Part

 1 I|    melyben Bús Péter uram volt a kocsmáros. Nevét nem őseitől nyerte
 2 I| mennydörgő ménkű!~Mert a pusztai kocsmáros nem abból él, hogy bort
 3 I|       jól megvereti hajdúival. A kocsmáros nemesember, az egész tréfa
 4 I|    nemesembernek mondani, még ha kocsmáros is, valóságos injúria.~Márpedig
 5 I|        Keljen fel kend szaporán, kocsmáros! Jöjjön kend ki gyorsan,
 6 I|      árticsókát meg rákfarkat!~A kocsmáros levette nagy alázatosan
 7 I| figyelmét. Tetszett neki, hogy a kocsmáros csak úgy komázik vele. Ezt
 8 I|         telt mulatsága, s hogy a kocsmáros eltalálta a kedvét, egészen
 9 I|      Szolgálhatok vele – monda a kocsmáros, s rögtön hítta magával
10 I|          megsült az egér. Maga a kocsmáros hozta be feltéve egy roppant
11 I|             Az rossz. Hát maga a kocsmáros?~– Én vagyok; hát az úr
12 I|         tehát maga nemesember és kocsmáros; nem tesz semmit; Stuart
13 I|        vér volt, és végtére ő is kocsmáros lett. Hát ha itt kell maradnunk,
14 I|       nyúlni, amihez ő hozzáért! Kocsmáros! Hol van az úr? Ami ebben
15 I|     folyvást a csókokat utána.~A kocsmáros ezalatt kezdett egyet-mást