bold = Main text
      Part                                                  grey = Comment text

16182 XVI    |                    merev nyílásán a halál, a rögtöni halál; csak a szívén keresztülütött
16183 XIII   |              vendégül abba, csak a tűzijáték röppentyűi szálltak még a magasba,
16184 XIII   |              tűzijátékos mesterművei, a futó röppentyűk kékre, rózsaszínre váló
16185 XIV    |                  minthogy nekem valószínűleg rövidebb utam van a halálig, mint
16186 XV     |                   idők divatja szerint kissé rövidre hagyva s bámultatni engedve
16187 XVII   |              választottjaihoz mázolni. Undok rohadékai a költészetnek, minőket
16188 VIII   |         egyszer-egyszer csendesült tüdejének rohama, ököllel mutatva Miskára
16189 VIII   |                      öreg Kárpáthynak furcsa rohamai kezdődtek; gyakran a legkomolyabb
16190 XX     |                     nagyságos asszony görcse rohamait, kinek idegeire rendkívül
16191 XV     |             válaszolt. Mayerné abbanhagyta e rohamot, egyet ásított, azután kezdett
16192 XV     |                     fogna tenni.~Erre azután rohana János úr hintajához, maga
16193 VI     |                      utána kiáltozni, hogy e rohanás afficiálja a tüdőket.~–
16194 VII    |                  mélységbe, s magam is utána rohanjak, és ott vesszünk el együtt
16195 VII    |           visszatartóztatni, hogy a tűzbe ne rohanjanak.~– Mi baja azon asszonyoknak? –
16196 XVI    |                      háttal álló ellenfelére rohanjon, s kardjával hátulról megszúrja.~
16197 XIII   |                  ahelyett, hogy megbántójára rohanna – elkezde kifelé hátrálni.
16198 VIII   |                    lehull a földre. Az utána rohanók patkói mind összegázolták.~
16199 VIII   |                   szemközt jövő gőzmozdonyra rohanva előretartott szarvaival,
16200 I      |                    gúnya, de azon alól kurta rojtos vászon lábravaló következik,
16201 XXI    |                    magyarban létezik, s mely rókafogások alkalmával el nem szokott
16202 XXI    |                     az is megfogná őtet, s a rókaharapásról igen sajátságos fogalmaik
16203 XV     |               species!” – mondaná rá Aesopus rókája.~Most belép a vendégeket
16204 XXI    |                     rekettyés berek, egészen rókáknak való ország. Innen a mulatólak
16205 XX     |                      álmodott szép dolgokat. Rókákrul az agarászok, gyűlésekről
16206 XXVIII |                hosszúra bocsátott pórázon.~– Rókanyomokat látok, Márton – szól az
16207 II     |                      akar; leeshetik a lórul rókavadászaton vagy versenyfuttatáson,
16208 VII    |                voltak, kik ott vesződtek egy rokkant kertészfecskendővel, aminővel
16209 II     |             klasszicitást és másfelől minden rokokó-neműt, ehelyett iparkodott mindenben
16210 VII    |             csodaszép tarkasággal szőtt indu rokolyát, ahogy csak a keleti kelmeszövők
16211 VIII   |              emlékeznek Szabolcsba vándorolt rokonaikra, s nemesi leveleik birtokában
16212 VIII   |                  emlékezett vissza szabolcsi rokonaira, s hozta hozzám különféle
16213 XXIX   |                   fiam gyámsága legközelebbi rokonára jutna, vagy megvesztegetett
16214 XI     |                     aminek már negyven éve – rokonérzelemmel viseltetett Teréz iránt,
16215 VIII   |                     a baráti körből, s bár a rokonlelkek egymást Pozsonyban is megtalálják,
16216 XXIII  |                 Verje meg a számum a piszkos rokonodat! Ha tudom, máskor bottal
16217 XXXI   |                      a legtiszteletreméltóbb rokonoknak.~Az ő jelenléte igen természetesen
16218 VII    |                Egy-egy arckép rég nem látott rokonoktól, egy regényes tájék rajza
16219 XVIII  |                   minden előkelő családjával rokonságban van; úgy hiszem, a naptárban
16220 IX     |                 pártok már megalakulvák, s a rokonszenvek a konferenciák és klubok
16221 VIII   |                 megnyerék számára a közönség rokonszenvét a garázda Márton ellenében,
16222 XVIII  |                     érzelemdús lyánka, ifjú, rokonszenvű hölgy, kiket testvérei gyanánt
16223 Vegszo |                      különbség csak az, hogy rólok csupán valót szabad írni,
16224 X      |                       valami múlt századbeli románban olvashatott ilyen esetet.~
16225 XVI    |                     ahogy mi határoztunk. Ha romantice akartok vívni, menjetek
16226 XVIII  |                ábrándozik, sóhajtozik, eped, romantikus képeket vág, s amellett
16227 X      |                       Szerencsére oly zajjal rombolt be a házba, hogy a családnak
16228 XII    |                     annyi évek fáradalmainak romjain látta magát.~Tehát még itt
16229 XIII   |             gesztenyék árnyékában egy fekete romladékot, mely eredetileg nem is
16230 VII    |             háromemeletes, de mind oly ódon, romladozott, elfeketült falakkal, szúette
16231 XIII   |                      kellett volna el hagyni romlani a gátot, akkor nem vitte
16232 XX     |                    ellen, mint amelyben nagy romlás magját sejtik; néhány közbirtokos
16233 X      |             kereskedést, s házát a fiatalság romlása helyének tartják.~Pedig
16234 X      |                   illő módon. Még az ő lelke romlatlan, még isten kezében van,
16235 II     |            divatvirágokból, majd mesterséges romok, közéjök ültetett agávé-
16236 XXI    |                      indulnak meg a csalitos rónának, az agarakat előrebocsátják,
16237 VI     |                 véletlenül szétpattant gőzös roncsában egyszerre a tenger fenekére
16238 XVII   |                      ötletekkel, amilyeneket ronda lelkű poéták szoktak versbe
16239 XIII   |                     Berettyó-partra, divatos rondellákkal s középen aranyos donjonnal,
16240 II     |                  vagy kövér pástétomok által rongáljam szegénynek az egészségét.
16241 XV     |                 kellett cserélni nagy hatású rongyait.~Hogy Boltay mesternek az
16242 XV     |                      cudarkodtam, piszokban, rongyban jártam, csak hogy titeket
16243 X      |                    leányokra), de büszke ő e rongyokra, s kívánja, hogy leányai
16244 VII    |                 dolgoznak, és éjszaka mennek rongyot keresni.~Az utca egyik végén
16245 XXIII  |                     helyett maga az érkezett ront be az ajtón:~– Impertinensek
16246 I      |                    Én nem szoktam mulatságot rontani; én igaz gentleman vagyok,
16247 XXIX   |                   nyugodva lenni, hogy ő nem ronthatja meg gyermekem szívét. Oly
16248 VIII   |                    bika, aki már két hét óta rontja a vidéket, embereket ölt
16249 XIII   |                      Azzal biz a véremet nem rontom.~– Ez itt indítvány egy
16250 XXIX   |                      lennünk. A gazdagság ne rontsa meg szívét, hogy vénségében
16251 V      |                léptessék fel. Midőn eléneklé Rosinát, a párizsi nép tombolt örömében;
16252 VI     |                      Semiramisról, és térdre roskadt. Azt hiszik sokan, hogy
16253 VI     |                  színpadra, pokolnak ajánlva Rossinit, ostoba librettóírójával
16254 VII    |                     nő vagy a jókkal, vagy a rosszakkal van szövetségben!~Ugyanazon
16255 Vegszo |                   szólhassak művem hibáiról.~Rosszallják, hogy az első kötet, tehát
16256 XXIX   |                      s csak bolondsága menti rosszaságát. Nem! Arról meg akarok nyugodva
16257 V      |                      Jeanette, hogy ez nekem rosszulesik? Catalani mindezt megérdemli,
16258 XXI    |                   rózsaajkaikat néhány csepp rosztopcsinnal vagy harmincéves szilvóriummal
16259 VIII   |                     uraiméknak, melyet le is rótt Varju uram, minden hosszadalmasság
16260 XXXI   |               könnyelmű szerelemben, azt nem rótták fel neki vétkül, azért megbocsát
16261 I      |               rikácsoló hangon szólt utána a roué boszontó búcsúja, aki csókot
16262 XIV    |           koporsóküldésre; még most a fiatal rouék az ő rovására nevetnek,
16263 I      |                     néze a még nem igen idős rouéra, s önkénytelen, öntudatlan
16264 IX     |                     kérdés marad, ha vajon a rouerie finomságai, a szaloni ügyesség,
16265 VI     |                     alig ment a legközelebbi roulade-ig, megint rákezdték a tapsot
16266 III    |                    nagyon bántott, elővettem Rousseau-t, s úgy megcsendesített,
16267 III    |                  költészetnek, néhány különc routier, kinek erre is ideje jut,
16268 II     |                      mint a kőszénbe szorult rovar, új életre támad, s ideáljokat,
16269 VIII   |                   hány bevert fej van neki a rovásán!~És kisült a lajstromból,
16270 XIV    |                     a szérűkön, be is mérte, rovást vágva róla, mekkorát nőttek
16271 XIII   |                villafogható embert. Máskor e rovat alatt szép sommák szoktak
16272 XIII   |                  ellenben a bevétel a gyapjú rovatával, mely máskor nevezetes volt.~–
16273 VII    |                  valahogy rászedte, a Palais Royal legnépesebb utcáján lovagkorbáccsal
16274 XXI    |           bámulóiktól azt az élvezetet, hogy rózsaajkaikat néhány csepp rosztopcsinnal
16275 XX     |                   kis eleven, mosolygó hölgy rózsaajkairól, mint Flóra, s erre bármelyikünk
16276 XXVI   |                      nem ismernél. Az a szép rózsaarc és az a karcsú őzike termet!
16277 VII    |                    alak megáll, a gyermekfők rózsafejekké változnak, s lugost alakítanak
16278 VII    |                    bűvpalackot egyszerre égő rózsafény derengi át! – Asszonyom,
16279 X      |           önfeláldozását, hogy nem sajnálták rózsához és eperhez hasonlító ajkaikat
16280 XIV    |                  ígértél gyámleányomnak arca rózsáiért; köszöni, nem adja el!”
16281 XIX    |                 asztalhoz; ha künn a kertben rózsák vannak, kettős ablakon keresztül
16282 VIII   |                    úgy, hogy a szegfűkkel és rózsákkal ékes füzérek hosszan omlanak
16283 XV     |                     csókolódó galamb van egy rózsakoszorú közepében. Én sajnáltam
16284 XV     |              összhangzók ismét az arcok és a rózsás áll szerelemgödröcskéivel,
16285 XIII   |                     a futó röppentyűk kékre, rózsaszínre váló csillagokat szórtak
16286 XV     |                   van. Úgy ne járjak, mint a rozsnyói követ, aki másodmagával
16287 V      |                   énekesszínházhoz háromezer rubel fizetéssel szerződtesse.~
16288 IV     |                 ajtaját kinyitotta, s én egy rubelt adtam neki.~– És aki az
16289 XXI    |           marabutollakkal; keblén elöl három rubingomb tartá össze a sűrű csipkefodrozatot.
16290 VII    |                    összhangzó. Keblén hármas rubinkapocs fogja össze az öltönyt,
16291 IX     |               névsorában, s e név Szentirmay Rudolfé, melyet minden emberbarát
16292 VII    |                    gavallérok; fogja-e tenni Rudolfért, ki egy melankolikus, spleenes,
16293 XXIX   |                   János magánszobájában várt Rudolfra, s amint belépni látta őt,
16294 VII    |                 megnyerje, megölje magát? Ez Rudolftól bizonyosan csak kötekedés
16295 XVIII  |                   sor fogait (raktár: Paris, Rue Vivienne Nr. II. Dr. Legrieux-nél),
16296 XV     |                  veri az ablaktáblát, a szél rugdalja az ajtókat, a kutyák ugatnak
16297 XV     |              ártatlan székeken tölti, azokat rugdalva fel.~A dísztelen zajra egészen
16298 XIII   |                 életmód szerzé vissza idegei rugékonyságát.~Odalenn a sorba állított
16299 VIII   |          egyszer-másszor jókedvéből ki talál rúgni, azért őt testi büntetéssel
16300 XVII   |                     fogva, mellyel a közélet rugóiba vág, kénytelenek vagyunk
16301 I      |                       A nehéz kasornya magas rugóin akkorákat vetődik, hogy
16302 XVII   |                 nemesítésnek mi a legerősebb rugója? Az agár! Ki a tatár fog
16303 XX     |                    mázú hintók magas, peckes rugókra helyezve, miket bűnei bűnhődéseül
16304 I      |                      alóla a széket.~A bohóc rúgott, kapálózott, nem használt
16305 XXXI   |                   feketében jártak. A fekete ruha nagyon emeli a szépséget.
16306 XV     |                      mester, hogy elment egy ruhaáruló boltba, s összevásárlott
16307 VIII   |                 felöltöztette pompás aranyos ruhába, őt ültette a négylovas
16308 X      |                   kénytelenek voltak tavalyi ruháikat előkeresni, kiigazgatni;
16309 I      |                   újon érkezett vendég, s ha ruháját leírtuk, úgy hiszem, egészen
16310 X      |                   néném gondolja. Azok ócska ruhák, miket ő visel; a primadonnáktól
16311 XXIII  |                 Eszbaplerimi! Csizmelerimi! (Ruhámat, csizmámat!) A kis fickó
16312 XXIX   |                 meghalok, kívánom, hogy azon ruhámba öltöztessenek, melyben vele
16313 XVIII  |            legtávolabb rejtezkedőket is, s a ruhán és a páncélon és a szíven
16314 VIII   |                vivátokat kiáltott az aranyos ruhának, később pedig meglátva,
16315 XXIV   |                  Egészen bolond lett miatta. Ruinálta is érte magát. Elköltötte
16316 XIII   |                      ló menjen előre, hogy a rukadi csárdánál felválthassák;
16317 XIV    |                    esztendőszámra? Neki kell rukkolni egyenesen! Megmondani a
16318 V      |               világrész tengerén fogyasztá a rumot, neje még csak annyira sem
16319 I      |                      mindjárt a chapeau à la russe váltotta fel, és az emberek
16320 XVIII  |                      megvallja magáról, hogy rútabb embert nem látott magánál,
16321 I      |                   áll.~– Eh, ventrebleu! Eh, sacrebleu! – kiálta a jövevény (ennyit
16322 XIII   |                 bíbor és rózsa, karmazsin és sáfrán színeiben égett, körül még
16323 IV     |                     meg?~– Mi történt azután Saint-Michellel?~– Abban az órában semmi.
16324 IV     |                   után sem engedé magát a mi Saint-Michelünk visszarettenteni – folytatá
16325 VII    |                kórház haldoklók számára és a Sainte Pélagie börtön a halálraítélteknek.
16326 X      |                 bonyolult ügybe, azt annyira sajátjává tevé, hogy egészen benne
16327 VII    |              felülmúl minden eddig látottat, sajátságai elragadók.~Az ember tudja,
16328 XX     |            kiforgatják a magyar jellemet ősi sajátságaiból, s megrontják nyelvünket,
16329 III    |                    élni, akarjuk ősi nemzeti sajátságainkból mindazt megtartva, örökítve
16330 III    |                      ha fajunk levetkőzi ősi sajátságait, beletörődik azon formákba,
16331 XXIV   |                Rudolf néhány udvarias szóval sajnálatát fejezte ki, hogy nem lehet
16332 XIX    |                 Tehát vannak, kiket még ő is sajnálhat.)~– Bemutatom még Málnay
16333 XIV    |                     sóhajta a leány.~– Miért sajnálkozol rajta?~– Azért, hogy engem
16334 X      |                     önfeláldozását, hogy nem sajnálták rózsához és eperhez hasonlító
16335 XV     |                   rózsakoszorú közepében. Én sajnáltam a szegény embert, mert szép,
16336 I      |                      és barmot kiszabadít.~E sajnos észrevételt nemzetes Bús
16337 XVII   |                      a hamus kenyér és érett sajt láttára majd kiugrott a
16338 XIX    |                  szomszéd minden elájulásnál sajtár vízzel támogassa fel, hanem
16339 XIX    |                     köszörüli a napi és heti sajtó fegyvereit, tarkabarka képeket
16340 XV     |                   már, de az ablak helyett a sajtos almáriomba lépett, s aztán
16341 XV     |                      az egész világ sötét és sajtszagú.~Mayerné asszony nagyon
16342 XIX    |                      erényeiért. – Ez mindig sakkban tartja őt; én próbáltam,
16343 XXI    |                      hogy a róka mesterséges sakkfigurái ellenében visszafordította
16344 XXI    |                      arannyal áttört, keleti sál ölelé, pálmákkal hímzett
16345 XVIII  |                    megérti, egy oly őszinte, salaktalan lélekre, mint a magáé; óh,
16346 XVIII  |                  helyezni, hogy a bokáig érő salavári fodrai az illedelmen túl
16347 XII    |                    legyenek szívesek, uraim, saldírozni ezt a követelést! – szólt
16348 VIII   |                   meg volt neki adva a cifra sallangokban, serénye tizenkét füzérbe
16349 VII    |                       ezüsttel hímzett veres sálöv, mely egészen más szabást
16350 X      |                  megjelenni, a legdivatosabb sálok, kalapok járták egyre, s
16351 XX     |               tekintetes úr; széles, üveges, salugádoros batárok, ki tudná, hány
16352 X      |                  erényei mily ostromolhatlan sáncok közé vannak zárva, ő adhat
16353 I      |                     szemmel a tömött tárcába sandítva ismétlé még egyszer:~– Száz
16354 XII    |                   azonban teljesen kizavarta Sándornak azon indiszkrét cselekedete,
16355 VII    |                  derék, kedélyes gróf Eszéki Sándorné és fiatal, tizenhét éves
16356 XIV    |                     míg ő ostoba legényével, Sándorral együtt buta, mozdulatlan
16357 I      |               töltsön poharat nekem. A votre santé, messieurs et mesdames!
16358 XXI    |                    magát, csak futott előre, sántítva, bukdácsolva három lábon.
16359 I      |                vaudeville-ből eszében maradt sanzontöredéket dúdolni, végignyújtózva
16360 XV     |                    az elevenig hat. Abellino sápad, és elfagy a dühtől. Amit
16361 VI     |               bennünket?~– Uram – szabódék a sápadt tapskereskedő –, bukott
16362 VI     |                      második karzatra, ott a sápadtan szembejövő Oignont torkon
16363 XV     |                  azon meg kellene látszani a sápadtságnak, melyet elfojtott dühe okoz.~
16364 I      |                     Bár vinnének odább; de a sár megfogott az úton. Mármost
16365 VIII   |                  győzött eleget rimánkodni a saraglyában ülő vén brúgós, hogy az
16366 I      |               lefaragják az egy tömeggé vált sarat, s annál nagyobb diadallal
16367 XXXI   |                   gróf a kedélyes rágalmakat sardonicus mosolygással –, hogy azoknak
16368 XIII   |              Átellenben a derék tisztviselő, sárgabarna arcán a múlt században elsajátított
16369 V      |                     beteg bátran, lelhette a sárgahideg, skorbut, vereshimlő s ami
16370 II     |              szeretni. Egy év múlva egy ifjú sarjadékkal több lenne a Kárpáthy-család,
16371 XIII   |             ajtóragasztón kocogtatott, míg a sarkában jövő öreg Pál hajdú, ki
16372 IX     |                  akik soha el nem maradnak a sarkából.~– Pah! A kegyes nagynénét
16373 XIV    |                       s odacsukta az ajtóhoz sarkaikat; vén cigányasszonyok lopóztak
16374 VIII   |                       akkor azután egyszerre sarkantyúba kapja a lovát, s kieresztve
16375 I      |             csizmákra pedig irtóztató hosszú sarkantyúk vannak ütve, hogy ha nem
16376 VIII   |                  elibe vág! Nem biz a. Ez is sarkantyút adott a lovának. Egyet pattantott,
16377 VIII   |          legszelesebb lovasok, kik az elején sarkantyúzzák lovaikat, s utóbb elmaradnak,
16378 XII    |                    szobában, mint a mesebeli sárkány, aki emberbűzt érez, s lenyomott
16379 XV     |                  senki sem látja őket, az öt sárkány-paripa, három előre fogva, kettő
16380 XII    |                tündérkisasszony, kinek őriző sárkánya meghódíttatott.~Az élettapasztalás
16381 XII    |            hüvelykujját elmozdítá a pisztoly sárkányáról, melyet eddig tartott.~Ami
16382 XV     |               pattogva ereszté ki sudarát, a sárkányok belekaptak az útba, s perc
16383 XV     |                   Erre hajts, ne menj neki a sárnak, jól kitérj a kapunak!~A
16384 XI     |                     dolgokkal végre oly szűk sarokba szorítá a jámbor asszonyságot,
16385 XIII   |                 Üljön fel az égbe, ott sem a sarokban,~S ha mi is itt hagyjuk
16386 VII    |                     rohant le a lépcsőn; egy sarokfordulatánál szinte hanyatt taszítá Debryt,
16387 XIII   |                    bajok pocsétájában be nem sározódván, jókedvének kulacsa mindig
16388 I      |                   gát.~– Fripon! Nem erről a sárról beszélek, amibe beleragadtam,
16389 III    |                    elhozott port leverték is saruikról, szíveiket nem adták zálogba.~
16390 XIII   |               vetésre, néhol lekaszáltatni a sását, s majd nem dűlt volna meg;
16391 VIII   |                      az orrát is beledugta a sásba, s azután kongathatott tőle
16392 I      |                   köszönjék, hogy elbújtak a sásban, megszabadulásokat, mert
16393 XIII   |                    faragott kövekből épített sasfészke, melyet a tatárok IV. Béla
16394 II     |                      miknek vize nagy keleti sások közé rejtett tavakba folydogált,
16395 VIII   |                   legény, nagy, előregörbülő sasorral, hosszú bajusza háromszor
16396 IX     |                   monda Livius, egy nyúlánk, sasorrú ifjú. – Ez rendkívül szigorúan
16397 XXI    |                      folt erdő, a többi mind sásos, csátés avar, rekettyés
16398 VII    |                    Rudolf –, én magam örökös satellite-je lennék nagysádtoknak, ha
16399 XII    |              hajtattak; ott egy frissítőárus sátora állott. Ifjaink megállíták
16400 I      |                      mit félsz tőle? Mikor a sátorban laktál, egy ökröm megdühödött,
16401 VII    |                      hallaná, miknek zengése Sault Szent Pálra változtatá.~
16402 XIII   |                      s attól lett fekete, és savanyodott meg.~– No, bizony. Hát keresztyén
16403 XIV    |               fonatja ezt a télen gyolcsnak, sávolyos abrosznak!~Boltay megcsipkedé
16404 XII    |                 elővevé jó vontcsövű peckes (Schneller) pisztolyait, s produkciókat
16405 XXV    |              miszerint szebbet ez ideig csak Schönbrunnban látott.~S beszéltek ismét
16406 I      |                 írtam volna, az académie des sciences megválasztott érte tagjának;
16407 IV     |                végezzen egy anekdotont, mint Scott a regényeit: ki meddig élt,
16408 XIV    |                     gondolkozni, míg végre a seb halálossá válik; naponkint
16409 XIII   |             többedmagammal, s utolér az eső. Sebaj – mondám én –, itt kell
16410 VIII   |                   nagy hasítás be nem hegedt sebe látszék.~Meglátva a közeledő
16411 XVI    |                    feküdt egy hónapig kapott sebében. Felüdültével figyelmeztetést
16412 XXIX   |                   fogadjon be téged testének sebeibe!~És nyújtá a poharat:~–
16413 XV     |                Damiens nézte a testén tépett sebeket, mikbe égő olajat töltöttek.~–
16414 VIII   |                  hátulról a bikát, az mindig sebesebben rohant; a lódobogás, ostorpattogás,
16415 XII    |                      utóbbihoz.~– Meg van ön sebesülve?~– Semmi, semmi! – inte,
16416 XII    |                 kezét bal fülére tapasztá. A sebészek odafutottak az utóbbihoz.~–
16417 XII    |           sztentorral fordult a velök hozott sebészhez:~– Itt vannak önnek műszerei?
16418 XII    |                 tokokban a pisztolyokat és a sebészi műszereket.~A négy tanú
16419 XII    |                     szitkozódott. Inkább egy sebet kapott volna a tüdejébe.~
16420 XXV    |                      szép szívet meg kellett sebzenie!~Mit mondhatott volna neki?
16421 XVII   |                      említők, „non nascitur, sed fit” (nem születés által
16422 XII    |                      diszkréció ez, tulajdon segédeinkre lövöldözni, ha az a fa ott
16423 XII    |          eljárásoknak.~Délután tehát elküldé segédeit Abellino az asztaloshoz.~
16424 XVI    |                      törődve szabályokkal és segédekkel, egyenesen nekidöfött ellenfelének.~–
16425 XXI    |                 elkezdik a kürtök és ostorok segedelmével sürgetni a hajsza megindulását.~
16426 XXIV   |               Abellino ellenének én voltam a segédje.~– Ah, çà, ez igaz. Hanem,
16427 XII    |                     mód, mint lőni.~Abellino segédjeit fellázasztotta ellenfelök
16428 XXVII  |                      volna számára e világon segély – szólt az orvos –, azt
16429 I      |                      jó paripája, mellyel ha segélyére menne az érkező vendégnek,
16430 XI     |                     nem merte volna ajánlani segélyét, de ily úton el kellett
16431 VII    |                   hol egy ügyetlen fecskendő segélyével néhány hasonlóul díszes
16432 XV     |                     a nemzeti büszkeséget is segélyül hívta, hogy Mayernét egyenesen
16433 XII    |                     látunk abban, hogy önnek segélyünket felajánlva, ezáltal útját
16434 VIII   |               kártyáztál egész esztendeig, s segíted hintóba ülni a kisasszonyokat,
16435 XVIII  |                   örömkönnyeket.~– És azután segítek neked a közelgő ünnepélyre,
16436 XIX    |                      s egymásnak kölcsönösen segítének az esti toalettnél, s azután
16437 XIV    |        valótlanságokat fogsz mondani, és nem segítesz rajta. Lődd le, vágd le,
16438 VII    |                     miszerint a tüzet oltani segítettek.~Itt lehete látni Chataquéla
16439 X      |                     nagyok már, hogy magukon segíthessenek. Az isten őrizze meg őket
16440 I      |                szerén nyakára hágott, de nem segíthetek rajta; a pénz nekem is kell;
16441 I      |                 utolsón voltam, és semmi sem segíthetett rajtam egyéb, mint egy gazdag
16442 X      |          selyemkereskedők és virágárusok, és segítik fogyasztani a családfő ebédjét.~
16443 XI     |                 birtok és mások könyörülete, segítsége nélkül!~És Fanny munkáját
16444 IV     |                      szerencsés véletlen jön segítségemre egy pudlikutya képében.~
16445 XVIII  |                    talál szűkölködőket, akik segítségére vannak szorulva. Ezer bocsánatot
16446 XIII   |                   félt, hogy megverik, hanem segítségért kiabált.~Ezalatt Jancsi
16447 XII    |                      ember senkit sem hívhat segítségül, egyedül magára van hagyva. –
16448 XII    |                      hasonlót tett volna. Ha segítségünket elfogadja ön, hajdani ismeretségünknél
16449 VII    |                szolgálatára, hogy őt ülésébe segítsék.~A delnő körültekintett,
16450 XVIII  |                  István gróf után, kit isten segítsen minden törekvéseiben, alig
16451 X      |                   meg őket attól, hogy mások segítsenek rajtok! – Egyik megkeresheti
16452 VIII   |                     vagy, gézengúz, jöttment sehonnai pimasz vagy, aki kezet csókolhat
16453 II     |                  nála nélkül, és Griffard úr sehonnan sem maradt el, mert hiszen
16454 XXXI   |                Italiens-i klubba.~Az ismerős seigneurök és lordok most is ott szólják
16455 XVIII  |                     mintha valami öntudatlan sejtelem megkapta volna figyelmét,
16456 XVIII  |              igaziakat értve), arról világos sejtelmei vannak.~De hogyan ismerhessen
16457 XVII   |                      felfedezni magában némi sejtelmeket a magyar nyelv felől, s
16458 XII    |                  szemben ültek anélkül, hogy sejtelmük volna róla, hogy egyik azért
16459 XIV    |                   ennyi szokatlan fogalom és sejtés keletkeztére.~– Önnek fiatal
16460 XIV    |                      a kerülgetéssel valamit sejtessen vele.~A leány felsóhajtott,
16461 XVII   |                 felkelni maga előtt, s előre sejtett csengő tiszta szóval hallá
16462 XXV    |                     okos lelke vett-e észre, sejtett-e valaha e titokból valamit?
16463 XVIII  |                  képzeltem önt magam elé. Ön sejti azt, hogy bennem is egy
16464 XX     |                  amelyben nagy romlás magját sejtik; néhány közbirtokos orrolni
16465 XVIII  |                      őrzött kép senkitől nem sejtve pihen? A közelgő társulati
16466 XIII   |                proszitot kiáltson valamennyi selyembocskorban járó angyali nemzetség,
16467 XX     |                 olyanok is vagynak, melyek a selyembogarak tenyésztését óhajtják, és
16468 XX     |                      tudósokban, juhokban és selyembogarakban bírunk, mert maguk az agarak
16469 IX     |                    inexpressible volt rajta, selyemgallérú frakk és kasztorkalap. Képzelhetitek,
16470 XV     |                     gondatlanul azt a hosszú selyemhajat, még csak a tükörbe sem
16471 X      |                    jönni, hogy a csipkéit és selyemkendőit csak nem itta be mind orvosságban
16472 VIII   |                 antik opálgombjait csiszolva selyemkendőjével.~– Hát aztán! – kiálta Jancsi,
16473 X      |                       piperészek, fodrászok, selyemkereskedők és virágárusok, és segítik
16474 VIII   |                szépen kilátszik a rövid zöld selyemmellény alól, mindenik dolmányzsebéből
16475 VII    |                 hátra, a hosszú halványsárga selyemöltözet fedetlen hagyá karjait,
16476 VIII   |                     szegfű muskátlilevéllel, selyempuszlija ezüstgombos, képe piros,
16477 IV     |                       ah! – iparkodék szólni selyemszál szavával a fiatal szenzitív
16478 VI     |                      munkával minden második selyemszálat kihúztak, hogy annál árulóbb
16479 III    |                    beszédét érthetővé tegye, semhogy szónoki tehetségét bámultassa.
16480 XIV    |                    tartani; ha hozzám jössz, semiben sem lesz fogyatkozásod.
16481 VI     |           Mainvielle-né nem Italianát, hanem Semiramide-et énekli. – Várjanak! Itt
16482 VI     |                    bokrétáknak, elfeledkezék Semiramisról, és térdre roskadt. Azt
16483 XV     |                      egy betűt sem gyaníthat semmiből. Bölcs leány, arany eszű
16484 XV     |                     Így vagyok, ahogyan lát. Semmim sincsen az ég alatt, még
16485 I      |                  delictit.~– Hát, te csalárd semmirekellő! – kiálta fel az úr. – Így
16486 XIV    |              gondolkozom.~– Éjjel-nappal? És semmiről sem gondolkozol másról?~–
16487 XXIX   |                     vagyonát külföldön őrült semmiségekre elpazarolván az enyimet
16488 XXI    |                      észrevétlenül, alázatos semmivélétellel; hihetőleg valahol hátul
16489 III    |                    otthon? – kérdé Rudolf.~– Senkim a jó istenen kívül.~– Akkor
16490 II     |                   címmel megbántani a fiatal sensitif chevalier-t.~A hely tulajdonképpen
16491 XIII   |                     hogy a kegyelmed útjából sepergessék a földi gondokat, hogy boldogságának
16492 XV     |                     szólt elvégre, tárcájába seperve az előtte halmozott bankjegyeket –
16493 XXI    |                     bozontos farka, mint egy seprű húzódott utána; bukdácsolva
16494 XIII   |                  sínylett a homokban, mintha seprűket ültettek volna szépen sorba.
16495 XIII   |                   ültessen oda még egynehány seprűnyelet, ha azt akarja, hogy erdősznek
16496 X      |                     fertelmességről, azzal a seprűvel, mellyel e pipa cserepeit
16497 II     |                    melyek közül a legutolsót septemtrionális táblának hívják.~– Nagyon
16498 I      |             évenkénti apanázsért bejönni, ce serait bien fatigant mind a kettőnkre
16499 IX     |                    hogy a gyorsírók tollának sercegését meg lehet hallani.~Fölkel
16500 II     |                  bankár lépcsőin, előszobáin seregei hemzsegtek a léhűtőknek,
16501 XXI    |                   többi közül, gazdáik körül seregelve, a kedvenc agarakat is leszedték
16502 V      |                  dühbe hozta az ifjú óriások seregét. Ez merész dac s nyílt kihívás
16503 VI     |                   átöltözködött, hogy imádói seregével együtt a színházba visszatérhessen,
16504 XXI    |                     voltak nyomában, a többi sereghajtót nem is számítva.~A róka
16505 VIII   |                    közül oda kezdettek hozzá seregleni, kiket boszontott a bika
16506 IX     |            meredekebb utakon ragadja; körüle sereglik a hővérű fiatalság, a vérmesebb
16507 XIII   |            hódolataikkal. Másnap ismét egész seregszámra jöttek Kutyfalvi udvarára
16508 VIII   |                   tenyerökre vevék a sok évi sérelem megbosszulóját, s azután
16509 XVI    |                kívánatainak elég van téve, a sérelmes kérdés eltemettetik, s azt
16510 XIII   |                     Vagy utánajárjon, mint a serény gazdasszony a piacra küldött
16511 VI     |              szövetségesek páholyait, intve, serkentve és buzdítva őket; egy páholyban
16512 XIII   |                orgyilkos!~S azzal, ami bor a serlegben volt, a megtámadott szeme
16513 IV     |                  mert senkit szemben meg nem sért, ezért pedig, amit az embernek
16514 XII    |             világosan, öntudatosan akarta, a sértést egyenesen magáévá teszi,
16515 VII    |                     uraknak, s emiatt nagyon sértette, hogy egy ilyennek a fia
16516 V      |                    nő. – Ne indulatoskodjál. Sérthet-e egy tiszta lelket ily bántalom?
16517 VII    |                borulnak össze mögötte, s nem sértheti őt meg senki. Túlnan egy
16518 V      |                     tapsol Catalaninak, s ez sérti a madame-ot.~Az igazgatót
16519 VIII   |                 kacagni, sőt egy ízben plena sessione, mikor legtöbb úri nép volt
16520 III    |                      közben a három karöltve sétáló ifjú közül az egyik egy
16521 XXI    |          olaszjegenye sétányon végigvonul, a sétány túlsó oldalán egy szemközt
16522 X      |                     ne iparkodjék Matildot a sétányokon, a színfalak között felkeresni,
16523 IV     |                 karambol, vagy egy diadalmas sextet.~Az elitje a társaságnak,
16524 IV     |                   divatban levő drámát, mely Shakespeare és Hugo Victor darabjait
16525 VII    |                  anyák gyermekeikért sírnak, siessetek!~– Hitemre, ez asszonynak
16526 II     |                      a kezeim között van, én sietek csak átvenni a jószágokat,
16527 XXIV   |             udvariatlan férj volna, hogy nem sietne teljesítni neje óhajtását?~–
16528 XV     |                    forogna kérdésben, amiért sietnie kell.~Midőn a falu végére
16529 IV     |                  mindenre időnk teljék, mert sietnünk kell; Debryre bízzuk a virágárusnőket
16530 XV     |                     ma keressen fel, fontos, sietős beszédem van vele. Jöjjenek
16531 XV     |               véletlenül érkezvén Párizsból, siettem az alkalmat megragadni,
16532 XII    |                összeveszítsünk, s párbajokat siettessünk, mi körünkben, fájdalom
16533 XI     |              befolyást gerjesztett szívében. Sietteté Krammnét a karzatról, és
16534 XVIII  |                    álnév alatt verseket ír. (Sietünk kimenteni, e gyanú annyira
16535 VI     |                  többet. Un soufflet pour un sifflet! Ez volt a titkos jelszó,
16536 I      |                menjen el azzal a gyertyával, signore contadino! – kiálta utána
16537 IX     |                   elvinné előle azt a hosszú sihedert.~– Nini – szólt a jurátus. –
16538 XIX    |                 fekvő tövisekre, kavicsokra, sikányokra, békákra és vermekre, ez
16539 VII    |                      nem menne értök, mert a sikátorok be vannak omolva.~És valóban
16540 VII    |                     összekeveredve apró szűk sikátorokkal, mint a St. Médard, Arras,
16541 VII    |                    fecskendők nélkül? A szűk sikátorokon keresztül nem lehet a nagyobb
16542 XIV    |                   furfangos terveinek kettős sikere van: őket meglophatni és
16543 XIII   |                    tizenegy forinttal kelt a sikeres búza, s könnyen el lehetett
16544 VIII   |                   hogy meglássák a merénylet sikerét; az urak is mind paripáikat
16545 XV     |                      Ennyi éppen elég lesz a sikerre.~Ő maga csinálá ki a tervet,
16546 XI     |            Mayeréknél, s egymást gúnyolták a sikertelen kísérletek miatt. Legtöbbnyire
16547 VII    |                  Vagy azt hiszi ön, hogy nem sikerülend kört alakítanunk?~E kérdésre
16548 XX     |                 korszerű eszmének szerencsés sikerüléseért. Gróf Szépkiesdy tartott
16549 XV     |                     szenvedéllyel veté magát sikerületlen terve után. – Éppen most
16550 XV     |                 haragudott érte.~E merénylet sikerülte fölötti örömében sorra ölelte
16551 XII    |                    repült el, aligha meg nem siketültem. Egy szót sem hallok abból,
16552 XXIII  |                      a háta mögött ijedtében sikoltani kezd.~Felelet helyett maga
16553 XXI    |               örömriadva rohan elé szerelmes sikoltással.~– Rudolf, Rudolf!~Fanny
16554 XXIX   |                kezeivel vergődve, s nagyokat sikongatva, mint ahogy a gyermekek
16555 XIII   |                darabra elhordatá a méltatlan síkságról a hun építészet eme tiszteletre
16556 I      |                      ki egyre-másra szórta a silány elméncségeket az egérről,
16557 II     |                      is különösen finomak és simák, mint szokott rendesen lenni
16558 XXIV   |           tiszteletre méltó.~Rudolf nyájasan simogatá meg hitvese fejét.~– Kedves
16559 II     |                    dörmögé Abellino, arcához simogatva fekete favoris-ját.~– Valóban,
16560 XIII   |                   volt itt.~– Ejnye, Pál, be simplex ember kend!~– Hát mit tudom
16561 XXI    |                 amazoni termetekre e testhez simuló viselet hosszú uszályával,
16562 XV     |                      tartá. A leány szelíden simult hozzá, minden prűd, ízetlen
16563 XV     |                  vagyok, ahogyan lát. Semmim sincsen az ég alatt, még ma nem
16564 XX     |               találni, aki a „Nihil de nobis sine nobis” (Semmit rólunk nélkülünk)
16565 XVIII  |                      fáznak, szűkölködnek és sínyledeznek, kenyeret, ruhát, orvosságot
16566 XIII   |                     ötven girbe-gurba nyírfa sínylett a homokban, mintha seprűket
16567 VII    |                  nagy kedvezésében részesült Siovának, az afgánok szerelem-istenasszonyának,
16568 I      |                szájában szokott forgatni; ha síp is volt a madár fejében,
16569 I      |                   Abellinót.~S ezzel pálcája sípján fütyörészve, noble nonchalance-szal
16570 III    |                 tartozik, fején kerek, lapos sipka, izmos tagját bő kék vászonzubbony
16571 VII    |                   munkás, bosszúsan lerántva sipkája ernyőjét –, de ki lesz oly
16572 II     |               felgyürkőzött citoyen, frígiai sipkákban, erősen kiáltozva: „Le az
16573 XXI    |                 készül, más csizmát húz, más sipkát tesz, s azzal azt hiszi,
16574 VII    |                    előkötővel, hóna alá vett sipkával fogadá, s teljesíté minden
16575 VI     |                 tapsot? Én futok.~– Fuss, de sípokért és druszáidért (oignon =
16576 I      |                  igen úrias dolog volt rajta sípolni.~Ilyen férfi volt az újon
16577 VI     |                 embereimnek a pisszegésre, a sípra nézve ma rossz aratás lehetne,
16578 XXVII  |             hallgatózott, ott fülelt, ha nem sír-e a gyermek; minden kijövőtől
16579 VI     |                      egész szövetséges sereg siralmasan demontírozva volt.~Miként
16580 X      |                      a beszédet az általános siralom ismét.~– Amióta innen elment –
16581 X      |                  sorra nem járva kérelemmel, siralommal ki nem vitte, hogy testvérét
16582 X      |                     ideig hallgatott, azután siránk hangon folytatá:~– Mindig
16583 XV     |                     elkeseredett – biztatá a siránkozó anyát –, amit ön kíván,
16584 X      |                      élettervét, s azok nagy sírások között el is fogadták azt,
16585 XXX    |                    földön keresztül; maguk a sírásók is siettek onnan feljutni.
16586 X      |                      E kegyetlen mondás nagy sírásokra adott alkalmat, de Mayer
16587 XXIX   |                      a világon, és aki már a sírban nyugszik. Ez a sír kezdete
16588 XXIX   |                     őt, jobban, mint ha én a sírból kinyújtanám kezemet az ő
16589 XXX    |                      enyészetesen hangzott a sírboltba alá a földön keresztül;
16590 XXX    |             Koporsóját roppant nép követte a sírboltig; fáklyáit az ország legelőkelőbb
16591 XXIX   |                       És azután felnyitván a sírboltot, két fülke között töressék
16592 XVIII  |               szegény, szerencsétlen asszony sírhatsz, amidőn ilyen példás szeretetet
16593 III    |                                III. Rousseau sírjánál~Három könnyedén öltözött
16594 I      |                      gyermek nem tudja, hogy sírjon-e, vagy nevessen, s majd elneveti
16595 XXIX   |                 Meglevén pedig az eltemetés, sírkövemet, mely szintén készen áll
16596 III    |                    éppen ráláthatunk a bölcs sírkövére.~Az ifjak szívesen fogadták
16597 XIV    |                    szánó, méla részvét hoz a sírkövi oltárra.~Miért nem juthat
16598 XXVIII |                  hogyan lehet tovább élni.~A sírkőre nagy aranybetűkkel volt
16599 XV     |                 kellene, hogy anyámat látom, sírnom, hogy ilyen szomorú állapotba
16600 XIII   |                    utolsó, kinek ez örömhírt síró arccal tudtul adák. A nagy
16601 III    |                    emlékéhez érve, ahonnan a sírra lehete látni, a kézműves
16602 X      |                      Miért nem esztek? Minek sírtok itt nekem?~A leányok kötényeiket
16603 VII    |                      ő nem tudott megválni a sírtól, mely legkedvesebb halottját
16604 XXV    |                   mely ágaival oly csendesen sitteg-suttog, senki sem tudja, mit.~–
16605 VIII   |                állított gyerekek futnak nagy sivalkodással, mert most mindjárt nagyot
16606 IX     |                  bekergették a kerek világot sivár gyönyörök hajhászatában,
16607 IV     |                tovább, ez engem alterál, ily skandál a mi köreinkben!~– Nincs
16608 IV     |                 érdekes.~– Nem történt semmi skandalum, felemelték; a tábornok
16609 VIII   |                 tréfa lesz akkor a vőlegényt skárlát monturban bemutatni mint
16610 XV     |                     No, ez szép volna, ha őt skiccírozná!~Uccu! vissza a bérkocsihoz!
16611 VI     |            helyrehozni, mint signora Brussit skiccírozni, s rögtön belekapni a jelenésbe.~
16612 V      |                       lelhette a sárgahideg, skorbut, vereshimlő s ami egyéb
16613 II     |                      íratná be.~– Fölösleges skrupulusok; én nem vagyok nagybátyám
16614 XVIII  |                    nagy teketória kellett. A sleppet lebegő állapotba helyezni,
16615 XVIII  |                      futtában olyat gázolt a sleppjére, hogy az érdemes dáma szinte
16616 XV     |             felügyelet van, s a burnuszokat, sliffereket; a háziúr, őnagysága Kecskerey,
16617 XXI    |                   hasonszínű uszály balfelől smaragd kapoccsal volt felakasztva,
16618 X      |                      a vénkisasszony csinált snekklijeire s régimódi öltözetére.~Mayer
16619 XIX    |             megismertük. A neve után: repülő só.~– Ah, itt jön gróf Kereszthyné.
16620 XV     |                       Az, mint Lót felesége, sóbálvánnyá változva állt a tükör előtt.~
16621 X      |                  volt, most pedig az ön háza Sodoma és Gomorrha, mely tárva-nyitva
16622 XIII   |                 vajmi nagy vigasztalás egyet sodoríthatni a bajuszán, s ahol van ni!
16623 XIII   |                 megfelelő akcióképpen kettőt sodorított a bajuszán, a mentéjét megrántotta
16624 II     |           Mississippi-őrjöngés őt is magával sodorta örvényébe. Párizsban akkor
16625 I      |                    világosság kezd támadni a sömlyéken. Tizenkét lóhátas ember
16626 I      |               hajdúval nekiindult az úttalan sömlyéknek, magával vivén minden enni-innivalót,
16627 I      |                     ember ha nekibódorodik e söppedéknek, tegyen testamentomot, mert
16628 VIII   |                  telivér, hosszú, földig érő sörénnyel és farkkal, egy percig sem
16629 XXIX   |                 becsülni az idegenek. Engem, sötétebb idők szülöttét, nem használhat
16630 VII    |                     a palack fenekéig mindig sötétebben, mindig feketébben. Midőn
16631 XV     |                     azok a vizsgáló szemek a sötéten keresztül is ránéznek, s
16632 XIII   |                    ajtók, az elcsendesült éj sötétjéből fénylő tűzoszlopok, szikrázó
16633 XV     |                    kísértget, mit tapogat. A sötétségen keresztül vélte látni ravasz
16634 XXVIII |                    láthatárt körülfogni az a sötétszürkés, lilaszín gőzkör, mely percről
16635 XII    |                   tenyerű kézműves nagy képe sötétvörös lett a haragtól, aznap feléje
16636 XXIII  |                  minap találkoztam Szolnokon sógorasszonyoddal, de mintha sokkal boldogabbnak,
16637 IX     |                 megalapítóját, s ennek méltó sógorát, gróf Széchényi Ferencet,
16638 XXV    |                     nem sugárzott szemeiből; soha-soha nem volt ily szép.~Rudolf
16639 XIV    |                    Nem a vágy, nem a kívánás sóhaja volt az, hanem a rémületé,
16640 VI     |                jelent minden tapsviharnál, e sóhajból, biztatásból, elégültségből
16641 XV     |                     ha ez kérdezé, hogy mért sóhajt, azt felelte, hogy van őneki
16642 XIV    |                      sincs lehetetlen! Ezért sóhajtá a kézműves oly önkénytelen: „
16643 XI     |                 testvéreire gondolt.~– Miért sóhajtál? – kérdé tőle.~– Szegény
16644 XIX    |                      mint más embernek egyet sóhajtani. Mintha izzó parázsra tennék,
16645 V      |                  ágya szélén, leste ajkainak sóhajtását, számlálta az órák perceit,
16646 VII    |                      fülekkel, hogy mindazon sóhajtást meghallhassa, melyek hozzá
16647 XXIV   |                      könnyezni a szemet, egy sóhajtól, egy pirulástól nem engedve
16648 XVIII  |                     léhűtő, mely ábrándozik, sóhajtozik, eped, romantikus képeket
16649 X      |                  tesznek egyebet, mint egyre sóhajtoznak. Sóhajtozni szabad; akinek
16650 XIV    |                    légy hát olyan gyáva. Mit sóhajtozol esztendőszámra? Neki kell
16651 XI     |              tisztasága érzetében kevesebbet sóhajtozott utánuk. Végre annyira jutott,
16652 XVII   |                   ünnepély, a gyűlés, a nagy sokadalom előkészületei nagy részben
16653 XXXI   |                      nagy zavart idézett elő sokak számításaiban.~A vélt örökös,
16654 XV     |                    modorú ügyeket elvégezni. Sokakat a ház szentélyérei hivatkozás
16655 VIII   |          körültekintve meglátta a gáton álló sokaságot, mintha sejtené, hogy mit
16656 XIII   |                     vagyon; gallérja elhízva sokévi piszoktól, a kabát eleje
16657 XVII   |              természetben, de legkivált azon sokoldalú hivatásánál fogva, mellyel
16658 XVII   |                    mintha azt mondaná: „alle sollen geigen”. Ilyenformán nyakra-főre
16659 XIII   |                    Máskor e rovat alatt szép sommák szoktak megnevezve lenni.~–
16660 XVII   |                kiadni cserébe Komáromba vagy Somorjába, mely igen egyszerű és legkevesebb
16661 I      |            társaságban tudja magának prendre son air. Van szerencsém nagyságtoknak
16662 XII    |                     hogy az embert nem lövik sonica főbe, nem találnak a szívébe,
16663 X      |                    megvadították ezzel a sok sopánkodással, végre is abban állapodtak
16664 XXII   |                     látogatni.~– A látogatás sora most már önökön van, egy
16665 VII    |               könnyen hozzájárulható hölgyek sorába, ő maga volt a morál és
16666 IX     |            közvélemény több agg celebritások sorában bálványozni, kik részint
16667 VIII   |                     két versenyhős a többiek sorából. A pálya közepén már mind
16668 XXIV   |                    és a díszes hintók hosszú sorai, mikben ragyogó főurak ültek
16669 V      |                      Megbocsásson ön kuszált soraimért; én, ki ezeket írtam, egyszerű
16670 VI     |                     megostromolva a páholyok sorait, a világszépségek eleven
16671 XIII   |                embereket, hanem ez nagyon is sordidus bolond, csak olyankor veszik
16672 XIII   |                      szemei megnedvesedtek e sorok mondolása alatt, s ha egy
16673 XXIX   |                     Béla! – Ne aggódjék ön e sorokat leírni, ügyvéd úr. Én az
16674 XII    |                 léptekkel egész az őt illető sorompóig lépett, ott megállt, felemelé
16675 XII    |                nemigen szokott senki a saját sorompójáig lépni, mert akkor rossz
16676 XII    |                 megállt hat lépésnyire saját sorompójától, s hüvelykujját elmozdítá
16677 XV     |             vendégművész keresztülutaztával, soron kívül is, és minden a legfényesebben
16678 XVIII  |                   keresni azon személyeket e sorozatból, akik nagyságod jóságát,
16679 XVIII  |                   azt illedelmesen azok közé sorozni, kiknek elismert jó tulajdonságait
16680 IX     |                   vándor komédiások siralmas sorsában, kiket vad fátum vagy iskolából
16681 XV     |                       midőn felnőtt leányaik sorsán elkezdenek aggódni, töprenkedni.~–
16682 XI     |                     távolból azon férfit, ki sorsáról oly titokteljesen gondoskodik,