bold = Main text
      Part                                                  grey = Comment text

16683 XI     |                   egyedül maradna is bárminő sorsban, soha a véteknek még csak
16684 XIV    |                   kimenthetné azon irtózatos sorsból, melybe süllyedve vannak…
16685 XV     |                     volna az jó; az alacsony sorsbul származott nőket azokban
16686 VIII   |                    pedig a lovas legényeket, sorshúzás által határozott sorban
16687 VII    |                   félévi fizetés fejében egy sorsjegyet adott, s ez nyolcvanezer
16688 XV     |                     nem jutottam volna ilyen sorsra. Milyen sors, milyen sors!
16689 XVIII  |                    szükséges. Hiába, ez a mi sorsunk. S ebben igaza van önnek,
16690 XIII   |                      legyen dicsősége,~      Sose legyen vége.~Ha pediglen
16691 IX     |                    felkérni, a legvilágosabb sottise lett volna, amiért bizonyos
16692 II     |            millionaire, s akkor marad kilenc sou a zsebében, azon nincs mit
16693 VII    |                     augusztus tizedikéig egy sou-ja sem marad abból a nyolcvanezer
16694 II     |      Mississippi-tréfa, s Mr Griffard kilenc sou-val maradt a zsebében.~Ha az
16695 VI     |                   meg sem mukkant többet. Un soufflet pour un sifflet! Ez volt
16696 II     |                    betűkkel ráhímezve e szó: souvenir, de ami azért nem hárítja
16697 XVII   |                   ülni, és óhajtott elveszni sóvár bámulatában, de úgy, hogy
16698 XVIII  |                először talált arra, ami után sóvárgott: egy szívre, mely megérti,
16699 II     |                  ismeretesek, mint a legelső spanyol grand életmódja. S nekem
16700 II     |                 bajusza se legyen rosszabb a spanyolénál; én adok rá, amennyit parancsol,
16701 XIII   |                     minden termet felosztott spanyolfalakkal három-négy részre, hanem
16702 I      |             hátratartva s egy nagy aranyfejű spanyolnád botra támaszkodva. Most
16703 XIX    |                 kalapja föltevésénél angolt, spanyolt, franciát és zsidót állít
16704 IX     |                     üvegház, de még csak egy spárgatakaró sem találtatott, mely alá
16705 XIII   |                 eggyel-mással, zsebkendővel, spárgával és téli kesztyűkkel; ujjai
16706 I      |                  hideg sültnek, mely finoman spékelten, jó borsos, tejfeles lében
16707 XXI    |                 játszó halavány veres tafota spencer szorítá, elöl nyitva, csipkefodrozattal,
16708 VII    |              Rudolfért, ki egy melankolikus, spleenes, jenki szokásokkal teljes
16709 XV     |                    urak nevetni, ha őt ilyen staffage-zsal meglátják!~Mit?~Igen, igen,
16710 II     |                     alatt állottak, s hogy a státus se mondhassa, miszerint
16711 III    |                    tartják a nemzetéletet. A státusférfiakról nem merek szólani, mert
16712 III    |               táblabírónak a kisujjában több státusférfiúi bölcsesség van, mint a legelső…~(
16713 II     |                melyeket kivándorolt főurak a státusra hagytak, s midőn újra visszajövének,
16714 VIII   |               itt-ott a főispáni ebédeken, a statutiókon találkoztak vele. Miska
16715 XX     |          legeslegvégül, minden paragrafus és statútum elejébe jegyzőkönyvileg
16716 XVII   |                 mások szívesen ajánlkoznak a statútumok kidolgozására. Egy-egy holta
16717 XX     |                      egy bizottmányt, mely a statútumokat kidolgozza, és azokat ismét
16718 IV     |                      foglalkoztatni szokták; steeplechase-ek és lóversenyek rendezései,
16719 X      |                  evett egy falatot is, pedig sterc volt. Mayer úr nem állhatta
16720 V      |                   alakítottak, vele bejárták Stockholmot, Koppenhágát, Hamburgot;
16721 II     |                      saját alabárdos hídőrök strázsálták, saját megfelelő tanyáikon,
16722 II     |             legkevesebbet mondok, ha épicier strazzakönyvéhez hasonlítom; abban benne
16723 XIII   |                uradalomban bevételek, ut sub stria bizonyíttatnak, e következők:”~
16724 I      |                  kocsmáros; nem tesz semmit; Stuart János fejedelmi vér volt,
16725 XVII   |                       amihez minden előleges stúdium nélkül lehet érteni, hogy
16726 XIII   |                    uradalomban bevételek, ut sub stria bizonyíttatnak, e
16727 XX     |                    fickók kivarrott szűrben, subában, sőt egy rettentő társzekeret
16728 XV     |                   kocsis pattogva ereszté ki sudarát, a sárkányok belekaptak
16729 X      |                       mintha azt hinné, hogy süketnek kiabál.~– Én azt hittem –
16730 XV     |             megjavulnak; óh, bár vakultam és süketültem volna meg azóta! Négy álló
16731 IV     |                    rátekint, majd a föld alá süllyed a szerencsétlen Saint-Michel,
16732 V      |               halhatott tetszése szerint, és süllyedhetett a tengerbe, azért legkisebb
16733 VI     |                  egyszerre a tenger fenekére süllyedt, leírhatná azon érzést,
16734 XIV    |                    irtózatos sorsból, melybe süllyedve vannak… Így suttogott az
16735 VI     |              embereit elnyelte valami titkos süllyesztő.~Ámde jöttek a triáriusok.
16736 XXVI   |                   elásva, eldarabolva, vízbe süllyesztve, megégetve. Az egész egy
16737 XIII   |                  adatott, miszerint ökör fog sülni és bor fog csurogni az ereszről,
16738 I      |                    ült neki az ízletes hideg sültnek, mely finoman spékelten,
16739 VIII   |                    és előregörbült, feketére sülve odáig, hol az ing nem éri,
16740 VIII   |                       mint itt ez ismeretlen süppedékben, s mintegy kihívó jelül
16741 XVIII  |                   vendég érkezett. Künn nagy sürgés-forgás hallatszott, közben János
16742 XXIX   |                     Menjünk innen, menjünk – sürgeté őt Rudolf. – Nekem fáj az,
16743 IV     |               Halljuk a történetet tovább! – sürgeték mások.~– Tehát a fiú inas
16744 XXI    |                      és ostorok segedelmével sürgetni a hajsza megindulását.~A
16745 XIII   |                hagytad el? – kérdé Jancsi úr sürgető örömmel a mindinkább elbámuló
16746 XXV    |                       jer hát barátnéd elé – sürgetőzék a jó öreg.~Fanny ijedten,
16747 VIII   |                    aranygombú botjával, hogy süssék el a tarackokat, a harmadik
16748 XX     |                     Végül minden pástétom és sütemény után, miken az érdemes úr
16749 XIII   |                   helyet találjon.~Tortától, süteménytől görnyedt minden asztal,
16750 XIII   |            negyvenesztendős korára jön meg a sütnivalója; az övé hetvenre érett meg.~–
16751 XIII   |           mákoskalácsok pedig szétvetették a sütőkemencét. A harasztosi birkás, ki
16752 I      |                      számot adnom.~– No, hát süttessen meg kend nekünk egy egeret.~–
16753 I      |               takarva, fejébe nagy asztrakán süveg van húzva egész a szeméig.~
16754 XV     |                 hirtelen, vágyó, ösztönszerű sugallattal, amint anyja elhallgatott,
16755 III    |                kettőjük között halad, magas, sugár ifjú, simára borotvált arccal.
16756 VIII   |                 arcán látszik valami biztató sugára a reménynek, hogy hátha
16757 XV     |                     azon szerelem legforróbb sugarai, melyből számatokra többnyire
16758 XIV    |                  nincs tudata a kórosról, ki sugarait követi, s szédítő örvények
16759 IX     |                   öltözetű asszonyság fülébe sugdos valamit, mire a leány gyakran
16760 XXIV   |                 Sokszor már azt a gondolatot sugdosta fülébe a szerelmi gyávaság,
16761 XVIII  |               gyöngéd, biztató hangon fülébe súghatni:~– Én régen óhajtottam kegyeddel
16762 VI     |                csekély akadályára szolgált a súgólyukhoz közeledésben; azon különös
16763 XXI    |             elmaradjon. Marion kisasszony is súgott valamit a mellette ülő Kereszthynének.~–
16764 VIII   |                     ló, s hogy ül rajta az a suhanc!… No, Marci, most mindjárt
16765 I      |                hórihorgas, széles vállú cseh suhancnak a hátára, s inasát otthagyva
16766 XIII   |                  kedvére való vőt, egy kurta suhancot, de kinek jómódú gazda volt
16767 IX     |                 öltözékeikhez, a közvélemény sújt és emel, hol valakit kegyence
16768 VI     |                    valakinek a szájára egész súlyával ütődik.~A közönség hallá
16769 XIII   |                hallott. Betegsége azzal lett súlyosabb, hogy belül emésztő bosszúja,
16770 XIV    |                     közül kiragadott hatalom súlyossá, élessé, eltűrhetlenné.~
16771 III    |                    szónak nem ád sem nagyobb súlyt, sem erősebb hangot, mint
16772 XIII   |             megevődött, és megivódott; summa summarum: itt van a száz forint.~
16773 XX     |                 jelen, mondani szoká: castis sunt omnia casta, a tisztáknak
16774 XII    |                     érdemes lovag tehát, pro superabundanti, megírva a kihívó levelet,
16775 XVIII  |                 Egyet köhintett, és lábaival súrolta a padlót.~Nagyon sok olyan
16776 VII    |                      lohadni kezde, de annál sűrűbben sziporkázott.~Mintegy tizenkét
16777 IX     |              kiáltsatok!~E percben hölgyruha susogás hallatszott a fiatalok háta
16778 XXVII  |               ajkaihoz.~– …Emlékezzék rám… – susogja alig hallhatólag.~János
16779 XI     |                  elragadtatott hangon hallja susogni:~– Óh, mily fölséges; óh,
16780 VII    |                   szerelemmel, odaült mellé, susogott fülébe… és annyiszor álmodta
16781 VII    |                vőlegényét várja.~A szőnyegek susogtak, valaki belépett rajtok.~
16782 VII    |                      volt.~Az ifjú belépett, susogva üdvözlé, bűbájos szelíden
16783 XXVI   |                      a begyében, mert nagyon suttog az ismerősökkel, figyelmessé
16784 XII    |                      agyában. Az orvosok azt suttogák, hogy fülhártyája megrepedt,
16785 XV     |                      rá ügyelni, hogy minden suttogás, minden sziszegés, elül,
16786 XV     |                       Fáni!” … Ez a kerítőné suttogása volt.~Fanny reszketve várta,
16787 V      |                      égő homlokát, s biztató suttogásával űzte a kór ijesztő álmait.
16788 IV     |              kalandot mesél, néha a beszéd a suttogásig alászáll, a hallgatók összedugják
16789 VII    |                       hogy a páholyban levők suttogásnak vehessék.~– Óh, most nagy
16790 XXII   |                      titkait, miket bizalmas suttogások óráiban a nők meg szoktak
16791 XV     |                kávéztak együtt, oly bizalmas suttogással váltak el egymástól. Kezet
16792 XXVII  |                    és elalszik.~– Elaludt… – suttogja a férj csöndesen.~– Meghalt… –
16793 IX     |                     s heves tagjártatás közt suttognak, a hallgatóság találgatja,
16794 XXIV   |                asszonnyal, vele beszélgetni, suttogni, bizalmasan lenni.~Mit gondolt
16795 XIV    |                 melybe süllyedve vannak… Így suttogott az ingerlő ábra.~És a bosszú,
16796 XIII   |                      most tisztul az esze. A svábnak azt mondják, hogy negyvenesztendős
16797 XV     |               interjekciókkal mozdítja előre svádájukat. Ilyenkor van a legalkalmasabb
16798 XVIII  |                    mintha azt gondolná, hogy sympathetica tintával mindenkinek a neve
16799 XIII   |                      mert nem érti meg, csak syntaxist végzett), írja meg neki,
16800 XV     |                  most Fannyra kerül a sor.~– Szabad-e e szép kezet megszorítanom?~
16801 XX     |                      hazafiaknak az a kitűnő szabadalmuk van, hogy akármit mondanak,
16802 XIX    |                     volna utolsó vállalat őt szabadelvűbb eszmék számára meghódítani,
16803 VII    |              odaégnek.~– De hát ki kell őket szabadítani.~– Hiszen csak hozzá lehetne
16804 XV     |                     rikácsol Fennimor, s nem szabadíthatva kezeit az őt fogva tartók
16805 IX     |                   egy vízbe fúlni akaró fiút szabadított ki.~– Ezért volt hát oly
16806 XIV    |                 fejedet, édes poétám, miként szabadítsd azt meg; hiába adsz neki
16807 XIII   |                       hogy a dohányzacskóját Szabadkán felejtette a vendéglőben,
16808 VII    |                 annak, akitől kapta, s ismét szabadok lesznek. Kereshet mind a
16809 II     |                     ember, az elítélt félnek szabadságában van a bírót elkergetni bottal,
16810 IV     |                igazgatóhoz, hogy őt bocsássa szabadságidejére, mert férje beteg, s fürdőkre
16811 V      |                      fogja; a művésznő végre szabadságidejét kéri, mert férje csak úgy
16812 II     |                      szépszerivel meg tudnék szabadulni.~– Ah, uram – szólt a bankár
16813 IX     |                reggeli hat óráig, csak ekkor szabadult ki Fennimor a zuhanyfördőből.
16814 V      |                 szerettek.~Kivétel történt a szabály alól. A kornak két leghíresebb
16815 XVI    |                 háromszor megszegte a párbaj szabályait – szólt Konrád –, ön meg
16816 XVI    |                állnak a segédek, s amelyik e szabályok ellen vét, annak kardját
16817 XVI    |                     tetőpontján, nem törődve szabályokkal és segédekkel, egyenesen
16818 XI     |                       Az ifjú magas, ideges, szabályos termet, szőke, göndör fürtökkel
16819 VII    |                      sálöv, mely egészen más szabást ad az akkori kurta derekú,
16820 XIII   |                köntösét maig is azon divatra szabatja, melyről nem lehet tudni,
16821 XXIV   |                    számára magyar műszavakat szabdaljak; bízom ezt műértőbb tollakra.)~
16822 XI     |                     jótékonysága föltételéül szabja a feddhetlen erényt. Hát
16823 III    |                  miket elé az újabb fogalmak szabnak, megszűnik lenni az, ami;
16824 I      |                     parce que bizonyosan sok szabó lakik benne, azért híják
16825 VI     |                     ölni bennünket?~– Uram – szabódék a sápadt tapskereskedő –,
16826 XVII   |                      már messziről elkezdett szabódni, hogy ő már lefizette bűneinek
16827 XVII   |                       akár rimánkodott, akár szabódott, meg volt szorítva, nem
16828 X      |                 látatlan alakban ott ülnek a szabók, vargák, piperészek, fodrászok,
16829 VIII   |                      Kissek, akik emlékeznek Szabolcsba vándorolt rokonaikra, s
16830 XIII   |                  kaputokat, ráparancsolván a szabóra, hogy „Zsebet nagyot!” Lembergi
16831 XV     |                      előkészülési és törvény szabta szertartásai is vannak,
16832 VIII   |                  azon alul mintha más bőrbül szabták volna. Viselete nem olyan,
16833 XIII   |                      Palkó.~– Ki ne ereszd a szádon többet! – kiálta rá Jancsi
16834 XIX    |                  ablakon keresztül megérzi a szagát és elájul, úgyhogy abban
16835 XVIII  |                    kis idő? – kérdé piquant, szaggatott hangoztatással Flórától,
16836 XII    |                   filiszterek aligha meg nem szagoltak valamit.~– Miféle mesterember
16837 IV     |                        Nincs valamelyiteknél szagos üveg? A gróf úr elájul! –
16838 XXI    |                   vállára, a paripa szilajon száguld tova!~
16839 VII    |                 lovagok mint hadi nyargoncok száguldanak előre-hátra, tudósításokat
16840 VIII   |                       melyek nagy port verve száguldnak a lovasok nyomában, megrakva
16841 XV     |                     mint a bársony, gyönyörű száj és fölséges termet!… Nem
16842 I      |                 elhallgatott minden ember, a szájak tátva maradtak, ahogy éppen
16843 XIV    |                    fog tartani, mintha város szájának készülne.~Teréz lelke eltévedezett
16844 IX     |                      a táblánál ülő ellenzék szájasabb tagjai nem késnek közbekiáltani: – „
16845 XV     |                     bevinné?~Mayerné szemet, szájat meresztett. Ő nem mondta,
16846 XV     |                    eltöltöttem, hogy a magam szájától elvontam a falatot, csak
16847 XV     |                      látszék, hogy az udvari szájtátók láttára megy véghez ez a
16848 XVII   |                   Káromkodásukról, mosdatlan szájukról ismeretes cselédek kiutasíttattak
16849 XIII   |         császármadarakat vállaikon emelve, a szakács kijött eléjök fehér kántusában,
16850 XIII   |                 hasonló esetben dévaj úrfiak szakácskönyvvel helyettesítvén az imakönyvét,
16851 XX     |                   konyhától kezdve a francia szakácsművészet minden mesterséges teremtményeig
16852 XIII   |                 gazdasszony a piacra küldött szakácsnénak, hogy nem számol-e be drágábban,
16853 VIII   |                   1825-iki országgyűlés némi szakadást idézett elő ez erőteljes
16854 XII    |                      kísértetes hangja egyre szakadatlanul beszél: „Kárpáthy, Kárpáthy…”~–
16855 I      |               farkasbőr kacagány van vetve a szakadó zápor ellen. Nyeregkápájába
16856 IX     |                    körül meghagyott tuhutumi szakállal, és megismernők bennök egyenkint
16857 II     |               Biztosítékot? No, most kerül a szakállamra a sor – dörmögé Abellino,
16858 II     |                  által összeszorítva, minden szakaszban pompás acélmetszetek (elegáns
16859 II     |                 virágos tibet-sálok osztanak szakaszokra, a plafontól a földig levén
16860 IV     |                      hogy ha én rögtön végit szakasztom ennek a kutyaszezonnak,
16861 X      |                 legjobb hallgatni; kérem, ne szakítson félbe, nem szemrehányásul
16862 XIII   |                  volt.~Posztógyárt állított, Szakolcáról hozatott bele egy megbukott
16863 XIII   |                     haja a legénynek, de egy szála sem hiányzik; hosszan, tömötten
16864 I      |                      tett csigától senki sem szalad el, pedig azok sokkal iszonyúbb
16865 XIII   |                menjen, szaladjon kend!~– Üm. Szaladjak? – dünnyögé magában Palkó
16866 I      |             utcagyerekek, de magunk is utána szaladnánk.~Nevezték ezen divatot amaz
16867 IX     |                      hogy e percben hirtelen szaladnia kell a principálisához,
16868 II     |                    midőn már jött a legelébb szaladó vissza, jelentve, hogy monsieur
16869 XV     |               szűkebbre hurkolja az ingfodor szalagát.~Mayerné egyre nézte a leányt.
16870 XXI    |                  szép karcsú nyak volt piros szalaggal átkötve, mely vékony csipkebodrot
16871 VII    |              rizskalapját levette fejéről, s szalagjainál fogva kezében tartja, s
16872 XV     |                 kacérsággal engedve láttatni szalagos lábacskáikat a szemüvegező
16873 VII    |                   vannak, hogy az ismeretlen szalamander a nemesi körökből való.~–
16874 XIII   |                tűzijátékos törte a szenet és szalamiát a rakétákhoz. Debreceni
16875 I      |                      Vigyázzatok minden haja szálára!~János úr ezalatt egy szót
16876 VII    |                   tartani, hogy terhét el ne szalassza; eközben egy feje fölött
16877 XVII   |                     egy-egy dévaj kifejezést szalaszt ki az ember jókedvéből az
16878 VII    |                textusának, s erre e mondatot szalasztá ki ajkán:~– Egy új istennek
16879 IV     |                    kozákkal, aki éppen akkor száll le lováról. – „Te paraszt!” –
16880 XXIV   |                   volt elkészítve a főispáni szállás.~Szentirmay ugyan azt kívánta,
16881 VI     |                      diadalmi menettel egész szállásáig, hol ismét átöltözködött,
16882 XXVI   |                   mindenünnen megtértek téli szállásaikra. Kezdenek már többen Pestre
16883 XI     |                viendő, üresnek találta Teréz szállását. Ajtók, ablakok tárva-nyitva,
16884 XVII   |               utcákról; a házak ajtain kiadó szállások szomorú hirdetményei lőnek
16885 XIII   |                       bérbe vett szűk udvarú szálláson, újságírók közellétében;
16886 XXIX   |                 koporsója között semmi, hogy szállhassak sírba azon boldog gondolattal,
16887 III    |                     elöljárulni, a lélek nem szállhat meg egyszerre egynéhány
16888 XIII   |                 megverve, pénzét elkártyázva szállingózván haza.~János úr ő maga annyira
16889 XIII   |              Kutyfalvi Bandit vérben-fagyban szállíták haza cselédei négy óra járásnyira
16890 VII    |                   munkások kézről kézre adva szállítának le a lábtón.~Lássátok azon
16891 XIII   |                    könnyen el lehetett volna szállítani, mert az árvíz miatt az
16892 XIII   |                      két, csikóbul nevelt ló szállítja, amikor parádézik.~Most
16893 XII    |             parancsokat, hogy Teréz holmiját szállítsák át még azon az éjjel az
16894 XIV    |                      ha én meghaltam, ne őrá szálljanak vagyonaim, hanem valaki
16895 XV     |                    úr termeiben, egymás után szállnak le a kecses delnők a bejárás
16896 XIV    |                   Soha?~Egy különös gondolat szállta meg egyszerre lelkét.~Hát
16897 XIII   |                  csak a tűzijáték röppentyűi szálltak még a magasba, s óriási
16898 IV     |                 magamhoz kutyástól, s le sem szállva lovamról, azt kérdezém tőle: „
16899 XV     |                   kertből, előre leoldá nagy szalmakalapját, mely akadályozandott az
16900 XV     |                   kapta, az egész házban egy szalmaszéke nincs, ami a saját keresménye
16901 II     |                  dörzsölve, kíséré egészen a szalon ajtajáig.~A legszebb kilátás
16902 XXI    |                     kíméletet? A legfinomabb szalonember is, mikor vadászni készül,
16903 III    |            kereskedés, a magyar nyelv felhat szalonjainkba, és divattá válik, nagyobb
16904 XIII   |                  kosztra, amidőn hombárok és szalonnás kamrák kecsegtető közelségben
16905 XV     |                ötvenesztendős szokás szerint szalonnázott, elgyűrvén jó darab füstölt
16906 XXIX   |                     jó fiú elhagyta a fényes szalonokat, miknek ünnepelt hőse volt,
16907 XV     |                   körül, unalmas, illedelmes szalontársalgások helyett; kegyelt művésznők,
16908 XXIV   |              purizmust annyira vinni, hogy a szalonzsargon számára magyar műszavakat
16909 I      |                       van szerencsém önöknek szalütírozni.~Amilyen nagy volt a lárma,
16910 XIII   |                 teletölté mákkal, hogy mikor szalvékat kellett volna adni az érkező
16911 XIII   |                     kocsmárosok és árendások számadásai, kik Jancsi úr roppant birtokán
16912 XIII   |                     Kárlátó János tiszttartó számadásait foglalá magában, s elkezde
16913 XIII   |                   fejem a sok mennykő hordta számadással.~– Úgy, jó hogy eszembe
16914 XVII   |                  Varga uramat, hogy pontosan számadoltassa a tiszteket, mert sok pénzre
16915 XXIII  |               csizmát.~– Khair csizmelirimi, szamár, hanem a papucsom add ide!
16916 II     |                      újságának legújabb esti számát, s itt észrevevén, hogy
16917 XV     |                  legforróbb sugarai, melyből számatokra többnyire csak az őszi alkonyat
16918 XVII   |              gazdagabb valaki, annál nagyobb számban és általánosabb kiterjedésben,
16919 XIX    |                     észre őt, vagy azok közé számítá, akikben sem jó, sem rossz
16920 XXXI   |                     zavart idézett elő sokak számításaiban.~A vélt örökös, Abellino,
16921 V      |                      volt ez az ifjú óriások számításain! Rémültökben ők adták azt
16922 II     |                      kitanulhassa, s szilárd számításokat építhessen rájok.~Griffard
16923 XIII   |                     hintóban unokaöccse elé. Számítgatni kezdé magában: „Odáig négy
16924 X      |                       amit már magában előre számítgatott, hogy ennyi meg ennyi árát
16925 I      |               világosságnál nagy kényelmesen számíthatá meg, mennyi pénzt kapott
16926 IV     |                     fiú velem együtt nemigen számíthatja magát az Adoniszok közé (
16927 XVIII  |                   nálam. Látod, milyen előre számító, milyen ravasz vagyok én!~
16928 XVIII  |                    hogy ezentúl az agarak ne számíttassanak a kutyák közé? Valóban emancipáció
16929 XXIV   |             csodálkozva tekinte nejére.~– Ez számkivetés?~– Az.~– Soká fog tartani?~–
16930 XIII   |                      évek során át egynehány számkivetett egéren kívül senki sem háborgat,
16931 XIII   |                   felség, tegye azt, hogy ne számlálgassa a kegyelmed hajszálait,
16932 XXIV   |                     hajtva, míg ez az ujjain számlálgatá a talányt.~– Te mendemondákat
16933 XXIX   |                     Abellinónak nevezte. Nem számlálom el azon vétkeit, miket Isten,
16934 V      |                   leste ajkainak sóhajtását, számlálta az órák perceit, nehogy
16935 XIII   |                     régi gazdának meg voltak számlálva pillanatai. Senki sem merte
16936 XXVII  |                  alig volt nagyobb, mint egy szamóca, hanem ragyogó szemei, miknek
16937 XIII   |             számadása. Ez is mindig korpával számol be.~– Hagyja el kegyelmed,
16938 XIII   |               küldött szakácsnénak, hogy nem számol-e be drágábban, mint ahogy
16939 X      |                 legállhatatosabb ellenségére számolhat bennem. – A bűnbocsátó isten
16940 VIII   |                   fizette a város.~– Hát azt számolod-e, édes öcsém, hányszor mentek
16941 XI     |               percére munkát szabott, és azt számon kérte; egyetlen ellenmondást,
16942 XXV    |                kísérlet~Másnap csak ebédnél, számos társaság előtt találkozott
16943 XX     |                emeljek, mely maga felülmúlja számra mindazon élő elemeket, kiket
16944 XXIII  |                    neki pipát.~– Verje meg a számum a piszkos rokonodat! Ha
16945 IV     |             napraforgóvirág a cselédszobákba száműzetett, jelenleg a geránium és
16946 XII    |              Bizonyosan a mintákat keresi, s számvevést ír – gondolá magában Abellino,
16947 XXV    |                    szán. Nem szerelmet, csak szánalmat koldulok. Valahogy el tudok
16948 XXV    |                      valóban érte mindent.~A szánalom e hangjára megtört az erőszak,
16949 XXVIII |                   hátul ülő gyakran feláll a szánban, s mintha keresne valamit,
16950 XIII   |               tetszenék neki e nagyon kegyes szándék.~Eközben a hajdúk szilvóriumot
16951 XV     |                   Így kicsinálva kegyesen jó szándékát, be is érkezék szerencsésen
16952 XVIII  |                    vegye úgy, mint a legjobb szándékból, a legtisztább akaratból
16953 XII    |                  előidézni.~Miből állottak e szándékolt tréfák, azt határozottan
16954 XVII   |                 magára az átváltozás után.~A szándékosan gyűjtött frivol képek, mikkel
16955 III    |                    is a jegenyefák szigetére szándékoznak?~– Ön csodálkozni látszik.~–
16956 XI     |                    hogy valaha csak látni is szándékoznék, aki annyira óvatos, annyira
16957 VIII   |                      a tisztelendő úr.~– Hát szándékozol-e még az idén is pünkösdi
16958 VI     |                   fiatal óriások azonban nem szándékoztak örökké abban a birodalomban
16959 Vegszo |             jellemében osztálya nyers hibáit szándékoztam visszaadni, miket jókori
16960 IV     |                    legbecsületesebb liaisont szándékoztuk vele kötni, mind visszautasított.~–
16961 XVI    |                  gyanítani kezdék a két vívó szándokát, s ismét összesúgtak, mielőtt
16962 X      |                 imádónak, hogy ha oly tiszta szándokkal van iránta, hát vegye el,
16963 X      |                     semmi gondja. Engemet jó szándokomban megsegít az isten. Jónak
16964 X      |               afelett, hogy ártatlan, tiszta szándokú közeledése által oly félreértésekre
16965 XII    |                   önmérsékletet, hogy dühös, szangvinikus természete ellenére, legkisebb
16966 XV     |                    tudtam már, unjam-e, vagy szánjam azt a szegény embert, egészen
16967 XXVIII |            hóabroszon vonva, miket jövő-menő szánok törtettek egyik falutól
16968 XXVIII |                   Azzal leszállt az idegen a szánról, s fokosát kezébe véve,
16969 I      |                      járni. Bús Péter uram a szántóföldről jött meg lóháton; csak úgy
16970 III    |                     egyéb hivatás, mint hogy szántson és vessen, míg azon ifjaknak,
16971 VII    |                amikor mi megérkezünk, mintha szántszándékkal kerülne bennünket; de most
16972 VIII   |                  felkapálják a füvet, mintha szántva volna. Amelyik azután végtére
16973 XVIII  |                    várok.~Varga uram el volt szánva mindenre.~– De nagyon őszintének
16974 IX     |                      nemcsak a közigazgatást szaporítá új, üdvös törvényekkel,
16975 XV     |                 gyérül, a háztartás költsége szaporodik, s ha férjhez is megy egyik-másik,
16976 XIII   |                    bevételek egy új tétellel szaporodtak, mely származik a juhok
16977 II     |                    napon aztán, mint a cifra szappanbuborék, szétpattant az egész Mississippi-tréfa,
16978 XIII   |              fiskális szót fogadott, kiment, szappant kért, s félóráig mívelte
16979 XV     |                reggel kiszökött, és segített szappanyozni; kisöpörte a szobákat, mire
16980 X      |                hasonlókkal összejön, szólja, szapulja a fiatalabb népet, talán
16981 XV     |                    majd mikor megtudta, hogy szapulnak, korán reggel kiszökött,
16982 II     |                      de Castro, ki a toledói szaracénoktól fél bajuszára vett kölcsön.
16983 X      |                     szép műdarabot.~Az fogta száránál fogva a pipát, s úgy vágta
16984 XI     |                 pokolegyetemét azon új, azon szárasztó, elemésztő szenvedélyeknek,
16985 III    |               mezőinken új élet fog virulni, szárazi és vízi utainkon megélénkül
16986 XVII   |              szerette a vizet, s nem akart a szárcsákat nyugtalanító vállalatról
16987 VII    |                       ne is folytassa tovább szarkazmusait – vágott beszédje közé Eszékiné –,
16988 IV     |                      maradnia – felelt hideg szarkazmussal Rudolf, míg István megfogá
16989 XXIII  |                  akarnának tenni családjaink származási rendében, igen furcsa konfúziók
16990 XII    |                 óriások legkönnyelműbbjeitől származhattak, de az általános hangulat
16991 XVII   |                     kárpátfalvi kastély azon szárnya, melyet az úrnő számára
16992 XII    |                      tulajdon szállása egyik szárnyába. Itt férjen azután hozzájok
16993 I      |                   éppen a hóna alatt van, de szárnyai térden alul érnek, s gallérja
16994 VI     |                 ezalatt a foyer-ben lengetik szárnyaikat Catalani körül csoportozva.
16995 XIII   |              szétnyittatnak a háttérben levő szárnyajtók, s pompás tűzijáték fejezi
16996 XXI    |                   mint egy tábor, derekat és szárnyakat képezve, indulnak meg a
16997 II     |                 feszes, kimondhatatlan magas szárú fényes csizmákba van húzva,
16998 X      |                   akinek akkorára nőttek már szarvai, hogy az ajtón nem fér be
16999 VIII   |            gőzmozdonyra rohanva előretartott szarvaival, s az összeütközésnél agyonzúzatott.~
17000 XIV    |                   öklelhessenek velök. Óh, e szarvak nagyra fognak nőni; ha egyéb
17001 XIV    |                       mozdulatlan állat, kik szarvakat növesztenek, hogy öklelhessenek
17002 VIII   |                   szarvánál fogva vezetni, a szarvára pedig citromot kell tűzni
17003 XIII   |                     szerzeménye. A park tele szarvas- és dámvaddal, s azok számára
17004 VII    |                   legyezőt és a könyökig érő szarvasbőr kesztyűket.~Ő foglalja el
17005 XIX    |                 tartani, ahol ő van. A vajas szarvastól iszonyodik, fél tőle, mint
17006 VIII   |                      kezdett feléje rohanni, szarvával itt-amott felhányva a földet.~
17007 XV     |                   már gyönyörűséget; egy-egy szatirikus szellem, ki szeret mások
17008 XVII   |                  palánkon, s Varga uram nagy szatiszfakciójára azzal a hírrel ért vissza
17009 XII    |                  házasodni, mátkám valóságos szatócs leánya volt, gyönyörűen
17010 XXIV   |          önelégültséggel Rudolf.~– Imádlak e szavadért, Rudolf. Te, gyöngye a férfiaknak!
17011 V      |                 kérlelé heveskedő férjét, ki szavaiban végerejét látszott kimeríteni,
17012 XXII   |                      beszél; ki jegyezné fel szavaikat?~„Távozzál tőlem – hagyj
17013 XVI    |                   Abellino már hajlandó volt szavaiknak engedni, s megfordult, hogy
17014 X      |                   azon előnyöktől, miszerint szavainak hatását az arcokból olvashassa.
17015 XXIII  |            alkatrészét képezi ő annak; amint szavajárása: ő amalgamázza a társadalom
17016 XV     |                    Boltay megijedt az idegen szavaktól.~– Csak írd le, jobb lesz.
17017 VII    |              közfigyelmet, s első volt, ki a szavalás végeztével tapsolni kezdett.~–
17018 XV     |                      a művészek és művésznők szavalnak, énekelnek, furulyálnak,
17019 XVIII  |                      jól; óh, nagysád! nincs szavam kifejezni, amit érzek.~–
17020 VII    |                       monda Rudolf.~– Nemesi szavamra! – állítá Kárpáthy nevetve.~–
17021 VII    |                    hogy Kárpáthy Béla nemesi szavának meg fog felelni. Addig a
17022 IX     |                     tekintetéből jónak látta szavazat alá bocsátani, hogy az alsóház
17023 IX     |               indítvány ellen (vagy mellett) szavazok”, alig bír megküzdeni az
17024 XX     |                   hódolatnyilatkozatot kíván szavaztatni a jelenlevőszépségek tiszteletére,
17025 X      |                  elismerem, hogy azok a múlt századból valók, hanem annyit fölteszek
17026 Vegszo |                   alakokul felhasználni azon századnak, melyben éltek, tiltja a
17027 XVII   |                    tökélyre fejlesztők, hogy századok kellenek hozzá, míg valaki
17028 III    |                    Látod ezt? Ha ti csak egy századrészét éreznétek ennek!~Rudolf
17029 XXII   |                  másikért, ki annak bájaiból századrésznyit sem bír, csak azért, mert
17030 X      |                       amit az ön leánya kap, százakat adni ki feltűnő fényűzésre.~–
17031 X      |                   kifakadással Teréz. – Hisz százan, ezeren látták őt azzal
17032 XII    |                    az asztalhoz, s egy csomó százas bankjegy közől leszámlált
17033 VIII   |                    Alig halad Márton mintegy százlépésnyire a sás között, midőn meghallá
17034 XIX    |                   mit bír nejében. Ő maga is százszorta szebbnek, jobbnak és kedvesebbnek
17035 XV     |                     láttára megy véghez ez a szcéna.~– Ugyan, Mayerné asszonyom,
17036 VII    |                   látott, az emberek jobbak, szebbek voltak, mint azelőtt, s
17037 Vegszo |                találhatni, aminőket Czuczor, Széchenyi és Szemere Pál tudtak helyettesítni;
17038 IX     |                    ennek méltó sógorát, gróf Széchényi Ferencet, a nemzeti múzeum
17039 XV     |                markába, s azzal kissé rendbe szedé magát, felkelt, egy tükör
17040 XV     |                    alakot.~Fanny a morzsákat szedegeté fel ujjacskáival az abroszrul,
17041 VIII   |                     sarkantyús; oly hegyesen szedegeti a lábait, mintha tojásokon
17042 XIII   |                     e becsülettudó lépésekre szedegetve sarkantyús lábait, felballag
17043 VIII   |                      érzi a bor ízét, csak a szédelgő ingert, mely csábítja a
17044 XIV    |              kórosról, ki sugarait követi, s szédítő örvények fölé hág, hogy
17045 VII    |               kegyura, hogy minden fogadóról szedjék le a címert, s azok helyett
17046 I      |                      kiálta fel az úr. – Így szedsz te rá engem! Felakasztatlak.
17047 IV     |                 fiatal óriások szerteszéjjel szedték e szóra Abellinót.~– A másik
17048 XVIII  |                    hogy a vendégeim kerekeit szedtem volna ki. Hahaha! hahaha!
17049 XXV    |            önkénytelenül férje vállára hajtá szédülő fejét.~Rudolf figyelmesen
17050 XXV    |                   uram – szólt Fanny –, néha szédülök – s azzal kezét minden tétovázás
17051 VII    |                   Annál szebb. Debrecen vagy Szeged, vagy akár Hódmezővásárhely
17052 I      |                   Három házat vehetett rajta Szegeden. Meg volt elégedve.~A chevalier-nak,
17053 XV     |                   lopva megcsókolta a ruhája szegélyét, elkérte imakönyvét, s midőn
17054 VII    |                 legnagyobbak, annak okvetlen szegénnyé és kicsinnyé kell lenni.~–
17055 XIII   |                    udvarról, hogy a közeledő szegényeket meg ne tépjék, s az új kenyérreli
17056 XVIII  |               személyek is sok jót tesznek a szegényekkel, de azoknak voltaképpen
17057 XXIX   |                      egész összeg szálljon a szegényekre.~Rudolf hideg, mozdulatlan
17058 XVIII  |                 bocsánatot kérek, hogy őróla szegényről beszélni voltam bátor.~–
17059 V      |              elhagyta jó sorsát, elment vele szegénységbe, szomorúságba. Kóbor színtársulatot
17060 X      |                    ócska volna, s elárulja a szegénységet.~A leányok kénytelenek voltak
17061 III    |                    nevű emberre. Tudom, hogy szegénységgel fogok küzdeni, s ha azt
17062 XI     |                      Vajon minő sors érhette szegényt?~Azután elment, és egy szót
17063 XXXI   |                   varrott tarisnyával s nagy szeges végű bottal; így kell neki
17064 VIII   |                       gomblyukában egy csomó szegfű muskátlilevéllel, selyempuszlija
17065 X      |                      kertjében talált, amint szegfűket oltogatott.~Elmondá neki
17066 VIII   |                    és virágokból úgy, hogy a szegfűkkel és rózsákkal ékes füzérek
17067 X      |                   Schmerz úr véghetetlen sok szegfűt szándékozott oltani ezen
17068 II     |                  versenyfuttatáson, s nyakát szegheti, agyonlőhetik párbajban,
17069 II     |                 terhes fogadása alól, nyakát szeghetné, vagy főbe lövethetné magát,
17070 VIII   |                 asztalra, ahogy a kalapját a szegletbe vágja, azok a betyáros tempók,
17071 IV     |                  Rudolf és társai álltak egy szegletben.~– Ahol annyi a játszó személy,
17072 II     |                 részint keresztbe fordítva a szegletek felé, mert most ez a divat,
17073 I      |                    de melyek mind oly bizarr szegletekké vannak elferdülve, e durva
17074 XIII   |                   megláthassa.~A láda minden szegletén erős vaskapcsokkal volt
17075 VIII   |                 kendő lóg ki, odakötve egyik szegleténél fogva a gomblyukba, ujjain
17076 VII    |                  legféltőbb pont. Ha a tűz e szegletet elfoglalhatja, akkor a Médard-templom
17077 VII    |                    lovak zablájába kapva egy szeglethez iparkodott azokat kormányozni,
17078 VII    |                    miután az új fecskendőt a szegletre állíták, felszökött rá,
17079 XXXI   |                      volna, ha instruktornak szegődnék unokaöccse mellé – szólt
17080 I      |                Mindjárt szépen felakasztotta szegre a fokost, fejébe nyomta
17081 XVIII  |                       mintha az érdem volna; szégyelld magadat, hogy szépséged
17082 XV     |                    megtiszteltetés. Nála nem szégyellheti magát senki, mert ő valóban
17083 X      |           gyermekeidet munkához! Te magad ne szégyellj valami kereskedőhöz könyvvezetőnek
17084 XV     |                  asszonyságot, de csak mégis szégyellt mellette ülni egész Pozsony
17085 XVI    |                 utána; efölötti bosszújában, szégyenében ismét azon vevé észre magát
17086 XVIII  |                  tudta, hogy azokat meg foga szégyeníteni, senki sem volt jelen, aki
17087 XXII   |              családnak, mely hírét kénytelen szégyenleni, s melynek minden tagja
17088 XXXI   |                      a másvilágon.~– Dehogy. Szégyenlette, hogy egy Kárpáthynak ne
17089 XV     |                     Nem nézhet ő az anyjára, szégyenli magát, ha látja. Talán rám
17090 XI     |                    megbuktak az erény útján. Szégyennel gondolok reájok; pedig vannak
17091 V      |               bálványom, az én oltárképem, a szégyenpadon állasz, s nyomorult fickók
17092 XVIII  |          legiszonyúbb fájdalom, a legsértőbb szégyenpirítás, a legnagyobb kegyetlenség.~
17093 XIII   |                      úgy apródonkint hordják széjjel a hírét hazaszállongó vendégek,
17094 I      |            kidülledtek, hanyatt veté magát a székben, nem tudott szólni, csak
17095 XIII   |                      nevét olvasá, felugrott székéből, kiterjeszté kezeit, arca
17096 XV     |             karjaiból, bosszúját az ártatlan székeken tölti, azokat rugdalva fel.~
17097 XV     |                      hanem csak úgy leesni a szekérből, amit azonban sem a kocsis,
17098 I      |               percben aztán újra elalszik.~A szekérderék be van fedve pokróccal,
17099 I      |                      fogassa az úr a lovát a szekere hátuljába, s kocsikázzék
17100 IX     |                  ifjú főúrhoz, kik e percben székére hajolva beszéltek hozzá.~–
17101 XIII   |                    mások, azalatt kiszedte a szekerekből a kerékszegeket, s Kalotai
17102 I      |                  vonásai látszottak. – Elő a szekerekkel! Megyünk innen, megyünk
17103 VIII   |                   bor, külön-különféle, volt szekerekre rakva, egy szekér tele frissen
17104 VII    |                     ügyeimet rendbehoznom, s szekerem iránt rendelkeznem, hogy
17105 XIV    |                   eléje futott Boltay mester szekerének, s lehúzva őt kocsijáról,
17106 XIII   |                      nyolc fiút felszedett a szekerére, s midőn legjavában hajtatott,
17107 XIII   |                       ne hagyják ama mennyei szekeresek sokáig forspont után járni
17108 I      |                     mint kárhozik el négy ló szekerestül a hosszú gáton. A nehéz
17109 I      |                     vagy a hátán hordja ki a szekerét.~Estére kezd már az idő
17110 VIII   |                    népekkel, s körültűzködve szekéroldal és lószerszám zöld gallyal
17111 XX     |                agárral; hat cigány ott ült a szekéroldalon, s végigmuzsikálta valamennyi
17112 XIII   |                     lovon jöttem, s az egész szekérrel van.~Jancsi úr reszketett
17113 XIII   |                      fehér mázas, aranyozott szekrényei likas rácsozattal a boltozatig
17114 X      |                  ember ijedtében felugrott a székről, melyre kínálatlanul le
17115 VIII   |                        kelj fel csak onnan a székrül s gyújtsd meg a pipámat.~–
17116 XXXI   |               egyszer Flóra azzal lepé meg a székvárosból hazatérő férjét, hogy a
17117 XXI    |               kengyelétől a szolgálatra kész szeladonokat.~– Nagyon jól van így, nem
17118 XXXI   |                      valahonnan, valami erdő széléből vagy valami toronyból, akár
17119 VII    |                    erősen oltották; a népség széledezni kezdett.~Ezalatt Chataquéla
17120 XXVI   |                     s az érzékenyebb szívűek széledeztek körüle. Azt mégis borzasztó
17121 XVII   |               béresével együtt egész az erdő széléig szaladt utána lóháton.~Maga
17122 XIII   |                   éves gesztenyét ne érjék a szelek, melynek lombjai közt rejtőzött
17123 XIV    |                      méltatlan utód szórja a szelekbe, ossza darabokra, juttassa
17124 V      |                      át ott ült a beteg ágya szélén, leste ajkainak sóhajtását,
17125 XV     |                     egész elmélázva ült ágya szélére, s fésűjét kivonva hajából
17126 II     |                     pedig fölfelé mindinkább szélesedett.~Ez Kárpáthy Abellino.~A
17127 XVIII  |                     szívvel –, az ilyen apró szeleskedéseket meg kell bocsátanunk – fiatal
17128 XV     |                 veszteni kezdi hidegvérét, s szeleskedik. Nem vigyáz a tételekre,
17129 VII    |                     S azzal egy boldog ember szelességével meghajtva magát, elrohant.~
17130 VIII   |                      van, a durvaságot híják szelességnek, a rossz kifejezéseket eredetiségnek,
17131 VI     |                   legszélesebb kiterjedésben széleszték el a hírt, hogy ma nagy
17132 XII    |                    ünnepélyesen fogá a levél szélét.~– Tehát hallja ön, édesem,
17133 XVII   |                  utcán, elfogva azt az egyik szélétől a másikig, s valamennyi
17134 VI     |                    volt ez annyi taps ellen? Szélfúvás, mely csak a tüzet éleszté.~–
17135 VIII   |          magányperceikben sem vár nyájasabb, szelídebb lények boldogító közelléte,
17136 XXVI   |                      ez más – szólt Abellino szelídebben hangolva, s jónak látta
17137 VII    |                   körüle, vékony szemöldöke, szelíded szemei, finom ajkai valami
17138 VIII   |                     pálinka vár reá, melynek szelídítő hatása meglátszik orcáján,
17139 XIII   |               végigsimítani.~– Kicsoda? Az a szélkergető…~– Nos? Mi az? Tanulja meg
17140 XV     |                mágnásokat, hogy maguknak ily szellemdúsan összeállított világot alkossanak,
17141 V      |                egyike volt kora legragyogóbb szellemeinek, kit a természet gazdag
17142 XVIII  |                 vágyó szív érez magas, nemes szellemekkeli találkozásakor, ez valami
17143 XI     |                       Hogyan, uram?~– Máriám szellemének valahára eleget fogok tehetni.~
17144 III    |                  Korunkban egy Hunyadi János szellemére alig várna egyéb hivatás,
17145 VII    |                mindazokon, kiknek rendkívüli szellemerőt adott a sors, de ők kikerülték,
17146 XIX    |                 férfierényt, magas, fennkölt szellemet árul el.~Félig habozva,
17147 III    |                    nincs arra szorulva, hogy szellemét tökéletesítse; pedig a magyar
17148 IX     |                 magyar vért megőrizhetni, ha szellemétől minden magasabb míveltséget
17149 X      |             ellenkezőleg, a féltés gyanakodó szellemével valami álmos ördögnek engedik
17150 IX     |                      zászlóemelői voltak egy szellemi mozgalomnak, mely akkor
17151 VII    |                 csata alkalmával a lánglelkű szellemóriást, Byront, s elválva Ulyssestől,
17152 IX     |                      pazarlák gazdagságukat, szellemtelen majmolásra lelkeik erejét,
17153 VII    |               vagyonukat, és ami annál több, szellemüket; pedig mennyit használhatnának
17154 XX     |                törekvő, buzdító hatással van szellemünkre, s bennünket a haladás korszerű
17155 XVII   |                 Marcija-e, avagy Horhi Miska Szellője? Az egész Bükkalja in massa
17156 III    |                    foguk, hogy ama kettő, ki szélrül megy, Magyarországból jött,
17157 XXI    |                  fogja-e őket érni.~A csapat szélsebesen haladt előre. Az agarak
17158 IX     |                 renden volt; vagy pedig más, szélsőségben vad, szemet szúró modor
17159 XII    |                    van mindenfelé. A munkáit széltire magasztalják; derék, becsületes
17160 XVII   |                    futtatni sebes paripán, a széltől kigyulladt arccal, sebesen,
17161 XXIX   |               éreztem hasonlóul, mindkétszer szélütést kaptam; úgy hiszem, most
17162 VIII   |                  társaság azt képzelte, hogy szélvészektől hányatott hajón van, s hogy
17163 XI     |                  földnek minden országit egy szem-~pillantásban. És monda néki: „
17164 XII    |                    ér, hanem meg kell állani szem-szembe, pisztoly pisztoly ellen,
17165 V      |                     nem használta azt, hanem szembeállt velök; a kihordó jól hallá
17166 VI     |                    maga számára, hogy minden szembejövőtől megkérdezze: „Nem látta
17167 X      |                     könyveket olvastak, vagy szembekötősdit játszottak; a divatárusnőnél
17168 X      |                     igaztalan fondorlatokat, szembeötlő exceptívákat látott, s csak
17169 XXV    |                     ittas öröm nem sugárzott szemeiből; soha-soha nem volt ily
17170 I      |                      süveg van húzva egész a szeméig.~Belőle sem látszik egyéb
17171 XXXI   |            megszólalásig hasonlítanak Rudolf szemeihez.~– Valóban – szólt Flóra
17172 XI     |                     alá, tükröt villogtatunk szemeikbe, hajtóvadászatot indítunk
17173 X      |                  leányok kötényeiket emelték szemeikhez, s még jobban sírtak; az
17174 X      |               bánok-e én leányaimmal, mint a szemeim fényével? Hallott-e valaha
17175 XXX    |                      szó és a könny ajkán és szemein, zokogva monda:~– Meghalt…~–
17176 I      |                     a keresztúti gáton saját szemeink és a csapláros szemei láttára
17177 XI     |                    Máriám.~Az ifjú itt ismét szemeire nyomá kendőjét.~Milyen valódi
17178 XXI    |                    vigyázzatok nőmre, mint a szemeitek fényére!~– Óh, vigyázni
17179 XVIII  |                      majd ismét messze tartá szemeitől, mintha azzal kecsegtetné
17180 XVIII  |                Azokból a sötétben rászegzett szemekből nagyon jól megérté Marion
17181 XI     |                szokott ő álmodni, e szép kék szemekről, e nemes vonásokról, e délceg
17182 XIV    |             munkatudó, józan fiatalembert is szemelt ki számára, kinek karján
17183 XVIII  |             megnyugvással lenni, hogy becses személyeikben minden elismert jó tulajdonságaik
17184 XVIII  |          Ellenkezőleg, ki fogom keresni azon személyeket e sorozatból, akik nagyságod
17185 XVIII  |                      szükségesnek, hogy azon személyekről beszéljek nagyságodnak,
17186 XVIII  |                 csekély embernek, mint az én személyem, olyan nevezetes férfiakról
17187 XVIII  |                    éppen kívánatos nagyságod személyére nézve a hozzájok való ragaszkodás.
17188 I      |                      meg egyúttal azon három személyről, kik leginkább szokták mulattatni,
17189 XX     |               egyesületek, én egy oly állati személyzet pártfogására indítványt
17190 XIII   |                    Kárpáthy-uradalmak tiszti személyzete közt gyökeres reformokat
17191 XIII   |                     felét elcsapná az összes személyzetnek, s azért megint kár volna;
17192 XV     |                      utcára kimennem, hogy a szemem ki ne égjen, ha becsületes
17193 VII    |                     táncolnak, s miket a nap szemenként szí fel magához. Legszebb
17194 XIII(1)|                                 Ellentéte a „szemenkint” kifejezésnek.~
17195 I      |                     és agarak. Különben mind szemenszedett nép; a hajdúk a nép legizmosabbjaiból,
17196 Vegszo |               aminőket Czuczor, Széchenyi és Szemere Pál tudtak helyettesítni;
17197 XXII   |                    erős lelkű lesz félénk, a szemérmetes hevült képekről beszél;
17198 VIII   |                 úrnak fognak tartani, csak a szemérmetesség az, amiről a parasztra rá
17199 XIV    |                     elűzte az álmot mindenki szeméről.~Boltay mester olyan hosszú
17200 XIII   |                  Palkó egy ideig eltátotta a szemét-száját, nem tudva, mit feleljen.~–
17201 XI     |                    gyémántlelkét a sárból, a szemétből tisztogatták ki, kinek gyöngéd
17202 XXIX   |                     még egy pillanatot vetve szemével, még egy néma csókot vetve