Rész

  1 1 |       kísértő megfordítva kiáltá azt neki vissza: „Aró za trev tőtteknezit.
  2 2 |              volna látni, ki mondhat neki ellent, midőn ingujjával
  3 2 |           azzal menté ki magát, hogy neki ugyan a neve Beő, de a beszéde
  4 2 |      nyelveken beszélni tanítá, majd neki is segítségére leend. Csupán
  5 3 |           csak még egy taszítás kell neki, hogy kiváljon, s akkor
  6 3 |              s az nagyon megtetszett neki: milyen jó volna az az ő
  7 3 |           azt kérdé tőle, hogy van-e neki hát szép bábuja.~– Van bizony,
  8 3 |            izmos tenyerét, azt mondá neki, hogy menjen vele.~János
  9 3 |       érzelemtől, s midőn erőt adott neki a magasztos ihlet, hogy
 10 4 |             felül betintázta: fogá a neki küldött levelet, s mindjárt
 11 4 |          Bajcsy uramnak”, azt mondta neki, hogy „Öt hímes és egy anyás”.~
 12 4 |             feleségéhez, azt mondván neki, hogy ezt örökbe fogadja,
 13 4 |           Bajcsy András uram elmondá neki a sajnálatos történetet.
 14 4 |             szemébe, és nem feleltek neki semmit.~Végre kénytelenek
 15 4 |            Az alispán büszkén felelt neki:~– Hogy e ház megszűnjön
 16 4 |          egész családjára; ne legyen neki öröme magzatokban, ne legyen
 17 5 |             Nem mondta, hogy kell is neki ilyen hosszú képű delnő,
 18 5 |               ne kínozza, és hagyjon neki békét.~Mind nem használt;
 19 5 |              a tisztelendő úr, adott neki az Isten eleget. Leányok
 20 5 |            mulasztott, úgy-e? Könnyű neki azt helyrehozni. Egy nap
 21 5 |            nem is látná; alig felelt neki az akkoriban szokott üdvözlésre~–
 22 5 |               pedig már haza kellett neki érkezni.~A másik ajtón azonban
 23 5 |     üdvözölték őt nyájasan, elmondák neki, mily őszintén örül valaki
 24 5 |    szomorúságról, bánatról beszéltek neki.~És Thádé úr mindazt a beszédet
 25 5 |     Bodrog-parti helységből írta azt neki egy lelkésztársa, melyben
 26 5 |              magához Lilát, megsúgta neki, hogy ismét útra fog menni:
 27 5 |         készen.~Lila útravalót akart neki sütni. Thádé úrnak ekkor
 28 6 |              unszolására, ki viszont neki akarta átengedni helyét.~
 29 6 |          mellé, s félhátat fordított neki.~Az asztalfőn jobbról az
 30 6 |   kávéscsészét eléje tevé, szolgálva neki, oly mélyen pillanta arcába
 31 6 |    kegyelettel beszélt atyjáról, ami neki igen jól illik, s midőn
 32 6 |              s egyúttal hadd küldjem neki ezt a néhány aranyat fájdalmai
 33 7 |             eredeti nyíltszívűségén?~Neki sem volt szabad kevésbé
 34 7 |           Viktor kezét, és azt mondá neki:~– Ha úgy rendelte az ég,
 35 7 |             poharak nem ártottak meg neki, bizonyíták azon ragyogó
 36 7 |            látszott ajkai körül, ami neki igen jól illett.~Annyira
 37 7 |         komédia alatt hátat fordítva neki, fecsegett Eudemiával.~Az
 38 7 |         hozzá; s még egyszer odaadta neki a gyűrűt.~A kelet-indiai
 39 7 |              elhaladt, vállára ütött neki.~– Vigyázzon magára, atyafi,
 40 7 |           nevetett azon, s jól esett neki észrevenni, hogy Viktor
 41 7 |            urambátyám meg nem tiltja neki.~Odakünn átadták neki a
 42 7 |         tiltja neki.~Odakünn átadták neki a csizmáit, miket nagyon
 43 7 |             őszinteség hangján mondá neki, leemelve fejéről kabalisztikus
 44 7 |      Viktorra, ki egészen mást ígért neki, de Viktor kikerülte szemeit.~
 45 7 |       tekintgetett Viktorra, s akará neki mondani: „Meg van ön tébolyodva?”
 46 7 |             meg két kézzel, feszítsd neki magadat; ugye hogy nem megy!~–
 47 7 |         volna, de Viktor nem hagyott neki rá időt, mint valami fiatal
 48 7 |              alispánné is azt mondta neki: „Derék fiú”.~Az a szép
 49 7 |             meg, ezt senki sem merte neki megmondani, ő csak annyit
 50 7 |        lépett be; a nagy szobor inte neki, hogy csak jöjjön be, tudtul
 51 8 |         tavat; azután leckéket adott neki a tőrvívásban, ami akkortájon
 52 8 |             egyre dühösebben feszült neki a habnak, a hullám szállt
 53 8 |              ifjú nyakát, és mondott neki olyan szót, melyben két
 54 9 |        alispán félkomolyan azt mondá neki: „Önnek magának is gardedámra
 55 9 |          sokszarvú betűivel azt írta neki, hogy már ővele nemigen
 56 9 |       örömanya azt kénytelen mondani neki „édes fiam”.~A jó, nemes
 57 9 |      felfordítva mutat; nem tetszett neki Viktorban, hogy olyan fiatal:
 58 9 |           olyan fiatal: anya kellene neki még, nem feleség; nem is
 59 9 |               Később még jobban fájt neki az, hogy Kálmán maga is
 60 9 |              kezei közül, azt mondva neki: „El innen, én anya vagyok,
 61 9 |               az alispánné nem szólt neki semmi szót, hanem mostohaleányát
 62 9 |          szemrehányás hangján mondva neki:~– Ez az úr – egy országos
 63 10|           száraz, hideg hangon mondá neki:~– Végezzünk: az idő halad!~
 64 10|         miután Thaddeus úr azt mondá neki, hogy a szemfényvesztők
 65 10|           kalandokat; mikor elmondám neki, hogy szöktem és rejtőzni
 66 10|           még csak levelet sem írtam neki, sem őt meg nem látogattam;
 67 10|             báró azt állítá, hogy az neki sok mulatságot fog szerezni.
 68 11|               és bocsáss meg azokért neki, miket te ellened vétett.
 69 12|              Ah, milyen kedves dolog neki végigsüvölteni ott azon
 70 12|             erdőségek: mehet, amerre neki tetszik.~Itt egy homokhatárt
 71 12|             az udvarra; hadd örüljön neki a gazda: nyitva feledt padlásajtókat,
 72 12|            aludni tudnának ez éjjel, neki az már kevés.~Micsoda látások
 73 12|              volt az, a rohanó szél; neki is arra kellett rohanni,
 74 12|       rohanni, amerre a szél akarta, neki is sietős dolga volt, mint
 75 12|         fákkal, a kertek virágaival, neki a ház legszebb, legféltettebb
 76 12|      menyegzői éjszakán, s azt mondá neki:~– Én vagyok! Én vagyok
 77 12|          erre fejét, s hevesen monda neki, megfogva mindkét kezét
 78 13|               de jól járt. Jobb volt neki egy héttel hamarább, mint
 79 13|             Hát már aztán miért volt neki olyan jó hamarább meghalni?~
 80 13|        törölte bele, olyan jól esett neki a nevetés.~Mákosné nagyasszony
 81 13|             mint a vadmacska, rohant neki tíz körömmel a pajkos siheder
 82 13|      meglátta Bajcsy uramat; köszönt neki – és ott maradt.~Lehet ennél
 83 13|           Bajcsy uramnak, s elmondta neki, hogy mit álmodott.~És azt
 84 13|           már csak mégis meg kellett neki mondani, mert most az egyszer
 85 14|            nyerjen, mint én kívántam neki rendeleteim által szerezni
 86 15|             s melyből ki-ki azt, ami neki legjobban megtetszett, ismét
 87 15|         gesztust; mikor pedig valami neki nem tetsző beszédet mondtak,
 88 16|        Bajcsy Andrást, miért kellett neki most idejönnie, miért kellett
 89 16|             kandidatúrába. – Ott van neki Bajcsy András.)~A jámbor
 90 16|             őt illették, nem az fájt neki: hanem az, hogy őrajta bukott
 91 16|               előre kijelentve, hogy neki itten semmi dolga sem lesz;
 92 16|             mindenki ráismert. Örült neki; milyen remek albuma lesz
 93 16|         Vasadyt szólítsa fel: miután neki ott semmi hivatalos minősége
 94 17|       fuldokló zokogástól könyörögni neki, hogy ne mondjon ilyen rettenetes
 95 17|            nagy feladat elviselésére neki nincs egyebe, mint becsületes,
 96 18|          vége felé érve, úgy tetszék neki, mintha azt a szegletházat
 97 18|         állapotában nagyon jól esett neki olyan utcába tévednie, ahol
 98 18|           minden házra: úgy tetszett neki, mintha messze földről,
 99 18|             sürgeté soha; többet ért neki azoknál az alispán pártfogása.~
100 18|            beszélni sem tudott; volt neki egy kis aranycsipkés fejkötője
101 19|         kapuban őrt álló hajdú mondá neki, hogy e pillanatban kereste
102 19|         haldoklik, megütötte a szél, neki szólt ez a lélekharang.~
103 19|              vissza sógorának, hogy „Neki éppen úgy lábaszárához rozsdásodott
104 19|           végrendeletet hírül hozták neki. Ismerte a jó öregurat;
105 20|    bosszantani, mert az szerezte meg neki azt a gyönyörűséget, hogy
106 20|             Ilyen kedves embere volt neki az egyetlenegy fia, Viktor,
107 20|           azután pokrócból varratott neki ruhát, abban kellett neki
108 20|            neki ruhát, abban kellett neki járni; nyolcesztendős korában
109 20|             neveltetni, de nem adott neki zsebpénzt. A fiú azután
110 20|             apjára, majd ő is csinál neki egy kis tréfát. Hogy fog
111 20|              kis tréfát. Hogy fog az neki tetszeni?~Megismerte Gutai
112 20|             A szerencse is kedvezett neki, sohasem találkozott Lőrinc
113 20|             az ifjút, míg az elmondá neki e lépése okait, mint szégyeníté
114 20|            Kálmántól, hogy szerezzen neki valahogy ez embertől egypár
115 20|           megsiratá, és megbocsátott neki, ahogy szokás azoknak megbocsátani,
116 20|        méltóságos báró mégis adhatna neki különb libériát. A kutyás
117 20|            olyan cserjéknek hajtotta neki a lovat, amikből ki nem
118 20|    tolvajokat, rablókat; mit mondunk neki? De minek is bíztam magamat
119 20| tulajdonképpen mindenütt „elöl” volt neki. Ez a parkra nyíló éjszaki
120 20|             kis embernek; mondott is neki valamit medvenyelven, ami
121 20|           tisztelendő uram, hogy van neki egy vizslája, aki előtt
122 20|          lábát; ha pedig azt mondják neki, hogy ő itthon marad, kutya
123 20|       nagyságos urat; ha nem tetszik neki, tegyen róla!~– De kedves
124 20|            az ajtót, s nevetve mondá neki, hogy már bejelentette a
125 20|              barátságos hangon mondá neki:~– Megbocsásson, jó tisztelendő
126 20|            bitorolta…~– Köszönje meg neki, hogy becsületet szerzett
127 20|              azután is elég lesz még neki kiszaladgálni a bolondját.~
128 20|   dehonesztáció, becsukattam egy kis neki való leckére; ami pedig
129 21|            legszebbet, akit családja neki szánt, akiben örömüket lelték
130 21|            több csapás; maradjon meg neki az, amije még megmaradt:
131 21|             akkor röviden azt mondta neki:~– Én báró Kadarkuthy Viktor
132 21|              A pap alázatosan felelt neki:~– Elismerem, uram, hogy
133 21|             nagy szárazon azt felelé neki: „az”.~– No, akkor elő fogja
134 22|      félretekint, mindig úgy tetszik neki, mintha azok a képek ott
135 22|             magát, s az is jól esett neki.~Egy napon azonban a szokottnál
136 22|        hiszen bizony rövid ideig fog neki alkalmatlanságára lenni,
137 22|           volna magát, kezet csókolt neki, ami a derék férfiút tökéletes
138 22|             szolgát, aki nem sietett neki kinyitni az ajtót, hogy
139 22|             kásás kofával, hogy meri neki kínálni a köleskását, s
140 22|            vadember akkor ezt mondta neki: „Hol van a testvéred? Mondd
141 22|              esett volna oly dühösen neki annak a hóbortosnak. Azután
142 22|            hajdút, s parancsot adott neki, hogy vezesse le Mákosné
143 22|          asszonyomat, és mutassa meg neki a numero négyet, azután
144 22|        gondolni, hogy mit mutogatnak neki azon.~A hajdú onnan ismét
145 22|      véletlenből sem, hanem kikerült neki a szomszéd utcába, s ha
146 23|              kiverte a házából, hogy neki adja elő a fiát, a meghalt
147 23|         vállát. Mit mondhatott volna neki, ha már úgyis tudott mindent?~
148 23|            azután engesztelően szólt neki:~– Ne beszéljünk ma erről
149 23|            találkoznom, és nem fogom neki megbocsátni azt, amit az
150 23|         rokkán ülő asszonyság nem ád neki valami magas fogalmakat
151 23|          Malárdyné pedig éppen olyan neki való asszonyság volt, akinél
152 23|             el nekem; majd én átadom neki.~– Azt nem lehet, asszonyság,
153 23|          lehet, asszonyság, azt csak neki magának mondhatom meg. Ez
154 24|           Kálmán meg nem bocsáthatná neki azt soha; mert ő szereti
155 24|         látni.~Ez új fény azt mutatá neki: „Ti harcban éltetek egymással,
156 24|              lelkésztársamhoz; mondd neki, vegye fel palástját, kösse
157 24|         előtte. Senki sem magyarázta neki a mondást. Ő hallgatva távozott
158 24|       dialektikájával. Thaddeus inte neki, hogy ne szóljon.~– Az én
159 24|             ember: olyan kincset fog neki adni halála óráján, mely
160 24|             címzett urat, és adja át neki tüstént.~Mit cselekvék?~
161 24|              árva, én jó atyja fogok neki lenni.~Gutai Thaddeus ránézett
162 24|           Gutai elküldött Viktornak?~Neki egy kő esett le szívéről.
163 25|      egyenesen haladni tartoznak; ad neki vért, kedélyt, gondolatot,