Rész

  1 6 |         mondá:~– Én báró Kadarkuthy Viktor vagyok, báró Kadarkuthy
  2 6 |       megjegyzést tett az öregúrra, Viktor szikrázó szemekkel fordult
  3 6 |            Bécsben több esztendeig. Viktor tudatá velük, hogy édesatyja
  4 6 |           ha arról szabad beszélni!~Viktor elég gyöngéd volt észrevenni,
  5 6 |       mutatni. Vajon nem örökölte-e Viktor atyjától vallástalanságát,
  6 6 |       Tekintetes alispán úr – szólt Viktor szerényen felkelve székéről –,
  7 6 |             Hát még a kivitel maga! Viktor előre átment a kápolnaterembe
  8 6 |          szertartásnak vége volt, s Viktor egy remek hangcifrázattal
  9 7 |    nyíltszívűnek lennie. Megszorítá Viktor kezét, és azt mondá neki:~–
 10 7 |       mondhatom: legkedvesebb fiam.~Viktor a szerénység tiltakozó mozdulatával
 11 7 |  hivatalnokáét. És ő egyetlen fiam!~Viktor végighallgatá Malárdy panaszát,
 12 7 |     megtérítését bízza reám – szólt Viktor komolyan a bánatos atyához.~–
 13 7 |    csudálkozó arccal tekinte rá, de Viktor felkelt mellőle, s csak
 14 7 |       kellett szakítani. Az alispán Viktor karjára fűzve lépett ki
 15 7 |             közelebb ült Malárdyhoz Viktor, mindjárt az asztalfő mellett.
 16 7 |           mindig Viktorra köszönté.~Viktor állott elébe, s kiitta poharát
 17 7 |        férfiakon végigmentek, akkor Viktor mondá: „Szállok kendnek!”,
 18 7 |            jelt adott a felkelésre. Viktor arcán még csak szín tekintetében
 19 7 |             most abból ért valamit.~Viktor nem ült le; a hölgyek körül
 20 7 |        kegyed, mademoiselle – szólt Viktor Eudemiához –, a jámbor atyafi
 21 7 |         egy-egy fél terrem – – tét.~Viktor nem sokat ügyelt a bűvészre:
 22 7 |            leszállt a színpadról, s Viktor vállát érinté varázsbotjával,
 23 7 |          atyafi nagyon bámult, hogy Viktor rögtön tengeri macskává
 24 7 |            gyűrűt, s’il vous plaît.~Viktor könnyedén bólintott felé,
 25 7 |           itt van az ujjamon – szól Viktor félvállról hozzá; s még
 26 7 |     pisztolyba, kilőtte a levegőbe.~Viktor azalatt egyik helyről a
 27 7 |             pillanatra érzé, mintha Viktor hozzá ért volna; de azért
 28 7 |          lesz örökké viselni – súgá Viktor Hermina felé. Nem hallhatta
 29 7 |         esett neki észrevenni, hogy Viktor is mily megvetéssel nézi
 30 7 |       tallér? Lehetetlen az – szólt Viktor, s felemelé nyugodtan az
 31 7 |       ejtette el.~– Ez villanyütés.~Viktor mosolygott.~– Csak nem hiszi
 32 7 |        miért nem árt nekem? – szólt Viktor mosolyogva s felmutatva
 33 7 |         gondtalan bizalommal nyújtá Viktor elé kezét: az ifjú odaszorítá
 34 7 |       tudomány adeptusai ismerték.)~Viktor egyenes válasz helyett meleg
 35 7 |         egészen mást ígért neki, de Viktor kikerülte szemeit.~Az ifjú
 36 7 |        alispánné asszonyság – szólt Viktor mohón –, kegyed is óhajtja,
 37 7 |          Meg van ön tébolyodva?” De Viktor sem oda nem nézett, sem
 38 7 |             a kritikus szemöldökét.~Viktor különös zavarban látszott
 39 7 |         szép-e?~– Óh, szép! – szólt Viktor akadozva, s nem akart többet
 40 7 |             ki fogja azt igazítani.~Viktor csak húzódozott, míg végre
 41 7 |            Erdélyben élt – viszonzá Viktor.~Kálmán szelíden mondá,
 42 7 | gyermekkoromban megtanultam – szólt Viktor –, ha kívánja ön, elmondom.~
 43 7 |     reszkettek, lélegzete elállt; a Viktor által elmondott versezet
 44 7 |            Hugó Oszkárnak, hogy ezt Viktor még gyermekkorában tanulta.~
 45 7 |             gyermekkorában tanulta.~Viktor pedig elég kegyetlen volt,
 46 7 |      pillantással odatekinte közben Viktor fehér kezeire, miknek nőiesen
 47 7 |         sóhajtott rá, s félrenézett Viktor felé, ki egykedvűen suttogott
 48 7 |      felcsattanó szó a nézők közül.~Viktor szava volt az.~– Ki meri
 49 7 |       legyen.~Még beszélt volna, de Viktor nem hagyott neki rá időt,
 50 7 |       karjait, oly erővel mélyedtek Viktor ujjai az atléta vastag izmai
 51 7 |             otromba mázsáló vas.~De Viktor kezei nem bocsátották el
 52 7 |         túlsó oldalon amaz levágta, Viktor csak féltérddel érte a földet,
 53 7 |             Az ajtó nyílt, és rajta Viktor lépett be; a nagy szobor
 54 7 |         bámulat vegyületével lépett Viktor elé, mindkét kezét eléje
 55 8 |                  A kalábriai köpeny~Viktor e naptól fogva kedvence
 56 8 |          Kálmán egészen átváltozott Viktor befolyása alatt; Viktor
 57 8 |             Viktor befolyása alatt; Viktor más életrendre szoktatá
 58 8 |            Kálmán nem tudott úszni, Viktor néhány nap alatt annyira
 59 8 |           menni, hogy beszéljen is. Viktor néhány nap alatt oly bátorrá
 60 8 |             eltemetni nem lehetett; Viktor arról is gondoskodott, hogy
 61 8 |     ábrándozék egyszerű tilinkóján. Viktor egy pompás elefántcsont
 62 8 |            komédiázás volt lealázó.~Viktor mindenkinek kiismeré védtelen
 63 8 |          szivéhez jutni. Ő nem volt Viktor részén soha. Midőn mindenki
 64 8 |          Hermina?~Ő volt az, akivel Viktor legkevesebbet foglalkozott.~
 65 8 |             ünnepély a másikat érte Viktor kedvéért. Egyik nap hajtóvadászat
 66 8 |  lófuttatások válták fel egymást. – Viktor mindenütt kitűnő szerepet
 67 8 |           kellene ma a vízre menni.~Viktor kinevette az öreget.~– Az
 68 8 |           ezüstszirén alakoskodott.~Viktor evezett a harmadikon; ez
 69 8 |             zavarba hozták, azalatt Viktor és Kálmán kinn voltak a
 70 8 |           Kálmán elővevé fuvoláját, Viktor gitárját, s a csónakokat
 71 8 |       valaki nem lehetett más, mint Viktor.~Amint Viktor erős bariton
 72 8 |             más, mint Viktor.~Amint Viktor erős bariton hangja zendült,
 73 8 |             sűrűbben lehet hallani.~Viktor és Kálmán csónakjai néhány
 74 8 |            csapjon bennünket.~Azzal Viktor mindkét evezőt kezébe kapva,
 75 8 |     szemközt.~– Kegyed fél? – szólt Viktor, a dalt megszakasztva.~–
 76 8 |          védelem ilyen vihar ellen. Viktor elnézte, mint reszket a
 77 8 |         szép, deli idomokhoz tapad.~Viktor hátranézett Kálmán után:
 78 8 |            nyújtott kezet, s odaült Viktor mellé, a bő kalábriai köpeny
 79 8 |           betakarta mindkettőjüket.~Viktor érzé, mint reszket a hozzá
 80 8 |              Vigyen ön ki a partra.~Viktor ránézett, és mosolygott;
 81 8 |           volna ott a víz fenekén”.~Viktor most már egy kézzel sem
 82 8 |         csóknak mégsem volt vége…~– Viktor! Hermina! – hangzott egyszerre
 83 8 |      hangzott egyszerre közelükben.~Viktor hátratekintett, s a zápor
 84 8 |        közel érve hozzájuk. – Hanem Viktor, te ma rossz kormányos voltál.
 85 9 |    csónakázás után; e két nap alatt Viktor két dolgot vett észre a
 86 9 |          van még szüksége”.~Ezekből Viktor azt tanulta meg, hogy a
 87 9 |      édesatyjától, az öreg bárótól?~Viktor értette a többit. Akkor
 88 9 |        valóban örült.~Két nap múlva Viktor levelet kapott atyjától.
 89 9 |          leánya is úgy járjon, mint Viktor anyja járt: hűtlenség bizonyulván
 90 9 |             meghaljon, amikor éppen Viktor az ő leányát elveszi, s
 91 9 |             kapott.~– Én is – szólt Viktor nagyon komoly arccal.~Malárdy
 92 9 |          szokás szerint – válaszolt Viktor. Hanem a hírnök maga elmondá
 93 9 |         armentum ferreumot vesz át. Viktor aláírt mindent, tán el nem
 94 9 |             A harmadik nap reggelén Viktor ismét levelet kapott hazulról,
 95 9 |             érkezendnek, amikor már Viktor és menyasszonya útban lesznek
 96 9 |           meg a szertartásra. Pedig Viktor násznagyául Lánghy gróf
 97 9 |      kénytelenségből rántottak elő: Viktor számára Durdayt, Hermina
 98 9 |            első pillanatban felvett Viktor ellen, azt le nem bírta
 99 9 |      nemesek legbüszkébbikére.~Hogy Viktor rokonai és rangtársai nem
100 9 |          hogy szeretitek-e egymást?~Viktor alig hallhatóan rebegé a
101 9 |           kadarkuti báró Kadarkuthy Viktor”.~A lakománál egymás mellett
102 9 |  menyasszony kezdé a lejtést: midőn Viktor kivezette a terem közepére
103 9 |            én vőm – báró Kadarkuthy Viktor.~Gutai Thádé mély megvetéssel
104 10|              ezt letevé az asztalon Viktor… nem… Lőrinc elé.~A gézengúz
105 10|            hogy az igazi Kadarkuthy Viktor egyszer elédbe toppan, s
106 20|            neki az egyetlenegy fia, Viktor, akivel teljes életükben
107 20|          legelőször bosszantotta őt Viktor azáltal, hogy született,
108 20|             patkószegeket csinálni. Viktor azután azt tette, hogy felgyújtotta
109 20|      tanodában beöltözteté diáknak. Viktor két hét alatt kicsapatta
110 20|             semmit sem adni. Azután Viktor fogott Pesten egy zugügyvédet,
111 20|  zugügyvédet, aki beperelje a bárót Viktor anyai örökségéért: lehetett
112 20|         menekülhessen, kibocsátotta Viktor anyai örökét, pedig az még
113 20|             szépen ül most az igazi Viktor nemes Abaúj vármegye tömlöcében,
114 20|      vármegye tömlöcében, míg az ál Viktor helyette udvarol a delnőknek,
115 20|           letartóztatott Kadarkuthy Viktor helyébe, az utóbbinak visszaadván
116 20|     felfedezni az egész tévedést és Viktor úrfit kiszabadítani a tömlöcből.
117 21|         tréfa kivitelére, miszerint Viktor úrfit ott üldögéltesse nemes
118 21|         volt; s a valódi Kadarkuthy Viktor igaztalanul ül ott, ahol
119 21|          neki:~– Én báró Kadarkuthy Viktor vagyok.~Thaddeus kissé visszahökkent.
120 21|         elmondta:~– Báró Kadarkuthy Viktor – s egyszerre egy fejjel
121 23|            bizonyos báró Kadarkuthy Viktor.~Malárdyné ijedten taszítá
122 23| mogorvasággal.~– Én báró Kadarkuthy Viktor vagyok – szólt az idegen,
123 23|               Az úr az a Kadarkuthy Viktor? Mit akar?~– Én vagyok az.
124 23|             menjen a szolgabíróhoz.~Viktor e szóra véghetetlen megvető
125 24|         bántó volt pedig Kadarkuthy Viktor.~– Ismét ő?~– Nem segítene
126 24|           Nagyságos báró Kadarkuthy Viktor úrnak”.~És azzal a levelet
127 24|             Az ifjú báró Kadarkuthy Viktor intézte azt hozzá, tudatva