bold = Main text
      Part                                                  grey = Comment text

14674 VI     |                  szerepének keresztülgondolt összhangot adni, hanem az egy változatos
14675 VII    |                  mellé, s az egész mégis oly összhangzó. Keblén hármas rubinkapocs
14676 XI     |                   szíves kegyed az első havi összletet tőlem átvenni, s célszerűen
14677 III    |                   ország fővárosában, Pesten összpontosulni fog a nemzet fénye, ereje,
14678 XIV    |                 kinek karján az élet csendes ösvényén végigvándoroljon; de e sors
14679 XI     |                       hogy az életfenntartás ösztöne oly lépésre kényszeríti
14680 XIII   |            barátságos részvét önkényt támadó ösztönével unszolák a nagyra becsült
14681 XIV    |                Kárpáthyt tervében kitartásra ösztönözze, magában elég leende az,
14682 X      |               gondoskodásból valami jótékony ösztönt is szokott nyújtani, hogy
14683 XIV    |                     a hiúság, nem a kérkedés ösztönzé csupán, hogy őt elcsábítsa,
14684 XXVIII |                hajtja egy parasztember a két ösztövér lovat. A hátul ülő gyakran
14685 VIII   |              országgyűléseken sokkal nagyobb öszvegeket is volt szokás nyerni és
14686 II     |           csodálkozva tekinte az új, pompás, ötemeletes palotára a Boulevard des
14687 XIII   |                      az nekik.~– Hiszen csak öten vannak.~– Igen, de valamennyi
14688 XXI    |                     kengyelszíjat.~Egyszerre öten-hatan ugrottak le lovaikról e
14689 XIII   |                     szuplikáns.~A szuplikáns ötesztendős (nem születését, hanem a
14690 VIII   |                     Bács megyei Horhi Miska, ötezer holdnyi birtok gazdája,
14691 XIII   |               számára téli rekesztékek; ezek ötlenek már messziről a közeledő
14692 IV     |                 Petit-pas-nak szemébe tudjon ötleni, mert szegény fiú velem
14693 I      |                     skarlát montúrjára, s az ötlet azonnal félrevitte a nagy
14694 XIII   |                    minek következtében az az ötlete jött, hogy neki kell legelőször
14695 VI     |                   kedély, elmés, néha csípős ötletei mindenkit jókedvre hangolnak;
14696 XV     |                 nemcsak ábrándképeket, de jó ötleteket is ad. Ilyenkor lát az álmodó
14697 XVII   |                 mindenféle piszkos, szennyes ötletekkel, amilyeneket ronda lelkű
14698 XVII   |               számítani, mint hetyke, tréfás ötleteknél.~Aztán ily esetnél az emberek
14699 XIV    |                    mulatságosnak az unokaöcs ötletét, de majd mindjárt nevetni
14700 XIX    |                 valamennyi között, ki tréfás ötletével az egész társaságot mulattatni
14701 II     |             bankárnak, hogy az esprit-teljes ötletnek gratulálhasson.~Az csak
14702 I      |                  egyetlen úr azon sajátságos ötletre vetemedni, hogy magát gyalog
14703 XVIII  |        kalaplevételkor természetesen szemébe ötlött Fannynak Flóra gyönyörű
14704 XIII   |                        Járván ez ideig éppen ötödfűben, ~Annyi esztendeig terjedjen
14705 X      |                    elvesztett, mentse meg az ötödikben, mert tudom jól, hogyha
14706 XIII   |                   Megint itt van az a Lokodi ötödmagával: ő maga, aki vitézeket játszik,
14707 XIII   |                      imát bocsásson az égbe.~Ötödnap már nem volt, aki hírt hozzon
14708 XVII   |                   egy-egy boltosinasnak, aki ötölve-hatolva tudott valamit beszélni
14709 XVIII  |                      hogy hívjon ki párbajra ötöt-hatot azok közől, akik ott fel
14710 XI     |                    holtiglani jövedelme volt ötszáz forint évdíj, melynek feléből
14711 XVI    |                     mintha egyszerre mind az öttel meg akarna vívni, ami annál
14712 XV     |                     élni, hanem korán reggel ötvenesztendős szokás szerint szalonnázott,
14713 VIII   |                     jelenteni. Egy hét alatt ötvenkilenc Kiss família emlékezett
14714 VIII   |                 másikat. Midőn már csak alig ötvenlépésnyire voltak, hirtelen nagyot
14715 VI     |                     a gazdagon hímzett piros öv úgy van kötve karcsú derekára,
14716 XXIV   |                     osztotta Szentirmayné az övéit az agarászegylet gyűlése
14717 XX     |              Kárpáthy jószágán, miért nem az övén. Nagy ellenszenvre talált
14718 XIX    |                      maradhatott ki onnan az övénél, melyről még nem szóltak.~
14719 XVIII  |                      volnának húzva, mint az övére.~– Azt a szívességet várom
14720 VII    |                  többé, leoldja derekáról az övet, s visszaküldi annak, akitől
14721 I      |                    akasztva és két pisztoly. Övig csak megjárná a gúnya, de
14722 VII    |                     derekat, hímzett virágos övvel, a szűk, megfeszülő ruhát
14723 XIII   |                siettek magukat megismertetni őexcellenciájával, az örökös úrral, leendő
14724 XXV    |                 örömével. Rudolf a boldogság özönében úszott; de a legboldogabb
14725 VI     |               koszorút fölemelni, mely egész özönével felért a fizetett bokrétáknak,
14726 I      |                     az a Noé, ki e parciális özönvízből embert és barmot kiszabadít.~
14727 XV     |                     találja szúrni testvérje özvegyének a szemét.~Mayerné asszonyság,
14728 XXI    |                kellemesebb nőnek lenni, mint özvegynek.~– Mindenesetre kellemesebb,
14729 V      |                helyettesíteni, mert a király őfelsége éppen most parancsolá meg,
14730 XIII   |                 benne, s midőn végre a nádor őfensége megengedé neki, hogy két
14731 XXIV   |                     amellett, hogy ex nobili offcio viselte a hivatalt, még
14732 XIII   |                  miután az elődök mindegyike óhajtá magát építményeiben megörökíteni,
14733 XVIII  |                névsorozatból, akit ott látni óhajtana, jegyezze fel.~E különös
14734 XII    |              oldalbordáim közé ment volna.~– Óhajtanám, hogy oda ment volna! –
14735 XIII   |                  születésem napjának ünnepén óhajtanék velök kibékülni. Név szerint:
14736 XV     |                    és számtalanszor hallható óhajtás rendesen olyankor szokott
14737 XXIV   |                   nem sietne teljesítni neje óhajtását?~– Én nem mondtam senkinek,
14738 XVIII  |              köhögéssel, s valami olyanforma óhajtásnak kezde helyet adni szívében,
14739 XIV    |              koporsót küldött ajándékba azon óhajtással, hogy használjam azt minél
14740 XIX    |                   egész alak egy vágyat, egy óhajtást látszik kifejezni, azt,
14741 XX     |                     hátra, mint azon őszinte óhajtásunkat csatolni efölötti örömünkhez,
14742 XX     |                   selyembogarak tenyésztését óhajtják, és én mindezeket nagyon
14743 XXIX   |                    szolgálandnak; kívánom és óhajtom Istentől, hogy az a hon,
14744 XVIII  |                  fülébe súghatni:~– Én régen óhajtottam kegyeddel találkozhatni,
14745 XXV    |                      állíthatjuk, hogy ő sem óhajtozott más társaság után.~Éppen
14746 VII    |                ismeré azon áldást, hogy amit óhajtunk, azért imádkozni is lehet,
14747 XV     |                     kérkedő, kinek imádottja őhelyette nagybátyjának adta kezét.~
14748 XVIII  |                    volna ki. Hahaha! hahaha! óhhaha!~János úr úgy el tudott
14749 XIII   |                  aprószentek itt vannak-e?~– Ohohohühühü? – mosolyga Pál –, itt ám;
14750 VI     |                     helyett koszorúba fonott oignonokat.~– Ah, uram, gondolja ön,
14751 VIII   |       parasztszekerével. Tán azt hitte, hogy őiránta még a szilaj állat is tartozik
14752 XVII   |                      nyulak, melyek a fiatal ojtványok kérgét lerágják, s ekként
14753 XV     |                     Konrádot. Sőt neked nagy okaid vannak éppen attól őrizkedni,
14754 II     |                       s meglátom a szenvedés okait az arc színéből. Hátha mégis
14755 XV     |                   volt idejönni. Mert valami okának kellett lenni, az bizonyos.~
14756 XVIII  |                  volt jelen, aki előtt bármi okból is le kellett volna sütni
14757 XVIII  |                     csuklóban, nem tudom, mi okbul, szörnyű hattyúprém karmantyúkkal
14758 VIII   |                poharazás közben. Ah, jólesik őkelmének! Minden ember örült rajta,
14759 XVIII  |                    hitelesítő pecsét! Boldog okirat, mely benne részesül. Fanny
14760 X      |                    pápaszemét, s a kinyitott okiratba tette, hogy az olvasás fonalát
14761 XIII   |                      emelkednek, telve lévén okiratok és bevégzett számadások
14762 XII    |                       Az ekként hitelesített okiratot zsebébe dugva, köszönetet
14763 XIX    |                 részvényes korifeusoknak egy okkal több volt társulatuk megszilárdítására;
14764 II     |                    megbámulá, valahára mégis okkal-móddal ráakadt a tuszkulánumhoz
14765 XIX    |                       hogy valami ismeretlen oknál fogva valamelyikre haragszik,
14766 XVIII  |               találnék, mindazáltal lehetnek okok, miknél fogva nem éppen
14767 XVII   |                     haragudván megfejthetlen okokbul reájuk, a negyedikért áldozatul
14768 VIII   |            beérkeztek, kiket Márton százféle okokkal sietett felvilágosítani,
14769 XXIV   |                      ismernie ez arcról. Egy ókori hős mintája lehetett az;
14770 XVII   |                megcsapassa, hanem csak mégis okosabbat gondolt később. Fogá a paszkvillt,
14771 XXV    |                     nőmhöz fecsegni, vagy ha okosabbnak tartod, használd könyvtáramat.~
14772 XV     |                 lettek, mért nem voltak elég okosak maguknak tisztességes viszonyt
14773 XXV    |                   untatták egymást politikai okoskodásokkal; ki gondolt volna a nőre!~
14774 I      |                      nem tetszett neki, vagy okoskodni próbált az ellen, amit ő
14775 XXIV   |                hintázta magát a pamlagon, és okoskodott.~(– Miért volt oly nehéz
14776 XIV    |             bolondnak tartanak!~– Sőt meg is okosodott.~– Örökké iszik, és parasztlányokkal
14777 XVIII  |                     ő mind gazdag. Szelídség okossággal párosulva jár ővele, minden
14778 XII    |                előnyt adott; e merészség azt okozá, hogy Abellino megállt hat
14779 XVI    |                     mikor tettleges sérelmek okozák a párbajt, mikor a felek
14780 XXVII  |                     még, melyek iszonyú kínt okozhatnak neki; óh, a test küzdelme
14781 I      |                     oly visszataszító hatást okoznak első tekintetre, pedig ha
14782 V      |                kezével intve, hogy zörejt ne okozzon, mert férje alszik.~– Ah,
14783 III    |                     jólétből elkívánkozik.~– Oktalanság biz az, uraim, és én magam
14784 XIII   |                      dacára annyi pazarlás-, oktalanságnak, év végével mégis kétszáz
14785 XX     |                  aholott az agarak hozzáértő oktatók által kellőleg neveltessenek;
14786 VI     |                      lement mélyen harmadfél oktáván keresztül, s mint a megütött
14787 XXXI   |                      előnyén kívül más egyéb okuk is lehet e sötét színű kelmékhez,
14788 I      |                 szekér dűljön fel, s a hintó okuljon a példán, és kikerülje a
14789 VIII   |                     dalolni:~Valahányszor az oláh mondja: „szinyetátye” stb.~
14790 VIII   |                     volna, ahol Szent Pál az oláhokat. No, de csak gyere másodszor,
14791 II     |                  dolgozószobákban nem szokás olajfestményeket tartani, azok a szalonba
14792 XX     |                     jövetele napját. Nem jön ólálkodva, meglepve, mint aki féltékeny,
14793 V      |                   énekesnőt szerződtették az olasz operatársasághoz, s midőn
14794 V      |             tetőpontját. Ritka művész az, ki Olaszhonba viszi másutt szerzett koszorúit,
14795 XXI    |                      vidám társaság a hosszú olaszjegenye sétányon végigvonul, a sétány
14796 II     |               biztost majd a rajnai, majd az olaszországi hadseregnél; aszerint, amint
14797 VI     |              parancsolat fúródott a sziszegő oldalába egy-egy hegyes könyök vagy
14798 XXVIII |                     emelkedett egy zöld lomb oldalában, rajta fenn a halál szomorú
14799 XVII   |                 tekintettel a helység felé s oldalablakaival az angolkertnek fordulva –
14800 XIII   |           versailles-i mintára épült kastély oldalának, hogy nem lehetett az utóbbiban
14801 XII    |                    Ördöngös golyó! Inkább az oldalbordáim közé ment volna.~– Óhajtanám,
14802 XII    |                  gúnyolni szoktak. Inkább az oldalbordák közé ment volna az a golyó.~
14803 XI     |                    piperében – ott ült egyik oldaloltár előtt, és magában gyönyörködött
14804 XXI    |                 annyi üldözőjét kijátszani s oldalréshez jutni. Az agarak mind-mind
14805 XXI    |              fordítja az üldözött vad, s egy oldalszökéssel kisikamlik a két fehér közől,
14806 XVIII  |                 Flóra gyönyörű hajzata, mely oldalválasztékaiban szép recés hullámzatokat
14807 II     |                       s azontúl ön föl lenne oldva terhes fogadása alól, nyakát
14808 XXIII  |              nyugodott, míg egy kezébe akadt ollónak ki nem tekerte a nyakát.~
14809 VIII   |                      könyvek lenyomtatva egy ólomkalamárissal, az asztal alja szépen be
14810 XV     |                 oltalmukba venni, s idegenek oltalmábul kelle elorozni!!~Óh! Feketébb
14811 XII    |               mindent, és kérte, hogy védje, oltalmazza a leányt, mert asszonyvédelem
14812 XV     |            tisztasága, mit idegeneknek kelle oltalmukba venni, s idegenek oltalmábul
14813 XIII   |                      visszatérve, amit az úr oltára előtt fogadott, hogy aznapon
14814 VII    |                  áldozat lesz egy új bálvány oltárán.~Tehát ápril 1-jétől egész
14815 V      |                       az én bálványom, az én oltárképem, a szégyenpadon állasz,
14816 VII    |                      tudna beszélni e szemek olthatlan tüzéről, mely világít és
14817 X      |                      talált, amint szegfűket oltogatott.~Elmondá neki panaszát.
14818 VIII   |                  fordulata, amely más ágakat oltott az elvadult kedélyek galagonyatüskéibe;
14819 VII    |                    fojtva, s másfelől erősen oltották; a népség széledezni kezdett.~
14820 XIV    |                családból eredett, véribe van oltva születése óta a könnyelműség;
14821 XIV    |                      mekkorát nőttek a nemes oltványok a faiskolában, hány rajt
14822 VI     |                 annál jobban megérthessék, s olvadékony, lágy hangon elkezdé a románcot
14823 VII    |                  tárgyak mindinkább egymásba olvadnak, a szivárványló színek elsápadnak,
14824 III    |                 kristály azt mondja: „Én nem olvadok!”, és szikrát vet a napban.
14825 XX     |                     levelet, s e néhány sort olvasák belőle:~„Holnap Kárpátfalván
14826 XIII   |                      holott én az újságokban olvasám, hogy Pesten tizenegy forinttal
14827 X      |                      okiratba tette, hogy az olvasás fonalát el ne veszítse,
14828 IX     |                     támadni hírlapok, miknek olvasása a mai kor szülötteire nézve
14829 XVII   |                      könyvek, ostoba újságok olvasásától, s a nemzeti kedélyt azon
14830 XII    |                    legény józan eszében vagy olvasási tehetségében. Rárivallt:~–
14831 XIII   |                    Itt elébb félbeszakítá az olvasást Péter.~– Méltóságodnak kegyes
14832 VII    |                      E két ember arcából azt olvashatná le egy fiziognóm, hogy ezek
14833 XII    |                    következő hirdetmény volt olvasható:~„Egy helybeli családapa
14834 XVII   |                   szomorú hirdetményei lőnek olvashatók, a kereskedők visszarendelék
14835 X      |                     múlt századbeli románban olvashatott ilyen esetet.~Ily úri neveléshez
14836 XXII   |                   közelében tölte, hímzését, olvasmányát az ő szobájába vitte; behítta
14837 XIV    |                   mellyel hasonló mulatságos olvasmányok fogadtatnak, hogy a költő
14838 XVII   |             amelyeket számtalanszor leírnak, olvasnak, egyik kéziratból a másikra
14839 XX     |            tartalmára, s újra el kellene azt olvasnia, hogy tökéletesen megértse,
14840 Vegszo |                      bocsánatot kérve szíves olvasóimtól hosszadalmasságomért, kérem
14841 XIV    |                  külsejű levelet akart Fanny olvasókönyvébe lopni. Azt a cselédet rögtön
14842 XIV    |                      a divatköltészetnek, ha olvassátok a vidám Boccaccio Dekameronját,
14843 XII    |                   tehetségében. Rárivallt:~– Olvasta ön, mi van azon levélben?~–
14844 VIII   |                      s éppen a jegyzőkönyvet olvasták fel, a főúr észrevevé, hogy
14845 VII    |                   ezalatt valami angol lapot olvasva.~– E némbernek nagy kedve
14846 XIX    |                   hogy ő már képzeletében is olyannak hitte Szentirmaynét, mint
14847 XVII   |             egyébiránt szokatlan fülek előtt olyformán hangzott, mintha azt mondaná: „
14848 VI     |                    rohantak fel a mennydörgő Olympra, azt vélve, hogy szövetségeseiket
14849 XXIX   |                     boldog gondolattal, hogy őmellette fogok alunni a boldog feltámadás
14850 XII    |                 Nagyra becsülöm ez ajánlatát őméltóságaiknak – monda, a hajdúhoz fordulva –,
14851 XIII   |               Nagyságos Kárpáthy Béla úrnak, őméltóságának Pozsonyban. Egy lovaslegény
14852 II     |                   nemrég felfedezett Pompeji omladékai közül ástak ki, és a tarka,
14853 VIII   |               rózsákkal ékes füzérek hosszan omlanak a legény vállaira, mint
14854 VI     |                   fekete haja félig lebontva omlatag fürtökké szoríttatik össze
14855 VII    |                 megtapogatva a falat, ha nem omlik-e le alatta. Kezével megnyugtatólag
14856 XXI    |                    két hosszú tömött rendben omlottak alá éjfekete hajfürtei,
14857 XX     |                   mondani szoká: castis sunt omnia casta, a tisztáknak minden
14858 XXV    |                     kétségbeesésében keblére omoljon, s zokogva, fuldokolva ölelje
14859 XIV    |                  könnyező gyámjait, s térdre omolt Boltay előtt, fejét annak
14860 XVIII  |                    gróf Szentirmay Rudolf úr őnagyméltósága: óh, az nagy ember! Mindenki
14861 VIII   |                      a legfontosabb hivatás, őnagyságát, méltóságos Jancsi urat
14862 I      |               integetett felé:~– Adieu, cher oncle! Adieu, kedves Jancsi bácsi!
14863 I      |                   írták le az én egyetlenegy onklimat, úgy, hogy éppen nem képzelhettem
14864 I      |                    Ez nagyon derék: egy holt onklit keresek, és találok egy
14865 V      |                      Euterpe Adria plaudente onora”. (Téged, új Euterpé, Adria
14866 XIII   |                    kezdte válogatni.~– Ez az opálbányák árendásának a jelentése.
14867 VIII   |            megütközés nélkül, atillája antik opálgombjait csiszolva selyemkendőjével.~–
14868 VII    |                établírozott, páholyt vett az opéra comique-ban, és balett-táncosnőknek
14869 X      |                 utcataposó, kalap-félrevágó, opera-fütyörésző lafancok körmei közt hervadjon
14870 VI     |                feltalálta magát, s egy másik operából, mely a közönség kedvence
14871 V      |                  tekintendi mindenki, aki az operaénekesek ragyogó pályáját a drámai
14872 I      |              másikkal taktust ütve valami új operai dallamhoz, melyet beszéd
14873 V      |                      Koppenhágát, Hamburgot; operájok nem volt, és Jozefine játszott
14874 VI     |                      ki prológokat készít az operák elé, s másnak szóratja a
14875 XXXI   |                   van téve ezüstből, azonban operákat csak hallótülkön keresztül
14876 VII    |                       patkány; így hívják az operáknál a némaszemélyzetet) létére
14877 V      |                     súlya, ő az orosz udvari operánál volt szerződtetve, s nem
14878 IV     |                     cifra neve volt akkor az operaszínháznak) igazgatója fog-e bírni
14879 IV     |                    kopott és divatból kiment operát, s abban léptesse föl Mainvielle-nét.~–
14880 V      |             énekesnőt szerződtették az olasz operatársasághoz, s midőn Griseldában fellépett,
14881 XX     |                      és rendes dolog, rögtön oppozíció is támadt ellene, az eredeti
14882 III    |                    kevés magyar lakja. A faj optimatesei csak a térképről tudják,
14883 XVIII  |             hagymázbeteg voltam, legnehezebb óráimban egy szép delnő, egy nem
14884 XX     |                asztalnál eszik, mely unalmas óráinkban velünk barátságosan együtt
14885 XXIX   |                      szólt a nábob. – Utolsó órájában mondá e szavakat, kedves
14886 XIV    |                Abellino hiába várjon halálom órájára, és ha én meghaltam, ne
14887 XXV    |                  hosszú is lesz.~A délelőtti órákat a férfiak együtt tölték
14888 XIX    |                     a mulatságosan eltöltött órákra.~– E szavakkal be van rekesztve
14889 XXVIII |                    addig egyet fordulok. Egy óránál tovább nem maradok ki.~–
14890 XV     |                    egy ezerforintost, és egy óranegyed múlva az egész társaság
14891 XXIII  |                     csaknem egyenlő nagyságú orángutáng ül hasonló kecses helyzetben,
14892 XIII   |                   hivatalt, mely az égben az őrangyalokra, itt e földön pedig a rendőrökre
14893 XXII   |                    ha szép idő lesz, egy fél órára kikocsizhatik, de akkor
14894 XV     |              megtudta, hogy a te hímzésed, s óraszámra elnézte azt a képet ottan
14895 X      |                sohasem tért többé vissza. Ez órától fogva eltűnt Pozsonyból.
14896 XXVII  |                   hosszú szempillák gömbölyű orcáira feküdtek. Nem sírt, egészen
14897 XVIII  |                 egészen elbújtak a szemei az orcájába, s midőn ismét napvilágra
14898 V      |                     kutyák, szemfényvesztők, orcátlan balettmeztelenség kell ide,
14899 IV     |                 gyilkos ellen, mire a király ordáliákat rendel, hol a vádlottnak
14900 XV     |              Bocsássatok! Bocsássatok reá! – ordít egészen elváltozott hangon
14901 VIII   |                      annak; a földön heverők ordítanak és nyögnek, az utolsó hős
14902 VIII   |                     ért az összegyűlt népség ordító tömege közé; erős lábai
14903 XX     |                   lehetett verni, és a többi ordított az udvaron egész nap, keserűségében.~–
14904 I      |                       hanem a víg danolás és ordítozás hangjai vezetőül szolgáltak
14905 VIII   |                   fekvők tengeri betegségről ordítoztak, s Kutyfalvi Bandi mind
14906 I      |                     Robinson s a cravate à l’oreille de lièvre (nyúlfülű nyakravaló)
14907 XXI    |                      egyik kerék hiányzik az organizmusomból; bizonyosan kivette belőlem
14908 XX     |                  alapíttassék egy nyomtatott orgánum, egy agarászati lap, mely
14909 II     |                    egy lófuttatás, egy derék orgia, egy híres szöktetés nem
14910 XIII   |                valami mondásba, kezdje rá az orgonát; utoljára pedig kicserélték
14911 XIII   |                építtetett oda harangokkal és orgonával ellátva, s alapítványt tett
14912 XX     |                megint akadt valakire, aki őt óriásnak nézi. Gróf Erdey Gergelynek
14913 VI     |                       Ez jó jel volt az ifjú óriásoknak. Sokan Oignon úr bandájából
14914 IV     |                     Itt körülnézett a fiatal óriásokon, s miután azok hallgattak,
14915 IV     |                     összecsoportosult fiatal óriásoktól, kik abbahagytak kártyát,
14916 XXXI   |                      ismerénk meg, azóta két óriássá nőtt fel nemzetünk történetében.
14917 VI     |                lépcsőkre, az egész fellázadt óriássereg lejupitereztetett a paradicsomból,
14918 XIV    |                   állanak az ajtó előtt, míg őrizetük tárgya kedvesével ott benn
14919 X      |                   tudakozódott a másik után, őrizkedett mindenki bármiféle beszédhez
14920 XI     |                  hogy az ismeretlen úr ugyan őrizkedik valamiképp közel jutni a
14921 XV     |                     okaid vannak éppen attól őrizkedni, hogy beléd ne szeressen,
14922 XVII   |                    nyoma.~A cimborák eleinte őrizkedtek kíméletlen emlékeztetéseket
14923 VII    |                     helyes hangon válaszolt, őrizkedve, hogy beszéde sem oly magas
14924 XV     |                    fenekére, ha sziklavárban őriznék, vagy égő karddal vigyáznának
14925 VIII   |                 lovait minden gazda tartozik őrizni, s akárhova kárba megy,
14926 XIV    |                    Jupiter mégis meglopta az őrizőket, s ha egyszer e nemes utánzói
14927 I      |                  terembe; az ajtót senki sem őrizte, csak akkor vették észre,
14928 X      |                      segíthessenek. Az isten őrizze meg őket attól, hogy mások
14929 XI     |                      felügyelői, hogy őt jól őrizzék. A fény a legnagyobb jellemeket
14930 XVIII  |                  érezni; mert, ámbátor isten őrizzen engemet azon gondolattól,
14931 XIV    |              becsesebbnek látszott. Végre az őrjöngésig szerelmes kezdett lenni
14932 VII    |                   megkapták, nézzétek ezt az őrjöngést; mint szorítják kebleikre,
14933 XXV    |                    csak szakadjon meg.~Az az őrjöngő vágy ez, amit érez valaki,
14934 XVIII  |                     vezérletet; ah, egy anya őrködő gondja megbecsülhetlen egy
14935 VI     |                 Abellino ezzel visszatért az oroszlánbarlangba, elmondva erélyes föllépését
14936 VII    |                     éljünk: kik voltak a nap oroszlánjai?~Mert egyik hír a másikat
14937 XXV    |                kétségbeesés volt ez, mely az oroszlánnak martalékul vetett ölebecskét
14938 V      |               udvarnál, s általa meghívatott Oroszországba, hol a szépművészeteket
14939 V      |                  éppoly nagynak tarták, mint Oroszországban, s a Tuilériákban éppúgy
14940 II     |                    már, helyette a fültől az orr felé induló vajas szarvas
14941 XV     |                  volnának. Kecskerey úr éles orrhangja keresztülhangzik az egész
14942 XXVI   |                     Gratulálok! – kiált éles orrhangon Kecskerey, hosszú kezeit
14943 XX     |                   sejtik; néhány közbirtokos orrolni kezdé, hogy miért tartassék
14944 XIII   |                     fekete szalag közé fonva ország-világ láttára viseli az emberséges
14945 IX     |                      foglalandók a műveltség országában a magyar nemzetnek és Magyarországon
14946 XIV    |                    emberek csodájára a halál országából, midőn már mindenki hitte
14947 XI     |                    gondolkozik, mint lehetne országát és népét boldogabbá tenni?
14948 IX     |                      ügyet, egy Ürményi Anna országbíróné neve Magyarországon, egy
14949 IX     |                     nagyobb kedvvel, mint az országgyűlésbe.~Ma éppen a főrendi táblának
14950 VIII   |                     lett a dolog; a pozsonyi országgyűléseken sokkal nagyobb öszvegeket
14951 XVII   |                      és rendek, vége volt az országgyűlésnek, a jurátusok fekete atilláikkal
14952 IX     |                    ülés előtt megállanánk az országház ajtajában, szívünk repesne
14953 XVII   |                     melyik fogja elnyerni az országhírű versenyzők közül? János
14954 XI     |              megmutatá neki a földnek minden országit egy szem-~pillantásban.
14955 XX     |         gondviselésre szorult egyéniségei az országnak. Mi ok tarthatna engemet
14956 VI     |                  Semiramis lett, a szíveket, országokat hódító királyné…~Sohasem
14957 XIV    |                      szokott lenni; ez külső országokon járt, akárki előtt megállhat…
14958 XVII   |                    mindazok, akik hírnévvel, országosan ismert hitellel bírnak.
14959 XIII   |           hatvankilenc esztendő óta hetedhét országra szóló vigalomnak ünnepe,
14960 II     |              törvénykezés mégis rosszabb. Az országutak, ha száraz idő van, lehetnek
14961 II     |                      törvénykezés, kivéve az országutakat. De nem, a törvénykezés
14962 XIII   |                   erdők közé, ismét másik az országútra akart látni, a negyedik
14963 VII    |                   megszabadult, önnek valami őrszellem azt tanácslá, hogy menjen
14964 XIV    |                  apákkal és gyámapákkal, kik őrt állanak az ajtó előtt, míg
14965 VIII   |                úszóiskolában szokás viselni; ortodox zsidókkal szalonnát etetni,
14966 VII    |                ismerik jól, hogy ez vezet az őrüléshez.~– Tudja-e ön, mit gondoltam
14967 VII    |                     hogy az emberek utána ne őrüljenek. Tekintetének nyugalma,
14968 XXV    |                    férfi, kit anélkül is oly őrülten imád, azt akarja, hogy őt
14969 XIV    |            szerencséjének? Bizonyára a világ őrültnek fogná mondani, aki ezt visszautasítná.~
14970 XVIII  |                    ember, aki igazán meg van őrülve a szépasszony iránti szerelmében,
14971 XXX    |                közelléte volt.~Rudolf rögtön orvosáért küldött, ámbár egy tekintet
14972 XXII   |                     Kárpáthy a világ legelső orvosait hozatta el számára; tanácskoztak,
14973 XIII   |                   kissé magához tért; azután orvosért akartak küldeni, de azzal
14974 XXX    |                  meggyőzheté, hogy itt többé orvosra nincsen szükség. Mire az
14975 X      |          selyemkendőit csak nem itta be mind orvosságban egy hét alatt.~A leány fel
14976 V      |                     neki, hát hívasson hozzá orvost, ő úgysem gyógyítja meg;
14977 VII    |                     ki azt oly erős lélekkel őrzé meg.~Néhányan azt állítják,
14978 VIII   |                      törődöm én vele. Nem én őrzöm, hanem az alattvalóim.~–
14979 XXVII  |                  nevelés által, mint minőben ősei részesültek! Mennyi boldogság,
14980 IX     |                      előttük a nyelv, melyen őseik beszéltek; idegen helyekre
14981 XXIII  |                 ember eredetileg majom volt. Őseink iránt tehát illendő tisztelettel
14982 I      |                  volt a kocsmáros. Nevét nem őseitől nyerte e derék ház, hanem
14983 XIII   |                    fekszik a Kárpáthy-család őskastélya.~Azt illetőleg nehéz volna
14984 XIII   |                      más célra használták az ősök piramidjait, a népszerűbb
14985 XXIX   |                   reánézőnek ama rég elhunyt ősöket, kiknek midőn lankadt kezéből
14986 XXVII  |                       kik a legelső Kárpáthy őssel áldomást ittak a szép Hunnia
14987 XIV    |                      utód szórja a szelekbe, ossza darabokra, juttassa idegenek,
14988 XV     |                      minek fordul el annyit?~Osszátok azt a kártyát.~Legalább
14989 Vegszo |                      valódi míveltséget s az ősszokásokból csak a valódi honfiúságot
14990 XVIII  |                      mulatni.~Milyen törpék, ostobák, ízetlenek, fajankók ezek
14991 III    |                     pedig, hogy a külföldnek ostobaságainkkal legyünk hasznára, akkor
14992 XIII   |                      cimborái valami felötlő ostobasághoz kezdtek, rögtön az jutott
14993 VIII   |                     hallott, szem nem látott ostobaságokon törték a fejüket, melyek
14994 VIII   |                  horgos acélsodrony, mely az ostor végébe volt fonva, egész
14995 VIII   |                  lovag ekkor elővoná karikás ostorát, s elkezdte vágni hátulról
14996 VIII   |                      felriasztani.~Ekkor egy ostorcsapás hirtelen a szemét találta
14997 VIII   |                   Ekkor kezdődik a lárma, az ostorcsattogás, valamennyi lovas lova nyakára
14998 XXI    |                     az udvaron csaholó ebek, ostorkongatások, nyerítő paripák fölverték
14999 XXI    |                  tőnek, elkezdik a kürtök és ostorok segedelmével sürgetni a
15000 VII    |                     volt mérve, s büntetésül ostorrá vált rájuk nézve éppen e
15001 XX     |                   erősebb ok volt az obligát ostromlásra.~– Tudja-e ön azt, gróf –
15002 X      |                    ifjú leányzó erényei mily ostromolhatlan sáncok közé vannak zárva,
15003 VII    |               szűntek meg remélni; mindennap ostromolják a szép egzotikus hölgy termeit
15004 XIX    |                      s mikor legtüzetesebben ostromolna, akkor úgy bámulják, mint
15005 VI     |                   kesztyűk) nem állták ki az ostromot, ki kalap, ki frakkszárny
15006 XV     |                 számatokra többnyire csak az őszi alkonyat deres fénye jut.~
15007 XIII   |                  szilvóriumot s tízesztendős őszibarackszeszt hurcoltak körül cipószeletekkel
15008 XXIX   |                    ezért kora tavasztól késő őszig írisz és amaránt virágokat
15009 XVIII  |                 szánva mindenre.~– De nagyon őszintének kell önnek irántam lenni;
15010 XI     |                kellemeit is tanulja ismerni. Őszinteségével egyenlő arányban nőtt Teréz
15011 IV     |                 geránium és melaleuca között oszlanak meg a vélemények, s nem
15012 XXV    |                      inogni, s a vén palota, oszlopaival és kőalakjaival táncol,
15013 IX     |                       itt mindjárt az ötödik oszlopnál, pontban tizenegy órakor,
15014 XIII   |                     el. A háttérben állt egy oszlopos peristyl, közepét foglalva
15015 XI     |                   ott szokott ülni az ötödik oszloppal szemben.~Ah! Tehát főfő
15016 IX     |                  dolgait.~E két irány között oszlott meg a köznemesség tömege
15017 XIII   |             futóhomokba, mégpedig tavaszkor; őszre híre-hamva sem volt.~Posztógyárt
15018 VII    |                 zárva örökké. Ő csak szomjat oszt, de nem enyhítését a szomjnak.
15019 XX     |                 belőle.~És Fanny is teljesen osztá barátnéja örömét, az öröm
15020 XX     |                   attól, hogy midőn mindezen osztályai számára az emberi és nem
15021 XVII   |               társadalom minden név szerinti osztályának kivétel nélküli tetszésében
15022 II     |         prókátorokkal, a parasztság csak két osztályból áll, földmívelő és prókátor;
15023 II     |              chinéser, lateiner és filiszter osztályok annyira bámulnak, és nem
15024 IX     |                     dicsőség juthatott volna osztályrészül, hogy milliók áldó magasztalásában
15025 IX     |                      az előítéletet, mely ez osztályt terhelni szokta. Erdély
15026 IX     |                      megteltek mindennemű és osztályú hallgatósággal, mert már
15027 I      |                    mintha az utolsó falatját osztaná meg vele:~– Nesze, Matyi! (
15028 II     |                  miket a virágos tibet-sálok osztanak szakaszokra, a plafontól
15029 XVI    |                      életveszélyes vágásokat osztaniok.~A kardok szikráztak, és
15030 IV     |      előkészületekről, a szerepeket fel kell osztanunk, hogy mindenre időnk teljék,
15031 VIII   |                 üljön fel négy-négy szűz, az osztogassa onnan füleskancsókkal a
15032 II     |                     megmérhetetlen kincseket osztogat, lelkeiket vérrel aláírt
15033 III    |            legszabadelvűbb volt a baráti szó osztogatásában. – Lesz ön szíves bennünket
15034 II     |              zsebkendő feladásáért aranyakat osztogatni. Tudnunk kell, hogy elegáns
15035 IV     |                    ragyogó érzelem jutalmául osztogatott taps és koszorú egy oktalan
15036 XIX    |                    mert azon időkben nemigen osztogatták fiatal embereknek a tekintetes
15037 XXIV   |                     osztani fogja vele, mint osztotta Szentirmayné az övéit az
15038 X      |                gyalázatos keresményében vele osztozni, hanem még idejön hozzám
15039 XIV    |                     eddig, azért nem szükség osztoznunk.~– De ha én úgy akarom.
15040 XIV    |                     és azután a jövedelemben osztozunk. Látod, ilyen ravasz vagyok
15041 XIII   |                   lyánnak az apja?~Egy félig őszült ember kullogott elé levett
15042 XVI    |            megtámadások, mik ellen a törvény ótalmat nem nyújt, a közhatóságok
15043 V      |                      nem színházat. Farewell Othello! Bamboche-é a vásár!~Jozefine
15044 XXIV   |                    pesti palotájukat egészen ott-lakáshoz alkalmazzák. Mindjárt kitudjuk.)~–
15045 XIV    |            megszorítván Boltay mester kezét, otthagyá őt összevissza zavart gondolatai
15046 I      |                 suhancnak a hátára, s inasát otthagyva a hintón, hogy vigyázzon
15047 XIII   |                  volnának is, hol maradna az otthoni úri kényelem, a rakoncátlanság
15048 XIX    |            meggyőződésben élt, hogy felesége otthonias mindezen dolgokban, mintha
15049 XXXI   |                   elriasztott a háztól Teréz ottléte. És ez Marion kisasszony.~
15050 IV     |                  késik ez el? – kérdé egy az ottmaradottak közül, midőn az előbbi eltávozott.~–
15051 XVII   |                      mikor falevél hulltával ottmaradt a fákon a mindig zöld fagyöngy;
15052 IV     |                 helyett újak jöttek, és akik ottmaradtak, megszólták azt, aki legközelebb
15053 XXIII  |                    karikatúrákhoz. Háttal az ottomán túlsó felén egy vele csaknem
15054 VII    |                    mint a St. Médard, Arras, Oursine utcák, melyek csak gyalogok
15055 VII    |                      városból továbbutazott.~Őutána következett a világhírben
15056 VII    |                   van. Több, blúzba öltözött ouvrier egy másik fiatal chevalier
15057 VI     |                      mert ezek valami részeg ouvrier-k, akik hamar megmarkolásszák
15058 XV     |                       Mit rejtené magát, mit óvakodnék ez előtt? Tulajdonképpen
15059 XVIII  |                 teszem – monda Szentirmayné, óvást téve mindennemű hála és
15060 VIII   |                     akadt italt.~E jelenetet óvatosabb körülírással nem bírjuk
15061 XV     |                hölgyek előtt nemigen szoktak óvatosak lenni, midőn éjszakai toalettjöket
15062 XI     |                   Más küldemény figyelmessé, óvatossá tehette volna, de hisz a
15063 IV     |                  rózsalugas alá, éppen ahogy Ovidius Naso idejében szokták a
15064 XXIV   |                      szövetkezniök; barátom, óvlak e veszélyes szövetségtől.
15065 XIX    |                     lelkekkel megismertetni, óvni, figyelmeztetni valakit,
15066 I      |                     a hátbaütést, s amint az őzhúst eléje tették, azzal a kétes
15067 XXV    |                   János úr nejével. A szelíd őzikék ismerték már asszonyukat.
15068 XI     |                  nyilaztak felé, de a tündér őzikének egy csillag lebegett feje
15069 IV     |              Saint-Michel, hogy a kedves kis őzlábú táncosnő közelébe juthasson,
15070 I      |                kolibrimadár-tojás, szoptatós őznek a vaja meg a kecsege porcogójából
15071 I      |              kicsinyt hátba; hozzátok elő az őzpecsenyét, majd az lenyomtatja.~A
15072 VIII   |                     Kárpáthy nagy, költséges ozsonnát rendezett a Dunán túli ligetben,
15073 XVII   |                  elvitték a madarasi kastély padlására. E buzgalmát annyira vitte
15074 XV     |                      ki akart menni. Elébb a padláson akart hálni, azután a konyhában
15075 XI     |                bezáratták. Ők maguk azután a padlásszoba ablakából nézték felváltva,
15076 X      |             Zuckermandlira, ahol egy szegény padlásszobában feküdt Matild, melyben a
15077 XXIII  |                   neki, hogy a dohányhamut a padlat mázába tapodhatta, s addig
15078 XVII   |                      s meszelt falú, zsúrolt padlatú szobában lakott, azért oly
15079 IV     |                     színház játszhatott üres padok előtt, adhatták ott Cidet,
15080 IX     |                   nem maradnak a sarkából.~– Pah! A kegyes nagynénét elbolondítjuk,
15081 VII    |                      a legelső emberrel, aki páholyába benyit, össze fog veszni.~
15082 VI     |                   színházba visszatérhessen, páholyában élvezendő diadala másik
15083 VI     |               tartóztatják!~Sietett mindenki páholyaiba. Abellino még egyszer végigfutotta
15084 IV     |                 Philax úr után, fölvitték őt páholyaikba, caressírozták, hízelgésekkel
15085 VI     |               Nemours és Berry hercegnők már páholyaikban vannak.~– Mit nekem Nemours
15086 VI     |                 végigfutotta a szövetségesek páholyait, intve, serkentve és buzdítva
15087 IV     |                   szüntelen nyitva hagyták a páholyajtót, s Debry lármázott, hogy
15088 VI     |                     dühösen rohant erre ki a páholyból, fel a második karzatra,
15089 VI     |           távcső-battériáit, megostromolva a páholyok sorait, a világszépségek
15090 VII    |                 ahelyett, hogy sorba nézné a páholyokat, behúzza magát kerevete
15091 VII    |          impertinenskedtek oly ügyetlenül, a páholyokban sohasem viselte magát oly
15092 IV     |                  fokhagyma- és pálinkaillatú páholyokból a legismertebb divathölgyek
15093 VII    |                     köreinkben. Végignézek a páholysorokon, s öt-hat magyar főurat
15094 VI     |                      szép. Csak kérlek, a mi páholyunkra vigyázzatok.~– Úgy látszik –
15095 VIII   |                 lármás, beszédes lesz, egyik pajkos anekdota a másikat éri,
15096 XIV    |                   Férjhez ám – nevete Fanny, pajkosan kapaszkodva Boltay mester
15097 IV     |                      A luxembourgi nyomorult pajta, melybe azelőtt senki sem
15098 I      |                      felnyitá egyetlen nagy, pajtányi szobáját az úri vendég számára,
15099 I      |              bolondokra, nekem vannak betyár pajtásaim, hajdúim és léhűtőim falkaszámra,
15100 XXXI   |                   apró gyermekeit s több kis pajtását a gyermekszobába, s ott
15101 VIII   |                 emlékezett, s egy perc alatt pajtásságot ivott az egész társasággal,
15102 XVII   |                   azokat egy külön borítékba pakolva küldé vissza Kutyfalvi úrnak,
15103 I      |                     hajdúk hirtelen kapták a palackokat, s kezdék itceszámra töltögetni
15104 IV     |               azalatt a dugókat húzogassák a palackokból, míg ők azoknak tartalmát
15105 X      |          megkóstolják az ételeit, ellopják a palacsintát, olyan kedves, bohó fiúk.~
15106 VII    |                      őt valahogy rászedte, a Palais Royal legnépesebb utcáján
15107 XVII   |               lovával egyenesen átugratott a palánkon, s Varga uram nagy szatiszfakciójára
15108 I      |                  ment a poéta, nyakába kötve palástul az abroszt, s pokolnak való
15109 VIII   |                     király, akkor ő pünkösdi palatínus.~Végre jött a pünkösdi király.
15110 VIII   |                 mennek, akkor int feltartott pálcájával, hogy menni lassabban kell,
15111 XV     |                   Halmék, akik olyan könnyen pálcát törtek más ember leánya
15112 I      |                    egy vékony tekenősbékahéj pálcikó elefántcsontból faragott
15113 XVI    |                     nap múlva a szent sírhoz Palesztinába – mint a tréfás közvélemény
15114 VIII   |                     abból áll, hogy egy ital pálinka vár reá, melynek szelídítő
15115 XIII   |                 egymás hegyire-hátára, olyan pálinkafőző házat támasztatott a versailles-i
15116 IV     |                    tölt meg; a fokhagyma- és pálinkaillatú páholyokból a legismertebb
15117 XXX    |                   Szemben találkozék az öreg Pállal.~– Mi baj? – kérdezé tőle.~
15118 VI     |                  férfiak botjaikkal verték a pallót; alig akartak megválni tőle.~
15119 XIII   |                      Daliáé volt, nem mintha pálmákat akart volna benne növelni,
15120 XXI    |                    áttört, keleti sál ölelé, pálmákkal hímzett végeit ölébe hullatva;
15121 III    |                 helyet foglal, s nem a Tudós palóc az egyetlen folyóirat, mely
15122 XVII   |                váltak, akárkivel találkozott palotában és udvaron, az mind becsülettudó,
15123 II     |              renomirt habituéknak, kik saját palotáik balkonjárul nézték az egyesült
15124 XIII   |                    ismét a Berettyó partján, palotája mellett, s jaj lett volna
15125 VII    |                      művésznő egyenesen az ő palotájába hajtatott be, hol őt a herceg
15126 VII    |                      azok helyett az ő saját palotájára tetetett vendéglői jelvényt,
15127 XXIV   |                      Kecskerey –, hisz pesti palotájukat egészen ott-lakáshoz alkalmazzák.
15128 XVIII  |                  kunyhókban, hanem gyakran a palotákban is talál szűkölködőket,
15129 I      |                      máig is fennmaradt, kik palotáról palotára henyeséggel és
15130 VII    |                   miknek zengése Sault Szent Pálra változtatá.~És csodálatos!
15131 VIII   |                     s ez a különbség egész a pályacélig változatlanul megmaradt
15132 XVII   |                  Küzdeni hogyha tanulsz, vár pályádon a borostyán!”, mely igen
15133 V      |                        V. Egy híres művésznő pályája~Nem ideális dolgokról beszélek;
15134 VI     |                  hozzájok fenjék. Egy művész pályáján még az idegen emberek szerencsétlensége
15135 V      |                     az operaénekesek ragyogó pályáját a drámai színész hűs életútjával
15136 VIII   |                     megindult az egész sor a pályasíkon.~Öt-hat mindjárt eleinte
15137 XI     |                      mely őt dicsőséges úton pályatársai fölé emelheti… És többé
15138 XX     |                    mellé jutott, ahol teljes pályatere nyílt Talleyrand korából
15139 VIII   |                 elöljáró esküdtek kimérték a pályatért, a cél végéhez odaállíták
15140 VIII   |                 Utána jönnek hosszú sorral a pályázó legények, mindegyik arcán
15141 VIII   |                kondítva karikásával, rohan a pályázók felé, s nemsokára a két
15142 XV     |                    Mayerné küldött a hímzett pamlaggal Fannyhoz.~A cseléd titokban
15143 XVIII  |                      hogy onnan az ajtóból a pamlagig nyújthatná az írást.~Fanny
15144 II     |                    masszív része, a fotelek, pamlagok, író- és könyvtartóasztalok
15145 XV     |                    leány!)~– Nevezetesen egy pamlagom van ottan, tudja, mama,
15146 XV     |                       hogy elfogadja annak a pamlagülő úrnak az ajánlatát, s mily
15147 XIX    |               asztalról a hosszú iratot, s a pamlagvánkosra vetve magát, maga elé tartá
15148 XXXI   |                     Kecskerey barátunk három pamlagvánkost gyűrt maga alá, azokon ül,
15149 XVIII  |                Kárpáthy, valóban önnek semmi panasza sem lehet a sors ellen.
15150 X      |               úgyhogy Mayer úr jobbnak látta panaszával második ismerősét keresni
15151 XXIV   |                 egészséges volt, hogy nem is panaszkodhatott.~El kellett szánnia magát.~
15152 X      |                      dolog.~És azután vannak panaszok, melyek hallgatva is beszélnek;
15153 X      |                      panasz lesz, és családi panaszokat hallgatni valami irtózatos
15154 XI     |                   Krammnéhoz, zokogások közt panaszolva el esetét. Azt hivé, hogy
15155 IV     |               Conciergerie-n, hova a tejárus panaszra ment, rövid processzust
15156 XVIII  |             rejtezkedőket is, s a ruhán és a páncélon és a szíven keresztül képes
15157 XIII   |               célszerűen rá van fogantatva a pantalló legfelső gombjára, ilyenformán
15158 VII    |                   kocsisának, hogy hajtson a Panthéonba.~Odaérve kifogatá hintaja
15159 VIII   |                     Elöl lovagolt két esküdt pántlikával bevont rézfokost tartva
15160 VIII   |            lábravalókban, pitykés dolmányaik panyókára vetve, valamennyinek tarka
15161 VIII   |               hátrakapta. Egy ügyesen vetett pányva hurkolása szorította azt
15162 VIII   |            megfordította a kantárszárát, s a pányvakötelet vállára kapva, elkezdett
15163 IV     |               kocsisával; egy reggel bejön a papához, azt mondja: „Excellenciás
15164 XXXI   |               ezelőtt húsz esztendővel önnek papájára hallgattam volna, most ön
15165 XIII   |                      dacára hajlott korának, pápaszem nélkül olvasott.~… „Az 1824–
15166 X      |                    belépő Mayer urat, levevé pápaszemét, s a kinyitott okiratba
15167 X      |                   bölcs dolgokat beszélnek a papával, s oly szerényen hajtják
15168 VII    |                   van. E kényes istenasszony paphoszi szigetén, Párizsban a dicsőség
15169 XIII   |                        monda Pál és lódult a paphoz, kinél tulajdonképpen nem
15170 II     |                     hirtelen nagy mennyiségű papírjait bocsátá áruba, hanyatt-homlok
15171 XXIII  |                   hogy időközönkint a majmot papirosgalacsinokkal hajigálhassa.~– Tehát mi
15172 XVIII  |                      a túlsó felére nézett a papirosnak, oda, ahol már semmi sem
15173 XIII   |                     nagyságos úrnak, ha üres papirost mutatnának neki e helyett,
15174 XXIX   |                     az ügyvéd feltekintett a papírról, mutatva, hogy mindent leírt,
15175 XXXI   |                    kecsesen füstölve a fehér papírszivarral, s délcegen hintázva magát