Part
1 I | gyönyörű szép – agár. Tehát őt illeté az elsőbbség! S ezt
2 I | ami még feltűnőbbé teszi őt, ez azon különös körülmény,
3 I | megszólítás közben elmulasztá őt nagy uramnak címezni, annak
4 I | azt a merényt pedig, hogy őt „hallja kend”-nek szólítsa
5 I | dolga. Észrevette, hogy őt bosszantani akarják mulatságból,
6 I | divatok szerint öltözteté őt fel, amint jöttek a bécsi
7 I | hiszem, egészen ismerjük őt. Az akkori idők divatemberei
8 I | hogy éppen nem képzelhettem őt egy ily derék noble gentleman
9 I | volt ez, hogy így merték őt felbosszontani. Hah! Ha
10 II | A Mississippi-őrjöngés őt is magával sodorta örvényébe.
11 II | akkor úgy tisztelhetjük őt, mint élelmezési biztost
12 II | változott; kell tehát, hogy őt újra bemutassuk.~A calicot-szezonnak
13 II | ön csendesen – csillapítá őt a bankár. – Mindenki azt
14 II | pamlagon, s ezáltal kényszeríté őt egyenesen ülni.~– Önnek
15 II | bármennyire sajnálom is őt, alig hiszem, hogy tovább
16 II | közelében lakjam, képes volnék őt megszöktetni a világból.~–
17 IV | Saint-Michelt?~– Éppen őt; ott valami derék tábornokkal
18 IV | egy nap a Gaieté hallotta őt csaholni, másnap a Théâtre
19 IV | Philax úr után, fölvitték őt páholyaikba, caressírozták,
20 IV | harapná meg a kutyát, nem az őt; tehát azon ajánlatot tevém
21 IV | odaizent az igazgatóhoz, hogy őt bocsássa szabadságidejére,
22 IV | művészete keresményével őt évről évre táplálta, de
23 V | hőseire csillagokat raktak, őt a napsugárban fürösztötték,
24 V | felett, hogy apja nem félt őt a moszkvai úri világ előtt
25 V | év múlva újra hallották őt a moszkvai művészetimádók;
26 V | tartozott férjét követni, mert őt nem érte a tilalom súlya,
27 V | Ekkor visszakövetelte őt Párizs. Rendesen a külföld
28 V | vesszen cserébe a hír! Ha őt elvesztette volna, jöhetne
29 V | sima fehér kezét, s odavoná őt magához, halk suttogó hangon
30 V | elé, mint aki tudja, hogy őt szeretik. Megbocsásson ön
31 VI | királyné…~Sohasem hallották őt így énekelni! Hangja csengett,
32 VII | palotájába hajtatott be, hol őt a herceg mint vendéglős
33 VII | létére egy fiatal dandyt, ki őt valahogy rászedte, a Palais
34 VII | is szóljunk. S ki győzné őt minden percben leírni, hisz
35 VII | egy angol colonel volt, ki őt magával hozta Londonba;
36 VII | fővárosaiban híres ember, ki őt rendes törvényes feleségül
37 VII | Byront, s elválva Ulyssestől, őt tisztelé meg sokat vándorolt
38 VII | hízelgés, a léha kedvtelések őt nem mulattatják; őelőtte
39 VII | velök; de azok jól ismerték őt, s egy közülök rövid üdvözlettel
40 VII | az ifjú kezében van, ki őt csendesen bocsátja alá;
41 VII | ugrottak szolgálatára, hogy őt ülésébe segítsék.~A delnő
42 VII | ezer aranyat fog kapni, ki őt a tűz közé fogja követni,
43 VII | jelenvoltak bármelyikének őt, ahol találja, főbe lőni;
44 VII | rejtőzni? Nincs senki, aki őt ismerte volna, hogy még
45 VII | volt azon ifjú, és fogja-e őt újra látni.~A vén duenna
46 VII | fogadott gyilkosok, kik őt meg akarják ölni. De védi
47 VII | meg akarják ölni. De védi őt erdő, berek, sötétzöld lombok
48 VII | mögötte, s nem sértheti őt meg senki. Túlnan egy haloványsárga
49 VII | karjaival átfonva tartá őt fenn, s csak akkor tért
50 VII | hát isteni hatalom, mely őt meggátolja attól, hogy meghaljon
51 VII | kiégett, elfásult szívvel, aki őt valaha megtanítsa élni és
52 VII | emlékében azon órát, melyben őt oly ragyogónak látta, s
53 VIII | jókedvéből ki talál rúgni, azért őt testi büntetéssel illetni
54 VIII | felöltöztette pompás aranyos ruhába, őt ültette a négylovas díszhintóba,
55 VIII | kimotozzák a zsebeit, s ez őt legkevésbé sem szokta megzavarni.
56 VIII | nílusi ló, és sohasem látta őt senki holtrészegnek.~Ilyen
57 VIII | és ágaskodik.~Odaállítják őt is sorsot húzni, s azután
58 VIII | Az idegen legény hagyta őt beszélni békével, s csendesen,
59 VIII | sorba csókolja jókedvében az őt vezető hajdúkat.~De mikor
60 VIII | Miskától nem bírt megválni. Őt elvitte magával Pozsonyba.
61 IX | hogy barátai nem bátrak őt szeretni, ellenségei nem
62 IX | jár többé karonfogva vele; őt hevesebb szenvedély meredekebb
63 IX | a szívök, mint másoknak, őt kezdi a közvélemény több
64 IX | terén üldözhesse.~Nem vonzá őt a magyar országgyűlésre
65 IX | előle meg nem szökhetik, hol őt vérig szúrhatja, és azt
66 X | forinttal mibe kerül neki őt kisegíteni zavarából?~A
67 X | e cselekedeteit, sietett őt felkeresni sűrű könnyhullatások
68 X | művészi hajlamának, s engedé őt hivatását követni. Előbb
69 X | volt.~Mayer úr felköszönté őt anélkül, hogy pipáját kivenné
70 X | szájából.~Teréz leülteté őt. Végtelenül fagyosan bánt
71 X | eredetét, Teréz is sietni fog őt valami születésnapi ajándokkal
72 X | Hisz százan, ezeren látták őt azzal a bizonyos úrral bérkocsin,
73 X | rendelt, s visszaviteté őt a házhoz. Beszéljen a világ
74 X | elefánt a mamának is, ki őt nevettesse.~Mayer papa pedig
75 X | mindmegannyi tisztelőit?~Kisegíté őt a zavarból maga Teréz. Nyugodt,
76 X | adja át nekem. Én fel fogom őt nevelni tisztességesen,
77 X | azon fogok törekedni, hogy őt a jó erkölcsben megőrizhessem,
78 X | kikísérte nénjét, s míg őt maga előtt látta, az esze
79 X | kezde magához térni, hogy őt kiküszöbölte. A leányok,
80 X | miért? Hát nem nevelem-e én őt tisztességesen? Hát lehet-e
81 X | megtámadással fenyegeti, hogy őt még a hercegprímásnak is
82 X | kellett meghallania, hogy őt lenézik, csúfolják, átkozzák,
83 X | csúfolják, átkozzák, hogy őt szerelemkalmárnak nevezik,
84 X | elbúcsúztatná, elhurcolá őt magával Terézhez. A leány
85 XI | De ha a kísértő felviszi őt a magas hegyre, és megmutatja
86 XI | akkor lassankint odavivé őt Teréz, hogy a lélekváltozat
87 XI | gyermeket. Isten megjutalmazá őt háromévi lelki, testi fáradalmaiért,
88 XI | leányt – pedig az is szerette őt –, mert családjok hivatalbeli
89 XI | eljárjon a regens chorihoz, ki őt nagy szenvedéllyel tanította,
90 XI | asszonyság, Krammné kísérte őt rendesen a karnagy lakáig,
91 XI | hogy mikor és hol lehet őt látni. Ah! Ez több volt,
92 XI | hangzott ajkairól, mintha csak őt magát hallanám. Éppen a
93 XI | híres művésznő lesz, s ami őt mindeneknek fölé fogja emelni,
94 XI | lyánka felügyelői, hogy őt jól őrizzék. A fény a legnagyobb
95 XI | feltettem magamban, hogy őt megszabadítom az álnokok
96 XI | magában oly kincset bír, mely őt dicsőséges úton pályatársai
97 XI | unszolja, miszerint vigye el őt az ismeretlen jóltevőnőhöz,
98 XI | Ki lehet azon férfi, aki őt boldogítani akarja anélkül,
99 XI | tekintete sokszor felkereste őt álmaiban.~Midőn az utcán
100 XI | nemtője, ki nem akarja, hogy őt ismerje. Igen, igen, ez
101 XI | ismeri, s kérte, hogy védje őt saját maga ellen, mert érzi,
102 XI | midőn Krammné Fannyért ment, őt az énekmesterhez viendő,
103 XII | törülhető szívéből; nem ismeri őt, még csak nevét sem tudja,
104 XII | kerülé ki Teréz figyelmét. Őt látta! Ő van itt! Legelső
105 XII | bukás vagy botrány, ami őt éri, ér engemet is. Ha maga
106 XII | felvenni. Keresztül kell őt vinni a halál minden félelmein,
107 XII | hanem egy kissé meg akarták őt szeppenteni, hogy máskor
108 XII | vesztegettek arra, hogy őt bátorítsák.~Másnap korán
109 XII | kinyilatkoztatja, miszerint őt megsérteni sohasem volt
110 XII | visszautasítá.~Nem akarta őt megsérteni? Akarta, világosan,
111 XII | már csak azért is meg kell őt kínozni.~Konrád nagy sztentorral
112 XII | szakasztott léptekkel egész az őt illető sorompóig lépett,
113 XII | kihívólevélre a „saldirt”-ot.~Saját tanúi pedig előttemezték.~
114 XIII | Majd én is megköszöntöm őt – mormogá fogai közől. –
115 XIII | betanulván visszatérett, megtevé őt egyenesen jószágigazgatónak,
116 XIII | parádézik.~Most is arról látjuk őt leszállni a kastély kapujában
117 XIII | leüljön, hanem erővel kellett őt Pálnak lenyomni egy székre,
118 XIII | mulattassa. És éppen azért őt is oly kiválólag szereti
119 XIII | akármerre fordult, mindenütt őt vivátozták, pofozni sem
120 XIII | de Jancsi úr félrehajtá őt botjával.~– Ki innen, kecske,
121 XIII | örömétől. Ő boszontani vélte őt e hírrel.~– Hol van ő? Hol
122 XIII | tisztelem, csókolom, hozza el őt minden erővel, menjen, szaladjon
123 XIV | elképzelni, mi lelhette őt egyszerre.~Egy kedves embere
124 XIV | kérkedés ösztönzé csupán, hogy őt elcsábítsa, hanem a legmakacsabb
125 XIV | szerelmétől, s azután látni őt elhervadni, és mondhatni: „
126 XIV | rettentő nagy úr szerelmes, aki őt el is fogja venni.~Boltay
127 XIV | kezemet csókolja, hogy emeljem őt keblemre, s engedjem elkárhozni
128 XIV | volt, hogy ez az úr most őt birkózni hívja.~– Igenis,
129 XIV | el. Önnek méltó oka van őt szidalmazni, mert szerencsétlenséget
130 XIV | tombolni fog! Én meg akarom őt fosztani ettől az örömtől.~–
131 XIV | fog végighúzni, mert én őt a vérig, a szívig akarom
132 XIV | menhelyet akarok neki adni, ahol őt Abellino öcsém, bárha nyitott
133 XIV | hisz ön oly korban vette őt gyámsága alá, midőn a szív
134 XIV | világnak oly bűvésze, aki őt ez ismerettől többé megfoszthassa.
135 XIV | hogy nejévé esküszöl, és őt tisztelni fogod. Ha kívánod,
136 XIV | lássad, mint mikor te keresed őt fel. Hiszed-e, hogy az úri
137 XIV | Boltay mester kezét, otthagyá őt összevissza zavart gondolatai
138 XIV | mester szekerének, s lehúzva őt kocsijáról, vidám, nevető,
139 XIV | megismertetni.~A főúr ajánlata őt is leveré. Sokkal fényesebb
140 XIV | leányka két kezét, s odavoná őt maga elé.~– Neked kérőd
141 XIV | jobb, hívebb leányt, aki őt boldogítani tudná.~– És
142 XIV | szeret!~– Tudom. Ismerem őt. Becsültem mindig; derék
143 XIV | engem venni, hogy egy „jux”-ot csináljon vele a világban.
144 XIV | és a bohó vénemberét, kik őt nőül akarják venni.~És ilyen
145 XIV | nagyvilági hölgyek, kik őt mindennap láthatják, vele
146 XIV | láthatják, vele beszélhetnek, őt bámulhatják, tisztelhetik;
147 XIV | Nem, senki sem szeretheti őt oly igazán, oly igazán!
148 XIV | találkozni, előtte elpirulni, őt tekintettel kísérni mindenüvé,
149 XIV | találkozhatni azon emberrel ott, ki őt meggyalázni, társai nevetségévé
150 XV | legalább csak én láthatnám őt még egyszer – nem kívánom
151 XV | keresztül, elbújva láthassam őt előttem elmenni, hallhassam,
152 XV | személy, de majd kibékítem én őt magával.~– Óh, uram, nem
153 XV | Mayerné számára, mert átallta őt azon kétségbeesett külsővel
154 XV | galant ifjú urak nevetni, ha őt ilyen staffage-zsal meglátják!~
155 XV | leányaival, azok sem kergették őt el maguktól, nem is volt
156 XV | egyiknek sem jutott eszébe őt felemelni. – Végre is Boltay
157 XV | megtörténhetett volna, felemelte őt magához, melyet a kegyes
158 XV | hihesse, miszerint Teréz őt elidegenítni iparkodott
159 XV | ezentúl nemigen szabad már őt öregnek neveznünk, egy házasulandó
160 XV | meg kellett engedni, hogy őt összevissza ölelje. Rögtön,
161 XV | valóban szerelmessé tette őt bele; kénytelen volt Boltay
162 XV | mintha a negyedik tálból már őt nem illetné semmi.~Ez együgyű
163 XV | tekintve, ki nem szűnt meg őt magasztalni, szépnek, jónak,
164 XV | lovag bizonyára nőül veendi őt, hát csak mindig azt mondja
165 XV | lett az öreg nábob? Ismeri őt valaki? Ez a vidám, ugráló,
166 XV | volna elviselni.~Ismeri őt mindenki, aki magát nevezetességnek
167 XV | másik személy dolga. – S ha őt ezért valaki kerítőnek nevezi,
168 XV | nélkülözni. No, ez szép volna, ha őt skiccírozná!~Uccu! vissza
169 XV | érdeme, az ő fáradsága, hogy őt rábeszélte. Ah, minő keserű
170 XV | az alkalmat megragadni, őt becses vendégei elitjével
171 XV | delnők társaságába vezetve őt, fő cél levén ebben, hogy
172 XV | elvész az ember lelke, ha őt mosolyogni látja.~Így mosolygott
173 XV | mit mondani.~Fanny üdvözlé őt.~– Uram, örömmel fogadtam
174 XV | fejezé ki afölött, hogy őt ilyen jó egészségben tisztelheti.~
175 XV | sziszegés, elül, hátul, őt gúnyolja, őt neveti.~Sietett
176 XV | elül, hátul, őt gúnyolja, őt neveti.~Sietett a kártyázószobába.~
177 XV | valamennyi közül. Amint őt meglátták, rögtön félbeszakadt
178 XV | vér. Társainak dolgot ád őt visszatartani.~– Bocsássatok!
179 XV | szabadíthatva kezeit az őt fogva tartók karjaiból,
180 XVII | beszél. Ilyenkor tehát, mikor őt látták a bolt előtt hintajából
181 XVII | s ki ne ismerte volna őt, a leggazdagabb férfit s
182 XVII | bohót csinál magából, hogy őt megnevettesse, Kiss Miskát,
183 XVII | mérföldet nyargal lóháton, hogy őt láthassa, az öreg copfos
184 XVII | copfos jószágigazgatót, ki őt a gazdálkodás mindenféle
185 XVII | előkelő delnői? Érdemesítik-e őt arra, hogy magas köreikbe
186 XVII | hírnév is. Fogják-e ezek őt azon polcon elismerni, melyre
187 XVII | úgy, hogy az ne láthassa. Őt látta felkelni maga előtt,
188 XVII | ő ne tudná azt meg soha. Őt látta maga mellett futtatni
189 XVII | tudná meg, miért halt meg. Őt látta itt és ott és mindenütt,
190 XVIII | sem lesz könnyebb, mint őt elejteni, s egyszer megbuktatva
191 XVIII | sincs hozzá közel, mely őt megértené. János úr nagyon
192 XVIII | iránt tanúsítani, midőn őt e vidám társaságokban a
193 XVIII | esetnek tartaná azt, hogy most őt, amint ott ül, egyszerre
194 XVIII | mást ültessenek a helyébe, őt pedig eldugják egy hombál
195 XVIII | ékesenszólással kellene bírnom, hogy őt leírhassam hozzája méltón.
196 XVIII | És valójában így ismerik őt mindenütt. Méltóztassék
197 XVIII | emberiséggel. De meg is jutalmazá őt érte Isten, mert ami legfőbb
198 XVIII | Akit oly mágnes vonz, mint őt, annak igen sebesen kell
199 XVIII | ültessék bele Rudolfot, és őt szívénél fogva mindenütt
200 XVIII | igen előzékeny – sietett őt kimenteni Fanny –, de megvallom,
201 XVIII | mielőtt annak ideje lett volna őt meggátolni, ajkaihoz szorítá
202 XVIII | Fannyt e tettében, odaölelte őt magához, és arcát csókolta
203 XVIII | csókolta meg, és kényszeríté őt is arra. Olyan szép, olyan
204 XVIII | örömkönnyeket sír, hogy őt mosolyogni látja.~– Mondja
205 XVIII | vissza sem tekintve az őt kar-karban kísérő két ifjú
206 XVIII | két leánya volna, s hívnák őt atyámnak.~Az ősi termek
207 XIX | és kedvesebbnek képzelte őt e delnő nimbuszától körülsugározva.~
208 XIX | udvarolni, és te nem utasíthatod őt el, hanem ehelyett magasztald
209 XIX | hanem ehelyett magasztald őt országos erényeiért. – Ez
210 XIX | Ez mindig sakkban tartja őt; én próbáltam, és sikerült. –
211 XIX | tisztelet mindannyiszor kényteti őt országos renoméjának érzetére,
212 XIX | nem tudom, hogy ismerné-e őt valaki a világon. Semmiféle
213 XIX | Louis Karvay. Nem is lehet őt képzelni másképp, mint így,
214 XIX | megharagszik, és azt mondja, hogy őt megbántottad. Az asztalnál
215 XIX | nem volna utolsó vállalat őt szabadelvűbb eszmék számára
216 XIX | Tehát ő nincs sehol? Tehát őt nem fogja soha látni ez
217 XIX | Pozsonyban többször látta őt Kárpáthy Jánossal karöltve
218 XIX | csak Flóra nem vette észre őt, vagy azok közé számítá,
219 XIX | Legalább én legszebbnek tartom őt az egész világon, s nem
220 XIX | kívánod, hogy megnevezzem őt előtted? – kérdé tréfás
221 XIX | kell ölelni barátnéját, és őt megcsókolni; az ideál ismét
222 XIX | lemondott azon reményről, hogy őt valaha lássa, s iparkodott
223 XIX | sem beszélni előtte, mert őt a legcsekélyebb dolog is
224 XIX | borult barátnéja keblére, őt összeölelve, csókolva, és
225 XX | megint akadt valakire, aki őt óriásnak nézi. Gróf Erdey
226 XX | könyveket és hírlapokat írni, őt is pedig csak jelenlevő
227 XX | nézve e nemes barátnő, ki őt nimbuszával körülfogja,
228 XX | minő iszonyú jelenet érte őt, és látta most maga mellett
229 XX | mindenesetre kiválólag meg kell őt dicsérnünk, hogy annyi ivó
230 XXI | azt hiszi, hogy ez mármost őt feljogosítja iszonyúan kopogni,
231 XXI | sokszor el fog ájulni, mert őt minden rendkívül alterálni
232 XXI | Szerencsétlenségére Fanny őt félreérti, s mindazt, amit
233 XXI | Miskának kedve lett volna őt hátba ütni.~Az öreg ismét
234 XXI | sebes paripán, és látná őt vágtatva rohanni mindig
235 XXI | egyszerre szemközt jönne, és őt meglátná – és újra belészeretne.~
236 XXI | korbácsot ad lovának, hogy őt utolérje.~Az asszony hanyatt-homlok
237 XXII | nőszívet keresett, mely őt megértse, és egy férfiarcot,
238 XXII | meghal, túl nem bírta volna őt élni.~Minden órában tudósítani
239 XXII | férjénél, és kényszeríté magát őt boldogítani, örömmel elhalmozni.
240 XXIII | csatolva, hogy ilyenkor őt a hölgyek látogathatják.~
241 XXIII | Miskával számtalanszor engedi őt egyedül szomszéd falvakra
242 XXIV | kínszenvedést, hogy lássa őt dicsősége, fénye tetőpontján
243 XXIV | barátnéjának, figyelmeztetve őt, hogy egy hetet nála kell
244 XXIV | nyakára, hogy sohasem lehetett őt másként látni és hallani,
245 XXIV | közeledtét, mindenki ismerte őt nemes híréből, mindenki
246 XXIV | rá. Mégis jobb lett volna őt így nem látnia!~A menet
247 XXIV | Kárpáthyné a karzatról hallgatja őt. Ah, jobb lett volna őt
248 XXIV | őt. Ah, jobb lett volna őt nem látni így, és nem hallani.
249 XXIV | a szíve, midőn felé látá őt közeledni. Szentirmaynét
250 XXIV | délceg meghajtással hívta őt fel a táncra.~Óh, mi szép
251 XXIV | legyezőjével, egyik sem érdekelte őt ezek közül. (Ezeket mint
252 XXIV | nem tudom, azért-e, hogy őt lássák, vagy hogy Rudolf
253 XXIV | kívánom, hogy nőm kedveért őt rágalmazd, sőt elismerem,
254 XXIV | állhatta volna meg, hogy őt ölébe ne vonja, s egy forró,
255 XXIV | szegény nőt; ha ismernéd őt, azt mondanád, hogy nincs
256 XXIV | szíveddel ajándékoztad meg őt. Tenmagad előtt ez szívednek
257 XXIV | jellemtelen némberek, s hogy őt magát attól, hogy eladva,
258 XXIV | kezét kezemben tartom, addig őt a világ nem meri elítélni,
259 XXIV | téveteg lelke volt-e az, mely őt álmában fölkereste, hogy
260 XXIV | hogy vele beszéljen, hogy őt körüllengje, hogy elmondja
261 XXV | mintha örökké ott akarná őt tartani, a szép hölgy szelíden
262 XXV | voltál férjedre neheztelni, őt szívedtől, a legnagyobb
263 XXV | kívánságának engedett, ki őt arra kérte, hogy ott akar
264 XXV | félőrültté tevé, elfogadni őt egyedül, neje nélkül. Nyájasnak
265 XXV | Rudolf figyelmesen nézte őt, s különös fogalmai voltak
266 XXV | őrülten imád, azt akarja, hogy őt szeresse. Ha játék ez tőle,
267 XXVI | és delkisasszonyokat, kik őt szívesen látták.~Megérkezék
268 XXVI | Kecskerey barátunknak hívja őt, illő, hogy mi is úgy címezzük.~
269 XXVI | folytatá:~– Akárhányszor láttam őt vele ölelkezni, nyakába
270 XXVII | Csak addig élhetne még, míg őt beszélni hallja, hogy figyelhetne
271 XXVII | úr elragadtatással emelé őt ajkaihoz, s szúrós, tövises
272 XXVII | szeretgetés, s kivették őt János úr kezéből, visszavitték
273 XXVII | megkaphassa, sohasem teszi őt le kezéből!~Dél felé ismét
274 XXVII | hozzá az orvos, s kérte őt, hogy menjen át vele más
275 XXVII | tekintetétől, s gépileg követte őt a szomszéd terembe.~– Nos,
276 XXVII | nem hallott semmit, csak őt látta ott fekünni halványan,
277 XXVII | hogy ezáltal visszatartja őt a haláltól.~A haldokló nyögése
278 XXVII | hevesen, édesen szorítja őt lihegő keblére, összecsókolja
279 XXVII | tovább.~Az anya visszateszi őt Flóra keblére, s megszorítja
280 XXVII | föltámadásig… Senki sem fogja őt többé felkölteni…~
281 XXVIII| két öreg nem iparkodott őt visszatartani; hadd menjen,
282 XXVIII| szereté e hölgyet. Ön eljött őt megsiratni?~– Igen, uram.
283 XXVIII| nyugvó porában látogathatja őt meg újra.~És a kézműves
284 XXVIII| nélkül otthon.~Nem lehetett őt erőtetni, a férfi fájdalma
285 XXVIII| vígasztalják.~Elkísérte őt Rudolf lóháton az útféli
286 XXIX | várakozó Pál rögtön felvezette őt Kárpáthyhoz. A cselédség
287 XXIX | Rudolfra, s amint belépni látta őt, felkelt helyéből, és eléje
288 XXIX | ezen szobában hallottam őt legutoljára nevetni – ott
289 XXIX | innen, menjünk – sürgeté őt Rudolf. – Nekem fáj az,
290 XXIX | szót, amit mondott, láttam őt magam előtt mindenütt, ébren,
291 XXIX | jönnek. Érzem, hogy nem kell őt itt többé felkeresnem. Másutt,
292 XXIX | Másutt, másutt fogom én őt felkeresni, más szobában
293 XXIX | imádkozzanak, hogy tegye őt isten boldogabbá a túlvilágon,
294 XXIX | ítélőszéke előtt vádolom őt, hogy rossz ember, rossz
295 XXIX | szívét. Oly kézbe akarom őt adni, ahol minden jó indulat
296 XXIX | válhatik benne, oly kézbe, mely őt vezetni fogja a becsület
297 XXIX | mely ápolni, védni fogja őt, jobban, mint ha én a sírból
298 XXIX | volna én, s ha nem fogja is őt szerethetni jobban, mint
299 XXIX | mondanám ez órában, hogy őt szeretem. Olyan hideg vagyok
300 XXIX | való volna. János kivette őt, s karjára emelé. A gyermek
301 XXX | közől; mindenki sietett őt még egyszer látni, és mindenki
302 XXX | még akik életében látták őt így elváltozni.~Koporsóját
303 XXX | veszen.~Azután levitték őt ama csendes szobákba, mikben
304 XXXI | lett.~Flóra sohasem bocsátá őt többé vissza, s a jó polgárnőnek
305 XXXI | paradicsomból képes volna őt visszariasztani azon gondolat,
306 XXXI | vezetve kezén.~A gyermek őt tanulta nevezni anyjának,
307 XXXI | örömükben nevetnek, hogy őt láthatják.~Minden napra
|