bold = Main text
      Part                                                  grey = Comment text

 3037 XX     |              érdemesnek rá, hogy agarainkkal egyérdekűvé tegyük.~Flóra egészen elpirulva
 3038 IX     |                   értekezni, ahol három-négy egyértelmű tag van együtt, azok összedugják
 3039 II     |           kamatfélékkel fáradozni.~S nemcsak egyeseket, nemcsak a legmagasabbakat
 3040 XVII   |                    ez, mely varázshatalommal egyesíte minden pártot, akár fehér,
 3041 XV     |              arisztokráciának, csakhogy nála egyesül a címer, pénz, szellem és
 3042 XVII   |                   akkor szó sem volt) – mind egyesülének a nagy eszme körül, amely,
 3043 XX     |                társaságoknak vannak pártfogó egyesületek, én egy oly állati személyzet
 3044 XX     |             mindenféle absztrakt tárgyakért, egyesületekért, vármegyékért, kollégiumokért,
 3045 XX     |                  agárkedvelői elé, miszerint egyesülnénk az állatország eme tagjainak
 3046 XX     |                   hanem a firkászok kedvéért egyesültünk!”) Végül tartassék minden
 3047 XX     |           haragtartása felől; ha mi ön ellen egyesülünk, mi megbuktathatjuk önt,
 3048 XVII   |                     kiválasztott előfogatul, egyet-egyet mindenféle színből hátasparipának,
 3049 I      |                    kocsmáros ezalatt kezdett egyet-mást kihurcolni a szobából, ágyakat
 3050 VIII   |                  kellett mind az esküdtekkel egyetemben megtérnie.~Fenntartjuk magunknak
 3051 XVIII  |                   mint ha e kettőt egymással egyetértésben látnám.~Fanny megilletődött
 3052 XIV    |                      meghaljak, én pedig nem egyezem bele; lássa, ez elégséges
 3053 XII    |                 közös pontok felett látszott egyezkedni, mint a kiindulási és a
 3054 XVI    |                    kölcsönösen megállapított egyezményekkel és megszorításokkal.~Kibékítésről,
 3055 XVIII  |                     mutat, hogy természeteik egyeznek, ami nagyon örvendetes.
 3056 IV     |           megköttetett és ratifikáltatott az egyezség a holnaputáni napra, mely
 3057 XVI    |                 monda Konrád –, ebben mi így egyeztünk meg, ha nem tetszik, tessék
 3058 XXI    |                  tartani a paripa lépéseivel egyezve; a nyereg alkalmasint félre
 3059 II     |               fogja-e ezután utánozni?~– Jó. Egyezzünk meg – szólt Kárpáthy, egészen
 3060 XX     |                      ki, mert azt a társaság egyhangúlag megszavazta, s e határozat
 3061 XXIX   |                     papnak, hogy hívja be az egyházfit.~Bejött az, s a kis gömbölyű
 3062 XIX    |               barátné~Szentirmayné célt ért.~Egyheti ott mulatása a kárpátfalvi
 3063 XXVIII |                       hogy még laknak benne.~Egyikén e fakó utaknak a hosszú
 3064 XIII   |                     őket elválassza. Fegyver egyikhez sem volt közel, annál irtózatosabb
 3065 II     |                  grand életmódja. S nekem az egyiknél az embarras de richesse (
 3066 V      |                     rábeszélő kerítőné, járt egyiktől a másikhoz; mindennap egymás
 3067 XXIV   |                    miért ne próbálhatna nála egyikünk-másikunk szerencsét.~Rudolfhoz e
 3068 VI     |                   hogy övé a diadal.~– Pedig egyikünké sem a diadal, mert nem közülünk
 3069 II     |             kaktusz-szörnyetegekkel; itt egy egyiptomi sírbolt igazi múmiákkal
 3070 XXVIII |                     búsan látszik mélázni az egykedvű, egyszínű tájkép felett.
 3071 XXIV   |                  kalandhős Kiss Miska…~Fanny egykedvűen játszott legyezőjével, egyik
 3072 III    |              szelleme; lesz akadémiánk, írói egyleteink, nemzeti színházunk. És
 3073 XX     |                     haladás kora. Mindenféle egyletek keletkeznek részint a hazában,
 3074 XVII   |                      kisdedóvókat, gazdasági egyletet, műtárlatot, Tisza-szabályozást,
 3075 XX     |                     alelnöknek; választatott egyleti jegyző, aljegyző, fiskális
 3076 II     |                      papiros.~Néha ő egyedül egymaga maradt kitartó az egész
 3077 XX     |                     cigányok közé, s táncolt egymagában; benn azalatt a szózatosabb
 3078 III    |                     nélkül, beszéde csendes, egymásból folyó, egyik szónak nem
 3079 VIII   |              kudarcnak lett okozója, az ivók egymáson nevettek, mert az éneket
 3080 X      |          szereptanulást, legalább ezt hitték egymásról. Pedig voltaképpen az úr
 3081 I      |                 licentia: a poétáknak szabad egymástul lopni, s ez a figura neveztetik
 3082 VI     |                       tizenkétszer hívták ki egymásután Jozefine-t, ki sírt elérzékenyültében,
 3083 I      |                hangon –, míg az embernek van egymilliója, abból elkölthet kétmilliót;
 3084 XV     |                   méreggel tölték el szívét. Egynehányszor közel állt hozzá, hogy egy
 3085 VII    |                 mindegyik másnak foga látni; egynek szende, másnak kacér, harmadiknak
 3086 II     |                 defilírozását Párizs utcáin; egynémely emigráns, ki csoporttal
 3087 XXVII  |                    kezdett, s vígan kiáltott egypárszor, amit azután a körülállók
 3088 XXIV   |         talpraesettek voltak. Szabad közülök egypárt hallanom?~– Például azt,
 3089 VIII   |                  községnek azon célból, hogy egyrészint imez ősi szokás fenntartassék,
 3090 VIII   |                  fuldoklott a köhögéstől, ha egyszer-egyszer csendesült tüdejének rohama,
 3091 XIII   |                    számadást csinál, mint az egyszeri deputáció; „Jöttünk, mentünk:
 3092 VIII   |                    karokkal rohant reá, hogy egyszeriben szétmorzsolja.~De a csikósbul
 3093 XIII   |                    van kenve; arcvonásai oly egyszerűek, hogy három húzással lerajzolhatná
 3094 XVII   |                     nemzeti kedélyt azon ősi egyszerűségében tartja fenn, amidőn még
 3095 XXVIII |                 látszik mélázni az egykedvű, egyszínű tájkép felett. Máskor messze
 3096 XV     |                  együtt jőnek ide, akik elég együgyűek nem találni ki azon okot,
 3097 X      |                   Terézt odább terelni; nagy együgyűség kellett volna hozzá, hogy
 3098 XVIII  |                  legendai szép volt e két nő együttlétében, amint egymást átölelve
 3099 X      |                      várná, hogy vége legyen együttlételöknek, s mehessen ki-ki ismét
 3100 XXV    |               pillanatnál, azután késő estig együttmaradt velök.~Rudolf, midőn alunni
 3101 XVII   |                 nemesség színe java, jelesei együvé gyűlnek; ott lesznek a komolyabb,
 3102 VII    |                  férfi – mondá a lyánka némi egzaltációval, mely nemes arcához úgy
 3103 IV     |                   jönnöm, egészen alterálva, egzaltálva, fatigálva vagyok.~Hirtelen
 3104 VII    |                 mindennap ostromolják a szép egzotikus hölgy termeit és szívét;
 3105 XV     |                 legelső, mentse meg magát az éhenhalástól.~– Óh, uram, ezer köszönet,
 3106 XX     |                  utálom és gyűlölöm az egész éhenkórász fajt, s nem tartom érdemesnek
 3107 XV     |                    egy cseppet sem vagyok én éhes, inkább el vagyok keseredve,
 3108 XVIII  |               érezteti ő szíve jóságát, akik éheznek, fáznak, szűkölködnek és
 3109 X      |                 eszébe még színdarabot írni: Eine Posse mit Gesang. Egy családapa,
 3110 XV     |                     sokszor fél, remeg egész éjen át, s midőn reggel azután
 3111 XXI    |                  tömött rendben omlottak alá éjfekete hajfürtei, félig eltakarva
 3112 XXX    |                     barátságos tűz robogott; éjfélen túl elült ott a tűz előtt,
 3113 IX     |                      a kegyetlenség is, hogy éjféltájon az eső megeredt, úgy szakadt
 3114 XXVIII |                     szán nemsokára eltűnt az éjhomályban, azon az úton vissza, melyen
 3115 XIV    |                     rá, mikor nem hiszi; sem éjjele, sem nappala, felébred minden
 3116 I      |                     minthogy egy impertinens éjjeli bögöly erővel ismeretséget
 3117 XXII   |                     beteg ágya mellett éjről éjre, megtagadva magától az álmot,
 3118 XXII   |                virraszt a beteg ágya mellett éjről éjre, megtagadva magától
 3119 XX     |                    Az ebéd vége egész a késő éjszakába nyúlt be, amidőn már nagyon
 3120 I      |                  férfi fázik a hűvös, nedves éjszakában, a farkasbőr bunda nem képes
 3121 XV     |                      annyi keserves álmatlan éjszakáért, miket betegágyaitoknál
 3122 XV     |              eseményekről, mik János úr neve éjszakáján történtek. Mr Griffard,
 3123 XIII   |                      rengő kocsonya közepett ejték kétségbe a belőlük enni
 3124 XV     |              vendégeket.~Aki erre azt a szót ejtené ki száján, hogy Kecskerey
 3125 XIII   |              kövessse el, hogy bal kéz felül ejtse a nagyságos urat, s akkor
 3126 XIII   |         lélekszakadva menekülő vendégek útba ejtsék a szomszéd lakot; már ha
 3127 XV     |                  ilyen szokatlan beszédet ne ejtsen, kezét ünnepélyesen mellére
 3128 I      |                  értették az elköszörült „r”-ek miatt, hogy mit mondtak
 3129 VIII   |                      szegfűkkel és rózsákkal ékes füzérek hosszan omlanak
 3130 XVIII  |                      öregtől.~– Valóban nagy ékesenszólással kellene bírnom, hogy őt
 3131 XXV    |                  Rudolf szép szemeit könnyek ékesíték. Szegény asszony megérdemelte
 3132 XIII   |                   tablókkal és görögtüzekkel ékesített előadás, mert e napon a
 3133 XV     |                      mennyit küzdött, milyen ékesszólással volt, míg a leányt rávehette
 3134 I      |                 elegáns világ oly kemény „r”-eket mondott, mintha nagyon haragudnék.~
 3135 IV     |                Pompás márvány domborművekkel ékített terem, művészi festményű
 3136 II     |          könyvtartóasztalok ébenfából, ezüst ékítményekkel, a kelmék fehér kasmírból,
 3137 XII    |                     párbajsegédnek, csak egy ekkora gyereket kell értem küldeni,
 3138 XXXI   |             iskolásfiúkkal játszik, kövessen eklézsiát.~– Hahhahha! A templomajtóban!~–
 3139 XVII   |                 tetsző dolog, kelme, pipere, ékszer találtatott boltjaikban,
 3140 IV     |                    verseket. Iván siessen az ékszerárushoz, s válassza ki a legszebb
 3141 XXI    |                   nyomot iparkodik veszteni. El-elbukik a buckák között, s el hagyja
 3142 XI     |                     szívesen; gyakran órákig elábrándozott, s ily ábrándok után azt
 3143 XX     |                életből, ha valaki egy agarat elad, bárha új gazdája tejben-vajban
 3144 XI     |                      szégyen mindig azé, aki elád, és nem azé, aki vesz.~Szerény,
 3145 X      |                megfosztani, amit jó drágáért eladhat, amit már magában előre
 3146 XV     |               megtartja – csak akkor van, ha eladja: – az erényt. És a hatvanezer
 3147 XI     |                 ritka eset-e, hogy az istent eladják az ördögért? Nagyon sűrű.
 3148 XIII   |                  bízza kegyelmed azt reám.~– Eladódott a tizenkétezer mérő élet,
 3149 III    |              életrevalóbb gazdák, elpusztul, eladósodik, a nemesség eltemeti magát
 3150 XXXI   |                     hogy lett volna neki mit elajándékozni holta után.~– De már arról
 3151 XIX    |                  nehogy a jó szomszéd minden elájulásnál sajtár vízzel támogassa
 3152 VII    |           flakonokkal, hogy ha szükség lenne elájulásra; a chevalier-k a legelső
 3153 XIX    |            elkényeztetett dáma, akinek annyi elájulni, mint más embernek egyet
 3154 XIII   |                  ráülő gazdáját, hogy menten elájult.~Jancsi urat máskor az ilyen
 3155 XXI    |                     midőn Fanny elszédülten, elaléltan hanyatlik hátra nyergéből,
 3156 VIII   |                      rajta, hogy a lélegzete elálljon, ugyanakkor gáncsot vetni
 3157 I      |                     megmerevedett, lélegzete elállt, hiába csiklandák az orrát,
 3158 XXIV   |                     le. De sokáig nem tudott elaludni.~Az a gondolat, hogy ő most
 3159 IX     |                      egy ráncot vet, nem bír elalunni, s le nem fekszik soha,
 3160 XVIII  |                   attól tartva, hogy az öreg elárasztandja hála- és magasztalással.~–
 3161 XIX    |                  igazán szeret, s téged soha elárulni, rágalmazni, bántani nem
 3162 XVIII  |                    szegény házamnál lenni?~– Elárultam magam. Folytassuk a felvett
 3163 X      |                  lelki üdvösségével; eladta, elárverezte őket a többet ígérőnek,
 3164 IX     |                     kik anyjukká fogadták az elárvult nemzeti ügyet, egy Ürményi
 3165 VII    |                      ezen a világon elevenen elásatnék, de a másik világon a nagyfogú
 3166 XXVI   |                miképpen való eltüntetésének, elásva, eldarabolva, vízbe süllyesztve,
 3167 X      |            kérlelhetetlen, hallani sem akart elátkozott leánya felől, s megparancsolá,
 3168 XXVI   |                    expedíció volt. Mindenkit elbájolt, elragadtatott, és emléke
 3169 XIII   |               magában Palkó szép kényelmesen elballagva. – Nem szaladtam én az inszurrekció
 3170 XIII   |                 sürgető örömmel a mindinkább elbámuló Bandit.~– Itt van nálam
 3171 XVIII  |                      Marion kisasszony pedig elbámulva állt hosszú nyelű parazoljával
 3172 IX     |                magyarul is tud; oly folyvást elbeszél, hogy akármelyikünk megérti.~
 3173 II     |               mindjárt Párizsban találkozunk elbeszélésünk egyik hősével – ha ugyan
 3174 XXXI   |                     Gyakran bizalmas órákban elbeszélgetett Teréz az ifjú úrnővel Fanny
 3175 XVII   |                     vendégei gyönyörködésére elbocsátá őket a hánykódó méneken,
 3176 XXI    |               harapott az orrán, hogy menten elbocsátotta ismét. Ez is a tied.~Ekkor
 3177 VIII   |                      pattantott felé.~A bika elbődült rá, de meg sem moccant helyéből,
 3178 IX     |                      Pah! A kegyes nagynénét elbolondítjuk, a goromba nagybátyát pedig
 3179 X      |                vigalmak, a pipere, a fény az elborzadásig sokat megemésztenek, a terített
 3180 XXIX   |                  önzőknek, mint erényeik. És elborzadok azon gondolattól, hogy fiamat
 3181 V      |                szenvedély, megrázó indulat s elborzasztó harag, ellenállhatlan csáb,
 3182 VIII   |                      megtartani, egy árokban elbotlott, s messze előrerohanva,
 3183 XXX    |                 helyettök.~A jó öreg nábobot elbúcsúztatá ugyanazon lelkész, kinek
 3184 X      |                      anélkül, hogy valakitől elbúcsúztatná, elhurcolá őt magával Terézhez.
 3185 X      |                   Dunába ugrott, mások, hogy elbujdosott, s évek múlva is hordták
 3186 XXI    |                     azt hinné, hogy amellett elbújhatik, azután mérgesen makogva
 3187 XV     |                  valahol, ablakon keresztül, elbújva láthassam őt előttem elmenni,
 3188 XVII   |                    volna, ha egyszerre ővele elbuknék a ló, s leesnék, meghalna
 3189 VIII   |                  leend a nyertes; egy paripa elbukott lovagostul a porban, a többi
 3190 X      |                      csak kicsapongó fiak és elbúsult apák vannak, mindenütt emlegetik
 3191 X      |                  azon házba betenni a lábát.~Elbúsultában kibarangolt egész a malomligeti
 3192 V      |           Jozefine-nek, melyben a közönséget elbűvölé, s ha abban lép fel Zelmira
 3193 VI     |                elevenített, minden mozdulata elbűvölt, elragadott; nem iparkodott
 3194 VII    |                    szokása volt másnak rossz élceit megnevetni. – Hát azután
 3195 XXXI   |                mulattatja a társaságot elmés élceivel.~Kacagnak. Az öreg Kárpáthy
 3196 XX     |                      azt mondanók, hogy mind élces mondatokban, mind poharak
 3197 VIII   |              verekedel, megvered a férfit, s elcsábítod a lyánt, aki hagyja magát.
 3198 XVII   |                     még az sem használt, azt elcsalta magával a Szentirmaynál
 3199 XIII   |                beléjök egy pillantást, felét elcsapná az összes személyzetnek,
 3200 XIII   |                    ne egyék fokhagymát, mert elcsapom. De hol juthat hozzá, mikor
 3201 II     |                lombos fák között bolyongott, elcsavaroghatván órákig, anélkül, hogy odatalálhatna,
 3202 IX     |                tekintene – míg végre magától elcsendesedik a zaj.~Beszéde roppant ingerültséget
 3203 XVI    |                  hogy míg a dolog híre kissé elcsendesül, jó lesz kiszellőztetni
 3204 XVII   |          itatóspapiros helyett használja, ha elcseppen a tinta, felnyalván vitézül.~
 3205 XV     |                    vége, hogy a majorátustól elcseppennél. Ah, ez famóz! Abellino
 3206 XXII   |                   örömest eltagadná egymást; elcserélné önmagát, örömest lenne vén,
 3207 VI     |                      infernale felállt, hogy elcsitítsa a mal à propos zajt; márpedig
 3208 VIII   |                      volna, s szinte maga is elcsodálkozott rajt, hogy milyen könnyű
 3209 XII    |                      a fűrészt! – A legények elcsodálkoztak rajta; a mester tán azt
 3210 XXV    |                  midőn kisírta magát keblén, elcsöndesült a nő, elhagyta a zokogást,
 3211 XXI    |               hazamegy, leveti azt a mentét, elcsukja, és soha fel nem fogja venni
 3212 XVI    |                      akart neki adni. Kardja elcsúszott Abellino válla felett, ő
 3213 XXVI   |                      eltüntetésének, elásva, eldarabolva, vízbe süllyesztve, megégetve.
 3214 XXXI   |                    mert képes volt levelével eldicsekedni, s azt nem akarta, hogy
 3215 X      |                    az egész család összejön, eldicsekszenek vele, ki mennyire haladt
 3216 VII    |                      utcáján lovagkorbáccsal eldöngetett.~Elmosta a hírt valami mangeur
 3217 XXXI   |                   kétséges vitatkozás, amely eldöntésre vár.) – Mondja csak, monsieur,
 3218 XIX    |                     az elsőbbséget, a kérdés eldöntetlen maradt.~És azután még egy
 3219 VIII   |                      a két ellenséges főnök, eldöntő viadal kezdődik közöttük,
 3220 XVIII  |                persze, hogy rejtegeti nejét, eldugja a hamis, hogy más ne is
 3221 XVIII  |               ültessenek a helyébe, őt pedig eldugják egy hombál alá, ahol senki
 3222 X      |   szomszédasszonyokkal cserfelt, a gyermekek eldugott könyveket olvastak, vagy
 3223 VIII   |                    fel nem állt, s fejét úgy eldugta a sás közé, hogy a pányvát
 3224 XV     |                     pamlag aljában levél van eldugva.~Igen jó.~Fanny előkeresé
 3225 VIII   |                   kicsinyben fog játszani, s eldűl tele fővel és üres erszénnyel.~
 3226 XIX    |                    fordítva, elég arra, hogy elduzzogjon érte holtig; ha valaki jön
 3227 X      |         végighallgatta ügyvédi türelemmel az eléadott ügyet, s szelíd, őszinte
 3228 VIII   |                     hogy egy vagy más legény elédbe hág.~– Nem született még
 3229 X      |                      leánykákkal, jutott egy elefánt a mamának is, ki őt nevettesse.~
 3230 I      |                vékony tekenősbékahéj pálcikó elefántcsontból faragott madárfejjel, melyet
 3231 XII    |                 végre abban állapodék meg az elegánsoknak Mayeréknél tartott konferenciáján,
 3232 IV     |                     ez gróf Vezekéri, magyar elegant ifjú hangja volt, egy nyúlánk,
 3233 VII    |                   érve, egyedül van jelen az elegánt világból.~– Ide, ide, madame! –
 3234 XXIV   |                     lásd, ez engem büszkévé, elégedetté tesz!~– S hátha magával
 3235 XII    |                 segédül ajánlkoznának.~– Óh, elegen. Az ifjú óriások közt valóságos
 3236 X      |                      sem szólt, ő csak dühét elégítette ki, mint egy kalitkájából
 3237 XIV    |                      egyezem bele; lássa, ez elégséges ok arra, hogy halálos ellenségek
 3238 I      |                     Én leszidom őket, ők nem elégszenek meg, mennek a törvényszékhez,
 3239 VIII   |             férfi-szeparatizmusnak, mely nem elégszik be azzal, hogy a nők befolyását
 3240 IX     |                      aranya; ha veszt, az az elégtétele, hogy a hölgy megbukott,
 3241 XII    |                 vannak-e elégedve a nyújtott elégtétellel.~Livius elismeré, hogy minden
 3242 XIX    |                 inkább előfélelemből. Ez egy elégületlen, elkényeztetett dáma, akinek
 3243 XXIII  |                  sokkal boldogabbnak, sokkal elégültebbnek látszott volna.~– Ördög
 3244 XIV    |                    erényei, szegény sorsával elégültsége felől; de hisz ön oly korban
 3245 VIII   |                      szemeit. Ha szabad arca elégültségéből következtetni, legalábbis
 3246 XVII   |                      leveleket János úr nagy elégültséggel hagyja heverni asztalán,
 3247 I      |                     kötni, azzal nagy vitába elegyedett, utána kapkodva s nagyokat
 3248 XVIII  |                dörzsölve, hogy szinte táncba elegyednék, ha volna kivel, s csak
 3249 XIII   |                     már most kimehet emberek elejbe.~– Merre a pipám?~– Csitt!
 3250 XX     |                minden paragrafus és statútum elejébe jegyzőkönyvileg beiktattatott.~
 3251 VI     |                     Catalani egész a színpad elejére lépett, hogy annál jobban
 3252 XVIII  |                   sem lesz könnyebb, mint őt elejteni, s egyszer megbuktatva nem
 3253 XIII   |                     mi innen, uram, hanem ha elejtettük a vadat, megüljük a torát!~
 3254 VIII   |                  miatta.~Ezek után jöttek az élelmiszeres kocsik, hátrább a boros
 3255 XVII   |                    azt felelte rá, majd csak elélődöm egyik vagy másik barátomnál
 3256 II     |                    Gyakran megtörténik, hogy élemedett gentlemanek, kik nyolcvan
 3257 XXIII  |           amalgamázza a társadalom különféle elemeit. (Ez a barbár mór kémiai
 3258 XV     |                   ettek és ittak.~Ilyenforma elemekből állanak a finom társaságok,
 3259 XX     |               felülmúlja számra mindazon élő elemeket, kiket ez országban kisdedekben,
 3260 XI     |                     azon új, azon szárasztó, elemésztő szenvedélyeknek, melyek
 3261 XXXI   |                     örök pohár kézről kézre. Elemükben vannak. Azaz, hogy az elem
 3262 XI     |            betanítani, hogy azt a templomban elénekelje.~Teréz összerezzent e gondolatra.
 3263 XV     |                  felhordani, s X. grófné már elénekelte a „casta divát”, midőn Abellino
 3264 V      |                      az igazgató kegyeskedik elengedni a föllépést, s magára vállalandja,
 3265 VII    |                     ártatlanság rajzát adják elénk, miknek látása magában képes
 3266 VII    |             lassankint elmaradozott tőle, az élére vert néptömeg rögtön összezárult
 3267 IV     |                  Lesz ön szíves gomblyukamat elereszteni, vagy levessem frakkomat,
 3268 VII    |                 hiszi az ember, hogy kezével elérheti, s csak ha utánok nyúl,
 3269 XXII   |              bocsátotta volna lelkét repülni elérhetlen vágyak után, ha a tisztes
 3270 XIV    |              nyújtaná kezét. Egy lépéssel az elérhetlennek vélt csillagba emelkedhetik.~
 3271 VIII   |                  mellette, gyújtson rá maga; eléri.~Jancsi úr rámeresztette
 3272 XII    |                      magát.~Tehát még itt is elérik az ártatlan gyermekszívet,
 3273 III    |                     ami nagy prezervatíva ez elernyedés ellen. Igaz ugyan, hogy
 3274 XXI    |                   rókát, még néhány perc, és elérték.~A róka itt egyszerre megáll,
 3275 XXI    |                 ostoba, hogy semmit sem akar elérteni, amivel valaki boszontani
 3276 XVIII  |                   nem érti azt, jaj neki, ha elérti, és el nem tudja titkolni.
 3277 XII    |               megszökik.~Mi cél lesz azáltal elérve?~Az, hogy megijed a filiszter.
 3278 XXXI   |                 napon annyira vitte az anyai elérzékenyülés Mayernét, hogy levelet írt
 3279 VI     |               egymásután Jozefine-t, ki sírt elérzékenyültében, a hölgyek kendőikkel integettek,
 3280 IX     |          gúnynyilainak, melyek közül egy sem élesebb, egy sincs oly maró méregbe
 3281 XXI    |                    János úr – szól hegyesen, élesen Marion kisasszony a hintaja
 3282 XIV    |                   egy leányt megőrizhetni az eleséstől, aki maga is akarja, hogy
 3283 XIII   |                    el nem állt, s ha tízszer elesett is, tizenegyedszer megint
 3284 II     |                   picpusi kollégium diákjain élesítgeté, szüntelen hányva-vetve
 3285 XI     |                     soha. – És mégis annyian elesnek!~      ~Három év folyt le
 3286 XIV    |                 kiragadott hatalom súlyossá, élessé, eltűrhetlenné.~Okoskodjál,
 3287 XIV    |                     aki maga is akarja, hogy elessék?~– Nem hiszem, uram, nem
 3288 XIV    |                  hogy állnak szép rendben az éléstárba téve, milyen szép len termett,
 3289 VIII   |                     észre sem vevé koszorúja elestét, míg a célhoz nem ért, hol
 3290 VIII   |                       mely rendesen az egyik elestével vagy futásával végződik.
 3291 VI     |                 Szélfúvás, mely csak a tüzet éleszté.~– Fel a karzatokra! Fel
 3292 XXVI   |            könnyebben kitalálta a gondolatok élét, el nem kacagta volna rá
 3293 XVII   |                   átláthatod, mily fontos és életbevágó kérdés hazánkban az agarászat,
 3294 IX     |                     hogy ők nemcsak az igazi életbölcsesség feltalálói, hanem egyúttal
 3295 XX     |                     ne tudná azt a praktikus életből, ha valaki egy agarat elad,
 3296 XVIII  |                      bírta örömeinek terhét. Eletében először talált arra, ami
 3297 XII    |           csodálkozva, hogy kinek jut eszébe életéből ily apró részletekre emlékezni.~–
 3298 XXV    |                 ábrándvilágot, ami a virágok életéhez van kötve. Minden virágnak
 3299 XXIX   |                     Ez a sír kezdete és vége életembeli intézkedéseimnek, valamint
 3300 XXIX   |                   emlékezzünk meg arról, aki életemnek legkeserűbb óráit okozta:
 3301 XII    |               fülhártyája megrepedt, s egész életén át nagyot fog hallani.~Nagyothallani!
 3302 I      |                      pórleányt, hogy azoknak életerős magnetizmusa kölcsönözzön
 3303 XXIX   |                     hanem imádkozzanak az új életért. És most menjünk fiamhoz.~
 3304 XI     |                     gazdagok lopnak; hogy az életfenntartás ösztöne oly lépésre kényszeríti
 3305 II     |                        S ha ön nagybátyjának életfonala a párkák kezében hosszabb
 3306 XXI    |               Práteren: szétvetett lábakkal, élethű kifejezésével azon aggodalomnak,
 3307 XI     |                      magvait.~Ezeknek a vén, életkedvhagyott nagynénéknek nevelési modoruk
 3308 XVIII  |                     száraz, meghatározhatlan életkorú delnő, hamis vuklikkal,
 3309 X      |                    szebb volt, mint a másik; életkorukban alig volt közöttük egy-egy
 3310 II     |                      a legelső spanyol grand életmódja. S nekem az egyiknél az
 3311 XV     |                   régóta restelli testvéreim életmódját, s csak az alkalmat leste,
 3312 II     |                 csaknem a halál révén áll, s életműszerei annyira teljes felbomlásban
 3313 I      |           kölcsönözzön meleget szétbomladozó életműszereinek.~Az ember sietett élni,
 3314 VII    |                      divat virágainak, rövid életök van. E kényes istenasszony
 3315 X      |                   hogy mi nézeteim vannak ez életpálya felől; elismerem, hogy azok
 3316 X      |              leányának egymás után ugyanazon életpályát választá. Nem szólok felőle.
 3317 II     |            felbomlásban vannak, hogy ha csak életrendén rögtön nem változtat, tobzódásaival
 3318 XXIII  |                    ember alig ismerne rá; jó életrendet tart, tán ügyes orvosai
 3319 XIV    |                      vigad.~– Megváltoztatta életrendét.~– Ah, édes gyámapám, ez
 3320 III    |                megőrizni, ami azokban nemes, életrevaló és szép; akarunk ki-ki saját
 3321 III    |                 onnan is kikoptatják nálánál életrevalóbb gazdák, elpusztul, eladósodik,
 3322 III    |                  népek át fogják látni, hogy életrevalók vagyunk, és tisztelni fogják
 3323 IX     |                  tarták bolondnak, a könyvet életrövidítő eszköznek, a munkát parasztkötelességnek,
 3324 XXIII  |                      előkelő családba, s egy életroskadt férj oldala mellett idegen
 3325 IX     |                delien karcsú, arca teljes és életszínű, mely e percben szokatlanul
 3326 XV     |                    és több nincs, s ez aztán életszükségeiről illően gondoskodik.~Fanny
 3327 XII    |                  sárkánya meghódíttatott.~Az élettapasztalás jogot ád hasonló összevetésekre.
 3328 X      |                       leányaival közlé üdvös élettervét, s azok nagy sírások között
 3329 VII    |              alapszik?”~Honnan e harmincéves életunalom, e bizarr különcködés, e
 3330 VII    |                  nyomasztó kifejezése ült az életunalomnak, bosszúságnak, embergyűlöletnek
 3331 V      |                pályáját a drámai színész hűs életútjával összehasonlítja.~Így jutottak
 3332 II     |                      alkalmat kikerülni, ami életveszéllyel jár.~– Így tehát bort se
 3333 VII    |                 Abellino –, itt oly távol az életveszély, mint a hold. Először annak
 3334 V      |                biztatása szerint ezentúl már életveszélyen kívül van.~Jozefine ott
 3335 XIX    |             lyánkáikat a kárpátfalvi kastély eleuszi misztériumokkal teljes labirintjába
 3336 XXIII  |             társadalom ez idő szerint sokkal elevenebb, annál szükségesebb alkatrészét
 3337 II     |                 levén borotválva, ezáltal is elevenedik, fogsorai épek és fehérek,
 3338 VI     |                      minden pillanata ölt és elevenített, minden mozdulata elbűvölt,
 3339 XVII   |                 valami jótékony vérkeringés, elevenség mutatkozni a nemzetben;
 3340 I      |                      keresek, és találok egy elevent; c’est bien charmant! A
 3341 XIII   |                    félóráig mívelte a kezein elévült mindenféle hagyományos szutykot;
 3342 XIV(1) |                                    Lidérke = Elf. Lidérc = Erl. = les Aulnes =
 3343 XV     |                      hat. Abellino sápad, és elfagy a dühtől. Amit Fennimor
 3344 I      |                 hazajáró lélek, ki eltompul, elfásul, s csak akkor kezd újra
 3345 XII    |                  húzódott, mely meglehetősen elfedé széles termetét.~Három taps
 3346 VII    |                elsápadt, mint a viasz, ajkai elfehérültek, remegve, lázasan rogyott
 3347 VII    |                  mind oly ódon, romladozott, elfeketült falakkal, szúette kapukkal;
 3348 XVII   |               szeszélye hozta? Fogják-e neki elfeledhetni családját, annak homályos
 3349 XVIII  |                   mert megint zavarba jön, s elfeledi, hogy mit akart mondani.~
 3350 VI     |                      a fizetett bokrétáknak, elfeledkezék Semiramisról, és térdre
 3351 XVI    |                pillanatot használva, annyira elfeledkezhetett magáról és minden lovagiasságról,
 3352 III    |            várakoznunk.~– És a legfőbb, amit elfeledtél – szólt közbe Miklós –,
 3353 XVII   |                   társadalom minden rétegét, elfeledteté a tisztújítási ingerültségek
 3354 IX     |              emlékeiket, részint siettek azt elfeledtetni az utókorral.~Mint egykor
 3355 XVIII  |                      idő alatt, amíg ott ül, elfelejtett olvasni. Azután meg a túlsó
 3356 VIII   |                     A fiú bizonyosan maga is elfelejtette, hogy mi nap van ma. Annál
 3357 XXIII  |                    Van eszébe valakinek. Úgy elfelejtettek, mintha sohasem lettél volna.
 3358 XIV    |                        a megnevezhetlen – az elfelejthetlen? Bizonyára sejtelme sincs
 3359 XIX    |                     egyszer látunk, s azután elfelejtünk, mint valami üstökös csillagot.~
 3360 I      |                    bizarr szegletekké vannak elferdülve, e durva szemöldök, az elhanyagolt
 3361 XV     |                  ahol kezét-lábát összehúzva elférhet, ne nagyobbat, mint egy
 3362 XIII   |                    vendég volt, hogy ne csak elférjenek a tisztelgők, hanem ha később
 3363 XIII   |                  csak akkora volt, hogy maga elfért benne, s onnan soha ki nem
 3364 III    |                  mindenoldalú tehetségeinek. Elfogadandja a polgáriasulás minden jelszavait,
 3365 XV     |                      állt a kapuban vendégét elfogadandó, s fölösleges buzgalommal
 3366 XI     |              komolyan azt hivé, hogy e levél elfogadása által már most ő örökre
 3367 XVIII  |                kedves, szeretetre méltó alak elfogadásához készült, aki elé őszinte
 3368 II     |                    monsieur Griffard kész az elfogadására, s azzal szétcsapta a magas
 3369 XXIV   |                      voltál rosszkedvű?~– Az elfogadási beszédben volt valami kellemetlen.~
 3370 XVIII  |                    részesítni, hogy házamnál elfogadhassam; ha talán nem gondolná célszerűnek
 3371 XXIV   |                     szabadulva. Egy sem volt elfogadható. Szerencsétlenségére oly
 3372 XV     |                   elveszek, mint egy falatot elfogadjak többet a gyalázatos, a háladatlan
 3373 XII    |                     A mieink egészen újak.~– Elfogadjuk – felelt Konrád –, biztos
 3374 XXIX   |                   téged kívántalak felkérni. Elfogadod-e azt?~Rudolf némán inté helyeslesét.~–
 3375 II     |                    legnagyobb önbizakodással elfogadott, vagyonbukott embereknek
 3376 XI     |                    Hát mi kell több?~Krammné elfogadta a pénzt, s titokban ének-
 3377 IX     |                      hogy az alsóház végzése elfogadtassék-e vagy sem. A komoly státusférfiak
 3378 XIV    |                   gyűrűt, ha pedig ajánlatom elfogadtatik, akkor azt válaszolja, hogy
 3379 Vegszo |                    valódi honfiúságot látjuk elfogadva; s egyik által sem leszünk
 3380 XXI    |              kénytelen a nekivadított paripa elfogásával felhagyni, ehelyett azon
 3381 XXVIII |                       ha vigyázunk rá, s még elfoghatjuk, mielőtt Kárpátfalvára érnénk.~
 3382 XX     |              társaság nagy zajjal és kedvvel elfoglalá az asztalokat, miknek leírásától
 3383 VII    |                   pont. Ha a tűz e szegletet elfoglalhatja, akkor a Médard-templom
 3384 VII    |                  törekszik az új férj helyét elfoglalhatni, ami ezúttal annyival nehezebb,
 3385 XXII   |                 gondolatát. – Minden percben elfoglalhatod, s ha nem tetszik az, és
 3386 II     |                    hogy önnek birtokait újra elfoglalja, s önt ezáltal olyan helyzetbe
 3387 XX     |                       hogy inkább a karzatot elfoglaló szép hölgyeket bámulta volna;
 3388 XVII   |                      asztal kivándoroltak, s elfoglalta helyöket a családi régi
 3389 XVI    |             legfeljebb kihallik az utcára, s elfognak bennünket. Úgy kell vívnotok,
 3390 XXIX   |                    Rudolf ismét helyére ült, elfogódott hangon suttogva, hogy e
 3391 XVIII  |                  mondani, oly zavartnak, oly elfogódottnak látszék, s annyira el volt
 3392 XII    |                     ily helyzetekbe. Szokott elfogulatlan hangján beszélt velök a
 3393 XIII   |                   hangjában valami szokatlan elfogultság volt észrevehető, mely a
 3394 XVII   |            karonfogva mentek végig az utcán, elfogva azt az egyik szélétől a
 3395 III    |                 fogják a magyar népet ezután elfogyasztani, hanem a civilizáció, s
 3396 V      |                 makacsul szeret – lassankint elfogynak az imádók, később a tisztelők
 3397 I      |                       csakhogy amim volt, az elfogyott, amim pedig lesz, az messze
 3398 VI     |                    nyilatkozatait idejekorán elfojtsák.~Az első darab alatt igen
 3399 VIII   |                   tölté be a levegőt, többen elfordíták arcaikat, most mindjárt
 3400 XII    |                    teszi.~Kárpáthy megvetően elfordult, s becsapva maga után az
 3401 XV     |           tisztelheti.~Abellino pedig, amint elfordultak tőle, hüvelykét mellénye
 3402 VIII   |                összevetik homlokaikat, s úgy elforognak egymás körül, s ha a bojtár
 3403 I      |                     is mondott többet, hanem elfújta a gyertyát, s bement lefekünni,
 3404 XV     |                      melle zihál, és szemeit elfutja a vér. Társainak dolgot
 3405 VIII   |          félreugratott előle lovával; a bika elfutott mellette, s ekkor a lovas
 3406 XIII   |                     torát!~Kutyfalvi szemeit elfutotta a vér, kezével megtámadója
 3407 XV     |                     rántá fehér takaróját, s elfútta a gyertyát maga előtt, és
 3408 XVIII  |                      kocsis, vigyázz, nehogy elgázolj vagy egy agarat. Lassan
 3409 XVII   |              embernek, hogy ott valami hintó elgázolja, vagy a járókelők a sárba
 3410 XVII   |                  előre gondoskodó atyák, kik elgondolák, hogy gyermekeiknek mily
 3411 XXVIII |                     talapját belepte. Rudolf elgondolkozott.~Hát nem érdemelt-e meg
 3412 XXIX   |                      gyakran belefekszem, és elgondolom, hogy milyen jó lesz, ha
 3413 XVIII  |                    egyenesen Flóra ellen lőn elgyújtva.~– Óh, abban igazat adok
 3414 XV     |                 szokás szerint szalonnázott, elgyűrvén jó darab füstölt paprikás
 3415 VIII   |                      vágtattak, s valahányat elhagy, egyet pattant az ostorával,
 3416 XX     |                  voltam, cselédeim, barátaim elhagyának, ott feküdtem egyedül, mint
 3417 XX     |                  egész társaságnak az asztal elhagyására, az amalgamizált tömeg szétoszlott
 3418 I      |               hivatva, s fátuma, környezete, elhagyatása miatt kereste a szokatlant
 3419 XXVIII |                 felesége, és sírja talán még elhagyatottabb, mint azé.~Sándor azonnal
 3420 X      |                hónapos szobában, mindenkitől elhagyatva.~Tehát szegény állapotban! –
 3421 X      |                 vendégeit egy pár pillanatra elhagyhatni, legyen szíves oly helyre
 3422 XXVI   |               gavallért húz oda magával, kik elhagyják tekeasztalaikat, whistpartijaikat,
 3423 XIV    |                      kérni, akiért én önöket elhagyjam.~– Mégis, mégis, jó leányom.
 3424 XV     |                   volna, hogy tégedet valaha elhagyna, veszítse azt el. Hatvanezer
 3425 VII    |                      tolni.~Azzal Chataquéla elhajítá rizskalapját, felgyűré gyönyörű
 3426 XXV    |                     kicserélte volna. Rudolf elhajítja az amarántot.~Fanny utána
 3427 XXV    |                       Fanny utána tekinte az elhajított virágnak, mintha meg akarná
 3428 XXI    |                     levegőben, s azzal ismét elhajította, hadd szaladjon megint egy
 3429 XV     |                    az víg ostorpattogás közt elhajtatott.~Fanny utánuk nézett egy
 3430 XV     |                      a kocsis kezéből, s úgy elhajtott a városból, mintha valami
 3431 XII    |               szeretni fogja holtig; elvész, elhal bele, de meg nem válik emlékétől.~
 3432 VIII   |             láthatóvá lőnek, hol a nép előtt elhaladtak, óriási vivát-ordítozás
 3433 XIX    |                    én! – szólt Fanny egészen elhalaványodva.~– Ah, be bohó vagy te!
 3434 XVIII  |                     Akiket azután alázatosan elhallgatok, azok iránt méltóztassék
 3435 XV     |                 szenvedélye volt beszélni, ő elhallgatta éjfélig. Eszerint Mayerné
 3436 VI     |         visszhangzott, s ha ő letette kezét, elhallgattak ismét, hogy egyetlen drága
 3437 XIII   |                 mormogá ez durcásan.~A leves elhallgattatá egy percre a vendégsereget,
 3438 XV     |                      társaságában. A bámulat elhallgattatja egy percre a társalgást.
 3439 XIV    |                      megnyugszom válaszában, elhallgatunk e dologról, és én nem fogok
 3440 XXV    |                    irányában; minden keggyel elhalmozá, amit egy nőtül kedvesen
 3441 XVIII  |            megnevezhet, akit magasztalásival elhalmozhat, akit leánya – a nagyságos
 3442 XXII   |                      őt boldogítani, örömmel elhalmozni. Mi ez? Ez nem annyit tesz,
 3443 XXIV   |                kitüntetést, amivel azok majd elhalmozzák, és azalatt mosolygó arcot
 3444 IV     |                      alszik, s tündérhangjai elhaltával egy szava sincs róla többé
 3445 VI     |                   közönség az utolsó dobütés elhangoztával a legmélyebb hallgatásba
 3446 VIII   |                 Ekkor a harmadik pukkanás is elhangzott, s azon percben megindult
 3447 XXII   |                 lenni a halállal, s hamarább elhanyatlik, mint a vén. Fanny megszabadult
 3448 XV     |                    nem akarom, hogy a nénéim elhányják, még zsibvásárra vetik,
 3449 XIX    |                  mivel bántod meg. És azután elharagszik esztendőkig, és nem mondja
 3450 XVI    |                     az csak nagy bajjal bírt elhárítani, s azon percben visszaadott.~–
 3451 I      |              hajszolás, ostorpattogás hangja elhat olykor a fülébe; de biz
 3452 IV     |                 nézve, vagy sem. Végre mégis elhatározta magát, vevé a kalapját és
 3453 V      |             Deboureux urat – szólt, hirtelen elhatározva magát –, játszani fogok!~
 3454 X      |                     engedek önnek időt, hogy elhatározza magát. Ha ez ideig a leányt
 3455 VI     |                     már be vannak tanítva, s elhelyezve mind a három karzaton; a
 3456 XXV    |                     együtt kinyílnak, együtt elhervadnak, egyik sem lehet csapodár.
 3457 XXVII  |                 látta ott fekünni halványan, elhervadtan, a halál verítékével gyönyörű
 3458 XV     |                    háznak adnak helyet, ahol élhess meghúzódva, amíg Istennek
 3459 III    |               küzdeni, s ha azt akarom, hogy élhessek, parasztlócákat leszek kénytelen
 3460 VII    |                     művészeknek, hogy Pesten élhessenek, nagy házat fogunk tartani,
 3461 IV     |               fűszerszámos boltot nyithat, s élhet belőle holtig; egy kicsinyt
 3462 XXII   |                 készítének számára, ahol úgy élhetett volna, mint rejtett fészkén
 3463 XXVII  |                   milliók áldani!~Csak addig élhetne még, míg őt beszélni hallja,
 3464 V      |                    mindazzal, ami a közönség elhidegülését tanúsítja, a néma hallgatással,
 3465 V      |                   egy helyen van, lassankint elhidegülnek iránta, megszokják, s nem
 3466 XII    |                 fejét, arca elsápadt, szemei elhidegültek, kezei leestek ölébe.~Mindez
 3467 X      |                    tanácslunk senkinek, hogy elhiggyen.~Ezt természetesen nem kötötték
 3468 XV     |                     rá, mintha minden szavát elhinné, és amellett, mint az árnyék,
 3469 XVIII  |                     oda, hanem a szép nő, az elhírhedett, a csodára állított szép
 3470 IV     |                  másik kezéből ragadta ki az elhírhedt négylábú művészt; egy nap
 3471 XIII   |                      tudósítsa, hogy mindent elhiszek már neki, még ha azt megígéri
 3472 XV     |                   kiengeszteli, s az emberek elhiszik, és keresik a barátságukat.
 3473 XIII   |                   mikor az orrával lesz baj; elhitették vele, hogy Vidra cigány
 3474 XI     |                      nem járt utána, szavait elhivé, bárha mindent titkon jól
 3475 IV     |                    jobbra-balra.~A márki egy elhízott kövér ember, kiről senki
 3476 XIII   |                   körülötte vagyon; gallérja elhízva sokévi piszoktól, a kabát
 3477 VII    |                  jöjjön.~A lenyakazott hírét elhomályosítja Aubry kutyája, mely lázba
 3478 XIII   |                  kurucokkal darabról darabra elhordatá a méltatlan síkságról a
 3479 III    |                  nekijött egy felhőszakadás, elhordta a kis patak martjait, elöntötte
 3480 XI     |                      tárva-nyitva, a bútorok elhordva. Senki sem tudta, hová ment,
 3481 XVIII  |                    úr neje iránt.~Varga uram elhozá a lajstromot, sorba kopogtatott
 3482 XV     |              zsibvásárra vetik, azokat fogja elhozni nekem.~(Ah, okos leány,
 3483 III    |                 elvitázni, hogy ha a hazából elhozott port leverték is saruikról,
 3484 XXIII  |                     Zsokó meg is tette, hogy elhozta a pipát, hanem olyat húzott
 3485 XIII   |                   este el fog küldeni; én is elhoztam volna, de lovon jöttem,
 3486 XIII   |           születésnapi ajándék volt eltéve s elhozva; feltevék azt az asztalra,
 3487 XXIX   |                 fejét alácsüggeszté:~– Midőn elhozza rám Isten azon órát, melyben
 3488 IV     |              medvetalpával a kezére, hogy az elhullatja a vadászkést, akkor összekapnak,
 3489 XX     |                      a verebek az egész úton elhullatott kalács- és kuglófmorzsák
 3490 X      |                     valakitől elbúcsúztatná, elhurcolá őt magával Terézhez. A leány
 3491 XI     |                  ment, éjszaka jutott eszébe elhurcolkodni, a házbért letette a házmesternél,
 3492 II     |              mosolyogni, mert a dolog messze elhúzható. Így vagyok én tehát. Képzelje,
 3493 I      |                     anélkül, hogy egy vonást elhúztam volna arcomon, s az én rongyos
 3494 XXXI   |                 reggel, másik este mindennap elhúzzák sírja fölött kedvenc nótáit;
 3495 VIII   |                versenyt.~– No, most mindjárt elibe vág! Nem biz a. Ez is sarkantyút
 3496 XV     |                  hihesse, miszerint Teréz őt elidegenítni iparkodott tőle, amit az
 3497 X      |                      szidni mindig, majd úgy elidegenülsz tőlünk, hogy ránk sem nézesz
 3498 VIII   |                   Jancsi úr, a gazdag nábob, elindula kastélyából. A népség az
 3499 VII    |                     nap előtti estén, melyre elindulását tűzte, még egyszer elment
 3500 XIII   |                   nem látta, hogy a fiskális elindult a legdíszesebb hintóban
 3501 XV     |                      mindketten haza. Reggel elintézendik az ügyet. El is távoznak
 3502 XVI    |           ellenfelével tovább vívjon. Az ügy elintézettnek tekintetik, s mi ki fogjuk
 3503 XII    |              előforduló ügyeit saját nevében elintézhetni.~– No, tehát fogja ön ezen
 3504 XII    |                nyújtott elégtétellel.~Livius elismeré, hogy minden a maga rendében
 3505 V      |                      s a Tuilériákban éppúgy elismerék fensőbbségét, mint a Kremlben.
 3506 X      |                 tisztelet, kitüntetés, méltó elismerés, s abból nem következik,
 3507 XX     |                     nagyon megtetszik benne. Elismeri, hogy a polgárleányok sem
 3508 XXIV   |            visszatérjen bocsánatot kérve, és elismerje, s keze írását adja róla,
 3509 XVII   |                 Fogják-e ezek őt azon polcon elismerni, melyre a szerencse és egy
 3510 XXIV   |                    addig őt a világ nem meri elítélni, addig ő nincs elkárhoztatva.
 3511 IV     |                     egy diadalmas sextet.~Az elitje a társaságnak, a crême du
 3512 XV     |               megragadni, őt becses vendégei elitjével megismertetni.~Óh, Kecskerey
 3513 VII    |                     pedig reggel fölébredve, elixírrel tölt csészéjét érintetlen
 3514 X      |                   között el is fogadták azt, Eliza egy varrónőnél lelt alkalmazást,
 3515 XVII   |                      köziskolákban – sokszor eljár a szomszéd Szentirmay grófhoz,
 3516 XII    |         legtermészetesebb perfolyama hasonló eljárásoknak.~Délután tehát elküldé segédeit
 3517 XII    |             szerencsésen alkalmazott hasonló eljárásoknál, ahol attól lehetett tartani,
 3518 X      |                    ellene támasztott bűnvádi eljárást szüntessék meg.~Mayer, megtudva
 3519 XI     |                  kellett engedni, hogy Fanny eljárjon a regens chorihoz, ki őt
 3520 XXIV   |                      kirúgtatni a középre, s eljárni a kállai kettőst, melyre
 3521 VIII   |                  kész vagyok rá.~– Mindenüvé eljársz velem, iszol, kártyázol,
 3522 XII    |                    halnia. Boltay mindenfelé eljárt a kávéházakba, a kereskedők
 3523 III    |                      vérré válik bennünk; ha eljárunk a külföldre azért, hogy
 3524 XV     |                    Mert ahhoz, hogy az imént eljátszott tragédiát valónak tartsa
 3525 X      |                       ön mind a négy leányát eljegyzette a mélységes poklokkal, és
 3526 XV     |                vitessem el a gardróbomat, és éljek nálok nélkül olyan tisztességesen,
 3527 XIII   |                   állított iskolás gyermekek éljen-rikoltása fogadá. – Az iskolamester
 3528 XX     |          akadályozott abban, hogy rettenetes éljeneket ne kiáltson rá; a jó annál
 3529 XX     |               csatlakozhatunk azon számtalan éljenekhez, melyekkel a társulat tagjai
 3530 IX     |                 nemsokára beszélni fog. Majd éljenezzünk neki! Csak jó nagyokat kiáltsatok!~
 3531 XXIV   |                látszott. Amerre jött, hangos éljenkiáltás hirdeté közeledtét, mindenki
 3532 XX     |                  midőn a társaság nagy része éljent kiáltott a jeles hazafi
 3533 IX     |                    tartanak beszédet, s lesz éljenzaj és pisszegés.~Fontos kérdés
 3534 XX     |                 fedezem.~János úr a társaság éljenzése között ült vissza helyére.~
 3535 XI     |                férfinak. Vajon jövő vasárnap eljön-e ismét?~Valóban újra megjelent.
 3536 XVII   |                    remegve gondolt rá, vajon eljönnek-e a meghívásra a vidék előkelő
 3537 XV     |                  gondolt, s most már nem fog eljönni. Pedig már mindenki arról
 3538 XXVII  |                 meghalok, szabad lesz hozzám eljönnöd…~János érzi a kezében tartott