bold = Main text
      Part                                                  grey = Comment text

 1001 VII    |                 önnek gondolni, hogy a delnő azoktól még életökben elvált, s
 1002 I      |                   egy régi vezéréről, akivel Ázsiából kijöttek.~– Ah, c’est beau!
 1003 II     |                      ön talán tudni, hogy ez ázsiai országban, ahol a majorátusom
 1004 XVII   |             Magyarországon? – már akkor nagy ázsiója volt egy-egy boltosinasnak,
 1005 I      |              kétfelül a gát mellett, fenékig áztatva azt keresztül, hogy aki
 1006 XVIII  |                     S meddig fog – tartani – azzz – a – kis idő? – kérdé piquant,
 1007 VI     |                   művésznő lábaihoz egyszerű babérkoszorú hullt alá.~E percben, mintha
 1008 V      |                      szülőit. Meglehet, hogy babona, amit mondok, de én azt
 1009 I      |                  előre-hátra mozdult, mint a babuka bóbitája, azzal megfogá
 1010 XVII   |                     gráciáknak, s Apollónak, Bacchusnak igen szép köpönyegekkel
 1011 VIII   |            legszívesebben látott vendégei: a Bács megyei Horhi Miska, ötezer
 1012 VII    |                   volna e munka, de így csak badinage, amin nevetni kell.~Chataquéla
 1013 XIII   |                építtetett, s befödte villogó bádoggal, hogy a vendég tíz mérföldnyi
 1014 XVIII  |                 tekintélyét vetve a latba.~– Bagatell, nagynéni. Csak egy hétig!~–
 1015 I      |               mondani: „Ki nem fizetem”? Une bagatelle: egynéhány százezer livres.
 1016 VII    |                  kalandba bocsátkozva.~– Ah, bah! – szólt Abellino –, itt
 1017 IV     |                      előbbi eltávozott.~– A „bain cosmétique de lait”-ből –
 1018 XX     |                bámulni, annyi szépség, annyi báj közepett egymás mellett
 1019 XXII   |                       egy másikért, ki annak bájaiból századrésznyit sem bír,
 1020 VI     |                   tunika, mely termete igéző bájait leplezi, frígiai kelméből
 1021 VII    |                   annyiban elüt, s szokatlan bájaival ismeretlen gyönyöröket ígér.
 1022 XV     |                       gond, aggodalom, egyik bajból a másikba esik, dolgozik,
 1023 XVI    |                 fejének, melyet az csak nagy bajjal bírt elhárítani, s azon
 1024 XIV    |                     látod, én már meguntam a bajlódást, s szeretném fiatalabb vállakra
 1025 X      |                      úgysem soká fogunk vele bajlódni; nehány hónap múlva elutazik,
 1026 XI     |                gyönyört, köznapi fogalmakkal bajlódó emberek, kik megszerettek
 1027 VIII   |                    eszét, mert azzal keveset bajlódott, hanem férfias előnyeit,
 1028 XXIV   |               szintén nem táncolok – monda a bajnok impertinens hízelgéssel,
 1029 V      |                    Jeanette, hogy nekem az a bajom nem szokott lenni, miért
 1030 XV     |                  volna meg veled. Jaj, uram, bajos abban bízni, mai világban
 1031 V      |                    természet gazdag szívvel, bájos arccal, elragadó hanggal
 1032 VII    |                      mint afféle muszka, ezt bajosan tudhatja. – Hisz az indus
 1033 X      |                      Hát titeket mi lelt? Mi bajotok? Miért nem esztek? Minek
 1034 VIII   |                      legény felpödörte pörge bajszát, s felnézett a plafonra.~–
 1035 XXI    |                      fátyol által.~Mennyi új bájt, eddig ismeretlen varázsat
 1036 VIII   |                     fiú volt, kicsiny, pörge bajusszal, mely betyárosan felfelé
 1037 II     |                    toledói szaracénoktól fél bajuszára vett kölcsön. Jó! Egy magyar
 1038 XXVII  |                  ajkaihoz, s szúrós, tövises bajuszával összevissza csókolá piros
 1039 II     |                fényes csizmákba van húzva, a bajusznak híre sincs már, helyette
 1040 IX     |                     szorítva, gyönyörű pörge bajuszokkal vagy körül meghagyott tuhutumi
 1041 II     |                    Don Juan de Castro, a fél bajuszomat nem küldöm Toledóba, hogy
 1042 XIII   |                    szófogadással tevé markát bajuszos ajkára, s csak úgy azt öt
 1043 IX     |                       Kölcsey, Vörösmarty és Bajza, még akkor mind ifjú szellemek –
 1044 III    |                    léptek ki a közönség elé, Bajzának, Szenveynek, Vörösmartynak
 1045 VII    |                      fenn ül a kocsi hátulsó bakján, térdére fektetett hosszú
 1046 XX     |                     számítva, hátul két álló bakkal és kettős fogantyúkkal,
 1047 VIII   |                   fetrengő lovat és lovagot, bakkecskeszerű szökéssel kezdett feléje
 1048 I      |                       s előre kitérhessen.~A bakon vén kocsis ül prémes bekecsében,
 1049 XXIV   |                jobban. A két fiatal delnő, a bál királynéi karöltve sétáltak
 1050 XXI    |                     egy szál deszkán kellene balanszírozniok mélységes tengerek felett;
 1051 XIX    |                    küldeni fiatal lyányokkal bálba mint garde des dames-ot,
 1052 XVIII  |              ünnepelt Csepcsi Aladár, minden bálban patentírozott előtáncos,
 1053 XXIX   |                      ki mindig szeretett; ha baleset ért, akkor volt mindig mellettem;
 1054 VII    |                     az opéra comique-ban, és balett-táncosnőknek udvarolt. Ezen az úton nagyon
 1055 VI     |             legkellemesebb kilátást nyújtván balettek alkalmával.~A fiatal merveilleux-k
 1056 V      |                    szemfényvesztők, orcátlan balettmeztelenség kell ide, nem művészet.
 1057 II     |                     útra kelni, nem szabad a balettszemélyzet tagjaival liaisont kötni,
 1058 XXI    |       csipkefodrozattal, a hasonszínű uszály balfelől smaragd kapoccsal volt felakasztva,
 1059 XVIII  |               ügyetlenségei, ismeretlensége, balfogásai, hiúsága, tán majd később
 1060 XV     |                     szellem, ki szeret mások balgaságain mulatni; holmi idegen dúsgazdag
 1061 X      |                     vannak, járjon a házhoz!~Balgatag ember! Kenyeret ad a patkányoknak,
 1062 XIII   |                nevetségesebb, esztelenebb és balgatagabb ember nem lehetett. Szólta,
 1063 I      |              elmélkedik afelett, hogy milyen balgatagság ilyen moslék időben útnak
 1064 XXIV   |             bebocsáttaték.~Flóra meg egészen báli öltönyében volt. Szobaleánya
 1065 XV     |                     Ön megházasodott?~– Csak balkézre – viszonza Abellino tréfásan.~
 1066 X      |               redoute-ok ünnepelt szépségei, bálkirálynék! Elegáns urak, még mágnások
 1067 II     |              habituéknak, kik saját palotáik balkonjárul nézték az egyesült seregek
 1068 X      |                       eljött a farsang, nagy bálok voltak hirdetve mindenfelé,
 1069 XXVI   |                   Addig nem is beszéltek sem bálokról, sem estélyekről, amíg ő
 1070 X      |                 cifrán, miért élnek jól, mit báloznak annyit, mikor ő el tud lenni
 1071 I      |                      ha nem fér, ~Jobbra, de balra forog, sír szeme, könnye
 1072 XXXI   |                      szegény, szerencsétlen, balsors által látogattatott anyát
 1073 XII    |                nincsen jelen, s minden jó és balszerencse, bukás vagy botrány, ami
 1074 V      |              műveivel szerencsét próbált, de balszerencsét aratott Párizsban. „Sevillai
 1075 XXVI   |                ásványi méreggel, a késsel és baltával, pisztollyal és hurokkal
 1076 XXIV   |                      Jenő, a szabadelvű párt bálványa, a deli Csendey Rezső és
 1077 XIV    |               hallani a hangot, mely imádott bálványaé, kiknek szabad szemeinek
 1078 XIV    |                   deszkafaragó! Íme, akit te bálványképül tartogattál magadnak, nekem
 1079 V      |                  midőn tudom, hogy te, az én bálványom, az én oltárképem, a szégyenpadon
 1080 XXIV   |                     látod, én úgy szeretlek! Bálványozás, imádat, amit érezek irántad,
 1081 IX     |                     agg celebritások sorában bálványozni, kik részint túlélték emlékeiket,
 1082 V      |                       hol a szépművészeteket bálványozó orosz főúr karnagyává tevé,
 1083 X      |                   észre, hogy viseli. Ön egy bamba. Az egész világ tudja, hogy
 1084 V      |                 színházat. Farewell Othello! Bamboche-é a vásár!~Jozefine hasztalan
 1085 VII    |                      tartja, s merőn a tűzbe bámul.~Legtöbben azok közül, kik
 1086 XXIV   |                törődünk vele.~Ezeket mondva, bámulandó vakmerőséggel veté magát
 1087 VII    |                       Azonban a hallgatás és bámulás elég válasz volt.~Rudolf
 1088 III    |                      elég okot adhat a méltó bámulásra.~Az ifjak egymást beszéd
 1089 V      |               fölléptetni, melyben mindenkit bámulatra ragadott.~Két év múlva újra
 1090 XIV    |             láthatják, vele beszélhetnek, őt bámulhatják, tisztelhetik; tán van közöttük
 1091 XIX    |        legtüzetesebben ostromolna, akkor úgy bámulják, mint a Nelson szobrát,
 1092 I      |         kicsiségekben, s most mintha önmagán bámulna el, oly mereven tud nézni;
 1093 XV     |                      a tükörbe sem néz, hogy bámulná, csodálná magát; sőt amint
 1094 XXIV   |                  ritka látványt nyújtottak a bámuló szemeknek.~A legelőkelőbb
 1095 XXI    |                   hölgyek sem tagadhaták meg bámulóiktól azt az élvezetet, hogy rózsaajkaikat
 1096 XX     |                 tudjon mondani. Egypár buzgó bámulója a derék hazafinak hirtelen
 1097 XV     |                    Nagy sokaság lesz, nézők, bámulók! Annál jobb. Az előadás
 1098 XV     |                      vissza urára.~– No, mit bámulsz? Hajts!~– Valamit itt hagytunk –
 1099 V      |                      nem személyes kellemeit bámulták, most is forrón éreznek
 1100 XV     |             társalgást. A szép nő tekintetén bámultak-e úgy el? Valóban szép volt!
 1101 III    |                   semhogy szónoki tehetségét bámultassa. Ez azon ifjú, kiről Griffard
 1102 X      |                  mint egy színpadi hérosz, s bámultatta magát a vendégeivel. Amit
 1103 I      |                 foglalni, melyet oly jogosan bámulunk némely embereknél, kik éppen
 1104 XXV    |                   van élete, vágya, hajlama, bánata és örömei, fájdalma és szerelme,
 1105 XXVIII |                  hadd menjen, hadd vigye oda bánatát, és felejtse ott; talán
 1106 XIV    |                      hogy egy szív titokban, bánatban utána eped, mint a holdnak
 1107 XII    |                    Arcán hideg nyugalom ült, bánatnak is nevezhetnők, ha ez egy
 1108 XXVII  |                   Meghalt… – rebegi az orvos bánatos tekintettel.~És a jó öreg
 1109 XV     |                      dandyk, a gourmandok, a bánátusi szellemdús földesurak s
 1110 XIII   |             mulatságot. Az időközöket Bihari bandája fogja kitölteni válogatott
 1111 VI     |                  óriásoknak. Sokan Oignon úr bandájából tartózkodást éreztek a magas
 1112 XXIV   |                      egybesereglett nemesség bandériumai jelszavas zászlóikkal, főbíráktól
 1113 XVII   |                      szegődött át, Kutyfalvi Bandihoz, s ekként leginkább ismeretes
 1114 Vegszo |                    Abellinóra vagy Kutyfalvi Bandira ismert volna.~Az öreg nábob
 1115 XXIII  |              mesterségénél többre becsülöm a banditáét.~– Az is jó. Tudniillik,
 1116 IX     |                   Telekinéé, Bornemisszánéé, Bánfinéé Erdélyben örök emlékkel
 1117 XIX    |                  urak mindig a legkönnyebben bánható osztálya voltak a társadalomnak;
 1118 VIII   |                      állatot, hol könnyebben bánhatott vele, mint itt ez ismeretlen
 1119 XV     |                       hogy, amennyire lehet, bánjanak vele nyájasan, és ne mutassanak
 1120 X      |                 múlva elutazik, utána jő egy bankárfiú, azután ismét egy földesúr,
 1121 XV     |                gazdagabb főurainkat, a derék bankárfiúkat s a galant öreg mágnásokat,
 1122 IV     |                   azon, miszerint neki ismét bankárja van); onnan egyenesen vágtattam
 1123 X      |                 találkozik ezen grófokkal és bankárokkal, azok úgy tesznek, mintha
 1124 II     |                      Addig ön lesz kénytelen bankárom lenni. Mentül több pénzt
 1125 IV     |                 rögtön lóra ültem, beszéltem bankárommal (ennél a szónál megigazította
 1126 IV     |                   látszott, azután eltette a bankbiléteket, s a pudlit örvénél fogva
 1127 IV     |                     kirántva tárcámból ötven bankbilétet, s odavetém neki. A fickó
 1128 IV     |                     De ez mind kevés. Nemrég bankettet adánk, melyen csupa művésznők
 1129 XV     |                    bankot. Néhány perc múlva bankja szét volt ugratva, Abellino
 1130 XII    |                asztalhoz, s egy csomó százas bankjegy közől leszámlált eléje hat
 1131 XV     |                  seperve az előtte halmozott bankjegyeket – Fennimor kettős szerencsétlenségével
 1132 XIII   |               méltóságos úrtól száz forintot bankócédulában. Ebből vagyon még a zsebemben
 1133 I      |                engedé a sok szép veres szemű bankót.~A bohóc fél szemmel a tömött
 1134 II     |               homlokát megütve. – Ön kevésbé bánná, ha az egész világ tudná
 1135 VIII   |                     nősök, feleségeikkel úgy bánnak, mint szolgálóikkal, és
 1136 XV     |                    nyájasan kellett anyjával bánnia, nehogy azt hihesse, miszerint
 1137 XV     |                  uram. Hát így kell tinektek bánnotok anyátokkal, ez-e az én keserves
 1138 X      |                    valamit szememre? Nem úgy bánok-e én leányaimmal, mint a szemeim
 1139 VIII   |                      Alföldön és különösen a Bánságban van egy neme a férfi-szeparatizmusnak,
 1140 XII    |            ráijesztett, nemcsak felhagyott a bántalmakkal, sőt ennek legengedelmesebb
 1141 V      |              Sérthet-e egy tiszta lelket ily bántalom? Ha visszatérek, nem fogod
 1142 IX     |                    vérig szúrhatja, és azt e bántás ellen senki sem védelmezheti.~
 1143 XX     |                      vonatkozásokkal meg nem bántja János úr kedvenc agarát,
 1144 XIII   |                     hetvenre érett meg.~– Ne bántsátok – szólt egy harmadik –,
 1145 III    |                  legyen az szobrászvéső vagy bányakalapács, festőecset vagy építészzsinór,
 1146 XIII   |                  embernek, idegennek adjam a bányákat? Hát ha csillagokkal fizetne!
 1147 XIII   |                   kereskedő, s az megnézte a bányát, és húszezer forintot ígért
 1148 I      |                 képzelni, hogy valami beduin barakkban vagyok, s ez itt a Nílus
 1149 I      |                      a fokost, fejébe nyomta báránybőr süvegét, s bundáját vállára
 1150 XIII   |                      hirtelen lekuporodott a báránykához, s annak nyakát átölelte.~–
 1151 XIII   |                   találni lehetett. Ez fehér báránykát hozott névnapi ajándékba,
 1152 XIII   |              botjával.~– Ki innen, kecske, a bárányok közül! Nem a te fogadra
 1153 VII    |                     repcét most kaszálják, a bárányokat most nyírják, ilyenkor jó
 1154 XIII   |                   szokott lenni; ott ültek a bárányt hozó parasztleányok évrül
 1155 XXIX   |                 nincs, akiről megemlékezzem.~Barátaimat könnyű felszámítanom, csak
 1156 XII    |                  komoly ügyben könnyebb vérű barátaink örömest szeretnének előidézni.~
 1157 XIII   |                 leveleket mindazoknak az úri barátimnak, akikkel néminémű összekoccanásban
 1158 III    |                    békák, kik Homer óta nagy barátjai a költészetnek, néhány különc
 1159 VIII   |                  fejében megsúgák meghittebb barátnéiknak a kitüntetéseket, melyek
 1160 XXI    |                   téged?~Fanny önkénytelenül barátnéjára tekinte, mintha azt kérdezné
 1161 XIX    |                   okosat hallott akkor Fanny barátnéjától. Ő csak hallgatott, ő csak
 1162 XXI    |                      hiszen mellette lovagló barátnéje éppen olyan jókedvvel társalg
 1163 XVIII  |                     kit nevezzek barátomnak, barátnémnak, s ki előtt zárjam el szívemet?
 1164 XXII   |                      a kettőt.~A nemes szívű barátnét, ki hozzá jobb, kedvesebb
 1165 V      |                     mint társalkodónőt, mint barátnőt tartott magánál.~A leány
 1166 XVIII  |                   ragaszkodjam, kit nevezzek barátomnak, barátnémnak, s ki előtt
 1167 XVII   |                    elélődöm egyik vagy másik barátomnál egy évig. E különös társaságokat
 1168 VII    |             beszélnek előtte, illessen az jó barátot, asszonyt vagy hazát; játszik
 1169 XVIII  |                      hölgyeknél hamar kész a barátság. Nagyon örülök rajta, hogy
 1170 XIX    |                      felől, kit Szentirmayné barátságában részesíte. A büszke delnők,
 1171 VIII   |                   ott még több főurat hozzon barátságba; ki tudja, még tán egy grófkisasszony
 1172 XXIV   |                    te Kárpáthynéval oly mély barátságban vagy.~– Ah!… – Flóra nem
 1173 XXIV   |                      köszönni Kárpáthynévali barátságodnak, hogy téged is könnyelmű,
 1174 XV     |               emberek elhiszik, és keresik a barátságukat. Ilyen bolond a világ.~Itt
 1175 XXVI   |                      s jónak látta Kecskerey barátunkat egy kissé dédelgetni, mert
 1176 XXVI   |                     s ez kiválólag Kecskerey barátunké. Mert minthogy az egész
 1177 XXVI   |                     az egész világ Kecskerey barátunknak hívja őt, illő, hogy mi
 1178 VIII   |                    legjobb terjesztői minden barbarizmusnak, s betyárszemináriumok úri
 1179 XII    |                      e számadást kész vagyok bárhol és bármikor kielégíteni.~
 1180 V      |                   elébbi primadonna, signora Barilli, örök feledékenység zöldjébe
 1181 XVIII  |                     bizony nemigen ébred fel bárkiben is a féltékenység, akár
 1182 XII    |                     kinevezni, én elfogadom, bárkik legyenek. Nagysádtok könnyebben
 1183 XXV    |                   Hát ki más? – kérdé János. Bárkit rajta kívül meglepett volna
 1184 VI     |                     a fiatal óriások kedvenc barlangja volt, azon tulajdonságánál
 1185 XX     |           megkívántató telket és épületet én bármelyik jószágombul ingyen átengedem (
 1186 VII    |                    jogában áll a jelenvoltak bármelyikének őt, ahol találja, főbe lőni;
 1187 X      |                    után, őrizkedett mindenki bármiféle beszédhez kezdeni, mintha
 1188 XII    |              számadást kész vagyok bárhol és bármikor kielégíteni.~Konrád Liviusra
 1189 XXIV   |                    magasabb körökben, s vele bárminemű viszonyban állani mindig
 1190 XVII   |                  mindenütt, bárhova gondolt, bármire vezeté figyelmét, csak a
 1191 XXII   |                gondviselőiknek.~– Óh, kívánj bármit. Bizonyos lehetsz felőle,
 1192 XIII   |                       amint észrevette, hogy barmoknak való könyvet vitt fel a
 1193 VIII   |                      ismeré a legényt. Szép, barnapiros arcú, huszonhat éves fiú
 1194 X      |                 gyűltek ottan össze, grófok, bárók, főnemesek, bankárok és
 1195 IV     |                  taps és koszorú egy oktalan barom csaholására és ugrándozásaira
 1196 XXIII  |               papucsom add ide! Milyen nehéz baromból embert formálni!~Abellino
 1197 I      |                     álláson összekapott apró baromfiak. Maga is lefeküdt mindjárt
 1198 XIII   |                    imádságoskönyvét egy nagy baromorvoslási könyvvel.~A jámbor diák
 1199 IV     |                visszaérkezett az alispáni és bárónői mésallianceból származott
 1200 XIII   |                      mai arannyal foldozott, bársonnyal behúzott, ezüst patkószegekkel
 1201 VII    |            kellemetlen sárga, melynek hamvas bársonya alatt ez átlátszó aranyon
 1202 XIII   |                   hegedűszója mellett járják bársonybugyogóban a kállai kettőst. – Az isten
 1203 XIII   |                     szépen a gombos frakkot, bársonybugyogót, harisnyát és csatos cipőt,
 1204 X      |                  lehetett, mert kaputjára új bársonygallért varrtak; a cifra tajtékpipát
 1205 XIII   |                   szóra, s letette kezéből a bársonykefét, mellyel éppen a mentegallért
 1206 XIII   |                 került abból, mintha egy rőf bársonyt vett volna készpénzen.~Hallotta
 1207 II     |                    kiáltá, mint a többi:~– À bas les aristocrates!~Hol, merre
 1208 XV     |                fűszere a vigalmaknak, egypár basbleu, felvilágosult szellem,
 1209 XVII   |          hozzávesszük ehhez hajdani hadvezér Bástának azon nyilatkozatát, miszerint
 1210 XX     |                  széles, üveges, salugádoros batárok, ki tudná, hány emberre
 1211 XIII   |               alapítására.~– De már arra egy batkát sem adok. Addig volt boldog
 1212 XII    |                   vesztegettek arra, hogy őt bátorítsák.~Másnap korán reggel egy
 1213 VII    |                      a lábtón, a példa által bátorítva; már késő! A szálfa lezuhant!
 1214 X      |                 nevét hozni, mert aki szólni bátorkodik felőle, utánamegy!~E kegyetlen
 1215 XVIII  |                   bocsánatot kérek, hogy így bátorkodom beszélni.~– Csak folytassa! –
 1216 VII    |                 mulattatják; őelőtte hősnek, bátornak, eszesnek, önfeláldozónak
 1217 VI     |                   amint egyrészről nagyszerű bátorságát bizonyítja, másfelől annak
 1218 IV     |                  zseníroztak színészei, s ez bátorságot vett magának a kutyát elfogadni
 1219 XVIII  |                  volt őellene, s a következő battéria már most egyenesen Flóra
 1220 XV     |                      percig várjon még, édes bátyám – szólt Fanny –, néhány
 1221 II     |                     akkor veszik el.~– Az én bátyámnak nincsenek ideáljai. Ezt
 1222 VIII   |                 ékesíti egypár nagy, kinyílt bazsarózsa, gomblyukában egy csomó
 1223 VII    |                 rendesen egy udvarba szokták beadni gyermekeiket, hol valami
 1224 XXXI   |                      kell neki minden reggel beállítania, ha azt akarja, hogy aranyat
 1225 I      |                  bohóc meglepve az egyszerre beállt csend által s feltekintve,
 1226 XXVIII |                Nemsokára eljött a tél; korán beálltak a hideg, zúzmarás, hófuvatagos
 1227 XXVIII |                    utaknak a hosszú téli est beálltával csengőtlen parasztszánt
 1228 VIII   |                     leveted az úri gúnyát, s beállva hozzám hajdúk hadnagyának,
 1229 I      |               Ázsiából kijöttek.~– Ah, c’est beau! Ez kedves. A jó magyarok
 1230 X      |             öngyilkolásról, hanem nagy hamar beavatá magát egy kereskedőházhoz
 1231 XX     |                   keveredének, míg a pecérek beavatkozása el nem csillapítá az ingerült
 1232 VI     |                      alatt.~A fiatal óriások beavatottabbjai ezalatt a foyer-ben lengetik
 1233 XXXI   |              Abellinónak nem marad más, mint bebizonyítani, hogy nagybátyja bolond
 1234 XXIV   |                      amennyi elég volt annak bebizonyítására, hogy hiába is akar tekintélyt
 1235 XXIV   |                 mondta – Jól van, Rudolf. Én bebizonyítom előtted, hogy nem vagyok
 1236 XI     |                  lelkülete meg volt törve, s bebizonyítva előtte, hogy a jót tettetni,
 1237 V      |                 valami izenettel. Nem tudom, bebocsássam-e?~– Jöhet! Bárminő izenettel –
 1238 XXIII  |                     a határozott csöngetésre bebocsát egy férfit Juszuf, s Kecskerey
 1239 XXIV   |            Bekocogtatott, s szavát hallatva, bebocsáttaték.~Flóra meg egészen báli
 1240 XXIII  |              Kecskerey úr, amidőn az ajtaján bebukó férfit megpillantja, s nagy
 1241 XXV    |                       amint a hintó a parkba becsavarodott.~Fanny állva maradt, mintha
 1242 XVIII  |                   nem; de el kellett utaznia Bécsbe hirtelen.~– Ah, gondoltam,
 1243 XIII   |                    egyéniségek emlékeit nagy becsben marasztván, a kevésbé tiszteltekét
 1244 XIII   |                kastélyban, aholott hébe-hóba Bécsből aláhozott énekesek és virtuózok
 1245 XII    |                   Nekem mindegy. Előttem nem becsesebb az élet annál az ellőtt
 1246 XIV    |         nehézségekkel járt, elnyerése sokkal becsesebbnek látszott. Végre az őrjöngésig
 1247 XIII   |              pusztult volna, kitenne magán a bécsin.~            ~Ilyenforma
 1248 VIII   |                      vette magát, oda látták becsörtetni, s egész éjjel ott morgott,
 1249 XXIII  |                 oldala mellett idegen fickók becstelen szerelme által elrabolja
 1250 XI     |                    már most ő örökre meg van becstelenítve, s dacára a két jámbor hölgy
 1251 V      |                     Moszkvától Velencéig, és Bécstől Párizsig és Londonig; beszéltek
 1252 XIV    |                    hidegen maradt, dicsérte, becsülé, de ez nem szerelem.~Az
 1253 VII    |                    volt iránta egy nemével a becsülésnek viseltetni.~Az ifjú gróf
 1254 XXIX   |                      mely őt vezetni fogja a becsület és honfidicsőség útjain,
 1255 XV     |                      akit emberséges emberek becsületben, virtusokban neveltek fel,
 1256 XII    |                      elfogadni a közös firma becsületénél.~Mindamellett kötelességökhöz
 1257 XI     |                     kénytelenségből igaznak, becsületesnek kell lenni; akkor lassankint
 1258 V      |                    kifejezés volt látható, a becsületesség, a nyíltszívűség, és ez
 1259 XIII   |                  évre, teljes fogalmat adánk becsületességéről.~Mert a magyar nábobnak
 1260 II     |                      hogy külföldön nemzetük becsületét, különösen a cselédek előtt,
 1261 XV     |                     jó, ha én nem bízom az ő becsületszavában, esküvésében, ő kész hatvanezer
 1262 VII    |                      káptalani szentély vagy becsületszó alá lezárva. Hanem azért
 1263 XII    |                     ideírni, hogy „saldirt”! Becsülettel ki van fizetve.~A tanúk
 1264 VII    |              kifecsegni nem lehetett. Rudolf becsületüggyé tette, és ez természetes
 1265 VII    |                 felelni. Addig a titoktartás becsületügy.~Azzal vette kalapját, és
 1266 III    |                 kívánni sem lehet. Mestereim becsülnek, fáradságomat jól fizetik,
 1267 XXIX   |              nemzetek közt, s nevét tanulják becsülni az idegenek. Engem, sötétebb
 1268 XIV    |                 szeret!~– Tudom. Ismerem őt. Becsültem mindig; derék ember. De
 1269 XVII   |                   nem volt rest, hanem amint becsukták mögötte a kaput, lovával
 1270 XIII   |     keresztülbotorkáznia, melyek akár voltak becsukva előtte, akár nem, mindegyiknél
 1271 XIII   |                  kopók vihogási s az udvarra bedöcögő társzekerek zaja. A vadászok
 1272 I      |                     az embernek legyen mivel bedugni a száját, hogy ne káromkodjék
 1273 I      |                  fogom képzelni, hogy valami beduin barakkban vagyok, s ez itt
 1274 VII    |              hágcsókon, a ház minden emelete beégett már ekkor, minden ablakon
 1275 VIII   |                  módi! – kiálta Miska, amint beereszteték, s levágta magát egy karszékbe. –
 1276 VIII   |                Ezalatt a többi versenyzők is beérkeztek, kiket Márton százféle okokkal
 1277 XXXI   |                     és németül.~– Utolsó nap befalaztatá a pinceajtót, magam beszéltem
 1278 XVII   |                 részint lerontattak, részint befalaztattak, a fürdőszobából télikert
 1279 XIII   |                     s az asztalon állt – egy befedett koporsó…~Az elszörnyedés
 1280 IX     |                távolságban engedi gyanítni a befejezést.~A közönség azon részét,
 1281 VI     |                  dob- és trombitaszakadtából befejeződött a nyitány, s a várva várt
 1282 XXIII  |                  Khizmetkiár!~A groom futott befelé.~– Ne bujurszünüz csultámüm! (
 1283 X      |                     attól, hogy ártatlansága befertőztessék, hogy lelke, szerelme haszontalan,
 1284 X      |                     szokása volt, hogy mikor befészkelte magát valamely összevissza
 1285 XIII   |                    kétakkorára építtetett, s befödte villogó bádoggal, hogy a
 1286 XIII   |                 kiálta rá Jancsi úr. – Ha az befog bennünket, vacsora lesz
 1287 XV     |                   már egyszer valakit házába befogadott, azt akarta, hogy az jól
 1288 VIII   |                    mert sajnálja szép lovait befogatni. Harmadik Berki Lőrinc,
 1289 I      |                  Ezért fellármázta embereit, befogatott, fáklyát gyújtatott, s éjszakának
 1290 XIII   |                     öt ujja közül morogta:~– Befogtam már.~János úr erre példás
 1291 VIII   |                elégszik be azzal, hogy a nők befolyását minden nyilvános téren nélkülözze,
 1292 XI     |                    hajlékony lelkületre nagy befolyással volt a három év.~Régi eszme,
 1293 XV     |                   felugrott az ágyába, félig befonva hagyta haját, magára rántá
 1294 I      |                 örült a lelke, midőn kapuján befordulva az üresen álló kocsiállást
 1295 XIV    |                    rajt eresztettek a méhek, befőzött gyümölcsei hogy állnak szép
 1296 XV     |                lejátszani rettentő szerepét? Befurakodni a szerencsétlenség álarcával
 1297 XXIII  |                       ki a családok titkaiba befúrja magát, hogy azoknak árulója
 1298 XX     |                  hogy a politikai világba is befúrták magukat; ne hagyjuk őket
 1299 II     |                 összerakott s téli zöldekkel befuttatott breton hidakig, s azokat
 1300 IV     |                     Az beleegyezik. A lordot befűzik a medvebőrbe, pompásan tudott
 1301 XIII   |                    felköté nyakravalóját, és begombolá, amint illett.~– No, már
 1302 XXVI   |                  Éppen most is valami lesz a begyében, mert nagyon suttog az ismerősökkel,
 1303 II     |                     kezdi el majd játszani a begyest.~– Azt mondom, hogy majd
 1304 VII    |                   monda Chataquéla hintajába behajolva –, nemsokára a Saint Médard
 1305 XIII   |                     kapujában megállva, mert behajtatni átall, hogy a komisz cséza
 1306 XV     |                     tartalmazó lapot találta behajtva és benedvesítve. Azok bizonyosan
 1307 XVII   |              penészes sajtot s egy darab jól behamuzott kenyeret takart bele, mint
 1308 XIX    |              agyafúrt szeszélyeinek titkaiba behatoljanak.~– Ennek a neve után írjuk
 1309 XXV    |                   gazdag tobozfürtök, mikkel behintve látszik lenni. Ezek is boldog
 1310 XXII   |            olvasmányát az ő szobájába vitte; behítta magához, midőn zongorázott,
 1311 XV     |                      nyitogatná kívül. Fanny behívta magához az anyját, hogy
 1312 XXXI   |                   Teréznek.~Azon lekötelező, behízelgő modorban, mely neki annyira
 1313 XIII   |                      irtóztató nagy csűr, ha behordták volna, nem csírádzik ki,
 1314 VI     |              bepiszkolta fehér mellényeiket, behorpasztotta kasztorkalapjaikat, legázolta
 1315 XIII   |                  többe került, mint amennyit behozott.~Állított ő cukorgyárat,
 1316 I      |                      veté magát a földre, és behunyá szemeit.~Gyárfás rögtön
 1317 I      |               vonással; kivált midőn szemeit behunyja, s az álom elsimítja a dúlt
 1318 XIII   |               arannyal foldozott, bársonnyal behúzott, ezüst patkószegekkel kivert
 1319 VII    |                    sorba nézné a páholyokat, behúzza magát kerevete szögletébe,
 1320 XXIV   |                      ugyan azt kívánta, hogy beiktatása a lehető legkisebb pompával
 1321 I      |                   születésnapjaira, főispáni beiktatásokra, lakodalmakra és keresztelőkre,
 1322 XX     |                       másodszor egy főispáni beiktatáson, harmadszor egy megyegyűlésen
 1323 XX     |                      elejébe jegyzőkönyvileg beiktattatott.~Csak ezután került a sor
 1324 II     |                    kávét innom, és a hajamat beillatszereznem. Én sok lélekerővel bírok.
 1325 XVII   |               Kárpáthy mindezen társulatokba beíratta magát, s szívesen vevé,
 1326 I      |                    Marokkóban elszöktettem a bej legszebb háremhölgyét, a
 1327 XIII   |                     és ellátva titkos ki- és bejárásokkal s alattomos csigalépcsőkkel,
 1328 III    |               téríteni eretnek hazádfiait, s bejárod a világot, hogy őket hazahívogasd?~–
 1329 V      |             színtársulatot alakítottak, vele bejárták Stockholmot, Koppenhágát,
 1330 XVIII  |            meglepetés reszketegségével várta bejelentett vendégét. Mintha csak jelszóra
 1331 IV     |                báróné kocsisával; egy reggel bejön a papához, azt mondja: „
 1332 I      |                  akarok évenkénti apanázsért bejönni, ce serait bien fatigant
 1333 XXIV   |                 fáradott.~– Szabad egy szóra bejönnöm? – kérdé Rudolf, megállva
 1334 XXIX   |                 senki sem olvasott. Százszor bejöttem azóta a szobába, soha egy
 1335 XII    |                 tudakozódása hallatszék, s a bejövő már az előterembe lépett.
 1336 VII    |                  azonban, hogy azt egészen a bejövőknek szentelné.~– Ön rossz ember –
 1337 XIV    |             furfangot gondoltak ki, hogy oda bejuthassanak; majd átöltözött úri inasok
 1338 XIII   |             szolgálattevő bohóc képében volt bejuthatása akárki fiának.~A jámbor
 1339 XIII   |                 esztrangán keresztül kellett bejutni az angolkertbe.~Kárpáthy
 1340 XXIII  |                     fúvá fel magát, mint egy béka, s torkának feszített hangján
 1341 XIII   |     istentelenségeket szokott mívelni, tüzes békákat ereget el az asztal alatt,
 1342 XIX    |                      kavicsokra, sikányokra, békákra és vermekre, ez már ismét
 1343 XXI    |                 szemközt jövő lovagot látnak bekanyarodni.~Már messziről megismeri
 1344 XXV    |                 gyöngék.~– No, akkor szent a béke. – Mit izent Fanny?~– Légy
 1345 I      |                   bakon vén kocsis ül prémes bekecsében, kinek azon egy instrukciója
 1346 VIII   |                      felforgatja az útban, s bekergeti a városba a mezőről a munkásokat,
 1347 IX     |                   majmolásra lelkeik erejét, bekergették a kerek világot sivár gyönyörök
 1348 X      |                      adja át neki tisztán és békességesen; mert ha pörre engedi jönni
 1349 VIII   |                    azt tehát megszólítá szép békességgel:~– Felkelt-e már a nagyságos
 1350 VIII   |                    legény hagyta őt beszélni békével, s csendesen, jókedvvel
 1351 XVII   |         utófájdalmait, ellenséges családokat békíte ki egymással, háttérbe szoríta
 1352 XV     |                    legyen-e nagylelkű, és ne békítse-e ki maga iránt.~Azután ismét
 1353 XXIV   |                      hálószobájába távozott. Bekocogtatott, s szavát hallatva, bebocsáttaték.~
 1354 XV     |                      a kisasszony még reggel bekocsikázott Pozsonyba.~Helye volt a
 1355 I      |                   írva és nyomatva köszöntő, beköszöntő, üdvözlő és magasztaló,
 1356 X      |                    félrerakott gyümölcsét, s bekötve azokat tarka zsebkendőjébe,
 1357 VII    |               egészen össze volt locsolva és bekormozva, s a lovak zablájába kapva
 1358 XVIII  |                   egy hosszú lajstromra, azt beküldé Varga uramtól nejéhez, hogy
 1359 XIII   |                   rajta mindnyájunk nevében, béküljön ki vele, majd szerzek neki
 1360 XIII   |                       Hogy találkoznak? Hogy békülnek ki? Mit fognak egymásnak
 1361 XIII   |                       Tán éppen ki akar vele békülni a nagyságos úr? Aki a nagyságos
 1362 XIII   |                      Úgy tetszett neki, hogy békülő kezet nyújta neki, s bár
 1363 XXIV   |                       megállva az ajtóban, s bekukucskálva rajta.~A legszeretetreméltóbb
 1364 I      |                     volt Abellino, csináltam Bélából azt, de azért a magyar nyelvet
 1365 XXIX   |                      Szentirmay Rudolf bölcs belátása szerint oly köz hazai intézményekre
 1366 IX     |                     oda alant. – Ez ördögség Bélától!~E percben hangzottak el
 1367 V      |          megismerkedett a művel, s lánglelke belátta annak szépségeit. Azt kívánta,
 1368 XIII   |                      is azzal álmodott, hogy Bélával beszélt, mellette ült, vele
 1369 I      |                      gutát? Csak nem pokol a béle ennyi embernek, hogy eggyel
 1370 IV     |                 ügyesen hajtatott neki, hogy beleakadva a tejárus tengelyébe, hopp!
 1371 VII    |                     tevé, s nagy kedvetlenül beleakasztva magát István gróf karjába,
 1372 X      |                  köménymagos rántottlevesnél beleaprított zsemlyével. A lyányok, ha
 1373 VIII   |                    vad a sás közepén, térdig beleásta magát a mocsárba, körös-körül
 1374 XIII   |                     nekem a nagyurak ügyeibe beleavatkozni. Csak tessék kibékülni vele!
 1375 XV     |                   költészettel, néha annyira belebonyolódott a jó asszonyság, hogy önmagával
 1376 VIII   |                      más.~Természetesen mind belebuktak. Minden pohár bor egy-egy
 1377 XV     |                  éppen attól őrizkedni, hogy beléd ne szeressen, mert egy ilyen
 1378 VIII   |                      pecsétnyomó gyűrűk, úgy beledagadva, hogy le nem bírná húzni.~
 1379 XIII   |                      a görbe fésűt, és állát beleegyengette nyakravalójába, nadrágszíján
 1380 IV     |                  medve szerepét játszani. Az beleegyezik. A lordot befűzik a medvebőrbe,
 1381 XI     |                   van, amibe a szegény ember beleesik, s amit a gazdag nem is
 1382 XXIX   |               megszoktam rágondolni, gyakran belefekszem, és elgondolom, hogy milyen
 1383 IX     |                félelmetesen ismert szónok, s belefog egy hosszú latin előadásba,
 1384 I      |                    amint tetszik látni, mind belefúltak a nagy vízbe, hacsak ezt
 1385 XVI    |                  gondolt már magával, szinte belefutott ellenfele kardjába, s elvégre
 1386 I      |                 keresztül, hogy aki vesztére belehajt, ott vénül meg benne, vagy
 1387 XIII   |                      s más tréfaságokkal. De belehalt az óriási vállalatba, s
 1388 VIII   |                   sem a lovam, mi futunk, ha belehalunk is. Ugye, Ráró?~A paripa,
 1389 XI     |                     kiszaggatni a leveleket, belehurcolni újra abba a fertőbe, amelyből
 1390 XVIII  |                     maga János úr is annyira belejött a jókedvbe, hogy le kellett
 1391 VI     |                Brussit skiccírozni, s rögtön belekapni a jelenésbe.~E jelenetre
 1392 XV     |                      ki sudarát, a sárkányok belekaptak az útba, s perc múlva messze
 1393 I      |                     volt rá, hogy az emberbe belekössön, s ha valakinek a képe nem
 1394 I      |                  veszekedni, abba mindenáron beleköt, az különben is mérges fog
 1395 XIII   |                 aljába, s egy csomó naplopót belekolonizált; a kastélyban pedig minden
 1396 I      |                  nemhiába dáma, mert egészen belém bolondult.~– Hagyja az ilyenfajta
 1397 XV     |                      félt.~Vagy néha, mélyen belemerülve gondolataiba, töprenkedéseibe,
 1398 XIX    |                  suttogá Fanny, s iparkodott belenézni az iratba, melyet barátnéja
 1399 III    |                 melybe csak oly tagoknak van beléphetése, kik vagy előkelő születés
 1400 XV     |                       s egyszerre véletlenül belepillant, elfordítja azt magától,
 1401 X      |                    Bordácsi meglátta a hozzá belépő Mayer urat, levevé pápaszemét,
 1402 XXVIII |                       mely az emlék talapját belepte. Rudolf elgondolkozott.~
 1403 XXIX   |                 össze.~Amint János és Rudolf beléptek, az együtt levők komoly
 1404 XXVI   |               elgondolni, hogy ez ember, kit beléptekor milliók urának tartottunk,
 1405 I      |                     a sárról beszélek, amibe beleragadtam, hanem ezt itt körül hogy
 1406 VII    |                   naplójához, hogy emlékéből belerajzolja Chataquéla arcát, ami élénk
 1407 XVI    |            eszeveszetten, visszatarthatlanul belerohant annak kinyújtott kardjába.
 1408 XIII   |                    vitt fel a katedrára, úgy belesült mindenbe, hogy azt sem tudta,
 1409 XIX    |                   lehet félteni senkit, hogy beleszeret. Képtelen volna egy tapasztalatlan
 1410 XV     |                    úr, igen nagy úr, annyira beleszeretett abba a képbe, persze külföldön
 1411 VIII   |                    tán egy grófkisasszony is beleszerethet a fiúba, s milyen jó tréfa
 1412 XXI    |                     és őt meglátná – és újra belészeretne.~Most egyszerre a rétre
 1413 Vegszo |               helyeslik, hogy két nagy nevet beleszőttem e regénybe, kiknek azután
 1414 VIII   |                    sem vette észre a földön, beletapodták a porba.~– Ez nem igazság! –
 1415 XIII   |                      hánytak a szemei, ahogy beletekintett.~Az öreg Kárpáthy János
 1416 III    |                   levetkőzi ősi sajátságait, beletörődik azon formákba, miket elé
 1417 XVIII  |                     kérni, hogy elég vakmerő beleülni, s előrehajlott, hogy nagyon
 1418 I      |                fekszik, mind az ördögé lesz. Beleütött az egész gazdaságba a mennydörgő
 1419 X      |                    fojtani, az ember maga is beleugorhatnék!”~Azzal visszafordult ismét,
 1420 XV     |                 világból, nem bírta meg azt, beleugrott a Dunába; bár én is utánaugrottam
 1421 VIII   |                  elkezd futni a gulya közül, belevadul a pusztába, véres nyelvvel,
 1422 VII    |                      hogy egy ilyennek a fia belevág a szavába.~– Tehát – folytatá
 1423 XIII   |                  alig adta meg a magot, amit belevetettek – a leggazdagabb földön.~–
 1424 XXI    |                   elkap a próbálgatott ló, s beleviszi a ménes közé, ez alkalommal
 1425 XIX    |                 gyönge szívű embert százszor belezavar a beszédjébe, s mikor elkezd
 1426 II     |               legújabb év vereteiből, és jól belocsolva eau de Cologne-nyal és más
 1427 XX     |              láthatók a népes kastély kapuin belől; gömbölyű, sárga mázú hintók
 1428 I      |                  küldé, s ilyen furcsa módon belovagolt a csárdáig. Az izmos cseh
 1429 VII    |                   gomolygás, elkezd a palack belseje bámulatosan megelevenülni,
 1430 XIII   |                    tisztelet jeléül, s annak belsejébe egy pár galamb volt rejtve.
 1431 XXVI   |                      elrejteni a dühöt, mely belsejében felforrott e szóra.~– Hisz
 1432 VI     |               darabokban a szereplőknek a mű beltartalmával ismeretségben lenni.~Hanem
 1433 XVI    |           megpiszkolhatni, orrát vagy szemét bélyegezni meg. Egyiknek sem sikerült,
 1434 I      |                 morogva, s oda se néz, hanem bemegy a konyhába átázott bundáját
 1435 XXVII  |                   hogy van azóta – és minden bemenőtől izent neki valamit.~Ki bírná
 1436 X      |                valamelyik merveilleux mellé? Bemutassa-e a vidám társaságnak mint
 1437 XIV    |                 essünk át azon, hogy magamat bemutassam. Azon kell kezdenem, hogy
 1438 II     |                     kell tehát, hogy őt újra bemutassuk.~A calicot-szezonnak vége
 1439 XVIII  |                     gondolá, hogy a szokásos bemutatások nagyon sokáig fognának tartani,
 1440 XXXI   |                   őket nagyságuk tetőpontján bemutathatni.~*~Többi ismerőseinkről
 1441 XIX    |                 kiket még ő is sajnálhat.)~– Bemutatom még Málnay Georges nejét.
 1442 VIII   |                 senkire sem várnak. A háziúr bemutatta az érkezőt vendégeinek mint
 1443 XV     |                jönnek az ifjú gentlemanek, s bemutogatják egymást a házigazdának,
 1444 XV     |                     társaság közé, egyenkint bemutogatta nejét a tiszteletre méltó
 1445 XV     |                    lapot találta behajtva és benedvesítve. Azok bizonyosan könnycseppek
 1446 XXV    |               legnagyobb örömtől, amit Isten benned adott neki, visszatiltani.
 1447 XV     |                Fennimor, és egyre nyer, néha bennhagyja az egész tételt kétszer-háromszor,
 1448 XVII   |              látszván meg bennök azon néhány bennszülött és bennvénült törzsvendég,
 1449 III    |                    chylus, piros vérré válik bennünk; ha eljárunk a külföldre
 1450 XVII   |                   azon néhány bennszülött és bennvénült törzsvendég, mint mikor
 1451 III    |                   kákával és vízi tulipánnal benőtt mocsárt, melynek közepén
 1452 X      |              hozzájuk legközelebb, családjuk bensejében történik, hacsak valaki
 1453 XXX    |                    fölött is.~Halálának híre benyargalá az egész vidéket, s miként
 1454 XV     |             nagynénje még mindig ott aludt a benyílóban, s a két szoba ajtaját nyitva
 1455 XV     |                     megközelítőleg Teréz egy benyílót rendezett el számára, mely
 1456 VII    |                      emberrel, aki páholyába benyit, össze fog veszni.~S csakugyan
 1457 VII    |                   emlékébe idézze azon napok benyomásait, melyek ama bűbájos hölgy
 1458 XV     |                    levelkét írt, összehajtá, bepecsétlé, s átnyújtotta Boltaynak.~
 1459 VI     |                ismeretlen canaille-jal, mely bepiszkolta fehér mellényeiket, behorpasztotta
 1460 XIII   |                 palotából, annak az ablakait berakatta téglával, magának pedig
 1461 XV     |                    oka elég.~Egy napon Teréz berándult Pozsonyba a menyasszonyruhák
 1462 I      |                  jövevény (ennyit tanult meg Béranger-bul), amint berúgta a konyha
 1463 XIII   |                    német polgárok városában, bérbe vett szűk udvarú szálláson,
 1464 VII    |                   kiket valaha a Dhavalagiri bércei neveltek.~Első férje egy
 1465 II     |           megidéztettek ki nem fizetett havi béreikért, és lám, vagy egy, vagy
 1466 XXI    |                      bokrok között, másutt a berekből csak a lovaglók feje látszik
 1467 I      |                 utolsó szavaknál már egészen berekedt az öreg, hogy alig lehete
 1468 XVII   |           nyugdíjaztatik.~Marci feleségestül berendeltetett a kastélyba, ő maga a nagyságos
 1469 VIII   |               munkásokat, a város valamennyi bérese, gulyása nem bírta egyesült
 1470 XVII   |                    hogy Kutyfalvi valamennyi béresével együtt egész az erdő széléig
 1471 XXI    |                teljes erejéből neki a róka a Berettyó-ágnak. Sikerült a ravasz fickónak
 1472 XIII   |            kétemeletes kastélyt építtetett a Berettyó-partra, divatos rondellákkal s
 1473 XXXI   |                     asszony van, fojtassék a Berettyóba, és amely iskolásleány az
 1474 XXI    |                  oldalvást egy kiszakadása a Berettyónak, melyet rákászati tapasztalataiból
 1475 XIV    |                melyben a lidérkék1 előjönnek berkeikből, s kereket hánynak a harmatos
 1476 XXI    |             meg-megállt. Sajnálni látszott a berket, melyből kiugrasztották,
 1477 XII    |                     kiszállt a főúr, hintaja berobogott az udvarra. Nagy, medvebőrös
 1478 XV     |                   otthon volt gyári házában, berohan hozzá egy szennyesen, csaknem
 1479 XIII   |                  öccse, a praktikus Kárpáthy Bertalan, magtárnak fordítá a kollégiumnak
 1480 XXIV   |                      után, amikor egypár jól berúgott nemes atyafinak eszébe jutott
 1481 I      |                     meg Béranger-bul), amint berúgta a konyha ajtaját, s megrázta
 1482 IX     |                    közelgő kikelet dalnokai: Berzsenyi, Kazinczy, a két Kisfaludy,
 1483 XXII   |               alkalmatlan, szép lábujjhegyen besompolyodott hozzá, odalépett ágyához,
 1484 XIII   |                    hogy mit loptak?~– Ejnye, beste lélek fia! Énvelem beszélsz
 1485 VII    |                   minők itt a függönyök közt besütő napsugárban táncolnak, s
 1486 VIII   |            túlterjednek; s az a föld, melyet beszántunk, learatunk, melyet zálogba
 1487 IV     |             hozzájárulhatlanná tevé magát, s beszédbe sem akart ereszkedni e pont
 1488 XXIV   |                  rosszkedvű?~– Az elfogadási beszédben volt valami kellemetlen.~
 1489 XX     |                     Szépkiesdy gróf utoljára beszédébe vágott.~– Hagyja el méltóságod
 1490 XIV    |           megházasodom…~Itt megállt Kárpáthy beszédében, s hátraveté a karszékben
 1491 XXI    |                      kacag a pünkösdi király beszédein. Ha tudná, hogy ezt udvarlásnak
 1492 XIX    |                 előtte, mindig országgyűlési beszédeit magasztalják, mikor ő meleg
 1493 XIII   |                  zene, pohárcsörgés és vidám beszédek vegyültek mulatságos zajjá,
 1494 XV     |                 keressen fel, fontos, sietős beszédem van vele. Jöjjenek kegyetek
 1495 IV     |                      senki bele ne szóljon a beszédembe! Tehát tudják önök, hogy
 1496 XX     |                      kiáltott a jeles hazafi beszédére.~A jeles hazafiaknak az
 1497 XVIII  |                    csak én érzem.~Az indulat beszédessé varázsolá e nőt, ki különben
 1498 VII    |                 illőnek találta ez emfatikus beszédfolyamnak más menetet adni, s Flórához
 1499 VII    |                tovább szarkazmusait – vágott beszédje közé Eszékiné –, mi nem
 1500 XIX    |                  embert százszor belezavar a beszédjébe, s mikor elkezd nevetni,
 1501 III    |                    egészen más irányt adva a beszédnek:~– Minő hivatás tartja önt
 1502 XIV    |                    vele a házba, mert hosszú beszédök leend egymással.~A mester
 1503 IV     |                  heverni. Tehát a jámbor fiú beszegődött a kis táncosnéhoz – inasnak.~–
 1504 IX     |                   célhoz juthatni?~– Azt nem beszélem ki előre, elég azt tudnotok,
 1505 IX     |                jurátus áll…~Ilyen tanulságos beszélgetés folyt azon jeles csoportozat
 1506 VII    |                      valami általános tárgyú beszélgetéshez kezdett vele, megkérdezve
 1507 XVIII  |                   hogy más irányt ne adjon a beszélgetésnek.~– Kegyedet mindenütt reméltem
 1508 XV     |                  hárman szívesek néhány órai beszélgetésre elzárkózni velem.~E szavak
 1509 XV     |                      utána, bevitte magához, beszélgetett vele, zongorázott neki –
 1510 IX     |                  egymástól az egy csoportban beszélgető ifjú honatyák. – Miről volt
 1511 XVIII  |                     érzelmes jelenetnek, úgy beszélgettek egymással, mintha régi-régi
 1512 XV     |                    nem kívánom én, hogy vele beszélhessek, csak hogy valahol, ablakon
 1513 IV     |                    juthasson, vele mindennap beszélhessen, hogy úgyszólván éjjel és
 1514 XIII   |               rágalmazta a jámbort, aki csak beszélhetett, a teremben az urak, a konyhában
 1515 XXIII  |                     gondom nekem arra? Tőlem beszélheti a világ, hogy Kárpáthyné
 1516 XIV    |                    mindennap láthatják, vele beszélhetnek, őt bámulhatják, tisztelhetik;
 1517 VIII   |                   vigalmairól annak idejében beszélhetni, s hogy történetünk egyik
 1518 XI     |                tanácsát kérje, s hogy nénjét beszélje rá engedékenységre; ily
 1519 XVIII  |                       hogy azon személyekről beszéljek nagyságodnak, akik iránt –
 1520 XXIII  |                     mintha nem az ő kedvéért beszélne, s azért is a kis szerecsenre
 1521 III    |                  nekem, mintha ővele magával beszélnék. Már korán reggel kijöttem,
 1522 XII    |                 fülelt, hallgatózott, ha nem beszélnek-e valahol egy polgárlyánról,
 1523 XVIII  |                  fiatal hölgynek mindig elég beszélnivalója van egymással. Ha önnek
 1524 XVIII  |                    Hagyjuk őket magukra! Sok beszélnivalójok lesz. Kárpáthy úr, mondhatom,
 1525 XIX    |                      beszédes ajkakat, e még beszélőbb, ragyogó szemeket, miktől
 1526 XX     |                      a haragtól fordult el a beszélőtől, legyezőjével takarva el
 1527 XV     |                     juthasson, amíg ő ki nem beszélte magát.~– Én vagyok az a