Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
untató 1
untatták 1
untig 2
úr 418
ura 6
uracsok 2
uradalmainak 1
Frequency    [«  »]
467 már
459 el
446 volna
418 úr
415 nagy
395 mert
382 minden
Jókai Mór
Egy magyar nábob

IntraText - Concordances

úr

    Part
1 I | Ne izéljen a tekintetes úr!~Most lássuk a hintót.~Öt 2 I | körülvéve maga a nagyságos úr, hosszú, térdig érő nagy 3 I | azonnal félrevitte a nagy úr figyelmét. Tetszett neki, 4 I | szabad megsütni.~A nagy úr kacagni kezdett ez ízetlen 5 I | nem kapnak enni.~Gyárfás úr lehúzá szemöldökét, száját 6 I | tölgye – monda a nagy úr, s azzal mintha hirtelen 7 I | látszottak ígérni.~A nagy úr végigfeküvék a számára elkészített 8 I | kínálta vele sorba a nagy úr. Nem tetszett nekik. Csak 9 I | csárdát nekem adná a nagyságos úr, kocsmárostól, hozzányúlnék-e?~ 10 I | körülvakargatva.~A nagy úr dolmánya zsebébe nyúlt, 11 I | mellesleg mondva, a nagy úr frakkban járatta a bohócát, 12 I | egyszerre nyújtotta a nagy úr elé, fuldokolva nyögvén:~– 13 I | forintot? – kérdé a tréfás úr. – Hát mondtam én, hogy 14 I | kiáltának többen.~A nagy úr megijedt, ez igen komoly 15 I | szólt a megszeppent nagy úr, ki az ijedségből alig tudott 16 I | Nesze, Matyi! (A nagy úr bohócának állatnevet, kutyáinak 17 I | nagy ijedségtől, a nagy úr felszólítá Gyárfást, hogy 18 I | tolvaj! – kiálta a nagy úr. – Hisz ez az utolsó sor 19 I | neveztetik plágiumnak.~A nagy úr intésére felhordák a hajdúk 20 I | agár és a poéta.~A nagy úr lassankint étvágyat kapott 21 I | nevetni.~Mikor aztán a úr maga is azt hitte, hogy 22 I | semmirekellő! – kiálta fel az úr. – Így szedsz te engem! 23 I | mondani fölötte.~A nagy úr kacagott, hogy az orcája 24 I | a kocsiban ülő egyetlen úr azon sajátságos ötletre 25 I | kérdezé:~– Mit parancsol az úr? – A képe mutatta, hogy 26 I | kocsmáros?~– Én vagyok; hát az úr kicsoda? Honnan jön? Hol 27 I | érzékeny.~– Hát megkövetem, az úr miféle nemzet?~– Én nem 28 I | bizony, ha azt kérdené az úr, hogy hol fog az éjjel hálni, 29 I | kell tudni, hogy Jancsi úr van abban a szobában.~– 30 I | Ki az ördög az a Jancsi úr?~– Hát Jancsi úr. Nem hallotta 31 I | Jancsi úr?~– Hát Jancsi úr. Nem hallotta az úr soha 32 I | Jancsi úr. Nem hallotta az úr soha hírét Jancsi úrnak?~– 33 I | jövevénynek a rejtélyes nagy úr szobájáig, akiről már most 34 I | hevenyében, míg maga Jancsi úr kapott egy szál hegedűt 35 I | táncoló párokkal, a muzsikáló úr hegedűvel kezében, ének 36 I | pillanatban lépett be az idegen úr a terembe; az ajtót senki 37 I | meg volt zavarodva. Jancsi úr kiejté kezéből a vonót, 38 I | elbámult mindenki. Jancsi úr most már éppen felült fektéből, 39 I | vontatott hangon kérdé Jancsi úr:~– Az úr egy Kárpáthy? Tudja-e, 40 I | hangon kérdé Jancsi úr:~– Az úr egy Kárpáthy? Tudja-e, mit 41 I | hazában? Azért gondolja meg az úr, hogy mit mond. Kárpáthy 42 I | mesdames! És különösen az úr egészségére, monsieur Jancsi!~ 43 I | monsieur Jancsi!~Jancsi úr hallgatott; szemei folyvást 44 I | levegőbe van fújva.~Jancsi úr mindig merevebb tekintettel 45 I | tudósítottak.~– És most az úr azért jött ugyebár, hogy 46 I | hát akkor csak fogassa az úr a lovát a szekere hátuljába, 47 I | hozzáért! Kocsmáros! Hol van az úr? Ami ebben a szobában van, 48 I | hűtse; hol van a nagyságos úr lábtarisznyája? Hej, fickók, 49 I | minden haja szálára!~János úr ezalatt egy szót sem szólt; 50 I | billentett fejével. János úr ekkor odaveté neki tárcáját, 51 I | asztalokat, miket János úr neki hagyott.~– Ah, cher 52 II | pénzembereinek.~Griffard úr még 1780-ban pástétomsütő 53 II | kellemetlenül eshetik.~Griffard úr bújában elment egy késáruló 54 II | nála nélkül, és Griffard úr sehonnan sem maradt el, 55 II | építhessen rájok.~Griffard úr a legmerészebb vállalkozó 56 II | szárnyajtókat, melyek Griffard úr meghitt szobájába vezettek.~ 57 II | sem kell olvasni. Griffard úr tehát éppen a görögök legújabb 58 II | aholott bizonyos Watts úr nyomról nyomra be akarja 59 IV | valamelyiteknél szagos üveg? A gróf úr elájul! – kiálta tréfásan 60 IV | lovakat maga az elegáns úr hajtja, a kocsis és a vadász 61 IV | melyben a főszerepet Philax úr, a pudli viszi. Philax úr 62 IV | úr, a pudli viszi. Philax úr bejárta már fél Európát, 63 IV | lealázása a poézisnek! Philax úr azért folytatá műutazását, 64 IV | világ törte magát Philax úr után, fölvitték őt páholyaikba, 65 IV | ugyan vásárt csinált az úr!” A gazember valami vándorszínház-igazgatónak 66 V | örülök, hogy Mainvielle úr meggyógyul, s mint szeretném, 67 V | Nem lehet valami nagy úr, mert igen szépen van írva, 68 V | olvassa úgy, hogy Mainvielle úr is hallja.~Jozefine kezébe 69 VI | óriásoknak. Sokan Oignon úr bandájából tartózkodást 70 VI | pianissimo alatt, mint Oignon úr eleve jól elrendezé, egyszerre 71 VI | egyúttal abban is, hogy Oignon úr legényeinek ellenkező nyilatkozatait 72 VII | származik odább.~Griffard úr tehát megtudva, hogy a tréfa 73 VII | vasárnaponként a tiszteletes úr magasztos elmélkedéseit.~– 74 VIII | Ez nem tréfa, mert Jancsi úr szelídített medvéket tart 75 VIII | nagyságos Jan – Ján – Jancsi úr?~– Ejnye, majd alig látja 76 VIII | hallottam, mondta a tisztelendő úr.~– Hát szándékozol-e még 77 VIII | Olvassa csak fel neki, jegyző úr, hány akó bor és hány bevert 78 VIII | nagyságos Kárpáthy János úr édesatyja, akinek az érdemes 79 VIII | győztes marad, annak a kegyes úr hagyományából szabad ivása 80 VIII | legfőbb patrónus, Jancsi úr, a gazdag nábob, elindula 81 VIII | porfelleg jelenti, hogy Jancsi úr közelít, a dombra állított 82 VIII | tréfát gondolta ki Jancsi úr, hogy Vidra cigányt felöltöztette 83 VIII | kompániából állott Jancsi úr környezete, kik mind nagyon 84 VIII | ezerlépésnyi volt.~Jancsi úr már inteni akart aranygombú 85 VIII | versenyzőt illetheti, Jancsi úr felállva nézi az érdekes 86 VIII | hozatták elő, még Jancsi úr is nekihajtatott parasztszekerével. 87 VIII | utoljára Kárpáthy János úr kastélyába kellett mind 88 VIII | egymással egyedül.~Jancsi úr lábait egy nagy kád vízben 89 VIII | Annyit tudok, hogy nagyobb úr leszek, mint eddig.~– Hátha 90 VIII | velök mint nemes Kis Mihály úr, nádudvari földesúr.~– Én 91 VIII | fejét~– Nem bánom.~Jancsi úr megnézé óráját:~– Most háromnegyed 92 VIII | és nemességed, addig oly úr vagy, mint a többi, minden 93 VIII | Látszik a szeméből is, hogy úr és nem paraszt! Minden mozdulata, 94 VIII | atillát vett fel. Született úr volt. Mindenki bámulta, 95 VIII | mindig van elég.~Jancsi úr csak titkon nevetett magában, 96 VIII | a társaság előtt. Jancsi úr nem adta volna e tréfát 97 VIII | percig az előszobában?~Jancsi úr szájában pipa volt, melyet 98 VIII | gyújtson maga; eléri.~Jancsi úr rámeresztette szemeit.~A 99 VIII | perctől fogva nem vagy többé úr!~– Hát mi vagyok?~– Mi vagy? 100 VIII | legbiztosabb jogcímen.~Jancsi úr csodájában majd hanyatt 101 VIII | nyáron át lakom.~Jancsi úr előtt tökéletesen megfoghatóvá 102 X | egymásról. Pedig voltaképpen az úr ezalatt a kávéházban időzött, 103 X | kezdtek jobbak lenni, Mayer úr maga az eddig csak vasárnap 104 X | fizetésjavítást követeljenek. Mayer úr ezt igen természetesnek 105 X | szokták a színháznál.~Mayer úr nagy dolgokat tanult. Ez 106 X | tavasz dereka volt.~Mayer úr felköszönté őt anélkül, 107 X | míg egyet szólt. Mayer úr csak várta, hogy mikor fogja 108 X | csipkénél.~Erre nem tudott Mayer úr mit felelni.~– De mit néz 109 X | pedig sterc volt. Mayer úr nem állhatta tovább.~– Hát 110 X | meg.~– Üm – mordula Mayer úr, s elkezdé a fogait piszkálni.~ 111 X | állapotban! – gondolá Mayer úr. – Akkor talán hát mégsem 112 X | hozzá délután! – monda Mayer úr végképpen elérzékenyülve.~ 113 X | meglátta, de nem bírt; Mayer úr bűnbánó képpel lépett oda 114 X | No, jól vanmonda Mayer úr, kit e levél egészen megnyugtatott –, 115 X | nincsen esze hozzá.~Mayer úr olyan ember volt, hogy 116 X | s elhagyá a házat.~Mayer úr kikísérte nénjét, s míg 117 X | méregkeverőnét.~Maga Mayer úr is egészen dühbe kezde jönni. 118 X | legközelebb talált, volt Schmerz úr, tanácsos, nőtlen, negyvenes 119 X | fel akarja adni.~Schmerz úr az egész beszéd alatt egyre 120 X | vetve. Mikor aztán Mayer úr elvégzé beszédét, nagy szelíden 121 X | csúfot lát vele.~Schmerz úr véghetetlen sok szegfűt 122 X | a délután, úgyhogy Mayer úr jobbnak látta panaszával 123 X | választ adand.~Ez volt Chlamek úr, híres ügyvéd, egyike a 124 X | két leánya volt.~Chlamek úr végighallgatta ügyvédi türelemmel 125 X | ha önnek volnék.~Mayer úr egy szót sem felelt. Ez 126 X | ujján, mint a gyűrűt.~Mayer úr egy csomó pörös papiros 127 X | barátom uram, Mayer?~Mayer úr megörült abarátszónak, 128 X | hivataltiszti társak voltak.~Mayer úr, azalatt, míg beszélt, sohasem 129 X | végezvén, tekintetes Bordácsi úr a kitelhető legharagosabb 130 X | Hát miért mondja el az úr nekem mindezeket?~Mayer 131 X | tüdőfeszítéssel tekintetes Bordácsi úr, egészen odalépve a szerencsétlen 132 X | Micsoda? Hát azt gondolja az úr, hogy én az úrnak pártját 133 X | meg önt az isten, és az úr hogy tette őket világcsúfjaivá, 134 X | Nem emlékezik már reá az úr? És most ezt is el akarja 135 X | ezt is el akarja adni az úr? És haragszik, ellenkezik, 136 X | irtózat és pokol tüze! S az úr még kifogásokat tesz? Persze, 137 X | fogják.~Éppen lehetett Mayer úr lépéseit hallani a lépcsőkön.~ 138 X | fájdalmat okozott.~Mayer úr az egész alatt egy szót 139 X | kívánságuk be is telt, mert Mayer úr sohasem tért többé vissza. 140 XI | mint hogy az ismeretlen úr ugyan őrizkedik valamiképp 141 XI | szemben.~Ah! Tehát főfő úr ő is. Egyike a haza atyjainak, 142 XII | hogy az ismeretlen nagy úr nevét kitudhassák. Minek 143 XII | bejárás alatt.~– Ki ezen úr, ki most itt bement? – kérdé 144 XII | napot! – szólt az érkezett úr fidélis leereszkedéssel, 145 XII | csakugyan nem számolt.~A magas úr nem méltóztatott észrevenni 146 XII | nagyságos Kárpáthy Béla úr kegyeskedett az átadó fogadott 147 XII | hirdetmény felett, egypár elménc úr az ellenpárton a zöld asztal 148 XII | ön, édesem, Barna Sándor úr… (az „úr” szót erősen megnyomva, 149 XII | édesem, Barna Sándor úr… (azúrszót erősen megnyomva, 150 XII | átadhatja uraságod. Engem Boltay úr megbízott távollétében minden 151 XII | meg vagyok bízva Boltay úr által, hogy távollétében 152 XII | ez alatt?~– Engem Boltay úr minden ellene intézett követelés 153 XII | műhelyét, és Barna Sándor úr után tudakozódott.~Egy levél 154 XII | ön dolgozott Gaudcheux úr atelier-jében Párizsban?~– 155 XIII | környékén. Kárpáthy János úr őnagysága névnapja ez, s 156 XIII | ünnepe, mert amióta János úr megszületett, minden évfordulatban 157 XIII | elsőbb ugyan Kárpáthy János úr édesatyja, később pedig 158 XIII | szállingózván haza.~János úr ő maga annyira szokva volt 159 XIII | kárpátfalvai kastélyban, Jancsi úr legkedvencebb lakhelyén, 160 XIII | templom tornyát, melyet Jancsi úr kétakkorára építtetett, 161 XIII | virtuózok zengedezének; Jancsi úr ehelyett az angolkert közepén 162 XIII | loci lehúzatta a nagyságos úr, s olyan sort veretett rajta, 163 XIII | mert e napon a nagyságos úr mindenki iránt szokatlanul 164 XIII | helyettök a tisztelendő úr tett látogatásokat a kastély 165 XIII | onnan visszatérve, amit az úr oltára előtt fogadott, hogy 166 XIII | árendások számadásai, kik Jancsi úr roppant birtokán felezik 167 XIII | apja kondás volt Jancsi úr apjánál, s akit azért tartottak 168 XIII | ütni-verni. Ami tudományt Jancsi úr nevelői az ifjú úrra raktak, 169 XIII | iratcsomagokkal, miket Péter úr elébb az odasiető hajdúk 170 XIII | lábait, felballag Jancsi úr elé, ki ott várakozik 171 XIII | archívumba jutott. Jancsi úr, meglátva a közeledőt, előbbre 172 XIII | kezét nyújtá felé; Péter úr azonban ahelyett, hogy egyenesen 173 XIII | az első lábát a nagyságos úr?~– Óh, kérem alássanszólt 174 XIII | megértetni, hogy ő a méltóságos úr mellé leüljön, hanem erővel 175 XIII | az együtt, a méltóságos úr, a jószágigazgató és a hajdú. 176 XIII | méltóságos úrnakszólt Péter úr az asztalhoz állvabecses 177 XIII | kend! – förmedt Jancsi úr.~– Hiszen mindegy volna 178 XIII | írást mind, amit a nagyságos úr átnéz – dörmögé az öreg 179 XIII | száját! – rivallá Jancsi úr; mire Palkó komikus szófogadással 180 XIII | morogta:~– Befogtam már.~János úr erre példás elszántsággal 181 XIII | mire odatolá azt Péter úr elé, ki is rögtön rátalált 182 XIII | a nábob jószágán.~Péter úr, dacára hajlott korának, 183 XIII | azokat meghallgatni.~Jancsi úr inte, hogy felajánlja 184 XIII | menté a tiszttartót Jancsi úr. – Megdűlt a gabona, a nyáron 185 XIII | maga isviszonza Péter úr –, de télen kellett volna 186 XIII | hajtóvadászatra rendelt a méltóságos úr minden villafogható embert. 187 XIII | gazdálkodni – monda Jancsi úr, miután jól kikacagta magát 188 XIII | alázatossággal – szólt Péter úr –, így van az, mikor féltudósok 189 XIII | észrevételre jónak látta Jancsi úr filozófus válasszal felelni.~– 190 XIII | számadást át sem tekinté Jancsi úr. Minek? Bosszantsa magát 191 XIII | kegyelmedet, Péterszólt Jancsi úr, mint negyven év óta mindig 192 XIII | találjon fordulni a méltóságos úr felé.~Jancsi úr nevetett, 193 XIII | méltóságos úr felé.~Jancsi úr nevetett, amint Varga Péter 194 XIII | kiválólag szereti Jancsi úr, mint a többi kedvenc bolondjait, 195 XIII | száját? – kiálta Jancsi úr a háta mögött álló Palkóra. – 196 XIII | van a száz forint.~Jancsi úr az oldalait tartotta nevettében.~– 197 XIII | jeles egyéniséget Jancsi úr; hanem annyit mondhatni, 198 XIII | kalamárisba.~Ez is Jancsi úr bolondja. Mert neki nem 199 XIII | megcsapatni.~Ezt perhallja az úr!” szokta címezni a nábob, 200 XIII | megtiszteltetés.~– Hallja az úr! No, jöjjön ide az úr. Jaj, 201 XIII | az úr! No, jöjjön ide az úr. Jaj, be mennykő fokhagymaszagú 202 XIII | mennykő fokhagymaszagú az úr! Tartsa be a száját; nem 203 XIII | hogy Mihálynak írja az úr, mert ő nem minden bolond 204 XIII | fiskálisomat. Megértette az úr?~A fiskális intett a fejével.~– 205 XIII | ügyésznek.~– Üljön le az úr, és írjon.~A nagy úr hangjában 206 XIII | az úr, és írjon.~A nagy úr hangjában valami szokatlan 207 XIII | meglátjuk azonnal.~*~Jancsi úr alig bírta bevárni a János 208 XIII | a kövér vadakat. Jancsi úr az ablakredőnyök közül nézett 209 XIII | fel, itt a csizma!~Jancsi úr virgonc erővel ugrott ki 210 XIII | csizmáit felhúzva Jancsi úr.~– Ő volt a legelső. Az 211 XIII | én, kit vár a nagyságos úr! – felelt Pál durcásan, 212 XIII | vele békülni a nagyságos úr? Aki a nagyságos urat úgy 213 XIII | tréfásabb akkordbul Jancsi úr. – Mondd csak, ki van még 214 XIII | vele, mindig a nagyságos úr egészsége felől tudakozódik. 215 XIII | gondja neki a nagyságos úr egészségére? Hisz nem doktor 216 XIII | meg ne ijedjen a nagyságos úr, mert nagyot fognak kiáltani, 217 XIII | hogy felkelt a nagyságos úr.~– Még egyet kell neki megizenni, 218 XIII | alól, mert a tisztelendő úr hirtelen megbetegedett, 219 XIII | többet! – kiálta Jancsi úr. – Ha az befog bennünket, 220 XIII | óra hosszat. Az érdemes úr úgy ellátá jókívánságokkal 221 XIII | érkezett vendégek, Jancsi úr addig senkivel sem szólott, 222 XIII | eszmekörébe térni.~Jancsi úr szokatlan megilletődése 223 XIII | vendégsereg közé.~Jancsi úr most mindezen dolgokon nem 224 XIII | öröm mellett, amivel Jancsi úr megtisztelőit fogadta, nem 225 XIII | hiteti vele, hogy nem János úr, hanem Kalotai Frici neve 226 XIII | kiabált.~Ezalatt Jancsi úr leszállt a csomóba gyűlt 227 XIII | lehessen az égben.~Jancsi úr, mint rendesen szoká, készen 228 XIII | forspont után járni a nagyságos úr lelkét, hanem jöjjenek hamar 229 XIII | tiszta szívből!”~Jancsi úr megajándékozá a legényt, 230 XIII | a szokás volt Jancsi úr névnapján, hogy a köszöntő 231 XIII | vendégségbe, ott ült Jancsi úr mellett az asztalnál, s 232 XIII | férjhez ment az, mert Jancsi úr gazdagon kiházasítá, s az 233 XIII | kétértelműen Horhi Miska.~Jancsi úr atyai leereszkedéssel lépett 234 XIII | odavegyíté magát, de Jancsi úr félrehajtá őt botjával.~– 235 XIII | magyarázó hangon Jancsi úr. – Hol van ennek a lyánnak 236 XIII | megelégszel vele? – kérdé Jancsi úr a lyánkától.~Zsuzsi fülig 237 XIII | kezén fogá a lyánt; Jancsi úr adott nekik áldást és ötven 238 XIII | Ki az? – kérdé Jancsi úr örömtől ragyogó arccal.~– 239 XIII | hagytad el? – kérdé Jancsi úr sürgető örömmel a mindinkább 240 XIII | egész szekérrel van.~Jancsi úr reszketett az örömtül. Annyira 241 XIII | mondta, hogy repüljek.~Jancsi úr addig senkihez sem szólt, 242 XIII | lészen! – erősíté az esperes úr, és a jelenlevők mind egyhangú 243 XIII | helyéhez sietett; Jancsi úr az asztalfőhöz indult. Midőn 244 XIII | megbotránkozva kiálta Jancsi úr a széke mögött álló Palkóra:~– 245 XIII | legyen neki hova ülni…~Jancsi úr ábrázatja szépen kigömbölyödött 246 XIII | meneküljön. Jobb felől ült Jancsi úr mellett az esperes, az asztal 247 XIII | azonban egyedül.~Jancsi úr leveretten ült vissza helyére, 248 XIII | meg is érkezék az esperes úrki azért maradt legutoljára 249 XIII | vajon aláírta-e Jancsi úr a ** kollégiumot érdeklő 250 XIV | hogy belé egy rettentő nagy úr szerelmes, aki őt el is 251 XIV | leszállani a hajdú.~Az öreg úr nyájasan közelít Boltay 252 XIV | képzeletben volt, hogy ez az úr most őt birkózni hívja.~– 253 XIV | az, nem tagadom.~Az éltes úr mosolygott, karját a mesterébe 254 XIV | Legelsőbb iskezdé az éltes úr furcsa mosolygással tekintve 255 XIV | ön érthetlen gazdagságú úr, ön a bibliai nábob. De 256 XIV | nevezik. Téged nagy, gazdag úr kér nőül, fényes nevű, méltóságos 257 XIV | előttünk, mert egy ilyen nevű úr okozta legtöbb keserűségeinket, 258 XIV | tréfa lenni. Az a derék úr el akar engem venni, hogy 259 XIV | gyűrűt hagyá nálam az érdemes úr, hogy azon esetben, ha ajánlatát 260 XV | s odaveté magát Boltay úr lábaihoz, elébb a kezeit, 261 XV | becsületes, nagylelkű Boltay úr, engedje, hogy lábai porát 262 XV | vagyok én. Óh, óh, Boltay úr, maga sem képzelheti azt, 263 XV | állnának az ég felé Boltay úr hajai. Végtére tegnap volt 264 XV | ettem egy falatot, s ha az úr kitilt a házból, ha a leányom 265 XV | eseményekről, mik János úr neve éjszakáján történtek. 266 XV | Griffard, megtudva, hogy János úr haldoklik, százezer helyett 267 XV | folytatá Mayerné. – Egy úr, igen nagy úr, annyira beleszeretett 268 XV | Mayerné. – Egy úr, igen nagy úr, annyira beleszeretett abba 269 XV | bohóságot elkövetett ez az úr nálunkfolytatá Mayerné, 270 XV | feleségül venne. „Menjen az úr! – mondám neki. – Majd hiszi 271 XV | leányom; hogy ha valamely nagy úr azt mondja, elvesz; az csak 272 XV | halványság úgy illik neki. János úr magánkívül volt elragadtatásában, 273 XV | Hát még a vőlegény, János úr! Hol van a János úr, hová 274 XV | János úr! Hol van a János úr, hová lett az öreg nábob? 275 XV | érintésre egészen odalett János úr; nemcsak kezébe, hanem ajkaihoz 276 XV | örömében sorra ölelte János úr még egyszer Boltayt és Terézt, 277 XV | Erre azután rohana János úr hintajához, maga kinyitva 278 XV | Pozsonyba! – kiálta János úr nyugtalan sietséggel, míg 279 XV | azon a legelső „ú”-n.~János úr jókedvűn nevetett e tréfás 280 XV | írása volt az. A gazdag úr nagyon örül. Örömében Fanny 281 XV | estélyt rendez Kecskerey úr őnagysága szállásán, s arra 282 XV | úrnak.~Hát ez a Kecskerey úr kicsoda? Még ezt is meg 283 XV | tartatni, legyen az nagy úr vagy nagy művész.~Az ő termei, 284 XV | leírjon, amit Kecskerey úr estélyén látott, hallott, 285 XV | társaságok, melyek Kecskerey úr estélyein össze szoktak 286 XV | estélyekhez, mikre Kecskerey úr hívja meg a vendégeket.~ 287 XV | ki száján, hogy Kecskerey úr eszerint „kerítő”, az nagyot 288 XV | szabályai ellen. Kecskerey úr nem biztat, nem szerez meg 289 XV | történni.~Óh, Kecskerey úr azt meg nem engedné! Ő büszke 290 XV | mind gyülekeznek Kecskerey úr termeiben, egymás után szállnak 291 XV | vendégek volnának. Kecskerey úr éles orrhangja keresztülhangzik 292 XV | megismertetni.~Óh, Kecskerey úr nemcsak hogy megbocsát, 293 XV | meghalni, vagy sem.~Kecskerey úr a kitűnő férfiút a legkiválóbb 294 XV | házasság! – kiálta Griffard úr. – Ön megházasodott?~– Csak 295 XV | a házigazda (Kecskerey úr) az ajtóig megy eléjök, 296 XV | mosolygott most, midőn Kecskerey úr elé lépett, aki nem talált 297 XV | ím férjem, Kárpáthy János úr! – szólt a vele jött férfira 298 XV | a vidám, a ragyogó János úrmegszorítva a háziúr kezét, 299 XV | volt, mint a fal.~János úr odább ment, magát Mr Griffard-ral 300 XV | képpel rohan be Kecskerey úr, s roppant imposant tekintettel 301 XV | semmit sem tudna róla. János úr félrehívja a házigazdát, 302 XV | hogy az estély hőse János úr, ki szép nejét kívánta a 303 XVI | XVI. A találkozás~Griffard úr másnap mindjárt visszautazott 304 XVII | mind összevásárolta János úr szép neje számára, kit soha 305 XVII | abban, ha majd Kárpáthy úr gyermekei szintén feljőnek 306 XVII | következtében feltevé magában János úr, hogy a legközelebbi országgyűlés 307 XVII | beléjök. Nem lehetett. A nagy úr ott áll közel, mit gondolhatott 308 XVII | féltréfa akart lenni János úr részéről, de Teréz nem felelt 309 XVII | embereket, kikkel János úr körül van véve; a furfangos 310 XVII | kezd érdeket önteni János úr életébe.~Mióta az országgyűlésen 311 XVII | társaságokat látogatja János úr, s azóta gyakorta figyelmezteti 312 XVII | efölötti örömében János úr minden fogalmat felyülhaladó 313 XVII | hajdani bohóságok közül.~János úr még Pozsonyból írt haza 314 XVII | ezen a helyen volt János úr ittas, itt verekedett, itt 315 XVII | a mulatságok, hogy János úr tizenkét parasztleányt szilaj 316 XVII | híre futamodék, hogy János úr megházasodott, jöttek mindenünnen 317 XVII | nagyon kár volna, ha János úr vagy éppen szeretett hitvese 318 XVII | utána lóháton.~Maga János úr a legörvendetesebben volt 319 XVII | emlékeztetéseket tenni János úr előtt, később pedig, midőn 320 XVII | később pedig, midőn János úr vevé észre, hogy a betyár 321 XVII | létrejönni, mégpedig János úr elnöklete alatt, ki az eszmének 322 XVII | indítványozója Kárpáthy János úr volt, neveztetik agarászegyletnek.~ 323 XVII | versenyzők közül? János úr Marcija-e, avagy Horhi Miska 324 XVII | felnyalván vitézül.~János úr mindennap egész halmaz levelet 325 XVII | És ezen leveleket János úr nagy elégültséggel hagyja 326 XVII | figyelembe sem vétetnek. János úr sokkal jobban át van hatva 327 XVII | ilynemű ünnepély, melybe János úr hölgyeket is hívott meg. 328 XVIII | Férje legkevésbé.~János úr minden kötelességét teljesítni 329 XVIII | mely őt megértené. János úr nagyon lekötelező magaviseletet 330 XVIII | már nem messze volt.~János úr összehívott nagy csomó úrnépet 331 XVIII | mutatja, mily előzékeny János úr neje iránt.~Varga uram elhozá 332 XVIII | mikor önt látom.~Varga úr olyasvalamit rebegett, mintha 333 XVIII | iratot, elmondva hozzá János úr izenetét, s azután iparkodott 334 XVIII | és gróf Szentirmay Rudolf úr őnagyméltósága: óh, az nagy 335 XVIII | hallatszott, közben János úr sztentorhangja, mintha valakit 336 XVIII | nőm… – sietett János úr a hölgyeket egymásnak bemutatni.~ 337 XVIII | várnunk, hogy Kárpáthy János úr mutassa be nálunk előbb 338 XVIII | parti! (értsd: János úr már akkor is vén ember volt, 339 XVIII | férfi, teszem föl János úr, és te szegény, szerencsétlen 340 XVIII | észrevételével:~– Kárpáthy úr persze, hogy rejtegeti nejét, 341 XVIII | pörölni! – vágott közbe János úr, ki maga is észrevette nejének 342 XVIII | beszélnivalójok lesz. Kárpáthy úr, mondhatom, hogy két fiatal 343 XVIII | féltékeny lenni Kárpáthy úr miatt. Óh, kérem! az régen 344 XVIII | kis gyermek voltam.~János úr karját nyújtá az amazonnak, 345 XVIII | névtől, amivel Kárpáthy úr jurium directora teleolvasta 346 XVIII | kisasszony –, maga János úr is annyira belejött a jókedvbe, 347 XVIII | kerekeit? – kiáltá János úr. – Engem uccse, én csak 348 XVIII | Hahaha! hahaha! óhhaha!~János úr úgy el tudott nevetni ezen 349 XVIII | komolyságra kényszerítsék.~János úr hirtelen észre térve elgondolá 350 XVIII | hanyatt bukott bele.~János úr most igazán nem tudta, hogy 351 XVIII | Adieu!~Megy már.~János úr még most is hajlong, és 352 XVIII | magával a lépcsőkön.~János úr arca ragyog, nevet, vidám; 353 XIX | úgy tetszék, mintha János úr maga csak most kezdené felfogni, 354 XIX | mindenhez ért, legalább János úr abban a meggyőződésben élt, 355 XIX | jön egy másik nagyságos úr. Ezen cím nélkül nem tudom, 356 XIX | nagyságos és méltóságos úr következett, kik kisebb-nagyobb 357 XX | magának valami tekintetes úr; széles, üveges, salugádoros 358 XX | ezen valamelyik esperes úr jött élete párjával. Amott 359 XX | sütemény után, miken az érdemes úr keresztül késvillázta magát, 360 XX | késvillázta magát, az esperes úr személyes meglepetésére, 361 XX | tudta, hogy azt az esperes úr nagyon szereti.~– Mi az? – 362 XX | homlokát dörzsölni János úr, nem tudva, hogy mint mondja: „ 363 XX | érzékeny rajzolása.~János úr fel is hagyott a pátosszal, 364 XX | én magam fedezem.~János úr a társaság éljenzése között 365 XX | s ámbár utoljára János úr mindent a maga költségére 366 XX | barátom, Szentirmay Rudolf úr is megalázza magát könyveket 367 XX | vonatkozásokkal meg nem bántja János úr kedvenc agarát, mire a felgyulladt 368 XX | elfogadá az indítványt. János úr általános felkiáltással 369 XX | napját; maga Szépkiesdy gróf úr is őket látszott keresni 370 XX | hallja az ember. Maga János úr is kifogyhatatlan volt a 371 XX | szobáiba távozék. János úr zeneszóval kíséré vendégeit 372 XX | szónokok, pástétomokról Málnay úr, férjét ölelte álmában a 373 XXI | urak és hölgyek; maga János úr is nyeregbe ült, s megmutatá, 374 XXI | nagyokat nevet rajtok.~– János úr, János úr – szól hegyesen, 375 XXI | rajtok.~– János úr, János úrszól hegyesen, élesen 376 XXI | Palkó rögtön felugrott János úr lovára, s Kárpáthy felment 377 XXI | ismét megelőzte.~Pedig János úr legjobb agarai, a Cicke, 378 XXI | volt dolga! Hogy ezt János úr mind nem láthatja! Kérdezzetek 379 XXII | tudósítja eltávozásomról.~János úr kapott e megbízáson, s elébb 380 XXII | kiálta örömmel János úr, hogy neje is fog tehát 381 XXIII | XXIII. A kém~Kecskerey úr szállásán vagyunk.~Nagy 382 XXIII | reggel van, s az érdemes úr még nincs felöltözve; mikor 383 XXIII | férfit Juszuf, s Kecskerey úr kezdi hallani, mint beszél 384 XXIII | Jusszuf! – kiált Kecskerey úr erre oly éles hangon, hogy 385 XXIII | mormogja magában Kecskerey úr, amidőn az ajtaján bebukó 386 XXIII | elébbi afféremnek?~Kecskerey úr neheztelő arccal felel:~– 387 XXIII | Kárpáthyékról?~Kecskerey úr büszkén fúvá fel magát, 388 XXIII | fejéhez; ismerte már Kecskerey úr szokását. Ő minden dehonesztáló 389 XXIII | viszonyt, hogy az öreg Jancsi úr maga csődíti a házibarátokat 390 XXIV | kellemetlen arccal. – Ez Kecskerey úr…~Vajon mi hozta ide az érdemes 391 XXIV | szemei estek, az Kecskerey úr volt.~– Mint a Karmel-hegyi 392 XXIV | indultak a teremben. Kecskerey úr kedélyesen hintázta magát 393 XXIV | Pestre menjünk”?)~Kecskerey úr megragadá az alkalmat, midőn 394 XXIV | hozni, miszerint Kecskerey úr a legfigyelemreméltóbb renoméval 395 XXIV | A derék lovag (Kecskerey úr) éppen egy csillár alá vezette 396 XXV | csaknem az egész napot János úr közelében töltötte, bátran 397 XXV | angolkertben sétált János úr nejével. A szelíd őzikék 398 XXV | kezedetszólt nejéhez János úr –, hiszen barátnéd férje, 399 XXV | gentleman tréfa.~Ebéd után János úr rendesen aludni szokott, 400 XXV | kettős baj támadt, hogy János úr kétszer oly álmos volt, 401 XXVI | legnagyobb zajt üt Kecskerey úr megérkezte. Hol volt, merre 402 XXVI | volt, merre járt Kecskerey úr? – Műutazást tett a hazában. 403 XXVI | fogunk összejőni.~Kecskerey úr maga is ugyanazon érdekes 404 XXVII | nagy szégyen, s midőn János úr elragadtatással emelé őt 405 XXVII | szeretgetés, s kivették őt János úr kezéből, visszavitték anyjához, 406 XXVII | anyjához, mely után a úr nem tehetett egyebet, mint 407 XXVIII| nincs több ezeknél. János úr idejében ültették valamennyit.~– 408 XXVIII| órában.~– Gróf Szentirmay úrszólt szelíden –, én azon 409 XXVIII| nyájas, oly őhozzá e magas úr.~A szán nemsokára eltűnt 410 XXIX | halála utániakról.~János úr inte mindenkinek, hogy üljenek 411 XXIX | apja volt. Írja, ügyvéd úr, ezen szavakkal. Ki előtt 412 XXIX | e sorokat leírni, ügyvéd úr. Én az isten ítélőszéke 413 XXIX | kenyérszelettel helyezett. Az Úr szent vacsorája ez. Utolsó, 414 XXIX | társaság.~Feltűnt, hogy János úr semmit sem evett, és nem 415 XXXI | annak már megválasztá János úr Rudolfotszólt Kecskerey –, 416 XXXI | bizonyíthatjaszól Griffard úr egész bizonyossággal.~– 417 XXXI | nagyságos Kárpáthy János úr hitvesét, az én szívemtől 418 XXXI | Alásszolgálója, nagyságos Kárpáthy úr, alásszolgálója. Ha én ezelőtt


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License