Part
1 I | Ne izéljen a tekintetes úr!~Most lássuk a hintót.~Öt
2 I | körülvéve maga a nagyságos úr, hosszú, térdig érő nagy
3 I | azonnal félrevitte a nagy úr figyelmét. Tetszett neki,
4 I | szabad megsütni.~A nagy úr kacagni kezdett ez ízetlen
5 I | nem kapnak enni.~Gyárfás úr lehúzá szemöldökét, száját
6 I | tölgye – monda rá a nagy úr, s azzal mintha hirtelen
7 I | látszottak ígérni.~A nagy úr végigfeküvék a számára elkészített
8 I | kínálta vele sorba a nagy úr. Nem tetszett nekik. Csak
9 I | csárdát nekem adná a nagyságos úr, kocsmárostól, hozzányúlnék-e?~
10 I | körülvakargatva.~A nagy úr dolmánya zsebébe nyúlt,
11 I | mellesleg mondva, a nagy úr frakkban járatta a bohócát,
12 I | egyszerre nyújtotta a nagy úr elé, fuldokolva nyögvén:~–
13 I | forintot? – kérdé a tréfás úr. – Hát mondtam én, hogy
14 I | kiáltának többen.~A nagy úr megijedt, ez igen komoly
15 I | szólt a megszeppent nagy úr, ki az ijedségből alig tudott
16 I | Nesze, Matyi! (A nagy úr bohócának állatnevet, kutyáinak
17 I | nagy ijedségtől, a nagy úr felszólítá Gyárfást, hogy
18 I | tolvaj! – kiálta rá a nagy úr. – Hisz ez az utolsó sor
19 I | neveztetik plágiumnak.~A nagy úr intésére felhordák a hajdúk
20 I | agár és a poéta.~A nagy úr lassankint étvágyat kapott
21 I | nevetni.~Mikor aztán a jó úr maga is azt hitte, hogy
22 I | semmirekellő! – kiálta fel az úr. – Így szedsz te rá engem!
23 I | mondani fölötte.~A nagy úr kacagott, hogy az orcája
24 I | a kocsiban ülő egyetlen úr azon sajátságos ötletre
25 I | kérdezé:~– Mit parancsol az úr? – A képe mutatta, hogy
26 I | kocsmáros?~– Én vagyok; hát az úr kicsoda? Honnan jön? Hol
27 I | érzékeny.~– Hát megkövetem, az úr miféle nemzet?~– Én nem
28 I | bizony, ha azt kérdené az úr, hogy hol fog az éjjel hálni,
29 I | kell tudni, hogy Jancsi úr van abban a szobában.~–
30 I | Ki az ördög az a Jancsi úr?~– Hát Jancsi úr. Nem hallotta
31 I | Jancsi úr?~– Hát Jancsi úr. Nem hallotta az úr soha
32 I | Jancsi úr. Nem hallotta az úr soha hírét Jancsi úrnak?~–
33 I | jövevénynek a rejtélyes nagy úr szobájáig, akiről már most
34 I | hevenyében, míg maga Jancsi úr kapott egy szál hegedűt
35 I | táncoló párokkal, a muzsikáló úr hegedűvel kezében, ének
36 I | pillanatban lépett be az idegen úr a terembe; az ajtót senki
37 I | meg volt zavarodva. Jancsi úr kiejté kezéből a vonót,
38 I | elbámult mindenki. Jancsi úr most már éppen felült fektéből,
39 I | vontatott hangon kérdé Jancsi úr:~– Az úr egy Kárpáthy? Tudja-e,
40 I | hangon kérdé Jancsi úr:~– Az úr egy Kárpáthy? Tudja-e, mit
41 I | hazában? Azért gondolja meg az úr, hogy mit mond. Kárpáthy
42 I | mesdames! És különösen az úr egészségére, monsieur Jancsi!~
43 I | monsieur Jancsi!~Jancsi úr hallgatott; szemei folyvást
44 I | levegőbe van fújva.~Jancsi úr mindig merevebb tekintettel
45 I | tudósítottak.~– És most az úr azért jött ugyebár, hogy
46 I | hát akkor csak fogassa az úr a lovát a szekere hátuljába,
47 I | hozzáért! Kocsmáros! Hol van az úr? Ami ebben a szobában van,
48 I | hűtse; hol van a nagyságos úr lábtarisznyája? Hej, fickók,
49 I | minden haja szálára!~János úr ezalatt egy szót sem szólt;
50 I | billentett fejével. János úr ekkor odaveté neki tárcáját,
51 I | asztalokat, miket János úr neki hagyott.~– Ah, cher
52 II | pénzembereinek.~Griffard úr még 1780-ban pástétomsütő
53 II | kellemetlenül eshetik.~Griffard úr bújában elment egy késáruló
54 II | nála nélkül, és Griffard úr sehonnan sem maradt el,
55 II | építhessen rájok.~Griffard úr a legmerészebb vállalkozó
56 II | szárnyajtókat, melyek Griffard úr meghitt szobájába vezettek.~
57 II | sem kell olvasni. Griffard úr tehát éppen a görögök legújabb
58 II | aholott bizonyos Watts úr nyomról nyomra be akarja
59 IV | valamelyiteknél szagos üveg? A gróf úr elájul! – kiálta tréfásan
60 IV | lovakat maga az elegáns úr hajtja, a kocsis és a vadász
61 IV | melyben a főszerepet Philax úr, a pudli viszi. Philax úr
62 IV | úr, a pudli viszi. Philax úr bejárta már fél Európát,
63 IV | lealázása a poézisnek! Philax úr azért folytatá műutazását,
64 IV | világ törte magát Philax úr után, fölvitték őt páholyaikba,
65 IV | ugyan jó vásárt csinált az úr!” A gazember valami vándorszínház-igazgatónak
66 V | örülök, hogy Mainvielle úr meggyógyul, s mint szeretném,
67 V | Nem lehet valami nagy úr, mert igen szépen van írva,
68 V | olvassa úgy, hogy Mainvielle úr is hallja.~Jozefine kezébe
69 VI | óriásoknak. Sokan Oignon úr bandájából tartózkodást
70 VI | pianissimo alatt, mint Oignon úr eleve jól elrendezé, egyszerre
71 VI | egyúttal abban is, hogy Oignon úr legényeinek ellenkező nyilatkozatait
72 VII | származik odább.~Griffard úr tehát megtudva, hogy a tréfa
73 VII | vasárnaponként a tiszteletes úr magasztos elmélkedéseit.~–
74 VIII | Ez nem tréfa, mert Jancsi úr szelídített medvéket tart
75 VIII | nagyságos Jan – Ján – Jancsi úr?~– Ejnye, majd alig látja
76 VIII | hallottam, mondta a tisztelendő úr.~– Hát szándékozol-e még
77 VIII | Olvassa csak fel neki, jegyző úr, hány akó bor és hány bevert
78 VIII | nagyságos Kárpáthy János úr édesatyja, akinek az érdemes
79 VIII | győztes marad, annak a kegyes úr hagyományából szabad ivása
80 VIII | legfőbb patrónus, Jancsi úr, a gazdag nábob, elindula
81 VIII | porfelleg jelenti, hogy Jancsi úr közelít, a dombra állított
82 VIII | tréfát gondolta ki Jancsi úr, hogy Vidra cigányt felöltöztette
83 VIII | kompániából állott Jancsi úr környezete, kik mind nagyon
84 VIII | ezerlépésnyi volt.~Jancsi úr már inteni akart aranygombú
85 VIII | versenyzőt illetheti, Jancsi úr felállva nézi az érdekes
86 VIII | hozatták elő, még Jancsi úr is nekihajtatott parasztszekerével.
87 VIII | utoljára Kárpáthy János úr kastélyába kellett mind
88 VIII | egymással egyedül.~Jancsi úr lábait egy nagy kád vízben
89 VIII | Annyit tudok, hogy nagyobb úr leszek, mint eddig.~– Hátha
90 VIII | velök mint nemes Kis Mihály úr, nádudvari földesúr.~– Én
91 VIII | fejét~– Nem bánom.~Jancsi úr megnézé óráját:~– Most háromnegyed
92 VIII | és nemességed, addig oly úr vagy, mint a többi, minden
93 VIII | Látszik a szeméből is, hogy úr és nem paraszt! Minden mozdulata,
94 VIII | atillát vett fel. Született úr volt. Mindenki bámulta,
95 VIII | mindig van elég.~Jancsi úr csak titkon nevetett magában,
96 VIII | a társaság előtt. Jancsi úr nem adta volna e tréfát
97 VIII | percig az előszobában?~Jancsi úr szájában pipa volt, melyet
98 VIII | gyújtson rá maga; eléri.~Jancsi úr rámeresztette szemeit.~A
99 VIII | perctől fogva nem vagy többé úr!~– Hát mi vagyok?~– Mi vagy?
100 VIII | legbiztosabb jogcímen.~Jancsi úr csodájában majd hanyatt
101 VIII | nyáron át lakom.~Jancsi úr előtt tökéletesen megfoghatóvá
102 X | egymásról. Pedig voltaképpen az úr ezalatt a kávéházban időzött,
103 X | kezdtek jobbak lenni, Mayer úr maga az eddig csak vasárnap
104 X | fizetésjavítást követeljenek. Mayer úr ezt igen természetesnek
105 X | szokták a színháznál.~Mayer úr nagy dolgokat tanult. Ez
106 X | tavasz dereka volt.~Mayer úr felköszönté őt anélkül,
107 X | míg egyet szólt. Mayer úr csak várta, hogy mikor fogja
108 X | csipkénél.~Erre nem tudott Mayer úr mit felelni.~– De mit néz
109 X | pedig sterc volt. Mayer úr nem állhatta tovább.~– Hát
110 X | meg.~– Üm – mordula Mayer úr, s elkezdé a fogait piszkálni.~
111 X | állapotban! – gondolá Mayer úr. – Akkor talán hát mégsem
112 X | hozzá délután! – monda Mayer úr végképpen elérzékenyülve.~
113 X | meglátta, de nem bírt; Mayer úr bűnbánó képpel lépett oda
114 X | No, jól van – monda Mayer úr, kit e levél egészen megnyugtatott –,
115 X | nincsen esze hozzá.~Mayer úr olyan jó ember volt, hogy
116 X | s elhagyá a házat.~Mayer úr kikísérte nénjét, s míg
117 X | méregkeverőnét.~Maga Mayer úr is egészen dühbe kezde jönni.
118 X | legközelebb talált, volt Schmerz úr, tanácsos, nőtlen, negyvenes
119 X | fel akarja adni.~Schmerz úr az egész beszéd alatt egyre
120 X | vetve. Mikor aztán Mayer úr elvégzé beszédét, nagy szelíden
121 X | csúfot lát vele.~Schmerz úr véghetetlen sok szegfűt
122 X | a délután, úgyhogy Mayer úr jobbnak látta panaszával
123 X | választ adand.~Ez volt Chlamek úr, híres ügyvéd, egyike a
124 X | két leánya volt.~Chlamek úr végighallgatta ügyvédi türelemmel
125 X | ha önnek volnék.~Mayer úr egy szót sem felelt. Ez
126 X | ujján, mint a gyűrűt.~Mayer úr egy csomó pörös papiros
127 X | barátom uram, Mayer?~Mayer úr megörült a „barát” szónak,
128 X | hivataltiszti társak voltak.~Mayer úr, azalatt, míg beszélt, sohasem
129 X | végezvén, tekintetes Bordácsi úr a kitelhető legharagosabb
130 X | Hát miért mondja el az úr nekem mindezeket?~Mayer
131 X | tüdőfeszítéssel tekintetes Bordácsi úr, egészen odalépve a szerencsétlen
132 X | Micsoda? Hát azt gondolja az úr, hogy én az úrnak pártját
133 X | meg önt az isten, és az úr hogy tette őket világcsúfjaivá,
134 X | Nem emlékezik már reá az úr? És most ezt is el akarja
135 X | ezt is el akarja adni az úr? És haragszik, ellenkezik,
136 X | irtózat és pokol tüze! S az úr még kifogásokat tesz? Persze,
137 X | fogják.~Éppen lehetett Mayer úr lépéseit hallani a lépcsőkön.~
138 X | fájdalmat okozott.~Mayer úr az egész alatt egy szót
139 X | kívánságuk be is telt, mert Mayer úr sohasem tért többé vissza.
140 XI | mint hogy az ismeretlen úr ugyan őrizkedik valamiképp
141 XI | szemben.~Ah! Tehát főfő úr ő is. Egyike a haza atyjainak,
142 XII | hogy az ismeretlen nagy úr nevét kitudhassák. Minek
143 XII | bejárás alatt.~– Ki ezen úr, ki most itt bement? – kérdé
144 XII | napot! – szólt az érkezett úr fidélis leereszkedéssel,
145 XII | csakugyan nem számolt.~A magas úr nem méltóztatott észrevenni
146 XII | nagyságos Kárpáthy Béla úr kegyeskedett az átadó fogadott
147 XII | hirdetmény felett, egypár elménc úr az ellenpárton a zöld asztal
148 XII | ön, édesem, Barna Sándor úr… (az „úr” szót erősen megnyomva,
149 XII | édesem, Barna Sándor úr… (az „úr” szót erősen megnyomva,
150 XII | átadhatja uraságod. Engem Boltay úr megbízott távollétében minden
151 XII | meg vagyok bízva Boltay úr által, hogy távollétében
152 XII | ez alatt?~– Engem Boltay úr minden ellene intézett követelés
153 XII | műhelyét, és Barna Sándor úr után tudakozódott.~Egy levél
154 XII | ön dolgozott Gaudcheux úr atelier-jében Párizsban?~–
155 XIII | környékén. Kárpáthy János úr őnagysága névnapja ez, s
156 XIII | ünnepe, mert amióta János úr megszületett, minden évfordulatban
157 XIII | elsőbb ugyan Kárpáthy János úr édesatyja, később pedig
158 XIII | szállingózván haza.~János úr ő maga annyira szokva volt
159 XIII | kárpátfalvai kastélyban, Jancsi úr legkedvencebb lakhelyén,
160 XIII | templom tornyát, melyet Jancsi úr kétakkorára építtetett,
161 XIII | virtuózok zengedezének; Jancsi úr ehelyett az angolkert közepén
162 XIII | loci lehúzatta a nagyságos úr, s olyan sort veretett rajta,
163 XIII | mert e napon a nagyságos úr mindenki iránt szokatlanul
164 XIII | helyettök a tisztelendő úr tett látogatásokat a kastély
165 XIII | onnan visszatérve, amit az úr oltára előtt fogadott, hogy
166 XIII | árendások számadásai, kik Jancsi úr roppant birtokán felezik
167 XIII | apja kondás volt Jancsi úr apjánál, s akit azért tartottak
168 XIII | ütni-verni. Ami tudományt Jancsi úr nevelői az ifjú úrra raktak,
169 XIII | iratcsomagokkal, miket Péter úr elébb az odasiető hajdúk
170 XIII | lábait, felballag Jancsi úr elé, ki ott várakozik rá
171 XIII | archívumba jutott. Jancsi úr, meglátva a közeledőt, előbbre
172 XIII | kezét nyújtá felé; Péter úr azonban ahelyett, hogy egyenesen
173 XIII | az első lábát a nagyságos úr?~– Óh, kérem alássan – szólt
174 XIII | megértetni, hogy ő a méltóságos úr mellé leüljön, hanem erővel
175 XIII | az együtt, a méltóságos úr, a jószágigazgató és a hajdú.
176 XIII | méltóságos úrnak – szólt Péter úr az asztalhoz állva – becses
177 XIII | kend! – förmedt rá Jancsi úr.~– Hiszen mindegy volna
178 XIII | írást mind, amit a nagyságos úr átnéz – dörmögé az öreg
179 XIII | száját! – rivallá rá Jancsi úr; mire Palkó komikus szófogadással
180 XIII | morogta:~– Befogtam már.~János úr erre példás elszántsággal
181 XIII | mire odatolá azt Péter úr elé, ki is rögtön rátalált
182 XIII | a nábob jószágán.~Péter úr, dacára hajlott korának,
183 XIII | azokat meghallgatni.~Jancsi úr inte, hogy felajánlja rá
184 XIII | menté a tiszttartót Jancsi úr. – Megdűlt a gabona, a nyáron
185 XIII | maga is – viszonza Péter úr –, de télen rá kellett volna
186 XIII | hajtóvadászatra rendelt a méltóságos úr minden villafogható embert.
187 XIII | gazdálkodni – monda Jancsi úr, miután jól kikacagta magát
188 XIII | alázatossággal – szólt Péter úr –, így van az, mikor féltudósok
189 XIII | észrevételre jónak látta Jancsi úr filozófus válasszal felelni.~–
190 XIII | számadást át sem tekinté Jancsi úr. Minek? Bosszantsa magát
191 XIII | kegyelmedet, Péter – szólt Jancsi úr, mint negyven év óta mindig
192 XIII | találjon fordulni a méltóságos úr felé.~Jancsi úr nevetett,
193 XIII | méltóságos úr felé.~Jancsi úr nevetett, amint Varga Péter
194 XIII | kiválólag szereti Jancsi úr, mint a többi kedvenc bolondjait,
195 XIII | száját? – kiálta Jancsi úr a háta mögött álló Palkóra. –
196 XIII | van a száz forint.~Jancsi úr az oldalait tartotta nevettében.~–
197 XIII | jeles egyéniséget Jancsi úr; hanem annyit mondhatni,
198 XIII | kalamárisba.~Ez is Jancsi úr bolondja. Mert neki nem
199 XIII | megcsapatni.~Ezt per „hallja az úr!” szokta címezni a nábob,
200 XIII | megtiszteltetés.~– Hallja az úr! No, jöjjön ide az úr. Jaj,
201 XIII | az úr! No, jöjjön ide az úr. Jaj, be mennykő fokhagymaszagú
202 XIII | mennykő fokhagymaszagú az úr! Tartsa be a száját; nem
203 XIII | hogy Mihálynak írja az úr, mert ő nem minden bolond
204 XIII | fiskálisomat. Megértette az úr?~A fiskális intett a fejével.~–
205 XIII | ügyésznek.~– Üljön le az úr, és írjon.~A nagy úr hangjában
206 XIII | az úr, és írjon.~A nagy úr hangjában valami szokatlan
207 XIII | meglátjuk azonnal.~*~Jancsi úr alig bírta bevárni a János
208 XIII | a kövér vadakat. Jancsi úr az ablakredőnyök közül nézett
209 XIII | fel, itt a csizma!~Jancsi úr virgonc erővel ugrott ki
210 XIII | csizmáit felhúzva Jancsi úr.~– Ő volt a legelső. Az
211 XIII | én, kit vár a nagyságos úr! – felelt Pál durcásan,
212 XIII | vele békülni a nagyságos úr? Aki a nagyságos urat úgy
213 XIII | tréfásabb akkordbul Jancsi úr. – Mondd csak, ki van még
214 XIII | vele, mindig a nagyságos úr egészsége felől tudakozódik.
215 XIII | gondja neki a nagyságos úr egészségére? Hisz nem doktor
216 XIII | meg ne ijedjen a nagyságos úr, mert nagyot fognak kiáltani,
217 XIII | hogy felkelt a nagyságos úr.~– Még egyet kell neki megizenni,
218 XIII | alól, mert a tisztelendő úr hirtelen megbetegedett,
219 XIII | többet! – kiálta rá Jancsi úr. – Ha az befog bennünket,
220 XIII | óra hosszat. Az érdemes úr úgy ellátá jókívánságokkal
221 XIII | érkezett vendégek, Jancsi úr addig senkivel sem szólott,
222 XIII | eszmekörébe térni.~Jancsi úr szokatlan megilletődése
223 XIII | vendégsereg közé.~Jancsi úr most mindezen dolgokon nem
224 XIII | öröm mellett, amivel Jancsi úr megtisztelőit fogadta, nem
225 XIII | hiteti vele, hogy nem János úr, hanem Kalotai Frici neve
226 XIII | kiabált.~Ezalatt Jancsi úr leszállt a csomóba gyűlt
227 XIII | lehessen az égben.~Jancsi úr, mint rendesen szoká, készen
228 XIII | forspont után járni a nagyságos úr lelkét, hanem jöjjenek hamar
229 XIII | tiszta szívből!”~Jancsi úr megajándékozá a legényt,
230 XIII | a jó szokás volt Jancsi úr névnapján, hogy a köszöntő
231 XIII | vendégségbe, ott ült Jancsi úr mellett az asztalnál, s
232 XIII | férjhez ment az, mert Jancsi úr gazdagon kiházasítá, s az
233 XIII | kétértelműen Horhi Miska.~Jancsi úr atyai leereszkedéssel lépett
234 XIII | odavegyíté magát, de Jancsi úr félrehajtá őt botjával.~–
235 XIII | magyarázó hangon Jancsi úr. – Hol van ennek a lyánnak
236 XIII | megelégszel vele? – kérdé Jancsi úr a lyánkától.~Zsuzsi fülig
237 XIII | kezén fogá a lyánt; Jancsi úr adott nekik áldást és ötven
238 XIII | Ki az? – kérdé Jancsi úr örömtől ragyogó arccal.~–
239 XIII | hagytad el? – kérdé Jancsi úr sürgető örömmel a mindinkább
240 XIII | egész szekérrel van.~Jancsi úr reszketett az örömtül. Annyira
241 XIII | mondta, hogy repüljek.~Jancsi úr addig senkihez sem szólt,
242 XIII | lészen! – erősíté az esperes úr, és a jelenlevők mind egyhangú
243 XIII | helyéhez sietett; Jancsi úr az asztalfőhöz indult. Midőn
244 XIII | megbotránkozva kiálta Jancsi úr a széke mögött álló Palkóra:~–
245 XIII | legyen neki hova ülni…~Jancsi úr ábrázatja szépen kigömbölyödött
246 XIII | meneküljön. Jobb felől ült Jancsi úr mellett az esperes, az asztal
247 XIII | azonban egyedül.~Jancsi úr leveretten ült vissza helyére,
248 XIII | meg is érkezék az esperes úr – ki azért maradt legutoljára
249 XIII | vajon aláírta-e Jancsi úr a ** kollégiumot érdeklő
250 XIV | hogy belé egy rettentő nagy úr szerelmes, aki őt el is
251 XIV | leszállani a hajdú.~Az öreg úr nyájasan közelít Boltay
252 XIV | képzeletben volt, hogy ez az úr most őt birkózni hívja.~–
253 XIV | az, nem tagadom.~Az éltes úr mosolygott, karját a mesterébe
254 XIV | Legelsőbb is – kezdé az éltes úr furcsa mosolygással tekintve
255 XIV | ön érthetlen gazdagságú úr, ön a bibliai nábob. De
256 XIV | nevezik. Téged nagy, gazdag úr kér nőül, fényes nevű, méltóságos
257 XIV | előttünk, mert egy ilyen nevű úr okozta legtöbb keserűségeinket,
258 XIV | tréfa lenni. Az a derék úr el akar engem venni, hogy
259 XIV | gyűrűt hagyá nálam az érdemes úr, hogy azon esetben, ha ajánlatát
260 XV | s odaveté magát Boltay úr lábaihoz, elébb a kezeit,
261 XV | becsületes, nagylelkű Boltay úr, engedje, hogy lábai porát
262 XV | vagyok én. Óh, óh, Boltay úr, maga sem képzelheti azt,
263 XV | állnának az ég felé Boltay úr hajai. Végtére tegnap volt
264 XV | ettem egy falatot, s ha az úr kitilt a házból, ha a leányom
265 XV | eseményekről, mik János úr neve éjszakáján történtek.
266 XV | Griffard, megtudva, hogy János úr haldoklik, százezer helyett
267 XV | folytatá Mayerné. – Egy úr, igen nagy úr, annyira beleszeretett
268 XV | Mayerné. – Egy úr, igen nagy úr, annyira beleszeretett abba
269 XV | bohóságot elkövetett ez az úr nálunk – folytatá Mayerné,
270 XV | feleségül venne. „Menjen az úr! – mondám neki. – Majd hiszi
271 XV | leányom; hogy ha valamely nagy úr azt mondja, elvesz; az csak
272 XV | halványság úgy illik neki. János úr magánkívül volt elragadtatásában,
273 XV | Hát még a vőlegény, János úr! Hol van a János úr, hová
274 XV | János úr! Hol van a János úr, hová lett az öreg nábob?
275 XV | érintésre egészen odalett János úr; nemcsak kezébe, hanem ajkaihoz
276 XV | örömében sorra ölelte János úr még egyszer Boltayt és Terézt,
277 XV | Erre azután rohana János úr hintajához, maga kinyitva
278 XV | Pozsonyba! – kiálta János úr nyugtalan sietséggel, míg
279 XV | azon a legelső „ú”-n.~János úr jókedvűn nevetett e tréfás
280 XV | írása volt az. A gazdag úr nagyon örül. Örömében Fanny
281 XV | estélyt rendez Kecskerey úr őnagysága szállásán, s arra
282 XV | úrnak.~Hát ez a Kecskerey úr kicsoda? Még ezt is meg
283 XV | tartatni, legyen az nagy úr vagy nagy művész.~Az ő termei,
284 XV | leírjon, amit Kecskerey úr estélyén látott, hallott,
285 XV | társaságok, melyek Kecskerey úr estélyein össze szoktak
286 XV | estélyekhez, mikre Kecskerey úr hívja meg a vendégeket.~
287 XV | ki száján, hogy Kecskerey úr eszerint „kerítő”, az nagyot
288 XV | szabályai ellen. Kecskerey úr nem biztat, nem szerez meg
289 XV | történni.~Óh, Kecskerey úr azt meg nem engedné! Ő büszke
290 XV | mind gyülekeznek Kecskerey úr termeiben, egymás után szállnak
291 XV | vendégek volnának. Kecskerey úr éles orrhangja keresztülhangzik
292 XV | megismertetni.~Óh, Kecskerey úr nemcsak hogy megbocsát,
293 XV | meghalni, vagy sem.~Kecskerey úr a kitűnő férfiút a legkiválóbb
294 XV | házasság! – kiálta Griffard úr. – Ön megházasodott?~– Csak
295 XV | a házigazda (Kecskerey úr) az ajtóig megy eléjök,
296 XV | mosolygott most, midőn Kecskerey úr elé lépett, aki nem talált
297 XV | ím férjem, Kárpáthy János úr! – szólt a vele jött férfira
298 XV | a vidám, a ragyogó János úr – megszorítva a háziúr kezét,
299 XV | volt, mint a fal.~János úr odább ment, magát Mr Griffard-ral
300 XV | képpel rohan be Kecskerey úr, s roppant imposant tekintettel
301 XV | semmit sem tudna róla. János úr félrehívja a házigazdát,
302 XV | hogy az estély hőse János úr, ki szép nejét kívánta a
303 XVI | XVI. A találkozás~Griffard úr másnap mindjárt visszautazott
304 XVII | mind összevásárolta János úr szép neje számára, kit soha
305 XVII | abban, ha majd Kárpáthy úr gyermekei szintén feljőnek
306 XVII | következtében feltevé magában János úr, hogy a legközelebbi országgyűlés
307 XVII | beléjök. Nem lehetett. A nagy úr ott áll közel, mit gondolhatott
308 XVII | féltréfa akart lenni János úr részéről, de Teréz nem felelt
309 XVII | embereket, kikkel János úr körül van véve; a furfangos
310 XVII | kezd érdeket önteni János úr életébe.~Mióta az országgyűlésen
311 XVII | társaságokat látogatja János úr, s azóta gyakorta figyelmezteti
312 XVII | efölötti örömében János úr minden fogalmat felyülhaladó
313 XVII | hajdani bohóságok közül.~János úr még Pozsonyból írt haza
314 XVII | ezen a helyen volt János úr ittas, itt verekedett, itt
315 XVII | a mulatságok, hogy János úr tizenkét parasztleányt szilaj
316 XVII | híre futamodék, hogy János úr megházasodott, jöttek mindenünnen
317 XVII | nagyon kár volna, ha János úr vagy éppen szeretett hitvese
318 XVII | utána lóháton.~Maga János úr a legörvendetesebben volt
319 XVII | emlékeztetéseket tenni János úr előtt, később pedig, midőn
320 XVII | később pedig, midőn János úr vevé észre, hogy a betyár
321 XVII | létrejönni, mégpedig János úr elnöklete alatt, ki az eszmének
322 XVII | indítványozója Kárpáthy János úr volt, neveztetik agarászegyletnek.~
323 XVII | versenyzők közül? János úr Marcija-e, avagy Horhi Miska
324 XVII | felnyalván vitézül.~János úr mindennap egész halmaz levelet
325 XVII | És ezen leveleket János úr nagy elégültséggel hagyja
326 XVII | figyelembe sem vétetnek. János úr sokkal jobban át van hatva
327 XVII | ilynemű ünnepély, melybe János úr hölgyeket is hívott meg.
328 XVIII | Férje legkevésbé.~János úr minden kötelességét teljesítni
329 XVIII | mely őt megértené. János úr nagyon lekötelező magaviseletet
330 XVIII | már nem messze volt.~János úr összehívott nagy csomó úrnépet
331 XVIII | mutatja, mily előzékeny János úr neje iránt.~Varga uram elhozá
332 XVIII | mikor önt látom.~Varga úr olyasvalamit rebegett, mintha
333 XVIII | iratot, elmondva hozzá János úr izenetét, s azután iparkodott
334 XVIII | és gróf Szentirmay Rudolf úr őnagyméltósága: óh, az nagy
335 XVIII | hallatszott, közben János úr sztentorhangja, mintha valakit
336 XVIII | nőm… – sietett János úr a hölgyeket egymásnak bemutatni.~
337 XVIII | várnunk, hogy Kárpáthy János úr mutassa be nálunk előbb
338 XVIII | jó parti! (értsd: János úr már akkor is vén ember volt,
339 XVIII | férfi, teszem föl János úr, és te szegény, szerencsétlen
340 XVIII | észrevételével:~– Kárpáthy úr persze, hogy rejtegeti nejét,
341 XVIII | pörölni! – vágott közbe János úr, ki maga is észrevette nejének
342 XVIII | beszélnivalójok lesz. Kárpáthy úr, mondhatom, hogy két fiatal
343 XVIII | féltékeny lenni Kárpáthy úr miatt. Óh, kérem! az régen
344 XVIII | kis gyermek voltam.~János úr karját nyújtá az amazonnak,
345 XVIII | névtől, amivel Kárpáthy úr jurium directora teleolvasta
346 XVIII | kisasszony –, maga János úr is annyira belejött a jókedvbe,
347 XVIII | kerekeit? – kiáltá János úr. – Engem uccse, én csak
348 XVIII | Hahaha! hahaha! óhhaha!~János úr úgy el tudott nevetni ezen
349 XVIII | komolyságra kényszerítsék.~János úr hirtelen észre térve elgondolá
350 XVIII | hanyatt bukott bele.~János úr most igazán nem tudta, hogy
351 XVIII | Adieu!~Megy már.~János úr még most is hajlong, és
352 XVIII | magával a lépcsőkön.~János úr arca ragyog, nevet, vidám;
353 XIX | úgy tetszék, mintha János úr maga csak most kezdené felfogni,
354 XIX | mindenhez ért, legalább János úr abban a meggyőződésben élt,
355 XIX | jön egy másik nagyságos úr. Ezen cím nélkül nem tudom,
356 XIX | nagyságos és méltóságos úr következett, kik kisebb-nagyobb
357 XX | magának valami tekintetes úr; széles, üveges, salugádoros
358 XX | ezen valamelyik esperes úr jött élete párjával. Amott
359 XX | sütemény után, miken az érdemes úr keresztül késvillázta magát,
360 XX | késvillázta magát, az esperes úr személyes meglepetésére,
361 XX | tudta, hogy azt az esperes úr nagyon szereti.~– Mi az? –
362 XX | homlokát dörzsölni János úr, nem tudva, hogy mint mondja: „
363 XX | érzékeny rajzolása.~János úr fel is hagyott a pátosszal,
364 XX | én magam fedezem.~János úr a társaság éljenzése között
365 XX | s ámbár utoljára János úr mindent a maga költségére
366 XX | barátom, Szentirmay Rudolf úr is megalázza magát könyveket
367 XX | vonatkozásokkal meg nem bántja János úr kedvenc agarát, mire a felgyulladt
368 XX | elfogadá az indítványt. János úr általános felkiáltással
369 XX | napját; maga Szépkiesdy gróf úr is őket látszott keresni
370 XX | hallja az ember. Maga János úr is kifogyhatatlan volt a
371 XX | szobáiba távozék. János úr zeneszóval kíséré vendégeit
372 XX | szónokok, pástétomokról Málnay úr, férjét ölelte álmában a
373 XXI | urak és hölgyek; maga János úr is nyeregbe ült, s megmutatá,
374 XXI | nagyokat nevet rajtok.~– János úr, János úr – szól hegyesen,
375 XXI | rajtok.~– János úr, János úr – szól hegyesen, élesen
376 XXI | Palkó rögtön felugrott János úr lovára, s Kárpáthy felment
377 XXI | ismét megelőzte.~Pedig János úr legjobb agarai, a Cicke,
378 XXI | volt dolga! Hogy ezt János úr mind nem láthatja! Kérdezzetek
379 XXII | tudósítja eltávozásomról.~János úr kapott e megbízáson, s elébb
380 XXII | kiálta örömmel János úr, hogy neje is fog tehát
381 XXIII | XXIII. A kém~Kecskerey úr szállásán vagyunk.~Nagy
382 XXIII | reggel van, s az érdemes úr még nincs felöltözve; mikor
383 XXIII | férfit Juszuf, s Kecskerey úr kezdi hallani, mint beszél
384 XXIII | Jusszuf! – kiált Kecskerey úr erre oly éles hangon, hogy
385 XXIII | mormogja magában Kecskerey úr, amidőn az ajtaján bebukó
386 XXIII | elébbi afféremnek?~Kecskerey úr neheztelő arccal felel:~–
387 XXIII | Kárpáthyékról?~Kecskerey úr büszkén fúvá fel magát,
388 XXIII | fejéhez; ismerte már Kecskerey úr szokását. Ő minden dehonesztáló
389 XXIII | viszonyt, hogy az öreg Jancsi úr maga csődíti a házibarátokat
390 XXIV | kellemetlen arccal. – Ez Kecskerey úr…~Vajon mi hozta ide az érdemes
391 XXIV | szemei estek, az Kecskerey úr volt.~– Mint a Karmel-hegyi
392 XXIV | indultak a teremben. Kecskerey úr kedélyesen hintázta magát
393 XXIV | Pestre menjünk”?)~Kecskerey úr megragadá az alkalmat, midőn
394 XXIV | hozni, miszerint Kecskerey úr a legfigyelemreméltóbb renoméval
395 XXIV | A derék lovag (Kecskerey úr) éppen egy csillár alá vezette
396 XXV | csaknem az egész napot János úr közelében töltötte, bátran
397 XXV | angolkertben sétált János úr nejével. A szelíd őzikék
398 XXV | kezedet – szólt nejéhez János úr –, hiszen barátnéd férje,
399 XXV | gentleman tréfa.~Ebéd után János úr rendesen aludni szokott,
400 XXV | kettős baj támadt, hogy János úr kétszer oly álmos volt,
401 XXVI | legnagyobb zajt üt Kecskerey úr megérkezte. Hol volt, merre
402 XXVI | volt, merre járt Kecskerey úr? – Műutazást tett a hazában.
403 XXVI | fogunk összejőni.~Kecskerey úr maga is ugyanazon érdekes
404 XXVII | nagy szégyen, s midőn János úr elragadtatással emelé őt
405 XXVII | szeretgetés, s kivették őt János úr kezéből, visszavitték anyjához,
406 XXVII | anyjához, mely után a jó úr nem tehetett egyebet, mint
407 XXVIII| nincs több ezeknél. János úr idejében ültették valamennyit.~–
408 XXVIII| órában.~– Gróf Szentirmay úr – szólt szelíden –, én azon
409 XXVIII| nyájas, oly jó őhozzá e magas úr.~A szán nemsokára eltűnt
410 XXIX | halála utániakról.~János úr inte mindenkinek, hogy üljenek
411 XXIX | apja volt. Írja, ügyvéd úr, ezen szavakkal. Ki előtt
412 XXIX | e sorokat leírni, ügyvéd úr. Én az isten ítélőszéke
413 XXIX | kenyérszelettel helyezett. Az Úr szent vacsorája ez. Utolsó,
414 XXIX | társaság.~Feltűnt, hogy János úr semmit sem evett, és nem
415 XXXI | annak már megválasztá János úr Rudolfot – szólt Kecskerey –,
416 XXXI | bizonyíthatja – szól Griffard úr egész bizonyossággal.~–
417 XXXI | nagyságos Kárpáthy János úr hitvesét, az én szívemtől
418 XXXI | Alásszolgálója, nagyságos Kárpáthy úr, alásszolgálója. Ha én ezelőtt
|