Rész

  1 1 |           hogy itt Isten van közel; őt a reszkető föld nemcsak
  2 2 |         atyamester uram kilépett az őt követők közül, a túlsó csoportozat
  3 2 |            uram kezét, és odavezeté őt az ezüsthalomhoz.~– Íme,
  4 2 | küldöttségbe menni nem illik; ahová őt azután a küldöttség többi
  5 3 |        főnökéhez.~Malárdy ott várta őt az ajtó előtt, olyan közel
  6 3 |            emberek jönnek be hozzá; őt felemelik a földről, hová,
  7 3 |         Thaddeus uramnak, felkérték őt, hogy legyen ezentúl az
  8 4 |       Thaddeus uramnak, és ellátták őt bőséges fizetéssel; kurátort,
  9 4 |             a tekintetes alispán úr őt ezennel ebédre hívja úri
 10 4 |           uram arra megy, meg fogja őt szólítani, és nevén nevezi;
 11 4 |      találmányt kezébe, és hazavivé őt feleségéhez, azt mondván
 12 4 |         homlokára, hogy megismerjék őt a te ártó angyalaid, s kikerülje
 13 4 |         ártó angyalaid, s kikerülje őt az áldás, ami onnan felül
 14 4 |            minden örömét; alázd meg őt az ő büszkeségében, tördeld
 15 4 |          büszkeségében, tördeld meg őt az ő erejében, és terjeszd
 16 5 |           volna azt a vakmerőt, aki őt „lábtyűművész”-nek merte
 17 5 |           őfelőle, hogy Bajcsy uram őt feleségül akarja venni,
 18 5 |             a maga dolga után; hogy őt ne bosszantsa, ne gyötörje,
 19 5 |           mintha ez sem lepte volna őt meg.~– Úgy? Tudom. Régi
 20 5 |          Thádé úr kezét, s bevezeté őt a szobába a másik ajtón.
 21 5 |       beszéltek: először üdvözölték őt nyájasan, elmondák neki,
 22 5 |        felelt is rá.~– Nem találtam őt sehol, sehol. Mindenféle
 23 5 |            sírj miatta – vigasztalá őt a lelkész. – Majd nemsokára
 24 5 |             súgá Lilának, odaölelve őt magához –, ha az a szegény
 25 5 |           megemlítsék, hogy térítse őt vissza Isten, hogy javuljon
 26 6 |           alispáni székkel, melyből őt soha senki ki nem mozdította.~
 27 6 |        előkelő nemesei úgy tekintik őt, mint orákulumukat, a köznemesség
 28 6 |      familiáris megszólításra, hogy őt egy ilyen zöldhajú ember
 29 6 |           családja felől, elvezette őt a terem utolsó szegletébe,
 30 6 |         Persze ebből a szerencséből őt már csak a dicsőség érdekli.~
 31 6 |          bajuszát, mintha egyenesen őt akarná bosszantani vele;
 32 6 |       lornyonját, és szemügyre vevé őt, és a fess gavallérok valamennyien
 33 7 |            teljesüljön. Emlékezteté őt, hogy még tanuló korukban
 34 7 |        furcsa szokásáról rég ismeré őt az alispán.~Ez valóban kedves
 35 7 |            is tudott lenni.~Behívta őt magához szobájába, elhagyva
 36 7 |             gondolok. Mert ez teszi őt éppen oly dacossá, oly fellengzőssé
 37 7 |       jobblétéért. Még ma meg fogom őt téríteni.~Az alispán kérdőleg,
 38 7 |          szakítsa végit a tréfának; őt mégis sértette az, hogy
 39 7 |        alispánnak, hogy nem engedte őt lenyelni.~– Menjen kend,
 40 7 |          fején pedig török fez, ami őt rettenetessé tette.~Az ember
 41 7 |         született arra magyar, hogy őt megszégyenítse, nincs már
 42 7 |          dacolt vele, s kényszeríté őt, az apát, a társalgási terem
 43 8 |    gyűlöletet, és tulajdonává tette őt a szeretet és hála által.~
 44 8 |             más életrendre szoktatá őt; reggel már hajnalban felzavarta
 45 8 |             alatt oly bátorrá tette őt, szüntelen franciául beszélve
 46 8 |    elefántcsont fuvolával lepte meg őt, s megtanítá egy könnyű,
 47 8 |         Hermina derekán, s odaölelé őt magához, másikkal vágta
 48 8 |     kormányvesztett indulat ragadta őt viharosabb örvénybe annál,
 49 9 |              hogy jöhetne haza, míg őt életben találja, mert félő,
 50 9 |      kitagadtassék, vagy elbocsássa őt most haza, és várjon rá,
 51 9 |        kiengesztelődik iránta, hogy őt is bevonta ama bűvkörbe,
 52 9 |            ez Gutai Thádé.~Mi hozza őt ez órában ide? Mi hozza
 53 9 |         homlokára, hogy megismerjék őt a te ártó angyalaid, s kikerülje
 54 9 |         ártó angyalaid, s kikerülje őt az áldás, ami onnan felyül
 55 9 |            ruházata.~A pap odavonta őt maga mellé, s visszafordult
 56 10|         levelet sem írtam neki, sem őt meg nem látogattam; sok
 57 10|      annyira sem tudott venni, hogy őt meglátogassa: az folyvást
 58 10|          Kicsoda az úr?” S mikor az őt édesatyjának kezdte nevezni,
 59 10|            semmirekellő csalót, aki őt rá akarja szedni: ez bizonyosan
 60 11|   mozdulatlanul.~A halász nem merte őt megszólítani. Az ősz férfiú
 61 11|            nevednek, hogy megmentéd őt a gyalázattól, és soha ne
 62 12|       süvöltésétől, azért én utálom őt, és ellenségemnek vallom,
 63 12|             a hullám el ne szakítsa őt kebléről.~Későn jut eszébe,
 64 12|      vonagló evickéléssel hajtották őt fel a magasba, néhány perc
 65 12|          hogy egy viharos órában az őt betakarta hosszú köpenyébe
 66 12|        közben mindig közelebb vonta őt magához… a lámpa fényesen
 67 13|         Úristen.~Bajcsy uram hagyta őt beszélni.~Végre rátért a
 68 13|            a nagyasszonyt, s hagyta őt odakívül nagy hasztalan
 69 13|          ellenséget fölfedezni, aki őt gyalázza.~Másnap megint
 70 14|        dicsőségére; amik felkísérik őt oda, hol a fejedelmek fölött
 71 14|       felkiáltással választák-e meg őt a nemesi rendek négy tisztújításon
 72 15|           egész veszedelmes vitában őt semmi sem érdekelné, egyedül
 73 16|              nem az a kacaj, amivel őt illették, nem az fájt neki:
 74 16|  Malárdy-atyafiság közül. – El kell őt távolítani.~A főispán rögtön
 75 16|             azért emeltek fel, hogy őt felmagasztalják, hanem hogy
 76 17|             el ne essenek, nem azok őt.~– Most már jöhetnek, most
 77 17|           hogy azon szerencse, mely őt oly váratlanul érte, milyen
 78 18|        lerontá templomukat; és azok őt megátkozák.~Ott állt a tér
 79 18|          földönfutók, és alázza meg őt az ő büszkeségében, szállítsa
 80 19|          hogy e pillanatban kereste őt Durday cselédje; az öregúr
 81 19|          legalább tízszer kitagadta őt már vagyonából, s szépen
 82 19|         eléje jöttek, s odavezették őt az ágyhoz, amelyen feküdt
 83 20|     elnevezték a faluját Borkútnak, őt magát Borkútinak.~A jó úr
 84 20|              Általában nem lehetett őt megharagítani. Akármiféle
 85 20|           összes emberiséggel, hogy őt bosszantsa, tréfálja minden
 86 20|             legelőször bosszantotta őt Viktor azáltal, hogy született,
 87 20|      kovácsműhelyt. Azután elküldte őt a báró Bécsbe neveltetni,
 88 20|     mezítláb maradt. A báró engedte őt mezítláb járni. A fiú az
 89 20|             zavar az ő kezébe hajtá őt, odamenekült hozzá. A bárónak
 90 20|          Lőrinc olyan emberrel, aki őt ismerte volna, fiatal diákocskának
 91 20|      legkivált azon körökben, ahová őt a báró magával hordta.~Amint
 92 20|          mint plagiátort mutatva be őt, egy olyan művel, amit ő
 93 20|       fejükben tartogatni, nevezvén őt Nemezisnek, és képzelődvén
 94 20|          félóráig hasztalan kereste őt a vizekben az öreg halásszal
 95 20|            úr előtt, s előrebocsátá őt a hágcsón.~– De vajon őnagysága,
 96 20|          deákul beszélni, ha valami őt érdekli; mert ha magyarul
 97 20|            meg azt a dekórumot, ami őt rangjánál fogva illeti.~
 98 20|           jószívű. Isten felruházta őt minden tulajdonnal, ami
 99 20|          érezte magát; szofizmákkal őt nem lehetett megszorítani.~–
100 20|              Talán bizony ki akarja őt szabadítani nemes Abaúj
101 20|     indultam meg vele, hogy elhozom őt a méltatlanul szenvedő börtönéig,
102 20|        semmi sem mozdult meg, mikor őt megláttam; pedig azt mondják,
103 20|         mint kegyelmed maga. Hagyja őt ott, ne avatkozzék a mi
104 20|         könyörgött Thaddeusnak, ami őt csak még furcsábbá tette.
105 21|            élt, mintha egyedül csak őt szolgálná.~Úgy látszék,
106 21|             öröme; annyira szerette őt a jó öregúr, hogy még a
107 21|        Malárdynak, egy édesfia, aki őt nem szereti; nincs büszkesége,
108 21|            egy fogadott leánya, aki őt szereti, ez öröme, ez reménye,
109 21|          szertelen hosszúra találta őt kinyújtani az áldott természet.~
110 21|             mégis kérem: ne illesse őt előttem becstelen nevekkel;
111 21|            azt se mondjam róla, ami őt megilleti? Még gazembernek
112 21|   gazembernek se nevezzem? de fogom őt annak nevezni, és arcul
113 21|            hogy meghalt.~– Ki látta őt meghalni?~– Én magam…~–
114 21|          után.~Thaddeus sem sietett őt kikísérni; egyik sem köszönté
115 22|       tisztította, hogy bocsássa be őt az ő tekintetes komája urához,
116 22|         borotválkozik, kegyeskedjék őt kihallgatni, mert bizony
117 22|         megy az ülésbe, s otthagyja őt a faképnél.~Bajcsy uram
118 22|           azzal a hazugsággal, hogy őt Bajcsy uram el akarja venni,
119 23|        aggodalmas sejtelemmel látta őt korán reggel távozni hazulról.
120 23|         folyvást, hogy mi bánthatja őt olyan nagyon, amitől olyan
121 23|            mert valóban úgy szereti őt a lelkész, vagy még – Isten
122 23|    elfordíthassam ősz fejéről, mely őt bizonyosan a sírba vinné.
123 23|             A háziasszony kikísérte őt egész az utcaajtóig.~Midőn
124 23|             erőszakosan betuszkolva őt a mellékszobába, rázárta
125 23|       szándékkal, hogy nem is fogja őt onnan kibocsátani, míg az
126 23|       szabott eléje.~Nem iparkodott őt többé engesztelni, nem beszélt
127 24|        nézett; hát még midőn látták őt megállni Gutai Thaddeus
128 24|           ifjút.~– Kegyelmed ismeri őt. Akaratom ellen sokszor
129 24|     verseket szaporítanak. Ha látta őt, ha beszélt vele, tudhatja,
130 24|          ott marad, és én nem tudom őt megszabadítani, mert azt
131 24|       szerelmes leány azokhoz, akik őt legjobban szerették, szüleihez;
132 24|           de azért most is szerette őt; és azután nem is vádolhatá
133 24|            kezét; azt a kezet, mely őt megátkozá, mely őt úgy megverte,
134 24|             mely őt megátkozá, mely őt úgy megverte, és megszorítá
135 24|       egyetlen fiát, és megsiratták őt; sőt még tán most is siratják.
136 24|             órára boldogabbá teendi őt, mint volt egész életében.~
137 24|            földre. Malárdy felfogta őt karjával.~És amint letekintett
138 24|             nem akar, az se keresse őt fel többet, mert ő e percben
139 25|          teremt; az élet megtanítja őt az Isten művére, aki élőket