Rész

  1 2 |              megannyi testületekben. Ne feledjük azonban, hogy a
  2 2 |              hátra a közbeszólóra.~– Ne zavarják kegyelmetek az
  3 2 |              az Istent imádhatnák, s ne kényszerülnének elvándorolni,
  4 2 |            Mi jó embereket lehetünk. Ne félje magát senki.~Azután
  5 2 |            Eressze engem, Bajcsy úr. Ne tréfálja így! Én bizony
  6 2 |          kegyelmed ezüstre; no, csak ne haragudja magát nekem: meglehet,
  7 2 |              valami nevezetes dolgot ne követett volna el! Valamennyien
  8 2 |              vágyódással őseiket meg ne alázzák: tudniillik grófi,
  9 2 |             se el-, se fel-, se meg- ne vegyenek: hanem amint valaki
 10 2 |        osztassék fel, hogy az elődök ne legyenek kénytelenek pirulni
 11 3 |            szabad elhagyni a várost. Ne mondja senki, hogy egy Malárdy
 12 3 |          fejük fölött dobogni, addig ne nyugtalankodjanak, ha pedig
 13 3 |         cipellője, arany a fésűje.~– Ne féljen semmit, majd mindjárt
 14 3 | figyelmeztetésül mondá:~– János, meg ne haragítson, azt mondom,
 15 3 |             egymás között: miszerint ne legyenek e város falain
 16 3 |      egyenlőek legyünk mindnyájan, s ne legyen e mi városunknak
 17 4 |              válván, lehordassék, és ne legyen ottan többé.~Bajcsy
 18 4 |               amelyet Gutai uram meg ne lesett, és gyűjteményébe
 19 4 |             lesett, és gyűjteményébe ne sorozott volna; nem volt
 20 4 |     gyermekeire és egész családjára; ne legyen neki öröme magzatokban,
 21 4 |              neki öröme magzatokban, ne legyen vigasztalása utódaiban,
 22 4 |              vigasztalása utódaiban, ne legyen neve unokáknak általadva;
 23 4 |            annak ivadékaiból, és meg ne nyugodjanak a te fundamentumaid
 24 4 |           közé ezen szavaimat, és el ne felejtkezzél róluk… Úgy
 25 4 |            eltakarták füleiket, hogy ne hallják az átok végét; asszonyok
 26 4 |              közeléből. Senki, senki ne merjen ahhoz nyúlni! Ki
 27 4 |               mely félelemtől aludni ne engedje a város lakóit még
 28 5 |        Mákosné asszonyom első kézből ne kapta volna: a második aztán
 29 5 |             uram: „Oh, uram Istenem, ne engedd, hogy az éjjel Mákosné
 30 5 |              adta, hogy az ő nyakára ne járjon, hogy üljön otthon,
 31 5 |             maga dolga után; hogy őt ne bosszantsa, ne gyötörje,
 32 5 |               hogy őt ne bosszantsa, ne gyötörje, ne kínozza, és
 33 5 |             bosszantsa, ne gyötörje, ne kínozza, és hagyjon neki
 34 5 |        bolond… No hát! – Énnekem azt ne mondja a nagyasszony: „Jó
 35 5 |              fel tanulótársait, hogy ne viseljék a longát meg a
 36 5 |           Nekem ily bolond beszéddel ne jöjjön, Mákosné asszonyom,
 37 5 |          csókolta azt a képet.~– No, ne sírj miatta – vigasztalá
 38 5 |              fogod magát. Hazajön ő. Ne sírj!~És azután félrefordítá
 39 5 |    megveregette a hátát is.~– No, de ne sírj érte!… – S eltávozott
 40 6 |        kellemetlen ráncok és egyebek ne tűnjenek elő, akkor ismét
 41 6 |           lett volna, mely rögtön be ne lássa, hogy a két alak egymás
 42 7 |              Óh, nem „legkedvesebb”, ne mondja ezt kegyed! Ezzel
 43 7 |          nagy testet lenyel, útjában ne legyenek. Először egy pár
 44 7 |       Tekintetes alispán urambátyám, ne hagyjon! Ne engedjen ennek
 45 7 |              urambátyám, ne hagyjon! Ne engedjen ennek az ördögnek
 46 7 |       elnyelni! Nagyságos muszka úr, ne nyeljen el! Két gyermekem,
 47 7 |           kiálta rá Eudemia. – Hozzá ne nyúlj, mert rögtön elájulsz.
 48 7 |        rögtön elájulsz. Chère maman, ne engedje, ne engedje!~Hermina
 49 7 |             Chère maman, ne engedje, ne engedje!~Hermina gondtalan
 50 7 |           ezt Kálmán barátomtól: no, ne húzza ön vissza kezét, engedje,
 51 7 |              egy kissé kifáradjon: – ne mondják róla azt, hogy pihent
 52 7 |          hogy az erős Marci.~– Aztán ne hagyd ám magadat, Marci! –
 53 7 |        padokban hallatszott egy pár „Ne hagyd magad”.~Csak egy arc
 54 7 |             hogy az esés alkalmatlan ne legyen.~Még beszélt volna,
 55 7 |             csak menjen szobájába, s ne mutassa senkinek, hogy baja
 56 8 |        vigyázz, hogy a hab egymáshoz ne csapjon bennünket.~Azzal
 57 8 |           mondanám neked: jer velem, ne kérdezd hová, talán nagyobb
 58 9 |               hogy a lakodalom előtt ne szomorítsa meg Viktort azzal
 59 9 |      Viktorral atyja közelgő halálát ne is sejtesse, még csak erőszakot
 60 9 |              az egész világot: akkor ne jőjj hozzám; még négy a
 61 9 |     gyermekeire és egész családjára: ne legyen öröme magzataiban,
 62 9 |            legyen öröme magzataiban, ne legyen vigasztalás utódaiban;
 63 10|               Van-e valami vallásod? Ne felelj rá. Ne felelj erre
 64 10|              vallásod? Ne felelj rá. Ne felelj erre a kérdésre.
 65 10|         emberiekben az embereket, de ne az isteniekben az Istent.
 66 10|           csak bízzam rá magamat, és ne féljek semmit. Az első héten
 67 11|            adta saját köpenyét, hogy ne lássa a halász annak a kezein
 68 11|             úgy, hogy a halász észre ne vegye, Lőrinc lánca körül
 69 11|            Itt, itt… Gyerünk együtt, ne kérdezzük hová, talán nyomorba,
 70 11|            őt a gyalázattól, és soha ne ejtsen az én lelkem egy
 71 11|           életemnek örömeit, és soha ne tégyenek az én gondolataim
 72 12|            talán egy halottét, miért ne. És újra megcsókolja, és
 73 12|             erősen, hogy a hullám el ne szakítsa őt kebléről.~Későn
 74 12|           suttogá hozzá: „Én vagyok, ne kiálts!”~Talán ez is újra
 75 12|           olyan mélyen, hogy feje ki ne lássék abból, s jól megjegyezve
 76 13|            hogy Mákosné asszonyom be ne repülhessen a feje fölött.~–
 77 13|          várjon, majd megfújom, hogy ne legyen olyan forró.~Bajcsy
 78 13|              hallottatok, azt tovább ne merjétek adni, akkor ezek
 79 13|     elegyedett.~– Zsámfáter hordtát! Ne beszéljen olyan bolondokat!~–
 80 13|       integetett Miska inasnak, hogy ne nevessen bele, mert igen
 81 13|            egyszerre… Miska te, bele ne nevess a szavamba, mert
 82 13|       ladikon vitte magával.~– Ugyan ne beszéljen már. Ki hallotta
 83 13|              ladikon utazzék valaki; ne hazudtolja meg magát szomszédasszony
 84 13|             kézzel a száját, hogy ki ne törjön rajta a nevetés,
 85 13|             hordta! Azt mondom, hogy ne nevess, mert pofon ütlek! (
 86 13|         harapós kutyákat, amiktől be ne merjen menni, de ablakából
 87 13|             az ellenségei gyalázatot ne ejtsenek rajta.~– Nekem
 88 13|           édes komámuram, valami kár ne essék benne. Ez az álom
 89 13|           temetés. Őrizze magát, meg ne hűtse magát, kedves komámuram,
 90 13|          kedves komámuram, éhomra ki ne menjen a szobából. Le ne
 91 13|             ne menjen a szobából. Le ne vesse a flanellréklijét,
 92 13|            egyszer más valakiről is, ne csak mindig énrólam.~Ámde
 93 13|              ha én meghalok?~– Nono, ne tréfáljon kedves komámuram,
 94 14|    presztízzsel körülvéve, hogy mást ne tudjanak a kicsiny emberek
 95 15|       féltréfásan szólt rá vissza:~– Ne sutor ultra crepidam.~Bajcsy
 96 16|      mosolyogva vert Hugó vállára.~– Ne aggódjál, öcsém; elől mennek,
 97 16|                 hanem azért, hogy ti ne szóljatok miellenünk. Ámde
 98 16|            miellenünk. Ámde hogy azt ne higgyétek, mintha az én
 99 17|           eresszétek le a firhangot, ne lásson be senki az utcáról! –
100 17|          bizonyosan meg fog halni.~– Ne küldjetek doktorért, ne
101 17|              Ne küldjetek doktorért, ne menjetek a patikába! Nem
102 17|            van már, amitől meghalok. Ne sírjatok, azt mondom: még
103 17|      meghalnom. Azt mondom, hogy oda ne eresszétek a koporsómhoz,
104 17|     zokogástól könyörögni neki, hogy ne mondjon ilyen rettenetes
105 17|            ezer forintot hozzá, hogy ne tartson felettem prédikációt,
106 17|        tartson felettem prédikációt, ne szóljon felőlem semmit,
107 17|            innen, kedves gyermekeim; ne legyetek akkor jelen. Menjetek,
108 17|              nem volt beteg többé.~– Ne sírjon senki, legyetek erősek!
109 17|              urak, senki ellenvetést ne tegyen rá; és akármit cselekszenek
110 17|              velem, senki védelmemre ne álljon!~A nemes férfiú nem
111 17|           tartotta leányait, hogy el ne essenek, nem azok őt.~–
112 18|              halad, hogy egy helyben ne álljon.~Micsoda elhagyott,
113 18|         nincs oly kicsiny ember, aki ne félne, hogy még kisebb lehet.~
114 19|    Gazdaasszony parázsodra,~Hogy tűz ne légyen kárunkra,~Kitől óvjon
115 20|              ember~Borkúton vagyunk.~Ne vedd elő a térképet, kedves
116 20|        embertől egypár sor írást, de ne olyat, aminőt felszólításra
117 20|            egymást megközelítő fákba ne ütődjék, néhol oly szűk
118 20|             hogy valami veszedelembe ne vigyen, mert az nem volna
119 20|        megint elszakította a láncát. Ne féljen semmit, tisztelendő
120 20|       takarodjék haza a házába, s ki ne merje nyitni az ajtót, míg
121 20|              iránti csodálkozását ki ne fejezze.~– Minden állatnak
122 20|              énhozzám, sem őhozzá.~– Ne törődjék vele, csak olyan
123 20|        vagyok, de nem nevetek.~– Azt ne is tessék cselekedni – szólt
124 20|         mondja, hogy az enyim tréfa. Ne beszéljünk az én fiamról,
125 20|            tisztes úr övébe, hogy el ne szaladjon –, kegyelmed saját
126 20|             tagadom.~– De lássa, azt ne cselekedje! Az bolondság,
127 20|       kegyelmed maga. Hagyja őt ott, ne avatkozzék a mi ügyünkbe…!~
128 20|   vesztegetni világi vagyonnal, hogy ne cselekedje az igazságot?~–
129 20|    büszkeséggel felelt~– Az én hitem ne köszönje gyarapodását igazságtalan
130 20|      szűkölködésben, s dicsekedjenek ne a gazdagsággal, hanem a
131 20|             Majd én befogatok magam. Ne féljen, jó csendes lovakat
132 21|             az iszonyúan verő kéz is ne fájjon azután.~A nagy férfi
133 21|           most imádkozik azért, hogy ne érje Malárdyt több csapás;
134 21|          imádkozni az Istenhez, hogy ne teljesítse tovább az átkot.~      ~–
135 21|          báró türelmetlenül –, nekem ne bibliázzon, hanem feleljen,
136 21|            ön ellen; de mégis kérem: ne illesse őt előttem becstelen
137 21|  kiszabadítám önt.~– No, hát mármost ne csodálkozzék rajtam – szólt
138 22|            úgy, mintha regény volna.~Ne kérdezzük, vajon igazán
139 22|               hogy abból semmi hátra ne maradjon, mert amint üti
140 22|      felkapva, hogy a nagyasszony el ne érhesse; – énnekem kezet
141 22|    alázatossággal kegyes engedelmét, ne tessék megharagudni, hogy
142 22|       embereket, akik intették, hogy ne kísértse az Istent. Hát
143 22|               és kivált hogy azt meg ne mondjam senkinek, ki volt
144 22|           Nem hiszem, hogy patkányok ne lakjanak benne.~– Sőt a
145 23|             és mesélt nekik, hogy el ne aludjanak: olyan szép fonalat
146 23|             beszéljünk: a férjem meg ne hallja!~– Az udvaron találkoztam
147 23|        könyörögve tekinte férjére.~– Ne légy hozzá kemény. Engedd,
148 23|              félre, állj az ablakba, ne nézz rá.~Az ajtó nyílt,
149 23|        Valami lelt; mondd meg nekem. Ne titkold el előttem, édes,
150 23|         fülébe:~– Szelídebben szólj. Ne ijeszd meg, ne ejtsd kétségbe,
151 23|    Szelídebben szólj. Ne ijeszd meg, ne ejtsd kétségbe, ha szereti
152 23|             ha szereti azt a leányt, ne szólj felőle rosszat.~–
153 23|           rajtunk az egész világ. De ne gondolj énvelem: ne törődjél
154 23|               De ne gondolj énvelem: ne törődjél azzal! Élek én
155 23|           engesztelően szólt neki:~– Ne beszéljünk ma erről atyám;
156 23|         hozzá, hogy a csődülő népség ne értse.~– Demain, sur l’île.
157 24|              el sírni, hogy benn meg ne hallják.~Ekkor az egyházfit
158 24|            még élni, nem tovább, azt ne töltsük haszontalan kísérletekkel.~
159 24|       lelkész szemében könny volt.~– Ne szálljon le a nap a te haragoddal –
160 24|         ellened, szenvedtem miattad; ne vádolj be odafenn az én
161 24|             Thaddeus inte neki, hogy ne szóljon.~– Az én kincseim
162 24|          annyit eszközöljön ki, hogy ne én fűtsem a poklot, inkább
163 24|           harcunk be vagyon fejezve: ne vigyük le magunkkal a haragot