Part
1 I | csak az kellene még, hogy most meg vendéget hozzon az istennyila –
2 I | skarlát posztódolmányhoz.~Most lássuk a szekeret; négy
3 I | elszántan mondaná: „Már most igazán nem alszom!”. A másik
4 I | izéljen a tekintetes úr!~Most lássuk a hintót.~Öt telivér
5 I | szokatlant a kicsiségekben, s most mintha önmagán bámulna el,
6 I | mint meghalt volna, úgyhogy most csak egy eleven hazajáró
7 I | felébreszti lelki tetszhalálából.~Most is az hozza távol fekvő
8 I | spanyolnád botra támaszkodva. Most tűnt még csak ki, mily rosszul
9 I | felszólítá Gyárfást, hogy most erre rögtön mondjon verset.~
10 I | kedves. A jó magyarok még most is a régi emberekről nevezik
11 I | úr szobájáig, akiről már most tudunk annyit, hogy Jancsi
12 I | elbámult mindenki. Jancsi úr most már éppen felült fektéből,
13 I | gentlemannek.~– Hm. És lám, most jó, hogy tud, mert különben
14 I | elvonulni.~– Hát mi hozza most ide az urat – az égből a
15 I | rögtön tudósítottak.~– És most az úr azért jött ugyebár,
16 I | regementestül jönnek utána, s most úgy találja, hogy én még
17 I | ajánlatot teszem, hogy ha most kifizeti adósságaimat egyszerre,
18 II | fordítva a szegletek felé, mert most ez a divat, s a tömör bútorok
19 II | Én? Biztosítékot? No, most kerül a szakállamra a sor –
20 III | Párizsban lakom, hét éve már, most hallok először hazám nyelvén
21 III | Már korán reggel kijöttem, most visszatérőben vagyok.~Rudolf
22 III | nagyobb kereskedelmi helyeit most is kevés magyar lakja. A
23 III | nevetni – szólt Rudolf –, most jó alkalmam volna rá. Hol
24 III | fiatalember, hány éves vagy most?~– Elmúltam húsz.~– Holnap
25 IV | heliotropium kiszorította, most már a narancs- és a napraforgóvirág
26 IV | pártolni kívántak, mivel most jött és még fiatal, s mellőzendi-e
27 IV | kacagása tanúsítja, hogy most éppen valami kedves kalandot
28 IV | nézett, s azt hitte, hogy már most majd én fogok városról városra
29 IV | Zelmira és La Italiana; most sietve gondoskodni kell
30 IV | mondá:~– Az meglehet.~*~Most lássuk, ki volt ez a Mainvielle-né,
31 IV | hírű volt. – Csak volt! Most ő is mélyen alszik, s tündérhangjai
32 V | úgy ismerte mindenki, mint most Lind Jennyét – és ennek
33 V | alig múlt harminc éve –, és most senki sem emlékszik róla
34 V | éjszakán fordult meg, s most üdítő álom fogta le szempilláit,
35 V | szívéig, ő csak azt érzi most, hogy a férje meg fog gyógyulni.~
36 V | szokott lenni, miért óhajtaná most?~– Ah, madame, ön talán
37 V | személyes kellemeit bámulták, most is forrón éreznek ön iránt,
38 V | a király őfelsége éppen most parancsolá meg, hogy a tegnap
39 VI | iparkodva észrevétetni, hogy most foglalatosságban járnak;
40 VI | földszinten és karzatokon; most az előőrsöket vizsgálni
41 VI | előtt. Ez azt jelenti, hogy most tapsoljatok. A koszorútevők
42 VI | idétlen tapsolás miatt.~Most következett Zelmira románca;
43 VI | legyen a közönség, mert most jön a java.~Catalani egész
44 VI | fog senki csúffá tehetni, most takarodjék ön, és küldjön
45 VII | intézetek oly jól rendezve, mint most, s minden gyulladásnál nagy
46 VII | vénasszony viselt rájuk gondot. Most az a vénasszony valahova
47 VII | bezárta a gyermekeket, és azok most mind odaégnek.~– De hát
48 VII | kell elébb keresztülbúni. Most egy jól irányzott vízsugár
49 VII | gavallértól irányozva kíséri most a tűz közepett haladókat,
50 VII | ott vannak az udvarban. Most legombolyítja derekáról
51 VII | Ah, megálljunk! Itt mégis most az egyszer kivétel van.
52 VII | fogom önt láthatni újra?” Most milyen boldog lehetne, ha
53 VII | ismeretlen ifjú mostan hol jár. Most virágos mezőkön sétál, valahova
54 VII | utána. Áldás és rágalom. Most egymáshoz közelítenek, a
55 VII | fölött repkednek. Nézd, nézd, most sebesen forognak egymás
56 VII | Mindjárt egymáshoz érnek. Most összeértek – mindkét alak
57 VII | azután meg fog szeretni. – Most az alakok elülnek, a nedv
58 VII | bűbájos szelíden tekinte most rá, szemei, a halállal dacolók,
59 VII | és annyiszor álmodta ezt.~Most is úgy volt.~Az ifjú belépett,
60 VII | odaült mellé…és a delnő most is attól tartott, hogy ez
61 VII | szóra. Eszékiék vannak itt, most érkeztek Londonból, megtudták,
62 VII | szántszándékkal kerülne bennünket; de most az egyszer rajtakaptuk,
63 VII | Kell menni, mert a repcét most kaszálják, a bárányokat
64 VII | kaszálják, a bárányokat most nyírják, ilyenkor jó gazdasszonynak
65 VII | Jersey szigeten még csak most kezdődnek.~– Nem maradhattam
66 VII | hogy unokám felserdüljön. Most állandóul Pesten fogunk
67 VII | suttogásnak vehessék.~– Óh, most nagy szomorúság van Londonban.
68 VII | mikben rég elfeledett, s most újra visszatérő érzések
69 VII | hamvait könnyeivel öntözi most is.~Rudolf lelkének mindez
70 VII | szokott neki sikerülni.~És most leverten vevé észre, hogy
71 VII | a képen, és íme, az arc most tökéletesen hasonlított
72 VIII | Varju uram kotródott tovább. Most még jelentést kellett tenni
73 VIII | Jól van, Varju uram.~Most lássunk nevezetesebb embereket.~
74 VIII | szokták verni.~Még csak most hangzik a hajnali harangszó,
75 VIII | akinek az érdemes orcája most is ott függ a falon la,
76 VIII | sors még magasabbra emelte. Most lovon ült, s kezében egy
77 VIII | nagy sivalkodással, mert most mindjárt nagyot fognak lőni
78 VIII | érdekes versenyt.~– No, most mindjárt elibe vág! Nem
79 VIII | az a suhanc!… No, Marci, most mindjárt vége a pünkösdi
80 VIII | eresztlek? Nem éred azt hajasan. Most is csak annak köszönd, hogy
81 VIII | megindult a versenyző csapat. Most már egyszerre ugratott ki
82 VIII | sem ütötte meg paripáját.~Most, amint meghallotta a nemes
83 VIII | lehetett tudni, merre jár most a kivert bika a mocsárban.~
84 VIII | nem lehetett belevetni.~Most már a vadász kezdett dühbe
85 VIII | többen elfordíták arcaikat, most mindjárt vége lesz!~Ebben
86 VIII | idegen lovag kezében volt, ki most törtetett elő a sás közül.
87 VIII | parasztmenyecskékkel.~Mindezek helyett most csak az örök pohár vad mulatságát
88 VIII | Jancsi úr megnézé óráját:~– Most háromnegyed négyre. Ráemlékezzél!
89 VIII | itt van a bugyillárisban. Most eredj, hajdúim majd felöltöztetnek,
90 VIII | csak úgy komázva bánik. Most már mindenki emlékezett
91 VIII | rajta, hogy álma hatását még most is érezi.~E naptól fogva
92 VIII | kihirdették a vármegyén, és most én is nemesember vagyok;
93 IX | aludtak, s tovább alvók, kik most is azt álmodják, hogy minden
94 IX | tartom magamat arra, hogy most e tárgyról írni tudjak.
95 IX | vajon mit beszélnek ott most.~Az egyik karzaton, melyet
96 IX | a többiek hihetőleg csak most érkeztek, mert szörnyen
97 IX | kérdezgetik amazt: – „Ki az, aki most a székéről felkelt? Ki az,
98 IX | neki, amit a szónok beszél, most tollat vesz kezébe; dicső!
99 IX | valamit indítványoz. Ahán, most kézrül kézre adja. – Mindenkinek
100 IX | néznek.~– Nézzétek csak, most ketten is fölkeltek, hogy
101 IX | kérdezősködék egy harmadik, ki most érkezett ide.~Abellino kész
102 IX | mindnek azt mondta, hogy most jön a Dunából, ahonnan egy
103 IX | notabilitás újonctársaihoz –, most őméltósága idenézett reám.
104 IX | odairányzá lornyettjét. – Éppen most érkezett; ott azokon a jurátusokon
105 IX | azokon a jurátusokon túl. Most nem látszik attól a nagy
106 IX | kamasztól, aki előtte áll. Most ismét előtűnik; hogy el
107 IX | Nini – szólt a jurátus. – Most rám mutatott, a többi méltóságos
108 X | gyalázattól megőrizzem, most te is vigyázz, hogy megóvd
109 X | azt hivé Mayer, hogy már most egészen új életet fog kezdeni,
110 X | élvezett messzely bor helyett most már mindennap találkozott
111 X | kandallója mellett; még őnála most is fűtöttek, pedig tavasz
112 X | nénjénél szebb lesz. Még most kurta viganót és fodros
113 X | miszerint azok odabenn most a múlt századbeli kisasszony
114 X | Ön ura saját tetteinek. Most még egy leánya van önnek,
115 X | hogy hivatalt viselt; ezek most is főtörvényszéki hivatalnokok,
116 X | látta ugyan már őket, de most eszébe jutott, hogy felkeresse
117 X | háza tisztességes ház volt, most pedig az ön háza Sodoma
118 X | ezt sohasem cselekvé.~– Most még egy leánya van az úrnak;
119 X | emlékezik már reá az úr? És most ezt is el akarja adni az
120 XI | sóhajtott. Teréz jól tudá, hogy most testvéreire gondolt.~– Miért
121 XI | tanúsítanak afelett, ha Sándor (most említjük először az ifjú
122 XI | levél elfogadása által már most ő örökre meg van becstelenítve,
123 XI | Valóban újra megjelent. Most már mint régi ismerősök
124 XI | megszüntetném pártfogásomat. Most tehát legyen szíves kegyed
125 XI | mást vélt ott látni. Azt most fel sem találta a többiek
126 XI | csalódását. Megvallá, hogy most is szeret, szeret egy embert,
127 XII | tudott volna fizetni, és most, megtudva, hogy titkos pártfogója
128 XII | alatt.~– Ki ezen úr, ki most itt bement? – kérdé Sándor
129 XII | valamit dolgozás közben; s most ráhallgatott, hogy az mind
130 XII | Műhelyéből hítták elő, honnan még most is fülébe hangzott, amit
131 XII | derék, becsületes ember. Most is műhelyéből jön; ezt szeretem,
132 XII | egyszóval nem lehetett enyim. És most, uram, ebben a kicsiny városban
133 XII | fellázasztotta ellenfelök makacssága. Most már csak azért is meg kell
134 XIII | pokolbeli kínokat érez!~*~Most jerünk a kárpátfalvi kastélyba.~
135 XIII | ha megmondjuk, miszerint most is azon szegényes állapotban
136 XIII | szállítja, amikor parádézik.~Most is arról látjuk őt leszállni
137 XIII | meg mind a hárman, s Palkó most is csak úgy bánik a nagyságos
138 XIII | szokott lenni, nincsenek most új találmányai?~Ez említett
139 XIII | mint negyven év óta mindig, most is mély főhajtással válaszolt
140 XIII | ugorhatok egyszerre, mikor még most is tele van a fejem a sok
141 XIII | Debrecenbe küldtelek? No, most tessék előállni, most tessék
142 XIII | No, most tessék előállni, most tessék hetvenkedni, Pál
143 XIII | Nohát – volt rá a felelet.~– Most lóduljon kend a fiskálisért!
144 XIII | Dobozy történetét, Gyárfás most készíti hozzá a verset,
145 XIII | amint illett.~– No, már most kimehet emberek elejbe.~–
146 XIII | példának megesni. Kassay Lőrinc most az egyszer jött a maga lován,
147 XIII | dolgok nagyon mulattaták, most azonban fejet csóvált rájok.
148 XIII | vendégsereg közé.~Jancsi úr most mindezen dolgokon nem tudott
149 XIII | ne próbáljanak, mert az most az egyszer nem szabad.~Mindenki
150 XIII | Horhi Miska.~– Vagy tán most tisztul az esze. A svábnak
151 XIII | aranykulcsot is kapott, s most azért nem hagy magával komázni.~
152 XIII | rögtön az jutott eszébe: „Ha most ezt a Kárpáthy-család legifjabb
153 XIII | illetlen mulatság közepett, most lássa tisztesebb vigalomban”.~
154 XIII | a síkon tudott haladni; most félretolta Palkó kezét,
155 XIII | Kalotai Frici neve napja van most.~Az érdemes népegyengető
156 XIII | mulatságosnak, mint egyébkor.~Most szép fiatal lyánka közeledék,
157 XIII | vissza négy, az nyolc, most két óra van délután, tízre
158 XIII | tőle, hogy úgy tisztel. Most már sietni fog, megbánja
159 XIII | parasztleányok évrül évre. Most megbotránkozva kiálta Jancsi
160 XIII | bár kevesebb bort ivott most, mint másszor. Este is lett,
161 XIII | vérben-fagyban hagyjon. Mi lelte most?~Meg volt rémülve ő is.
162 XIII | jelenlevő Kárpáthy Abellino, most már a Kárpáthy-család roppant
163 XIII | asztalnál Jancsi úrral, most együtt mulattak Abellinóval,
164 XIII | bajuszán, s ahol van ni! most már se hivatal, se bajusz.
165 XIII | miért nem halt meg igazán. Most imhol ennyi ártatlan embert
166 XIV | találjuk Kárpáthy Jánost, most már haragszik érte, ha Jancsi
167 XIV | tromf a koporsóküldésre; még most a fiatal rouék az ő rovására
168 XIV | cserélni vele, mely miatt ő most is nagyot hall, legérzékenyebb
169 XIV | képzeletben volt, hogy ez az úr most őt birkózni hívja.~– Igenis,
170 XIV | szép vagyonát eltékozolva most már az én bőrömre is szedett
171 XIV | használjam azt minél elébb. Most közelget az ő neve napja,
172 XIV | Meg fogok házasodni, és most hallja ön, ami e részben
173 XIV | művészete által fogja elérni, most már alkalmasint nem hiszi,
174 XIV | kényelem közt élni. Még most visszaborzad az úttól, melyen
175 XIV | foghatta meg. Látszik, hogy most kevesebbet szokott ábrándozni.~–
176 XIV | jobb –, hanem menjen be most Teréz nénihez, én addig
177 XIV | bizonyára ő sem fogadná el. Most szóljunk másról. Egy másik
178 XIV | én nagyapád lehetnék, s most Jancsi urat mutatja be kérő
179 XIV | eszme, egy gondolat élt most is szívében. Azon férfi
180 XIV | éri el egymást.~Hol lehet most ő, az ismeretlen – a megnevezhetlen –
181 XV | ruhát is én vettem, ami most rajta van. Azt a fejkötőt
182 XV | sikerületlen terve után. – Éppen most kérte ki Mr Griffard-tól
183 XV | elmondani a derék ember, talán most hazudott először életében,
184 XV | volna egészíteni, de még most jónak látta hallgatni és
185 XV | tőlök megszabadulhasson. Most megtudta valahonnan, hogy
186 XV | keresztül is ránéznek, s még most is hallani vélte: „Milyen
187 XV | beszélni a leányukat. És most, tudod mi történt a leányukkal?
188 XV | akkor kibékültek vele, s most valamennyien ott laknak
189 XV | hamar el tudtak ítélni. És most ők mondják azt, hogy hiszen
190 XV | úgy bizony, így beszélnek most azok a büszke, dölyfös Halmék,
191 XV | szülői akarták erővel adni, most milyen keserves élete volna!
192 XV | hogy a legutolsó hímzésed most is megvan odahaza, tudod,
193 XV | két csókolódó galambbal; most is ott áll az arcképed alatt,
194 XV | kép tette az egészet.~Ah! most kerül a hiúság ajtajára.~–
195 XV | Hát ennyire vagyunk?~Fanny most fél könyökre emelkedve hallgatá
196 XV | számtalanszor mondá, hogy ha most itt volnál, mindjárt feleségül
197 XV | befolyást gyakoroltak rá. Most ettől ment volt.~Fanny figyelve
198 XV | kezeit dörzsölé örömében.~Most meleg a vas. Most lehet
199 XV | örömében.~Most meleg a vas. Most lehet ütni.~– Hja, leányom,
200 XV | senki sem ügyel rá. Még most fiatal vagy, szép vagy,
201 XV | fiatal vagy, szép vagy, még most kapnak rajtad. Meddig tart
202 XV | a két galambbal, azt már most semmi esetre sem akarom
203 XV | alakban lefesse. De nem, most nem ért rá. Csak gyorsan.
204 XV | nevének becsületére válni. Most legyenek önök mind a hárman
205 XV | Boltay kezét, azután Terézét, most Fannyra kerül a sor.~– Szabad-e
206 XV | vagy hátha mást gondolt, s most már nem fog eljönni. Pedig
207 XV | vasutak Pozsonyhoz, mint most, hogy saját szemeivel meggyőződhessék
208 XV | csak e leány el ne maradna most.~Ezúttal nagyon kellemetlenül
209 XV | furakodva fülébe súgja:~– Éppen most láttam a hintóból leszállni
210 XV | mondaná rá Aesopus rókája.~Most belép a vendégeket jelentő
211 XV | mosolyogni látja.~Így mosolygott most, midőn Kecskerey úr elé
212 XV | Mr Griffard-t. S hogy még most se tagadja meg gunyoros
213 XV | hogy legyen min kacagni. Most Abellinóra kerül a sor,
214 XV | tárgyra hárul ingerültsége.~Most ismét egy négyszeres tételt
215 XV | Hiszen csak nem állítod még most is, hogy Fannyt el fogod
216 XV | fogod csábítani; mert hiszen most már gazdagabb, mint te vagy,
217 XV | igaz. Neki remegni kell most, hogy e nő szeretni talál!
218 XVI | szemközt állíttattak, s most már szép óvatosan mérték
219 XVII | kettő, de az nem illett. Most örülni kellett volna. –
220 XVII | az ön jószágán odakinn, most már majd önnek is meg kell
221 XVII | egy szó sincs a levélben.)~Most azonban egy új tárgy kezd
222 XVII | szükség a közügyek számára. Most végtére ő is akadt egy indítványra,
223 XVII | miknek sikamlós értelmét csak most kezdé még felfogni.~Semmi
224 XVII | de tulajdonosa nem adá, s most erősen köti az ebeket a
225 XVII | sok levelezést, minélfogva most már nemcsak az ujjai tintásak
226 XVII | kiképeztetés által).~… De most hátrább egy kissé az agarakkal!~ ~
227 XVII | hölgyeket is hívott meg. Hiszen most már ő is nős volt.~Fanny
228 XVII | Ki fog őreá mosolyogni?~Most és mindig és örökké ott
229 XVIII | nagyon szerette volna, ha most egyszerre olyan hosszú keze
230 XVIII | asszony? Bárcsak más ülne most itt az ő helyén!~Fanny kezébe
231 XVIII | mintha ön édesatyám volna, s most nekem mint leányának, tanácsot
232 XVIII | volna ahhoz képest, amit most kért tőle.~Ő, a legalázatosabb,
233 XVIII | és ilyen őméltósága; és most ő mondjon bírálatot, úgyszólván
234 XVIII | esetnek tartaná azt, hogy most őt, amint ott ül, egyszerre
235 XVIII | fejezem nagyságod iránt. Most már kezdek rá emlékezni,
236 XVIII | megboldogult leányom áll mellettem, most már emlékezem jól; óh, nagysád!
237 XVIII | bizodalmába.~Pedig Fannyt most úgy tekinti, mintha tulajdon
238 XVIII | élénken beszél valakihez; most nyílik az ajtó.~És belép
239 XVIII | hibáztam, milyen gazdag volnék most, jó parti! (értsd: János
240 XVIII | a következő battéria már most egyenesen Flóra ellen lőn
241 XVIII | önzésből teszek mindent; férjem most főispánnak neveztetett ki **
242 XVIII | mille pardons, madame! Most jut eszembe, hogy ez a kegyed
243 XVIII | jókedvűen elnevette magát:~– Most már „Fanny” is van a nagyon
244 XVIII | hanyatt bukott bele.~János úr most igazán nem tudta, hogy engedelmet
245 XVIII | Megy már.~János úr még most is hajlong, és bókokat hány
246 XIX | legszigorúbb kritika alá esik, most kezdtek róla gondolkozni,
247 XIX | teljes labirintjába vezetni, most minden aggodalom nélkül
248 XIX | mintha János úr maga csak most kezdené felfogni, mit bír
249 XIX | kérdené azt Fannytól: „Ugye, most ezt és ezt kell tenni? Ma
250 XIX | gondolaton kacagniok, hogy ők most teljes elszántsággal és
251 XIX | gentleman. (Megint nonszensz.)~– Most jön gróf Sárosdy főispán.
252 XIX | valami üstökös csillagot.~Most jöttek a tekintetes és tiszteletes
253 XIX | foglalatosságát a magyar Helikon.~– Most jön a sor az eredeti fiúkra.~–
254 XIX | Fanny, lángra gyúlt arccal. Most értette át a tréfát, s elszégyenlé
255 XIX | kacagott szórakozottságán.~– Most szóljuk meg a hölgyeket.~–
256 XIX | gondolkodnánk. No, lesz most mindjárt csuklás az országban…1~
257 XIX | vigadtak afölött, hogy ők most hogy megszólták a világot.~ ~
258 XX | hogy erősebben nőjön, s most kopasz fejével rémíti a
259 XX | mely az inszurrekció óta most először tárult fel emberi
260 XX | azt, úgy hiszem, a még most élő nemzedék előtt nem szükség
261 XX | itt, azon a helyen, melyen most ül, minő iszonyú jelenet
262 XX | jelenet érte őt, és látta most maga mellett ülni a szép,
263 XX | harmadszor egy megyegyűlésen és most az agarásztársulat keresztelőjén,
264 XXI | gázoljanak.~S ki lett volna most is szebb, mint a mi két
265 XXI | szerelmes volt beléjük, most megőrülhet miattok!~Azonban
266 XXI | senki sem kényeskedett most, hiszen vadászok voltak
267 XXI | és gyönyörködik bennök. Most egy árokhoz érnek. Szentirmayné
268 XXI | amiről ábrándozott egykor, ha most ő – a névtelen ideál – mellette
269 XXI | Flóra pedig arra gondolt, ha most Rudolf csak egyszerre szemközt
270 XXI | és újra belészeretne.~Most egyszerre a rétre ért ki
271 XXI | és széles vizet. Jó volna most, ha ez a víz közte és az
272 XXI | Újra utána valamennyi.~Most Gergely gróf Armidája éri
273 XXI | hogy a róka elmaradt.~Ez most egyszerre jobbra fordul.~–
274 XXI | messze maradnak el mögötte.~Most áll még csak elő Matyi,
275 XXI | sokszor találkoztak itt-amott. Most mutassa meg hát, hogy ő
276 XXI | adna egy ilyen látványt? Most a róka egyszerre a legsebesebb
277 XXI | bravúrt mutasson nézőinek. Most meg azt követte el, hogy
278 XXI | megközelíteni, csak Rudolf ér vele.~Most a mén a keskeny gátra kapott
279 XXI | neki százszor több oka van most azt óhajtani, hogy bár meghalna
280 XXII | könnyű volna megőrülni.~Most már hidegen lehetett végiggondolni
281 XXII | életen. Mi volt ő, mivé lett most, és mi lesz belőle?~Ivadéka
282 XXII | támad!~Milyen boldog volna most, ha soha nem tanulta volna
283 XXII | hallgatott volna, és ülne most is otthon a csendes, nyugalmas
284 XXII | a jó öreg?~Kárpáthy csak most érzé, mennyire szereti az
285 XXII | látogatni.~– A látogatás sora most már önökön van, egy hónap
286 XXII | Egyébiránt nem tudja, hogy én most megyek, nem akartam egy
287 XXII | Szentirmayné üdvözöl, most távozott el.~Fanny nem szólt
288 XXII | jótékony célokra gondolok most. Óh, nekünk annyi kötelességünk
289 XXIII | látni és azután elfeledni.~Most ő Pesten lakik, pompás,
290 XXIII | szállást tart, renoméja most is a régi, s minthogy a
291 XXIII | szitkozódék az érkező –, most nem tudtam, hogy melyitek
292 XXIII | bele a mennykő!~– Ah, ez most a legdivatosabb neme az
293 XXIII | egyébről. Úgy látszik, hogy most Pest kezd lenni az elegáns
294 XXIII | ezentúl Pesten lakjék, s most azoknak a kedvéért mások
295 XXIII | Köszönöm az estélyeket, de most nem vagyok elég gazdag,
296 XXIII | meglehetős kelepcében vagy most.~– Amilyet csak képzelni
297 XXIV | látni így, és nem hallani. Most már nemcsak szereti, hanem
298 XXIV | elragadtatással. – Kinek adná most Erisz almáját a nyomorult
299 XXIV | elgondolta magában, hogy most Kecskerey az estve legalább
300 XXIV | távozónak. – Látod, még most is hajlandó vagy a rossz
301 XXIV | elaludni.~Az a gondolat, hogy ő most egy könnyeden kimondott
302 XXV | nejének, hogy hová.~Kárpáthyék most nagykunmadarasi kastélyukban
303 XXV | fülébe súgá gyöngéden:~– Még most sincs közöttünk vége a harcnak?~–
304 XXV | futni előle, amerre lát. Most, íme, szemközt állnak.~Az
305 XXV | jegyezni, hogy hová esett az.~– Most tekintse nagysád ezt a két
306 XXV | Ezek is boldog szeretők; de most tekintsen amoda távol, ott
307 XXV | lép.~Fanny nem halavány most, hanem lángtól égnek arcai,
308 XXV | elkomolyodott. Szíve elszorult. Csak most gondolt reá, hogy minő játékba
309 XXV | megindulva rebegé:~– Én Istenem!~Most már valóban érte mindent.~
310 XXV | megszilárdult hangon szólt:~– Most mit használ önnek tudni,
311 XXV | boldogtalanabb lettem, mert most már a gondolattól is meg
312 XXV | szilárd szóval mondta:~– Én most esküszöm önnek azon istenre,
313 XXVI | gentlemanekből, olyasmit, amit most kaszinónak nevezünk, s keresztülesve
314 XXVI | érdemes gentlemannek.~Éppen most is valami lesz a begyében,
315 XXVI | történt Abellinóval. Íme, most lép be! Most is az a dacos,
316 XXVI | Abellinóval. Íme, most lép be! Most is az a dacos, hetyke lépés,
317 XXVI | kocsizást.~Abellinónak még most sem jutott volna eszébe
318 XXVI | agyában.~– Ezer ördög! Ha te most igazat beszélsz!~Abellino
319 XXVII | egészen komoly volt, mintha most is tudná már, hogy a gyöngeség
320 XXVII | anyjához, azért elég lesz most az egyszerre a szeretgetés,
321 XXVII | nélkül állt meg e hír után. Most azon a helyen maradt állva,
322 XXVII | Szegény bűnös leányodnak. Most és mindenkoron. Ámen…~Azzal
323 XXVII | túlvilág halványsága dereng. Most már álmodhatik boldog szerelemről –
324 XXVIII| hánykódtak népes udvarán; most alig két-három ablakban
325 XXVIII| éltében-haltában úgy imádott, s kinek most már a föld alatt bevallhatta,
326 XXVIII| szívéhez éppen annyi joga van most, mint akárkinek a földön.~
327 XXVIII| egykor; tetézze e jóságát most azzal, hogy hagyjon itt
328 XXVIII| bámulva ismert rá az ifjúra. Most világlott át eszén, hogy
329 XXVIII| tette ki magát a halálnak.~Most érte mindent.~Megfogá a
330 XXVIII| szerettem e nőt, szeretem most is, és sohasem fogok mást
331 XXVIII| sohasem ismer senkit; még most is élne, és boldog volna.
332 XXVIII| hajtá, azt képzelé, hogy most az ő sima vállán nyugszik
333 XXVIII| embert a szívbeli érzés? Most már tudom, hogy nem öl meg,
334 XXVIII| tudom, hogy nem öl meg, most már megpróbálom, hogyan
335 XXVIII| miért nem akarta, hogy most ez ifjú szemeibe lásson.~–
336 XXIX | szélütést kaptam; úgy hiszem, most ez az utolsó lesz. Örömmel
337 XXIX | Azért küldtem hozzád, hogy most józan ésszel, nyugodt vérrel
338 XXIX | ama széken feledé sálját, most is ott van – amott az asztalon
339 XXIX | rajzolt – amott a zongora most is felnyitva, az ábrándmű
340 XXIX | nem felejtettem azt el. És most én mondom teneked! „Légy
341 XXIX | tért, és folytathatá:~– Most emlékezzünk meg arról, aki
342 XXIX | hozta magára veszedelmét. Most koldusbotra jut. Adóssága
343 XXIX | nálamnál jobbaknak.~…És most lelkemet Istennek, testemet
344 XXIX | imádkozzanak az új életért. És most menjünk fiamhoz.~Fiamhoz!
345 XXX | a kárpátfalvi udvar. De most a víg arcok helyett szomorúak
346 XXX | döngve csapódott be utána.~Most már örökre boldog!…~
347 XXXI | Kárpáthy temetését beszélik.~Most éppen a végrendeletet kíséri
348 XXXI | hogy nagy bolond volt. Most Abellinónak nem marad más,
349 XXXI | Hallottuk Kecskerey urat, most hallgassuk a kortyondi frátereket.~
350 XXXI | Kutyfalvinál vannak. Odakaptak most valamennyien.~Forog az örök
351 XXXI | okos szót váltani vele, s most halála után jut eszükbe
352 XXXI | be nem veszik.~*~Vessünk most egy pillantást a Boulevard
353 XXXI | ismerős seigneurök és lordok most is ott szólják a világot
354 XXXI | kikre semmi gondunk.~Éppen most lép be monsieur Griffard,
355 XXXI | fejében pénzzel tartották, most szép savanyú képeket csinálnak.~–
356 XXXI | papájára hallgattam volna, most ön már nagy legény lenne.~(
357 XXXI | azért mindig azt hiszi, hogy most is azon szeretetre méltó
358 XXXI | ellene nem állhatnak, s most is életre-halálra udvarol
359 XXXI | amíg benne tart; de azért ő most is úgy beszél, mint mikor
360 Vegszo| a legnagyobb boldogság.~Most már, ha a regényíró alakokat
|