Part

 1 IX  |        hiszem, míg nem látom – monda Livius, egy nyúlánk, sasorrú ifjú. –
 2 XII |           asztaloshoz.~Az egyik volt Livius; párbaji tekintély, kinek
 3 XII |       párbaji rendszabályok szerint. Livius emlékezett hasonló esetekre,
 4 XII |         meghajigálta vereshagymával.~Livius hivatalos hidegséggel vevé
 5 XII |          majd tudósítják önt – monda Livius, s azzal vevék kalapjaikat,
 6 XII | nemesemberhez illő szíve van – monda Livius Konrádhoz eltávozásuk közben.~–
 7 XII |          Sándortól, nehogy Konrád és Livius oly embereket adjanak neki
 8 XII |         Abellino, a termetes Konrád, Livius, egy seborvos és egy szolga. –
 9 XII |             a nyújtott elégtétellel.~Livius elismeré, hogy minden a
10 XVI |              tanúk, kettő Fennimoré: Livius és Kalácsi (az excellenciás
11 XXVI|            beszélhet felőle? – kérdé Livius, Rudolfhoz fordulva. – Mert
12 XXXI|              fogunk találni.~Itt van Livius, itt Konrád, a bohó Erdey