bold = Main text
      Part                                                  grey = Comment text

12658 VII    |                 chevalier-k a legelső kútnál meglocsoltatták öltözeteiket, hogy azt mondhassák
12659 II     |                  gyűlölni, tudok gyűlöletből meglőni, leszúrni valakit, de meggyilkoltatni
12660 XXV    |                      használ neki, ha az, ki meglopatott, nem tudja annak értékét,
12661 XIV    |                      kettős sikere van: őket meglophatni és kinevethetni; s egyúttal
12662 XXII   |                     akarná csalni, megtörni, meglopni e nőt, nem volna-e ez őrült
12663 XIII   |                     Nem elég azt tudni, hogy meglopták, még azt is tudni akarja,
12664 XV     |                    idejött Pozsonyba amiatt, megmagyaráztatta magának, hol lakott az,
12665 XXIX   |         rendelkezhető vagyonom ezeken felyül megmarad, azt jelen végintézetem
12666 XIII   |                    nem lehetett az utóbbiban megmaradni a moslékszag miatt, s istállón
12667 VI     |                 részeg ouvrier-k, akik hamar megmarkolásszák az embert.~Abellino kétségbeesve
12668 XII    |                      az emberséges kézművest megmenteni. Fájt volna nekik a gondolat,
12669 VII    |                   ifjú özvegy keblére tevé a megmentett csecsemőt, a keblén viselt
12670 XXI    |                folyam nincs, mely üldözőitől megmentse. Volt ugyan oldalvást egy
12671 I      |                 mozdult meg többet. Elnyúlt, megmerevedett, lélegzete elállt, hiába
12672 II     |                     hogy midőn az embereknek megmérhetetlen kincseket osztogat, lelkeiket
12673 VII    |                      ig. Ekkorra, mint előre megmondá, minden pénzét elköltötte
12674 XV     |                      ujjadat, mert ha szóval megmondanád is, átadnám.~– Jól van bácsi,
12675 XXIV   |               Olyasmit.~– Ki felől?~– Óh, ha megmondanám, akkor nem lenne többé talány.
12676 XXIV   |                  holnap.~– Nem, nem. Ma kell megmondanod. Látod, én haragszom, s
12677 VII    |                    semmi egyébért, mint hogy megmondhassa neki: „Ön derék férfi!”~
12678 XXIV   |               szándékkal jöttem hozzád, hogy megmondjam; hanem azután mégsem akartalak
12679 XIII   |                      Tartsa be a száját; nem megmondtam már, hogy ne egyék fokhagymát,
12680 XIII   |                      Jancsi urat, megfésülé, megmosdatta, elvagdalta a körmeit, megborotválá,
12681 XVII   |                      és kezét tisztességesen megmosni tartozik, egyúttal az is
12682 XVII   |                példabeszéddé vált letargiát, megmozgatá a társadalom minden rétegét,
12683 XXV    |                   gyöngesége felől, hogy azt megmutathassa nejének, s elmondhassa neki: „
12684 XXI    |                      leesnék a lórul, hogy ő megmutathatná, milyen szépen el tud ájulni
12685 XXI    |              vendégek kijöttek a tornácokra, megmutatni magukat, és megnézni az
12686 XVIII  |                    amazonnak, ki még egyszer megmutatva az ott maradóknak mosolygásra
12687 I      |                     dombon, mint valami vár, megnagyítva az éji látás csalódásától.~
12688 XIII   |                    maradunk.”~Az öreg szemei megnedvesedtek e sorok mondolása alatt,
12689 IV     |                   ebszezonnak.~A csodálkozás megnémítá az ajkakat, csak egy önkénytelen
12690 I      |                       maga Bús Péter uram is megnémult, amint a hallgató néma arcra
12691 XV     |                    szólt egy szót is, mintha megnémultak volna.~Aki ezt a lehangoltságot
12692 VII    |                     volt másnak rossz élceit megnevetni. – Hát azután megkapta-e
12693 XVII   |                      csinál magából, hogy őt megnevettesse, Kiss Miskát, a szilaj kedvű
12694 XIX    |               látszik helyezni, hogy másokat megnevettessen. Mondhatni, olyan ártatlan,
12695 XVII   |                      adakozott ő mind a fenn megnevezett célokra is, miket egy nyughatatlan
12696 XVIII  |                 Talált végtére valakit, akit megnevezhet, akit magasztalásival elhalmozhat,
12697 XIV    |                    most ő, az ismeretlen – a megnevezhetlen – az elfelejthetlen? Bizonyára
12698 XIII   |                    alatt szép sommák szoktak megnevezve lenni.~– No, annak hát egyenesen
12699 XIX    |                     igazán azt kívánod, hogy megnevezzem őt előtted? – kérdé tréfás
12700 VIII   |                 fejét~– Nem bánom.~Jancsi úr megnézé óráját:~– Most háromnegyed
12701 X      |                     a legkisebb leány is jól megnőtt, tizenkét éves volt, s látni
12702 XIX    |                 Kicsoda is ez? – szólt Fanny megnyálazva irónjának hegyét. – Szépkiesdy
12703 VIII   |            önbizakodó engedékenység teljesen megnyerék számára a közönség rokonszenvét
12704 II     |                 helyett, majd ha majorátusát megnyeri, hatszázezret fizessen vissza.~–
12705 VII    |                 csupán azért, hogy fogadását megnyerje, megölje magát? Ez Rudolftól
12706 XV     |                hatvanezer pengőt azért, hogy megnyerjen egy ezeraranyas fogadást,
12707 VI     |                     varázsütéssel képes volt megnyerni számára a közönséget, úgyhogy
12708 II     |                    mondhatni első tekintetre megnyerő; nemcsak viselete, de egész
12709 XXV    |                    Rudolf azt hivé, hogy már megnyerte e nőt, s a nő azt hivé,
12710 IX     |                 néhány hóval az országgyűlés megnyílása után érkezünk, igen érdekes
12711 XIV    |                    ajtón, mely aranyai előtt megnyílik; minden virágbokrétát kifürkész,
12712 VI     |              repülőfélben, úgy, hogy midőn a megnyílt színpad félsötét hátteréből
12713 IV     |                    diadallal üdvözlenének, s megnyílva az erkélyterem ajtaja, dicsőségtől
12714 IV     |                 végén aztán azt mondja, hogy megnyíratja a haját, s ismét újrakezdi,
12715 XIV    |                  termek legbüszkébb küszöbei megnyissák előtte ajtaikat, s ő egy
12716 IX     |                   adni, mert az országgyűlés megnyitása óta Pozsonyban lakik, a
12717 XX     |                    Kárpáthy János mint elnök megnyitó beszéde által roppant hatást
12718 XII    |                     úr… (az „úr” szót erősen megnyomva, hogy a fickó észrevehesse,
12719 XIV    |                  körüle, s oly jólesett azon megnyugodni.~Nem jutott eszébe akkor
12720 XV     |                      testéhez érjen.~Mayerné megnyugodott benne, hogy leánya nem fázik.
12721 XIV    |                    mondja rá: „Nem!”, úgy én megnyugszom válaszában, elhallgatunk
12722 VII    |                   omlik-e le alatta. Kezével megnyugtatólag int az alant állóknak, hogy
12723 X      |                      úr, kit e levél egészen megnyugtatott –, ez már egészen más; de
12724 XV     |                    engem.~– Efelől legyen ön megnyugtatva, asszonyom. Önt sohasem
12725 XIII   |                      sok meggyógyít, a kevés megöl.~– No, de lássuk a többieket!
12726 XVIII  |                   őszinte örömmel fog futni, megölelni, megcsókolni; ah ez nem
12727 XXVIII |                jönnöm, hogy megpróbáljam, ha megöli-e hát az embert a szívbeli
12728 XV     |                      még ha bűnös is, még ha megölik, sem térdel.~A jó kézműves
12729 VII    |                    hogy fogadását megnyerje, megölje magát? Ez Rudolftól bizonyosan
12730 XXVIII |                       nem tudtam volna élni; megölt, álomkórossá tett azt a
12731 XI     |                  napon keresztül azután majd megölte a tudnivágy, hogy mi baja
12732 XXIII  |                      lettél volna. Fennimort megölted. Fennimornak volt egy cadet
12733 IV     |                   tárgy az, hogy egy lovagot megöltek, s annak hűséges kutyája
12734 XV     |                    fordult vissza szobájába, megöntözé virágait, megeteté madarait,
12735 XIII   |                   óhajtá magát építményeiben megörökíteni, egyik jobb szeretett a
12736 I      |                      fakadt rajta, s kívánta megörökíttetni.~– Hol van Gyárfás? Hol
12737 X      |                barátom uram, Mayer?~Mayer úr megörült a „barát” szónak, pedig
12738 X      |                      születésnapi ajándokkal megörvendeztetni; végre maga kezdé meg a
12739 X      |                      hogy őt a jó erkölcsben megőrizhessem, s öntől egyebet nem kívánok,
12740 III    |                  mindazt megtartva, örökítve megőrizni, ami azokban nemes, életrevaló
12741 XXII   |                 imádásához szoktatott kezek, megőrizték, megvédték minden veszély
12742 XXII   |                     minden indulatoskodástól megőrizze; olvasni sokáig nem lesz
12743 X      |                   nevedet e nagy gyalázattól megőrizzem, most te is vigyázz, hogy
12744 VI     |                       hogy kellemeit emelje; megőrül a kulisszák közé mosolyogva,
12745 XXI    |                 szerelmes volt beléjük, most megőrülhet miattok!~Azonban megszólalt
12746 XXII   |                  eszmét, amitől könnyű volna megőrülni.~Most már hidegen lehetett
12747 VI     |                 tapsot és a bravókiáltást.~– Megőrült ez az Oignon? – kiálta Kárpáthy
12748 XXV    |                     szabad ég oltalma jobban megőrzé a rettegett veszélytől.~
12749 XVII   |                 gonosztól megóvja az embert; megőrzi mindenfele rossz könyvek,
12750 XIII   |                     feleségének.~– De már én megőrzöm! – monda Marci hetykén,
12751 XXXI   |                     gondjait Szentirmaynéval megossza. Midőn Pozsonyból eltávozott,
12752 VI     |                 kiszegezé távcső-battériáit, megostromolva a páholyok sorait, a világszépségek
12753 XXIX   |                    ajánlva várom nyugodalmas megoszlattatásomat, s Istenben vetett bizalommal
12754 XXII   |                  háziasszonyi gondokat velem megosztandja. Egyébiránt nem tudja, hogy
12755 I      |                    van valaki.~– C’est rien. Megosztozunk. Ha férfi, nem kell neki
12756 XX     |                       vannak, kik a kisdedek megóvását vevék feladatul, ismét,
12757 X      |                     most te is vigyázz, hogy megóvd azt még nagyobb gyalázattól,
12758 XVII   |                 talált élvezet sok gonosztól megóvja az embert; megőrzi mindenfele
12759 X      |                      mindenféle vagyonaiból, megparancsolván, hogy azon födél alá ne
12760 XXIX   |                    volt tanúk mind aláírták, megpecsételék azt, s még azon éjjel másik
12761 II     |                  jogot adjon élő nagybátyját megperelhetni, hogy miért nem halt meg.~–
12762 XV     |                     E kegyes észrevétel után megpihent Mayerné, s Fannynak ideje
12763 XXI    |                     egyszerre üldözői, amint megpillantották a dombon. A következő percben
12764 XVIII  |                  kiáltottak, hogy „Szabad!”. Megpillantva úrnőjét, nagy tisztelettel
12765 XV     |                   konyhán, megfőzte a kávét, megpirította a kenyérszeletkéket, semmit
12766 XVI    |                      magának ellenfele arcát megpiszkolhatni, orrát vagy szemét bélyegezni
12767 XXI    |                  fogunk – felelt Kiss Miska, megpödörintve hetyke bajuszát.~– Majd
12768 XXVIII |                      El kellett jönnöm, hogy megpróbáljam, ha megöli-e hát az embert
12769 II     |                 biztató hangon mondá:~– Majd megpróbáljuk, mit lehetne önön segíteni.~
12770 I      |                 valaki, csupán egyszer merte megpróbálni két jó futó pataki diák;
12771 VIII   |                   felugrált, a társaság majd megpukkadt a kacagás miatt, míg Bandi
12772 XXI    |                    hátra nyergéből, hirtelen megragadja karját, s izmos kézzel odaöleli
12773 VII    |            Átellenben ül unokája, Flóra; egy megragadó szépségű arc, melyet csak
12774 I      |                      folyvást kacagó cigányt megragadták, felállíták egy székre,
12775 XVII   |                   azt bolondságnak tartotta, megragadtaték a Berettyó átvágásait létrehozó
12776 I      |                    hozott hideg étkeket, s a megrakott asztalt odatolva elé, míg
12777 XXIV   |                      s azt háromszor hevesen megrántá.~A szobaleány bejött.~–
12778 I      |                      csak olyankor ébred, ha megrántják a kezében a gyeplűt; akkor
12779 XIII   |            sodorított a bajuszán, a mentéjét megrántotta elöl kétszer, a hajába mélyebben
12780 XIX    |                      szinte reng bele a ház. Megregulázza az egész társaságot, s ha
12781 XVIII  |                       mely akkor tüsszög, ha megrémült, odafordula János úrhoz.~–
12782 XXX    |                    Úgy történt minden, ahogy megrendelé.~Ugyanazon szobában állíták
12783 XIII   |                      már előtte egy hónappal megrendelék Debrecenben vagy Nagykunmadarason
12784 V      |                  szívvel. – Ma nem fog semmi megrendíteni.~S kiment elé a szalonba,
12785 VII    |                    volna minden ízeiben, úgy megrendült e névre, arca elhalványult,
12786 XV     |                  valaha ember? Nem. A szívem megreped, ha el kell mondanom; de
12787 XII    |                   suttogák, hogy fülhártyája megrepedt, s egész életén át nagyot
12788 XI     |            fölfedezés az első percben nagyon megrettenté Fannyt, de későbben annál
12789 XI     |                   meg fáradozásait.~Mennyire megrezzent e szavakon Teréz!…~A leány
12790 VIII   |                  ostorával az idegen, mire a megriadt paripa három nekidühödt
12791 XV     |                      a Wildner, akkor is úgy megríkatta az eset.~– No, no, asszonyom.
12792 XIII   |                    évi számadása.~Jövedelmét megrövidíté a célszerűtlen gazdálkodás,
12793 IV     |                      két lábra áll, a vadász megrohanja, a lord olyat üt a medvetalpával
12794 V      |                    igazgatót minden oldalról megrohanják, hogy miért nem lépteti
12795 XIII   |                    is, tizenegyedszer megint megrohanta volna.~Egy napon, akik hozzá
12796 XXIX   |           gondolattól, hogy fiamat egy olyan megromlott szellem gondnoksága alatt
12797 XXIX   |                       hízelgő gyámokat, azok megrontanák szívét, könnyelmű, esztelen
12798 XXIX   |                 ártatlan hajadon lelki üdvét megrontani nem törekszik, sohasem lettem
12799 XV     |                       hogy ez mégis nem az ő megrontására hozatott fel.~Kellett közbe-közbe
12800 XIII   |                     volt reá nézve, s akinek megrontását egyszer föltette magában,
12801 XX     |                jellemet ősi sajátságaiból, s megrontják nyelvünket, hogy utoljára
12802 X      |                    tiszta lelkű embernek; ön megrontója a városi fiatalságnak, akinek
12803 Vegszo |                   szót) véleményét és illető megrovásait elébb meghallhassam, s szólhassak
12804 Vegszo |                 hallék megegyeztetni, miknek megrovását köszönettel fogadva, iparkodtam
12805 XXI    |                      hozatja, féltve, nehogy megrúgja valami ló.~Lőfegyver természetesen
12806 XIV    |                      másképpen akarja.~Fanny megsajnálta könnyező gyámjait, s térdre
12807 XVIII  |                     elfogták, vagy párbajban megsebesítették.~Flóra jóízűen nevetett
12808 X      |                      Engemet jó szándokomban megsegít az isten. Jónak látom egyébiránt
12809 VII    |                     imádkozik, hogy az isten megsegítse a fáradozókat.~Az ifjú újra
12810 XVIII  |                       érzem, hogy önt nagyon megsértem, amidőn azt mondom, nincs!
12811 IV     |                   harag Mainvielle-né ellen? Megsértett valakit közületek?~– Mindnyájunkat!
12812 XII    |                    alkalommal mindenesetre a megsértettet játszani.~Némán, grandseigneuri
12813 XIII   |                     megveregeté pofácskáját, megsimogatá fejét, s nyájasan kérdezé:~–
12814 XXII   |                     odalépett ágyához, fejét megsimogatta, kezét kezébe vette, és
12815 XXVIII |                      e hölgyet. Ön eljött őt megsiratni?~– Igen, uram. Nincs, akit
12816 XXXI   |                      ha nem találna-e örökre megsiratott leányától vagy egy fél kesztyűt,
12817 XIV    |                utcára nem teend, és ha végre megsokallom az üldöztetést, itt hagyom
12818 XV     |                    tegnap volt a napja, hogy megsokalltam a hosszú tűrést, és kifakadtam,
12819 I      |                  Elég keserű kenyér.~Ezalatt megsült az egér. Maga a kocsmáros
12820 I      |            elszörnyednivaló, hogy egy egeret megsütnek? Kivált, mikor az Kínában
12821 I      |                     atyámfia, azt nem szabad megsütni.~A nagy úr kacagni kezdett
12822 XIII   |                       s mindjárt Dózsa vezér megsüttetése után, a megjuhászodott kurucokkal
12823 XIII   |                egybegyűlt parasztság számára megsüttetni.~Ezek után jött a városbeli
12824 VIII   |              megjelenését, sőt titok fejében megsúgák meghittebb barátnéiknak
12825 X      |                       s ha véletlenül valaki megsúgná neki, hogy Mayer leánya
12826 VI     |                      pillangók nagy titokban megsúgták a szépasszonynak, hogy ma
12827 VII    |                      nincs mód e gyermekeket megszabadítani?~– Van egy – szólt hidegvérrel
12828 XI     |                  feltettem magamban, hogy őt megszabadítom az álnokok cseleitől. Legyen
12829 XV     |                  hogy holmi incselkedésektől megszabadítsam. Ott lakik atyja testvérével
12830 VI     |                   hogy legjobb művésznőjétől megszabadujon…~
12831 I      |                      hogy elbújtak a sásban, megszabadulásokat, mert utánok indult lóháton,
12832 XV     |                   alkalmat leste, hogy tőlök megszabadulhasson. Most megtudta valahonnan,
12833 I      |                  tréfa mégis jól ütvén ki, s megszabadulván a nagy ijedségtől, a nagy
12834 VIII   |                      kopók közé téved, s úgy megszabdalják, hogy sohasem látott olyat.
12835 X      |                    tudjuk, egy közhivatalnok megszabott fizetése annak nemigen nevezhető.
12836 VII    |                   jön ezúttal. A fiatal anya megszakadó szívvel tekint fel az égre,
12837 XXI    |                     aki csak látja, mindenki megszámlálja: egy, kettő, három.~Fanny
12838 V      |                     hogy már régen él: éveit megszámlálják; elmondják, hogy erre meg
12839 XXI    |                     Mi jogon meri azt valaki megszámlálni: egy, kettő, három? Pedig
12840 XXIX   |                 mélyen elhallgatott. – Isten megszámlálta napjaimat, s mulandó éltemet
12841 XVIII  |                 áldott lény, ki rám gondolt, megszánt és boldoggá tett”.~– Óh,
12842 XX     |                   azt a társaság egyhangúlag megszavazta, s e határozat legeslegvégül,
12843 IV     |                   egy szót sem fogok szólni.~Megszavaztatott a diszkréció.~– Ekkor én.
12844 XV     |                      nagy urat, aki a szavát megszegje, hogy hatvanezer forintot
12845 XVIII  |                   szép hölgyeknek adott szót megszegni lehetetlen. Akit oly mágnes
12846 XXVIII |                      Igen, uram. Nincs, akit megszégyenítsek vele. A halottakat szabad
12847 XIII   |                      s a Fanny által történt megszégyenülés szüntelen háboríták kedélyét.
12848 XII    |                  nincsen kedvesebb ember egy megszelídült, megtért ellenségnél, mert
12849 I      |                      száz forintot – szólt a megszeppent nagy úr, ki az ijedségből
12850 III    |           fáradságomat jól fizetik, az ember megszereti itt mesterségét, mert az
12851 XI     |             fogalmakkal bajlódó emberek, kik megszerettek egy leányt, azt nőül veszitek,
12852 XVIII  |                    ahogy az első pillanattól megszerettem, hogy fenntarthassam magamat
12853 IX     |                     főuraink hazajöttét, azt megszerezték a regálisok. Az országgyűlés
12854 XV     |                  legjobb, legszebb, azt mind megszerzi neki; a cselédek nagyságos
12855 X      |                      a pörös feleket, akiket megszid.~Elmondá panaszát nagy bizton,
12856 XIX    |                   okkal több volt társulatuk megszilárdítására; a kortyondi fráterek, az
12857 X      |              tudniillik, hogy az úrfiak mind megszökdöstek a házból. Teréz fenyegetésében
12858 XII    |                      útfélen, míg Pozsonyból megszökik.~Mi cél lesz azáltal elérve?~
12859 XIII   |                 tervet, mint lehetne akkorra megszökni Nyíregyházáról.~Az úriabb
12860 VIII   |                     vannak, hogy minél elébb megszöktessék őket a társaságból; az ilyen
12861 II     |                      lakjam, képes volnék őt megszöktetni a világból.~– Kár volna,
12862 XIII   |                     női renden levő teremtés megszökvén onnan, az utolsón pedig
12863 V      |              lassankint elhidegülnek iránta, megszokják, s nem veszik többé észre
12864 VII    |                  idegenszerű szépség, mely a megszokottól annyiban elüt, s szokatlan
12865 XXIX   |                      mindennap látom azt, és megszoktam rágondolni, gyakran belefekszem,
12866 III    |                 bajusz pelyhedzik; ha olykor megszólal, oly mély, dörgő hangot
12867 XXXI   |                legyen önre nézve, a szemei a megszólalásig hasonlítanak Rudolf szemeihez.~–
12868 XIII   |                     az asszonyoknak volt mit megszólani ifjakon és öregeken.~Feljutva
12869 XI     |                      mely becsületesen nincs megszolgálva! Hát még a másik pont: a
12870 VII    |                   magam előtt, és nem tudtam megszólítani.~– Én is sokat gondolkoztam
12871 I      |                 ellen, amit ő mondott, avagy megszólítás közben elmulasztá őt nagy
12872 I      |                      fejez ki valami hízelgő megszólítást, és hogy azt nemesembernek
12873 XIV    |                  Boltay mester háza, uram?~A megszólított annyira el volt gondolkozva,
12874 XV     |                tetsző színben tűnhessék fel. Megszólni azokat, kik világ leányaivá
12875 XIX    |                      egy árulkodó, mindenkit megszóló, rágalmazó asszony van itt
12876 V      |          előkészületeket tesznek, melyek önt megszomoríthatnák; én bizonyosan mondhatom
12877 XV     |                 Boltay mester kérte a mélyen megszomorodott Mayernét, hogy szíveskedjék
12878 XV     |                        Szabad-e e szép kezet megszorítanom?~Fanny szívélyesen nyújtá
12879 XVI    |              megállapított egyezményekkel és megszorításokkal.~Kibékítésről, megkövetésről
12880 X      |                 ágában a kiadásoknak lehetne megszorítást tenni, de sehol sem talált
12881 XXVII  |              visszateszi őt Flóra keblére, s megszorítja a delnő kezét, és suttogva
12882 XXV    |                   melyet Rudolf barátságosan megszorított.~– No, – te is nyújtsd hát
12883 XXVIII |                      a szegény ifjú kezét, s megszorította azt.~– Ön szereté e hölgyet.
12884 XIV    |               fölkelt a főúr, s barátságosan megszorítván Boltay mester kezét, otthagyá
12885 XIII   |                 ünnepe, mert amióta János úr megszületett, minden évfordulatban nagynál
12886 III    |                  válik, nagyobb városainkban megszületik a nemzeti szellem, az ország
12887 II     |                   esetet, mely azokat azután megszüntetné.~– És az?~– Ha ön megházasodnék.~–
12888 XI     |                ellenkezőt tudnék meg, rögtön megszüntetném pártfogásomat. Most tehát
12889 III    |                      újabb fogalmak szabnak, megszűnik lenni az, ami; új életet
12890 XVIII  |           kárpátfalvi háztól, a régi dáridók megszűntével, helyettük más, új világ
12891 XVI    |               rohanjon, s kardjával hátulról megszúrja.~A szúrás Abellino lapockájában
12892 X      |                     szívének lenni, hogy azt megtagadhassa tőle. Megbocsátott neki.
12893 IX     |                  minden magasabb míveltséget megtagadott; ez valódi betyárpropaganda
12894 VII    |                     képes a vulgivaga Vénust megtagadtatni a szemlélővel. Egyike azon
12895 XXII   |                     ágya mellett éjről éjre, megtagadva magától az álmot, meg férje
12896 VIII   |            rokonlelkek egymást Pozsonyban is megtalálják, mégis az akkori időknek
12897 VII    |              tűzfalra – és karján hozá fel a megtalált csecsemőt.~Néhány pillanat
12898 XVI    |                      Vannak sérelmek, vannak megtámadások, mik ellen a törvény ótalmat
12899 X      |                      hogy Teréz milyen álnok megtámadással fenyegeti, hogy őt még a
12900 XIII   |                     elfutotta a vér, kezével megtámadója kezét iparkodott letépni
12901 XIII   |                      bor a serlegben volt, a megtámadott szeme közé önté.~A többiek
12902 VIII   |               Szolnok felé járó vaskocsit is megtámadta egy ily bőszült állat, a
12903 XVII   |            nyugtalanító vállalatról hallani, megtámadtaték mind a négy szuperintendencia
12904 VIII   |                   csak gyere másodszor, majd megtanítalak rá, hogy ki a legény a gáton!~
12905 II     |                    idomtalanságokra (Unform) megtaníthat, miket a tiers état emberei,
12906 XXIX   |                   férfit nyert volna meg, ki megtanított volna rá, mint használjam
12907 X      |                      őket a többet ígérőnek, megtanította őket, hogy kell az utcán
12908 VII    |              elfásult szívvel, aki őt valaha megtanítsa élni és érzeni?”~Azonban
12909 XIV    |                     kinevethetni; s egyúttal megtanulhatjátok azon általános előszeretetből,
12910 XXVII  |                      neki szavakat, miket az megtanuljon és ne felejtsen el soha,
12911 VII    |                  ifjú helyet keres lábaival, megtapogatva a falat, ha nem omlik-e
12912 X      |                     hogy becsületes hírnevét megtarthatta, bár szegény és kaputja
12913 XX     |                  leírásától lelkiismeretesen megtartóztatom magamat, először és másodszor
12914 XXII   |                 orvosai rendeletét szigorúan megtartsa, s minden indulatoskodástól
12915 III    |                      sajátságainkból mindazt megtartva, örökítve megőrizni, ami
12916 X      |                      szája mozgott, mint egy megtaszított gipszfigurának.~– Mi?! –
12917 XXI    |             lovaikról e kellemes szolgálatot megteendők, legelső volt a pünködi
12918 III    |                   járnak önök, ne restelljék megtekinteni azon díszműmintákat és egy
12919 XIV    |                     alkalmatlankodni. Ennyit megtenni önnek gyámapai kötelessége.
12920 XII    |                    hogy megijed a filiszter. Megtér, megjuhászodik, megszelídül.
12921 XIX    |                     étvágya, ebéd után, hogy megterhelte magát; ha nem kínálod, megharagszik,
12922 XXIX   |                      Éljen és maradjon ideje megtérni Istenhez. Nem kívánom, hogy
12923 VIII   |                    az esküdtekkel egyetemben megtérnie.~Fenntartjuk magunknak az
12924 XXXI   |               megtudni, vajon utolsó óráiban megtért-e az öreg az ellenzék zászlói
12925 XXVI   |                     a főuraságok mindenünnen megtértek téli szállásaikra. Kezdenek
12926 XXVI   |            bivalyvadászatra járván, hanem ha megtértünk, majd igen szép vadászkalandokat
12927 XV     |                     uram, e szavakra, mint a megtestesült hárpiák, úgy támadtak rám
12928 I      |                   Száz forintért, nem bánom, megteszem.~– Hadd lássuk.~A bohóc
12929 I      |               kihajló nagy melltászli által.~Megteszi az egészet az à la cosaque
12930 VIII   |                     derék fiú vagy! Te nekem megtetszettél. Mármost te esztendeig pünkösdi
12931 XXVI   |                    láttam, már akkor orvosai megtilták neki mind a lovaglást, mind
12932 XXXI   |                     részegség bűnébe esni, s megtiltotta a bormérést valamennyi domíniumán,
12933 XI     |                    szívének egész bizalmával megtisztelé a derék asszonyságot.~–
12934 XVII   |           megválaszták; ha aláírási íveikkel megtisztelék. Midőn aztán jöttek a kortyondi
12935 XX     |                egymást kölcsönösen és méltán megtisztelik.~A gyűlésteremből megválva
12936 VI     |                      tetszésnyilatkozatokkal megtiszteljék, hanem egyúttal abban is,
12937 II     |                       Ön egy elegáns hölgyet megtisztelne kezével; az első évet eltöltené
12938 VIII   |                       méltóságos Jancsi urat megtisztelni annak rendi módja szerint.~
12939 XV     |        feuilletonistát, ha mindenkinek külön megtisztelő epithetonnal akar felszolgálni.~
12940 XIII   |                    mellett, amivel Jancsi úr megtisztelőit fogadta, nem lehete észre
12941 IV     |             gondolkozott, ha vajon elég nagy megtiszteltetés-e ez rá nézve, vagy sem. Végre
12942 XI     |                  tudott is, és ez felemelte, megtisztítá a gyermek kedélyét. Látva,
12943 XIII   |                      aztán fogá a poharat, s megtöltvén, elköszönté a nagyságos
12944 XI     |                  szívű volt iránta Teréz, ez megtöré a gyermeklélek tövises makacsságát.
12945 XVIII  |                    bátran, biztosan lép fel, megtörik, ha megalázza magát, kigúnyolják,
12946 XXII   |               ismerni? Ha meg akarná csalni, megtörni, meglopni e nőt, nem volna-e
12947 XXV    |                   leleplezett imakönyvről, s megtörölve könnyes szemeit, megszilárdult
12948 XV     |              Mayernéhoz, s mielőtt a botrány megtörténhetett volna, felemelte őt magához,
12949 XII    |                   veszélyes ügybe keverni. – Megtörténhetik, hogy én a kihívót lelövöm,
12950 XVIII  |                   ezúttal a homlokát kellett megtörülni véle, mert nagyon izzadt.~–
12951 XIV    |                 ingerlő ábra.~És a bosszú, a megtorlás; találkozhatni azon emberrel
12952 XII    |                       hogy ezt a bosszantást megtorlatlan hagyni nem lehet. Abellino
12953 XV     |               vermében. Megcsalva, megvetve, megtorolva.~Abellino feszesen meghajtá
12954 I      |                    el nem megy a jövedelmem, megtraktálom a mezőn lakó darvakat, vagy
12955 XV     |                     rettegni fog attól, amit megtud, és mégis meg akarja azt
12956 XI     |                     Ő tehát egy napon, midőn megtudá, hogy Fanny egyedül van
12957 X      |             kárhoztatott intézetnek, a valót megtudakolandó.~Így azt hivé Mayer, hogy
12958 XII    |                    Konrád félrevoná Liviust, megtudandó tőle, ha szokásos dolog-e
12959 XIII   |                   tanulságos fog lenni annak megtudása, hogyan gazdálkodtak a nábob
12960 VII    |              természetes volt, nehogy a hírt megtudhassa maga az érdekelt delnő.~
12961 X      |                  amit ő hisz.~– Az nem igaz. Megtudhatja ön magától az igazgatótól,
12962 XXXI   |                    mind összeszedjük, azt is megtudjuk, ami nem igaz.~Jerünk legelébb
12963 XXXI   |                restellené, ha valaha a világ megtudná, miszerint egy vastag fejű
12964 II     |                    kormányzó emberek valamit megtudnak, az váltig titok maradhat,
12965 VI     |                   ismernék közülük, mindjárt megtudnám, ki lappang a hátuk mögött.
12966 X      |                  Tehát másoktól kellett neki megtudnia, hogy ő nem becsületes ember;
12967 IV     |                    Mind szükség minekünk ezt megtudnunk? – kiálta fel egy türelmetlen
12968 XII    |                      hozzájok valaki.~Sándor megtudott mindent, nagyon szomorú
12969 VII    |                     most érkeztek Londonból, megtudták, hogy itt vagy, az öregasszony
12970 XXI    |                 egyszerű gyémántcsattal volt megtűzve; fejét fényes fekete kalap
12971 XIII   |                 hanem ha elejtettük a vadat, megüljük a torát!~Kutyfalvi szemeit
12972 XIII   |                nagyobb dáridóval szokták azt megülni és ületni; elsőbb ugyan
12973 VIII   |                     Bandi roppant termetével megüté a földet, s látták, mint
12974 I      |                      magát; így még hamarább megüti a guta. Nono, jó öreg, nem
12975 VIII   |                        kérdé Miska legkisebb megütközés nélkül, atillája antik opálgombjait
12976 XXIV   |                    Hogyan érted azt? – szólt megütközve Rudolf.~Kecskerey kedélyesen
12977 X      |               figyelmére is méltatná, minden megütődés nélkül odajárult Mayer úrhoz.~
12978 X      |                    taplót.~Mayer uram nagyon megütődött e szavakon; felkelt, egy
12979 VI     |                  oktáván keresztül, s mint a megütött harang zúgott tiszta érchangja
12980 II     |                     kiáltá a bankár homlokát megütve. – Ön kevésbé bánná, ha
12981 XIII   |                    ablak alatt, hogy könnyen megugorhassék; de azt nem gondolá, hogy
12982 VII    |                   névjegyeket. Mind ismerős, megunt, elutasított emberek. De
12983 I      |                   Miután ezt a mulatságot is megunta, alvó társaira vetette figyelmét,
12984 XIV    |                  nekem?~– Mert látod, én már meguntam a bajlódást, s szeretném
12985 X      |                    öcsénk!~A gyermeket egész megvadították ezzel a sok sopánkodással,
12986 XI     |                     legnagyobb jellemeket is megvakítja. De én feltettem magamban,
12987 XXXI   |                 valaki.~– De iszen annak már megválasztá János úr Rudolfot – szólt
12988 XVII   |          tiszteletbeli elnöknek, pártfogónak megválaszták; ha aláírási íveikkel megtisztelék.
12989 XX     |                      általános felkiáltással megválasztatott elnöknek, a nagy hazafi
12990 I      |                     az académie des sciences megválasztott érte tagjának; homburgi
12991 Vegszo |              kénytelen vagyok egész őszintén megvallani, miszerint én a végletekig
12992 XI     |               asszonyság.~– Fájdalommal kell megvallanom, asszonyom – folytatá reszketeg
12993 XVIII  |                       öles gróf, aki maga is megvallja magáról, hogy rútabb embert
12994 XI     |                     a leány őszintén, igazán megvallva gondolatát, mert hisz az
12995 XXVI   |                     kellett történni a tagok megválogatása következtében, mint megszilárdult
12996 XVII   |                     szavait sem igen szükség megválogatni, mert odahaza hallhatott
12997 VIII   |                     alkotmányos foglalkozás; megvált, bármi nehezen esék, bohócaitól,
12998 XIII   |                      hét esztendőben egyszer megváltozik; ő már isten kegyelméből
12999 XIX    |                állását a világ előtt egészen megváltoztatni. Minden elővélemény kedvezőbb
13000 XX     |               megtisztelik.~A gyűlésteremből megválva a nagy társalgási teremben
13001 XI     |               ismerik, tudják, hogy annak is megvannak a maga örömei, miket mások
13002 XII    |                         Tessék elolvasni, én megvárom a választ.~Sándor felszakítá
13003 XXIX   |                     kívánságom.~Itt megállt, megvárva, míg az ügyvéd utoléri az
13004 II     |                     az emigráltak kastélyait megvásárlá, azoknak komornyikjait is
13005 VI     |                   rögtön futott le a piacra, megvásárolt egy egész hagymáskofát,
13006 VIII   |                     a napon, hogy koponyájuk megvastagodjék úgy, hogy a fokos se törje
13007 XXII   |                szoktatott kezek, megőrizték, megvédték minden veszély ellen, csendes,
13008 IV     |                 annyi pénzem, amennyiért azt megvehessem. Par Dieu! Lehet-e magyar
13009 XIV    |                    sok pénze van, az mindent megvehet, az előtt semmi sincs lehetetlen!
13010 X      |                  szobából, s ha önnek lelkét megvehetik mások egy tajtékpipáért,
13011 XV     |                minden benne levőkkel együtt, megvehetné; minek örül ez?~Boltay mesterhez
13012 XIV    |                    hogy eladta azt, mit újra megvenni nem lehet, élte nyugodalmát;
13013 XV     |              nagybátyja meghal, mert akkorra megvénülhet, addig nem lehet mindig
13014 V      |                      nem kell meghalni, csak megvénülni; még él, de már eltemették.~
13015 XI     |                boldogításában töritek össze; megvénültök vele, míg megőszült, míg
13016 XV     |                  rongyosan, piszkosan, … így megvénülve, … legalább csak én láthatnám
13017 VIII   |                    garázdálkodol, verekedel, megvered a férfit, s elcsábítod a
13018 XX     |                 azután odaragadja magához, s megveregeti nagy tenyerével, mély gordonkahangon
13019 I      |                      amiért ő azt azután jól megvereti hajdúival. A kocsmáros nemesember,
13020 XV     |                mindenét elkölti, s mindennap megveri a feleségét. Ha Rézi megy
13021 XIII   |                    nagy gyerekek, félt, hogy megverik, hanem segítségért kiabált.~
13022 X      |                 leány végig sírt az utcán.~A megvert leányok haragjokban azt
13023 XVII   |                   meghúzták a csengettyűket, megverték az ablakokat; nem kellett
13024 XIII   |                       ki egész részegen, jól megverve, pénzét elkártyázva szállingózván
13025 XXIX   |            legközelebbi rokonára jutna, vagy megvesztegetett bírák neveznének ki számára
13026 X      |                      Emellett ismeretes volt megvesztegethetlensége felől; aki aranyakat hozott
13027 Vegszo |               kimenthető betű nincsen rajta. Megvetés, kigúnyoltatás e földi jutalma.~
13028 XIV    |                  éreztethetni vele mélységes megvetését, olyankor, midőn e megvetést,
13029 VII    |            bosszúságnak, embergyűlöletnek és megvetésnek, hogy akik ránéztek, önkénytelen
13030 XIV    |               gyermek lelke is lehet erős, s megvetheti a gazdagság ragyogványát
13031 XXXI   |                      szomorú tud lenni, hogy megveti az életet, hogy meg tud
13032 XXII   |                     De milyen szerelmet? Nem megvetné-e azt ő maga is?~Óh, kétségbeejtő,
13033 XII    |                      ezt nem teszi.~Kárpáthy megvetően elfordult, s becsapva maga
13034 II     |                   vissza.~– Fi donc! – szólt megvetőleg Kárpáthy, kiben egy percre
13035 XXIV   |                  neki: „Te engemet gyűlölsz, megvetsz, haragszol rám, pedig én
13036 XI     |                    ezalatt meggazdagodott, s megvette azt a házat, melyben Teréz
13037 XI     |                   egy előkelő hölgy erényeit megvették pénzen? Nem. Ez csak a szegény
13038 XIII   |                       Utódai, kiket szörnyen megvexált azáltal, hogy sokáig élt,
13039 X      |                       A jámbor Mayer egészen megvigasztalódottan tért vissza nénjétől. Nem
13040 XXIX   |                      melyet amint a gyertyák megvilágították, Rudolf döbbenve rendült
13041 XX     |                       Amott látni egy nagyon megviselt hintót, melyet rögtön megleptek
13042 XXI    |                      szokott maradni, eléggé megviselték, s különféle tajtékpipákba
13043 IV     |                      s a bosszúálló pudlival megvívni, mely által csakugyan legyőzetik.
13044 XIII   |                    leereszkedni a számadások megvizsgálása végett; annak okáért bátorkodtam
13045 IV     |                    versszórás dolgában hamar megvolt az alku. A másik kissé nehezebben
13046 XVIII  |                  főispánnak neveztetett ki **megyébe, két hónap múlva foglalja
13047 VIII   |                voltam, azalatt egy dunántúli megyében időztem; ott kihirdettetém,
13048 XXIX   |                   kiállítva, azt Rudolf mint megyefőnök átvette.~Ekkor mondá Kárpáthy
13049 XX     |                  beiktatáson, harmadszor egy megyegyűlésen és most az agarásztársulat
13050 XXXI   |                      a gyermekszobába, s ott megyegyűlést játszva velük, oly komoly
13051 XXIV   |           Kárpáthynéval, hol férje számára a megyeháznál volt elkészítve a főispáni
13052 VIII   |              akárhova kárba megy, nem szabad megzálogolni, hanem fizeti a kárt, aki
13053 XIII   |                szállt, s az ismeretlen mámor megzavará a lyánka agyát; hanem azért
13054 I      |                Pardon grácia – szólt a poéta megzavarhatatlan képpel –, ez poetica licentia:
13055 XX     |                   érdeklett feleknek könnyen megzavarhatta volna a gyűlés tekintélyét,
13056 VIII   |                     őt legkevésbé sem szokta megzavarni. Végezetre itt van Kutyfalvi
13057 XXV    |                  virág ugyanazonsága annyira megzavarta, és elvonta figyelmét, hogy
13058 XX     |                   derült arcokat körül.~Majd megzendült az előszobákban Bihari hegedűje,
13059 V      |                 viselnek; ennek pecsétje egy méh, a szorgalom jelképe; ó,
13060 XXII   |                sohasem jönni többé vissza.~– Mehádia, úgy hiszem, legkedvesebb
13061 XIV    |                      hány rajt eresztettek a méhek, befőzött gyümölcsei hogy
13062 X      |                   legyen együttlételöknek, s mehessen ki-ki ismét fáradságos dolgai
13063 XIV    |                    mérte, rovást vágva róla, mekkorát nőttek a nemes oltványok
13064 VI     |                   legszebb fénypontja, hol a mélabús áriát csak egy fuvola, egy
13065 IV     |                   nem elég Petit-pas-nak egy melaleucabokrétára, azonfelül arra sincs születve,
13066 VII    |                      tenni Rudolfért, ki egy melankolikus, spleenes, jenki szokásokkal
13067 XXVIII |                    kastély oly búsan látszik mélázni az egykedvű, egyszínű tájkép
13068 I      |                    magnetizmusa kölcsönözzön meleget szétbomladozó életműszereinek.~
13069 VII    |                  Arcán az elpirulás ifjúkori melegét érzé elömleni. Új érzések,
13070 I      |          lábtarisznyája? Hej, fickók, téglát melegíteni az én kedves onklim lába
13071 IV     |                   közönség zúgolódjék a nagy melegségben, aztán egy-egy kis véletlen
13072 VII    |                  megtagadja szívét, még vére melegségét is; mosolyog, vagy még azt
13073 III    |                atlétai termetű alak, roppant mell, sűrű fekete haj, merész,
13074 XV     |                     nem szól egy szót is, de melle zihál, és szemeit elfutja
13075 I      |                     parasztleány ül szorosan melléférkőzve, két pirospozsgás leányzó,
13076 VI     |                    meggyérül, odafurakodának melléjök, minden fogadott pisszegő
13077 II     |           odatalálhatna, ahova akar; az utak melléke mindenütt teleültetve nyíló
13078 XV     |               ünnepélyesen meghívja; ide van mellékelve a cifra meghívási jegy.~„
13079 X      |                    szép pipához, amiben azon mellékeszméje is volt, hogy megtudva annak
13080 XVIII  |                    azt mondassa magának. Egy mellékfotelbe bocsátkozék le, amelyből
13081 XXVII  |                      mint hogy odalopózott a mellékszobába, s ott hallgatózott, ott
13082 XXVII  |                    féltem, azért híttam ki a mellékszobából; legyen ön keresztyén, és
13083 XII    |                     pisztoly ellen, födetlen mellel egy arasznyira a kard hegye
13084 XXI    |                 lobogós ingujjakkal, pitykés mellénnyel, darutollas kucsmával voltak
13085 VI     |                       mely bepiszkolta fehér mellényeiket, behorpasztotta kasztorkalapjaikat,
13086 XIII   |                  csípőn alul érő ezüstgombos mellényt.~Mögötte áll Palkó, a vén
13087 XIII   |                     kezét iparkodott letépni melléről, s az ajtó felé törekedett;
13088 XVI    |                     hasvágások. Arcot, kart, mellet és lábat vágni szabad. Cselvágások
13089 IX     |                      rendelé Fennimort a ház melletti kertbe; ez megjelenik a
13090 II     |                       mint mondák, igen jó a mellfájás ellen, de rendkívül drága,
13091 II     |                    sok nagyúr divatnak tartá mellfájásban szenvedni, hogy vele élhessen.~
13092 I      |                     lehet belőle kilátszani, mellhajtókája pedig kétszer-háromszor
13093 V      |                miknek egyik felén a művésznő mellképe volt nevével körülvéve,
13094 VIII   |                    fogadást, kezdtek tágulni mellőlük, hisz ezek veszett emberek,
13095 IV     |                   most jött és még fiatal, s mellőzendi-e madame Mainvielle-t, ki
13096 X      |                     oly minden udvariasságot mellőző modorral viseltetett, hogy
13097 XVIII  |                 ijedten veszi észre, mennyit mellőzött már hallgatással. S homloka
13098 XV     |                    okoz.~Vesztett fogadás és mellőztetés, pénzveszteség és a győztes,
13099 I      |                 takarva félig a kihajló nagy melltászli által.~Megteszi az egészet
13100 XXXI   |                       mely igen szép halotti melódiával kezdődik, hanem azután végződik
13101 XXIV   |                gyöngeség, amely ritkán talál méltánylatra.~Így Fannyra nézve nem volt
13102 XXIII  |                      és kérdést a legnagyobb méltatlankodással szokott visszautasítani,
13103 IV     |                    diszkréciót kérek – szólt méltatlankodva Abellino –, különben egy
13104 X      |                      legkisebb figyelmére is méltatná, minden megütődés nélkül
13105 XVIII  |                   hogy őt leírhassam hozzája méltón. Amiket egy nőnél erényekben
13106 VII    |                     lenni; előtte szeretetre méltónak kell lenni, mert ő szerelmet
13107 VIII   |                    esküdt, s arcának haragos méltóságán meglátszik, hogy fontos
13108 XIII   |            félbeszakítá az olvasást Péter.~– Méltóságodnak kegyes engedelmével, ide
13109 XIII   |                     szisztémába szedni, hogy méltóságodra nézve annál könnyebb legyen
13110 VIII   |                nadrághasítékba akasztva nagy méltóságosan.~A tanácsbeliek is átlátták,
13111 XVIII  |                  tagadhatott meg magától egy méltóságteljes tekintetet, annak a napvilágra
13112 I      |                     két lábra a szekérben, s méltóságteljesen ásított egy nagyot, azután
13113 XXV    |                 Rudolfnak érdekében volt egy mélyebb pillantást vethetni e nő
13114 XIII   |           megrántotta elöl kétszer, a hajába mélyebben vágta a görbe fésűt, és
13115 XV     |                       A poétának lapokat ad, melyekben tulajdon munkáit olvashassa;
13116 I      |                    elméncségeket az egérről, melyeken a másik kettőnek hahotával
13117 XX     |                   azon számtalan éljenekhez, melyekkel a társulat tagjai egymást
13118 XXVI   |                   azokon az apró párbajokon, melyeknek okvetlenül kellett történni
13119 VIII   |                   kordovány csizmákba húzva, melyekről hosszú bojtok fityegnek
13120 XXI    |                     látni az egész versenyt, melyhez pompás látcsövek voltak
13121 IX     |                  kávéházba szokott az egyik, melyikbe a másik pártbeli járni,
13122 XII    |                      ennek a filiszternek, s melyikben tartja fogva a szép kis
13123 XIX    |                      vitakérdés felett, hogy melyike a két hölgynek bír nagyobb
13124 VIII   |                  váljék el hát köztünk, hogy melyikünk a derekabb legény. Itt a
13125 XXIII  |                        most nem tudtam, hogy melyitek a gazda, úgy hasonlítotok
13126 VII    |              felvonjam, levessem a kötelet a mélységbe, s magam is utána rohanjak,
13127 XXI    |               nyargal végig, túlnan hatölnyi mélységben a Berettyó vize. Egy bukás,
13128 X      |             madarainak a meglepett búzaföld, melytől nem kérdezik, hogy ki vetette
13129 I      |                    itt hagymaillat, c’est la même chose! Ez mindegy; így tarka
13130 XVIII  |                    az sohasem üres fecsegés, mendemonda, szószaporítás, amint más
13131 XXIV   |                  számlálgatá a talányt.~– Te mendemondákat hallottál?~– Olyasmit.~–
13132 I      |             csárdának lévén kocsmárosa.~Szép menedék volt a Törikszakad csárda
13133 XXII   |                veszély ellen, csendes, békés menedéket készítének számára, ahol
13134 XXII   |                      fészkén az erdei madár.~Menedékét el kelle hagyni, hogy egy
13135 XVII   |                    elbocsátá őket a hánykódó méneken, miket hosszú karikás ostorral
13136 XVII   |                       meg volt szorítva, nem menekülhetett, ki kellett magát váltania,
13137 VIII   |                 annak ideje lett volna előle menekülhetni, oldalt kapta, és iszonyú
13138 XIII   |                 hozzálátott, hogy a magáétól meneküljön. Jobb felől ült Jancsi úr
13139 XXI    |                  vissza futtában, nincs hova menekülnie, a sűrű ostorpattogás minden
13140 XIII   |                     kastélyból lélekszakadva menekülő vendégek útba ejtsék a szomszéd
13141 XIV    |                     a csábítót, mert meg nem menekülsz tőle különben.~Már az első
13142 VIII   |                     kompániát!~E szóra ki-ki menekült az ajtók felé; ismerték
13143 VII    |                 Végre elhatározá, hogy utána menend Londonba.~Ösztönszerű nyugtalanság
13144 VIII   |                 legények lóra kaptak, utánok menendők, hogy meglássák a merénylet
13145 I      |            engedelmet kérnem, hogy tokaji és ménesi borom nincs, a fácánjaim
13146 XVII   |               kiutasíttattak a gulyára meg a ménesre. Ott produkálják magukat.~
13147 III    |                   kénytelen megállni, hogy a menetrendet helyreállítsa, mely a heves
13148 VI     |                      s maguk vonták diadalmi menettel egész szállásáig, hol ismét
13149 XIII   |                      senkitől meg nem bírált menhelye; mert hisz akkor három mérföldnyi
13150 XIV    |               hiúsítani e léha üldözést, oly menhelyet akarok neki adni, ahol őt
13151 XVI    |                     romantice akartok vívni, menjetek Amerikába; ott zárkózzatok
13152 XXVIII |                    csendesen haladt tüszkölő ménjével a hósíkon keresztül… Ismét
13153 XIII   |                  tiszttartó, hozott egy nagy menkő sajtot; aztán a dudai esperes,
13154 I      |                  lássuk a hintót.~Öt telivér ménló van eléje fogva, csak úgy
13155 XIII   |                      írja meg neki, hogy ami ménlovat kért tőlem, de akkor nem
13156 XXI    |                     jó volna mégis, ha utána mennék.~– Igazán mondod! Ülj fel
13157 XVI    |                sokáig tartana, míg Amerikába mennének, s jobban találta csak itt