Rész

   1 1 |                                            A haragvó Isten~Most kilencvenhat
   2 1 |                    évben születtek is, rég a sírokban feküsznek mind,
   3 1 |                sírokban feküsznek mind, de a nap emléke ünnepül maradt
   4 1 |                  nap emléke ünnepül maradt a késő unokákra s mindazokra,
   5 1 |               kapuin belül laknak, melynek a közelmúlt évek újabb históriai
   6 1 |                    háromszor látogatja meg a templomot aznap, böjtöl,
   7 1 |                soha, megdöbbenve emlékezik a rettenetes Istenre, kinek
   8 1 |                   Istenre, kinek ott alant a föld alatt is van birodalma,
   9 1 |            büszkeségük emlékeivel beépíték a földet.~Szép, csendes lanyha
  10 1 |                   éjszaka volt, amilyennel a mi békességes kis városunkban
  11 1 |                minden ember alszik, kivált a rosszhírű tizenkét órától
  12 1 |                  őr sem jár az utcán, mert a kísértetek ráijesztettek.
  13 1 |             Egyszer egy vakmerő éji őr azt a hallatlan bátorságot vette
  14 1 |                  órára is el merte mondani a verset; de az a rettentő
  15 1 |                    mondani a verset; de az a rettentő eset történt vele,
  16 1 |        kitalálhatatlan helyről, bizonyosan a föld alól vagy a kriptaajtóból
  17 1 |                bizonyosan a föld alól vagy a kriptaajtóból visszakiáltá
  18 1 |               Ember vigyázz ezen szóra!” – a gonosz kísértő megfordítva
  19 1 |                 kóbor szellemtől, és ezért a tizenkét órát a mi kis városunkban
  20 1 |                   és ezért a tizenkét órát a mi kis városunkban többé
  21 1 |                    mindenki nyugton alszik a maga kapuin belül, s ha
  22 1 |                    maga kapuin belül, s ha a nagy csendességben mégis
  23 1 |            csendességben mégis úgy ugatnak a házőrző ebek egyik utcáról
  24 1 |                 házőrző ebek egyik utcáról a másikra felelgetve, az az
  25 1 |                    abban az időben, csupán a Dunapart mellett látni mintegy
  26 1 |               pislogó mécsecskét: azok ott a sorba felállított kálváriai
  27 1 |                  látszanak reszketni abban a nagy sötétségben, kivált
  28 1 |              ellenséges szellő végigfuvall a parton.~A Duna vizén, a
  29 1 |               szellő végigfuvall a parton.~A Duna vizén, a sziget orra
  30 1 |                    a parton.~A Duna vizén, a sziget orra felett egy sor
  31 1 |                    félne csendesen maradni a puszta víz hátán ilyen sötét
  32 1 |                színről színre, mi adja azt a hangot; valami útra kelt
  33 1 |                   távolból hangzik ide; ha a város alatt fújnák meg,
  34 1 |              sokkal jobb volna, ha az csak a tárogató hangjára történnék.~
  35 1 |                 sorba mindegyik toronyban; a fiatalabbak siettek megelőzni
  36 1 |                 vékony csengő hangjaikkal, a vén Szent András öreg harangja
  37 1 |                sokáig zúg az ütés után még a harang. Nem is akar elmúlni
  38 1 |                     Nem is akar elmúlni ez a zúgás, sőt erősödik még,
  39 1 |                   hidegen jár keresztül ez a zúgás annak a szívén, aki
  40 1 |                 keresztül ez a zúgás annak a szívén, aki azt meghallja.~
  41 1 |                     Egyszerre megrázkódott a föld az ő terhei alatt.~
  42 1 |                 ajtait nyitva, és rohantak a piacokra, és kérdezék egymástól: „
  43 1 |                     ki tudna erre felelni?~A föld folyvást reszketett,
  44 1 |                   fejeikkel keresztültörni a földön, hogy a két Duna
  45 1 |              keresztültörni a földön, hogy a két Duna folyamban ezer
  46 1 |              gyanánt lövellt fel egyenesre a víz, s a megbomlott toronyórák
  47 1 |             lövellt fel egyenesre a víz, s a megbomlott toronyórák újra
  48 1 |                    tompa búgással tölté be a levegőt, anélkül, hogy valaki
  49 1 |               merre lehet előle menekülni.~A házi ebek riadtan futottak
  50 1 |                   szökdeltek egyik tetőről a másikra, s a zúgó légben
  51 1 |                 egyik tetőről a másikra, s a zúgó légben felriadt galambok,
  52 1 |        csoportosultak, félénken kerülgetve a toronytetőket.~És a föld
  53 1 |             kerülgetve a toronytetőket.~És a föld minden állatai között
  54 1 |                 volt az ember. Amazok csak a halál leheletét érzék, de
  55 1 |                    itt Isten van közel; őt a reszkető föld nemcsak sírjára
  56 1 |                   alul van. – Mi lehet még a síron alul? – Mindenki sápadtnak
  57 1 |                   Mindenki sápadtnak látta a mellette állót, elhagyta
  58 1 |                  állót, elhagyta az ész és a bátorság a lelket, mindenki
  59 1 |              elhagyta az ész és a bátorság a lelket, mindenki érzé, hogy
  60 1 |          hatalmának vége.~Megküzd az ember a tűzzel, a viharral, nyerget
  61 1 |                 Megküzd az ember a tűzzel, a viharral, nyerget vet a
  62 1 |                    a viharral, nyerget vet a hullámzó tenger hátára,
  63 1 |                 ellene, mivel védje magát?~A föld egyre rázkódott, a
  64 1 |                    A föld egyre rázkódott, a zúgás egyre hallatszott,
  65 1 |             forrongása, s időközönkint, ha a vízirányos vibráció erősebb
  66 1 |                 egyszerre minden toronyban a harangok; a nagy, vastag
  67 1 |               minden toronyban a harangok; a nagy, vastag ércharangokat
  68 1 |                    ércharangokat úgy rázta a vész, mint apró csengettyűket.~
  69 1 |                   mint apró csengettyűket.~A rémes harangszóra hirtelen
  70 1 |       kétségbeesett remény szikrája kapott a zsibbatag szívekbe: „Az
  71 1 |                   Isten hívogat bennünket. A templomba! A templomba!”~
  72 1 |                    bennünket. A templomba! A templomba!”~Az egyházak
  73 1 |                egyházak ajtai feltárultak, a nép betódult, aki nem fért
  74 1 |                  be, ott künn térdepelt le a lépcsőkön, az utca kövezetén,
  75 1 |            kövezetén, s belevegyíté énekét a szent boltozatok közül kihangzó
  76 1 |               énekhangon is keresztül tört a föld alatti zúgás, az a
  77 1 |                    a föld alatti zúgás, az a hangváltozás nélküli pokolbeli
  78 1 |              keresztül hallák azt, átjárta a szívet, a lelket, s beteggé
  79 1 |              hallák azt, átjárta a szívet, a lelket, s beteggé tette
  80 1 |                     szédelegve hagyták oda a templomot, s künn lefeküdtek
  81 1 |               templomot, s künn lefeküdtek a kövezetre, a többiek éjnek
  82 1 |                    lefeküdtek a kövezetre, a többiek éjnek éjszakáján
  83 1 |                éjszakáján énekelték tovább a bűnbánó éneket:~„Uram, bűneink
  84 1 |                   lassankint elcsendesült, a vele küzdő szent énekhangok
  85 1 |                   elenyészett, vele együtt a föld rengése is: csak néha
  86 1 |                   percre rázkódott még meg a föld, mintha az ég és csillagok
  87 1 |               kezdett, az ég világosodott; a szorult keblek terhei enyésztek.
  88 1 |                   keblek terhei enyésztek. A nép egy része hazatért házait
  89 1 |                    családját összekeresni, a többi „hozsannát” énekelt
  90 1 |                  többi „hozsannát” énekelt a templomokban.~Amint a kelő
  91 1 |              énekelt a templomokban.~Amint a kelő nap világa át kezde
  92 1 |                  nap világa át kezde törni a magas templomablakokon,
  93 1 |                 eddig gyér világot vetének a roppant teremben, megtért
  94 1 |                  roppant teremben, megtért a bizalom is a szívekbe, az
  95 1 |             teremben, megtért a bizalom is a szívekbe, az a jótékony
  96 1 |                  bizalom is a szívekbe, az a jótékony érzés, mi átélt
  97 1 |                 veszély után foglal helyet a lélekben; egy fiatal szerzetes
  98 1 |                   fiatal szerzetes fölment a szószékbe, s beszélni kezde
  99 1 |                   kezde malasztos dolgokat a néphez.~Egyszerűek, keresetlenek
 100 1 |               szavak, ahogy azok egyenesen a szívből jőnek, de jól esett
 101 1 |                   jól esett hallani azokat a hivőknek, az ajkak úgy mondák
 102 1 |                mondák utána némán az imát.~A pap elvégzé beszédét, kimondta
 103 1 |                áment. Hallatszott utána az a templomi sóhaj, mi ezrek
 104 1 |                  szekerek rohannának végig a föld mélyében, egy hömpölygő
 105 1 |            hömpölygő dördülés futott végig a város alatt; a föld színe
 106 1 |                futott végig a város alatt; a föld színe az elmúlt reszketés
 107 1 |                   azon percben lehullottak a tornyok a földre, egy irtóztató
 108 1 |              percben lehullottak a tornyok a földre, egy irtóztató roppanás
 109 1 |                   roppanás hangja tölté be a levegőt, a legmagasabb épületek
 110 1 |                 hangja tölté be a levegőt, a legmagasabb épületek mennydörögve
 111 1 |                 mennydörögve dűltek össze, a kábító zuhanatban az utolsó
 112 1 |             zuhanatban az utolsó órát üték a messzehajított harangok…~
 113 1 |              templom romjai közt; ajkaikon a kimondott ámennel, szíveikben
 114 1 |              kimondott ámennel, szíveikben a bűnbánat igazi keservével.
 115 1 |                 üdvösebb pillanatban.~Csak a prédikáló szerzetes maradt
 116 1 |                  voltak némulva, elveszték a segélykiáltás hangját, elfeledtek
 117 1 |                    utcán ugyanazon alakok, a gyermeket hurcoló nők, a
 118 1 |                   a gyermeket hurcoló nők, a véres ősz emberek, a lihegő
 119 1 |                  nők, a véres ősz emberek, a lihegő férfiak. A várost
 120 1 |                 emberek, a lihegő férfiak. A várost mindkét oldalról
 121 1 |                 Másodszor újra hallatszott a futó hömpölygő dördülés
 122 1 |                    futó hömpölygő dördülés a föld alatt, amint morogva
 123 1 |                     Messziről lehete látni a rém közeledését; amerre
 124 1 |              előtte fejeiket, jobbra-balra a földet csókolva sudaraikkal,
 125 1 |              csókolva sudaraikkal, s mikor a város alá ért, a futó népek
 126 1 |                   s mikor a város alá ért, a futó népek elestek taszítása
 127 1 |                  lábnyi magasra hányta fel a rejtelmes erőszak, s ismét
 128 1 |            hajlongtak útjában, kivált azok a hosszú sor jegenyék ott
 129 1 |                    hosszú sor jegenyék ott a füzes sziget partján mint
 130 1 |                 mint bókoltak előtte egész a fekete víz színéig, mely
 131 1 |               látszott hullámzani előttük.~A félelem csodái egyre szaporodtak;
 132 1 |                  csodái egyre szaporodtak; a kálvária melletti apró házak
 133 1 |                  borzadva vevé észre, hogy a kutakból egyszerre kiapadt
 134 1 |                 kutakból egyszerre kiapadt a víz, a veder valami magasra
 135 1 |                   egyszerre kiapadt a víz, a veder valami magasra feltorlódott
 136 1 |                 kavicsos homokba ütődik, s a belvárosi kutakból is valami
 137 1 |                    fojtó sárvíz szaga van. A legnagyobb iszonyat végre
 138 1 |                  legnagyobb iszonyat végre a megyeház utcáján adá jelenségét,
 139 1 |               utcáján adá jelenségét, ahol a föld keresztben megnyílt,
 140 1 |                    keresztben megnyílt, át a házsorokon, egy erős kőépület
 141 1 |                     s amint egy perc múlva a rémületes látvány összecsukódott,
 142 1 |                    látvány összecsukódott, a szétszakasztott házat úgy
 143 1 |                   nyomta ismét össze, hogy a nyílásba szorult gerendák
 144 1 |                  mind az ég felé meredtek, a támadt nyíláson át pedig
 145 1 |             messzire az utcát.~– Elsüllyed a város! – ordíták az emberek. –
 146 1 |              ordíták az emberek. – Fussunk a Dunára! – A föld nem adott
 147 1 |             emberek. – Fussunk a Dunára! – A föld nem adott többé menedéket,
 148 1 |                 nem adott többé menedéket, a vizekhez kellett folyamodni.~–
 149 1 |               kellett folyamodni.~– Fusson a malmokra, a hajókra minden
 150 1 |           folyamodni.~– Fusson a malmokra, a hajókra minden ember! A
 151 1 |                    a hajókra minden ember! A város elsüllyed.~A partokra
 152 1 |                  ember! A város elsüllyed.~A partokra siető népre ott
 153 1 |              partokra siető népre ott várt a legnagyobb rémület.~Az Öreg-Duna,
 154 1 |                    Az Öreg-Duna, ahogy itt a Csallóköz-szöget képező
 155 1 |                  szélesebb karját nevezik, a város alatt ismét két ágra
 156 1 |                 szakad, s éppen átellenben a várossal egy kisded szigetet
 157 1 |                 egy kisded szigetet képez. A keskenyebbik ág a város
 158 1 |                   képez. A keskenyebbik ág a város és a sziget között
 159 1 |                 keskenyebbik ág a város és a sziget között folyik el:
 160 1 |                   használni, itt van télen a malmok réve és a repülőhíd,
 161 1 |                 van télen a malmok réve és a repülőhíd, a hajótömő műhelyek,
 162 1 |                malmok réve és a repülőhíd, a hajótömő műhelyek, a halászok
 163 1 |            repülőhíd, a hajótömő műhelyek, a halászok bárkái.~A menekülést
 164 1 |               műhelyek, a halászok bárkái.~A menekülést kereső nép megrettenve
 165 1 |                 nép megrettenve látá, hogy a Dunának e keskeny ága nincs
 166 1 |                   keskeny ága nincs többé; a háborgó föld úgy felemelte
 167 1 |               felemelte annak medrét, hogy a víz a szigeten keresztül
 168 1 |                   annak medrét, hogy a víz a szigeten keresztül a szélesebb
 169 1 |                   víz a szigeten keresztül a szélesebb ágba futott át,
 170 1 |                szélesebb ágba futott át, s a város előtt nem volt más,
 171 1 |             rémletes tárgyak, mik évek óta a vizek éjszakájába voltak
 172 1 |               eltemetve, álltak ijesztőleg a napfény csodájának kitéve;
 173 1 |                 napfény csodájának kitéve; a meder közepén valami kettős
 174 1 |           boltozatos kőfal maradványa: tán a sokszor emlegetett alagút
 175 1 |               emlegetett alagút romjai… és a kikötőbeli hajók, a halászbárkák,
 176 1 |                     és a kikötőbeli hajók, a halászbárkák, a malmok,
 177 1 |          kikötőbeli hajók, a halászbárkák, a malmok, a repülőhíd mind
 178 1 |                    halászbárkák, a malmok, a repülőhíd mind a vízfenék
 179 1 |                   malmok, a repülőhíd mind a vízfenék zátonyain ültek
 180 1 |                húzódott folyvást odább.~Ez a bámulatos látvány, mely
 181 1 |                  mely több csodát mutatott a szemnek, mint amennyit az
 182 1 |                 akkor egy új földhullámzás a túlsó Dunaág medrét emelte
 183 1 |                 medrét emelte föl, s ismét a keskenyebbet süllyeszté
 184 1 |               keskenyebbet süllyeszté alá.~A roppant víztükör zúgva rohant
 185 1 |                mint egy átlátszó hegylánc, a közbeesett szigetet el látszott
 186 1 |                    jegenyesoraival együtt, a jégtörők karóit széttörte,
 187 1 |                 gyermekjátékszert, s amint a sziget gátjaiban megütődött,
 188 1 |                  nyelni, s azzal lecsapott a túlsó mederbe.~A partra
 189 1 |                 lecsapott a túlsó mederbe.~A partra gyűlt tömeg rémült
 190 1 |               ordítással veté magát vissza a városba, az omladékos utcákba,
 191 1 |             városba, az omladékos utcákba, a tátongó földre a hullámcsapás
 192 1 |                  utcákba, a tátongó földre a hullámcsapás elől, míg az
 193 1 |                keskenyebb medrét, felkapva a zátonyon ülő hajókat, malmokat
 194 1 |                 elsepert vízgáton, bevitte a városba, odatolta az utcák
 195 1 |                utcák közepére, odavagdalta a házak szögleteihez, odacsavargatta
 196 1 |                  odacsavargatta köteleiket a közkutak rácsozatához, a
 197 1 |                   a közkutak rácsozatához, a szentszobrok lábaihoz, s
 198 1 |                 ahogy jött, zúdult vissza, a piac közepén hagyva az odáig
 199 1 |                  Egy halálkiáltás hangzott a meglátogatott város utcáiról
 200 1 |                   város utcáiról az éghez.~A kétségbeesés visszakapta
 201 1 |                   Isten nevét, míg alattuk a föld rengett, körül a hullám
 202 1 |              alattuk a föld rengett, körül a hullám csattogott, s a föld
 203 1 |               körül a hullám csattogott, s a föld repedésein kirohanó
 204 1 |                   Uram és Istenem! De erős a te ostorod, midőn haragodnak
 205 1 |           haragodnak dicsőségét megmutatod a te földi férgeidnek!…~
 206 2 |               tizennégy éjjel látogatá meg a rettenetes ostorozó haragjának
 207 2 |                reggel, eljött este, eljött a nappal és éjjel minden órájában,
 208 2 |              órájában, és tanítá reszketni a földet szörnyű lépései alatt.~
 209 2 |              földet szörnyű lépései alatt.~A második, harmadik napon
 210 2 |                megadták magukat az emberek a csapás szörnyeinek, a kétségbeesést
 211 2 |              emberek a csapás szörnyeinek, a kétségbeesést keresztyéni
 212 2 |          tanácsadása kezdett kihallatszani a közjajveszékelésből, kezdtek
 213 2 |              gondolkozni védszerekről, mik a helyzet rendkívüliségét
 214 2 |              tegyék, építettek fakunyhókat a szabadabb terekre, a gyöngébbek
 215 2 |           fakunyhókat a szabadabb terekre, a gyöngébbek lakásául; odakötötték
 216 2 |           gyöngébbek lakásául; odakötötték a sátorajtókhoz a csónakokat,
 217 2 |                odakötötték a sátorajtókhoz a csónakokat, hogy menekülhessenek,
 218 2 |                  készen tartották kádakban a vizet, ha a föld alatti
 219 2 |             tartották kádakban a vizet, ha a föld alatti tűz valahol
 220 2 |                    föld alatti tűz valahol a romok közt gyújtogat, és
 221 2 |               egy-egy nagy kunyhót is, azt a nagy kunyhót elnevezték
 222 2 |                 Merész férfiak előkeresték a romok közül az oltári szentségeket,
 223 2 |                    az oltári szentségeket, a búcsújáró zászlókat, fölkeresték
 224 2 |           búcsújáró zászlókat, fölkeresték a legkisebb iskolai csengettyűt,
 225 2 |                    és ismét harangszó hívá a népséget Isten színe elé,
 226 2 |                   elé, és ismét hangzottak a buzgóság imái a nagy fakunyhóban,
 227 2 |                 hangzottak a buzgóság imái a nagy fakunyhóban, melynek
 228 2 |          fakunyhóban, melynek templom volt a neve; ilyen aprócska templomok
 229 2 |               minden szabadabb téren, mert a nép egyben úgy sem fért
 230 2 |                  figyeltek az emberek arra a kis csengettyű szavára!
 231 2 |                kezeikben! Hogy szólítá meg a szemközt találkozókat: „
 232 2 |                  olyan rosszul esett látni a buzgóknak, hogy itt-amott
 233 2 |                  buzgóknak, hogy itt-amott a házak kapujában hallgatag
 234 2 |                   akiket nem buzdított fel a harangszó; akik zárt ajakkal,
 235 2 |                 ahonnan senki sem jött elő a csengettyűszóra, ahonnan
 236 2 |             ahonnan senki sem csatlakozott a búcsújáró menethez, ott
 237 2 |            menethez, ott volt legszomorúbb a rombolt város képe.~A szomszédok,
 238 2 |         legszomorúbb a rombolt város képe.~A szomszédok, az ismerősök
 239 2 |             mindenki.~Annyi bizonyos, hogy a népesség egy harmadának
 240 2 |                  arra ismét tudatlan volna a felelet. Annyi mondható,
 241 2 |                   mondható, hogy még akkor a kis urak igen nagy urak
 242 2 |                     s amit helybenhagyának a nagy királyok, a „kis királyok”
 243 2 |           helybenhagyának a nagy királyok, a „kis királyok” gyakran meghiúsították.~
 244 2 |                    jobb lesz, ha folytatom a mi szomorú történetünket.~
 245 2 |              szomorú vasárnap –, hogy azon a téren, mely mostanság szép
 246 2 |              ismertek, nem sokat gondolván a benne fekvők emlékezetével,
 247 2 |                  amely helyiségből hordták a városba a fazekasok számára
 248 2 |              helyiségből hordták a városba a fazekasok számára való földet,
 249 2 |                számára.~Azok, akik jövének a Megyercsi utca felől, mind
 250 2 |                    azonfelül egyik válltól a másikra kapcsolt függő láncok,
 251 2 |            szemekkel s roppant medalionnal a közepén; mind valódi tizenhatpróbás
 252 2 |                   az érdemes csizmadiacéh, a becsületes szekeres gazdák
 253 2 |              becsületes szekeres gazdák és a nagyon tisztelt hajóslegények,
 254 2 |                  képezék azon idők szerint a nemes város legszolidabb
 255 2 |            legszolidabb polgári osztályát.~A velük szemközt jövő csapat
 256 2 |         báránybőrsüveget hozzá. Ezek pedig a nemes város takácsmesterei,
 257 2 |               kiket eleitől fogva mindenki a legbékeszeretőbb polgárok
 258 2 |                    ott megállapodának mind a ketten, s a zöldbeliek közül
 259 2 |            megállapodának mind a ketten, s a zöldbeliek közül kiválva
 260 2 |                   rezes nádpálcájával inte a többieknek, hogy várjanak
 261 2 |               hallgassanak: azzal kilépett a középre.~Hosszú, száraz
 262 2 |                  mentéje szinte megfeszült a hátán, s lábait úgy szedegette
 263 2 |                   lépésnél megégette volna a talpát; szikár orcáját rendkívül
 264 2 |                 pedig, hogy e derék férfiú a becsületes takács céh atyamestere,
 265 2 |                    kivétellel katolikusok; a molnárok között már nagyobb
 266 2 |                molnárok között már nagyobb a megoszlás hit dolgában,
 267 2 |               túlnyomó e szín és hitvallás a szekeres gazdáknál, s határozott
 268 2 |                    gazdáknál, s határozott a hajóslegények osztályánál.~
 269 2 |                  Ne feledjük azonban, hogy a föld reszket alattunk.~Nem
 270 2 |                   is perlekedni jött össze a két felekezet; nem mint
 271 2 |                 mint Konstantinápoly lakói a végpusztulás napján a „que”
 272 2 |                lakói a végpusztulás napján a „que” fölött vitatkozni
 273 2 |              kilépett az őt követők közül, a túlsó csoportozat közül
 274 2 |                  nemes Bajcsy András uram, a csizmadiák érdemes céhmestere,
 275 2 |             viselni az álla alatt körül, s a bajusza előre volt hegyezve,
 276 2 |                  tehát egymás elé sietett, a tér közepén találkozának,
 277 2 |                    szólani; mindaddig, míg a két derék férfiú szeméből
 278 2 |                férfiú szeméből megeredének a könnyek, és azután kénytelenek
 279 2 |            megtörülgetni, s akként kezdeni a dologhoz.~– Nemes Bajcsy
 280 2 |                    az Isten…~– Tele vagyon a mi szívünk keserűséggel.~–
 281 2 |                    szívünk keserűséggel.~– A mienk is csordultig vagyon.~–
 282 2 |                   azután elhallgatott mind a kettő.~E hallgatás alatt
 283 2 |                 hallgatás alatt pedig mind a két csoportozat úgy közelíte
 284 2 |                hogy mintegy kört képezének a két férfiú körül. Kanál
 285 2 |                 Kanál Ignác vevé fel ismét a szót.~– Nemes Bajcsy András
 286 2 |                   Nem olyan igaz emberek-e a kegyelmetek hívei is, mint
 287 2 |                 kegyelmetek hívei is, mint a mieink?~– Valóban azok.~–
 288 2 |                Valóban ugyanazt.~– Nem azt a csapást szenvedjük-e mi
 289 2 |                  mesterségét? Nem járnak-e a mi koldusaink is a kegyelmetek
 290 2 |                járnak-e a mi koldusaink is a kegyelmetek ajtajára? Nem
 291 2 |                ajtajára? Nem esik-e az eső a kegyelmetek földjére is
 292 2 |          kegyelmetek földjére is úgy, mint a mieinkre? Nem az-e a mi
 293 2 |                  mint a mieinkre? Nem az-e a mi hazánk, nem az-e a mi
 294 2 |                 az-e a mi hazánk, nem az-e a mi szülőföldünk, ami kegyelmeteké?
 295 2 |                  És mégis egyik gyűlöletes a másik előtt, s egyik nem
 296 2 |                   s egyik nem imádkozhatik a másik miatt.~Bajcsy uram
 297 2 |                   felelhette, hogy megfogá a takácsok atyamesterének
 298 2 |                  kegyelmetekre nézve, hogy a szomorú, iszonyatos napokban,
 299 2 |                 építeni, hanem kénytelenek a szomszéd kulcsos mezővárosba
 300 2 |                    tiszteletre, amidőn azt a vizek engedik…~– Úgy vagyon –
 301 2 |                 hatgalléros köpönyegben. – A szekeres gazdák szekéren
 302 2 |                szigorúsággal tekinte hátra a közbeszólóra.~– Ne zavarják
 303 2 |                    Ignác uram – előfordult a mi érdemes polgári céhünk
 304 2 |               polgári céhünk gyűlésében az a szó, hogy ím e gyászos napokat
 305 2 |                  kegyelmetek is egy sátort a mieink hasonlatosságára,
 306 2 |           emlékezetben, bízvást megírhatom a mostani ivadéknak, hogy
 307 2 |                   ivadéknak, hogy ott azon a kerek téren egykor összegyűltek
 308 2 |                  téren egykor összegyűltek a nép együgyűi, a publikánusok
 309 2 |               összegyűltek a nép együgyűi, a publikánusok és tudatlanok,
 310 2 |                   tudatlanok, aminők közül a názáreti király válogatá
 311 2 |           hatalmasabbak voltak, azt mondák a gyöngébbeknek:~„Íme, e helyen,
 312 2 |                  ahelyett egyre szorongatá a hozzá közel esők kezeit,
 313 2 |                     s szemeivel mutogatott a háta mögé furakodó becsületes
 314 2 |             kovácsmester tört magának utat a középhez, ahol beszélni
 315 2 |             kerekítünk innen, s ott álljon a templom; torony is legyen
 316 2 |                csengettyű is legyen benne!~A derék férfiú homlokáról
 317 2 |                összefogott kezekkel állott a középen, komoly orcáján
 318 2 |                   szót akar mondani, s azt a végére tartogatja.~Midőn
 319 2 |               vagyon, terítse azt ide elém a földre!~Mészáros János ellenvetés
 320 2 |                  szót fogadott, s leteríté a sok gallérú bukovinai posztóköpenyt
 321 2 |               bicskáját, s kinyitá azt, és a köpeny közepére álla, mint
 322 2 |                   áldozatra készülő táltos a régi napimádó magyarok közül,
 323 2 |                    magyarok közül, kezében a fölemelt késsel.~Mindenki
 324 2 |          Szerelmetes hitsorsosaim! – kezdé a jeles férfiú, olyszerű helyzetet
 325 2 |                    olyszerű helyzetet véve a kivont késsel, mintha egyenesen
 326 2 |              akarná azt döfni. – Mire való a mi vállainkon ez az ezüstlánc?
 327 2 |                   az ezüstlánc? Mire valók a mi kebleinken emez ezüstgombok?
 328 2 |                     mely minket lefelé von a föld felé! Íme vessük le
 329 2 |                   föld felé! Íme vessük le a mi láncainkat, rázzuk le
 330 2 |                   mi láncainkat, rázzuk le a mi terheinket, és építsük
 331 2 |               Bajcsy András uram nekifogta a bicskát, lekanyarítá válláról
 332 2 |              bicskát, lekanyarítá válláról a súlyos ezüstláncot, leszabdalá
 333 2 |                    ezüstláncot, leszabdalá a nagy filigrán gombokat,
 334 2 |                 gombokat, s odaveté azokat a köpönyegre, melytől hátralépett,
 335 2 |             prófétai ihlettel mutatott oda a többi jelenlevőknek.~Egy
 336 2 |                    férfi kezében villogott a kés, tépte, fejtette mindenki
 337 2 |         ezüstláncok, ezüstgombok hullottak a kiterített köpenyre minden
 338 2 |       késedelmezett, senki sem tétovázott, a késeket egymás kezeiből
 339 2 |                 villámgyorsan futott végig a városon, s aki meghallá
 340 2 |                  aki meghallá azt, sietett a térre, mindig több nép gyűlt
 341 2 |                mindig több nép gyűlt össze a téren, apró gyermekek elhozták
 342 2 |        csendülésével ő is beleszóljon abba a zenébe, ami úgy tetszik
 343 2 |               múlva halommal állt az ezüst a kiterített köpönyegen. Akkor
 344 2 |                 Bajcsy András uram megfogá a derék német ácsmester, Hampel
 345 2 |                  érték, tegye kegyelmed rá a kezét, és vállalja fel,
 346 2 |                   sem kezemet, sem lábamat a kegyelmed ezüstre; no, csak
 347 2 |                 megmondani: engem nem kell a kegyelmeteké ezüst, nem
 348 2 |            magyarul rosszat, de érzem jót.~A református hitfelek annál
 349 2 |               annál kevésbé kezdték érteni a derék ácsmestert, mentül
 350 2 |                  kibontá, s azzal megfogva a fenekét, odatartá azt az
 351 2 |                  aranyak.~– Nekem nem kell a kegyelmeteké ezüst; teszem
 352 2 |                    több. Adják kegyelmetek a fa, csinálom a munka ingyen.
 353 2 |                 kegyelmetek a fa, csinálom a munka ingyen. A templom
 354 2 |                   csinálom a munka ingyen. A templom Istené van, teszem
 355 2 |                ezüst, jó lesz fizetni vele a pap, meg kántor; én nem
 356 2 |                    prédikál, se nem énekel a kegyelmeteknél; lesz a sok
 357 2 |              énekel a kegyelmeteknél; lesz a sok ezüst fundáció. Aki
 358 2 |                    rossz, de szíve van jó.~A derék ácsmester nem volt
 359 2 |                  után törtek maguknak utat a középre, s önként felajánlottak
 360 2 |                  minden munkát ingyen, ami a protestáns hitfelektől ki
 361 2 |              hitfelektől ki nem telhetett. A kovácsok, lakatosok, bádogosok
 362 2 |                igyekezettel iparkodott azt a kevés magyar szót, ami ráragadt,
 363 2 |                  mondott mindenki, hogy ez a munka tetszik odafenn az
 364 2 |                  és lőn béke és egyetértés a város lakosai között, és
 365 2 |                     és az erősebbek mondák a gyöngébbeknek: „Legyünk
 366 2 |                 egymás testvérei!”~Nem, ez a város nem fog elsüllyedni!~
 367 2 |                 város nem fog elsüllyedni!~A föld csak néha-néha rendült
 368 2 |                    jelen volt… és hallotta a fogadásokat…~Az alku hamar
 369 2 |                     Hátra volt azonban még a kegyes vállalat nehezebb
 370 2 |                   vállalat nehezebb része: a helyhatósági engedély.~Ez
 371 2 |                  az sem kerülhetett sokba: a városbíró és a tanács előre
 372 2 |          kerülhetett sokba: a városbíró és a tanács előre meg volt már
 373 2 |                   volt már nyerve eziránt; a derék német ácsmester többséget
 374 2 |               ácsmester többséget szerzett a türelmi kérdésnek a „hatvanszemélyek”
 375 2 |               szerzett a türelmi kérdésnek a „hatvanszemélyek” gyűlésében;
 376 2 |               hatvanszemélyek” gyűlésében; a tanács nem mert ellentmondani;
 377 2 |                  történt semmi ellenvetés. A jámbor takácsok és szűrszabók
 378 2 |             takácsok és szűrszabók azokban a zöld dolmányokban előre
 379 2 |                   s biztosíttatták magukat a kegyes elnézésről, nehogy
 380 2 |                    polgártársaikat.~Hanem… a legnehezebb kő még útban
 381 2 |                    és igen kemény kő, amit a csodatévő természet egy
 382 2 |                    keblébe tévesztett arra a helyre, ahol más emberek
 383 2 |                   helyre, ahol más emberek a szívet hordják: ezt a nehéz
 384 2 |              emberek a szívet hordják: ezt a nehéz követ ki fogja elemelni!~–
 385 2 |                  fogja elemelni!~– Voltunk a tanácsbelieknél, voltunk
 386 2 |                   tanácsbelieknél, voltunk a főtisztelendő uraknál szólt
 387 2 |                főtisztelendő uraknál szólt a derék atyamester. – Felőlük
 388 2 |                 atyamester. – Felőlük akár a Sion hegyét ide építhetik
 389 2 |            kegyelmetek; hanem még hátravan a tekintetes alispán úr. Már
 390 2 |                   vagyon; nekem pedig mind a kettő mértékkel vagyon,
 391 2 |                    mértékkel vagyon, és az a tekintetes úr előtt nem
 392 2 |                 előtt nem lészen elegendő.~A jámbor atyafiak egymásra
 393 2 |     deszkakereskedő, és így honorácior, de a becsületes úriember azzal
 394 2 |                  ki magát, hogy neki ugyan a neve Beő, de a beszéde éppen
 395 2 |                  neki ugyan a neve Beő, de a beszéde éppen nem bő; ott
 396 2 |            küldetni; aki viszont biztosítá a gyülekezetet, hogy ő nemrég
 397 2 |          vállalhatá. Végre Mészáros János, a megköpönyegtelenített hajóslegény,
 398 2 |                   hajóslegény, ott állván, a középen, elkiáltá magát:~–
 399 2 |                  fogadá az ajánlatot, mely a megbízatás nagy fontosságának
 400 2 |                   voluntas tua. Légyen meg a te akaratod!~Okosabb emberek
 401 2 |                 nem illik; ahová őt azután a küldöttség többi tagjai
 402 2 |           benyújtványon vagy magánlevélben a címzetből valamelyik hiányzik,
 403 2 |                  Nem ismerem ezt az urat.”~A Malárdy-család igen régi
 404 2 |          Malárdy-család igen régi eredetű. A legelső ős, Zotmund, még
 405 2 |               kürtből. Ő tűzte le dárdáját a Beszkidek legelső hegyormára
 406 2 |               Beszkidek legelső hegyormára a honkeresők közt; azt a hegyet
 407 2 |          hegyormára a honkeresők közt; azt a hegyet most is Dárdahegynek
 408 2 |                 saját úri kezeivel felköté a gonosz nyakravalót Cobor
 409 2 |                 nyakravalót Cobor vezérnek a róla elnevezett hegyen:
 410 2 |                   elnevezett hegyen: innen a dárdai és coborhegyi előnevek.
 411 2 |                  nyerte Szent László alatt a cserhalmi ütközetben, amidőn
 412 2 |               cserhalmi ütközetben, amidőn a csata kezdetén azt mondá
 413 2 |                   csata kezdetén azt mondá a királynak: „Ma ládd, uram,
 414 2 |                mint fogok dolgozni”, innen a Malárdy név. Ezt a hírneves
 415 2 |                   innen a Malárdy név. Ezt a hírneves család minden tisztelőjének
 416 2 |               tisztában lenni afelől, hogy a három részre osztott címerpajzson
 417 2 |                    címerpajzson mit jelent a kétfarkú oroszlán a véres
 418 2 |                 jelent a kétfarkú oroszlán a véres emberfővel, meg a
 419 2 |                    a véres emberfővel, meg a zászlós halom és a zöld
 420 2 |                     meg a zászlós halom és a zöld élőfa. Valamint arról
 421 2 |                    lenni mindenkinek, hogy a Malárdy-családnak ősidők
 422 2 |                  hivatalokat viseltek, sőt a mostani alispán nagyatyja
 423 2 |                  is volt kandidálva. Arról a végrendeletről pedig éppen
 424 2 |                bírnia mindenkinek, melyben a család hatalmas alapítója
 425 2 |                     vagyoni része mindjárt a nemesnek maradott atyafiak
 426 2 |           mindaddig, míg az ónodi gyűlésen a kurucok a dokumentumokat
 427 2 |                   ónodi gyűlésen a kurucok a dokumentumokat meg nem égették.
 428 2 |               vérszerinti rokonságban volt a Malárdy családdal.~A Malárdyak
 429 2 |                  volt a Malárdy családdal.~A Malárdyak tehát régen lehetnének
 430 2 |                   büszkén említhetik, hogy a köznemesek között az ő családjuk
 431 2 |           köznemesek között az ő családjuk a legelső, s e részben igazat
 432 2 |                 igazat adnak Caesarnak, ki a Malárdy-családot – a véletlen
 433 2 |                    ki a Malárdy-családot – a véletlen kedvezése által –
 434 2 |             hercegek, akik ott birtokosok, a várkormányzók és generálisok,
 435 2 |                   ő szemöldökei igazgatják a szónoklatokat a megyegyűlésen;
 436 2 |                 igazgatják a szónoklatokat a megyegyűlésen; az ő „favora”
 437 2 |                     fastusa” eldöntő indok a bírák ítéletében; az ő akarata
 438 2 |                   ítéletében; az ő akarata a törvény.~És az ő akaratát
 439 2 |               ingatja semmi.~Semmi? Még ez a rengő föld sem? – Az sem.
 440 2 |              elmondok róla egy pár adatot.~A rémület legelső órájában,
 441 2 |                 anya gyermeke bölcsőjétől, a katona őrhelyéről: Malárdynak
 442 2 |                  első gondja az volt, hogy a megyeház folyosóit végigjárta
 443 2 |              elfutott. Egyetlen hajdú állt a folyosón, aki ijedtében
 444 2 |                  aki ijedtében nem találta a kijárást. Azt megragadta: „
 445 2 |           megragadta: „Mától fogva te vagy a hajdúk őrmestere, és tudtul
 446 2 |              hivatalából el van bocsátva.” A reszkető ember nem bátorkodott
 447 2 |                   tenni, s ott maradt. Még a földrengésnél is jobban
 448 2 |               jobban félt az ő haragjától.~A legveszélyesebb órákban
 449 2 |                 órákban maga mellé rendelé a megyei jegyzőket, ügyészeket
 450 2 |           esküdteket, s sorról sorra járva a megyeház termeit, vizsgálatot
 451 2 |                   ki, meddig tartanak még. A levéltár padmalya egészen
 452 2 |              keresztbe volt már nyílva, és a szegletfalak elváltak egymástól,
 453 2 |                   elváltak egymástól, hogy a padlás gerendái közé lehetett
 454 2 |              gerendái közé lehetett látni.~A nagy, ódon szekrények úgy
 455 2 |           kényszeríté hivatalnokait leülni a reszkető asztalok mellé,
 456 2 |                    székekre, előszedegetni a dörömböző almáriumok csomagait,
 457 3 |                                            A kemény ember~A levéltárt
 458 3 |                             A kemény ember~A levéltárt a földszinti szobákba
 459 3 |                   kemény ember~A levéltárt a földszinti szobákba kellett
 460 3 |                   nem látszottak szenvedni a földrengés alatt. Az emberek
 461 3 |           bolthajtás mögött, onnan intézte a működést.~Valaki észrevette,
 462 3 |                 Valaki észrevette, hogy az a bolthajtás is ketté nyílt
 463 3 |                  bolthajtás is ketté nyílt a tetején, s e nyílás miatt
 464 3 |                  tetején, s e nyílás miatt a zárkő néhány ujjnyival alábbcsúszott;
 465 3 |                 egész boltozat összeomlik.~A jelenvolt hivatalnokok mind
 466 3 |                   hivatalnokok mind látták a veszélyt, de senki sem szólt
 467 3 |                  Tekintetes alispán úr, az a kő mindjárt leesik.~Malárdy
 468 3 |                 előbb tetőtől-talpig nézte a hívatlan megszólalót, azután
 469 3 |              azután nyugodtan pillanta fel a boltozatra, s azzal a legtisztább
 470 3 |                  fel a boltozatra, s azzal a legtisztább csengésű, teljes
 471 3 |                 teljes érchangon válaszolt a hivatalnoknak:~– Csak folytassa,
 472 3 |                 Csak folytassa, esküdt úr, a maga hivatalos kötelességét!
 473 3 |              Azután még egyszer feltekinte a fenyegető zárkőre. – Egy
 474 3 |                    többször nem nézett fel a kőre. Úgy állt ott, mint
 475 3 |                férfiarcot nem gondoltak ki a szobrászok: olyan domború
 476 3 |               messze fölnyílt szemek és az a hallgatva is parancsoló
 477 3 |                mint azok ki vannak mondva.~A föld rángásai mindig hevesebbek
 478 3 |                szekrény mindenestül kidűlt a szoba közepére, kitálalva
 479 3 |            előkerülhetetlen retardatumait.~A zárkő ismét néhány ujjnyival
 480 3 |                 ujjnyival alábbcsúszott, s a kőpor hullani kezde a papírra,
 481 3 |                    s a kőpor hullani kezde a papírra, melyre írtak. Malárdy
 482 3 |             takarítva, mindenki sietett ki a veszélyes teremből; Malárdy
 483 3 |                 nagy robajjal omlott össze a háta mögött, talán éppen
 484 3 |                   háta mögött, talán éppen a bolthajtás. Hátra sem tekintett,
 485 3 |                    Mit törődik egy Malárdy a feje fölött függő kövekkel?~
 486 3 |                   sem volt szabad elhagyni a várost. Ne mondja senki,
 487 3 |                  egy Malárdy fél, és elfut a veszélyből.~Pedig a delnő
 488 3 |                  elfut a veszélyből.~Pedig a delnő ideges volt, és a
 489 3 |                    a delnő ideges volt, és a gyermekek babonákban hittek;
 490 3 |                 hittek; mégsem volt szabad a megyeház udvarát sem elhagyniuk.~
 491 3 |                    az úri családnak. Annak a gerendái is egyre ropogtak,
 492 3 |                 egyre ropogtak, recsegtek; a kemény szarufák néha úgy
 493 3 |                    szabad.~Az alispán maga a hajdúk szobáját választá
 494 3 |                   választá lakásául, annak a falain is látszottak vékony
 495 3 |                valahol egy bolthajtás volt a falban, mind lehullott róla
 496 3 |                falban, mind lehullott róla a vakolat, de az mégis hihető
 497 3 |                 mégis hihető volt, hogy ez a szoba be nem omlik. Néha
 498 3 |                   be nem omlik. Néha ugyan a magasabbról aláhulló omladék
 499 3 |             hordani.~Ezen szoba alatt volt a börtön.~És ezen börtönben
 500 3 |                 lánccsörgés volt hallható.~A várnagy elkékült ajakkal