bold = Main text
Part grey = Comment text
1 I | az arcvonások és e szemek oly szokatlanul képesek meglepni
2 I | mintha önmagán bámulna el, oly mereven tud nézni; az egész
3 I | vonásaival, de melyek mind oly bizarr szegletekké vannak
4 I | szemöldök, az elhanyagolt bajusz oly visszataszító hatást okoznak
5 I | elsimítja a dúlt körvonalakat, oly ős patriarkális tekintetet
6 I | feláll fonni két lábra, oly ügyes, oly módos, mint akármely
7 I | fonni két lábra, oly ügyes, oly módos, mint akármely más
8 I | kurta kalap, körülbelől oly alakú, mint egy kis pléh
9 I | egy kis pléh casserole, oly keskeny karimával, hogy
10 I | s az egész elegáns világ oly kemény „r”-eket mondott,
11 I | est fort, ez erős! Hát itt oly patriarkális élet van, hogy
12 I | egyre-másra húzta a friss magyart, oly ügyesen megcifrázva, mint
13 I | ujjongás és kacaj összevissza oly pokoli charivarit szolgáltattak
14 I | őse érdemeivel szerzett, oly könnyű szerén nyakára hágott,
15 I | helyet foglalni, melyet oly jogosan bámulunk némely
16 II | nagy összegeket kölcsönözni oly ruinált tékozlóknak, akiket
17 II | tízholdas angolkertecske oly áron kelt, mint egy középszerű
18 II | faja volt a kalapoknak, oly széles karimája levén, hogy
19 II | hogy ezeknek az uraknak oly jó rendben hagyott gazdagságaik
20 II | nyakam?~– Azt nem vesszük oly szorosan. Az elsorolt tilalmak,
21 II | idegennek találandja. Ez nem oly irtóztató dolog.~– Majd
22 III | pelyhedzik; ha olykor megszólal, oly mély, dörgő hangot hallat,
23 III | előtt annyi ingerrel bír és oly veszedelmes. Mozdulataiban
24 III | háta mögött jövők tudjanak oly erősen sietni, mint ő.~Végre
25 III | férfia.”~Nem csoda, hogy oly elhagyatott a sír, az igazság
26 III | visszatekintve útjából.~– Én valami oly csüggetegséget érzek magamban –
27 III | legyünk hasznára, akkor nincs oly természeti vagy morális
28 III | nemes társaság, melybe csak oly tagoknak van beléphetése,
29 IV | levőket; azonban a jó fiú oly zavarodott lett, hogy mindent
30 IV | óráját kivonva zsebéből s oly közel tartva szeméhez, hogy
31 IV | én mellette ültem, s ő oly ügyesen hajtatott neki,
32 IV | közbeszólva –, ki néhány év előtt oly kitűnően fogadtatott Szentpétervárott,
33 IV | hazánk leánya.~– Az…~E szó oly hangon volt mondva, mintha
34 IV | napra, mely nevezetes napot oly nehéz volt elvárni a felizgatott
35 IV | volt ez a Mainvielle-né, ki oly erős mozgalomra adott okot
36 V | Már gyönge gyermekkorában oly tökéllyel játszott a hárfán,
37 V | velencei világ lelkesedése oly fokra nőtt a magyar művésznő
38 V | ágya mellett, s maga is oly halavány, miként az. Hosszú
39 V | kiknek nincsen egyéb dolguk, oly előkészületeket tesznek,
40 V | bizonyítani. Azért lépjen ön oly bátorsággal a közönség elé,
41 V | egyszerű, cifrázatlan szavak oly jólestek az üldözött művésznőnek.
42 V | Ah, igen, mert Semiramide oly szerepe volt Jozefine-nek,
43 VI | helyett. A taps irtózatos lőn. Oly művésznőnek, ki a közönség
44 VI | elégtételt lát abban, hogy akinek oly sok ideig tiszteletével
45 VI | kicserélték volna a közönséget, oly óriási általános taps zendült
46 VI | koszorú hullott elé, két oly nagy név jelkiáltása mellett,
47 VI | hogy egykori kedvencét oly könnyen felcserélte, kétszeresen
48 VI | csinálni, s éppen azért oly becses, mint ama nemes érc,
49 VII | feketeségével ragyog; ajkai oly parányiak, pirosak, teltek,
50 VII | a régi lord Byron, és ez oly magasan áll korának minden
51 VII | voltak a tűzoltó intézetek oly jól rendezve, mint most,
52 VII | másik háromemeletes, de mind oly ódon, romladozott, elfeketült
53 VII | keresztül, az utca néhol oly keskeny, hogy ha szekér
54 VII | sipkája ernyőjét –, de ki lesz oly merész, hogy ez égő háztetőre
55 VII | odalenn elcsendesültek, oly mély a várakozás, a bámulat.
56 VII | azon ifjú, kire ő életét oly könnyelműen rábízta, s ki
57 VII | könnyelműen rábízta, s ki azt oly erős lélekkel őrzé meg.~
58 VII | halavány arcán e pillanatban oly nyomasztó kifejezése ült
59 VII | kiálta fel Iván. – Ti oly könnyen beszéltek két nemesember
60 VII | szólt Abellino –, itt oly távol az életveszély, mint
61 VII | csak nem is beszélnek róla? Oly közel állt hozzá, kezét
62 VII | mellé, s az egész mégis oly összhangzó. Keblén hármas
63 VII | arca, mely a vész közepett oly hideg volt, oly bűbájos
64 VII | közepett oly hideg volt, oly bűbájos szelíden tekinte
65 VII | hogy sohasem unta magát oly mértékben, mint ekkor. Az
66 VII | kisasszony sohasem szavalt oly helytelenül, a claqueurök
67 VII | sohasem impertinenskedtek oly ügyetlenül, a páholyokban
68 VII | páholyokban sohasem viselte magát oly kacérul a fiatal nőnem,
69 VII | kellene mozgásba hoznia, oly fáradsággal tevé, s nagy
70 VII | szemei, finom ajkai valami oly harmonikus ártatlanság rajzát
71 VII | lennék nagysádtoknak, ha oly szerencsés volnék, hasonló
72 VII | őrizkedve, hogy beszéde sem oly magas ne legyen, hogy a
73 VII | közönséget zavarja, sem oly halk, hogy a páholyban levők
74 VII | meghatva, ellenkezőleg: oly megnyugtató valami érzést
75 VII | Flóra arcára visszatértek, oly hosszan, oly önfeledten
76 VII | visszatértek, oly hosszan, oly önfeledten nézte e szép,
77 VII | útitársuk legyek?~E kérdés oly meglepő, oly váratlan volt
78 VII | legyek?~E kérdés oly meglepő, oly váratlan volt mindenkire,
79 VII | hogy nem érti.~Pedig az oly egyszerű volt.~Rudolf pedig
80 VII | fásulat befolyása alatt írt, oly nevetségeseknek, oly szánalomra
81 VII | írt, oly nevetségeseknek, oly szánalomra méltóknak tartá
82 VII | ügyessége mellett máskor oly jól szokott neki sikerülni.~
83 VII | emlékében azon órát, melyben őt oly ragyogónak látta, s halvány
84 VIII | csizmája bojtos, sarkantyús; oly hegyesen szedegeti a lábait,
85 VIII | hol hátra hajlik, pedig oly szilárdul ül a lovon, mintha
86 VIII | és agarász a környéken, oly folyvást tud hazudni, mintha
87 VIII | levágatni; újdonatúj hintóját oly apróra faragtatni, mint
88 VIII | legtöbb nép jár a városban, oly kosztümben járni végig a
89 VIII | Horhi Miska; szükségképpen oly állapotban kellene lennünk,
90 VIII | uraságod és nemességed, addig oly úr vagy, mint a többi, minden
91 VIII | királyságért versenyezni, s ott oly derekasan viselte magát.~
92 VIII | az egész társasággal, s oly ismerős lett velök, mintha
93 VIII | rajta legkisebb örömet is, oly hidegvérrel nyúlt a pénzhez,
94 VIII | lovat, mely tulajdonságok oly tekintélyt szerzének számára,
95 VIII | Miska deli alakját, efelett oly fékezhetlen kacajban tört
96 IX | magyarul; fiak, leányok oly növeldékben képeztettek,
97 IX | nemzeti színpadát Kolozsvárott oly ünnepéllyel nyitá meg, mely
98 IX | legkomolyabb része bámulja, ki oly magasan, oly tisztán áll
99 IX | bámulja, ki oly magasan, oly tisztán áll nyilvános jellemében,
100 IX | egy sem élesebb, egy sincs oly maró méregbe mártva, mint
101 IX | mindennap találkozhatik oly helyen, hol az előle meg
102 IX | esett ki a viszony, s Béla oly dühös ellenzéki volt, hogy
103 IX | fogadott. Nappal a közönség oly kíváncsisággal és kedvvel
104 IX | jegyzőkönyvek felolvasását oly országos csend fogadja,
105 IX | férfi; még magyarul is tud; oly folyvást elbeszél, hogy
106 IX | szabadított ki.~– Ezért volt hát oly kedve Fanny erényeire fogadni.~–
107 X | volna neki, hogy Matild oly örvendetes haladást követett
108 X | akarja.~– És aztán nem is oly fényűzés ám az, amilyennek
109 X | Hazarohant. Szerencsére oly zajjal rombolt be a házba,
110 X | szándokú közeledése által oly félreértésekre adott okot.
111 X | ilyen imádónak, hogy ha oly tiszta szándokkal van iránta,
112 X | alatt Matild természetesen oly egészséges volt, mint a
113 X | dolgokat beszélnek a papával, s oly szerényen hajtják meg magukat
114 X | elhagyhatni, legyen szíves oly helyre jönni velem, hol
115 X | messze eltávozott tőlem, s oly életmódot folytat, mely
116 X | fellázasztá a kedélyeket; nem volt oly gonosz indulatú, incselkedő,
117 X | gyakorlandók, azok irányában oly minden udvariasságot mellőző
118 X | kiálta az asszesszor oly hangon, mintha azt hinné,
119 XI | az életfenntartás ösztöne oly lépésre kényszeríti őket,
120 XI | jelképe és a pénz az ördögé. Oly ritka eset-e, hogy az istent
121 XI | míg ő kézimunkája mellett oly boldog tudott lenni.~Teréz
122 XI | Teréz állapotja nem is volt oly elhagyatott; egy életbiztosító
123 XI | kényelmeiről gondoskodni oly modorban, hogy azt Teréz
124 XI | megbocsátani neki, hogy oly kinccsel bír, amivel ők
125 XI | volna, de hisz a virágok oly összhangzók egy lyánka kedélyével,
126 XI | hölgyet, ki e szent dallamokat oly szépen éneklendi, mint ő,
127 XI | azon hölgy éppoly tiszta, oly ártatlan marad, miként ő
128 XI | nincs közöttük, s lelke oly tiszta, mint azon gyermekeké,
129 XI | bocsátott; neveltetése pedig oly szigorú, hogy ha ma egyedül
130 XI | ő művésznő. Ő hangjában oly kincset bír, hogy ha az
131 XI | gondolat, hogy ő magában oly kincset bír, mely őt dicsőséges
132 XI | kézművessel sem beszélt többé oly szívesen; gyakran órákig
133 XI | engedékenységre; ily dolgokkal végre oly szűk sarokba szorítá a jámbor
134 XI | azon férfit, ki sorsáról oly titokteljesen gondoskodik,
135 XII | fizetve)~Hová tűnt el Fanny oly rögtön, oly nyomtalan, nagynénjével
136 XII | tűnt el Fanny oly rögtön, oly nyomtalan, nagynénjével
137 XII | Kétségbeesett keservében oly lépésre határozta el magát,
138 XII | a napon az egész háznál oly harapós kinézésű volt minden
139 XII | metszeni, ez minden vonásnál oly tisztán ismétlé: „Kárpáthy,
140 XII | polgárleányt, ki éppoly erényes, oly szép legyen, mint ő volt,
141 XII | legyen, mint ő volt, és oly szépen énekelje a „Stabat
142 XII | meg – felelt Sándor, ki oly hidegvérrel bírt, hogy még
143 XII | olvasott egymás alá írva, két oly nevet, melyek a legnagyob
144 XII | nehogy Konrád és Livius oly embereket adjanak neki segédül,
145 XII | szorongás nyomai sem látszanak; oly hidegen, oly nyugalommal
146 XII | látszanak; oly hidegen, oly nyugalommal viseli magát,
147 XII | tárgyakra hajlott át a beszéd, oly lelkesüléssel szólt hozzá,
148 XIII | hétre hazaszabadulhasson, oly jókedve támadt, hogy madarat
149 XIII | sinóros dolmányban.~Ez is oly ősz, mint ők; együtt nőttek
150 XIII | kétfelé van kenve; arcvonásai oly egyszerűek, hogy három húzással
151 XIII | gazdálkodnak; a tudomány oly méreg, amiből a sok meggyógyít,
152 XIII | szerepet viselhetett, s oly vállalatoknál, hol az áldozatot
153 XIII | mulattassa. És éppen azért őt is oly kiválólag szereti Jancsi
154 XIII | kesztyűkkel; ujjai pediglen oly tentásak, mintha nem is
155 XIII | a kétszázezer forintban, oly könnyülten sóhajta fel.
156 XIII | szerelmes ifjú nem várja oly vak hittel kedvesét, mint
157 XIII | amit tennie kellett volna, oly csekélynek látná!… „Csak
158 XIII | vesztit érzi az öreg, hogy oly kegyes indulatokra tért
159 XIII | Kárpáthy-család két utolsó férfitagja oly hosszas elszakadás után
160 XIV | Ezért sóhajtá a kézműves oly önkénytelen: „Másfél millió
161 XIV | hiúsítani e léha üldözést, oly menhelyet akarok neki adni,
162 XIV | elégültsége felől; de hisz ön oly korban vette őt gyámsága
163 XIV | ismer! S nincs a világnak oly bűvésze, aki őt ez ismerettől
164 XIV | nincs fiam, és te egészen oly fiú vagy, mint amilyet szeretnék,
165 XIV | megcsipkedé a leányka arcát, mely oly kemény volt, hogy alig foghatta
166 XIV | örömet, hanem magadnak; a fiú oly derék legény, hogy keresve
167 XIV | élő arc nem volt körüle, s oly jólesett azon megnyugodni.~
168 XIV | senki sem szeretheti őt oly igazán, oly igazán! mint
169 XIV | szeretheti őt oly igazán, oly igazán! mint ő tudná szeretni.
170 XIV | lenni; képzeld el, hogy oly állásban mennyi jót fogsz
171 XIV(2)| hívja a csillagászat az oly álló csillagokat, melyek
172 XV | férjhez készülése azonban oly titokban volt még tartva,
173 XV | ilynemű vásárlásoknál nem volt oly tisztult ízlése, mint megboldogult
174 XV | kényszeríték, s mindezt oly rövidséggel véghez is vivé,
175 XV | Hazugság, tettetés.~Emiatt oly hideg lehangoltság ült a
176 XV | Emellett Mayerné folyvást oly alázatosan viselte magát,
177 XV | átveszi az álom, s gyakran oly erős a képzelet, hogy nemcsak
178 XV | midőn reggel felébredünk, oly messze, messze látszanak
179 XV | csendesen kávéztak együtt, oly bizalmas suttogással váltak
180 XV | elzárkózni velem.~E szavak oly nyugodt, oly határozott
181 XV | velem.~E szavak oly nyugodt, oly határozott hangon voltak
182 XV | bizony húsz évvel megifjult. Oly kedve van, hogy madarat
183 XV | Kicserélték!~Nem találja helyét, oly kedve van; el van bűvölve,
184 XV | fejében.~A dolog pedig már oly bizonyos volt, hogy titkot
185 XV | kézszorítások. S mindez oly komolysággal történik, mintha
186 XV | melyet még akkor nem hoztak oly közel a vasutak Pozsonyhoz,
187 XV | az alvó ártatlanságé, de oly összhangzók ismét az arcok
188 XV | leány, kit ő szerelmével oly kitartón üldözött, nagybátyjához
189 XV | szívében született, s mely oly szikrázóvá tette mindazon
190 XVI | mintha összebeszéltek volna, oly közel rohant egymáshoz mindkét
191 XVI | Fennimor e felszólításra oly állásba tette magát, mintha
192 XVI | ellenfél mereven; egyiknek arca oly fehér, oly halott, szemei
193 XVI | egyiknek arca oly fehér, oly halott, szemei fénytelen
194 XVII | felelt rá semmit, s Fanny oly kínos helyzetben érzé már
195 XVII | mindazok, akikkel közlötte, oly közérdekűnek találtak, hogy
196 XVII | mi érdek van ebben. Éppen oly kevéssé, mint a többi indítványokban
197 XVII | intézményt, mely János urat oly hírnevessé tette, hogy rá
198 XVII | padlatú szobában lakott, azért oly helyes ízlése, oly finom
199 XVII | azért oly helyes ízlése, oly finom tapintata, ügyesen
200 XVII | barátai megjelentek nála, mind oly illedelmesen viselék magokat
201 XVII | nélküli tetszésében részesült.~Oly eszme, oly indítvány vala
202 XVII | tetszésében részesült.~Oly eszme, oly indítvány vala ez, mely
203 XVII | hogy az agarászat valami oly felületes tárgy, amihez
204 XVII | közmíveltség ezen ágazatát oly tökélyre fejlesztők, hogy
205 XVIII | a gavallérvilág szinte oly biztosan számít mindezekre;
206 XVIII | világba lépek.~E szavak oly érzékeny, oly szívből jövő
207 XVIII | E szavak oly érzékeny, oly szívből jövő hangon voltak
208 XVIII | nem is látni messze földön oly egymáshoz illő párt, mint
209 XVIII | kincs, a családi boldogság, oly mértékben jutott neki, hogy
210 XVIII | Alig tudott mit mondani, oly zavartnak, oly elfogódottnak
211 XVIII | mondani, oly zavartnak, oly elfogódottnak látszék, s
212 XVIII | egy egész társaságot képes oly jelesül elmulattatni, mintha
213 XVIII | Marion kisasszony valami oly mesterséges hangon, melyet
214 XVIII | Kárpáthy-családé), hogy oly bátrak valánk önt becses
215 XVIII | szeretetre méltó nő, mint az öné, oly kincs, aminőt ön sohasem
216 XVIII | Rudolf nélkül. Úgy hiszem, ez oly rendkívüli eset, aminőre
217 XVIII | megszegni lehetetlen. Akit oly mágnes vonz, mint őt, annak
218 XVIII | valóban el kell ismerni, hogy oly gyöngéd, mívelt, szeretetre
219 XVIII | önnek, kedves Flóra.~És ezt oly hangon mondá el, mintha
220 XVIII | varázsolá e nőt, ki különben oly méla, oly hallgatag volt.~–
221 XVIII | nőt, ki különben oly méla, oly hallgatag volt.~– Ne mondja
222 XVIII | szívre, mely megérti, egy oly őszinte, salaktalan lélekre,
223 XVIII | érzeményei közül.~– Tegye önt oly boldoggá az ég, mint amilyen
224 XVIII | örülök rajta, hogy önök oly egyszerre megszerették egymást;
225 XVIII | örömének eleven zajától. Oly hang ez, melyet rég nem
226 XIX | a háziasszony szerepét, oly szerepet, mely minden valaha
227 XIX | volt az, ki Flórát előtte oly lelkesülten magasztalá,
228 XIX | legkényelmetlenebbül érzi magát oly asszonyokkal szemben, akik
229 XIX | bohó, éppen azért, minthogy oly szeretetreméltó, nem lehet
230 XIX | elszégyenlé magát, hogy oly együgyű volt magától ki
231 XX | pártfogó egyesületek, én egy oly állati személyzet pártfogására
232 XX | köszönté a poharat, miáltal oly lelkesülést idézett elő,
233 XX | barátnéja örömét, az öröm oly ragadós. Holnap megérkezik
234 XX | annyit gondolkozott, s ki oly szelíden tekinte rá beszédes
235 XX | beszédes kék szemeivel, s oly csodás, oly édes hangon
236 XX | szemeivel, s oly csodás, oly édes hangon tudott beszélni
237 XXI | neje kértére lemondott egy oly kedvenc mulatságáról, melynek
238 XXI | a távolság fogyni kezd, oly gyorsan iramodott előre,
239 XXI | rohan a delnő alatt; arca oly halvány, és keble úgy hullámzik.
240 XXII | boldogságnak, melyről neki is oly ragyogó képzeletei voltak?
241 XXII | mit érhetne el? Ha akarna oly bűnös lenni, mint az úrrá
242 XXII | merénylet tőle, midőn amaz oly szép, oly jó és olyan eszes?
243 XXII | tőle, midőn amaz oly szép, oly jó és olyan eszes? Csupáncsak
244 XXII | mindegyikének annyival tartozik, kik oly részvéttel ültek ágya mellett,
245 XXII | ajkaihoz voná azt.~Kárpáthy oly boldognak érzé magát e percben.~
246 XXII | tehetni.~– Ne legyen ön oly engedékeny, mert ezáltal
247 XXIII | megfeledkeztünk volna róla; oly egyéniségeket, mint az övé,
248 XXIII | kiált Kecskerey úr erre oly éles hangon, hogy a pávián
249 XXIII | különös volna.~– Mi volna oly különös?~– Ez az öregúr
250 XXIV | elfogadható. Szerencsétlenségére oly egészséges volt, hogy nem
251 XXIV | férfinak házába, kit jobb volna oly messze kerülnie, hogy még
252 XXIV | Így Fannyra nézve nem volt oly kínszenvedés a Szentirmay-kastélyban
253 XXIV | s többé nem volt előtte oly képtelenség szívviszonyainak
254 XXIV | szokott fáradni sehova.~Fanny oly kellemetlen hatást érzett
255 XXIV | kétségbeejt. Kárpáthy barátom oly udvariatlan férj volna,
256 XXIV | okoskodott.~(– Miért volt oly nehéz lélegzete, midőn azt
257 XXIV | a leány kezébe, s ez azt oly modorban vágta arcához,
258 XXIV | Miatta lehetett még egyszer oly szép, mint volt, de gondolt
259 XXIV | nyugtalanít, hogy te Kárpáthynéval oly mély barátságban vagy.~–
260 XXIV | hiányzik.~– Óh, ne tartson oly együgyűnek engem. Én tudok
261 XXIV | haragszol rám, pedig én téged oly régen és oly nagyon szeretlek!”~
262 XXIV | pedig én téged oly régen és oly nagyon szeretlek!”~
263 XXV | semmi nyoma a neheztelésnek, oly hódító, oly bájoló volt,
264 XXV | neheztelésnek, oly hódító, oly bájoló volt, mint egyébkor,
265 XXV | gyöngédség és hízelgés, soha oly szenvedélyesen forrók nem
266 XXV | elbámult.~– Látod, nem vagyok oly könnyelmű, mint gondolod,
267 XXV | lakni, bár az koránsem volt oly kedvére való hely, mint
268 XXV | volna ottan, mely ágaival oly csendesen sitteg-suttog,
269 XXV | szokott, s már ez őnála oly múlhatlan szokás volt, hogy
270 XXV | szerelme. De istenem, ön oly halavány, valami baja van?~–
271 XXV | támadt, hogy János úr kétszer oly álmos volt, mint egyébkor,
272 XXV | e férfi, kit anélkül is oly őrülten imád, azt akarja,
273 XXV | a nőre, s ez vissza rá. Oly szép, oly bűvös-bájos szép
274 XXV | ez vissza rá. Oly szép, oly bűvös-bájos szép volt ez
275 XXVI | ezt az asszonyt.~Kecskerey oly hangosan, ahogy torkán kifért,
276 XXVII | küzdése, vérerei nem lüktetnek oly sebesen, keze nem oly forró
277 XXVII | lüktetnek oly sebesen, keze nem oly forró többé; lélegzetvétele
278 XXVIII| másikig.~A kárpátfalvi kastély oly búsan látszik mélázni az
279 XXVIII| volt eljegyezve, aki érte oly bátran, oly lovagi merészséggel
280 XXVIII| eljegyezve, aki érte oly bátran, oly lovagi merészséggel tette
281 XXVIII| gondolni sem tudta, miért oly nyájas, oly jó őhozzá e
282 XXVIII| tudta, miért oly nyájas, oly jó őhozzá e magas úr.~A
283 XXVIII| nevet… Mint a kísértethívás, oly csábítón ragyogott előtte
284 XXIX | jávorfát mellé, ne álljon ott oly magányosan; ha valaha kiszárad
285 XXIX | ötvenezer forintot hagyok oly célra, hogy annak jövedelméből
286 XXIX | szilárd hangon (minden szó oly visszhangosan zengett el
287 XXIX | őfölötte imádkozott, ami oly szép volt.~– Uram, uram –
288 XXIX | ugyanazon ifjak. Nekem oly szép volt ez ének mind.~–
289 XXIX | szavaknál az agg férfi arca oly magasztos, oly tiszteletre
290 XXIX | férfi arca oly magasztos, oly tiszteletre méltó kifejezést
291 XXIX | ronthatja meg gyermekem szívét. Oly kézbe akarom őt adni, ahol
292 XXIX | erénnyé válhatik benne, oly kézbe, mely őt vezetni fogja
293 XXIX | kezemet az ő védelmezésére, oly férfi kezébe, ki jobb atyja
294 XXIX | Rudolf bölcs belátása szerint oly köz hazai intézményekre
295 XXIX | öregek kezén; mindenikre oly komolyan tekinte, mintha
296 XXX | pillantása is őreá essék. Oly tiszteletre méltó volt ez
297 XXX | látta, azt állítá, hogy oly gyöngéden tudja e gyermeket
298 XXX | ugyanazon lelkész, kinek szavai oly vigasztalólag hangzottak
299 XXX | neje mellé. Az utolsó ének oly enyészetesen hangzott a
300 XXXI | látjuk, e percben senki sem oly nevetséges ember – mint
301 XXXI | Reményli, hogy Rudolf nem lesz oly kegyetlen, miszerint egy
302 XXXI | tízezer pengőt.~S Mayerné oly kegyes volt, hogy – nem
303 XXXI | akarta, hogy kezének írása oly háznál, mint Mayeréké, hányódjék,
304 XXXI | Flóra ilyenkor rendesen oly foglalkozásokat talált ki
305 XXXI | megyegyűlést játszva velük, oly komoly orcával mondta el
306 XXXI | egyszer hallott beszédet, és oly gyermeteg lelkesüléssel,
307 Vegszo| magyar nemzet ez időben oly szegény, oly míveltség nélküli
308 Vegszo| nemzet ez időben oly szegény, oly míveltség nélküli és oly
309 Vegszo| oly míveltség nélküli és oly erőfogyott volt, miként
|