az ismeretes 39 IV | erkélyen kihajolva (ez, hogy el ne felejtsük, egy magyarországi 40 IV | A többit nem mondhatta el az ifjú merveilleux, mert 41 IV | virágesővel temettetett el. E naptól fogva egyik színház 42 V | minden kincseiből.~Híre el volt terjedve Moszkvától 43 V | hölgyet, kik azt hitették el magukkal, hogy egymást megszerették, 44 V | és e szeretet nem múlt el soha, még akkor sem, midőn 45 V | Itt, a zene őshonában érte el dicsősége tetőpontját. Ritka 46 V | egyszer megszeret, azt könnyen el nem hagyja; csak egyes emberekből 47 V | ha egy kihírlelt műnek el kellett maradni napjáról, 48 V | tennék is, mit vehetnek el tőlem? Híremet? Akkor leszek 49 V | legpompásabb öltözékeit készítse el számára.~Ah! Tehát harc 50 VI | kiterjedésben széleszték el a hírt, hogy ma nagy dolgok 51 VI | akik szeretik azt hitetni el a világgal, hogy ők vetélytársnéik 52 VI | elmondani! Csendesüljetek el!~A megrettent signora észrevevé, 53 VI | színésznő feledkezik így el magáról és a közönség iránti 54 VI | egyetlen drága fioritúra el ne vesszen a közönségre 55 VI | egy lelket sem ismerek.~– El kell őket csitítani.~– Oda 56 VI | miatt ezt a csendes áriát el nem énekelheti, hirtelen 57 VI | finálét, s azt énekelte el Zelmira románca helyett. 58 VI | csak egy hártya választja el, s amilyen könnyen hajlik 59 VI | felcserélte, kétszeresen el volt ragadtatva.~Van valami 60 VI | karimájával a vállait takarta el.~Azon percben el volt szedve 61 VI | takarta el.~Azon percben el volt szedve a muníció, a 62 VII | nagyobb gyújtogatást követ el ezáltal, mint maga a tűzvész. 63 VII | kötelet tartani, hogy terhét el ne szalassza; eközben egy 64 VII | embereknek, hogy távozzanak el, s nagyobb erőt látszik 65 VII | Azonban a tűz ez oldalon el volt fojtva, s másfelől 66 VII | benne volt, s szükségből el kellett fogadnia a nagylelkűséget.~ 67 VII | Asszonyom, akit vársz, az el fog jönni érted, és azután 68 VII | idomai szerint még csak el sem tud olvasni. A keresztnév 69 VII | férfiléptek hangjait lesé el.~Szíve sebesen kezdett dobogni.~ 70 VII | rohanjak, és ott vesszünk el együtt a tűz között.~– Miért 71 VII | vissza férjedhez, és válj el tőle azonnal! Én utánad 72 VII | míg férjemtől nem váltam el. A haragos szellemek ezért 73 VII | szarvasbőr kesztyűket.~Ő foglalja el a főhelyet, a színpaddal 74 VII | egészen a színpad foglalja el, s midőn a két ifjú a páholyba 75 VII | udvarias gyöngédséggel vonja el tekintetét a színpadtól, 76 VII | ön mindig akkor távozik el egy városból, amikor mi 77 VII | asszonyságtól. – Nem feledkezém el a tiszteletről, mellyel 78 VII | még nagyon jókor hagyták el Angliát; a víg élet, a lóversenyek, 79 VII | Pesten fogunk.~– Ah, azt el is feledtem, hogy Magyarországon 80 VII | ott maguk nagysádtok is el fogják feledni, hogy Magyarországon 81 VII | Ön méltatlanságot követ el lelkén, midőn a legszentebb 82 VII | laknak, itt vesztegetik el vagyonukat, és ami annál 83 VII | népet éppen azok hagynak el, akik leggazdagabbak, legnagyobbak, 84 VII | szívének világa, ekkor kezd el valóban élni, helyesen látni, 85 VII | azelőtti napon temették el a leghíresebb férfit és 86 VII | kisasszony egy monológja foglalta el a figyelmet, s mindenki 87 VII | iránt rendelkeznem, hogy el ne maradjak.~S azzal egy 88 VII | megnyert, és egyik sem vesztett el! Nem hallotta ön még, hogy 89 VII | Abellino sem veszté azt el.~– Hallottam márszólt 90 VII | bűbájos hölgy emlékével töltek el.~De amíg ezen lapokra jutott 91 VII | Erdély havasai közt töltek el, az első ábrándok tiszteletre 92 VIII | választvák.~Ezt a koszorút nyerje el aztán, aki tudja!~– No, 93 VIII | Hány leányt bolondítottál el?~– Minek bolondultak el?~– 94 VIII | el?~– Minek bolondultak el?~– Sok nem-igaz jószág fordult 95 VIII | brúgós, hogy az istenért el ne eresszék azt a bikát, 96 VIII | kertekben s temetőkben helyezi el magát. A bizakodó lovasok 97 VIII | aranygombú botjával, hogy süssék el a tarackokat, a harmadik 98 VIII | ölnyi távolságra maradt el mögötte már a pálya felén, 99 VIII | többen. – Minek vesztette el a koronát?~De hát ki lesz 100 VIII | reszketett a dühtől –, váljék el hát köztünk, hogy melyikünk 101 VIII | mint a futótűz terjedt el e vakmerő fogadás híre.~ 102 VIII | gazdag búzavetések terültek el, másfelől magas sötétzöld 103 VIII | egy keskeny gát választja el a rétet és kaszálót az ingoványtól.~ 104 VIII | csak nappal hallgatott el.~Tudnunk kell mindenekelőtt, 105 VIII | míg odavetődő csikósok el nem terelték onnan, sőt 106 VIII | a két külön úton indult el a bőszült vadat keresni. 107 VIII | amidőn tűzijátékok lövetnek el, s csűrök égnek le, s az 108 VIII | helybeli kántor, s hogy énekli el viszont a délesti dicséretet 109 VIII | nem ismert bordalt kezdett el, a társaság azonnal felkapta 110 VIII | hozzá, s összeölelgette.~– El ne lopd valamimet a nagy 111 VIII | Megöllek! Megöllek! – S midőn el tudott végre csendesülni, 112 VIII | földet, s látták, mint terül el a nagy erejű ember mozdulatlan 113 VIII | kiejtett szónak okát adjam, el kell mondanom, hogy az Alföldön 114 VIII | ilyen titkok nagyon hamar el szoktak terjedni, s az öreg 115 IX | része kitűnő szerepet foglal el vagy itt vagy amott.~Méltó, 116 IX | melyet vegyesen foglalt el nő- és férfihallgatóság, 117 IX | egész mágnási táblánál! El lehet képzelni, mikor az 118 IX | nagybátya őrzi, akik soha el nem maradnak a sarkából.~– 119 IX | Most ismét előtűnik; hogy el van pirulva, nagy fekete 120 IX | Bélától!~E percben hangzottak el az ellenzék utolsó szónokának 121 X | ismerkedett meg; az talán el fogja majd venni, mert hiszen 122 X | báloznak annyit, mikor ő el tud lenni egész télen át 123 X | azt kérdik: „Nem megyünk el Teréz nénihez ebédre?”~Tehát 124 X | meghálálhatni.~– Azt azáltal érheted elszólt az éltes hölgy –, 125 X | azok nagy sírások között el is fogadták azt, Eliza egy 126 X | orrára, hanem azt hitették el vele, hogy Matild nevelőnő; 127 X | dolgozott. Mayer reggeltől estig el volt foglalva a comptoirban, 128 X | nekik nem tetszik; akik el nem hiszik, hogy valaki 129 X | örvendetes haladást követett el a művészetben, miszerint 130 X | fizetésének fele büntetésbe megy el.~Ez sok volt!~Mayer uram 131 X | s ajándékokat fogadott el tőle; ez még nem olyan nagy 132 X | ágyból, nem is hagyja azt el már, tudom, csak mikor a 133 X | teszik.~– No, vezessetek el hozzá délután! – monda Mayer 134 X | szándokkal van iránta, hát vegye el, hanem a művésznő kivétel, 135 X | abból nem következik, hogy el kell venni.~– No, jól van – 136 X | ez ideig a leányt hozzám el nem foga hozni, legállhatatosabb 137 X | Nem nyughatott a haragtól, el kellett neki mennie hazulról, 138 X | hogy az olvasás fonalát el ne veszítse, s valami rendkívüli 139 X | ráordíta:~– Hát miért mondja el az úr nekem mindezeket?~ 140 X | reá az úr? És most ezt is el akarja adni az úr? És haragszik, 141 X | lafancok körmei közt hervadjon el, hogy egész élete szerencsétlen 142 X | olvasni a nagynéni előtt, míg el nem alszik.~– Tudom, hogy 143 XI | imádsz!” – hány lesz, ki el nem szédül, és azt mondja: „ 144 XI | mindenütt figyel, ki semmit el nem néz, ki tán még álmában 145 XI | fizették; aminek titkául el kell mondanom egy korábbi 146 XI | Boltay azután mást vett el, házassága szerencsétlen 147 XI | legcsekélyebb házbért fogadta el csupán. És amellett sohasem 148 XI | ajánlani segélyét, de ily úton el kellett neki azt fogadni 149 XI | Valami „Gyöngyöm, Minkám, el kell válnom”-féle együgyű 150 XI | zokogások közt panaszolva el esetét. Azt hivé, hogy már 151 XI | világ dicsőséggel halmoz el. Minden újabb kísérlet csak 152 XI | mert akkor meglehet, hogy el nem fogadná. Nevezze előtte 153 XI | pénzt. Mért ne vette volna el? Akárki is azt tenné helyében. 154 XI | unszolja, miszerint vigye el őt az ismeretlen jóltevőnőhöz, 155 XI | mert Abellino nem jött el többé vasárnaponkint a templomba, 156 XI | a nagy sokaság közt úgy el lehet vegyülni, hogy ki 157 XI | ismeretlen hordárokkal vitetett el mindent. Senkinek sem mondta 158 XII | Ki van fizetve)~Hová tűnt el Fanny oly rögtön, oly nyomtalan, 159 XII | embertől pénzt fogadott el, bármily ürügy alatt; eladva, 160 XII | keservében oly lépésre határozta el magát, melyre a legnagyobb 161 XII | Boltay uramhoz hurcolkodtak el, s Teréz bizonyosan azt 162 XII | erényes és énekel, és én azt el fogom venni, mármost adjon 163 XII | Teréz öntudatlan takarta el Fanny fejét, mely ölébe 164 XII | egyszer megszólítá.~– Vigye el ön, uram, a pénzét, és írja 165 XII | alkalmával saját puskáikat el kell sütni, hogy megijednek 166 XII | kihívást, vagy tőlem fogadni el annak kielégítését.~Konrád 167 XII | Sándor meg nem állhatta, hogy el ne mosolyodjék.~– Mindegy 168 XII | meglepetés felkiáltása hangzott el ajkairól. Két nevet olvasott 169 XII | belül írt helyre küldje el a benne foglaltakat.~Azzal 170 XII | csontfűrészt miért nem hozta el ön? Ön gondatlan ember, 171 XII | kínzásnak.~Abellino ekkor lövé el a negyedik hárslevelet huszonöt 172 XII | valami szokatlan hőség terült el e pillanatban, szemeiben 173 XII | éppen fülem mellett repült el, aligha meg nem siketültem. 174 XIII | János napja közelgett, mely el szokott tartani egy hétig, 175 XIII | közellétében; az ember még csak el sem meri rikkantani magát.~ 176 XIII | föltette magában, attól el nem állt, s ha tízszer elesett 177 XIII | irtóztató kaszárnyát kezdett el rakatni azon szándékkal, 178 XIII | ajándékokat sem örömest vesz el, annak a kincsek közepett 179 XIII | a gorombaságot kövessse el, hogy bal kéz felül ejtse 180 XIII | sikeres búza, s könnyen el lehetett volna szállítani, 181 XIII | hidat, de nem kellett volna el hagyni romlani a gátot, 182 XIII | gátot, akkor nem vitte volna el.~– No, csak bízza azt kegyelmed 183 XIII | keresték.~– Továbbá…~– Hagyjuk el ezt már, Péter. Ezt látjuk, 184 XIII | korpával számol be.~– Hagyja el kegyelmed, szép felesége 185 XIII | tavaly névnapomra nem küldték el a szuplikánst!~– De ha az 186 XIII | múzeumnak, s ha a kurucjáráskor el nem pusztult volna, kitenne 187 XIII | nincs-e annyi pénze, hogy el sem bírja költeni? Vagy 188 XIII | hajigálja a nyulat, és úgy kapja el. Csakhogy neki az a kiváló 189 XIII | mert kétszer nem mondom el; írjon leveleket mindazoknak 190 XIII | Csenkő Lacinak írja meg azt (el ne felejtse, hogy ez perillustris 191 XIII | Kutyfalvi Bandit, hogy felejtse el már azt a kis elpáholtatást, 192 XIII | Kiss Miska öcsém követett el rajta mindnyájunk nevében, 193 XIII | Pozsonyban. Egy lovaslegény vigye el neki személyesen e levelet.~ 194 XIII | előszobában Dobozyt játszák el feleségestül, tizenkét képes 195 XIII | Egészen elérzékenyülve hagyá el a templomot, s csak vendégei 196 XIII | lehet nagyokat; ő cserélte el a legátus könyvét, ő tett 197 XIII | elé, egy puska sem sült el, a mákoskalácsok pedig szétvetették 198 XIII | hogy ezúttal ne kövessen el annyi ostobaságot, mint 199 XIII | elébb mutatni a verset, amit el akar mondani asztal felett, 200 XIII | hogy öccse, Béla okvetlenül el fog jönni az ő névnapjára; 201 XIII | hóna alatt nem kapja, s el nem hiteti vele, hogy nem 202 XIII | mondanák itt-amott –, máskor el szokta ezt halasztani másnap 203 XIII | kiről azt hivé, hogy már el sem fog jönni, éppen akkor 204 XIII | hogy még más valaki is el nem jött, akit legkevésbé 205 XIII | Hol maradt? Mért hagytad el? – kérdé Jancsi úr sürgető 206 XIII | ajándékot, amit még ma este el fog küldeni; én is elhoztam 207 XIII | tisztelem, csókolom, hozza el őt minden erővel, menjen, 208 XIII | csupán Kutyfalvi árult el valami kényelmetlen feszengést 209 XIII | mívelni, tüzes békákat ereget el az asztal alatt, s ecetet 210 XIII | nép más asztalt foglalt el. A háttérben állt egy oszlopos 211 XIII | peristyl, közepét foglalva el a feldíszített színpad, 212 XIII | irtózatos mosolyra torzult el, s lassankint félelmesen 213 XIII | nyergében ülhessen, s futhasson el innen, s kezde az ajtó felé 214 XIII | hátrálni.~– De nem megyünk el innen, uram! – ordítá 215 XIII | bezúzott homlokkal terült el a küszöbön.~A vendégsereg 216 XIII | nyargaló kocsik hagyták el minden irányban a Kárpáthy-kastélyt. 217 XIII | hogyan mulaszthatta volna el, hogy a jelenlevő Kárpáthy 218 XIII | Kárpáthyról. Talán azóta el is temették a boldogtalant.~ 219 XIV | mondhatni: „Én hervasztottam el!”~Ha lelke üdvét kellett 220 XIV | első ijedségben odavivé el Fannyt, s nagynénjével együtt 221 XIV | nagynénjével együtt ott rejté el.~Ér is az valamit.~Árgusnak 222 XIV | le, akaszd fel, pusztítsd el a csábítót, mert meg nem 223 XIV | nagy úr szerelmes, aki őt el is fogja venni.~Boltay mester 224 XIV | A megszólított annyira el volt gondolkozva, hogy felelet 225 XIV | Abellinónak keresztelte el. Önnek méltó oka van őt 226 XIV | lóversenyeken szoktak, hogy ki nyeri el hamarább; ki ellen finom 227 XIV | de kincsért, gazdagságért el nem adom.~Kárpáthy ülve 228 XIV | szigorúbb évek csak elnyomák, de el nem feledteték vele az emléket, 229 XIV | ön észre, mint hidegült el egyszerre a választott szegény 230 XIV | visszaborzad az úttól, melyen azt el lehet érni, de majd eljönnek 231 XIV | Boltay nyugtalanul kezde el alá s fel járkálni. Mit 232 XIV | élte nyugodalmát; pedig el fogja adni, ha az ajánlatot 233 XIV | rejtekfiókokkal. Egészen el volt művébe merülve.~– Sándor – 234 XIV | hallod-e szívem, én szeretlek, el tudlak tartani; ha hozzám 235 XIV | gyanánt.~Kárpáthy ajánlatát el nem hallgathatja Fanny előtt, 236 XIV | borostás orcáját –, vegyen el, Boltay bácsi, magához mindjárt 237 XIV | trallázva, szökdelve tűnt el a konyhába, mint egy gyermek, 238 XIV | csendes házi boldogságot el ne lehessen érte hagyni. 239 XIV | mellett még a szégyent is el lehet felejteni, hát még 240 XIV | bizonyára ő sem fogadná el. Most szóljunk másról. Egy 241 XIV | Engedjék önök, hogy ne hagyjam el önöket soha. Én itt akarok 242 XIV | ne űzzenek, ne verjenek el magoktól! Engem nem fog 243 XIV | tréfa lenni. Az a derék úr el akar engem venni, hogy egy „ 244 XIV | önnek mondám, hogy vegyen el, magához hozzámegyek; akkor 245 XIV | rózsáiért; köszöni, nem adja el!” Milyen büszkén fogja fejét 246 XIV | másik után, és sohasem éri el egymást.~Hol lehet most 247 XIV | végig gyöngéd tagjain?~E cél el volna érve, ha ő Kárpáthynak 248 XIV | mind csak ámulat.~Hitesd el magaddal, hogy áldozatból 249 XIV | akarsz terhére lenni; képzeld el, hogy oly állásban mennyi 250 XV | Nem. A szívem megreped, ha el kell mondanom; de mégis 251 XV | szál hajam van, hogy mind el nem ment bele. De ami sok, 252 XV | csakugyan mégis sok. Ha én el akarnám azt az iszonyatot 253 XV | külön a bútoraimat, vitessem el a gardróbomat, és éljek 254 XV | sem vagyok én éhes, inkább el vagyok keseredve, annyit 255 XV | nyomorúságban meg ne ismerné. El fogom önt hozzá vinni, mert 256 XV | nagy keserűsége engedvén, el ne nevesse magát saját figurája 257 XV | leányaival, azok sem kergették őt el maguktól, nem is volt neki 258 XV | valamennyi cselédek, aratók előtt el ne játssza a csodát, amit 259 XV | az az ember, aki valakit el tudott volna mulattatni, 260 XV | Teréz egy benyílót rendezett el számára, mely Fanny zongoraszobájával 261 XV | utcán találkoztak vele, el nem tudták gondolni, mi 262 XV | világosan mutatja, mennyire el kellett neki a házasság 263 XV | A másik pillanatban már el volt az fedve, elsimítva. 264 XV | akadnak valakire, aki hamar el nem alszik, aki türelmesen 265 XV | te, vagy bár vette volna el az Isten amazokat tőlem, 266 XV | Mi lesz belőlük, ki veszi el őket? Mai világban már senkinek 267 XV | akik más embert olyan hamar el tudtak ítélni. És most ők 268 XV | az az ember még az idén el fogja venni Rézit; csak 269 XV | kis idő múlva ott kezdé el, ahol elhagyta.~– Ilyen 270 XV | Az később más leányt vett el, s még alig háromesztendős 271 XV | volna a nyakukon, régen el is váltak volna; az ember 272 XV | formában lefestette a képedet, el is küldte mindenfelé a műtárlatokba, 273 XV | vagy csodálkozzék. Nem múlt el egy nap is, hogy oda ne 274 XV | megmondja, hogy nem vesz el, de pénzt ád; az okosság, 275 XV | minő látkör alatt vesznek el azon szerelem legforróbb 276 XV | mondék –, tőlem régóta el van véve. Az bizony meglehet, 277 XV | valaha elhagyna, veszítse azt el. Hatvanezer pengő nagy pénz, 278 XV | hetek, havak múltak volna el aközben.~Fanny, látva, hogy 279 XV | Semmit sem feledtem még el.~Az asszonyság igen beszédes 280 XV | akarta, hogy Fanny költse el az egész reggelit.~– Mama – 281 XV | ily kérdést téve még csak el sem pirul, hanem hideg, 282 XV | kegyes életben töltötted el, hogy magadat minden örömtől 283 XV | meresztett. Ő nem mondta, hogy el akar innen menni.~– Szívesen – 284 XV | leány szemérmes szörnyen, s el kellett vele hitetni, hogy 285 XV | benne van, az törökül van, el nem tudtam volna mondani 286 XV | bizalmas suttogással váltak el egymástól. Kezet csókoltak 287 XV | dolgokra készül; ha olykor el nem nevetné magát, haragosnak 288 XV | találja helyét, oly kedve van; el van bűvölve, el van ragadtatva, 289 XV | kedve van; el van bűvölve, el van ragadtatva, ez a leány 290 XV | ifjúúr! – viszonza amaz el nem mosolyodó képpel, s 291 XV | quadrille-t, keringőt táncolnak el, akkor vacsorához járulnak 292 XV | hozzád, kapufélfa! Búcsúzzék el, akinek tetszik.~Így kicsinálva 293 XV | csak pár óra múlva távozott el fogadott szekéren.~Jajaj! – 294 XV | egyenruhás inasok szedik el a meghívójegyeket, mikre 295 XV | epével, méreggel tölték el szívét. Egynehányszor közel 296 XV | leányt, de az bizonyosan el fog jőni, mert különben 297 XV | különben nem fogadta volna el a meghívást.~Abellino bosszúsan 298 XV | minden pénzét, csak e leány el ne maradna most.~Ezúttal 299 XV | tekintetén bámultak-e úgy el? Valóban szép volt! Egyszerű, 300 XV | Uram, örömmel fogadtam el ön becses meghívását – családommal 301 XV | üdvkívánatokkal halmoztatott el.~És Abellinónak mindezt 302 XV | komoly legyen, minek fordul el annyit?~Osszátok azt a kártyát.~ 303 XV | még most is, hogy Fannyt el fogod csábítani; mert hiszen 304 XV | gazdagabb, mint te vagy, pénzed el nem bolondítja, ha pedig 305 XV | Reggel elintézendik az ügyet. El is távoznak azonnal, s a 306 XVI | fognak eszmélni, mindegyik el van határozva magát kitenni 307 XVI | Elébb magukat helyezék el, ketten kétfelől, kivont 308 XVI | csak itt helyben végezni el a dolgot.~Még egyszer szemközt 309 XVI | szép keleti tartományban.~El is indult néhány nap múlva 310 XVII | szép neje számára, kit soha el nem hagyott magától, hanem 311 XVII | szeretőit”. Minden nyom el volt törölve.~Sőt még a 312 XVII | lyánok közül lehullott. Egyet el is tapostak a lovak.”~A 313 XVII | komitíva nélkül. Marci vitte el a küldeményt, előre meg 314 XVII | hímzettvajon ki nyeri azt el?~Harmadnap fényes táncvigalommal 315 XVIII | van rejtve. Jaj neki, ha el nem érti azt, jaj neki, 316 XVIII | jaj neki, ha elérti, és el nem tudja titkolni. Jaj 317 XVIII | választ várok.~Varga uram el volt szánva mindenre.~– 318 XVIII | barátnémnak, s ki előtt zárjam el szívemet? Én tudom, hogy 319 XVIII | vegye sorba, és mondja el őszintén, nyíltan nekem, 320 XVIII | vannak írva, vagy hogy menjen el külön mindegyikhez gyalog 321 XVIII | tökéletes genealógiáját készítse el, az mind csekély lett volna 322 XVIII | betegeket, kiket a világ ítél el; szegény elcsábított leányok, 323 XVIII | elfogódottnak látszék, s annyira el volt merülve Marion kisasszony 324 XVIII | volnának is azok valakinél, el kelle dugni, mert Marion 325 XVIII | hogy szemünk láttára ment el a jámbor, meglehet, hogy 326 XVIII | voltam, de én nem adtam el magamat gazdagságért, mint 327 XVIII | sohasem érdemelt meg. (Bízd el magadat, ostoba! Ne gondold, 328 XVIII | megcáfolni.~– Nem, nem; de el kellett utaznia Bécsbe hirtelen.~– 329 XVIII | kormányrudat.~– Már azt valóban el kell ismerni, hogy oly gyöngéd, 330 XVIII | szemeit érzé kiégni; nem rejté el, arca bíborvörös lett. Ah, 331 XVIII | És ezt oly hangon mondá el, mintha őneki rettenetes 332 XVIII | szakadt csókjaival borítá el azt, és ismét csókjaival 333 XVIII | ismét csókjaival halmozá el, és nem bírt egy szót szólani.~– 334 XVIII | gondolá magában, gyerünk el hozzá, adjunk neki egy 335 XVIII | egy percig sem bocsátott el kezéből, mintha attól tartana, 336 XVIII | két hónap múlva foglalja el helyét, a beiktatási lakomán 337 XVIII | vehető portékát, amiket el szokás szedni lefoglalt 338 XVIII | nagyobb biztonság okáért, hogy el ne szökhessenek.~A kalaplevételkor 339 XVIII | Csak egy hétig! – szörnyedt el Marion kisasszony. – Csak 340 XVIII | hahaha! óhhaha!~János úr úgy el tudott nevetni ezen a bolond 341 XVIII | nagy illetlenséget követett el, s törte magát a távozó 342 XVIII | fodrai az illedelmen túl el ne árultassanak, s azzal 343 XVIII | nehezen, hogy nem mondhatja el senkinek, hogy miért örül. 344 XIX | tenni? Ma nemde ezt végezzük el?” Úgyhogy ha Fannynak elég 345 XIX | Fanny nem hallgathatá el az öreg tisztviselő magasztalására, 346 XIX | furcsa anekdotákat mond el, hogy még az érzékenyebb 347 XIX | és te nem utasíthatod őt el, hanem ehelyett magasztald 348 XIX | gyermek, úgyhogy bátran el lehetne küldeni fiatal lyányokkal 349 XIX | őket embereknek ismerje el. Jobbágyainak bizonyosan 350 XIX | igazat adnak, senki címét el nem felejtik, és a magukéval 351 XIX | fennkölt szellemet árul el.~Félig habozva, félig tréfásan 352 XIX | barátnéja kötekedve vont el szemei elől, s nagy komolysággal 353 XIX | volna, ölel, csókol, és el van ragadtatva. Legjobb, 354 XX | nemes önbizalommal tölti el, mely nagyra törekvő, buzdító 355 XX | agarát zsákba dugva vitték el Horvátországba, s fél esztendő 356 XX | egypár barátom nem hagyott el, és az agaraim. Odajöttek 357 XX | beszédébe vágott.~– Hagyja el méltóságod azt az egész 358 XX | elpirulva a haragtól fordult el a beszélőtől, legyezőjével 359 XX | beszélőtől, legyezőjével takarva el lángra hevült arcát, s szeretetre 360 XX | míg a pecérek beavatkozása el nem csillapítá az ingerült 361 XX | melyet semmi körülményben el nem vesztett, meg nem dorgálja 362 XX | mondatot.~Fanny egészen el volt bámulva, Flóra pedig 363 XX | levél tartalmára, s újra el kellene azt olvasnia, hogy 364 XXI | vadászatról gondolkozva aludtak el, kik a vadászatról álmodtak 365 XXI | tudja, hogy igen sokszor el fog ájulni, mert őt minden 366 XXI | megmutathatná, milyen szépen el tud ájulni olyankor.~Azonban 367 XXI | s mint a futótűz terjed el egyszerre az egész társaságban:~– 368 XXI | valahára mégis eljött!~Kijött el? Hát ki más, mint a legdaliásabb 369 XXI | kisasszony ajkpittyesztve fordítá el fejét. Ez az ember olyan 370 XXI | szenvedélyek hogy ragadnak el az állatra.~János kiválaszta 371 XXI | mely rókafogások alkalmával el nem szokott maradni, eléggé 372 XXI | El-elbukik a buckák között, s el hagyja maga mellett rohanni 373 XXI | mind-mind messze maradnak el mögötte.~Most áll még csak 374 XXI | a rókát egyik sem fogja el, ismerte már a maga emberét! 375 XXI | nézőinek. Most meg azt követte el, hogy a róka mesterséges 376 XXI | kétségbeesés némaságával fordul el, s nyargalni kezd visszafelé.~– 377 XXII | legelső orvosait hozatta el számára; tanácskoztak, gyógyították, 378 XXII | örömest lenne vén, hogy el lenne feledve ifjúsága.~ 379 XXII | az erdei madár.~Menedékét el kelle hagyni, hogy egy álomkép 380 XXII | ha akarna is, mit érhetne el? Ha akarna oly bűnös lenni, 381 XXII | meggyógyulása, addig senkit el nem fogadott magánál. Néha 382 XXII | Szentirmayné üdvözöl, most távozott el.~Fanny nem szólt semmit. 383 XXII | húzá végig homlokán, mintha el akarná onnan űzni a gondolatot, 384 XXII | könnyeket.~Fanny azt hivé, hogy el akar távozni, s még közelebb 385 XXII | magához.~– Ne menjen ön el. Maradjon itt. Beszélgessünk.~ 386 XXII | volna kívánságaidnak. Hidd el, hogy csak akkor vagyok 387 XXII | Csak messze, messze innen! El a szomszédságból, ahol Szentirmayék 388 XXII | velem, és sohasem hagyna el.~Ah, ez több volt, mint 389 XXII | csókjaival, könnyeivel halmozá el.~– Mivel érdemlem én ez 390 XXII | sokáig, sokáig nem bocsátá el férje kezét kezéből. Kárpáthy 391 XXII | kocsikázott vele, sohasem hagyta el. Nem vágyott semmi társaság 392 XXII | nélkül, panasz nélkül vált el tőle. De lelkébe látott 393 XXIII | leveleidben említesz?~– Vigyen el az ördög majmoddal együtt – 394 XXIII | ocsmány állatot.~– Ah, hagyd el, barátom. A majmokból lett 395 XXIII | mindenféle gorombaságot el lehet mondani, de ki aztán 396 XXIII | Ily gyalázatot nem tűrnek el törvényeink.~Kecskerey felkacagott.~– 397 XXIV | nem is panaszkodhatott.~El kellett szánnia magát.~El 398 XXIV | El kellett szánnia magát.~El kellett szánnia, hogy elmenjen 399 XXIV | megtörtént.~Flóra nem feledkezett el ígéretéről; már az ünnepély 400 XXIV | nézve.~– De hát miért megy el éppen az ünnepély elől?~– 401 XXIV | észrevétlenül, fájdalom nélkül múlt el, ahogy sohasem remélte volna.~ 402 XXIV | utóbbi napokban azonkívül is el kellett menni Rudolfnak 403 XXIV | lelkesült beszéddel tölti el a hallgatók lelkét, kikből 404 XXIV | uram. Nagybeteg voltam…~El kelle hinni, amit mondott, 405 XXIV | sejtené, hogy ez ember elől el kell rejtenie lelkét, s 406 XXIV | Hah! Meglátszott a hatás? El bírta-e titkolni a szúrás 407 XXIV | érzett? Nem, nem árulta el magát. Csak annyit mondott:~– 408 XXIV | királynéi karöltve sétáltak el előttük; milyen szép volt 409 XXIV | között, s az övét fogadta el. Hanem ezzel én világért 410 XXIV | legalább ötven ember előtt el fogja mondani ugyanezen 411 XXIV | három napig nem távozom el tőled. Ámbár tudom, hogy 412 XXIV | komolyan úgy tett, mintha el akarna menni.~Ekkor természetesen 413 XXIV | gondolatok között aludt el Rudolf, s még az a bosszúsága 414 XXV | legkegyetlenebb kínzás, amit emberen el lehet követni. Ehhez a kis 415 XXV | tervet kifőzni magában.~El fog távozni hazulról egy 416 XXV | szívdobogással búcsúzék el tőle Flóra. Nem volt az 417 XXV | kendővel, kalappal.~Így megy el hazulról egy becsületes 418 XXV | érzé a rántást karján.~– El akartál esni?~– Egy csigára 419 XXV | a férfiak együtt tölték el, s csak ebéd felett találkozának 420 XXV | potentát kedvéért sem hagyná el délutáni álmát.~– Te addig, 421 XXV | virágoknak, hogy vegyék el lelkének gondolatjait, adjanak 422 XXV | kegyetlen kínzást követ el e szegény asszony szívén, 423 XXV | amennyi elég arra, hogy örökre el legyen ítélve.~Ki előtt? 424 XXV | Másnap ismét egész délig el voltak foglalva a férfiak 425 XXV | visszadöbbentek egymástól.~A titok el volt árulva. És akié volt, 426 XXV | önnek keresni fel engem? El vagyok veszve, mert elhagyott 427 XXV | szívemben, csak az öné. De el volt az temetve jól. Miért 428 XXV | szánalmat koldulok. Valahogy el tudok veszni majd idővel.~ 429 XXVI | gondolá titkon Abellino –, el kell vesznie azon természettelen 430 XXVI | kitalálta a gondolatok élét, el nem kacagta volna magát. 431 XXVI | nem illő tréfát követnek el egy asszony nevével, akit 432 XXVI | szó. Már erre csakugyan el kellett hallgatni. Nemcsak 433 XXVII | megtanuljon és ne felejtsen el soha, hogy majd ha egykor 434 XXVII | és egy hang nem repült el szájáról.~– Ha volna számára 435 XXVII | jöjjön be hozzá, s búcsúzzék el tőle, mert kevés szava van 436 XXVII | mily nehéz, amíg egymástól el bírnak szakadni! Zavart, 437 XXVIII| határozatát az öregekkel.~El kellett vándorolnia a megholt 438 XXVIII| közel sem lehettem hozzá. El kellett jönnöm, hogy megpróbáljam, 439 XXIX | szokatlan kellemes érzés állja el tagjaimat, hogy éjjel felkölt 440 XXIX | valami gyors zúgás csap el fülem mellett, mintha valami 441 XXIX | Tudom. De nem jöhetek el mellette soha, hogy be ne 442 XXIX | menyegzőjére készül, hagyá el a szobát, az ajtóból még 443 XXIX | oly visszhangosan zengett el a teremben, mintha egészen 444 XXIX | Ugyanazon éneklő diákok jöjjenek el Debrecenből, s énekeljék 445 XXIX | feltámadás napjáig, melyet hozzon el Isten minden igazhívőre. 446 XXIX | Én nem felejtettem azt el. És most én mondom teneked! „ 447 XXIX | Abellinónak nevezte. Nem számlálom el azon vétkeit, miket Isten, 448 XXIX | vagy ha gyarlóságaik miatt el kelle bocsáttatniok is, 449 XXIX | bocsáttatniok is, ne veszítsék el fizetéseiket.~…Ami rendelkezhető 450 XXIX | alatt méltó helyet foglaljon el minden mívelt nemzetek közt, 451 XXX | volt szükség.~Minden előre el volt készítve hálószobájában 452 XXX | jöttek. Senki sem maradt el a régi ismerősök közől; 453 XXXI | akarna neki küldeni, azt el sem fogadná stb., stb…~Rudolf 454 XXXI | érdemes hölgyet, hogy hagyja el Pozsonyt megholt barátnéja 455 XXXI | oly komoly orcával mondta el előttük az egyszer hallott 456 XXXI | lelkesüléssel, hogy a ráleső Flóra el volt ragadtatva. Mi lesz 457 XXXI | még milliomokat prédált el. Úgy magasztal mindent, 458 Vegszo| emberektől, ha azt hitetnék el magokkal, hogy valami nagy 459 Vegszo| egész első kötet egészen el is maradhatott volna, ha


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License