bold = Main text
      Part                                                  grey = Comment text

11645 X      |               zavarban volt, nem tudta, hogy leültesse-e a tisztes kisasszonyt. Hová?
11646 X      |                      kivenné szájából.~Teréz leülteté őt. Végtelenül fagyosan
11647 XV     |                     szobába betuszkolni, ott leültetni, s megfoghatóvá tenni előtte,
11648 IV     |               Hirtelen széket toltak alá, és leültették.~– Minden nyerve van, többet
11649 XIV    |                    szörnyű dolgokra készült, leüti a derekát, akit megkap!
11650 XVI    |                     ellen vét, annak kardját leütik.~– Ah, uraim, hisz ez így
11651 XXV    |                    alátekint, s úgy szeretne leugrani, s alant összezúzni magát.
11652 XVIII  |                      világon, akár e percben leugrik az ablakon, ha a nagyságos
11653 IV     |            caricatures”-ben.~– No, ez kemény levágás – szólt Debry –, végigmondatni
11654 VIII   |                      kötve szarvánál fogva a levágásra szánt két ökör.~– Ez nem
11655 XXXI   |                  merő szenvelgés.~A jávorfák levágatását pedig valóságos gyilkossággá
11656 VIII   |                vendég lovainak farkait tőbül levágatni; újdonatúj hintóját oly
11657 VIII   |                 Miska, amint beereszteték, s levágta magát egy karszékbe. – Mióta
11658 II     |                    már azt sem tehetem, mert levágtam.~– S mit fog ön tenni, ha
11659 X      |                   oda minden feltétel alatt, levegye róla kezeit örökre, és adja
11660 XIII   |                    Ezt ezen szavakkal írja a levélbe. Kalotai Fricinek – nem,
11661 XV     |                természetesen megérté a másik levélből, hogy a nagybátya élve maradt,
11662 XIX    |                  mondja meg, hogy miért; egy levélboríték, melyen Louis helyett Lajosnak
11663 XVII   |                      néhány profánus vakmerő levele vándorol a tűzbe, akik olyasmit
11664 XVII   |                alacsony gondolkozású emberek levelei figyelembe sem vétetnek.
11665 XXIII  |               pastillokból, amiket zseniális leveleidben említesz?~– Vigyen el az
11666 VIII   |               vándorolt rokonaikra, s nemesi leveleik birtokában azokat is kívánják
11667 IV     |                     rábíztam, hogy szerelmes leveleimet adja át kisasszonyának.~–
11668 VIII   |                      hozzám különféle nemesi leveleit; nekem nem volt egyéb dolgom,
11669 IX     |                szerelmes ajánlatokat küldött levelekben a leánynak, ki mindazokat
11670 V      |                    egész halmazai az illatos leveleknek, miknek pecsétjei tízágú
11671 XIII   |               adóslevelet csinálni a meghívó levelemből, ez úgyis eljön, ámbátor
11672 XIII   |                     generosus titulust kap a levélen, de belül diákul ne írja
11673 XXXI   |                   volt neki, mert képes volt levelével eldicsekedni, s azt nem
11674 XVII   |                  alig győzi a fiskális a sok levelezést, minélfogva most már nemcsak
11675 XV     |                    íróeszközeit, s egy rövid levelkét írt, összehajtá, bepecsétlé,
11676 XXIX   |                utolszor.~– Jerünk, jerünk!~A levéltár nagy termében ott várták
11677 XXIX   |             helyeslesét.~– Jer tehát velem a levéltárba. A többi tanúk mind ott
11678 X      |                  háznál nem szokás a kalapot levenni.~Tudta, hogy mindenki az
11679 XIV    |         megismertetni.~A főúr ajánlata őt is leveré. Sokkal fényesebb volt,
11680 XIII   |                   azonban egyedül.~Jancsi úr leveretten ült vissza helyére, megtudva
11681 XIII   |                   megtevé a veszélyes irat a leverő körutat. Az embereknek hasonló
11682 X      |              akárhová tekintett, rosszkedvű, levert, durcás képeket látott maga
11683 XXI    |                      tévedve lovával, s majd leverte Horhi Miskát a nyergéből.
11684 III    |                      a hazából elhozott port leverték is saruikról, szíveiket
11685 XIII   |                       mormogá ez durcásan.~A leves elhallgattatá egy percre
11686 X      |                   Mayer úrnak pedig a kozmás levesekhez; az egész család naphosszant
11687 VII    |                    egy citromhéjnak, melynek levét az utolsó cseppig kifacsarta;
11688 VIII   |                     a pünkösdi királyságnak, leveted az úri gúnyát, s beállva
11689 XV     |                 megcsúfoltatok” – mondám, és levetém a ruhákat, amiket ők vettek
11690 XIII   |             felállíták reá Marcit, a hajdani levetett pünkösdi királyt, mint akinek
11691 XV     |                 akart neki engedni, hogy azt levethesse, alkalmat engedni, hogy
11692 II     |               csoport legújabb divat szerint levetkezett és felgyürkőzött citoyen,
11693 III    |                      állításomnak; ha fajunk levetkőzi ősi sajátságait, beletörődik
11694 VIII   |                         Hátha esztendő múlva levetnek?~– Akkor megint visszamegyek
11695 XV     |                     nem engedtek neki, hanem levették szépen, s úgy tették le
11696 I      |                     alföldi urak közül való.~Levetve bő, kurta gallérú à la Quiroga
11697 XXX    |                ezennel búcsút veszen.~Azután levitték őt ama csendes szobákba,
11698 III    |                  szemöldűé István, a középen levőé Rudolf.~A figyelmes szemlélő
11699 XXXI   |                       s ha kifogytak a közel levőkből, előveszik azokat, akik
11700 IV     |            tudniillik a velünk hasonló nemen levőket; azonban a jó fiú oly zavarodott
11701 XV     |                      ahogy áll, minden benne levőkkel együtt, megvehetné; minek
11702 XXXI   |                 külföldi, s ócsárolja az itt levőt. Elfogadja, ami megvan,
11703 II     |                  éclat miatt minden vagyonai lezároltattak.~Kárpáthy türelmetlenül
11704 XIII   |                      János neve…~Az iszonyat lezárt minden ajkat, csak egy fájdalomkiáltás
11705 VII    |                szentély vagy becsületszó alá lezárva. Hanem azért titok maradt,
11706 VII    |                bátorítva; már késő! A szálfa lezuhant! Azon percben ügyesen hajolt
11707 XVIII  |                 legtökéletesebb, hibátlanabb libegéssel átszárnyalt a családi archívumba,
11708 XVII   |                   konzervatív, reformer vagy liberálnak (radikálról még akkor szó
11709 X      |                   kapott egy levelet, melyet libériás inas hozott neki, és azt
11710 VI     |                     ajánlva Rossinit, ostoba librettóírójával együtt, ki prológokat készít
11711 I      |        megzavarhatatlan képpel –, ez poetica licentia: a poétáknak szabad egymástul
11712 XVII   |                      békességes alakját, s a líceumi és akadémiai ifjak kezdtek
11713 XIV(1) |                               Lidérke = Elf. Lidérc = Erl. = les Aulnes = alcunae;
11714 XIV(1) |                                              Lidérke = Elf. Lidérc = Erl. = les
11715 XIV    |                  lanyha; olyan éj, melyben a lidérkék1 előjönnek berkeikből, s
11716 I      |                     a cravate à l’oreille de lièvre (nyúlfülű nyakravaló) napóleoni
11717 I      |                      csomó kifelé fodorított liff-leffegő hajerdő bokrosodik elő olyan
11718 I      |              azonfelyül jócskán alusznak is; líg-lóg mind a kettő feje jobbra-balra,
11719 XII    |                    midőn a hídon keresztül a ligetbe hajtattak; ott egy frissítőárus
11720 VIII   |              ozsonnát rendezett a Dunán túli ligetben, melyre mindazokat meghívta,
11721 XXXI   |                      elmenni vele a fenyőfák ligetéhez, s meglátogatni azt a sírkövet,
11722 XIII   |                 mázas, aranyozott szekrényei likas rácsozattal a boltozatig
11723 XXVIII |                körülfogni az a sötétszürkés, lilaszín gőzkör, mely percről percre
11724 VII    |                     elhagyja, gyászos kékre, lilaszínre válik. Mik ezek a barna
11725 V      |                  ismerte mindenki, mint most Lind Jennyét – és ennek alig
11726 IV     |               elsőbbi megtörténvén, a fiatal lion nonchalant lebegéssel a
11727 X      |                      férj, akkora kanál sült lisztet dugva a szájába, hogy majd
11728 III    |                      a legutolsó költő, ki a literatúrában helyet foglal, s nem a Tudós
11729 XVII   |                      az árát fordítaná hazai literatúrára, azt örök időre virágzóvá
11730 XII    |               idehaza.~Konrád szemeivel inte Liviusnak, odadörmögé:~– Nem mondtam?~
11731 XII    |                 bármikor kielégíteni.~Konrád Liviusra nézett.~– Ez a fickó velünk
11732 I      |                bagatelle: egynéhány százezer livres. Mi az magának?~– Már, édes
11733 II     |                 ahonnan saját kocsit, lovat, livrés inasokat, pompásan bútorozott
11734 XXI    |               felhúzva, s mind a két kezében lóbálva a felemelt kantárt. Mutogatta
11735 XXVI   |                  hosszú kezeit Abellino felé lobogtatva.~– Mit gratulálsz nekem,
11736 XIII   |                     a szerepet, ott in facie loci lehúzatta a nagyságos úr,
11737 I      |                     kettő, aszerint, amint a lőcsbe vagy egymásba ütődnek fejeikkel,
11738 IV     |                    eltörött egy lába meg egy lőcse. Abellino azután a Conciergerie-n,
11739 XV     |                  nevetett a sötétben ennek a lőcsei kalendáriumban megjelent
11740 IV     |                erszényét: „Ennyi az eltörött lőcsért, ennyi az eltörött lábért.”
11741 II     |              kárpitosát, a kocsigyártóját, a lócsiszárját azért, hogy ne kelljen fizetni?
11742 VIII   |                   Míg ott alkudozott, az úri lócsiszárok szemügyre vették a lovat,
11743 VII    |                     de ki egészen össze volt locsolva és bekormozva, s a lovak
11744 XIV    |                       és nem segítesz rajta. Lődd le, vágd le, akaszd fel,
11745 VIII   |                  mindig sebesebben rohant; a lódobogás, ostorpattogás, a nép ujjongatása
11746 XIII   |                    volt rá a felelet.~– Most lóduljon kend a fiskálisért! Mondja
11747 XIII   |                         Tudom – monda Pál és lódult a paphoz, kinél tulajdonképpen
11748 VIII   |                     oldalt kapta, és iszonyú lökéssel feltaszítá a porba lovastul,
11749 XXI    |                     a debreceni cívist, hogy lötyögteti magát a lovon a talyiga
11750 XII    |                    kínzásnak.~Abellino ekkor lövé el a negyedik hárslevelet
11751 XVI    |                    határozva magát kitenni a lövésnek, de ellenfelére nem lőni.
11752 VIII   |               hánykódni a paripák, a második lövésnél elcsendesültek, füleiket
11753 VIII   |                     sorba álltak, a harmadik lövésre megindult a versenyző csapat.
11754 VIII   |                     földet.~Amint a harmadik lövést tették, az idegen lovag
11755 II     |                  nyakát szeghetné, vagy főbe lövethetné magát, ahogy legjobban tetszik.
11756 I      |                    hintóba, mert rögtön főbe lövetik.~Minthogy azonban mi nem
11757 II     |                   másik tábornok akarta főbe lövetni.~Mert az élelmezési biztosoknak
11758 XII    |                  megesik, hogy az embert nem lövik sonica főbe, nem találnak
11759 XXVI   |                       mert ő legjobb vívó és lövő a környékben, és hidegvérű
11760 XII    |                   nem háború, ahol messziről lövöldöznek az emberre, s le lehet a
11761 XII    |                     ez, tulajdon segédeinkre lövöldözni, ha az a fa ott nincs, maustodt
11762 II     |                     fogják?~– Az rövid. Főbe lövöm magamat.~– Ah, azt nem teszi
11763 XXI    |                   nehogy megrúgja valami ló.~Lőfegyver természetesen egy sincs
11764 II     |                    egy zseniális matiné, egy lófuttatás, egy derék orgia, egy híres
11765 XXIV   |                    amit a képzelet, a költői logika képtelenségnek címez.~Látni
11766 VIII   |            visszafizetni.~A többség feje már lógott a borversenyben, mindenki
11767 VII    |            észrevehető volt, a láng e részen lohadni kezde, de annál sűrűbben
11768 XV     |                     Rajta, vissza Pozsonyba, lóhalálába! Vajon hova lehetett az
11769 V      |            bevételével elkéssék, hűs kezével lohasztá égő homlokát, s biztató
11770 I      |                támadni a sömlyéken. Tizenkét lóhátas ember jön égő fáklyákkal,
11771 XXIII  |                  amitől rettegek, akkor főbe lőhetem magamat. Nekem mindenáron
11772 XII    |                    nagyobb távolságból elébb lőjön, s akkor, ha nem talált,
11773 XIII   |                   kellett, mert ő is, mint a lokomotív, csak a síkon tudott haladni;
11774 XXVIII |             márványemlék emelkedett egy zöld lomb oldalában, rajta fenn a
11775 XIII   |                      érjék a szelek, melynek lombjai közt rejtőzött Kárpáthy
11776 VII    |                      alá voltak gyűlve, mely lombjaival védte őket idáig a tűzeső
11777 VII    |                    őt erdő, berek, sötétzöld lombok borulnak össze mögötte,
11778 XXV    |                    áll egy magányos jávorfa. Lombozata milyen sárga. Szegény. Ő
11779 III    |               szigetének hívnak, ott a rezgő lombú fák alatt fehérlik a bölcsnek
11780 X      |                  minden tagja kezdett valami lomposságot venni fel külsejében, amire
11781 VII    |                    vannak itt, most érkeztek Londonból, megtudták, hogy itt vagy,
11782 V      |                       és Bécstől Párizsig és Londonig; beszéltek róla mint csodatüneményről;
11783 VIII   |                       másrészt pedig, hogy a lónemesítés előmozdíttassék, minélfogvást
11784 I      |                        Hisz ez az utolsó sor lopás Gyöngyösiből, aki hasonlót
11785 VIII   |                      összeölelgette.~– El ne lopd valamimet a nagy ölelgetésben,
11786 XIII   |                     szekerén jött. Vajon hol lophatta?~– De nagy bolond vagy te,
11787 XIII   |                    az urát megbecsüli és nem lopja meg, holott az ellenkezőre
11788 XIII   |                   ajándékoz, vagy elnézi, ha lopják, csak fizetésnagyobbításért
11789 XI     |                 hallhatni-e, hogy a gazdagok lopnak; hogy az életfenntartás
11790 XIV    |                 virágbokrétát kifürkész, nem lopnak-e abban áruló jelt házába,
11791 II     |                   költeményeit innen-amonnan lopogatta, s mindazok a dolgok meg
11792 XXV    |                  maga érzi, hogy e boldogság lopott kincs! Mit használ neki,
11793 XIV    |               sarkaikat; vén cigányasszonyok lopóztak az udvarra, ha észre nem
11794 XIII   |                    is tudni akarja, hogy mit loptak?~– Ejnye, beste lélek fia!
11795 XXXI   |                     Az ismerős seigneurök és lordok most is ott szólják a világot
11796 IV     |                  játszani. Az beleegyezik. A lordot befűzik a medvebőrbe, pompásan
11797 IV     |                  débardeurök, s még jóravaló lorette sem mutatta benne magát,
11798 XIII   |                     érte, elvitetheti. Berki Lőrincet tudósítsa, hogy mindent
11799 IX     |            dicsőséget; ezek a felé fordított lornyettek gyújtóüvegekként látszottak
11800 VIII   |                   hogy a karzaton ülő delnők lornyettjei mint keresik a körülcsoportosult
11801 VI     |                helyére ült, szeméhez igazítá lornyettjeit, s kíváncsian várta a függöny
11802 IX     |                   csoportjához, s odairányzá lornyettjét. – Éppen most érkezett;
11803 VIII   |                      Varju uram is leesett a lóról.~Márton magánkívül dühében
11804 VIII   |                 körültűzködve szekéroldal és lószerszám zöld gallyal és repülő kendővel.~
11805 I      |                Fejeiken csákos kalpag, fehér lószőr bokrétával, derekukon piros
11806 XV     |                  keresni Abellinót.~Az, mint Lót felesége, sóbálvánnyá változva
11807 XII    |                       mint a kiindulási és a lőtávolság és az első lövés felett.
11808 XVII   |                 hazánkban annyira pártolandó lótenyésztés és nemesítésnek mi a legerősebb
11809 XVII   |                     agarászat mozdítja elő a lótenyésztést.~Ehhez járul még az is,
11810 VII    |                      látott évek előtt, mint lóti-futi gyerkőcöt, s alig bírta
11811 VIII   |                jártál elébb, megvallom, jobb lovad van, ehhez a bolond is ért,
11812 XII    |            mulatságoktól.~E zavartól akarták lovagiasabb érzelmű ifjaink az emberséges
11813 XVI    |           elfeledkezhetett magáról és minden lovagiasságról, hogy háttal álló ellenfelére
11814 XVII   |                    ülni… vajon ki leend az ő lovagja?~Estve a legbátrabb lovagnak,
11815 I      |                    hintó, körülfogva fáklyás lovagjaival.~Gúnyos, rikácsoló hangon
11816 VII    |                    Royal legnépesebb utcáján lovagkorbáccsal eldöngetett.~Elmosta a hírt
11817 XXI    |                 messziről megismeri mindenki lovaglása módjáról, s mint a futótűz
11818 XXI    |               megmutatá, hogy ő sem utolsó a lovaglásban, s valahányszor nejére tekintett,
11819 XXVI   |                orvosai megtilták neki mind a lovaglást, mind a kocsizást.~Abellinónak
11820 XXI    |                     másutt a berekből csak a lovaglók feje látszik elő, de mindenütt
11821 XVII   |                  lovagja?~Estve a legbátrabb lovagnak, ki agaraival legtöbb, legmerészebb
11822 VII    |              kocsiját is, körülfogva elegáns lovagoktól, kik közt ott látjuk Abellinót,
11823 XXI    |         leggyakorlottabbak egyike volt; mint lovagolnak a vasárnapi boltoslegények
11824 XXXI   |                      se tanítsa a fiút, mint lovagolni és pipázni. Képzelem, Rudolf
11825 VIII   |                 nyertes; egy paripa elbukott lovagostul a porban, a többi előrenyargal.~
11826 VIII   |               megrázva, ádáz dühvel rohant a lovagra, s mielőtt annak ideje lett
11827 XXI    |               ismeretlen varázsat ad egy ily lovagviselet a hölgyeknek, aki eddig
11828 VIII   |                      hányszor mentek kárba a lovaid?~– Sohse törődöm én vele.
11829 XXI    |                 eredeti fickók jöttek mokány lovaikon, végül a hintókban ülő éltes
11830 XXI    |             Egyszerre öten-hatan ugrottak le lovaikról e kellemes szolgálatot megteendők,
11831 XII    |                    az ifjú óriások tüzelték, lovalták, hogy ezt a bosszantást
11832 XXI    |                 Igazán mondod! Ülj fel saját lovamra. Vigyázz rá, hogy a mocsár
11833 IV     |                  kutyástól, s le sem szállva lovamról, azt kérdezém tőle: „Hogy
11834 XIII   |                  most az egyszer jött a maga lován, annak meg égő taplót dugott
11835 XIII   |                őméltóságának Pozsonyban. Egy lovaslegény vigye el neki személyesen
11836 XXI    |                     ne? Nem tartasz engem jó lovasnak?~– Én elhiszem, hogy az,
11837 VIII   |                  szemügyre vették a lovat, a lovasra nem sok gondjuk volt, de
11838 VIII   |                   Sokan, átlátva, hogy e két lovassal nincs mit versenyezni, kiálltak
11839 VIII   |                  lökéssel feltaszítá a porba lovastul, keresztülgázolva rajta.
11840 XXI    |                   Nem találja helyét. Lemegy lovászaihoz, s ott találva az öreg Pált,
11841 XIII   |                      fog végződni, s evégett lovászának előre meghagyta, hogy paripáját
11842 I      |                    leguggoltatván hórihorgas lovászát, felülni a hátára, s újra
11843 I      |             kimenetele leendett! A hajdúk, a lovászok reszketve állottak előtte,
11844 II     |                     aranyos hintóban, tollas lovászokkal egy északi herceg, kinek
11845 XIV    |                    fogadásokat tesznek, mint lóversenyeken szoktak, hogy ki nyeri el
11846 I      |                      jó tova négy postalóval lubickolni a gáton, s megnyugtató legyintést
11847 II     |                     Nincs bennök méreg, csak lúdmáj és nyalánkságok. Egy jóllakás
11848 VII    |                    és fehér homlokán az erek lüktetése volt látható; egy percre
11849 XIII   |                  vonásait; a vér fájdalmasan lüktetett füle idegein keresztül.
11850 XXVII  |                   lázas küzdése, vérerei nem lüktetnek oly sebesen, keze nem oly
11851 VII    |                    rózsafejekké változnak, s lugost alakítanak körüle, a kígyók
11852 IV     |                     tejképű ifjúé, ki kényes lustasággal veté hátát az erkély rácsozatának,
11853 XV     |               könnyen rá lehetne fogni, hogy lutriba tett, és quinternót csinált,
11854 IV     |                  mégis akadt egy igazgató, a Luxembourg színházé, akit nem zseníroztak
11855 IV     |                    várakozáson felül volt. A luxembourgi nyomorult pajta, melybe
11856 XV     |                   reggelit.~– Mama – kezdé a lyán, megfogva anyja kezét; nem
11857 XI     |           tökéletesen méltó pártfogásomra. E lyánkából egykor híres művésznő lesz,
11858 XIII   |                     leereszkedéssel lépett a lyánkához, megveregeté pofácskáját,
11859 XIX    |                      illendő lesz-e a fiatal lyánkáikat a kárpátfalvi kastély eleuszi
11860 XI     |                összejöttek az ismerős ifjak, lyánkák, s nagy hiba volna azt hinni,
11861 XIII   |                    vele? – kérdé Jancsi úr a lyánkától.~Zsuzsi fülig pirult, s
11862 XIII   |                 Jancsi úr. – Hol van ennek a lyánnak az apja?~Egy félig őszült
11863 XVII   |                      jókedv, mikor egy-egy a lyánok közül lehullott. Egyet el
11864 VII    |               Londonban? – szólt egyenesen a lyánykához intézve szavait, valószínűleg,
11865 X      |                  örült e dicsőségnek. A szép lyányokat szépségüket megillető módon
11866 XIX    |                    el lehetne küldeni fiatal lyányokkal bálba mint garde des dames-ot,
11867 X      |                  másként, mint a „szép Mayer lyányoknak”.~Apa, anya hogy örült e
11868 XIII   |                  másik oldalon üresen maradt lyuk igen célszerűen rá van fogantatva
11869 VIII   |                      elragadott zászlóhoz, s lyukat hasított annak piros lebernyegén.
11870 VII    |                  oltárra egy táncosnőt a Bal Mabille-ből állítottak fel, isten mindenható
11871 I      |              istenasszony, másik cudar, mint Macbeth boszorkányai, ott parfüm,
11872 X      |                  imádkozik, templomba jár, a macskáját cirógatja, s ha magához
11873 I      |                     s rögtön hítta magával a macskákat a kamrába. Csak a mángorló
11874 X      |                    zörögjenek, ahelyett hogy macskát tartana.~Két nap alatt Matild
11875 V      |                    Catalaninak, s ez sérti a madame-ot.~Az igazgatót minden oldalról
11876 X      |                     volna fel, mint az isten madarainak a meglepett búzaföld, melytől
11877 XV     |                 megöntözé virágait, megeteté madarait, és dalolt igen-igen jókedvűen.~
11878 XXV    |                     könnyek nyomát.~– Ah, te Madarason voltál! – szólt csintalanul
11879 XXV    |                  látogatók ismét odataláltak Madarasra, azalatt meglehetős magányban
11880 I      |                     elefántcsontból faragott madárfejjel, melyet a jó szokásokkal
11881 XIII   |                   szörpnél, s a tarthatatlan madárlép alakú cukor minden fontja
11882 XXIV   |                  volt.~– Mint a Karmel-hegyi Madonna! – szólt a derék chevalier
11883 XXV    |                      s számtalan apró fekete mag hullott tenyerébe abból.~–
11884 XVII   |                      mindenféle bohót csinál magából, hogy őt megnevettesse,
11885 III    |                 olyan volt e vidék, aminőnek magadban képzeléd – mondá Rudolf,
11886 XXIV   |                  azzal nem kerülnéd ki, hogy magadviseletéről számot adj. Miért voltál
11887 XX     |                     boldogságának, ki bírja, magáénak mondhatja azt a férfit,
11888 VIII   |                 úrnak ez a tréfa még a saját magáénál is jobban tetszett; ahelyett,
11889 XIX    |                     rosszat gondol, kivéve a magáéról, mert azzal éppen nem gondol,
11890 XII    |                    maga jelen volna, felelne magáért; úgy, de eltávozott, s nekem
11891 XIII   |                   azután hozzálátott, hogy a magáétól meneküljön. Jobb felől ült
11892 XII    |                  akarta, a sértést egyenesen magáévá teszi, és azt vissza nem
11893 VII    |             teljesíteni, ő szolgálhat neki a magáéval, s a jámbor lord ellövi
11894 XXVI   |                      az ember végigolvasott, magamagáról is azt hiszi, hogy gyilkos.
11895 Vegszo |                     meglelé.~Nagy hiba volna magamforma apró emberektől, ha azt
11896 III    |                     sokszor tapasztaltam már magamon, hogy mikor valami nagy
11897 X      |                  marad még azért elég; úgyis magamról tudom, hogy több baj van
11898 VI     |              végignyúlva az ábécé valamennyi magánhangzóin.~Ennyi magánhangzóra azután
11899 VI     |              valamennyi magánhangzóin.~Ennyi magánhangzóra azután hirtelen egy mássalhangzó
11900 XXV    |                      a nő napjai.~Meg volt e magánnyal elégedve, s ha megmondjuk,
11901 XII    |                    időre távozik.~A szobában magánosan ült Sándor, s mintákat rajzolt
11902 XXIX   |                temetés napján hagyták.~János magánszobájában várt Rudolfra, s amint belépni
11903 XII    |             követelés, amilyet ön gondol! Ez magánügy, személyes ügy, amit ön
11904 III    |                     azt bennem, vagy e rideg magány, melyet egészen másképpen
11905 XXIV   |                      még tűrhetlenebbé tette magányát.~Sokszor már azt a gondolatot
11906 IX     |                   büszkeséget érték. Ez csak magánybüszkeségre volt értve.~És ha egy tíz
11907 XXIX   |                     mellé, ne álljon ott oly magányosan; ha valaha kiszárad a fa,
11908 VIII   |                    azon fajta emberek, kikre magányperceikben sem vár nyájasabb, szelídebb
11909 XXVIII |                  gőzkör, mely percről percre magasabban emelkedik, míg végre az
11910 VII    |                      kötélbe, s azzal inte a magasban álló ifjúnak.~Az felvoná
11911 II     |                    ha valaki már állt azon a magasságon, ahonnan saját kocsit, lovat,
11912 XXXI   |                  milliomokat prédált el. Úgy magasztal mindent, ami külföldi, s
11913 XIX    |                Flórát előtte oly lelkesülten magasztalá, hogy ő már képzeletében
11914 XIX    |           hallgathatá el az öreg tisztviselő magasztalására, miszerint ő volt az, ki
11915 XVIII  |                 éppen róla beszéltek, amidőn magasztalásával volt elfoglalva minden szív,
11916 XVIII  |                       akit megnevezhet, akit magasztalásival elhalmozhat, akit leánya –
11917 XVII   |                  kimondtuk volna, a megelőző magasztalásokból kitalálta mindenki.~Az agár
11918 XXVI   |                  mondták a hírlapok, obligát magasztalásokkal kísérve a szívély-, kedély-
11919 XVIII  |                  öreg elárasztandja hála- és magasztalással.~– Tehát, nagyságos asszonyom,
11920 XII    |                     röviden félbeszakasztá a magasztalást.~– Kihez legyen szerencsém?
11921 XIX    |            utasíthatod őt el, hanem ehelyett magasztald őt országos erényeiért. –
11922 XXIV   |                 férjét barátnője előtt sokat magasztalta volna. Az ilyesmi vagy igen
11923 XVII   |                 mindenki által igen komolyan magasztaltatik, s örökké furcsaságokon
11924 XVIII  |                    az egész ország dicsérve, magasztalva beszél felőle; sokat utazott
11925 VI     |                   lépett elő. Arca, termete, magatartása igazán királynői. Maga Semiramis
11926 XI     |              szemekkel, arca bátor, férfias, magatartásában semmi elhanyagolt vagy közönséges,
11927 XV     |                      ti már sohasem fogjátok magatokat becsületesen viselni, hát
11928 XX     |                  szépsége, a hölgyeket eszes magátviselete nyerte meg, csak a villásreggeli
11929 VI     |                  Oignon ellenében, mely hősi magaviselet az egész klub helybenhagyásával
11930 I      |                 aztán?~– És annyira különc a magaviseletében, hogy semmit sem tűrhet,
11931 VII    |               elcsodálkozva Rudolf szokatlan magaviseletén.~– Fogadjon ön – szólt Rudolf,
11932 XI     |                    Fanny szépsége és erényes magaviseletének híre szét ne terjedt volna
11933 XII    |                  melyből kitetszett, hogy jó magaviselethez van szoktatva –, ön dolgozott
11934 XIX    |                      mondanók róla, illetlen magaviseletű, minden nőről rosszat gondol,
11935 XX     |                    mint amelyben nagy romlás magját sejtik; néhány közbirtokos
11936 XV     |                diákok és incifinci negyedvér mágnásgyerekek dolga; ezeket kerüld; igazi
11937 IX     |                 olyan liberális fiú az egész mágnási táblánál! El lehet képzelni,
11938 XV     |                 bankárfiúkat s a galant öreg mágnásokat, hogy maguknak ily szellemdúsan
11939 XVIII  |               megszegni lehetetlen. Akit oly mágnes vonz, mint őt, annak igen
11940 XVIII  |                   mindenütt oda foga vonni a magnetikus erő, ahol neje van.~A fiatal
11941 X      |          délutánonként, midőn a messzely bor magnetizálta idegeit, akkor eredtek meg
11942 I      |             pórleányt, hogy azoknak életerős magnetizmusa kölcsönözzön meleget szétbomladozó
11943 Vegszo |               emberektől, ha azt hitetnék el magokkal, hogy valami nagy bajon
11944 Vegszo |                   vagy, ha az jobbra fordul, magoknak érdemeket tulajdonítanának
11945 XIV    |                      űzzenek, ne verjenek el magoktól! Engem nem fog senki nőül
11946 XI     |             házassága szerencsétlen volt, és magtalan, s mire nője meghalt, megvénült
11947 XIII   |                 praktikus Kárpáthy Bertalan, magtárnak fordítá a kollégiumnak kandidált
11948 II     |                      s ha szabad az elvetett magtól tíz magot várni, miért ne
11949 XIX    |                asszonyságok, kik kételkedtek magukban, ha illendő lesz-e a fiatal
11950 XIX    |                  címét el nem felejtik, és a magukéval meg vannak elégedve; a tréfát
11951 XV     |                   szentélyét!~Ez intervenció magukhoz téríti a feleket. Átlátják,
11952 VIII   |            egyetemben megtérnie.~Fenntartjuk magunknak az alkalmat e kastélyról
11953 XI     |                   elvetni a nemesebb virágok magvait.~Ezeknek a vén, életkedvhagyott
11954 XIII   |                    Az iskolamester már akkor magyarán mondva nyakban volt, szegénynek
11955 VIII   |                      üres erszénnyel.~Mint a magyarázatból látjuk, e szellemdús mulatság
11956 XII    |                      elfogadni, hanem inkább magyarázatokat ad, azazhogy bocsánatot
11957 IX     |                    Abellino kész volt rögtön magyarázatokkal szolgálni:~– Hát a jó fiú
11958 XV     |                      Teréz célzatát. Ő ilyen magyarázatot adott anyja megjelenésének:~„
11959 XV     |                     felelni, meg tudta volna magyarázni az érzést, sőt a magáét
11960 XIII   |                    közülök számodra? – kérdé magyarázó hangon Jancsi úr. – Hol
11961 XXI    |                     kért minden embert, hogy magyarázzák meg a kutyáiknak, hogy nem
11962 XXI    |               egyetlenegy szójátékot, mely a magyarban létezik, s mely rókafogások
11963 VIII   |                   vagyunk, a kedves, szegény Magyarhonban. Piros pünkösd hajnala van,
11964 IX     |                   szokta. Erdély megelőzte a magyarhoniak buzgalmát, s ez évben elkészült
11965 I      |                    est beau! Ez kedves. A jó magyarok még most is a régi emberekről
11966 I      |                mondhatnám, hanem így híják a magyaroknak egy régi vezéréről, akivel
11967 V      |                      késztet, az, hogy én is Magyarországban születtem, s önre, mint
11968 III    |                      kettő, ki szélrül megy, Magyarországból jött, gyalog utazva be kölcsönös
11969 VII    |                    már indulunk az én kedves Magyarországomba.~Néhány szarkasztikus rángás
11970 I      |                    egyre-másra húzta a friss magyart, oly ügyesen megcifrázva,
11971 II     |                     azzal szétcsapta a magas mahagónifa szárnyajtókat, melyek Griffard
11972 VIII   |            háromnegyed négyre. Ráemlékezzél! Mához esztendőre háromnegyed négyre
11973 XIII   |                 emberséges ember, s köntösét maig is azon divatra szabatja,
11974 I      |                    példány a régi jó időkből máig is fennmaradt, kik palotáról
11975 IV     |                hallhassák, melyet Abellino a Mainvielle-Catalani-féle ügy felől hozott, rá lévén
11976 VI     |                     aznap játék után sietett Mainvielle-néhez azon ajánlatot téve, hogy
11977 VI     |                      egy évvel sem fiatalabb Mainvielle-nénál, de a játszi vidámság, a
11978 V      |                   éppen annyi dicsőt beszélt Mainvielle-ről, mint Jozefine-ről. A hír,
11979 I      |                 cervelle. Ez főbe lőni való! Mais v’la. A szerencse engem
11980 VII    |                eszmejárás? Megmondjuk.~Nem a máj és lép betegsége ez, hanem
11981 XXVII  |                      szépen fog az hangzani!~Majdan odahozták hozzá az új világpolgárt,
11982 III    |                 Teleky Ferenc, Ráday Gedeon, Majláth, akik már nostrasok és nem
11983 IX     |                     Rádayt, egy Telekit, egy Majláthot, egy Podmaniczkyt, egy Dessewffyt,
11984 XXIII  |               említesz?~– Vigyen el az ördög majmoddal együtt – szitkozódék az
11985 XXIII  |                   hozzád. Indiában is jártam majmok között, de ott az ember
11986 XXIII  |                     Ah, hagyd el, barátom. A majmokból lett az emberi faj. Én azt
11987 IX     |                  gazdagságukat, szellemtelen majmolásra lelkeik erejét, bekergették
11988 III    |                      viszont nem akarunk hiú majmolói lenni annak, ami idegen,
11989 XXIII  |                   úrral, hogy időközönkint a majmot papirosgalacsinokkal hajigálhassa.~–
11990 XXIII  |                     hogy az ember eredetileg majom volt. Őseink iránt tehát
11991 XXIII  |                     ez inkább méltán, mert ő majomnak csakugyan elég csúnya.~Körül
11992 II     |                      összeg helyett, majd ha majorátusát megnyeri, hatszázezret fizessen
11993 XXI    |                     ifjú menyecske. Az ilyen majorátusi jószágok birtokosát nagyon
11994 II     |                     ázsiai országban, ahol a majorátusom fekszik, semmi sincs olyan
11995 II     |                      la Hongrie-ba, bizonyos majorátust, mely másfél milliót jövedelmez.~–
11996 XXIII  |                      cadet öccse, ki ezáltal majorescóvá lett. A minap kérdezték
11997 XIV    |                  egyszerű képpel kertésznek, majorosnak, de szerencsére Teréz kiismerte
11998 IV     |                 Tehát tudják önök, hogy ez a makacs, önfejű Deboureux, az operaszínház
11999 XXV    |                    sikertől nincs oka félni. Makacsabb női kedélyeken is diadalmaskodott
12000 VIII   |                   légbe.~Mártont bosszantá e makacsság, s közelebb léptetve a szilaj
12001 XII    |                    fellázasztotta ellenfelök makacssága. Most már csak azért is
12002 XI     |               megtöré a gyermeklélek tövises makacsságát. Legkisebb hibája iránt
12003 V      |                     jelen meg, kit éveken át makacsul szeret – lassankint elfogynak
12004 XIII   |              puskaportartóit pedig teletölté mákkal, hogy mikor szalvékat kellett
12005 I      |                     törülve érthetlen szókat makogott.~– No, fogjad a száz forintot –
12006 XXI    |                  elbújhatik, azután mérgesen makogva baktatott újra tovább: a
12007 XIII   |                     egy puska sem sült el, a mákoskalácsok pedig szétvetették a sütőkemencét.
12008 XIII   |                    meg; kiment a konyhába, a mákot kicserélte puskaporral;
12009 VIII   |                igazam, mert hiszen borvirág, mákvirág, akasztófavirág ott virágzik
12010 VI     |                   felállt, hogy elcsitítsa a mal à propos zajt; márpedig
12011 IV     |                   látná itt megint a világos malíciát? Hát az-e a világ rende,
12012 VII    |                   Tisza után, újra hallani a malmok csendes kelepelését a tiszaváradi
12013 VII    |                    vélne benne feltalálni; e malomkelepeléshez hasonló név akárminek lehetvén
12014 VII    |                     nem megyünk Tiszaváradra malomkelepelést hallgatni, s nagyon mezei
12015 X      |             Elbúsultában kibarangolt egész a malomligeti tóig. – „Milyen szép tó –
12016 XIII   |                    akár meghalnak, semminemű malőr nem érheti.~E kegyes szertartáson
12017 VIII   |                   kérdezősködnek gondos édes mamák a derék ifjú körülményei
12018 IV     |                   Éppen hasonló eset történt mamám, a báróné kocsisával; egy
12019 X      |                    kimennek a konyhába Mayer mamával kötekedni, megkóstolják
12020 XIV    |                     veresség, szemei körül a mámoros pöffedés; az emberekkel
12021 VIII   |                      tartva, s egypár keserű mandulát rágogatva ült karszékében.
12022 VII    |           eldöngetett.~Elmosta a hírt valami mangeur des petits enfants (kisgyermekevő),
12023 I      |                  macskákat a kamrába. Csak a mángorló köveit kellett megbolygatni,
12024 XXXI   |                     időkből, egyik kezében a mankósbot, mellyel köszvényes lábain
12025 XXI    |              ezüstfényes kalapka volt, lengő marabutollakkal; keblén elöl három rubingomb
12026 XII    |                  évtizedek múlva is lelkében maradandott e név, mint amelyet a fák
12027 IX     |         következetességgel képviseli a tunya maradás elvét, örökös céltáblája
12028 XXII   |                 sokáig kétséges volt életben maradása is. Kárpáthy a világ legelső
12029 II     |                   megtudnak, az váltig titok maradhat, s azért, hogy én tudom
12030 VII    |                nagyon jól ismert.~Nyugtalan, maradhatlan vágyak közt múlt a dél;
12031 III    |                     tehetségét; de én mégsem maradhatok Párizsban, hanem hazamegyek;
12032 VII    |                   csak most kezdődnek.~– Nem maradhattam már a kis unokalyányomtól,
12033 XXIV   |                   engedékenynek lenni.~– No, maradj hát, hiszen csak tréfáltam –
12034 XXI    |                      kérdezné tőle, vajon ne maradjon-e ő is itt?~Kárpáthy elérté
12035 IV     |                személy, nézőnek is csak kell maradnia – felelt hideg szarkazmussal
12036 X      |                    idén nekik itthon kellett maradniok, mert nem telt a jövedelemből.~
12037 XVIII  |                     engedjen e boldog hitben maradnom – engedje, hogy önt szerethessem
12038 I      |              kocsmáros lett. Hát ha itt kell maradnunk, van-e magának jó bora és
12039 XVIII  |                    egyszer megmutatva az ott maradóknak mosolygásra kész ínyét,
12040 XIII   |                  említett napig híven meg is maradott, s ha megmondjuk, miszerint
12041 V      |                     azt elfeledtem. Te enyim maradsz.~– Nem kellett volna engemet
12042 VII    |                      be az égő házba, ha nem maradt-e ott még valaki.~– Igen,
12043 XV     |                 amazokat tőlem, hogy csak te maradtál volna, akkor tudom, nem
12044 VIII   |                     Hat esztendeig mindig én maradtam meg pünkösdi királynak –
12045 XXVIII |                      csapáson. Egyik hátrább maradva üget, négy izmos agarat
12046 XIII   |                   kúpja, ősz hajzatának gyér maradványai ezüst billengekben kondorultak
12047 XIII   |              építészet eme tiszteletre méltó maradványát, s ahogy állt, felállíttatá
12048 XX     |                       Önöknek odakinn szabad marakodniok, idebenn csak nekünk.~E
12049 XIII   |            egyéniségek emlékeit nagy becsben marasztván, a kevésbé tiszteltekét
12050 II     |                  feltűzve zászlóképpen hozta Marat újságának legújabb esti
12051 XIII   |                    akkor csak mégis inkább a Marcihoz állok.~Az egész társaság
12052 XVII   |                   versenyzők közül? János úr Marcija-e, avagy Horhi Miska Szellője?
12053 XIII   |                    hívtad hát ide az apádat?~Marcinak sem kellett gondolkodási
12054 Vegszo |                   haltak meg.~~Pesten, 1858. március 3-án.~Jókai Mór~ ~
12055 VIII   |                     úgy például eljött hozzá márciusban, s körülbelül augusztus
12056 XII    |                      szemébe néze az ifjúnak marcona tekintettel.~– Hát hol van
12057 XIII   |                   kegyes engedelmével, ide a márgóra bátorkodtam egynéhány észrevételt
12058 IV     |                idegeket; egy időben folyvást marhahúslében fürdött, hogy érző inai
12059 XIII   |              angolkertbe.~Kárpáthy Dalia, ki Mária Terézia fényes korszakában
12060 XI     |                előtte megholt arámat, Darvai Máriát, a jótékonyság küldőjeül.
12061 XXXI   |                  átküldé Kárpátfalvára, hogy Marionnak sohasem volt alkalma a békességes
12062 XIII   |                       kinek keze, kinek lába marjult; mert ama furfangos Horhi
12063 XIII   |              ügyszeretet kérte, zárva voltak markai, s dacára annyi pazarlás-,
12064 XIII   |                   komikus szófogadással tevé markát bajuszos ajkára, s csak
12065 XX     |                    elébb megfogja két vaskos markával, s eltartja magától messze,
12066 VII    |                      hajdani gazdáját, Debry márkit, hogy ne fogadjon helyette
12067 IX     |                    türkizzel kirakott kardok markolatát szorítva, gyönyörű pörge
12068 XVI    |                     kardjába. Ott állt meg a markolatnál. – A kard egészen keresztülment
12069 VIII   |                      nagy, csontos, tizenhat markos állat, s ami hiányzott rajta
12070 IX     |                   sem élesebb, egy sincs oly maró méregbe mártva, mint unokaöccseé,
12071 XXXI   |                      kap in natura, melyet a Maroccaner-házban lakó ügyvivőtől kell személyesen
12072 I      |                      vagy Itáliába vagy akár Marokkóba, mert az a félbolond nagybátya,
12073 I      |                 Abellino késével, villájával marsot verve a tányérján. – Egy
12074 XIV    |                összevissza zavart gondolatai martalékául.~Boltay nyugtalanul kezde
12075 XXV    |                      ez, mely az oroszlánnak martalékul vetett ölebecskét kényszeríti,
12076 III    |          felhőszakadás, elhordta a kis patak martjait, elöntötte vízzel az egész
12077 XIII   |                    eljöttek, magát pedig úgy mártogassa minden boldogságban, mint
12078 XIII   |                      írni, hanem csak azokat mártogatná a kalamárisba.~Ez is Jancsi
12079 VIII   |                    legénynek. Végre sikerült Mártonnak lova alól kiszabadulhatni.
12080 VIII   |                 farkával csapkodott a légbe.~Mártont bosszantá e makacsság, s
12081 IX     |                   egy sincs oly maró méregbe mártva, mint unokaöccseé, kinek,
12082 XXVIII |                keresett céljához.~Nagy fehér márványemlék emelkedett egy zöld lomb
12083 XIII   |                      lépdelt le a harminckét márványkő fokon, mely a kertbe vezetett.~
12084 II     |             szökőkutak és vízesések zuhogtak márványmedencébe, üveglabdákat hajigálva
12085 XXVIII |                    És midőn homlokát a hideg márványra hajtá, azt képzelé, hogy
12086 XV     |                aláomlani az angolos fürtöket márványsima vállaira s elragadó szépségű
12087 XIII   |                 áldása, ~      Kinek nincsen mása.~Ahány harapást tett e tulok
12088 XIV    |                szeret egy leányt, de a leány másba szerelmes, és azon más tán
12089 XXII   |                      sajátja, emez idegen és másé, s unalmas kedélye óhajtja
12090 XIII   |                 bolondja. Mert neki nem kell másforma ember; ő különös gonddal
12091 I      |                      a rossz emberek egészen másformán írták le az én egyetlenegy
12092 XXVII  |                   árva jávor, ültessétek azt máshová… eljössz-e hozzám, ha meghalok?
12093 II     |                     nem vehettek, mert talán máshoz volt kötve, midőn az hetvenéves
12094 XII    |                    az egyik félé, másikban a másiké. Konrád egy vastag jegenye
12095 XVIII  |                     egyiknek szemében könny, másikéban mosoly, ez mosolyg, hogy
12096 XXII   |                      a legkedvesebb nőt, egy másikért, ki annak bájaiból századrésznyit
12097 I      |                    egy előtte álló széken, a másikkal taktust ütve valami új operai
12098 II     |                    úgy hasznomra van, mint a másiknál a fénnyel takargatott szegénység.
12099 X      |            elvesztegetni, s ha egyet vesz, a másikon ismét túlad. Ezt így szokták
12100 XVIII  |             családból eredett leányt, kit ez máskint tán elcsábított volna.~Az
12101 XVIII  |                 természetes, ez nem is lehet máskülönben. Egy fiatal nőnek a legnehezebb
12102 XV     |                  Örömében Fanny tiszteletére másnapra nagy estélyt rendez Kecskerey
12103 II     |                        Akkor fog ön adni egy másodikat, és így tovább. Pénzét igen
12104 VI     |                      elsőre, éppoly kitörő a másodikban.~Mainvielle-né mindenre
12105 XIV    |                       nem volna szükség ím e másodikkal megismertetni.~Tehát elébb
12106 V      |                    előadáson kipisszegték, a másodikon kinevették, a harmadikon
12107 XIII   |                     vállat vonított Marci, a másodikra azt felelte, hogy neki a
12108 XVII   |                    nemcsak az ujjai tintásak másodíziglen, hanem egyúttal a hajfürtei
12109 XII    |                      eldördült, s rá egy fél másodperc múlva a másik. Az elősiető
12110 VIII   |                      idegen legény egy egész másodperccel hamarább ért a célhoz, mint
12111 VIII   |                       Nem tudtam. No, majd a másodszori futásnál ügyelni fogok rá.~–
12112 IV     |                  zsebéből, hanem szüntelen a másokéból költ, hogy a szakállát festi,
12113 VII    |                   brit poétát sem értem, sem másokért, kik mind gazdag, généreux,
12114 XVII   |                   egyik kéziratból a másikra másolnak, s jobban ismernek, mint
12115 VIII   |                    ősi szokás fenntartassék, másrészt pedig, hogy a lónemesítés
12116 XVII   |               Szellője? Az egész Bükkalja in massa kész fogadni, hogy a Borsod
12117 VII    |                merész, hogy ez égő háztetőre másszék?~– Leszek én! – szólt változatlan
12118 II     |                      elsajátítani. A bútorok masszív része, a fotelek, pamlagok,
12119 VII    |                      találta: tehát az álmok másunnan jöttek.~Felöltözteté magát;
12120 XVIII  |                   szükség, hogy akár ő, akár másvalaki a társaságban nagyon keresse
12121 XXXI   |                   tettetni nem lehet.~De még másvalakit is elriasztott a háztól
12122 XXXI   |                 tokaji üvegekkel, hogy még a másvilágra se menjen át józanon. Végrendeletében
12123 XIV    |                   hiszi, a szerelmes csábító mászik be rajta, pedig az ugyanakkor
12124 VII    |                 vezetése mellett a háztetőre mászott fel, arról verve le a tetőt.~
12125 I      |            szöktetünk, sem a piramisokra nem mászunk; ha tetszik – enni-inni
12126 VIII   |                     is járt, messziről hason mászva közeledik feléjük hosszú
12127 X      |             elfacsarodott e látványon. Tehát Matildnak semmije sincs! Szegény leány!~
12128 II     |                elegáns estély, egy zseniális matiné, egy lófuttatás, egy derék
12129 XII    |               egyszer meg akartam házasodni, mátkám valóságos szatócs leánya
12130 VII    |                      illik piros, egészséges matronális arcához, a hegyes derekat,
12131 IV     |                     senki sem járt más, mint matrózok, diákok és débardeurök,
12132 XXI    |                    kiáltás csak arra buzdítá Matyit, hogy még több bravúrt mutasson
12133 X      |                  sokáig lehet mellette élni. Mayerék néhány hónapig igen elvonult,
12134 XXXI   |               kezének írása oly háznál, mint Mayeréké, hányódjék, vetődjék, s
12135 X      |                 jólesik!~Ez ösztön hiányzott Mayeréknál; az ő munkájokon a paradicsomi
12136 X      |          nevezetességnek híni.~Nevezzük őket Mayeréknek; ez a név olyan sok emberé,
12137 X      |               vezetett az apai könnyelműség.~Mayert rögtön kitették hivatalából,
12138 VII    |                      leány bizonyosan a Lord Mayort vagy valami nagy tábornokot
12139 XXIII  |                  hogy a dohányhamut a padlat mázába tapodhatta, s addig meg
12140 XIII   |               termében, melynek óriási fehér mázas, aranyozott szekrényei likas
12141 XVII   |                      egymás választottjaihoz mázolni. Undok rohadékai a költészetnek,
12142 XVII   |                   piszok Gyárfás poéta által mázoltatott papírra, ki eltávozván régi
12143 XX     |                kapuin belől; gömbölyű, sárga mázú hintók magas, peckes rugókra
12144 XVIII  |                 férfival, aki úgy táncolja a mazurt és keringőt, ahogy ő.~Egy