Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Jókai Mór
Egy magyar nábob

IntraText - Concordances

(Hapax - words occurring once)


100-allok | allom-azokr | azokt-besze | beszo-buv | buves-csont | csopo-egyen | egyer-eljon | eljos-elval | elvan-erzel | erzem-felcs | felde-ferje | ferjh-fuggo | ful-gyong | gyony-harap | haras-hitel | hitem-imado | imads-jelen | jeles-kedve | kedvr-kiall | kialt-kitun | kituz-komaz | komed-leere | leesh-leulo | leult-mazur | mecen-megle | meglo-menne | mennu-nabob | nadas-nyere | nyerg-ossze | osszh-papir | papja-proba | proce-robot | rogto-sorsa | sorsb-szeme | szemf-szolg | szolh-tarsz | tarta-tiszt | titan-uletn | ulhes-valto | vando-vidam | videk-zokog | zolta-zuzta

                                                            bold = Main text
      Part                                                  grey = Comment text
14165 XIII | mint hogy mentül előbb nyergében ülhessen, s futhasson el 14166 XVIII | Tivadar, aki különcöt játszik, nyergelve ül a székre, félszemüveggel 14167 XXV | hogy ezáltal saját nejét nyerhesse vissza.~Ha tudná, mit cselekszik?!~      ~ 14168 XV | quinternót csinált, de mit nyerhetett ez a nábob, aki egész Pozsony 14169 XXI | csaholó ebek, ostorkongatások, nyerítő paripák fölverték volna 14170 XXII | lett szenvedély kívánja, nyerne-e mást, mint megvetést? Hasonlíthatja-e 14171 XV | Diable, neked ma sokat kell nyerned, mert ellenemben ezer aranyat 14172 VII | valami tündéri világítást nyernek a mozgó alakok, majd végre 14173 XV | pénzveszteség és a győztes, a nyerő általi kigúnyoltatás epével, 14174 XV | Nem vigyáz a tételekre, a nyerőt húzza be, s a vesztőnek 14175 Vegszo | nábob jellemében osztálya nyers hibáit szándékoztam visszaadni, 14176 IV | és leültették.~– Minden nyerve van, többet kivívtam, mint 14177 XXI | állnak meg előtte, mérges nyifogással vetve meg lábaikat, s sebesen 14178 XXI | pórázokat eloldozták, mire azok nyihogva ugráltak fel gazdáik kezei 14179 XI | nem engedé, hogy a rálőtt nyilak érjék: e csillag volt az 14180 XIII | Kajaput Taddé számadása, a nyilasi uradalom kasznárjáé.~– Ah, 14181 VII | nedvvel. Ekkor felül a szűk nyíláson valami aranytiszta sárga 14182 VI | találkozott, s mindnyájan késznek nyilatkozának azon esetben, ha Oignon 14183 IV | hidegség sokkal lesújtóbb nyilatkozat, mint a pisszegés és fütty, 14184 VI | úr legényeinek ellenkező nyilatkozatait idejekorán elfojtsák.~Az 14185 XVII | hajdani hadvezér Bástának azon nyilatkozatát, miszerint egy időben azzal 14186 XX | csendre intetik, az ilyen nyilatkozatok kikéretnek.”) Uraim! Nagyságos, 14187 XIX | magasztalják, mikor ő meleg nyilatkozatokra készül, s mikor legtüzetesebben 14188 XII | ugyanazon téren, melyen a sértő nyilatkozatot tevé, be fogja iktatni, 14189 XX | hallgathassák ők is, és nyilatkozhassanak.~Milyen nagy előnyt ád egy 14190 XX | összegyűlt érdemes társaság nyilatkoztassa magát megalakultnak, választván 14191 XVI | tekintetik, s mi ki fogjuk nyilatkoztatni, hogy Abellino eleget tett 14192 XI | hódolatokat, ajánlatokat nyilaztak felé, de a tündér őzikének 14193 XVII | mik egy hosszú folyosórul nyíltak, áttörettek, s lett valamennyiből 14194 XIII | barátimszólt végre kitörő nyíltsággal a körülállókhoz –, ez ünnepély 14195 V | látható, a becsületesség, a nyíltszívűség, és ez volt valódi jelleme, 14196 XVII | a társulat megalakultnak nyilvánítandja magát, alapszabályokat írnak, 14197 XIII | tiszteletét és hódolatát nyilvánítsa.~Mindnyájan látták Kárpáthy 14198 IX | reformok merülnek fel a nyilvánosság terén, a kávéházakban falják 14199 I | veszedelem: a túlsó oldalon. Nyíregyháza felé nincsen ugyan gát, 14200 XIII | lehetne akkorra megszökni Nyíregyházáról.~Az úriabb körökben, hol 14201 XIII | ahol vagy ötven girbe-gurba nyírfa sínylett a homokban, mintha 14202 VII | kaszálják, a bárányokat most nyírják, ilyenkor gazdasszonynak 14203 II | azon időben a színfalakká nyírt korábbi falegyenes allék 14204 XIII | tisztelet; bajusza kurtára van nyírva, hogy sok baja ne legyen 14205 I | erőtetett, felcsapott hangon. – Nyisson kend nekünk szobákat, és 14206 VIII | újabb szerepvivőjének tért nyithassunk, magát a többiekkel egyenlő 14207 IV | magának fűszerszámos boltot nyithat, s élhet belőle holtig; 14208 IX | mikor a kertész ki fogja nyitni az ajtót. Képzelhetni, mily 14209 XV | az ajtókat, mintha valaki nyitogatná kívül. Fanny behívta magához 14210 VIII | ablaktáblákat, redőnyöket nyitogatnak, a fiatal leánykák köténnyel 14211 VII | szemek kevéssel derültebbek, nyitottabbak, a szemöld keskenyebb, az 14212 V | volt ellenökben; ők tért nyitottak neki, hogy visszavonulhasson, 14213 I | érkezett bohócot.~– Köszönömnyögé az keservesen –, nem kell 14214 XXVII | őt a haláltól.~A haldokló nyögése mindig nehezebb lesz, keble 14215 XIII | nagybátyja az utolsó lélegzetet nyögi; egyszerre kiadá parancsban, 14216 VIII | földön heverők ordítanak és nyögnek, az utolsó hős birkózásnak 14217 VIII | egy folt bőrt; a bika csak nyögött, de fel nem állt, s fejét 14218 I | nagy úr elé, fuldokolva nyögvén:~– Azt a száz forintot!~– 14219 XIII | úgyhogy nem folyt be érte több nyolcezer forintnál. Ez hibás állapot, 14220 XV | kétszer-háromszor, hogy négyszeres, nyolcszoros húzást tegyen.~Abellino 14221 II | élemedett gentlemanek, kik nyolcvan évig irtóztak a házasságtól, 14222 V | aSevillai borbély”-ban nyolcvanszor hallgatá és tapsolá meg 14223 XVII | tartá szeretőit”. Minden nyom el volt törölve.~Sőt még 14224 XXV | letörlé a keserű könnyek nyomát.~– Ah, te Madarason voltál! – 14225 XV | szépségfolytatá még erősebb nyomattal Mayerné –, mert az olyan 14226 I | csavargott úrtól úrhoz, írva és nyomatva köszöntő, beköszöntő, üdvözlő 14227 XVI | hátrálni kezde. Abellino nyomban utána; efölötti bosszújában, 14228 XIV | mennyiségű kincs ellenében mit nyomhat az erény, a szegény ember 14229 XXIV | forró, szerető csókot ne nyomjon mosolygó arcára!~– Ah, megálljon 14230 XIV | tenne, gyalázattól, késő nyomortól, tán kárhozattól mentene 14231 VII | Hogy fogják áldani majd a nyomorú viskókban! – És hogy kigúnyolják 14232 VII | odaérkező munkástól.~– A nyomorultak, midőn dolgozni mentek a 14233 XXI | venni, hogy a ravasz állat nyomot iparkodik veszteni. El-elbukik 14234 II | aholott bizonyos Watts úr nyomról nyomra be akarja bizonyítani, 14235 XIV | hallottak nyomán, követték-e nyomrul nyomra a tudás, az emlék 14236 XII | el Fanny oly rögtön, oly nyomtalan, nagynénjével együtt?~Teréz 14237 XX | ellenszenvre talált minden nyomtatandó betű, s ámbár utoljára János 14238 XVII | a költészetnek, minőket nyomtatásban soha nem látni, de amelyeket 14239 XX | továbbá alapíttassék egy nyomtatott orgánum, egy agarászati 14240 I | szegletében volt egy üres nyoszolya, a másikban pedig egy fogas. 14241 I | ha nem tetszett hálni a nyoszolyában, hálhatott a fogason.~A 14242 XVIII | fiatal hölgy pedig, amint a nyűg eltávozott, dévaj jókedvvel 14243 VII | őrüljenek. Tekintetének nyugalma, szép tojásdad arcának halvány 14244 XXI | volna még a hétalvót is édes nyugalmából. Ki várhatna a vadász emberektől 14245 XVIII | boldogságot, szerelmet, nyugalmat, édes öntudatot.~És az előkelő 14246 XVIII | egy-egy kedvencnek déli nyugalmát tartani. Adieu!~Megy már.~ 14247 XIV | álmodjál zárdai csendes nyugalomról, te pedig álmodd magadat 14248 XVII | állapotban fog találtatni, menten nyugdíjaztatik.~Marci feleségestül berendeltetett 14249 X | sőt egyszer annyira ment a nyughatatlanságban, hogy meg is kérdezé nejétől:~– 14250 X | egészen dühbe kezde jönni. Nem nyughatott a haragtól, el kellett neki 14251 XIV | megvenni nem lehet, élte nyugodalmát; pedig el fogja adni, ha 14252 XXIX | melyben én is nemsokára nyugodni fogok, örökké boldog legyen, 14253 XVI | menni, s ebben meg kellett nyugodniok.~Fennimor még egy kicsit 14254 XXIV | a távolból hitte azt, s nyugodtabban látta Rudolfot szemeivel, 14255 XXIX | melynek földében őseim nyugszanak, s melyben én is nemsokára 14256 XXIV | Nekem nem tetszik, engem nyugtalanít, hogy te Kárpáthynéval oly 14257 VII | menend Londonba.~Ösztönszerű nyugtalanság volt-e ez, vagy valódi szerelem, 14258 XXIX | hajadon férje, kit Isten nyugtasson meg a földben, s dicsőítsen 14259 XII | a pénzét, és írja alá a nyugtát, mert bizonyomra, meg fogja 14260 XII | nyugtatványt.~Azzal egy kész nyugtatót adott a chevalier kezébe 14261 XIV | fejét annak durva kezére nyugtatva.~– Háladatlan vagyok, ugye, 14262 XII | leülni, s aláírni ezt a nyugtatványt.~Azzal egy kész nyugtatót 14263 VIII | farkkal, egy percig sem tud nyugton maradni, egyre táncol és 14264 XIII | neki, hogy békülő kezet nyújta neki, s bár alig volt hihető, 14265 XI | hogy azon hölgynek alkalmat nyújthassak magát a magasabb művészetben 14266 XXII | kívánatait, s boldog volt, hogy ő nyújthatá neki az orvosságot.~– Mi 14267 XVIII | onnan az ajtóból a pamlagig nyújthatná az írást.~Fanny különösen 14268 I | ezüstvedrekben jég közé eltéve nyújtogaták fel karcsú nyakaikat a metszett 14269 XIII | hajdú. – Nem látja, hogy nyújtogatja az első lábát a nagyságos 14270 XIII | kibékülék, atyafiságosan nyújtom kezemet öcsémuramnak is, 14271 I | a másik kezét egyszerre nyújtotta a nagy úr elé, fuldokolva 14272 XVIII | tornácban úgy lépett egy ott nyújtózkodó agárnak a farkára, hogy 14273 XXIII | neveltségedet azáltal, hogy nyújts egy pipát vendégemnek.~Zsokó 14274 XXIX | legérdemesebbnek fog ítélni, nyújtsa át a község előtt a menyasszonyi 14275 VI | legkellemesebb kilátást nyújtván balettek alkalmával.~A fiatal 14276 XIII | ki a levegőbe hajigálja a nyulat, és úgy kapja el. Csakhogy 14277 I | cravate à l’oreille de lièvre (nyúlfülű nyakravaló) napóleoni szimpátiákat 14278 II | összetart, ha akarjuk, de nyúlik, amennyire akarjuk. Ön egy 14279 V | méh, a szorgalom jelképe; ó, e napon erős fogok lenni!~ 14280 IX | megbukott, bárha nem is őáltala. – Bizonyossá tehetem, hogy 14281 XXXI | Azaz, hogy az elem van őbennük, a bor. Óriási nagyokat 14282 VI | egy hegedű pizzicato s egy oboa koronkénti kísérete mellett 14283 III | nemesség eltemeti magát obsolet institúciói alá, amint a 14284 XXXI | mindent, ami külföldi, s ócsárolja az itt levőt. Elfogadja, 14285 X | Én úgyszólván mindenemet odaadtam azért, hogy nevedet e nagy 14286 VIII | pályatért, a cél végéhez odaállíták Varju uramat a vörös zászlóval, 14287 VIII | egyre táncol és ágaskodik.~Odaállítják őt is sorsot húzni, s azután 14288 XIV | kiismerte ravasz képeiket, s odacsukta az ajtóhoz sarkaikat; vén 14289 XII | szemeivel inte Liviusnak, odadörmögé:~– Nem mondtam?~Azután letevé 14290 VII | gyermekeket, és azok most mind odaégnek.~– De hát ki kell őket szabadítani.~– 14291 XV | kertek alatt, s mire a szekér odaér, ő is otthon lesz.~Alig 14292 II | kiköszörültette; azalatt odaérkezett egy csoport legújabb divat 14293 VII | kérdé Chataquéla egy odaérkező munkástól.~– A nyomorultak, 14294 VIII | az idegen legény hamarább odaérni, mint ő. Utoljára még az 14295 XIII | asztalfőhöz indult. Midőn odaért, megpillantá, hogy mellette 14296 XV | legelső gondolatom. Hanem mire odaértem, mintha valami angyal súgta 14297 XVIII | akkor tüsszög, ha megrémült, odafordula János úrhoz.~– Bocsánat, 14298 III | asztaloslegények!~István odafordult Rudolfhoz, s odasúgva mondá:~– 14299 IV | mozdítani, he? – kérdé Abellino odafordulva, hol Rudolf és társai álltak 14300 VI | midőn a közönség meggyérül, odafurakodának melléjök, minden fogadott 14301 XII | fülére tapasztá. A sebészek odafutottak az utóbbihoz.~– Meg van 14302 XXVI | még a tekeasztalokat is odahagyják az ő elmés előadásait hallgatandók, 14303 XVIII | alkalmul szolgált Flórának odahajolhatni Fannyhoz, s gyöngéd, biztató 14304 XXVIII | Gondolkozottgondolkozott…~Végre odahajolt, és megcsókolá sorba az 14305 XXV | szelíden kifejlék karjaiból, s odahajolva vállára, fülébe súgá:~– 14306 VII | Ön tán nem akarja maga odahajtani a lovakat?~– Hát mit tegyek? 14307 XXVII | fog az hangzani!~Majdan odahozták hozzá az új világpolgárt, 14308 VII | nincsenek lovak, melyek odahúzzák.~– Azon könnyű segíteni – 14309 IX | Abellino társai csoportjához, s odairányzá lornyettjét. – Éppen most 14310 IV | bajt, mert még azon órában odaizent az igazgatóhoz, hogy őt 14311 XXVI | makk kettőst.~Abellino erre odajárul, személye iránti különös 14312 X | minden megütődés nélkül odajárult Mayer úrhoz.~A jámbor családapa 14313 XII | pedig fölösleges volt azt odajegyezni. Évek, évtizedek múlva is 14314 XV | jobban odalett; mindennap odajött hozzánk, leült arra a pamlagra, 14315 XX | hagyott el, és az agaraim. Odajöttek azon szoba ajtajához, melyben 14316 VIII | Hasztalan düh. Az esküdtek odajövének, s a mérgében reszkető pünkösdi 14317 XIV | zárva minden út, melyen odajutni lehet, hogy az imádó vonzalom 14318 XVII | kompániák ismét kezdenek odakapni hozzá, s van kilátás, hogy 14319 XXXI | frátereket.~Kutyfalvinál vannak. Odakaptak most valamennyien.~Forog 14320 VIII | egy-egy tarka kendő lóg ki, odakötve egyik szegleténél fogva 14321 V | megcselekszi, csak bocsássák; ekkor odaküldik legkiállhatatlanabb szerepét: 14322 X | tekintetes Bordácsi úr, egészen odalépve a szerencsétlen kliens elé, 14323 XXVII | tehetett egyebet, mint hogy odalopózott a mellékszobába, s ott hallgatózott, 14324 XIV | a fickónak fájni, mintha odalőtt volna; azt mondhatni neki: „ 14325 XXVII | megérteni a csecsemő beszédét, odamagyarázva azt, hogy az visszakívánkozik 14326 XXXI | nyelvének, hogy Mayerné odamenjen érzékeny jeleneteket játszani 14327 IX | ketten is fölkeltek, hogy odamenjenek hozzá! Azokat is mind ismerem. 14328 X | Teréznek, hogy ő nem akar odamenni, majd a többiek azután mind 14329 XIII | ahelyett, hogy egyenesen odament volna az eléje nyújtott 14330 XIII | bevárhatjuk, míg a zápor átmegy. Odanyargalunk nagy sietve, hát erdőnek 14331 X | napjára. Nézze hát!~E szókkal odanyújtá Teréznek a szép műdarabot.~ 14332 XIII | volna venni, hogy kezét odanyújtsa Jancsi úrnak, kinek a világon 14333 XVIII | nagyságos asszonyom! – szól odanyújtva a névsorozatot. – E derék 14334 XXI | megragadja karját, s izmos kézzel odaöleli magához, át a nyeregbe. 14335 XVIII | megakadályozza Fannyt e tettében, odaölelte őt magához, és arcát csókolta 14336 XX | akarna rajta nézni, azután odaragadja magához, s megveregeti nagy 14337 VIII | Frici nagy érzékenységében odarohant hozzá, s összeölelgette.~– 14338 XXV | ifjú főúr meglátva őket, odasietett hozzájuk. Kárpáthy már messziről 14339 XXV | ellenével játszani kezdjen. Odasimult hozzá, és karját karjába 14340 III | odafordult Rudolfhoz, s odasúgva mondá:~– Látod ezt? Ha ti 14341 XIII | gondolkodási határidő, menten odaszökött, kezén fogá a lyánt; Jancsi 14342 XVIII | helyettük más, új világ kezd odaszokni, kiket többé nem a nábob 14343 X | a leány megragadá kezét, odaszorítá kebléhez, csókjaival halmozta, 14344 II | elcsavaroghatván órákig, anélkül, hogy odatalálhatna, ahova akar; az utak melléke 14345 XIII | iratokat.~Ez nagy mérgesen odatálalta valamennyit az asztalra. 14346 XXV | szokott látogatók ismét odataláltak Madarasra, azalatt meglehetős 14347 I | gondja.~És azzal szépen odatartá nagy flegmával a gyertyát 14348 XXVII | ölében tartott kisdedét odatartja a beteg ajkához.~Fanny hevesen, 14349 VII | elébb történik, mindkettőt odatemeti.~Azonban a tűz ez oldalon 14350 XIII | hogy a családi billikom van odatéve? Hát gondoltam, hogy ha 14351 XXIV | összezavará, s valahányszor odatévedt pillanata, bosszúsan tapasztalá, 14352 VIII | meg hogy leesett, ismét odatódulnak, meglátni, hogy nem lett-e 14353 XIII | találja az elejét, mire odatolá azt Péter úr elé, ki is 14354 I | étkeket, s a megrakott asztalt odatolva elé, míg ő maga ágyán fekve 14355 IV | jókedvű ember, Saint-Michelt odaültették az asztalhoz, terítéket 14356 VIII | megállt. Márton azonban, amint odaugratott, hirtelen kikapta Varju 14357 X | végre egy vidám cimbora odaugrik, s feltárja az ajtót, gondolva, 14358 XXVI | karcsú őzike termet! Mind odavan!~(Úgy kell nekigondolá 14359 XIII | tréfából Horhi Miska is odavegyíté magát, de Jancsi úr félrehajtá 14360 IV | tárcámból ötven bankbilétet, s odavetém neki. A fickó elbámult; 14361 XIV | cserébe adni e gondolatért, odavetette volna!~*~Boltay mester éppen 14362 IV | míg odabenn leszek”, s odaveti neki a kantárját. A herceg 14363 VIII | előrizte a fa alatt, míg odavetődő csikósok el nem terelték 14364 XXXI | Egy emancipált hölgy is odavetődött közéjök, kecsesen füstölve 14365 VII | szólt Rudolf, könnyeden odavetve a szót Kárpáthyhoz.~– Hogyan? – 14366 XXI | vetve nekik két ujjával, odavezeté nejéhez.~– A két legszebb 14367 IV | s a pudlit örvénél fogva odavezette hozzám, s vigyorogva mondá: „ 14368 I | parasztleányok majd a másikat is odaviszik, és akkor mindene az enyim 14369 V | szerzett koszorúit, de aki odavitte, és onnan visszahozta hervadatlanul, 14370 XXVII | megfogja vele férjeét, s odavonja azt lihegő ajkaihoz.~– … 14371 IV | egy élc miatt, amidőn az Odéonban voltak, s a fiatal óriások 14372 VII | háromemeletes, de mind oly ódon, romladozott, elfeketült 14373 XII | medvéket is visszakergetni odúikba.~E két érdemes lovag tehát, 14374 X | valami törődött, azonnal öccseinek adta; azt is tapasztalá, 14375 X | kisasszony, amint meghallá öccsének szomorú esetét, felszedé 14376 X | Szegény leányom!~– Szegény öcsénk!~A gyermeket egész megvadították 14377 XIII | mintegy öntudatlanul szorítá öklébe a nehéz aranyserleget, mely 14378 VI | örömmel, kicsi, gömbölyű ökleit egymáshoz ütögetve.~Később 14379 XIV | szarvakat növesztenek, hogy öklelhessenek velök. Óh, e szarvak nagyra 14380 VI | hegyes könyök vagy egy izmos ököl. Az aztán meg sem mukkant 14381 XX | Miska utazott ide nyolc ökörrel és hat agárral; hat cigány 14382 XIII | mert az árvíz miatt az ökröknek úgysem volt semmi dolguk.~– 14383 I | Mikor a sátorban laktál, egy ökröm megdühödött, s ti megettétek.~– 14384 XXVIII | Most már tudom, hogy nem öl meg, most már megpróbálom, 14385 X | házához jártam, kicsiny ölbeli gyermek volt, mindnyájan 14386 XXX | még csak félesztendős, azt ölben kellett vinni. Szentirmayné 14387 XXV | oroszlánnak martalékul vetett ölebecskét kényszeríti, hogy félelmes 14388 XIX | semmi sem történt volna, ölel, csókol, és el van ragadtatva. 14389 XXI | arannyal áttört, keleti sál ölelé, pálmákkal hímzett végeit 14390 XV | Abellino fut nagybátyja nejének ölelése elől, egy új József és Potifárné. 14391 I | kifeszegetve magát a bohóc ölelései közül. – Ne csókolj meg 14392 XV | magához, melyet a kegyes anya ölelésnek véve, odaborult leánya keblére, 14393 XV | tartotta, anélkül, hogy ölelést, zokogást vagy csókot vissza 14394 XIII | kibékülni vele! Mit bánom én. Ölelgessék egymást! Ha egymásnak móringolnak, 14395 XIII | lováról. Nemsokára agyba-főbe ölelgeték egymást.~– No, csakhogy 14396 VIII | ne lopd valamimet a nagy ölelgetésben, hej! – monda neki Miska, 14397 XVII | melyben kedves rokonait ölelhesse, s ezzel bezárja a levelet.~ 14398 VII | lassankint minden anya keblére ölelheti gyermekeit. Már az utolsó 14399 XIX | ismer, de ha összejön vele, öleli, csókolja, azt hinnéd, szerelmes 14400 XV | akadályozandott az anyjávali ölelkezésben; Teréz is letevé kezéből 14401 XXVI | Akárhányszor láttam őt vele ölelkezni, nyakába borulni és megcsókolni.~– 14402 XXVI | köszöntetnek, csókolnak, ölelnek odahaza. Az öregúr egészséges, 14403 XXIV | hirtelen Flóra, kibontakozva az ölelő karok közül –, tudja-e ön, 14404 X | kapta ki a legkisebb leányt, ölelték, csókolták, mintha valami 14405 XVIII | keringőt, ahogy ő.~Egy hosszú, öles gróf, aki maga is megvallja 14406 XXXI | bűne, ami valaha terhelé. Ölhetett akárhány embert könnyelmű 14407 X | válhatik vízzé, egy apa nem ölheti meg szülöttjét egy kis botlás 14408 XXXI | hasonlít hozzás azzal ölibe kapta a gyermeket, s összecsókolá 14409 VII | hogy Chataquéla magát utána ölje, mert Indiában ez így szokás. 14410 VIII | közepén már mind elhagyták egy öllel a hozzájok közelebb jövőket, 14411 XVIII | hogy ez elég vágás volt őellene, s a következő battéria 14412 II | volna szegény emberekért; ki ölné meg a kárpitosát, a kocsigyártóját, 14413 VIII | hozzá, maga Márton több ölnyi távolságra maradt el mögötte 14414 I | a Vidra! Még ha a farkas ölte volna meg a Vidrát, de egér 14415 XV | komoly és hallgató képet ölteni. Lehet-e ennél boszontóbb 14416 XV | midőn betoppant. Ugyanazon öltönyben volt, melyet Boltay mester 14417 XXIV | Flóra meg egészen báli öltönyében volt. Szobaleánya hajfürtei 14418 VI | glasszécsizmáikat, s összetépte sima öltönyeiket a nagy perpatvarban, mely 14419 XXV | tíz gombot leszaggatott öltönyéről lefekvéshez készültében, 14420 VII | hirtelen kikapcsolá az öltönyét elöl összetartó agrafe-jait, 14421 X | Minek visel Matild ily drága öltönyöket?~A asszonyság azonban 14422 XXIII | Kecskerey neheztelő arcot öltött.~– Édes barátom. Én meg 14423 IX | kezdik a színeket válogatni öltözékeikhez, a közvélemény sújt és emel, 14424 V | diadémját, legpompásabb öltözékeit készítse el számára.~Ah! 14425 VII | számára, ki pompás kasmír öltözetében hanyagul hátraveté magát 14426 VII | legelső kútnál meglocsoltatták öltözeteiket, hogy azt mondhassák majd, 14427 XIII | körültörülgetve, ha mi ráncot talált öltözetén.~– Hát valaki, valami különös, 14428 X | snekklijeire s régimódi öltözetére.~Mayer égre-földre esküdött, 14429 XV | szomorítsa, s egy egész teljes öltözettel tért vissza a házba, mellyel 14430 VI | felvonás múlva jön, s addig öltözőszobájában marad.~Catalani ma csupa 14431 XXIX | kívánom, hogy azon ruhámba öltöztessenek, melyben vele megesküvém, 14432 I | legújabb divatok szerint öltözteté őt fel, amint jöttek a bécsi 14433 XXII | kikocsizhatik, de akkor is melegen öltözzék, s több efféle, ahogy azt 14434 VII | ábrándok tiszteletre méltó ömlengései, egy ősz hajfürt az elhalt 14435 VIII | felfelé volt csapva, vállaira ömlő haja göndör karikába szedve, 14436 XIX | kiismerni. Lelke nagyon kevés önállósághoz volt szokva.~– Van még valaki 14437 V | színházba, mindazok, kik önben a művészetet és nem személyes 14438 II | vállalatokat legnagyobb önbizakodással elfogadott, vagyonbukott 14439 XI | nevelőnője bízik benne, önbizalomhoz jutott. És ez drága kincs! 14440 XIV | kísérni mindenüvé, s titokban önelégülten szívni fel a halálos mérget, 14441 XXIV | szebb… – felelt édes önelégültséggel Rudolf.~– Imádlak e szavadért, 14442 XXIV | mégis visszatartá a férfiúi önérzet.~Ily hamar nem volt szabad 14443 XXIV | Flóra láthatólag sértett önérzettel. Azután vállat voníta. – 14444 VII | végtelen volt annak szerelmi önfeláldozása. De hasztalan! Az érzelmeket 14445 X | eléggé mutatja a leányok önfeláldozását, hogy nem sajnálták rózsához 14446 VII | hősnek, bátornak, eszesnek, önfeláldozónak kell lenni, s nem elég mindez 14447 XXV | gyönyörűsége, a gondtalan nyugalmas önfeledés, az enyelgő tréfa, minden, 14448 XIV | néha az elkeseredés, egy önfeledő pillanat, melyben a szív 14449 VII | visszatértek, oly hosszan, oly önfeledten nézte e szép, nemes vonásokat, 14450 X | Nem gondolkozott többé öngyilkolásról, hanem nagy hamar beavatá 14451 XXIX | mert a kéjencek nem tudnak öngyilkosok lenni. Ne is legyen az! 14452 XIV | a Dunából vonták ki mint öngyilkost, én gyámleányomat boldoggá 14453 Vegszo | tekintélynek esztelen, úrnakönhibája miattkoldus. Egy kimenthető 14454 II | Kár volna, várjuk el, míg önként elutazik.~– Nincs mit tenni 14455 X | szerelemkalmárnak nevezik, ki önleányai szerelmével űz kereskedést, 14456 XXV | ismeretes bokrok eltakarják önlelke elől. Így bolyongott egyes-egyedül 14457 I | kicsiségekben, s most mintha önmagán bámulna el, oly mereven 14458 XI | az a büszke öntudat, hogy önmagának hasznos tud lenni, s megél 14459 III | annál messzebb távozik önmagától; poéták és népzenészek fenn 14460 XV | belebonyolódott a asszonyság, hogy önmagával lőn kénytelen disputálni, 14461 XII | asztalosmestertől azt a ritka önmérsékletet, hogy dühös, szangvinikus 14462 XXII | látogatás sora most már önökön van, egy hónap múlva, úgy 14463 XIV | szentelni; én nem óhajtok önöktől megválni, ne űzzenek, ne 14464 XVIII | Éppen midőn megérkezett ide, önrül hallottam beszélni, s azokból, 14465 XIII | a megtámadott szeme közé önté.~A többiek egyik rémületből 14466 IX | reggelig, mintha cseberből öntenék, az egész kertben pedig 14467 XVII | egy új tárgy kezd érdeket önteni János úr életébe.~Mióta 14468 XIV | tapasztalás mint ércből öntött valóságot állít fel. Tehát 14469 VII | kinek hamvait könnyeivel öntözi most is.~Rudolf lelkének 14470 XIII | hajszálait, hanem annyi áldással öntse kegyelmedet nyakon, amennyi 14471 XIV | áldoznak, mennyit veszít? Lelke öntudatát adja érte, a gazdagság nem 14472 IX | s éltek abban a boldog öntudatban, hogy ők nemcsak az igazi 14473 XI | tapasztalatlan leány a meglepetés öntudatlanságában elfogadá a küldött virágot. 14474 XVIII | magáé, mert Flóra jósága öntudatos, eszmélő, mások által is 14475 XII | megsérteni? Akarta, világosan, öntudatosan akarta, a sértést egyenesen 14476 XVIII | szerelmet, nyugalmat, édes öntudatot.~És az előkelő név?~Az egész 14477 III | látom, tudom, érzem, bennem öntudattá van fagyva, hogy fajunk 14478 XXII | ön meg, ha valamit kérek öntül?~– Ezeret! ezeret! Ne is 14479 XXVIII | Mennyi nemesség, mennyi önzéstelen szerelem fogadta volna az 14480 XVIII | magának szívében!~Milyen önzők, üres lelkűek, haszontalanok, 14481 XXIX | több hasznot hajtanak az önzőknek, mint erényeik. És elborzadok 14482 XI | hogy az istent eladják az ördögért? Nagyon sűrű. És a szégyen 14483 XXIII | én ruinált ember vagyok; ördögi, pokoli cselszövénnyel semmivé 14484 XIII | szólt egyszerre az öreg.~– Ördögöd van! – monda Kutyfalvi Bandi, 14485 I | itten, lakom Párizsban. Ördögök engem ide hoztak. Bár vinnének 14486 XIV | közt kiigazodni? Angyalt, ördögöt megismerni könnyű; embert, 14487 IX | mondák oda alant. – Ez ördögség Bélától!~E percben hangzottak 14488 VII | volt jelen a páholyban: az öreganya, a derék, kedélyes gróf 14489 I | öregapám sem.~– Légy különb az öregapádnál.~– Különb leszekszáz 14490 XIII | borbélylegény, aki játszik öregapákat és egy éltes asszonyság, 14491 I | állattal nem hadakozott ám az öregapám sem.~– Légy különb az öregapádnál.~– 14492 III | húsz.~– Holnap tíz évvel öregebb leszesz. Holnap jöjjetek 14493 XIII | mit megszólani ifjakon és öregeken.~Feljutva a palotába, újabb 14494 XXVIII | azonnal közlé határozatát az öregekkel.~El kellett vándorolnia 14495 XIII | aranyat, azt a tulkot átadó öregeknek nyújtá, magát a kövér barmot 14496 XVIII | Fanny különösen vonzódott ez öregemberhez. Némely embert azzal jutalmaz 14497 XV | te?~– Húsz esztendőt az öregségből, nagyságos ifjúúr! – viszonza 14498 XVIII | Milyen e ? – kérdé a öregtől.~– Valóban nagy ékesenszólással 14499 XV | arisztokratái, gourmand öregurak, kiknek csak a szeme és 14500 XXXI | Kecskerey barátunk.~– Az öregúrtól mindenesetre igen szép gyöngédség 14501 XI | kedvence, kit úgyszólván örökbe fogadott, s mindenét 14502 XVII | a leghírhedettebb költők örökbecsű munkáit.~A Kárpáthyhoz küldött 14503 IX | milliók áldó magasztalásában örökítsék neveiket, örömüket találták 14504 III | sajátságainkból mindazt megtartva, örökítve megőrizni, ami azokban nemes, 14505 XXIX | legutolsó, midőn lefekszem, és örökkévaló, midőn majd nem ébredek 14506 XXIX | elpazarolván az enyimet nem örökölheti; maga kereste, maga érdemelte, 14507 II | meggyilkoltatni azért, hogy örököljem, nem természetem; hanem 14508 XIII | Abellinót-e, hogy miért nem örökölt valóban, vagy Jancsi urat, 14509 II | hogy: „Élők után nincs örökösödés”.~Az ifjú dandy nagy szemeket 14510 XXIX | volna gyermekem, ő leendett örökösöm. Isten akarta így, és ő 14511 II | rabja, s azt a törvényes örökösön kívül másra nem hagyhatja.~– 14512 XIV | lehet, mert az a törvényes örökösre marad, és eddigelé ő a törvényes 14513 II | monseigneur Kárpáthy, gazdag örökségében szintén intra dominium ül 14514 IV | velem együtt”), jövendőbeli örökségét pedig eddigelé még őelőtte 14515 II | gonosz bitorló, ki önnek örökségével visszaél, senki sem más, 14516 XXIX | milyen anyát hagyunk neki örökségül!~A öreg sokáig nem bírt 14517 XVII | felszabadítása az úrbér alól örökváltság útján, s más, magához hasonló 14518 V | hervadatlanul, annak fején örökzölddé lettek azok.~A velencei 14519 XIV | boldog unokákkal játszó örömapának, te álmodjál zárdai csendes 14520 VII | azután elmerül a világ minden örömébe, vad, gyönyörvadászó lesz, 14521 XXII | Ahogy kívánod. Teljék örömed a könnyek felszárításában. 14522 XIII | szokva volt az ezen nap örömeihez, hogy elveszettnek hitte 14523 XV | polgári csendélet szerény örömeire visszagondol.~Fanny férjhez 14524 XV | olyan hölgyek, kik a világ örömeitől megfosztják magukat, hamarább 14525 XXIX | egyesülni fogok. Másik kincsem, örömem, lelkem reménye itt marad. 14526 XXV | nemsokára elűzte napfényes örömével. Rudolf a boldogság özönében 14527 XXIV | vagyok.~– E napokban egy örömhír villanyozta fel a fővárosunkat, 14528 XXVII | szült.~Egy reggelen ezen örömhírrel lepé meg háziorvosa a nábobot:~– 14529 XIII | volt az utolsó, kinek ez örömhírt síró arccal tudtul adák. 14530 XI | megmutatja neki a gazdag, az örömökben és élvezetekben határtalan 14531 XVIII | itt.)~– Amilyen nagy az örömöm szép kis szomszédnőmet házamnál 14532 VII | keresné benne, midőn óriási örömriadal zendül meg körüle; a delnő 14533 XXI | másiknak szeretett ideál.~Flóra örömriadva rohan elé szerelmes sikoltással.~– 14534 XX | mily öröm lesz!~A két hölgy örömsugárzó arccal tért vissza a társaság 14535 X | is szokott nyújtani, hogy örömük, büszkeségük legyen az elkezdett 14536 IX | magasztalásában örökítsék neveiket, örömüket találták benne, ha a bolondok 14537 XX | óhajtásunkat csatolni efölötti örömünkhez, vajha mindezen igen tisztelt 14538 VII | állotta azokat, kikacagja.~Őérte fáradni, küzdeni kell, pedig 14539 XXIX | aranyat. Akarom, hogy előre örüljön e napnak minden esztendőben, 14540 XV | Teréz, én nem tehetek róla; örülnöm kellene, hogy anyámat látom, 14541 XXII | látom, hogy te semminek sem örülsz, mikor szomorú vagy, mikor 14542 XVIII | társaságban élünk, s előre örültünk, hogy társnéink száma ismét 14543 XVII | nagyobb – népszerűségnek örvend, mint megkezdetése napjaiban, 14544 XXI | melynek hónapok óta előre örvendett, hogy Fanny egészen elérzékenyülve 14545 XV | házasulandó vőlegényt), s nagy örvendezésére hallá a választ, miszerint 14546 X | egy becses tajtékpipával örvendezteté meg, melyre vadászkutyák 14547 XI | alá téve a kulcsokat, és örvendve hallgaták, amint az eső 14548 IV | bankbiléteket, s a pudlit örvénél fogva odavezette hozzám, 14549 II | Mississippi-őrjöngés őt is magával sodorta örvényébe. Párizsban akkor minden 14550 XIV | sugarait követi, s szédítő örvények fölé hág, hogy hozzá közelebb 14551 I | csengő-bongó acélláncos örvét, s minthogy egy impertinens 14552 XV | maguknak ily szellemdúsan összeállított világot alkossanak, melyben 14553 I | enni, a bor apródonkint összeatyafiasítá őket, a poéta a cigányt 14554 XVI | garde!~Egyszerre, mintha összebeszéltek volna, oly közel rohant 14555 XXI | farkát maga alá csapja, s összecsattogtatva fogait szembe áll a két 14556 XIV | vehetni! Koldusok!~A leányt összecsókolák mind a ketten, s éjt 14557 XXXI | és százszor meg százszor összecsókolhasson, s hogy ez milyen nagy keserűség 14558 XXVII | szorítja őt lihegő keblére, összecsókolja az alvó gyermek arcát, ki 14559 VIII | legkülönb címere volt, azzal összecsókolóztunk, megcsináltuk a genealógiát, 14560 IV | rajta Kárpáthy, kísérve az összecsoportosult fiatal óriásoktól, kik abbahagytak 14561 XIII | lehet e ládában? A vendégek összedugták fejeiket, hogy meglássák, 14562 XXIV | képtelenség szívviszonyainak összeegyeztetése, hisz az élet, a praktikus 14563 XXVIII | míg végre az ég boltozatán összeér, és éjszaka van. Csak a 14564 VII | Mindjárt egymáshoz érnek. Most összeértekmindkét alak egyszerre 14565 XVIII | kegyeddel, pedig egészen összeesküdtünk már ellene, hogy közöttünk 14566 XVII | kik mind arra látszanak összeesküdve lenni, hogy a fiatal menyecskét 14567 VI | Ez ármány! Ez komplott! Összeesküvés! Kinek a műve? Áruló volna 14568 XIV | hamarább; ki ellen finom összeesküvések vannak forralva, láthatlan 14569 XIII | erős vaskapcsokkal volt összefoglalva; elébb azokat kell harapófogakkal 14570 XXVII | haldokló szobájába. Előtte összefolyt a világ; nem látott ő senkit, 14571 XII | lehetett mit felelni.~Konrád összefoná nagy mellén rettentő karjait, 14572 XXV | volt az örömtől, s kezeit összefonva tartá Flóra körül, mintha 14573 XVIII | nyakperec kiülő csontjait; összefüggésben áll vele a két rendkívül 14574 VII | hegyén-hátán hömpölyögnek, összefüggő regéket alakítani. Elmondja 14575 XXI | versenyfeleket párosával összefűzve vezetik pórázon a pecérek, 14576 VIII | utána rohanók patkói mind összegázolták.~Ő maga észre sem vevé koszorúja 14577 X | s a Mayer által kezelt összegekben hatezer forintnyi hiány 14578 II | volt a világon. Ő mert nagy összegeket kölcsönözni oly ruinált 14579 XVII | felesége neve, ugyanannyi összeggel; a verembe esett látogató 14580 II | keresztülvető leffentyűkkel van összegombolva, s feszes, kimondhatatlan 14581 IX | kik ide minden határból összegyülekeztek, nejei és leányai ellen 14582 XXXI | végig, s midőn hazavitték, összegyűjté Rudolf apró gyermekeit s 14583 XXIX | várnak már. Akiket hirtelen összegyűjthettem, különben becsületes emberek 14584 XXXI | esztendőben halála napján összegyűljenek, s ott a sírja fölött igyanak 14585 VIII | pünkösd harmadik ünnepén összegyűlnek a lovas legények a környékből, 14586 XV | egy rövid levelkét írt, összehajtá, bepecsétlé, s átnyújtotta 14587 V | színész hűs életútjával összehasonlítja.~Így jutottak vissza Párizsba.~ 14588 Vegszo | időkben avatatlan, a nyelvek összehasonlított jellemét nem értő nyelvészek 14589 XVIII | ezek mind azon férfival összehasonlítva, kinek képét lelke szentélyében 14590 XVIII | tartani, egy nagy ünnepélyre összehíva, nejét ott fogja bemutatni. 14591 XVIII | a világ minden részeiből összehordja azt, amiben asszonyok gyönyörködni 14592 XIII | ismét morzsánként alig győz összehordogatni, hogy felépítse apródonként 14593 XV | Nem énrebegé a leány, összehúzódva takarója alatt.~– Úgy tetszik, 14594 IV | azzal fölkeresé kalapját, összehúzott érzékeny szemekkel megnézte 14595 XV | feszesen meghajtá magát, ajkait összehúzta, és fehér volt, mint a fal.~ 14596 XV | számára, ahol kezét-lábát összehúzva elférhet, ne nagyobbat, 14597 XI | mulatságokat is tudott szerezni; összejöttek az ismerős ifjak, lyánkák, 14598 XV | alkalmakat szokott szerezni összejövetelekre, de ő szerelmet nem szerez. – 14599 XVII | emeli a várost. Az őnála összejövő urak csaknem mindegyike 14600 XXVI | kitűnő gavallérokkal fogunk összejőni.~Kecskerey úr maga is ugyanazon 14601 IV | elhullatja a vadászkést, akkor összekapnak, a vadász nem bír a medvével, 14602 I | veszekedtek az éjszakai álláson összekapott apró baromfiak. Maga is 14603 XV | figyelmeztetni , hogy az összekelésnek még néminemű előkészülési 14604 VII | háromszáz esztendősnél, összekeveredve apró szűk sikátorokkal, 14605 XIII | barátimnak, akikkel néminémű összekoccanásban voltam az idén, tudósítván 14606 XVII | milyen szép volna, ha az összekoccantott pohár méreggel volna telve, 14607 V | fel annyi diadal emlékével összekötött jól hangzó nevét egy barbár 14608 VII | Amelyik félnek nem tetszik az összeköttetés többé, leoldja derekáról 14609 VI | nincs-e e botránynak valami összeköttetése az ő szeparatizmusokkal.~– 14610 VII | megalapítva a hivatalos szerelmi összeköttetésekre nézve. Az egész mindössze 14611 XVIII | Kárpáthy-család roppant összeköttetéssel bír, női ágon az ország 14612 XXV | amint lassan, öntudatlanul összekulcsolá kezeit, és keblére szorítá, 14613 VII | szívekben is.~Kezei önkénytelen összekulcsolódtakkebléből egy fohász szállt 14614 XXVII | Flóra.~A öreg nagynéne összekulcsolt kezekkel imádkozik, arcát 14615 XIII | megázott egyszer, akkor meg úgy összement, hogy a könyökéig ért az 14616 XVI | kétfelől, kivont karddal. Azzal összemérték a vívókardokat, s egyenlőnek 14617 VIII | érzékenységében odarohant hozzá, s összeölelgette.~– El ne lopd valamimet 14618 XIX | borult barátnéja keblére, őt összeölelve, csókolva, és azután még 14619 XIII | Abellinóval, s ha három nap összeragadt volna is, mégsem fogytak 14620 XXIX | még a hidegvérű ügyvéd is összerágta tollát, s nem látta a betűket, 14621 II | kezdve a fa és kéregből összerakott s téli zöldekkel befuttatott 14622 I | Koporsóba! – kiálta fel összerendülve az öreg, s arca egyszerre 14623 XII | akkor szállt ki. Ijedten, összerezzenve kapta vissza fejét, arca 14624 XVI | egyenesen állvaAzután összerogy mind a kettő.~      ~Akik 14625 XIII | hogy egykori jóltevője összerogyott, le nem vevé szemeit szomszédja 14626 XI | vele, míg megőszült, míg összeroskad, és akkor is szeretitek; 14627 XXVIII | talapján egy férfialakot látott összeroskadt, félig ülő, félig térdeplő 14628 XII | asztalon hagyott pénzt, hanem összesepré, elvitte a „Pressburger 14629 VIII | szokott mutatni, amidőn összesereglik a gazdag nábob névnapjára 14630 XIV | egymásra néznek, elmosolyodnak, összesúgnak, valami tervök lehet Abellino 14631 XVI | vívó szándokát, s ismét összesúgtak, mielőtt a kardokat átadnák 14632 XXIV | közelebb.~Fanny hirtelen összeszedé magát, mintha sejtené, hogy 14633 VIII | karikását, karjára öltve az összeszedett pányvát, merészen nekiindult 14634 XXXI | s ha e sok beszédet mind összeszedjük, azt is megtudjuk, ami nem 14635 XII | beszéd alatt lassankint összeszedte magát, s minden válasz nélkül 14636 XVII | azon gondolatra jött, hogy összeszedve a nábob hajdúit, rajtamenjen 14637 V | hír nemegyszer bírt már összeszerezni két híres embert, férfit 14638 I | könnyen kapni tőle, mint összeszidást; egy görbe nézés elég volt 14639 II | középett ezüstkígyók által összeszorítva, minden szakaszban pompás 14640 I | székeket, s a holmit készültek összetakarítani.~– Hagyjatok mindent, ahogy 14641 VI | foglalatosságban járnak; ha kettő összetalálkozik, nagy, gondos fontossággal 14642 VIII | csendesen, legfeljebb, ha összetalálkoznak is, nagy morogva összevetik 14643 II | világban csak kaucsuklánc, összetart, ha akarjuk, de nyúlik, 14644 VII | kikapcsolá az öltönyét elöl összetartó agrafe-jait, s anélkül, 14645 VI | legázolta glasszécsizmáikat, s összetépte sima öltönyeiket a nagy 14646 I | mellette a jámbor, hátul összetett kezekkel, sovány, száraz, 14647 X | hasonlító ajkaikat az öreg, összetöpörödött kezekkel érintkezésbe hozni, 14648 X | hímzőrámának, azt Mayer papa mind összetöré rajtok, utoljára került 14649 VIII | az egész teremben semmi összetörhető bútor nincsen, csupán kicsiny, 14650 VI | vagyok én többé nagy ember. Összetört, semmivé tett ember vagyok. 14651 VIII | azáltal, hogy minden héten összetörte az üvegeit, fizette a város.~– 14652 VI | végre valahára megalázva, összetörve lássa. Utoljára is töredékeny 14653 XXIV | térve vissza, törvényt hozni összeültek, kik félelme voltak az ellenségnek, 14654 III | amint a civilizációval első összeütközésbe jön. Nem a barbárok fogják 14655 VIII | előretartott szarvaival, s az összeütközésnél agyonzúzatott.~A gulyások 14656 XV | egy ruhaáruló boltba, s összevásárlott mindenféle kész öltözetet 14657 XVII | abból a legszebbet mind összevásárolta János úr szép neje számára, 14658 XVI | inzultációkon vesznek össze, mikor összeverekedtek, egymást meggyalázták; olyankor 14659 XVI | mely nagyon különbözik az összevert színpadi kardok csattogásaitól.~ 14660 XII | gyárnak, nehogy valakivel összevesszen, csak aziránt tett parancsokat, 14661 V | egy színésznő férje, aki összevész azokkal, akik feleségének 14662 XIII | köszönteni?” Ha két ember összeveszett, egy harmadiknak csak ezt 14663 I | eltáncol velök, akkor meg összeveszíti a társaságot, s vérig verekesznek.~– 14664 XII | gyönyörűséget abban, hogy embereket összeveszítsünk, s párbajokat siettessünk, 14665 XIX | hiábavaló dolog vele nyíltan összeveszni, holnap már megint úgy tesz, 14666 XV | hogy Fennimor és Abellino összevesztek a kártyán, de mindenki úgy 14667 XII | élettapasztalás jogot ád hasonló összevetésekre. Számtalan eset van, hogy 14668 XV | titoktartásra szólíták fel, s ez összevetést közölte Terézzel.~E körülmény 14669 VIII | összetalálkoznak is, nagy morogva összevetik homlokaikat, s úgy elforognak 14670 VII | élére vert néptömeg rögtön összezárult a fecskendő mögött, s míg 14671 XXIV | ember láttára, mely idegeit összezavará, s valahányszor odatévedt 14672 XXV | szeretne leugrani, s alant összezúzni magát. Majd a gazdagon ellátott 14673 XI | magasból leszédül, mindig összezúzza magát, s a természet rende


100-allok | allom-azokr | azokt-besze | beszo-buv | buves-csont | csopo-egyen | egyer-eljon | eljos-elval | elvan-erzel | erzem-felcs | felde-ferje | ferjh-fuggo | ful-gyong | gyony-harap | haras-hitel | hitem-imado | imads-jelen | jeles-kedve | kedvr-kiall | kialt-kitun | kituz-komaz | komed-leere | leesh-leulo | leult-mazur | mecen-megle | meglo-menne | mennu-nabob | nadas-nyere | nyerg-ossze | osszh-papir | papja-proba | proce-robot | rogto-sorsa | sorsb-szeme | szemf-szolg | szolh-tarsz | tarta-tiszt | titan-uletn | ulhes-valto | vando-vidam | videk-zokog | zolta-zuzta

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License