Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
osztozunk 1
osztva 2
oszült 1
ot 307
óta 34
ótalmat 1
otet 2
Frequency    [«  »]
340 úgy
325 azon
309 oly
307 ot
296 neki
293 ne
286 magát
Jókai Mór
Egy magyar nábob

IntraText - Concordances

ot

    Part
1 I | gyönyörű szépagár. Tehát őt illeté az elsőbbség! S ezt 2 I | ami még feltűnőbbé teszi őt, ez azon különös körülmény, 3 I | megszólítás közben elmulasztá őt nagy uramnak címezni, annak 4 I | azt a merényt pedig, hogy őthallja kend”-nek szólítsa 5 I | dolga. Észrevette, hogy őt bosszantani akarják mulatságból, 6 I | divatok szerint öltözteté őt fel, amint jöttek a bécsi 7 I | hiszem, egészen ismerjük őt. Az akkori idők divatemberei 8 I | hogy éppen nem képzelhettem őt egy ily derék noble gentleman 9 I | volt ez, hogy így merték őt felbosszontani. Hah! Ha 10 II | A Mississippi-őrjöngés őt is magával sodorta örvényébe. 11 II | akkor úgy tisztelhetjük őt, mint élelmezési biztost 12 II | változott; kell tehát, hogy őt újra bemutassuk.~A calicot-szezonnak 13 II | ön csendesencsillapítá őt a bankár. – Mindenki azt 14 II | pamlagon, s ezáltal kényszeríté őt egyenesen ülni.~– Önnek 15 II | bármennyire sajnálom is őt, alig hiszem, hogy tovább 16 II | közelében lakjam, képes volnék őt megszöktetni a világból.~– 17 IV | Saint-Michelt?~– Éppen őt; ott valami derék tábornokkal 18 IV | egy nap a Gaieté hallotta őt csaholni, másnap a Théâtre 19 IV | Philax úr után, fölvitték őt páholyaikba, caressírozták, 20 IV | harapná meg a kutyát, nem az őt; tehát azon ajánlatot tevém 21 IV | odaizent az igazgatóhoz, hogy őt bocsássa szabadságidejére, 22 IV | művészete keresményével őt évről évre táplálta, de 23 V | hőseire csillagokat raktak, őt a napsugárban fürösztötték, 24 V | felett, hogy apja nem félt őt a moszkvai úri világ előtt 25 V | év múlva újra hallották őt a moszkvai művészetimádók; 26 V | tartozott férjét követni, mert őt nem érte a tilalom súlya, 27 V | Ekkor visszakövetelte őt Párizs. Rendesen a külföld 28 V | vesszen cserébe a hír! Ha őt elvesztette volna, jöhetne 29 V | sima fehér kezét, s odavoná őt magához, halk suttogó hangon 30 V | elé, mint aki tudja, hogy őt szeretik. Megbocsásson ön 31 VI | királyné…~Sohasem hallották őt így énekelni! Hangja csengett, 32 VII | palotájába hajtatott be, hol őt a herceg mint vendéglős 33 VII | létére egy fiatal dandyt, ki őt valahogy rászedte, a Palais 34 VII | is szóljunk. S ki győzné őt minden percben leírni, hisz 35 VII | egy angol colonel volt, ki őt magával hozta Londonba; 36 VII | fővárosaiban híres ember, ki őt rendes törvényes feleségül 37 VII | Byront, s elválva Ulyssestől, őt tisztelé meg sokat vándorolt 38 VII | hízelgés, a léha kedvtelések őt nem mulattatják; őelőtte 39 VII | velök; de azok jól ismerték őt, s egy közülök rövid üdvözlettel 40 VII | az ifjú kezében van, ki őt csendesen bocsátja alá; 41 VII | ugrottak szolgálatára, hogy őt ülésébe segítsék.~A delnő 42 VII | ezer aranyat fog kapni, ki őt a tűz közé fogja követni, 43 VII | jelenvoltak bármelyikének őt, ahol találja, főbe lőni; 44 VII | rejtőzni? Nincs senki, aki őt ismerte volna, hogy még 45 VII | volt azon ifjú, és fogja-e őt újra látni.~A vén duenna 46 VII | fogadott gyilkosok, kik őt meg akarják ölni. De védi 47 VII | meg akarják ölni. De védi őt erdő, berek, sötétzöld lombok 48 VII | mögötte, s nem sértheti őt meg senki. Túlnan egy haloványsárga 49 VII | karjaival átfonva tartá őt fenn, s csak akkor tért 50 VII | hát isteni hatalom, mely őt meggátolja attól, hogy meghaljon 51 VII | kiégett, elfásult szívvel, aki őt valaha megtanítsa élni és 52 VII | emlékében azon órát, melyben őt oly ragyogónak látta, s 53 VIII | jókedvéből ki talál rúgni, azért őt testi büntetéssel illetni 54 VIII | felöltöztette pompás aranyos ruhába, őt ültette a négylovas díszhintóba, 55 VIII | kimotozzák a zsebeit, s ez őt legkevésbé sem szokta megzavarni. 56 VIII | nílusi , és sohasem látta őt senki holtrészegnek.~Ilyen 57 VIII | és ágaskodik.~Odaállítják őt is sorsot húzni, s azután 58 VIII | Az idegen legény hagyta őt beszélni békével, s csendesen, 59 VIII | sorba csókolja jókedvében az őt vezető hajdúkat.~De mikor 60 VIII | Miskától nem bírt megválni. Őt elvitte magával Pozsonyba. 61 IX | hogy barátai nem bátrak őt szeretni, ellenségei nem 62 IX | jár többé karonfogva vele; őt hevesebb szenvedély meredekebb 63 IX | a szívök, mint másoknak, őt kezdi a közvélemény több 64 IX | terén üldözhesse.~Nem vonzá őt a magyar országgyűlésre 65 IX | előle meg nem szökhetik, hol őt vérig szúrhatja, és azt 66 X | forinttal mibe kerül neki őt kisegíteni zavarából?~A 67 X | e cselekedeteit, sietett őt felkeresni sűrű könnyhullatások 68 X | művészi hajlamának, s engedé őt hivatását követni. Előbb 69 X | volt.~Mayer úr felköszönté őt anélkül, hogy pipáját kivenné 70 X | szájából.~Teréz leülteté őt. Végtelenül fagyosan bánt 71 X | eredetét, Teréz is sietni fog őt valami születésnapi ajándokkal 72 X | Hisz százan, ezeren látták őt azzal a bizonyos úrral bérkocsin, 73 X | rendelt, s visszaviteté őt a házhoz. Beszéljen a világ 74 X | elefánt a mamának is, ki őt nevettesse.~Mayer papa pedig 75 X | mindmegannyi tisztelőit?~Kisegíté őt a zavarból maga Teréz. Nyugodt, 76 X | adja át nekem. Én fel fogom őt nevelni tisztességesen, 77 X | azon fogok törekedni, hogy őt a erkölcsben megőrizhessem, 78 X | kikísérte nénjét, s míg őt maga előtt látta, az esze 79 X | kezde magához térni, hogy őt kiküszöbölte. A leányok, 80 X | miért? Hát nem nevelem-e én őt tisztességesen? Hát lehet-e 81 X | megtámadással fenyegeti, hogy őt még a hercegprímásnak is 82 X | kellett meghallania, hogy őt lenézik, csúfolják, átkozzák, 83 X | csúfolják, átkozzák, hogy őt szerelemkalmárnak nevezik, 84 X | elbúcsúztatná, elhurcolá őt magával Terézhez. A leány 85 XI | De ha a kísértő felviszi őt a magas hegyre, és megmutatja 86 XI | akkor lassankint odavivé őt Teréz, hogy a lélekváltozat 87 XI | gyermeket. Isten megjutalmazá őt háromévi lelki, testi fáradalmaiért, 88 XI | leánytpedig az is szerette őt –, mert családjok hivatalbeli 89 XI | eljárjon a regens chorihoz, ki őt nagy szenvedéllyel tanította, 90 XI | asszonyság, Krammné kísérte őt rendesen a karnagy lakáig, 91 XI | hogy mikor és hol lehet őt látni. Ah! Ez több volt, 92 XI | hangzott ajkairól, mintha csak őt magát hallanám. Éppen a 93 XI | híres művésznő lesz, s ami őt mindeneknek fölé fogja emelni, 94 XI | lyánka felügyelői, hogy őt jól őrizzék. A fény a legnagyobb 95 XI | feltettem magamban, hogy őt megszabadítom az álnokok 96 XI | magában oly kincset bír, mely őt dicsőséges úton pályatársai 97 XI | unszolja, miszerint vigye el őt az ismeretlen jóltevőnőhöz, 98 XI | Ki lehet azon férfi, aki őt boldogítani akarja anélkül, 99 XI | tekintete sokszor felkereste őt álmaiban.~Midőn az utcán 100 XI | nemtője, ki nem akarja, hogy őt ismerje. Igen, igen, ez 101 XI | ismeri, s kérte, hogy védje őt saját maga ellen, mert érzi, 102 XI | midőn Krammné Fannyért ment, őt az énekmesterhez viendő, 103 XII | törülhető szívéből; nem ismeri őt, még csak nevét sem tudja, 104 XII | kerülé ki Teréz figyelmét. Őt látta! Ő van itt! Legelső 105 XII | bukás vagy botrány, ami őt éri, ér engemet is. Ha maga 106 XII | felvenni. Keresztül kell őt vinni a halál minden félelmein, 107 XII | hanem egy kissé meg akarták őt szeppenteni, hogy máskor 108 XII | vesztegettek arra, hogy őt bátorítsák.~Másnap korán 109 XII | kinyilatkoztatja, miszerint őt megsérteni sohasem volt 110 XII | visszautasítá.~Nem akarta őt megsérteni? Akarta, világosan, 111 XII | már csak azért is meg kell őt kínozni.~Konrád nagy sztentorral 112 XII | szakasztott léptekkel egész az őt illető sorompóig lépett, 113 XII | kihívólevélre asaldirt”-ot.~Saját tanúi pedig előttemezték.~ 114 XIII | Majd én is megköszöntöm őtmormogá fogai közől. – 115 XIII | betanulván visszatérett, megtevé őt egyenesen jószágigazgatónak, 116 XIII | parádézik.~Most is arról látjuk őt leszállni a kastély kapujában 117 XIII | leüljön, hanem erővel kellett őt Pálnak lenyomni egy székre, 118 XIII | mulattassa. És éppen azért őt is oly kiválólag szereti 119 XIII | akármerre fordult, mindenütt őt vivátozták, pofozni sem 120 XIII | de Jancsi úr félrehajtá őt botjával.~– Ki innen, kecske, 121 XIII | örömétől. Ő boszontani vélte őt e hírrel.~– Hol van ő? Hol 122 XIII | tisztelem, csókolom, hozza el őt minden erővel, menjen, szaladjon 123 XIV | elképzelni, mi lelhette őt egyszerre.~Egy kedves embere 124 XIV | kérkedés ösztönzé csupán, hogy őt elcsábítsa, hanem a legmakacsabb 125 XIV | szerelmétől, s azután látni őt elhervadni, és mondhatni: „ 126 XIV | rettentő nagy úr szerelmes, aki őt el is fogja venni.~Boltay 127 XIV | kezemet csókolja, hogy emeljem őt keblemre, s engedjem elkárhozni 128 XIV | volt, hogy ez az úr most őt birkózni hívja.~– Igenis, 129 XIV | el. Önnek méltó oka van őt szidalmazni, mert szerencsétlenséget 130 XIV | tombolni fog! Én meg akarom őt fosztani ettől az örömtől.~– 131 XIV | fog végighúzni, mert én őt a vérig, a szívig akarom 132 XIV | menhelyet akarok neki adni, ahol őt Abellino öcsém, bárha nyitott 133 XIV | hisz ön oly korban vette őt gyámsága alá, midőn a szív 134 XIV | világnak oly bűvésze, aki őt ez ismerettől többé megfoszthassa. 135 XIV | hogy nejévé esküszöl, és őt tisztelni fogod. Ha kívánod, 136 XIV | lássad, mint mikor te keresed őt fel. Hiszed-e, hogy az úri 137 XIV | Boltay mester kezét, otthagyá őt összevissza zavart gondolatai 138 XIV | mester szekerének, s lehúzva őt kocsijáról, vidám, nevető, 139 XIV | megismertetni.~A főúr ajánlata őt is leveré. Sokkal fényesebb 140 XIV | leányka két kezét, s odavoná őt maga elé.~– Neked kérőd 141 XIV | jobb, hívebb leányt, aki őt boldogítani tudná.~– És 142 XIV | szeret!~– Tudom. Ismerem őt. Becsültem mindig; derék 143 XIV | engem venni, hogy egy „jux”-ot csináljon vele a világban. 144 XIV | és a bohó vénemberét, kik őt nőül akarják venni.~És ilyen 145 XIV | nagyvilági hölgyek, kik őt mindennap láthatják, vele 146 XIV | láthatják, vele beszélhetnek, őt bámulhatják, tisztelhetik; 147 XIV | Nem, senki sem szeretheti őt oly igazán, oly igazán! 148 XIV | találkozni, előtte elpirulni, őt tekintettel kísérni mindenüvé, 149 XIV | találkozhatni azon emberrel ott, ki őt meggyalázni, társai nevetségévé 150 XV | legalább csak én láthatnám őt még egyszernem kívánom 151 XV | keresztül, elbújva láthassam őt előttem elmenni, hallhassam, 152 XV | személy, de majd kibékítem én őt magával.~– Óh, uram, nem 153 XV | Mayerné számára, mert átallta őt azon kétségbeesett külsővel 154 XV | galant ifjú urak nevetni, ha őt ilyen staffage-zsal meglátják!~ 155 XV | leányaival, azok sem kergették őt el maguktól, nem is volt 156 XV | egyiknek sem jutott eszébe őt felemelni. – Végre is Boltay 157 XV | megtörténhetett volna, felemelte őt magához, melyet a kegyes 158 XV | hihesse, miszerint Teréz őt elidegenítni iparkodott 159 XV | ezentúl nemigen szabad már őt öregnek neveznünk, egy házasulandó 160 XV | meg kellett engedni, hogy őt összevissza ölelje. Rögtön, 161 XV | valóban szerelmessé tette őt bele; kénytelen volt Boltay 162 XV | mintha a negyedik tálból már őt nem illetné semmi.~Ez együgyű 163 XV | tekintve, ki nem szűnt meg őt magasztalni, szépnek, jónak, 164 XV | lovag bizonyára nőül veendi őt, hát csak mindig azt mondja 165 XV | lett az öreg nábob? Ismeri őt valaki? Ez a vidám, ugráló, 166 XV | volna elviselni.~Ismeri őt mindenki, aki magát nevezetességnek 167 XV | másik személy dolga. – S ha őt ezért valaki kerítőnek nevezi, 168 XV | nélkülözni. No, ez szép volna, ha őt skiccírozná!~Uccu! vissza 169 XV | érdeme, az ő fáradsága, hogy őt rábeszélte. Ah, minő keserű 170 XV | az alkalmat megragadni, őt becses vendégei elitjével 171 XV | delnők társaságába vezetve őt, cél levén ebben, hogy 172 XV | elvész az ember lelke, ha őt mosolyogni látja.~Így mosolygott 173 XV | mit mondani.~Fanny üdvözlé őt.~– Uram, örömmel fogadtam 174 XV | fejezé ki afölött, hogy őt ilyen egészségben tisztelheti.~ 175 XV | sziszegés, elül, hátul, őt gúnyolja, őt neveti.~Sietett 176 XV | elül, hátul, őt gúnyolja, őt neveti.~Sietett a kártyázószobába.~ 177 XV | valamennyi közül. Amint őt meglátták, rögtön félbeszakadt 178 XV | vér. Társainak dolgot ád őt visszatartani.~– Bocsássatok! 179 XV | szabadíthatva kezeit az őt fogva tartók karjaiból, 180 XVII | beszél. Ilyenkor tehát, mikor őt látták a bolt előtt hintajából 181 XVII | s ki ne ismerte volna őt, a leggazdagabb férfit s 182 XVII | bohót csinál magából, hogy őt megnevettesse, Kiss Miskát, 183 XVII | mérföldet nyargal lóháton, hogy őt láthassa, az öreg copfos 184 XVII | copfos jószágigazgatót, ki őt a gazdálkodás mindenféle 185 XVII | előkelő delnői? Érdemesítik-e őt arra, hogy magas köreikbe 186 XVII | hírnév is. Fogják-e ezek őt azon polcon elismerni, melyre 187 XVII | úgy, hogy az ne láthassa. Őt látta felkelni maga előtt, 188 XVII | ő ne tudná azt meg soha. Őt látta maga mellett futtatni 189 XVII | tudná meg, miért halt meg. Őt látta itt és ott és mindenütt, 190 XVIII | sem lesz könnyebb, mint őt elejteni, s egyszer megbuktatva 191 XVIII | sincs hozzá közel, mely őt megértené. János úr nagyon 192 XVIII | iránt tanúsítani, midőn őt e vidám társaságokban a 193 XVIII | esetnek tartaná azt, hogy most őt, amint ott ül, egyszerre 194 XVIII | mást ültessenek a helyébe, őt pedig eldugják egy hombál 195 XVIII | ékesenszólással kellene bírnom, hogy őt leírhassam hozzája méltón. 196 XVIII | És valójában így ismerik őt mindenütt. Méltóztassék 197 XVIII | emberiséggel. De meg is jutalmazá őt érte Isten, mert ami legfőbb 198 XVIII | Akit oly mágnes vonz, mint őt, annak igen sebesen kell 199 XVIII | ültessék bele Rudolfot, és őt szívénél fogva mindenütt 200 XVIII | igen előzékenysietett őt kimenteni Fanny –, de megvallom, 201 XVIII | mielőtt annak ideje lett volna őt meggátolni, ajkaihoz szorítá 202 XVIII | Fannyt e tettében, odaölelte őt magához, és arcát csókolta 203 XVIII | csókolta meg, és kényszeríté őt is arra. Olyan szép, olyan 204 XVIII | örömkönnyeket sír, hogy őt mosolyogni látja.~– Mondja 205 XVIII | vissza sem tekintve az őt kar-karban kísérő két ifjú 206 XVIII | két leánya volna, s hívnák őt atyámnak.~Az ősi termek 207 XIX | és kedvesebbnek képzelte őt e delnő nimbuszától körülsugározva.~ 208 XIX | udvarolni, és te nem utasíthatod őt el, hanem ehelyett magasztald 209 XIX | hanem ehelyett magasztald őt országos erényeiért. – Ez 210 XIX | Ez mindig sakkban tartja őt; én próbáltam, és sikerült. – 211 XIX | tisztelet mindannyiszor kényteti őt országos renoméjának érzetére, 212 XIX | nem tudom, hogy ismerné-e őt valaki a világon. Semmiféle 213 XIX | Louis Karvay. Nem is lehet őt képzelni másképp, mint így, 214 XIX | megharagszik, és azt mondja, hogy őt megbántottad. Az asztalnál 215 XIX | nem volna utolsó vállalat őt szabadelvűbb eszmék számára 216 XIX | Tehát ő nincs sehol? Tehát őt nem fogja soha látni ez 217 XIX | Pozsonyban többször látta őt Kárpáthy Jánossal karöltve 218 XIX | csak Flóra nem vette észre őt, vagy azok közé számítá, 219 XIX | Legalább én legszebbnek tartom őt az egész világon, s nem 220 XIX | kívánod, hogy megnevezzem őt előtted? – kérdé tréfás 221 XIX | kell ölelni barátnéját, és őt megcsókolni; az ideál ismét 222 XIX | lemondott azon reményről, hogy őt valaha lássa, s iparkodott 223 XIX | sem beszélni előtte, mert őt a legcsekélyebb dolog is 224 XIX | borult barátnéja keblére, őt összeölelve, csókolva, és 225 XX | megint akadt valakire, aki őt óriásnak nézi. Gróf Erdey 226 XX | könyveket és hírlapokat írni, őt is pedig csak jelenlevő 227 XX | nézve e nemes barátnő, ki őt nimbuszával körülfogja, 228 XX | minő iszonyú jelenet érte őt, és látta most maga mellett 229 XX | mindenesetre kiválólag meg kell őt dicsérnünk, hogy annyi ivó 230 XXI | azt hiszi, hogy ez mármost őt feljogosítja iszonyúan kopogni, 231 XXI | sokszor el fog ájulni, mert őt minden rendkívül alterálni 232 XXI | Szerencsétlenségére Fanny őt félreérti, s mindazt, amit 233 XXI | Miskának kedve lett volna őt hátba ütni.~Az öreg ismét 234 XXI | sebes paripán, és látná őt vágtatva rohanni mindig 235 XXI | egyszerre szemközt jönne, és őt meglátná – és újra belészeretne.~ 236 XXI | korbácsot ad lovának, hogy őt utolérje.~Az asszony hanyatt-homlok 237 XXII | nőszívet keresett, mely őt megértse, és egy férfiarcot, 238 XXII | meghal, túl nem bírta volna őt élni.~Minden órában tudósítani 239 XXII | férjénél, és kényszeríté magát őt boldogítani, örömmel elhalmozni. 240 XXIII | csatolva, hogy ilyenkor őt a hölgyek látogathatják.~ 241 XXIII | Miskával számtalanszor engedi őt egyedül szomszéd falvakra 242 XXIV | kínszenvedést, hogy lássa őt dicsősége, fénye tetőpontján 243 XXIV | barátnéjának, figyelmeztetve őt, hogy egy hetet nála kell 244 XXIV | nyakára, hogy sohasem lehetett őt másként látni és hallani, 245 XXIV | közeledtét, mindenki ismerte őt nemes híréből, mindenki 246 XXIV | . Mégis jobb lett volna őt így nem látnia!~A menet 247 XXIV | Kárpáthyné a karzatról hallgatja őt. Ah, jobb lett volna őt 248 XXIV | őt. Ah, jobb lett volna őt nem látni így, és nem hallani. 249 XXIV | a szíve, midőn felé látá őt közeledni. Szentirmaynét 250 XXIV | délceg meghajtással hívta őt fel a táncra.~Óh, mi szép 251 XXIV | legyezőjével, egyik sem érdekelte őt ezek közül. (Ezeket mint 252 XXIV | nem tudom, azért-e, hogy őt lássák, vagy hogy Rudolf 253 XXIV | kívánom, hogy nőm kedveért őt rágalmazd, sőt elismerem, 254 XXIV | állhatta volna meg, hogy őt ölébe ne vonja, s egy forró, 255 XXIV | szegény nőt; ha ismernéd őt, azt mondanád, hogy nincs 256 XXIV | szíveddel ajándékoztad meg őt. Tenmagad előtt ez szívednek 257 XXIV | jellemtelen némberek, s hogy őt magát attól, hogy eladva, 258 XXIV | kezét kezemben tartom, addig őt a világ nem meri elítélni, 259 XXIV | téveteg lelke volt-e az, mely őt álmában fölkereste, hogy 260 XXIV | hogy vele beszéljen, hogy őt körüllengje, hogy elmondja 261 XXV | mintha örökké ott akarná őt tartani, a szép hölgy szelíden 262 XXV | voltál férjedre neheztelni, őt szívedtől, a legnagyobb 263 XXV | kívánságának engedett, ki őt arra kérte, hogy ott akar 264 XXV | félőrültté tevé, elfogadni őt egyedül, neje nélkül. Nyájasnak 265 XXV | Rudolf figyelmesen nézte őt, s különös fogalmai voltak 266 XXV | őrülten imád, azt akarja, hogy őt szeresse. Ha játék ez tőle, 267 XXVI | és delkisasszonyokat, kik őt szívesen látták.~Megérkezék 268 XXVI | Kecskerey barátunknak hívja őt, illő, hogy mi is úgy címezzük.~ 269 XXVI | folytatá:~– Akárhányszor láttam őt vele ölelkezni, nyakába 270 XXVII | Csak addig élhetne még, míg őt beszélni hallja, hogy figyelhetne 271 XXVII | úr elragadtatással emelé őt ajkaihoz, s szúrós, tövises 272 XXVII | szeretgetés, s kivették őt János úr kezéből, visszavitték 273 XXVII | megkaphassa, sohasem teszi őt le kezéből!~Dél felé ismét 274 XXVII | hozzá az orvos, s kérte őt, hogy menjen át vele más 275 XXVII | tekintetétől, s gépileg követte őt a szomszéd terembe.~– Nos, 276 XXVII | nem hallott semmit, csak őt látta ott fekünni halványan, 277 XXVII | hogy ezáltal visszatartja őt a haláltól.~A haldokló nyögése 278 XXVII | hevesen, édesen szorítja őt lihegő keblére, összecsókolja 279 XXVII | tovább.~Az anya visszateszi őt Flóra keblére, s megszorítja 280 XXVII | föltámadásig… Senki sem fogja őt többé felkölteni…~ 281 XXVIII| két öreg nem iparkodott őt visszatartani; hadd menjen, 282 XXVIII| szereté e hölgyet. Ön eljött őt megsiratni?~– Igen, uram. 283 XXVIII| nyugvó porában látogathatja őt meg újra.~És a kézműves 284 XXVIII| nélkül otthon.~Nem lehetett őt erőtetni, a férfi fájdalma 285 XXVIII| vígasztalják.~Elkísérte őt Rudolf lóháton az útféli 286 XXIX | várakozó Pál rögtön felvezette őt Kárpáthyhoz. A cselédség 287 XXIX | Rudolfra, s amint belépni látta őt, felkelt helyéből, és eléje 288 XXIX | ezen szobában hallottam őt legutoljára nevetniott 289 XXIX | innen, menjünk – sürgeté őt Rudolf. – Nekem fáj az, 290 XXIX | szót, amit mondott, láttam őt magam előtt mindenütt, ébren, 291 XXIX | jönnek. Érzem, hogy nem kell őt itt többé felkeresnem. Másutt, 292 XXIX | Másutt, másutt fogom én őt felkeresni, más szobában 293 XXIX | imádkozzanak, hogy tegye őt isten boldogabbá a túlvilágon, 294 XXIX | ítélőszéke előtt vádolom őt, hogy rossz ember, rossz 295 XXIX | szívét. Oly kézbe akarom őt adni, ahol minden indulat 296 XXIX | válhatik benne, oly kézbe, mely őt vezetni fogja a becsület 297 XXIX | mely ápolni, védni fogja őt, jobban, mint ha én a sírból 298 XXIX | volna én, s ha nem fogja is őt szerethetni jobban, mint 299 XXIX | mondanám ez órában, hogy őt szeretem. Olyan hideg vagyok 300 XXIX | való volna. János kivette őt, s karjára emelé. A gyermek 301 XXX | közől; mindenki sietett őt még egyszer látni, és mindenki 302 XXX | még akik életében látták őt így elváltozni.~Koporsóját 303 XXX | veszen.~Azután levitték őt ama csendes szobákba, mikben 304 XXXI | lett.~Flóra sohasem bocsátá őt többé vissza, s a polgárnőnek 305 XXXI | paradicsomból képes volna őt visszariasztani azon gondolat, 306 XXXI | vezetve kezén.~A gyermek őt tanulta nevezni anyjának, 307 XXXI | örömükben nevetnek, hogy őt láthatják.~Minden napra


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License