100-allok | allom-azokr | azokt-besze | beszo-buv | buves-csont | csopo-egyen | egyer-eljon | eljos-elval | elvan-erzel | erzem-felcs | felde-ferje | ferjh-fuggo | ful-gyong | gyony-harap | haras-hitel | hitem-imado | imads-jelen | jeles-kedve | kedvr-kiall | kialt-kitun | kituz-komaz | komed-leere | leesh-leulo | leult-mazur | mecen-megle | meglo-menne | mennu-nabob | nadas-nyere | nyerg-ossze | osszh-papir | papja-proba | proce-robot | rogto-sorsa | sorsb-szeme | szemf-szolg | szolh-tarsz | tarta-tiszt | titan-uletn | ulhes-valto | vando-vidam | videk-zokog | zolta-zuzta
bold = Main text
Part grey = Comment text
14165 XIII | mint hogy mentül előbb nyergében ülhessen, s futhasson el
14166 XVIII | Tivadar, aki különcöt játszik, nyergelve ül a székre, félszemüveggel
14167 XXV | hogy ezáltal saját nejét nyerhesse vissza.~Ha tudná, mit cselekszik?!~ ~
14168 XV | quinternót csinált, de mit nyerhetett ez a nábob, aki egész Pozsony
14169 XXI | csaholó ebek, ostorkongatások, nyerítő paripák fölverték volna
14170 XXII | lett szenvedély kívánja, nyerne-e mást, mint megvetést? Hasonlíthatja-e
14171 XV | Diable, neked ma sokat kell nyerned, mert ellenemben ezer aranyat
14172 VII | valami tündéri világítást nyernek a mozgó alakok, majd végre
14173 XV | pénzveszteség és a győztes, a nyerő általi kigúnyoltatás epével,
14174 XV | Nem vigyáz a tételekre, a nyerőt húzza be, s a vesztőnek
14175 Vegszo | nábob jellemében osztálya nyers hibáit szándékoztam visszaadni,
14176 IV | és leültették.~– Minden nyerve van, többet kivívtam, mint
14177 XXI | állnak meg előtte, mérges nyifogással vetve meg lábaikat, s sebesen
14178 XXI | pórázokat eloldozták, mire azok nyihogva ugráltak fel gazdáik kezei
14179 XI | nem engedé, hogy a rálőtt nyilak érjék: e csillag volt az
14180 XIII | Kajaput Taddé számadása, a nyilasi uradalom kasznárjáé.~– Ah,
14181 VII | nedvvel. Ekkor felül a szűk nyíláson valami aranytiszta sárga
14182 VI | találkozott, s mindnyájan késznek nyilatkozának azon esetben, ha Oignon
14183 IV | hidegség sokkal lesújtóbb nyilatkozat, mint a pisszegés és fütty,
14184 VI | úr legényeinek ellenkező nyilatkozatait idejekorán elfojtsák.~Az
14185 XVII | hajdani hadvezér Bástának azon nyilatkozatát, miszerint egy időben azzal
14186 XX | csendre intetik, az ilyen nyilatkozatok kikéretnek.”) Uraim! Nagyságos,
14187 XIX | magasztalják, mikor ő meleg nyilatkozatokra készül, s mikor legtüzetesebben
14188 XII | ugyanazon téren, melyen a sértő nyilatkozatot tevé, be fogja iktatni,
14189 XX | hallgathassák ők is, és nyilatkozhassanak.~Milyen nagy előnyt ád egy
14190 XX | összegyűlt érdemes társaság nyilatkoztassa magát megalakultnak, választván
14191 XVI | tekintetik, s mi ki fogjuk nyilatkoztatni, hogy Abellino eleget tett
14192 XI | hódolatokat, ajánlatokat nyilaztak felé, de a tündér őzikének
14193 XVII | mik egy hosszú folyosórul nyíltak, áttörettek, s lett valamennyiből
14194 XIII | barátim – szólt végre kitörő nyíltsággal a körülállókhoz –, ez ünnepély
14195 V | látható, a becsületesség, a nyíltszívűség, és ez volt valódi jelleme,
14196 XVII | a társulat megalakultnak nyilvánítandja magát, alapszabályokat írnak,
14197 XIII | tiszteletét és hódolatát nyilvánítsa.~Mindnyájan látták Kárpáthy
14198 IX | reformok merülnek fel a nyilvánosság terén, a kávéházakban falják
14199 I | veszedelem: a túlsó oldalon. Nyíregyháza felé nincsen ugyan gát,
14200 XIII | lehetne akkorra megszökni Nyíregyházáról.~Az úriabb körökben, hol
14201 XIII | ahol vagy ötven girbe-gurba nyírfa sínylett a homokban, mintha
14202 VII | kaszálják, a bárányokat most nyírják, ilyenkor jó gazdasszonynak
14203 II | azon időben a színfalakká nyírt korábbi falegyenes allék
14204 XIII | tisztelet; bajusza kurtára van nyírva, hogy sok baja ne legyen
14205 I | erőtetett, felcsapott hangon. – Nyisson kend nekünk szobákat, és
14206 VIII | újabb szerepvivőjének tért nyithassunk, magát a többiekkel egyenlő
14207 IV | magának fűszerszámos boltot nyithat, s élhet belőle holtig;
14208 IX | mikor a kertész ki fogja nyitni az ajtót. Képzelhetni, mily
14209 XV | az ajtókat, mintha valaki nyitogatná kívül. Fanny behívta magához
14210 VIII | ablaktáblákat, redőnyöket nyitogatnak, a fiatal leánykák köténnyel
14211 VII | szemek kevéssel derültebbek, nyitottabbak, a szemöld keskenyebb, az
14212 V | volt ellenökben; ők tért nyitottak neki, hogy visszavonulhasson,
14213 I | érkezett bohócot.~– Köszönöm – nyögé az keservesen –, nem kell
14214 XXVII | őt a haláltól.~A haldokló nyögése mindig nehezebb lesz, keble
14215 XIII | nagybátyja az utolsó lélegzetet nyögi; egyszerre kiadá parancsban,
14216 VIII | földön heverők ordítanak és nyögnek, az utolsó hős birkózásnak
14217 VIII | egy folt bőrt; a bika csak nyögött, de fel nem állt, s fejét
14218 I | nagy úr elé, fuldokolva nyögvén:~– Azt a száz forintot!~–
14219 XIII | úgyhogy nem folyt be érte több nyolcezer forintnál. Ez hibás állapot,
14220 XV | kétszer-háromszor, hogy négyszeres, nyolcszoros húzást tegyen.~Abellino
14221 II | élemedett gentlemanek, kik nyolcvan évig irtóztak a házasságtól,
14222 V | a „Sevillai borbély”-ban nyolcvanszor hallgatá és tapsolá meg
14223 XVII | tartá szeretőit”. Minden nyom el volt törölve.~Sőt még
14224 XXV | letörlé a keserű könnyek nyomát.~– Ah, te Madarason voltál! –
14225 XV | szépség – folytatá még erősebb nyomattal Mayerné –, mert az olyan
14226 I | csavargott úrtól úrhoz, írva és nyomatva köszöntő, beköszöntő, üdvözlő
14227 XVI | hátrálni kezde. Abellino nyomban utána; efölötti bosszújában,
14228 XIV | mennyiségű kincs ellenében mit nyomhat az erény, a szegény ember
14229 XXIV | forró, szerető csókot ne nyomjon mosolygó arcára!~– Ah, megálljon
14230 XIV | tenne, gyalázattól, késő nyomortól, tán kárhozattól mentene
14231 VII | Hogy fogják áldani majd a nyomorú viskókban! – És hogy kigúnyolják
14232 VII | odaérkező munkástól.~– A nyomorultak, midőn dolgozni mentek a
14233 XXI | venni, hogy a ravasz állat nyomot iparkodik veszteni. El-elbukik
14234 II | aholott bizonyos Watts úr nyomról nyomra be akarja bizonyítani,
14235 XIV | hallottak nyomán, követték-e nyomrul nyomra a tudás, az emlék
14236 XII | el Fanny oly rögtön, oly nyomtalan, nagynénjével együtt?~Teréz
14237 XX | ellenszenvre talált minden nyomtatandó betű, s ámbár utoljára János
14238 XVII | a költészetnek, minőket nyomtatásban soha nem látni, de amelyeket
14239 XX | továbbá alapíttassék egy nyomtatott orgánum, egy agarászati
14240 I | szegletében volt egy üres nyoszolya, a másikban pedig egy fogas.
14241 I | ha nem tetszett hálni a nyoszolyában, hálhatott a fogason.~A
14242 XVIII | fiatal hölgy pedig, amint a nyűg eltávozott, dévaj jókedvvel
14243 VII | őrüljenek. Tekintetének nyugalma, szép tojásdad arcának halvány
14244 XXI | volna még a hétalvót is édes nyugalmából. Ki várhatna a vadász emberektől
14245 XVIII | boldogságot, szerelmet, nyugalmat, édes öntudatot.~És az előkelő
14246 XVIII | egy-egy kedvencnek déli nyugalmát tartani. Adieu!~Megy már.~
14247 XIV | álmodjál zárdai csendes nyugalomról, te pedig álmodd magadat
14248 XVII | állapotban fog találtatni, menten nyugdíjaztatik.~Marci feleségestül berendeltetett
14249 X | sőt egyszer annyira ment a nyughatatlanságban, hogy meg is kérdezé nejétől:~–
14250 X | egészen dühbe kezde jönni. Nem nyughatott a haragtól, el kellett neki
14251 XIV | megvenni nem lehet, élte nyugodalmát; pedig el fogja adni, ha
14252 XXIX | melyben én is nemsokára nyugodni fogok, örökké boldog legyen,
14253 XVI | menni, s ebben meg kellett nyugodniok.~Fennimor még egy kicsit
14254 XXIV | a távolból hitte azt, s nyugodtabban látta Rudolfot szemeivel,
14255 XXIX | melynek földében őseim nyugszanak, s melyben én is nemsokára
14256 XXIV | Nekem nem tetszik, engem nyugtalanít, hogy te Kárpáthynéval oly
14257 VII | menend Londonba.~Ösztönszerű nyugtalanság volt-e ez, vagy valódi szerelem,
14258 XXIX | hajadon férje, kit Isten nyugtasson meg a földben, s dicsőítsen
14259 XII | a pénzét, és írja alá a nyugtát, mert bizonyomra, meg fogja
14260 XII | nyugtatványt.~Azzal egy kész nyugtatót adott a chevalier kezébe
14261 XIV | fejét annak durva kezére nyugtatva.~– Háladatlan vagyok, ugye,
14262 XII | leülni, s aláírni ezt a nyugtatványt.~Azzal egy kész nyugtatót
14263 VIII | farkkal, egy percig sem tud nyugton maradni, egyre táncol és
14264 XIII | neki, hogy békülő kezet nyújta neki, s bár alig volt hihető,
14265 XI | hogy azon hölgynek alkalmat nyújthassak magát a magasabb művészetben
14266 XXII | kívánatait, s boldog volt, hogy ő nyújthatá neki az orvosságot.~– Mi
14267 XVIII | onnan az ajtóból a pamlagig nyújthatná az írást.~Fanny különösen
14268 I | ezüstvedrekben jég közé eltéve nyújtogaták fel karcsú nyakaikat a metszett
14269 XIII | hajdú. – Nem látja, hogy nyújtogatja az első lábát a nagyságos
14270 XIII | kibékülék, atyafiságosan nyújtom kezemet öcsémuramnak is,
14271 I | a másik kezét egyszerre nyújtotta a nagy úr elé, fuldokolva
14272 XVIII | tornácban úgy lépett egy ott nyújtózkodó agárnak a farkára, hogy
14273 XXIII | neveltségedet azáltal, hogy nyújts egy pipát vendégemnek.~Zsokó
14274 XXIX | legérdemesebbnek fog ítélni, nyújtsa át a község előtt a menyasszonyi
14275 VI | legkellemesebb kilátást nyújtván balettek alkalmával.~A fiatal
14276 XIII | ki a levegőbe hajigálja a nyulat, és úgy kapja el. Csakhogy
14277 I | cravate à l’oreille de lièvre (nyúlfülű nyakravaló) napóleoni szimpátiákat
14278 II | összetart, ha akarjuk, de nyúlik, amennyire akarjuk. Ön egy
14279 V | méh, a szorgalom jelképe; ó, e napon erős fogok lenni!~
14280 IX | megbukott, bárha nem is őáltala. – Bizonyossá tehetem, hogy
14281 XXXI | Azaz, hogy az elem van őbennük, a bor. Óriási nagyokat
14282 VI | egy hegedű pizzicato s egy oboa koronkénti kísérete mellett
14283 III | nemesség eltemeti magát obsolet institúciói alá, amint a
14284 XXXI | mindent, ami külföldi, s ócsárolja az itt levőt. Elfogadja,
14285 X | Én úgyszólván mindenemet odaadtam azért, hogy nevedet e nagy
14286 VIII | pályatért, a cél végéhez odaállíták Varju uramat a vörös zászlóval,
14287 VIII | egyre táncol és ágaskodik.~Odaállítják őt is sorsot húzni, s azután
14288 XIV | kiismerte ravasz képeiket, s odacsukta az ajtóhoz sarkaikat; vén
14289 XII | szemeivel inte Liviusnak, odadörmögé:~– Nem mondtam?~Azután letevé
14290 VII | gyermekeket, és azok most mind odaégnek.~– De hát ki kell őket szabadítani.~–
14291 XV | kertek alatt, s mire a szekér odaér, ő is otthon lesz.~Alig
14292 II | kiköszörültette; azalatt odaérkezett egy csoport legújabb divat
14293 VII | kérdé Chataquéla egy odaérkező munkástól.~– A nyomorultak,
14294 VIII | az idegen legény hamarább odaérni, mint ő. Utoljára még az
14295 XIII | asztalfőhöz indult. Midőn odaért, megpillantá, hogy mellette
14296 XV | legelső gondolatom. Hanem mire odaértem, mintha valami angyal súgta
14297 XVIII | akkor tüsszög, ha megrémült, odafordula János úrhoz.~– Bocsánat,
14298 III | asztaloslegények!~István odafordult Rudolfhoz, s odasúgva mondá:~–
14299 IV | mozdítani, he? – kérdé Abellino odafordulva, hol Rudolf és társai álltak
14300 VI | midőn a közönség meggyérül, odafurakodának melléjök, minden fogadott
14301 XII | fülére tapasztá. A sebészek odafutottak az utóbbihoz.~– Meg van
14302 XXVI | még a tekeasztalokat is odahagyják az ő elmés előadásait hallgatandók,
14303 XVIII | alkalmul szolgált Flórának odahajolhatni Fannyhoz, s gyöngéd, biztató
14304 XXVIII | Gondolkozott… gondolkozott…~Végre odahajolt, és megcsókolá sorba az
14305 XXV | szelíden kifejlék karjaiból, s odahajolva vállára, fülébe súgá:~–
14306 VII | Ön tán nem akarja maga odahajtani a lovakat?~– Hát mit tegyek?
14307 XXVII | fog az hangzani!~Majdan odahozták hozzá az új világpolgárt,
14308 VII | nincsenek lovak, melyek odahúzzák.~– Azon könnyű segíteni –
14309 IX | Abellino társai csoportjához, s odairányzá lornyettjét. – Éppen most
14310 IV | bajt, mert még azon órában odaizent az igazgatóhoz, hogy őt
14311 XXVI | makk kettőst.~Abellino erre odajárul, személye iránti különös
14312 X | minden megütődés nélkül odajárult Mayer úrhoz.~A jámbor családapa
14313 XII | pedig fölösleges volt azt odajegyezni. Évek, évtizedek múlva is
14314 XV | jobban odalett; mindennap odajött hozzánk, leült arra a pamlagra,
14315 XX | hagyott el, és az agaraim. Odajöttek azon szoba ajtajához, melyben
14316 VIII | Hasztalan düh. Az esküdtek odajövének, s a mérgében reszkető pünkösdi
14317 XIV | zárva minden út, melyen odajutni lehet, hogy az imádó vonzalom
14318 XVII | kompániák ismét kezdenek odakapni hozzá, s van kilátás, hogy
14319 XXXI | frátereket.~Kutyfalvinál vannak. Odakaptak most valamennyien.~Forog
14320 VIII | egy-egy tarka kendő lóg ki, odakötve egyik szegleténél fogva
14321 V | megcselekszi, csak bocsássák; ekkor odaküldik legkiállhatatlanabb szerepét:
14322 X | tekintetes Bordácsi úr, egészen odalépve a szerencsétlen kliens elé,
14323 XXVII | tehetett egyebet, mint hogy odalopózott a mellékszobába, s ott hallgatózott,
14324 XIV | a fickónak fájni, mintha odalőtt volna; azt mondhatni neki: „
14325 XXVII | megérteni a csecsemő beszédét, odamagyarázva azt, hogy az visszakívánkozik
14326 XXXI | nyelvének, hogy Mayerné odamenjen érzékeny jeleneteket játszani
14327 IX | ketten is fölkeltek, hogy odamenjenek hozzá! Azokat is mind ismerem.
14328 X | Teréznek, hogy ő nem akar odamenni, majd a többiek azután mind
14329 XIII | ahelyett, hogy egyenesen odament volna az eléje nyújtott
14330 XIII | bevárhatjuk, míg a zápor átmegy. Odanyargalunk nagy sietve, hát erdőnek
14331 X | napjára. Nézze hát!~E szókkal odanyújtá Teréznek a szép műdarabot.~
14332 XIII | volna venni, hogy kezét odanyújtsa Jancsi úrnak, kinek a világon
14333 XVIII | nagyságos asszonyom! – szól odanyújtva a névsorozatot. – E derék
14334 XXI | megragadja karját, s izmos kézzel odaöleli magához, át a nyeregbe.
14335 XVIII | megakadályozza Fannyt e tettében, odaölelte őt magához, és arcát csókolta
14336 XX | akarna rajta nézni, azután odaragadja magához, s megveregeti nagy
14337 VIII | Frici nagy érzékenységében odarohant hozzá, s összeölelgette.~–
14338 XXV | ifjú főúr meglátva őket, odasietett hozzájuk. Kárpáthy már messziről
14339 XXV | ellenével játszani kezdjen. Odasimult hozzá, és karját karjába
14340 III | odafordult Rudolfhoz, s odasúgva mondá:~– Látod ezt? Ha ti
14341 XIII | gondolkodási határidő, menten odaszökött, kezén fogá a lyánt; Jancsi
14342 XVIII | helyettük más, új világ kezd odaszokni, kiket többé nem a nábob
14343 X | a leány megragadá kezét, odaszorítá kebléhez, csókjaival halmozta,
14344 II | elcsavaroghatván órákig, anélkül, hogy odatalálhatna, ahova akar; az utak melléke
14345 XIII | iratokat.~Ez nagy mérgesen odatálalta valamennyit az asztalra.
14346 XXV | szokott látogatók ismét odataláltak Madarasra, azalatt meglehetős
14347 I | gondja.~És azzal szépen odatartá nagy flegmával a gyertyát
14348 XXVII | ölében tartott kisdedét odatartja a beteg ajkához.~Fanny hevesen,
14349 VII | elébb történik, mindkettőt odatemeti.~Azonban a tűz ez oldalon
14350 XIII | hogy a családi billikom van odatéve? Hát gondoltam, hogy ha
14351 XXIV | összezavará, s valahányszor odatévedt pillanata, bosszúsan tapasztalá,
14352 VIII | meg hogy leesett, ismét odatódulnak, meglátni, hogy nem lett-e
14353 XIII | találja az elejét, mire odatolá azt Péter úr elé, ki is
14354 I | étkeket, s a megrakott asztalt odatolva elé, míg ő maga ágyán fekve
14355 IV | jókedvű ember, Saint-Michelt odaültették az asztalhoz, terítéket
14356 VIII | megállt. Márton azonban, amint odaugratott, hirtelen kikapta Varju
14357 X | végre egy vidám cimbora odaugrik, s feltárja az ajtót, gondolva,
14358 XXVI | karcsú őzike termet! Mind odavan!~(Úgy kell neki – gondolá
14359 XIII | tréfából Horhi Miska is odavegyíté magát, de Jancsi úr félrehajtá
14360 IV | tárcámból ötven bankbilétet, s odavetém neki. A fickó elbámult;
14361 XIV | cserébe adni e gondolatért, odavetette volna!~*~Boltay mester éppen
14362 IV | míg odabenn leszek”, s odaveti neki a kantárját. A herceg
14363 VIII | előrizte a fa alatt, míg odavetődő csikósok el nem terelték
14364 XXXI | Egy emancipált hölgy is odavetődött közéjök, kecsesen füstölve
14365 VII | szólt Rudolf, könnyeden odavetve a szót Kárpáthyhoz.~– Hogyan? –
14366 XXI | vetve nekik két ujjával, odavezeté nejéhez.~– A két legszebb
14367 IV | s a pudlit örvénél fogva odavezette hozzám, s vigyorogva mondá: „
14368 I | parasztleányok majd a másikat is odaviszik, és akkor mindene az enyim
14369 V | szerzett koszorúit, de aki odavitte, és onnan visszahozta hervadatlanul,
14370 XXVII | megfogja vele férjeét, s odavonja azt lihegő ajkaihoz.~– …
14371 IV | egy élc miatt, amidőn az Odéonban voltak, s a fiatal óriások
14372 VII | háromemeletes, de mind oly ódon, romladozott, elfeketült
14373 XII | medvéket is visszakergetni odúikba.~E két érdemes lovag tehát,
14374 X | valami törődött, azonnal öccseinek adta; azt is tapasztalá,
14375 X | kisasszony, amint meghallá öccsének szomorú esetét, felszedé
14376 X | Szegény leányom!~– Szegény öcsénk!~A gyermeket egész megvadították
14377 XIII | mintegy öntudatlanul szorítá öklébe a nehéz aranyserleget, mely
14378 VI | örömmel, kicsi, gömbölyű ökleit egymáshoz ütögetve.~Később
14379 XIV | szarvakat növesztenek, hogy öklelhessenek velök. Óh, e szarvak nagyra
14380 VI | hegyes könyök vagy egy izmos ököl. Az aztán meg sem mukkant
14381 XX | Miska utazott ide nyolc ökörrel és hat agárral; hat cigány
14382 XIII | mert az árvíz miatt az ökröknek úgysem volt semmi dolguk.~–
14383 I | Mikor a sátorban laktál, egy ökröm megdühödött, s ti megettétek.~–
14384 XXVIII | Most már tudom, hogy nem öl meg, most már megpróbálom,
14385 X | házához jártam, kicsiny ölbeli gyermek volt, mindnyájan
14386 XXX | még csak félesztendős, azt ölben kellett vinni. Szentirmayné
14387 XXV | oroszlánnak martalékul vetett ölebecskét kényszeríti, hogy félelmes
14388 XIX | semmi sem történt volna, ölel, csókol, és el van ragadtatva.
14389 XXI | arannyal áttört, keleti sál ölelé, pálmákkal hímzett végeit
14390 XV | Abellino fut nagybátyja nejének ölelése elől, egy új József és Potifárné.
14391 I | kifeszegetve magát a bohóc ölelései közül. – Ne csókolj meg
14392 XV | magához, melyet a kegyes anya ölelésnek véve, odaborult leánya keblére,
14393 XV | tartotta, anélkül, hogy ölelést, zokogást vagy csókot vissza
14394 XIII | kibékülni vele! Mit bánom én. Ölelgessék egymást! Ha egymásnak móringolnak,
14395 XIII | lováról. Nemsokára agyba-főbe ölelgeték egymást.~– No, csakhogy
14396 VIII | ne lopd valamimet a nagy ölelgetésben, hej! – monda neki Miska,
14397 XVII | melyben kedves rokonait ölelhesse, s ezzel bezárja a levelet.~
14398 VII | lassankint minden anya keblére ölelheti gyermekeit. Már az utolsó
14399 XIX | ismer, de ha összejön vele, öleli, csókolja, azt hinnéd, szerelmes
14400 XV | akadályozandott az anyjávali ölelkezésben; Teréz is letevé kezéből
14401 XXVI | Akárhányszor láttam őt vele ölelkezni, nyakába borulni és megcsókolni.~–
14402 XXVI | köszöntetnek, csókolnak, ölelnek odahaza. Az öregúr egészséges,
14403 XXIV | hirtelen Flóra, kibontakozva az ölelő karok közül –, tudja-e ön,
14404 X | kapta ki a legkisebb leányt, ölelték, csókolták, mintha valami
14405 XVIII | keringőt, ahogy ő.~Egy hosszú, öles gróf, aki maga is megvallja
14406 XXXI | bűne, ami valaha terhelé. Ölhetett akárhány embert könnyelmű
14407 X | válhatik vízzé, egy apa nem ölheti meg szülöttjét egy kis botlás
14408 XXXI | hasonlít hozzá – s azzal ölibe kapta a gyermeket, s összecsókolá
14409 VII | hogy Chataquéla magát utána ölje, mert Indiában ez így szokás.
14410 VIII | közepén már mind elhagyták egy öllel a hozzájok közelebb jövőket,
14411 XVIII | hogy ez elég vágás volt őellene, s a következő battéria
14412 II | volna szegény emberekért; ki ölné meg a kárpitosát, a kocsigyártóját,
14413 VIII | hozzá, maga Márton több ölnyi távolságra maradt el mögötte
14414 I | a Vidra! Még ha a farkas ölte volna meg a Vidrát, de egér
14415 XV | komoly és hallgató képet ölteni. Lehet-e ennél boszontóbb
14416 XV | midőn betoppant. Ugyanazon öltönyben volt, melyet Boltay mester
14417 XXIV | Flóra meg egészen báli öltönyében volt. Szobaleánya hajfürtei
14418 VI | glasszécsizmáikat, s összetépte sima öltönyeiket a nagy perpatvarban, mely
14419 XXV | tíz gombot leszaggatott öltönyéről lefekvéshez készültében,
14420 VII | hirtelen kikapcsolá az öltönyét elöl összetartó agrafe-jait,
14421 X | Minek visel Matild ily drága öltönyöket?~A jó asszonyság azonban
14422 XXIII | Kecskerey neheztelő arcot öltött.~– Édes barátom. Én meg
14423 IX | kezdik a színeket válogatni öltözékeikhez, a közvélemény sújt és emel,
14424 V | diadémját, legpompásabb öltözékeit készítse el számára.~Ah!
14425 VII | számára, ki pompás kasmír öltözetében hanyagul hátraveté magát
14426 VII | legelső kútnál meglocsoltatták öltözeteiket, hogy azt mondhassák majd,
14427 XIII | körültörülgetve, ha mi ráncot talált öltözetén.~– Hát valaki, valami különös,
14428 X | snekklijeire s régimódi öltözetére.~Mayer égre-földre esküdött,
14429 XV | szomorítsa, s egy egész teljes öltözettel tért vissza a házba, mellyel
14430 VI | felvonás múlva jön, s addig öltözőszobájában marad.~Catalani ma csupa
14431 XXIX | kívánom, hogy azon ruhámba öltöztessenek, melyben vele megesküvém,
14432 I | legújabb divatok szerint öltözteté őt fel, amint jöttek a bécsi
14433 XXII | kikocsizhatik, de akkor is melegen öltözzék, s több efféle, ahogy azt
14434 VII | ábrándok tiszteletre méltó ömlengései, egy ősz hajfürt az elhalt
14435 VIII | felfelé volt csapva, vállaira ömlő haja göndör karikába szedve,
14436 XIX | kiismerni. Lelke nagyon kevés önállósághoz volt szokva.~– Van még valaki
14437 V | színházba, mindazok, kik önben a művészetet és nem személyes
14438 II | vállalatokat legnagyobb önbizakodással elfogadott, vagyonbukott
14439 XI | nevelőnője bízik benne, önbizalomhoz jutott. És ez drága kincs!
14440 XIV | kísérni mindenüvé, s titokban önelégülten szívni fel a halálos mérget,
14441 XXIV | szebb… – felelt rá édes önelégültséggel Rudolf.~– Imádlak e szavadért,
14442 XXIV | mégis visszatartá a férfiúi önérzet.~Ily hamar nem volt szabad
14443 XXIV | Flóra láthatólag sértett önérzettel. Azután vállat voníta. –
14444 VII | végtelen volt annak szerelmi önfeláldozása. De hasztalan! Az érzelmeket
14445 X | eléggé mutatja a jó leányok önfeláldozását, hogy nem sajnálták rózsához
14446 VII | hősnek, bátornak, eszesnek, önfeláldozónak kell lenni, s nem elég mindez
14447 XXV | gyönyörűsége, a gondtalan nyugalmas önfeledés, az enyelgő tréfa, minden,
14448 XIV | néha az elkeseredés, egy önfeledő pillanat, melyben a szív
14449 VII | visszatértek, oly hosszan, oly önfeledten nézte e szép, nemes vonásokat,
14450 X | Nem gondolkozott többé öngyilkolásról, hanem nagy hamar beavatá
14451 XXIX | mert a kéjencek nem tudnak öngyilkosok lenni. Ne is legyen az!
14452 XIV | a Dunából vonták ki mint öngyilkost, én gyámleányomat boldoggá
14453 Vegszo | tekintélynek esztelen, úrnak – önhibája miatt – koldus. Egy kimenthető
14454 II | Kár volna, várjuk el, míg önként elutazik.~– Nincs mit tenni
14455 X | szerelemkalmárnak nevezik, ki önleányai szerelmével űz kereskedést,
14456 XXV | ismeretes bokrok eltakarják önlelke elől. Így bolyongott egyes-egyedül
14457 I | kicsiségekben, s most mintha önmagán bámulna el, oly mereven
14458 XI | az a büszke öntudat, hogy önmagának hasznos tud lenni, s megél
14459 III | annál messzebb távozik önmagától; poéták és népzenészek fenn
14460 XV | belebonyolódott a jó asszonyság, hogy önmagával lőn kénytelen disputálni,
14461 XII | asztalosmestertől azt a ritka önmérsékletet, hogy dühös, szangvinikus
14462 XXII | látogatás sora most már önökön van, egy hónap múlva, úgy
14463 XIV | szentelni; én nem óhajtok önöktől megválni, ne űzzenek, ne
14464 XVIII | Éppen midőn megérkezett ide, önrül hallottam beszélni, s azokból,
14465 XIII | a megtámadott szeme közé önté.~A többiek egyik rémületből
14466 IX | reggelig, mintha cseberből öntenék, az egész kertben pedig
14467 XVII | egy új tárgy kezd érdeket önteni János úr életébe.~Mióta
14468 XIV | tapasztalás mint ércből öntött valóságot állít fel. Tehát
14469 VII | kinek hamvait könnyeivel öntözi most is.~Rudolf lelkének
14470 XIII | hajszálait, hanem annyi áldással öntse kegyelmedet nyakon, amennyi
14471 XIV | áldoznak, mennyit veszít? Lelke öntudatát adja érte, a gazdagság nem
14472 IX | s éltek abban a boldog öntudatban, hogy ők nemcsak az igazi
14473 XI | tapasztalatlan leány a meglepetés öntudatlanságában elfogadá a küldött virágot.
14474 XVIII | magáé, mert Flóra jósága öntudatos, eszmélő, mások által is
14475 XII | megsérteni? Akarta, világosan, öntudatosan akarta, a sértést egyenesen
14476 XVIII | szerelmet, nyugalmat, édes öntudatot.~És az előkelő név?~Az egész
14477 III | látom, tudom, érzem, bennem öntudattá van fagyva, hogy fajunk
14478 XXII | ön meg, ha valamit kérek öntül?~– Ezeret! ezeret! Ne is
14479 XXVIII | Mennyi nemesség, mennyi önzéstelen szerelem fogadta volna az
14480 XVIII | magának szívében!~Milyen önzők, üres lelkűek, haszontalanok,
14481 XXIX | több hasznot hajtanak az önzőknek, mint erényeik. És elborzadok
14482 XI | hogy az istent eladják az ördögért? Nagyon sűrű. És a szégyen
14483 XXIII | én ruinált ember vagyok; ördögi, pokoli cselszövénnyel semmivé
14484 XIII | szólt egyszerre az öreg.~– Ördögöd van! – monda Kutyfalvi Bandi,
14485 I | itten, lakom Párizsban. Ördögök engem ide hoztak. Bár vinnének
14486 XIV | közt kiigazodni? Angyalt, ördögöt megismerni könnyű; embert,
14487 IX | mondák oda alant. – Ez ördögség Bélától!~E percben hangzottak
14488 VII | volt jelen a páholyban: az öreganya, a derék, kedélyes gróf
14489 I | öregapám sem.~– Légy különb az öregapádnál.~– Különb leszek – száz
14490 XIII | borbélylegény, aki játszik öregapákat és egy éltes asszonyság,
14491 I | állattal nem hadakozott ám az öregapám sem.~– Légy különb az öregapádnál.~–
14492 III | húsz.~– Holnap tíz évvel öregebb leszesz. Holnap jöjjetek
14493 XIII | mit megszólani ifjakon és öregeken.~Feljutva a palotába, újabb
14494 XXVIII | azonnal közlé határozatát az öregekkel.~El kellett vándorolnia
14495 XIII | aranyat, azt a tulkot átadó öregeknek nyújtá, magát a kövér barmot
14496 XVIII | Fanny különösen vonzódott ez öregemberhez. Némely embert azzal jutalmaz
14497 XV | te?~– Húsz esztendőt az öregségből, nagyságos ifjúúr! – viszonza
14498 XVIII | Milyen e nő? – kérdé a jó öregtől.~– Valóban nagy ékesenszólással
14499 XV | arisztokratái, gourmand öregurak, kiknek csak a szeme és
14500 XXXI | Kecskerey barátunk.~– Az öregúrtól mindenesetre igen szép gyöngédség
14501 XI | kedvence, kit úgyszólván örökbe fogadott, s mindenét rá
14502 XVII | a leghírhedettebb költők örökbecsű munkáit.~A Kárpáthyhoz küldött
14503 IX | milliók áldó magasztalásában örökítsék neveiket, örömüket találták
14504 III | sajátságainkból mindazt megtartva, örökítve megőrizni, ami azokban nemes,
14505 XXIX | legutolsó, midőn lefekszem, és örökkévaló, midőn majd nem ébredek
14506 XXIX | elpazarolván az enyimet nem örökölheti; maga kereste, maga érdemelte,
14507 II | meggyilkoltatni azért, hogy örököljem, nem természetem; hanem
14508 XIII | Abellinót-e, hogy miért nem örökölt valóban, vagy Jancsi urat,
14509 II | hogy: „Élők után nincs örökösödés”.~Az ifjú dandy nagy szemeket
14510 XXIX | volna gyermekem, ő leendett örökösöm. Isten akarta így, és ő
14511 II | rabja, s azt a törvényes örökösön kívül másra nem hagyhatja.~–
14512 XIV | lehet, mert az a törvényes örökösre marad, és eddigelé ő a törvényes
14513 II | monseigneur Kárpáthy, gazdag örökségében szintén intra dominium ül
14514 IV | velem együtt”), jövendőbeli örökségét pedig eddigelé még őelőtte
14515 II | gonosz bitorló, ki önnek örökségével visszaél, senki sem más,
14516 XXIX | milyen jó anyát hagyunk neki örökségül!~A jó öreg sokáig nem bírt
14517 XVII | felszabadítása az úrbér alól örökváltság útján, s más, magához hasonló
14518 V | hervadatlanul, annak fején örökzölddé lettek azok.~A velencei
14519 XIV | boldog unokákkal játszó örömapának, te álmodjál zárdai csendes
14520 VII | azután elmerül a világ minden örömébe, vad, gyönyörvadászó lesz,
14521 XXII | Ahogy kívánod. Teljék örömed a könnyek felszárításában.
14522 XIII | szokva volt az ezen nap örömeihez, hogy elveszettnek hitte
14523 XV | polgári csendélet szerény örömeire visszagondol.~Fanny férjhez
14524 XV | olyan hölgyek, kik a világ örömeitől megfosztják magukat, hamarább
14525 XXIX | egyesülni fogok. Másik kincsem, örömem, lelkem reménye itt marad.
14526 XXV | nemsokára elűzte napfényes örömével. Rudolf a boldogság özönében
14527 XXIV | vagyok.~– E napokban egy örömhír villanyozta fel a fővárosunkat,
14528 XXVII | szült.~Egy reggelen ezen örömhírrel lepé meg háziorvosa a nábobot:~–
14529 XIII | volt az utolsó, kinek ez örömhírt síró arccal tudtul adák.
14530 XI | megmutatja neki a gazdag, az örömökben és élvezetekben határtalan
14531 XVIII | itt.)~– Amilyen nagy az örömöm szép kis szomszédnőmet házamnál
14532 VII | keresné benne, midőn óriási örömriadal zendül meg körüle; a delnő
14533 XXI | másiknak szeretett ideál.~Flóra örömriadva rohan elé szerelmes sikoltással.~–
14534 XX | mily öröm lesz!~A két hölgy örömsugárzó arccal tért vissza a társaság
14535 X | is szokott nyújtani, hogy örömük, büszkeségük legyen az elkezdett
14536 IX | magasztalásában örökítsék neveiket, örömüket találták benne, ha a bolondok
14537 XX | óhajtásunkat csatolni efölötti örömünkhez, vajha mindezen igen tisztelt
14538 VII | állotta azokat, kikacagja.~Őérte fáradni, küzdeni kell, pedig
14539 XXIX | aranyat. Akarom, hogy előre örüljön e napnak minden esztendőben,
14540 XV | Teréz, én nem tehetek róla; örülnöm kellene, hogy anyámat látom,
14541 XXII | látom, hogy te semminek sem örülsz, mikor szomorú vagy, mikor
14542 XVIII | társaságban élünk, s előre örültünk, hogy társnéink száma ismét
14543 XVII | nagyobb – népszerűségnek örvend, mint megkezdetése napjaiban,
14544 XXI | melynek hónapok óta előre örvendett, hogy Fanny egészen elérzékenyülve
14545 XV | házasulandó vőlegényt), s nagy örvendezésére hallá a választ, miszerint
14546 X | egy becses tajtékpipával örvendezteté meg, melyre vadászkutyák
14547 XI | alá téve a kulcsokat, és örvendve hallgaták, amint az eső
14548 IV | bankbiléteket, s a pudlit örvénél fogva odavezette hozzám,
14549 II | Mississippi-őrjöngés őt is magával sodorta örvényébe. Párizsban akkor minden
14550 XIV | sugarait követi, s szédítő örvények fölé hág, hogy hozzá közelebb
14551 I | csengő-bongó acélláncos örvét, s minthogy egy impertinens
14552 XV | maguknak ily szellemdúsan összeállított világot alkossanak, melyben
14553 I | enni, a bor apródonkint összeatyafiasítá őket, a poéta a cigányt
14554 XVI | garde!~Egyszerre, mintha összebeszéltek volna, oly közel rohant
14555 XXI | farkát maga alá csapja, s összecsattogtatva fogait szembe áll a két
14556 XIV | vehetni! Koldusok!~A leányt összecsókolák mind a ketten, s jó éjt
14557 XXXI | és százszor meg százszor összecsókolhasson, s hogy ez milyen nagy keserűség
14558 XXVII | szorítja őt lihegő keblére, összecsókolja az alvó gyermek arcát, ki
14559 VIII | legkülönb címere volt, azzal összecsókolóztunk, megcsináltuk a genealógiát,
14560 IV | rajta Kárpáthy, kísérve az összecsoportosult fiatal óriásoktól, kik abbahagytak
14561 XIII | lehet e ládában? A vendégek összedugták fejeiket, hogy meglássák,
14562 XXIV | képtelenség szívviszonyainak összeegyeztetése, hisz az élet, a praktikus
14563 XXVIII | míg végre az ég boltozatán összeér, és éjszaka van. Csak a
14564 VII | Mindjárt egymáshoz érnek. Most összeértek – mindkét alak egyszerre
14565 XVIII | kegyeddel, pedig egészen összeesküdtünk már ellene, hogy közöttünk
14566 XVII | kik mind arra látszanak összeesküdve lenni, hogy a fiatal menyecskét
14567 VI | Ez ármány! Ez komplott! Összeesküvés! Kinek a műve? Áruló volna
14568 XIV | hamarább; ki ellen finom összeesküvések vannak forralva, láthatlan
14569 XIII | erős vaskapcsokkal volt összefoglalva; elébb azokat kell harapófogakkal
14570 XXVII | haldokló szobájába. Előtte összefolyt a világ; nem látott ő senkit,
14571 XII | lehetett mit felelni.~Konrád összefoná nagy mellén rettentő karjait,
14572 XXV | volt az örömtől, s kezeit összefonva tartá Flóra körül, mintha
14573 XVIII | nyakperec kiülő csontjait; összefüggésben áll vele a két rendkívül
14574 VII | hegyén-hátán hömpölyögnek, összefüggő regéket alakítani. Elmondja
14575 XXI | versenyfeleket párosával összefűzve vezetik pórázon a pecérek,
14576 VIII | utána rohanók patkói mind összegázolták.~Ő maga észre sem vevé koszorúja
14577 X | s a Mayer által kezelt összegekben hatezer forintnyi hiány
14578 II | volt a világon. Ő mert nagy összegeket kölcsönözni oly ruinált
14579 XVII | felesége neve, ugyanannyi összeggel; a verembe esett látogató
14580 II | keresztülvető leffentyűkkel van összegombolva, s feszes, kimondhatatlan
14581 IX | kik ide minden határból összegyülekeztek, nejei és leányai ellen
14582 XXXI | végig, s midőn hazavitték, összegyűjté Rudolf apró gyermekeit s
14583 XXIX | várnak már. Akiket hirtelen összegyűjthettem, különben becsületes emberek
14584 XXXI | esztendőben halála napján összegyűljenek, s ott a sírja fölött igyanak
14585 VIII | pünkösd harmadik ünnepén összegyűlnek a lovas legények a környékből,
14586 XV | egy rövid levelkét írt, összehajtá, bepecsétlé, s átnyújtotta
14587 V | színész hűs életútjával összehasonlítja.~Így jutottak vissza Párizsba.~
14588 Vegszo | időkben avatatlan, a nyelvek összehasonlított jellemét nem értő nyelvészek
14589 XVIII | ezek mind azon férfival összehasonlítva, kinek képét lelke szentélyében
14590 XVIII | tartani, egy nagy ünnepélyre összehíva, nejét ott fogja bemutatni.
14591 XVIII | a világ minden részeiből összehordja azt, amiben asszonyok gyönyörködni
14592 XIII | ismét morzsánként alig győz összehordogatni, hogy felépítse apródonként
14593 XV | Nem én – rebegé a leány, összehúzódva takarója alatt.~– Úgy tetszik,
14594 IV | azzal fölkeresé kalapját, összehúzott érzékeny szemekkel megnézte
14595 XV | feszesen meghajtá magát, ajkait összehúzta, és fehér volt, mint a fal.~
14596 XV | számára, ahol kezét-lábát összehúzva elférhet, ne nagyobbat,
14597 XI | mulatságokat is tudott szerezni; összejöttek az ismerős ifjak, lyánkák,
14598 XV | alkalmakat szokott szerezni összejövetelekre, de ő szerelmet nem szerez. –
14599 XVII | emeli a várost. Az őnála összejövő urak csaknem mindegyike
14600 XXVI | kitűnő gavallérokkal fogunk összejőni.~Kecskerey úr maga is ugyanazon
14601 IV | elhullatja a vadászkést, akkor összekapnak, a vadász nem bír a medvével,
14602 I | veszekedtek az éjszakai álláson összekapott apró baromfiak. Maga is
14603 XV | figyelmeztetni rá, hogy az összekelésnek még néminemű előkészülési
14604 VII | háromszáz esztendősnél, összekeveredve apró szűk sikátorokkal,
14605 XIII | barátimnak, akikkel néminémű összekoccanásban voltam az idén, tudósítván
14606 XVII | milyen szép volna, ha az összekoccantott pohár méreggel volna telve,
14607 V | fel annyi diadal emlékével összekötött jól hangzó nevét egy barbár
14608 VII | Amelyik félnek nem tetszik az összeköttetés többé, leoldja derekáról
14609 VI | nincs-e e botránynak valami összeköttetése az ő szeparatizmusokkal.~–
14610 VII | megalapítva a hivatalos szerelmi összeköttetésekre nézve. Az egész mindössze
14611 XVIII | Kárpáthy-család roppant összeköttetéssel bír, női ágon az ország
14612 XXV | amint lassan, öntudatlanul összekulcsolá kezeit, és keblére szorítá,
14613 VII | szívekben is.~Kezei önkénytelen összekulcsolódtak – kebléből egy fohász szállt
14614 XXVII | Flóra.~A jó öreg nagynéne összekulcsolt kezekkel imádkozik, arcát
14615 XIII | megázott egyszer, akkor meg úgy összement, hogy a könyökéig ért az
14616 XVI | kétfelől, kivont karddal. Azzal összemérték a vívókardokat, s egyenlőnek
14617 VIII | érzékenységében odarohant hozzá, s összeölelgette.~– El ne lopd valamimet
14618 XIX | borult barátnéja keblére, őt összeölelve, csókolva, és azután még
14619 XIII | Abellinóval, s ha három nap összeragadt volna is, mégsem fogytak
14620 XXIX | még a hidegvérű ügyvéd is összerágta tollát, s nem látta a betűket,
14621 II | kezdve a fa és kéregből összerakott s téli zöldekkel befuttatott
14622 I | Koporsóba! – kiálta fel összerendülve az öreg, s arca egyszerre
14623 XII | akkor szállt ki. Ijedten, összerezzenve kapta vissza fejét, arca
14624 XVI | egyenesen állva… Azután összerogy mind a kettő.~ ~Akik
14625 XIII | hogy egykori jóltevője összerogyott, le nem vevé szemeit szomszédja
14626 XI | vele, míg megőszült, míg összeroskad, és akkor is szeretitek;
14627 XXVIII | talapján egy férfialakot látott összeroskadt, félig ülő, félig térdeplő
14628 XII | asztalon hagyott pénzt, hanem összesepré, elvitte a „Pressburger
14629 VIII | szokott mutatni, amidőn összesereglik a gazdag nábob névnapjára
14630 XIV | egymásra néznek, elmosolyodnak, összesúgnak, valami tervök lehet Abellino
14631 XVI | vívó szándokát, s ismét összesúgtak, mielőtt a kardokat átadnák
14632 XXIV | közelebb.~Fanny hirtelen összeszedé magát, mintha sejtené, hogy
14633 VIII | karikását, karjára öltve az összeszedett pányvát, merészen nekiindult
14634 XXXI | s ha e sok beszédet mind összeszedjük, azt is megtudjuk, ami nem
14635 XII | beszéd alatt lassankint összeszedte magát, s minden válasz nélkül
14636 XVII | azon gondolatra jött, hogy összeszedve a nábob hajdúit, rajtamenjen
14637 V | hír nemegyszer bírt már összeszerezni két híres embert, férfit
14638 I | könnyen kapni tőle, mint összeszidást; egy görbe nézés elég volt
14639 II | középett ezüstkígyók által összeszorítva, minden szakaszban pompás
14640 I | székeket, s a holmit készültek összetakarítani.~– Hagyjatok mindent, ahogy
14641 VI | foglalatosságban járnak; ha kettő összetalálkozik, nagy, gondos fontossággal
14642 VIII | csendesen, legfeljebb, ha összetalálkoznak is, nagy morogva összevetik
14643 II | világban csak kaucsuklánc, összetart, ha akarjuk, de nyúlik,
14644 VII | kikapcsolá az öltönyét elöl összetartó agrafe-jait, s anélkül,
14645 VI | legázolta glasszécsizmáikat, s összetépte sima öltönyeiket a nagy
14646 I | mellette a jámbor, hátul összetett kezekkel, sovány, száraz,
14647 X | hasonlító ajkaikat az öreg, összetöpörödött kezekkel érintkezésbe hozni,
14648 X | hímzőrámának, azt Mayer papa mind összetöré rajtok, utoljára került
14649 VIII | az egész teremben semmi összetörhető bútor nincsen, csupán kicsiny,
14650 VI | vagyok én többé nagy ember. Összetört, semmivé tett ember vagyok.
14651 VIII | azáltal, hogy minden héten összetörte az üvegeit, fizette a város.~–
14652 VI | végre valahára megalázva, összetörve lássa. Utoljára is töredékeny
14653 XXIV | térve vissza, törvényt hozni összeültek, kik félelme voltak az ellenségnek,
14654 III | amint a civilizációval első összeütközésbe jön. Nem a barbárok fogják
14655 VIII | előretartott szarvaival, s az összeütközésnél agyonzúzatott.~A gulyások
14656 XV | egy ruhaáruló boltba, s összevásárlott mindenféle kész öltözetet
14657 XVII | abból a legszebbet mind összevásárolta János úr szép neje számára,
14658 XVI | inzultációkon vesznek össze, mikor összeverekedtek, egymást meggyalázták; olyankor
14659 XVI | mely nagyon különbözik az összevert színpadi kardok csattogásaitól.~
14660 XII | gyárnak, nehogy valakivel összevesszen, csak aziránt tett parancsokat,
14661 V | egy színésznő férje, aki összevész azokkal, akik feleségének
14662 XIII | köszönteni?” Ha két ember összeveszett, egy harmadiknak csak ezt
14663 I | eltáncol velök, akkor meg összeveszíti a társaságot, s vérig verekesznek.~–
14664 XII | gyönyörűséget abban, hogy embereket összeveszítsünk, s párbajokat siettessünk,
14665 XIX | hiábavaló dolog vele nyíltan összeveszni, holnap már megint úgy tesz,
14666 XV | hogy Fennimor és Abellino összevesztek a kártyán, de mindenki úgy
14667 XII | élettapasztalás jogot ád hasonló összevetésekre. Számtalan eset van, hogy
14668 XV | titoktartásra szólíták fel, s ez összevetést közölte Terézzel.~E körülmény
14669 VIII | összetalálkoznak is, nagy morogva összevetik homlokaikat, s úgy elforognak
14670 VII | élére vert néptömeg rögtön összezárult a fecskendő mögött, s míg
14671 XXIV | ember láttára, mely idegeit összezavará, s valahányszor odatévedt
14672 XXV | szeretne leugrani, s alant összezúzni magát. Majd a gazdagon ellátott
14673 XI | magasból leszédül, mindig összezúzza magát, s a természet rende
|