100-allok | allom-azokr | azokt-besze | beszo-buv | buves-csont | csopo-egyen | egyer-eljon | eljos-elval | elvan-erzel | erzem-felcs | felde-ferje | ferjh-fuggo | ful-gyong | gyony-harap | haras-hitel | hitem-imado | imads-jelen | jeles-kedve | kedvr-kiall | kialt-kitun | kituz-komaz | komed-leere | leesh-leulo | leult-mazur | mecen-megle | meglo-menne | mennu-nabob | nadas-nyere | nyerg-ossze | osszh-papir | papja-proba | proce-robot | rogto-sorsa | sorsb-szeme | szemf-szolg | szolh-tarsz | tarta-tiszt | titan-uletn | ulhes-valto | vando-vidam | videk-zokog | zolta-zuzta
bold = Main text
Part grey = Comment text
1 XX | írva, mintha legalábbis 100-at előlegezni akarna e küldeményből,
2 XX | Ott találkozunk, Rudolf. 1000.”~Ez az ezer azt jelenti,
3 II | pénzembereinek.~Griffard úr még 1780-ban pástétomsütő volt valamelyik
4 I | hazánkfiával megtörtént, ki 1790-től 1820-ig minden fázisán
5 X | Kettő a lyányok közül már 1818-ban nagy volt; a redoute-ok
6 I | megtörtént, ki 1790-től 1820-ig minden fázisán keresztülment
7 XIII | pápaszem nélkül olvasott.~… „Az 1824–25-ik esztendőben valának
8 VIII | ott virágzik szépen.~Az 1825-iki országgyűlés némi szakadást
9 Vegszo | miben haltak meg.~~Pesten, 1858. március 3-án.~Jókai Mór~ ~
10 XIII | nélkül olvasott.~… „Az 1824–25-ik esztendőben valának a
11 XVII | egész évi jövedelmét, ami 60 ezer forint, áldozatul hozni,
12 VIII | hatévi pünkösdi királysága 72 akó borba került a községnek,
13 VII | laitière” szerzője; 5-től 8-ig lord Burlington, ki a
14 VII | a vadászt földhöz verte, 9-től 10-ig Debry komornyikja,
15 XX | keblébe, mintha a többi 900-at még későbbre kívánná
16 VII | munkához fogott, és mind abbahagyta.~Egyszer ismét hallatszik
17 IV | összecsoportosult fiatal óriásoktól, kik abbahagytak kártyát, tekeasztalt, hogy
18 XI | újabb csalódás.~Itt ismét abbanhagyja a beszédet, s engedé Krammné
19 XV | szót sem válaszolt. Mayerné abbanhagyta e rohamot, egyet ásított,
20 VI | ásítani, végignyúlva az ábécé valamennyi magánhangzóin.~
21 VI | nem találtatik semmiféle ábécében, nem lévén az egyéb, mint
22 XIII | Egy későbbi utód: Kárpáthy Ábel, akkor térvén át református
23 XVI | következtében találkozásuk lőn Abellinó- és Fennimornak.~Így hívják
24 XXXI | hát mi lesz azon esetben Abellinóból? – ezt szerette volna ismét
25 XVI | családból eredendett ifjú), Abellinóé Konrád és Kecskerey.~A felek
26 XXIII | protektori arccal öltve karját Abellinóéba, s elkezdett vele sétálni
27 XIV | nem hozza önnek viszonyait Abellinóéval, aki nekem halálos ellenségem –
28 XIV | nevetni fog minden ember Abellinón, ifja, véne kacagva fog
29 XXXI | nevetséges ember – mint Abellino.~Abellinóról senki sem tartá érdemesnek
30 XIII | tudta, hogy kit szidjon, Abellinót-e, hogy miért nem örökölt
31 XI | maguk azután a padlásszoba ablakából nézték felváltva, mint tépelődik
32 XXVIII | Máskor messze fénylettek ablakai estenden, s víg vadászcsoportok
33 VII | fákról; persze az égő ház ablakáig sem bírtak vele prüszkölni.~–
34 XIII | roppant palotából, annak az ablakait berakatta téglával, magának
35 IV | bement. Meglátják ezt az ablakból a követ cselédei, s nagy
36 XII | címzett levelet feltöré, s az ablakhoz lépett vele, hogy azt elolvashassa.~–
37 XVII | csengettyűket, megverték az ablakokat; nem kellett többé annyit
38 VII | sűrűn egymás mellett álló ablakokkal; ez a Gobelin szőnyeggyár,
39 XV | Mindig oda képzelem az ablakot, ahol a tükör van. Úgy ne
40 XIV | zörgésre; ha éjjel megmozdul az ablakredőny, már azt hiszi, a szerelmes
41 XIII | kövér vadakat. Jancsi úr az ablakredőnyök közül nézett ki az udvarra;
42 XX | szimfónia zengése mellett hordá ablakrul ablakra a cigányokat. Azután
43 XV | hol be volt téve minden ablaktábla, s reggel felé meg akarta
44 XV | éjszakákon, mikor az eső veri az ablaktáblát, a szél rugdalja az ajtókat,
45 XIV | Így suttogott az ingerlő ábra.~És a bosszú, a megtorlás;
46 XIII | ama mennyei pitvarba, ahol Ábrahám, Izsák és a többi zsidó
47 XXII | kiknél a meggyulladt agy ábraképekkel van tele. Ki ügyelne az
48 XXV | mint minekünk. A költők ábrándjai mindenikhez saját jelentést,
49 XI | kivallott nagynénjének; ábrándjait, nagyravágyó céljait és
50 XV | a képzelet, hogy nemcsak ábrándképeket, de jó ötleteket is ad.
51 XXIX | zongora most is felnyitva, az ábrándmű kitárva a támlán. Ha még
52 VII | kicsapongásig víg, holnap ábrándos és méla, és ezért őrjöngnek
53 XV | Hja, leányom, biz az ábrándozás szép dolog, hanem az ember
54 XIV | most kevesebbet szokott ábrándozni.~– Milyen jó gazdasszony
55 XIV | Ablakán besütött a hold, az ábrándozók csillaga, a vidék csendes
56 XXI | eszébe jut e percben, amiről ábrándozott egykor, ha most ő – a névtelen
57 XXV | azt az egész sajátszerű ábrándvilágot, ami a virágok életéhez
58 I | kámzsája, hogy semmi emberi ábrázat azokból nem látszik, azonfelyül
59 XIII | neki hova ülni…~Jancsi úr ábrázatja szépen kigömbölyödött e
60 XIII | feleségestül, tizenkét képes ábrázolatban – görögtűz mellett.~– Hát
61 XVII | szép tájfestmények, komoly ábrázolatok rakattak, amazokat elvitték
62 VII | szerelem-istenasszonyának, ki ábrázoltatik tizenkétezer fülekkel, hogy
63 XIV | télen gyolcsnak, sávolyos abrosznak!~Boltay megcsipkedé a leányka
64 XV | szedegeté fel ujjacskáival az abroszrul, s kávéskanalával játszott.~–
65 I | nyakába kötve palástul az abroszt, s pokolnak való rossz alexandrinus
66 XX | háziasszonyért, s azután mindenféle absztrakt tárgyakért, egyesületekért,
67 VII | így szokás. Ez lélektani abszurdum. Egy nő, kinek ötven férje
68 XIII | felejtse, hogy ez perillustris ac generosus titulust kap a
69 XIV | azt meg; hiába adsz neki acélból jellemet, gyémántból erényt,
70 XIII | de amaz útját állta, s acélkézzel tartá fogva. Senki sem merte
71 I | megrázta a nyakán csengő-bongó acélláncos örvét, s minthogy egy impertinens
72 II | minden szakaszban pompás acélmetszetek (elegáns dolgozószobákban
73 VIII | karikás ostorával. A horgos acélsodrony, mely az ostor végébe volt
74 X | tántorogva ért le az utcára; az ácsorgók nevetve mondák egymásnak:~–
75 VIII | vörös mondúros éppen odakinn ácsorgott a kapuban, azt tehát megszólítá
76 XIV | ki itt a hintó mellett ácsorog, fogom ide küldeni – mert
77 XXI | attól tartván, hogy agaraim Actaeonnak nézhetnek.~– Adtam volna
78 XVII | visszariasztatni engedné magát. Aztán adakozott ő mind a fenn megnevezett
79 VIII | keresztülpatakzása alatt a gégefő, az ádámalmacsutkája meg ne mozduljon, hanem
80 X | majd határozottabb választ adand.~Ez volt Chlamek úr, híres
81 X | szokás – előleges tudtul adás nélkül pénztárvizsgálatot
82 IV | Zelmira” adatása utáni napon adassa „Italiana in Algeri”-t,
83 XXIX | másnak az rajta kívül ki ne adassék, hanem amely nap ki nem
84 VII | Abellino. – Psychologicus adataim vannak, hogy az ismeretlen
85 IV | pedig az, hogy „Zelmira” adatása utáni napon adassa „Italiana
86 IV | Annál jobb, mondám, tehát adatni fogjuk ugyanazon este Zelmira
87 VII | körökből való.~– Halljuk az adatokat! – kiáltának többen.~– Tehát,
88 XVII | egyúttal az is tudtára adatván, hogy ha egyszer fokhagymát
89 XIII | lehessenek, s részvétüket tudtul adhassák. És aki már egyszer ott
90 IV | játszhatott üres padok előtt, adhatták ott Cidet, Hermione-t, Tartuffe-öt;
91 XVIII | elhatározottan köhintett, mint végső adieu-t a gyávaság kísértetinek,
92 XIX | egymás előtt beszélünk, nem adjuk tovább, amit hallunk.~–
93 XVIII | magában, gyerünk el hozzá, adjunk neki egy jó szót, egy buzdítást,
94 XIII | ebben az órában férjhez adlak.~(Jancsi úrnak az esze tisztul –
95 I | róla a tiszttartónak számot adnom.~– No, hát süttessen meg
96 XX | Kereszthynének nem kellene adnunk az elsőbbséget, azt mondanók,
97 XV | volna valósággal az estélyt adó háziúr, s mintha nem tudná
98 IV | azt kérdezém tőle: „Hogy adod azt az ebet?” A pimasz elébb
99 VII | így kézről kézre le lehet adogatni.~– Igen – szólt a munkás,
100 XXIV | ellened véteni senki.~– S adok-e az ellenkezőre okot?~– Te
101 IV | nemigen számíthatja magát az Adoniszok közé (milyen alkalmas emberszólási
102 II | mely szerint ha egy diák adós maradt a fellakomázott pogácsák
103 XII | az ilyen tartozásokkal adósnak maradni nem szabad! Le kell
104 II | rongyos százezer frankért az adósok börtönébe záratja magát?~
105 XXIX | veszedelmét. Most koldusbotra jut. Adóssága több, mint amennyi hajszála
106 I | teszem, hogy ha most kifizeti adósságaimat egyszerre, békét hagyok
107 II | önre nézve nem elég, hogy adósságait kifizesse, még ezutánra
108 XXVII | erényekkel váltandja be a vén adósságokat, mikkel a Kárpáthy-család
109 X | volt szorulva, fűnél-fánál adósságot csinált, s arra sohasem
110 VI | sok ideig tiszteletével adózott, végre valahára megalázva,
111 II | piacokon, köztéreken árulták, adták-vették a Mississippi-részvényeket.
112 XVI | ide, komédiát játszani? Adtatok volna vítőrt, ezóta régen
113 XIII | levelet írhat értésökre adván, miszerint nagyon örül,
114 X | tanult, hogy legegyszerűbb aequatio útján ki tudja számítani,
115 XV | Quanta species!” – mondaná rá Aesopus rókája.~Most belép a vendégeket
116 I | közepében termett, s nagy affabilitással üdvözlé őket.~Mindenki meg
117 III | hanyagság, minden keresett affektáció nélkül, beszéde csendes,
118 XXIII | szerelmes kalandok, nevezetes afférek; fogadni mernék, hogy egy
119 XXIII | még itt valami híre elébbi afféremnek?~Kecskerey úr neheztelő
120 VI | kiáltozni, hogy e rohanás afficiálja a tüdőket.~– Itt vagyunk! –
121 XXIV | Nem, rosszul mondtam, rút, affreuse alliance! Hisz külön is
122 XVII | vagy tarka toll; akár zöld ág vagy szalag volt is azoknak
123 X | magukat; éppen jókor! Ahány ága volt a hímzőrámának, azt
124 X | éjszakákon át, hogy hol, melyik ágában a kiadásoknak lehetne megszorítást
125 XIII | kilógott a szarvas feje címeres ágabogával, ketten póznára vetett fácányokat
126 XXV | válhatott volna ottan, mely ágaival oly csendesen sitteg-suttog,
127 VIII | szokatlan fordulata, amely más ágakat oltott az elvadult kedélyek
128 XX | erre a többi pártfelek is, agár-guelfek és ghibellinok egyszerre
129 XXI | Pedig János úr legjobb agarai, a Cicke, Rajkó, a két fehér,
130 XXI | fickók is elkészültek az agaraikkal, s miután azt az egyetlenegy
131 XXIX | kedvenc paripáimat, kedvenc agaraimat. Ezeknek jobb gazdát, neki
132 XX | tartom érdemesnek rá, hogy agarainkkal egyérdekűvé tegyük.~Flóra
133 XXI | kellemetesen lepte meg, hogy neje agarait név szerint ismeri, s annak
134 XVII | legbátrabb lovagnak, ki agaraival legtöbb, legmerészebb fogást
135 XVII | most hátrább egy kissé az agarakkal!~ ~Az ünnepély, a gyűlés,
136 XXI | készítve.~Egy egész tábora az agaraknak követte a vadászokat. Gyönyörű
137 VIII | a leghíresebb vadász és agarász a környéken, oly folyvást
138 XX | nyomtatott orgánum, egy agarászati lap, mely a tudományok ezen
139 XX | férfiakhoz illőbb foglalkozás az agarászatnál, mely kebleinket nemes önbizalommal
140 XIII | talpadi erdőről; a minap agarászaton vagyok többedmagammal, s
141 XX | Hirdettessenek jutalmak az agarászatról írandó legjobb könyvekre. (
142 XVII | János úr volt, neveztetik agarászegyletnek.~Nem kételkedünk rajta,
143 XVIII | Tudja ön már, hogy ama nagy agarászgyűlésen ön elnöklete alatt egy derék,
144 XX | szép dolgokat. Rókákrul az agarászok, gyűlésekről a szónokok,
145 XXI | Kérdezzetek meg egy szenvedélyes agarászt, hogy mennyiért adna egy
146 XI | ahogy szokás lóversenyek és agárfuttatások alkalmával.~Végre egyike
147 XX | hangolá a társulatot, az agárhallgatóság kiveretett a teremből, s
148 XX | izgató hatással volt az agárhűség ez érzékeny rajzolása.~János
149 XX | vezető intézmények: egy agáriskola, melyre a megkívántató telket
150 XX | járulni a két haza minden agárkedvelői elé, miszerint egyesülnénk
151 XVII | nem születés által lesz agárrá, hanem a kellő kiképeztetés
152 XVII | fényes jövendőt ígérnek az agártenyésztésnek, némelyek szolgálnak bölcs
153 XVII | Másnap következni fog az agárverseny. Nők, férfiak délceg paripákon
154 XVII | vakaróznak az előszobában, ott ágaskodnak ránk az ebédlőben, ott kapkodnak
155 VIII | éles fütyölését, elkezdett ágaskodni. Két lábra állt, és zabláját
156 VIII | várt, az ő lova még egyre ágaskodott, s lábaival kapálta a földet.~
157 X | felkapta a hímzőráma egyik ágát, s mielőtt annak ideje lett
158 II | romok, közéjök ültetett agávé- és kaktusz-szörnyetegekkel;
159 XX | mely a tudományok ezen ágazatában tett haladásokat és felfedezéseket
160 XVII | a gazdálkodás mindenféle ágazataival a legkitartóbb fáradsággal
161 XVII | midőn a közmíveltség ezen ágazatát oly tökélyre fejlesztők,
162 XII | kézműves arcán legkisebb aggály, szorongás nyomai sem látszanak;
163 XIV | szerelem nélkül egy gazdag aggastyán kezébe tedd kezedet, s istent
164 XIV | szerelmes egy hatvankilenc éves aggastyánba, midőn egy deli ifjú iránt
165 XV | hideg, örökké vigyázó szemei aggasztó befolyást gyakoroltak rá.
166 XIV | ragyogványért egy nem szeretett aggnak nyújtaná kezét. Pénzért,
167 VII | Szegény embernek lehet aggodalma az élet iránt, de nagyurakhoz
168 XXVI | legyen miatta legkisebb aggodalmad, a nagybácsi jól érzi magát.
169 V | eltávozik tőle, a legkínzóbb aggodalmak között van. – Lárifári!
170 XV | rábeszélte. Ah, minő keserű aggodalmakkal kell küzdeni egy anya szívének!~
171 XVIII | láthatni, éppen akkora az aggodalmam, hogy önt csak egyedül látom,
172 I | kiknek komoly, sőt mondhatni aggodalmas arcáról azt lehet következtetni,
173 XXI | ott találva az öreg Pált, aggodalommal mondja neki:~– Úgy féltem
174 XII | általános hangulat mégis adott aggodalomra okot, miszerint a kihívók
175 XVIII | összeköttetéssel bír, női ágon az ország minden előkelő
176 XV | fonadékát, éjszakára hármas ágra kezdé azt újra fonni; a
177 VII | öltönyét elöl összetartó agrafe-jait, s anélkül, hogy körülállókkal
178 XXII | szoktak, kiknél a meggyulladt agy ábraképekkel van tele. Ki
179 XIX | törni a fejöket, hogy az ő agyafúrt szeszélyeinek titkaiba behatoljanak.~–
180 XXII | besompolyodott hozzá, odalépett ágyához, fejét megsimogatta, kezét
181 I | egyet-mást kihurcolni a szobából, ágyakat és asztalokat, miket János
182 XIV | uram, de midőn halálos ágyamon feküdtem, égből megjelent
183 XIII | mámor megzavará a lyánka agyát; hanem azért mindig férjhez
184 XXX | laknak, odatették nyugodalmas ágyát elhunyt neje mellé. Az utolsó
185 XIII | le a lováról. Nemsokára agyba-főbe ölelgeték egymást.~– No,
186 X | soha fel nem kelt az ágyból, nem is hagyja azt el már,
187 IX | Fennimorra nézve, kinek, ha ágylepedője egy ráncot vet, nem bír
188 I | számára elkészített tábori ágyon, hajdúi lehúzták lábáról
189 XIII | fenyegetődzött, hogy azt agyonlövi, csak hagyják nála a borbélyt,
190 II | versenyfuttatáson, s nyakát szegheti, agyonlőhetik párbajban, egy láz, egy
191 XII | bizony senki sem szándékozott agyonlőni, s az sem igen volt valószínű,
192 VII | ki azt ötvenezer frankért agyonlőtte.~Következett a színházi
193 IV | puff! ott hevert a kutya agyonlőve – s azzal vége az ebszezonnak.~
194 VIII | szarvaival, s az összeütközésnél agyonzúzatott.~A gulyások utasítása szerint
195 XVI | hogy ily párbaj nem költői agyrém.~ ~Fennimor abban a
196 XII | elsüvöltött, ez az egész agyrendszerét megrázó légütésre önkénytelen
197 VIII | elpukkantja szépen a veszedelmes ágyút; a facövek kimegy a levegőbe,
198 X | tartani örökre.~– Hó! – áh! – óh! – hangzott mindenfelől.~–
199 XIX | Szentirmaynét, mint minő valóban.~– Aha! Ti tehát szemlét, bírálatot
200 XIII | szál már lehullott fejéről; ahányan csak vannak a mennyei cselédségből,
201 VII | ezt annyiszor ismételheti, ahányszor kényelmesnek találja. De
202 X | varrni, este aztán az „Áhítatosság óráit” olvasni a nagynéni
203 XV | jöttem ide, uram. Így vagyok, ahogyan lát. Semmim sincsen az ég
204 IV | hogy le tudunk onnan vetni, ahová felemeltünk!~– Hátha az
205 I | tudja magának prendre son air. Van szerencsém nagyságtoknak
206 V | vereshimlő s ami egyéb ajándékai vannak a tropikusok légkörének;
207 XI | annyira fél becsületes ajándékával a leány szeplőtlen hírének
208 VII | tartozik valamely csekély ajándékkal udvarolni a legközelebb
209 XIII | fizetéstől irtózik; inkább ajándékoz, vagy elnézi, ha lopják,
210 V | arccal, elragadó hanggal ajándékoza meg; reá a művészet géniusza
211 XXXI | fiát. Azt Szentirmay úrnak ajándékozá.~– De iszen – szólt Kutyfalvi
212 XXIV | rongyos öt-hatszáz forintot az ajándékozó szeme közé vág valaki, amit
213 VI | melyet Abellino ma reggel ajándékozott a szépasszonynak, keblére
214 XXI | egy kicsi kis álmocskát ajándékoztak volna még örömest nehéz
215 XII | szólt Konrád –, amit ön ajánl, csak nemesemberek közt
216 XXI | mellé, s szíves készséggel ajánlá, hogy ha valami baj van
217 XI | Teréznek nem merte volna ajánlani segélyét, de ily úton el
218 II | bátorkodtam volna önnek ajánlataimat tenni. De még egy más pontra
219 XIV | mégis, ha egy megelőző kérő ajánlatára a leány igent mondana, akkor,
220 XI | Vannak esetek, mikben hasonló ajánlatok leggyorsabban célhoz vezetnek.~
221 X | zavarjuk.~Mayer papa kapott az ajánlaton, hogy testvérét ez úri körből
222 XI | levél volt dugva olyanforma ajánlattal, hogy ha Fanny hajlandó
223 XVIII | asszony bizalmába, szeretetébe ajánlhat.~– Íme, nagyságos asszonyom! –
224 XVII | színházat, takarékmagtárakat ajánljatok egymás buzgalmába; az ilyen
225 XVII | alaptervezetre, mások szívesen ajánlkoznak a statútumok kidolgozására.
226 XII | mások is vannak, kik segédül ajánlkoznának.~– Óh, elegen. Az ifjú óriások
227 XII | nem elég.~Boltay örömmel ajánlkozott a pártfogásra. A durva tenyerű
228 XIV | majd átöltözött úri inasok ajánlkoztak egyszerű képpel kertésznek,
229 III | a sír, az igazság rossz ajánlólevél.~De a természet pártul fogta
230 VIII | csinos, férfias alakjának ajánlólevele mellett mindenütt kedvezően
231 II | lesz a legjárhatóbb. Az ajánlott pénzt mindenesetre elfogadom.~–
232 XIV | együtt a jogos tisztelet ajánltatott.~Sándor szerelmének kevés
233 X | rózsához és eperhez hasonlító ajkaikat az öreg, összetöpörödött
234 V | beteg ágya szélén, leste ajkainak sóhajtását, számlálta az
235 XV | Csitt! – inte kicsiny ajkaira téve mutatóujját Fanny.~–
236 XXV | órában, s ami többet ért ez ajkakról, mint gyöngédség és hízelgés,
237 XV | ellentétben a gyermeteg ajkkal, mely az alvó ártatlanságé,
238 XXI | Diána?~Marion kisasszony ajkpittyesztve fordítá el fejét. Ez az
239 X | becsületes ember; idegen ajkról kellett meghallania, hogy
240 XIV | küszöbei megnyissák előtte ajtaikat, s ő egy rangban, egy légkörben
241 XVII | népes utcákról; a házak ajtain kiadó szállások szomorú
242 IV | megnyílva az erkélyterem ajtaja, dicsőségtől ragyogó arccal
243 IX | megállanánk az országház ajtajában, szívünk repesne örömében,
244 XXV | feléje kezével hálószobája ajtajából, s Rudolf hallá, mint fordul
245 XI | magasztos, lélekemelő éneket, ájtatos imádkozók előtt.~Pedig a
246 XXIII | elszőnyegezett falak titkos ajtócskákat engednek sejteni, s az ablakok
247 VIII | a fokos se törje be.~Az ajtókból visszatekintő cimborák csak
248 XXIV | hánykódik hűs fekhelyén, míg két ajtónyi távolra tőle a legszebb,
249 XIII | ajtó tárva volt, akkor az ajtóragasztón kocogtatott, míg a sarkában
250 IV | magasztosabb hangzatoknál versenyt ájuldozik a többi jelenlevő asszonyságokkal.~–
251 XXI | magához, át a nyeregbe. A nő ájultan borul vállára, a paripa
252 VII | gyermekek mind egy nagy akácfa alá voltak gyűlve, mely
253 VI | művésznőnek nem csekély akadályára szolgált a súgólyukhoz közeledésben;
254 IX | alig bír megküzdeni az akadályokkal, hosszabb beszédet pedig
255 XV | nagy szalmakalapját, mely akadályozandott az anyjávali ölelkezésben;
256 XX | ami azonban senkit sem akadályozott abban, hogy rettenetes éljeneket
257 XIII | megilletődése egy cseppet sem akadályozta a dévaj társaságot megkezdett
258 XXI | e föltételökben erősen akadályozva voltak a nőttön növekedő
259 XVII | gőzhajókban, töltésekben, akadémiában és lóversenyen egyéb, mint
260 XVII | alakját, s a líceumi és akadémiai ifjak kezdtek ismét háttérbe
261 III | fénye, ereje, szelleme; lesz akadémiánk, írói egyleteink, nemzeti
262 XVII | útcsinálást, múzeumot, akadémiát, színházat, takarékmagtárakat
263 VII | emlékeken egyenkint fel kellett akadni, némelyiken sokáig elmerengett,
264 XXIII | kedve volt minden útjába akadó bútorral éreztetni szupremáciáját,
265 XV | lesütött szemekkel elmondá nagy akadozva Mayernénak, hogy neki itt
266 XVIII | homlokát. Nagyon meg volt akadva mai nap a köhögéssel, s
267 XV | már annyit kölcsönzött, akar-e hát voltaképpen valahára
268 III | Szép. És ki fogja e szent akarást megkezdeni? Mert valakinek
269 XIV | mi az ösztön, mi ott az akarat; titkok, miket maga sem
270 XVIII | szándékból, a legtisztább akaratból eredendő tanácsot azon csekély
271 XVIII | úrhoz.~– Bocsánat, hogy akaratlanul revansot adtam ön egyik
272 II | dominium ül valami gonosz akaratú bitorló, aki nem akarja
273 VIII | gazda tartozik őrizni, s akárhova kárba megy, nem szabad megzálogolni,
274 XIV | leány erényeiről, ha azt nem akarjátok, hogy a tolvajok felkeressék,
275 XXXI | leányára való emlékezéstől meg akarjon fosztani; hanem utánanézend,
276 XVIII | hogy keresztül-kasul lépjen akárkin.~Egy halavány fiatalember,
277 XV | bolondul senki sem dobja ki, az akárkitől is nagy áldozat volna, s
278 XVII | tisztességes termek váltak, akárkivel találkozott palotában és
279 IX | folyvást elbeszél, hogy akármelyikünk megérti.~A vad gyerekek
280 XI | Krammné is beszédes lett.~– Akármik legyenek is e leányzó rokonai,
281 VII | malomkelepeléshez hasonló név akárminek lehetvén képviselője, csak
282 XXIX | az ő száját elhagyja, s akármiről beszél, mindig azon végzi
283 XIV | boldogítani tudná.~– És te nem akarnál hozzája menni? – kérdé az
284 III | színházunk. És mindezt csak akarnunk kell.~– Szép. És ki fogja
285 IX | ahonnan egy vízbe fúlni akaró fiút szabadított ki.~– Ezért
286 XXIV | megmondjam; hanem azután mégsem akartalak vele zavarni; s magad légy
287 XIV | rajta. Lődd le, vágd le, akaszd fel, pusztítsd el a csábítót,
288 XXV | tétovázás nélkül Rudolf karjába akasztá.~Rudolf az hivé, hogy érti.
289 VIII | megfogadom, hogy éhen vagy az akasztófán ne vesszen.~– Ah, dehogy! –
290 VIII | hiszen borvirág, mákvirág, akasztófavirág ott virágzik szépen.~Az
291 I | megérzett valami idegen akcentus.~– Mille tonnerres! Nem
292 VII | ekkor hirtelen egy nemes akcentussal kiejtett hang mellette,
293 XIII | rövidséggel, s megfelelő akcióképpen kettőt sodorított a bajuszán,
294 VIII | fékezhetlen kacajban tört ki, hogy akciót kapott miatta; amiért rögtön
295 XIII | perlekedjék azok ellen, akiken követelése van? Már akkor
296 X | goromba ember azok iránt, akikre megharagszik, az egész törvényszéket
297 XVIII | bele. Mennyi idegen név, akikről ő csak annyit tud, hogy
298 XXIX | két kis hímzett papucs, akkorák, mintha gyermek számára
299 I | nehéz kasornya magas rugóin akkorákat vetődik, hogy szinte felbillen,
300 X | hígvelejű, ostoba ember, akinek akkorára nőttek már szarvai, hogy
301 XIII | Palkó! – szólt tréfásabb akkordbul Jancsi úr. – Mondd csak,
302 XV | lakásra érdemesítik, csak egy akkorka kis szobácskát rendeljenek
303 XIII | nemzeti büszkeség Kárpáthy Ákosban, az akkori Szabolcs vármegyei
304 VII | lesz tréfa és anekdota ez akrobatai produkcióról a jobb körökben
305 XVIII | célszerűnek az ifjú hölgyekkel aktáinkat megismertetni…~– Óh, nem,
306 XIII | össze, Varga Péter uram, az aktáit!~A tiltul átlapozott számadások
307 XIII | jövő öreg Pál hajdú, ki az aktákat hozta nyalábban, be nem
308 IX | állítva elő, mely urbarialis aktákon kérődzik. Ez azon irat,
309 XIX | továbbadni, ismerőseinél jó hírét aláásni, árulkodni, ezek bizonyosan
310 II | hidakig, s azokat mind saját alabárdos hídőrök strázsálták, saját
311 VI | fogva, miszerint sokkal alább esett a színpadnál, a legkellemesebb
312 XXI | csúszva, mert a jobb térd igen alacsonyan áll, nem, nem az a baj,
313 V | kihullott kezéből, feje alácsüggedt, s szemeiben két könnycsepp
314 XXIX | János felsóhajtott, s fejét alácsüggeszté:~– Midőn elhozza rám Isten
315 XXVIII | a halál szomorú angyala aláfordított fáklyával.~Az éji lovas
316 XXII | télen építtetek egy másikat, aláfűttetve, mint ahogy a moszkvai Kremlt
317 XIII | aholott hébe-hóba Bécsből aláhozott énekesek és virtuózok zengedezének;
318 XIII | azt, hogy nem lehet vele aláíratni a kodicillust.~Követték
319 II | osztogat, lelkeiket vérrel aláírt szerződésben kötelezi le
320 XIII | Kárpátfalván, hogy megtudja, vajon aláírta-e Jancsi úr a ** kollégiumot
321 VII | hogy nem sikerülend kört alakítanunk?~E kérdésre büszkén tekintett
322 XXIV | varázs-gyorsasággal táncteremmé alakított gyűlésterembe mentek vissza
323 V | szomorúságba. Kóbor színtársulatot alakítottak, vele bejárták Stockholmot,
324 II | között, melyek nehézkes alakjaikkal az újabb kori (1822) európai
325 Vegszo | is maradhatott volna, ha alakjaim jellemzésére okvetlenül
326 IX | leszivárogtak a közéletbe.~Ismerős alakjaink nagyobb része kitűnő szerepet
327 XV | ömlött végig szép fehér alakján, természetes göndörödéssel
328 XXVIII | De az is megdöbbent az ő alakjától.~Egyik sem ismert rá a másikra.~–
329 XI | Kivált, ha a kísértő csinos alakkal, kedvező arccal jelenik
330 Vegszo | Most már, ha a regényíró alakokat keres, kikben az üres álmíveltség
331 VII | idő, nem késik e látott alakokból, mik talányos káosszá keveredve,
332 XXII | minden ismerőst ismeretlen alakoknak, más jellemet vesz föl,
333 Vegszo | valót szabad írni, s költői alakokul felhasználni azon századnak,
334 XI | ismerje. Igen, igen, ez alakról szokott ő álmodni, e szép
335 XXVIII | végigsikamlani, mely az alaktalan síkság félhomályán keresztül
336 XIX | minden nemzeteit ellesett alaktalanságaikkal, kalapja föltevésénél angolt,
337 IV | biliárdok körül, csoportok alakulnak, kik mind heves vitában
338 XVII | közhasznú, közérdekű társulatok alakultak mindenfelé nemzeti, emberiségi,
339 XV | gavallérok előtt a hintókból alálépve; a tornácban kölcsönadott
340 XIX | szemöldökkel; sohasem beszél alantabb hangon, mint ha egy zászlóaljat
341 XIV | folytatá Kárpáthy halk, alányomott hangon, s azzal egyszerre
342 VI | és kavargó versek kezdtek aláözönleni a színpadra!~– Barmok! Mit
343 XV | kétfelől hosszan engedve aláomlani az angolos fürtöket márványsima
344 XX | Semmit rólunk nélkülünk) alapelvét tiszteletben kívánja tartani.
345 XIII | szónoklatot hevenyészett ez alapigékről, hogy mindenki elbámult
346 XIII | egy magyar tudós társaság alapítására.~– De már arra egy batkát
347 XVII | hogy a nemsokára tartandó alapító gyűlés a kárpátfalvi kastélyban
348 IX | íveken, nemzeti intézetek alapítói névsorában, s e név Szentirmay
349 VIII | patrónusok, esperesek, kurátorok, alapítók halotti címerei számára
350 XV | árverezték. Mondhatni, hogy azzal alapította meg a szerencséjét az a
351 XX | Általános éljen!) 3-szor alapíttassanak a társaság pénzerejéhez
352 XX | kellőleg neveltessenek; továbbá alapíttassék egy nyomtatott orgánum,
353 XIII | A kegyes hagyományok és alapítványok.~– Ne is bontsuk fel, elég
354 XVII | közügyeknek használni akar.~Alapítványokat tesz a köziskolákban – sokszor
355 XIII | és orgonával ellátva, s alapítványt tett a pap fizetésére. Sőt
356 XX | szerint protokolláltaték.~Az alapkő le volt téve, a nagy és
357 II | pazarlását vagy pénzszűkét alaposan kitanulhassa, s szilárd
358 XVII | megalakultnak nyilvánítandja magát, alapszabályokat írnak, s nagyszerű mulatságokkal
359 VII | való? És ha való, miben alapszik?”~Honnan e harmincéves életunalom,
360 XVIII | kimenteni, e gyanú annyira alaptalan, hogy még az is kétségbe
361 XVII | bölcs tanácsadásokkal az alaptervezetre, mások szívesen ajánlkoznak
362 XV | sejtette ő, mi lappang ez álarc alatt, de időt akart neki
363 XV | Befurakodni a szerencsétlenség álarcával egy nyugalmas, becsületes
364 XIII | volna az ő helyzetében, az alárendelt ispánok, tiszttartók mind
365 XIII | a kevésbé tiszteltekét alárendeltebb célokra fordítva.~Így ott
366 XV | dísztelen zajra egészen alarmírozott képpel rohan be Kecskerey
367 XVII | hogy Kárpáthy úrnak egy „alásszolgáját” köszönjön, ami egyébiránt
368 XXXI | legmagasabb kilátásaiból alásüllyedt, azt nem bocsáthatták meg
369 IV | néha a beszéd a suttogásig alászáll, a hallgatók összedugják
370 XXV | valaki, midőn magas toronyból alátekint, s úgy szeretne leugrani,
371 XIII | titkos ki- és bejárásokkal s alattomos csigalépcsőkkel, ahogy ez
372 VIII | Nem én őrzöm, hanem az alattvalóim.~– Hány leányt bolondítottál
373 XIII | Mindazon vendégek, jó barátok, alattvalók, kik János fővétele napján
374 XIII | menjen! Küldjön magánál alázatosabb embert, küldje a fiskálist!
375 XIII | tételeken.~– Megkövetem alázatossággal – szólt Péter úr –, így
376 IV | Cenerentolát, Gazza ladrát, Alcidort vagy Nurmahalt, a színház
377 XIV(1) | Lidérc = Erl. = les Aulnes = alcunae; nem alnus, – nem Erle, –
378 XIII | Csűstül1 szálljon reá az isten áldása, ~ Kinek nincsen mása.~
379 XIV | az fejére tett, mintegy áldásképpen.~– És azután – folytatá
380 XIII | hajszálait, hanem annyi áldással öntse kegyelmedet nyakon,
381 IX | osztályrészül, hogy milliók áldó magasztalásában örökítsék
382 XXVII | tudom, azt érzem, uram. Áldom érte az Istent.~– Isten
383 XVIII | a gondolatnál: „Van egy áldott lény, ki rám gondolt, megszánt
384 X | Milyen szép családdal áldotta meg önt az isten, és az
385 XIII | lakást kutyapecéreik számára áldozák föl.~Az utóbbi ős nagyszerű
386 VIII | egy szökésnyire volt már áldozatához a vad, hirtelen megállt,
387 XI | megtalálja a templomban is a maga áldozatát.~Teréznek tehát meg kellett
388 XIV | Hitesd el magaddal, hogy áldozatból teszed e lépést; mondjad
389 XVII | felvirágzására okvetlenül áldozatok kellenek, mert az agár,
390 XIII | oly vállalatoknál, hol az áldozatot csupán hazafiság, ügyszeretet
391 XIV | hódolatot, amivel a szépségnek áldoznak, mennyit veszít? Lelke öntudatát
392 XXIV | közügyekre filléreket sem akart áldozni a vagyonos osztály, egy-egy
393 XX | elnöknek, a nagy hazafi alelnöknek; választatott egyleti jegyző,
394 I | abroszt, s pokolnak való rossz alexandrinus verseket deklamálva hevenyében,
395 XXXI | nincsen rajta többé. Álhajjal, álfogakkal, hamis termettel csalja
396 XVII | a palotából a rendetlen álfolyosók részint lerontattak, részint
397 X | fölteszek egy emberről, aki algebrát tanult, hogy legegyszerűbb
398 IV | festi, és harminc rendbeli álhajat visel, mindennap hosszabbat
399 XXXI | folt nincsen rajta többé. Álhajjal, álfogakkal, hamis termettel
400 VIII | mellé egy gyékényre; ott alhatik másnap délig, a többi iszik
401 XVI | egy titokban terjesztett álhírnek egy csapással véget kell
402 XVI | vékony villogó acél forgott, alig-alig adva egy-egy hideg bántó
403 I | cela? – békák, a nílusi aligátorok, s ez a misérable ország – – –
404 VII | Abellinót, Fennimort, az alispánfit s más honi ismerősöket,
405 IV | Nemsokára visszaérkezett az alispáni és bárónői mésallianceból
406 VIII | hítták a szabolcsi második alispánt. Otthon azalatt meghagyta,
407 VIII | ólomkalamárissal, az asztal alja szépen be van tarkázva tintával,
408 XIII | sor hosszú házat a füzek aljába, s egy csomó naplopót belekolonizált;
409 XV | titokban megsúgá, hogy a pamlag aljában levél van eldugva.~Igen
410 Vegszo | jellemtelen, szeretőnek aljas, férfinak nyomorult, tekintélynek
411 XI | mint könnyelműség; ez lelki aljasság, ez irigység, ez gyűlölet;
412 XX | választatott egyleti jegyző, aljegyző, fiskális és orvos, hatvan
413 II | maradt el, mert hiszen az ily alkalmak mind igen kínálkozók arra,
414 XV | maga renoméjára. Ő csupán alkalmakat szokott szerezni összejövetelekre,
415 XXIX | mint szokás és illő ilyen alkalmaknál, amidőn egy élő rendelkezik
416 III | szólt Rudolf –, most jó alkalmam volna rá. Hol vannak azok
417 XII | senkit sem talált e célra alkalmasnak; végre abban állapodék meg
418 XIV | én nem fogok vele többet alkalmatlankodni. Ennyit megtenni önnek gyámapai
419 XXII | fejöket, hogy mivel lehetnének alkalmatlanok gondviselőiknek.~– Óh, kívánj
420 X | kevesebb ideig legyek önnek alkalmatlanságára, röviden kívánom elmondani,
421 XVII | számukra valamit, aminek alkalmazása teljesen használatosnak
422 X | Eliza egy varrónőnél lelt alkalmazást, Matild azonban sokkal kedvezőbbnek
423 XIII | elsajátított modor, pontos alkalmazkodás és múlhatatlan tisztelet;
424 XVI | amíg Európában éltek, addig alkalmazkodnotok kell az itteni szokásokhoz!~
425 XXIV | palotájukat egészen ott-lakáshoz alkalmazzák. Mindjárt kitudjuk.)~– Pedig
426 XX | ki – hogy az igazi szót alkalmazzuk – divatba hozta a szalonokban
427 XVIII | Marion kisasszony, mely alkalmul szolgált Flórának odahajolhatni
428 XVII | ígérkezések e nevezetes alkalomra, s nagy a feszültség és
429 XII | magyar főúr), roppant atlétai alkat, kit emiatt minden kihívó
430 IX | duelnek ismerete lényeges alkatrészei-e az európai míveltségnek?~
431 XXIII | elevenebb, annál szükségesebb alkatrészét képezi ő annak; amint szavajárása:
432 V | gondolatja, hol a művészi élet alkonyán meghosszabbul minden árnyék,
433 XV | számatokra többnyire csak az őszi alkonyat deres fénye jut.~Fanny irtózva
434 XV | szellemdúsan összeállított világot alkossanak, melyben az anyag az ő szerzeményök,
435 VII | divatát saját kalandor lelke alkotá, összekötve a hindu és európai
436 Vegszo | műszavakat s nem azoknak alkotóit értettem, mert azokat szeretem
437 IV | meg lehetett volna vele alkudni száz kancsukában. Ekkor
438 VIII | többi lovas között.~Míg ott alkudozott, az úri lócsiszárok szemügyre
439 XV | többit.~Hatvanezer pengőben alkudtak meg, ha a terv sikerül.~
440 VI | mindenki rendeltetése helyén áll-e. A tapsot a parterre-en
441 VI | kifecsegték, hogy miből álland e meglepetés; koszorú és
442 XIII | Ez itt indítvány egy állandó magyar színház építésére
443 XII | alkalmasnak; végre abban állapodék meg az elegánsoknak Mayeréknél
444 XXI | kívül egy mulatólak előtt állapodott meg. Itt fognak majd a jutalmak
445 X | sopánkodással, végre is abban állapodtak meg, hogy mondja azt Fanny
446 XIII | nyolcezer forintnál. Ez hibás állapot, mert, ahogy én tudom; akkor
447 XIII | tudtak a haldokló testi állapota felől. Egy falusi borbély
448 I | hosszabbik férfiú szundikáló állapotában nagyokat bókolt előre, a
449 XI | adják is érte. Azután Teréz állapotja nem is volt oly elhagyatott;
450 XXIV | állani mindig convenant állapotnak tartaték.~(Zárjel között
451 XVIII | fiatal nőnek a legnehezebb állása van, midőn legelőször a
452 XVI | Fennimor e felszólításra oly állásba tette magát, mintha egyszerre
453 IX | helyét nem találni; új meg új állásokat vett föl, kardját ölébe
454 I | veszekedtek az éjszakai álláson összekapott apró baromfiak.
455 XV | hogy Mayernét egyenesen állásra bírja, de mind nem használt
456 XX | felelni. Olyan képpel és állással, mintha a zöld asztalnál
457 XIV | helyett kényelmet, magas állást ígér.~– Ki az?~– Neve nem
458 XVIII | komoly, erényeikre büszke s állásukat jól érző hölgyek társaságában
459 V | oltárképem, a szégyenpadon állasz, s nyomorult fickók tépik
460 VII | mint játszanék szelídített állataival; az ifjak mindennap elmondják
461 I | ahogy egy bizonyos más állatnál szokták.~Letevék az asztal
462 I | Matyi! (A nagy úr bohócának állatnevet, kutyáinak embernevet adott.)~
463 XVII | Nem, uram. Sajnálom az állatokat.~– No, de kegyed, jó Teréz,
464 XX | miszerint egyesülnénk az állatország eme tagjainak méltó sorsa
465 XX | miszerint az általunk tárgyalt állatosztály hűsége, ragaszkodása mindent
466 XXI | szenvedélyek hogy ragadnak el az állatra.~János kiválaszta a többi
467 I | tisztességéért.~– De ilyen állattal nem hadakozott ám az öregapám
468 XVII | éreznék, hogy ők képezik az állatvilág arisztokráciáját, csupán
469 XVII | hangzott, mintha azt mondaná: „alle sollen geigen”. Ilyenformán
470 XXXI | hanem azután végződik egy allegrón, melynek szövege: „Fogj
471 II | nyírt korábbi falegyenes allék iránti ízlést egészen háttérbe
472 I | Enni ha nem hoztál ide, állhat előtted üres tál; ~Böjt
473 IV | operaszínház igazgatója, milyen állhatatosan megmaradt azon szándéka
474 XXXI | melynek a nők ellene nem állhatnak, s most is életre-halálra
475 XIII | állhatom.~– Hát miért nem állhatod ki, te vén golyhó?~– Mert
476 XIII | esperes, az, akit én ki nem állhatok.~– No, ugyan sokat is törődik
477 XIII | az hozzá, hogy én ki nem állhatom.~– Hát miért nem állhatod
478 XXXI | néhány hetet.~Teréz nem állhatott ellent a szíves meghívásnak,
479 VI | páholyt, míg Abellino nem állhatva tovább a nyugtalanságot,
480 XVI | jellemkérdésben gyöngének állítanak valakit.~Ha egy nem kedvelt
481 XXVIII | lovász erősíteni látszik ura állítását.~– Menj te egyenesen a nyomon,
482 III | csak fordított része az én állításomnak; ha fajunk levetkőzi ősi
483 III | Rudolf mosolygott az utóbbi állításra, s fél könyökre dűlve István
484 XVIII | ismerek, akit méltó helyre állíthassak mellé, s nem volna rám nézve
485 III | ez embléma volt írva: „Ki állíthatja ezt fel újra?” Miklós megfordítá
486 XXV | közelében töltötte, bátran állíthatjuk, hogy ő sem óhajtozott más
487 VII | embert kényelmetlen próbákra állítja, s ha ki nem állotta azokat,
488 VII | lélekkel őrzé meg.~Néhányan azt állítják, hogy vele jött vadásza
489 XV | Valóban te. Hiszen csak nem állítod még most is, hogy Fannyt
490 IV | ahol a művész egy kutyával állíttatik egy kategóriába, s hol eddig
491 XIII | éppoly fényes sírkövet állíttatna neki, mint azoknak: a cigánynak,
492 XVI | maguk.~A vívók újra szemközt állíttattak, s most már szép óvatosan
493 IX | urat mint türelmes kost állítva elő, mely urbarialis aktákon
494 XXIX | szokatlan kellemes érzés állja el tagjaimat, hogy éjjel
495 XVI | Abellino. Csak egyszer szemközt álljanak, s legyenek a kardok kézben,
496 XII | felajánlva, ezáltal útját álljuk azon idétlen tréfáknak,
497 XV | házamban naponta történt, így állnának az ég felé Boltay úr hajai.
498 IX | fél; szemeivel az előtte állók vállain keresztül iparkodik
499 XXVII | szelíd hangon szólt a körüle állókhoz, arcának kínos izzadsága
500 VII | megnyugtatólag int az alant állóknak, hogy a gyermekek ott vannak
|