Part

 1 III   |           fekete nyárfák alatt.~– Egykor olyan volt e vidék, aminőnek
 2 III   |         leteszi a kardot, mellyel egykor egész Európát védte, s megmutatja,
 3 IX    |   elfeledtetni az utókorral.~Mint egykor megjövendölé, amit a poéták
 4 XI    |        pártfogásomra. E lyánkából egykor híres művésznő lesz, s ami
 5 XI    |     szokta mondani nénjének, hogy egykor ő gazdagon jutalmazandja
 6 XII   | ábrándozik, kinek jótéteményeiért egykor szerelme hálaérzetével tudott
 7 XII   |     legnagyobb nyomor sem vehette egykor rá, elment Boltayhoz, elmondott
 8 XXI   |       percben, amiről ábrándozott egykor, ha most ő – a névtelen
 9 XXVII |           mennyi nagyság vár majd egykor rá! Hogy fogják nevét milliók
10 XXVII |   felejtsen el soha, hogy majd ha egykor a nagy és nemes eszmék ünnepelt
11 XXVIII|           annyi szívességgel volt egykor; tetézze e jóságát most
12 XXVIII|       viseletben ott ült mellette egykor a jázminlugas alatt, s beszélt
13 XXVIII|           gazdasszony fog ő lenni egykor!… És midőn homlokát a hideg
14 XXIX  |      utolsó napjaiban is – fogják egykor mondani az utódok, akik
15 XXXI  |          Isten erőt ad lelkemnek, egykor megkísérlendem őket nagyságuk