Part

 1 I    |       Tehát kigombolá frakkját, ostoba gömbölyű képét négyszegletesre
 2 II   |          s ragaszkodik ahhoz az ostoba nagy könyvhöz, melyben a
 3 VI   |      pokolnak ajánlva Rossinit, ostoba librettóírójával együtt,
 4 X    |          hogy ön egy hígvelejű, ostoba ember, akinek akkorára nőttek
 5 X    |        ülni, csak ön maga az az ostoba, ki nem látja a fejére tett
 6 XII  |       volt készen, hogy ezek az ostoba filiszterek azokkal a vastag
 7 XIV  | rászedésén törni a fejét, míg ő ostoba legényével, Sándorral együtt
 8 XV   |      nevezi, annak csupán ez az ostoba magyar nyelv az oka, miért
 9 XV   |        azokat, akik vesztettek. Ostoba szerencséje volt ma. Nem
10 XVII |       mindenfele rossz könyvek, ostoba újságok olvasásától, s a
11 XVII |        bennünket utolérhet azon ostoba népek közül, melyek ipar –,
12 XVIII| érdemelt meg. (Bízd el magadat, ostoba! Ne gondold, hogy azért
13 XXI  |        fejét. Ez az ember olyan ostoba, hogy semmit sem akar elérteni,
14 XXVI |    tudni!~– Hát – a férje.~– Ez ostoba gúny! – szólt Abellino egészen