Part

 1 III  | lefolyt, de mégis, ha eszembe jut, hogy az a nép, amelyik
 2 III  |  routier, kinek erre is ideje jut, s vagy egy asztaloslegény,
 3 XI   |   imádj engemet!” És neki nem jut eszébe a felelet: „Távozzál,
 4 XII  |       csodálkozva, hogy kinek jut eszébe életéből ily apró
 5 XIII |     mint akinek rögtön eszébe jut a jövő nap öröme vagy terhe.
 6 XIV  |      összeg azon ember kezére jut, mennyi rosszat lesz hatalma
 7 XV   |     őszi alkonyat deres fénye jut.~Fanny irtózva várta, mit
 8 XVIII|   mille pardons, madame! Most jut eszembe, hogy ez a kegyed
 9 XVIII|       még ijedtében is eszibe jut a sziszegés, mint a macska,
10 XXI  |     örömétől. Fannynak eszébe jut e percben, amiről ábrándozott
11 XXIX | veszedelmét. Most koldusbotra jut. Adóssága több, mint amennyi
12 XXXI |      vele, s most halála után jut eszükbe rágalmazni.~Ez is