Rész

  1 1 |             éjszaka volt, amilyennel a mi békességes kis városunkban
  2 1 |                ezért a tizenkét órát a mi kis városunkban többé nem
  3 1 |         sohasem láttam színről színre, mi adja azt a hangot; valami
  4 1 |           utcára, és azt kérdené, hogy mi történt.~Pedig sokkal jobb
  5 1 |                és kérdezék egymástól: „Mi történt?” Óh, irgalmas isten,
  6 1 |               ami még azon alul van. – Mi lehet még a síron alul? –
  7 1 |         szívekbe, az a jótékony érzés, mi átélt veszély után foglal
  8 1 |             utána az a templomi sóhaj, mi ezrek fohászából származik
  9 2 |            Avagy hogyan imádkozhatnánk mi Istenhez, amidőn nekünk
 10 2 |              jobb lesz, ha folytatom a mi szomorú történetünket.~Történt
 11 2 |              az Isten…~– Tele vagyon a mi szívünk keserűséggel.~–
 12 2 |                mindnyájunknak abban?~– Mi éjjel-nappal könyörgünk
 13 2 |                tisztelik-e ők is, akit mi?~– Valóban ugyanazt.~– Nem
 14 2 |             azt a csapást szenvedjük-e mi is, amit kegyelmetek?~–
 15 2 |                hogy azt.~– Vétettünk-e mi egymás ellen valaha? Csaltuk-e
 16 2 |            mesterségét? Nem járnak-e a mi koldusaink is a kegyelmetek
 17 2 |            mint a mieinkre? Nem az-e a mi hazánk, nem az-e a mi szülőföldünk,
 18 2 |                a mi hazánk, nem az-e a mi szülőföldünk, ami kegyelmeteké?
 19 2 |       becsületes mester urak: minthogy mi más felekezeten levő együgyű
 20 2 |              Ignác uram – előfordult a mi érdemes polgári céhünk gyűlésében
 21 2 |      szenvednek kegyelmetek is, miként mi szenvedünk.~Ez nagy szó
 22 2 |                ahol nyelve hibázott.~– Mi nem ellenzünk ám az! Mi
 23 2 |                Mi nem ellenzünk ám az! Mi nem haragszunk rá egymásnak.
 24 2 |               haragszunk rá egymásnak. Mi jó embereket lehetünk. Ne
 25 2 |            kegyelmetek tudtunkra adák, mi pedig meg fogjuk cselekedni:
 26 2 |               azt döfni. – Mire való a mi vállainkon ez az ezüstlánc?
 27 2 |                ezüstlánc? Mire valók a mi kebleinken emez ezüstgombok?
 28 2 |             föld felé! Íme vessük le a mi láncainkat, rázzuk le a
 29 2 |                láncainkat, rázzuk le a mi terheinket, és építsük fel
 30 2 |              és bizony mondom, hogy az mi rajtunk nagyobb ékesség
 31 3 |              tekintett, hogy megnézze: mi volt az. Mit törődik egy
 32 3 |               megcsörrentve válaszol~– Mi deputációba jövünk: a tekintetes
 33 3 |      földszinten.~– Biz az meglehet.~– Mi van ebben a szobában, amit
 34 3 |            szent felségének tetszett e mi nyomorult városunkat olyan
 35 3 |              sincsen feljegyeztetve, e mi boldogtalan városunknak
 36 3 |                gyermekek egykor mind a mi ivadékaink előkelői lesznek;
 37 3 |             urat, legyen kegyelemmel a mi kérésünkhöz, szerezze meg
 38 3 |               hogy mondhassák egykor a mi utódaink: íme, ez is azon
 39 3 |              mindnyájan, s ne legyen e mi városunknak fele népe néma,
 40 3 |              népe néma, valahányszor a mi urunknak napja vagyon!…~
 41 3 |                 Engeded-e uram, hogy a mi házunkban beszéljünk az
 42 3 |            templomba.~A templomba! Óh, mi édes szó volt ez akkor!
 43 4 |              is mondta meg nekik, hogy mi baja van, hanem vizet kért,
 44 4 |            Sándor, László, Vince, vagy mi neved!” Míg végre rájött,
 45 4 |           Menyhértnek, Kristófnak vagy mi a csodának neveznek. Éppen
 46 4 |         kiáltani, akkor ő szaladjon.~A mi hatalmas természetbúvárunk
 47 4 |                Tudja-e kegyelmed, hogy mi ez?~Bajcsy uram azt akarta
 48 4 |              Virginiában teremne, és a mi városunkban soha ki nem
 49 4 |                kelt volna.~– Nos, nos, mi lehet az? – kérdezé a nagytiszteletű
 50 4 |              és szólni fogunk előtte a mi szívünk szerint.~És széles,
 51 4 |                más világ van.~– De hát mi baja, mester uram? Tán a
 52 4 |              megtudá Bajcsy uram, hogy mi volt az ácsmester keserűségének
 53 4 |              te sátorod ellen, akiknek mi nem vétettünk soha. Íme
 54 4 |         bennünket, és meg nem őrized a mi házunknak elestét. De én
 55 4 |           kiméretett pohár keserűségét mi kiürítjük ma; de a te kezed
 56 4 |          legyen azon, aki az ő kezét e mi hajlékunk ellen legelőször
 57 5 |             már kedves komámuram, hogy mi történt? – Mondtam, ni!
 58 5 |                s dühösen kiálta fel:~– Mi történt hát, no?~Mákosné
 59 6 |                én mindig úgy irtóztam. Mi szükség egy szobornak nevetni?~
 60 6 |             tekintetre megmondhatná-e, mi lakik azon ruhákon belül?
 61 7 |           kérdezte tőle, hogy tudja-e, mi van abban a levélben írva,
 62 7 |             hogy versei szépek; de hát mi az? Hová fog ez vezetni?
 63 7 |             művészet élveiben, amikhez mi együgyű szemfényvesztők
 64 7 |          szemfényvesztők nem értünk.~– Mi az? – kérdé az ifjú megzavarodva.~–
 65 7 |            tovább. Felkelt székéről.~– Mi menjünk addig pipázni –
 66 7 |             eléje nyújtva.~– Tudja ön, mi ég ott a kandallóban? –
 67 8 |               felelt a leány.~– Hiszen mi jegyesek vagyunk.~– Szülőink
 68 8 |          Szülőink úgy akarták.~– Talán mi magunk nem?~A leány most
 69 9 |              ráismert: ez Gutai Thádé.~Mi hozza őt ez órában ide?
 70 9 |                hozza őt ez órában ide? Mi hozza ide a híres átkozódót,
 71 10|              szokták tenni.~– Ki vagy? Mi neved?~Az ifjú csüggeteg
 72 10|        válaszolt rá:~– Gutai Lőrinc.~– Mi a mesterséged?~Erre a kérdezett
 73 10|               szobájába lépett.~– Nos, mi történt akkor? – kérdezé
 74 10|               kell mondania – tudod-e, mi volt azon bűnök között,
 75 10|               keserűségednek poharát a mi fejeinkre: adj erőt nekem,
 76 12|                kíváncsi megtudni, hogy mi lesz belőle tovább? A tűzhelyen
 77 12|              az álomkép, vagy ki tudja mi –, én a halál országából
 78 13|            észre sem vette volna, hogy mi az? De ő meglátta, megérezte,
 79 13|               fülét, s hallgatta, hogy mi fog következni.~Rettenetes
 80 13|           beteg, és nekem nem mondják! Mi baja van az Isten szerelmeért?~–
 81 13|                kedves, édes komámuram, mi legyen az? Akár a lelkemet
 82 15|               tradícióit megtartja, de mi azokat is elvetettük; nevetni
 83 15|          utolsó szikra a hamu alatt, a mi kis városunkban támadt egy
 84 15|               éppen apám írta össze.~A mi kis városunk írott lapját
 85 16|      leányainak, sem legényeinek, hogy mi baja. Egy óra múlva úgyis
 86 16|             teremben őgyelgők között a mi jó barátunk, Hugó Oszkár
 87 17|                úr senkinek sem mondja, mi baja, csak annyit állít,
 88 17|                inas kifutott megnézni: mi az, s hüledezve jött vissza
 89 17| igazságszeretet egy mázsa tudománynál. Mi diadalunkat ünnepeljük e
 90 18|               van? Kitudja, hogy él-e? Mi sorsra jutott, hová lett?~
 91 20|            hanem a kertnek kerül.~– De mi arra nem tudjuk az utat.~–
 92 20|      legnagyobb semmirekellők. Igaz. A mi hiú önhittségünk csekély
 93 20|             első imára megtanítsunk; a mi fennhéjázó szemléletünk
 94 20|           elhitettük önmagunkkal, hogy mi népek sorsát mozgatni vagyunk
 95 20|              mozgatni vagyunk hivatva. Mi nem érezzük azt az örömet,
 96 20|              első betűt le tudja írni; mi utálunk felelni a gyermek
 97 20|            gyermek együgyű kérdéseire; mi lenézzük a csekélyebb eszű
 98 20|                mint az úr a parasztot; mi dölyfösebbek, kevélyebbek
 99 20|             mint bármelyik címernemes, mi zsarnokai vagyunk családunknak,
100 20|                őt ott, ne avatkozzék a mi ügyünkbe…!~A furcsa kis
101 20|     ezüstkorsóval a k…i úrasztalára.~– Mi oknál fogva?~– Van egy igen
102 21|                         A veszett ló~A mi virágos keleti nyelvünk „
103 22|           elmondogattak nekünk, s amit mi lassankint el fogunk felejteni;
104 22|           derék, szelíd férfiút.~– No, mi a baj, nagyasszony? Hát
105 22|    tisztelettétel minőségében.~– Ugyan mi jut eszébe a nagyasszonynak! –
106 22|               arccal –, tudom én, hogy mi az illendőség, mi a becsülettudás,
107 22|                 hogy mi az illendőség, mi a becsülettudás, tudom én,
108 22|          annyit mondott rá, hogy vajon mi baja van azzal a nagyasszonynak,
109 22|             már jobban van; ott bizony mi sokáig elbeszélgettük az
110 22|             asszonyság –, mert mármost mi lesz ebből. Én az én asszonyi
111 22|           nagyon meg találta csudálni. Mi lesz mármost ebből, ha a
112 22|          valaki kérdezni találta, hogy mi újságot tud, csak sóhajtott,
113 23|                tálaltak, nem kérdezte, mi az ebéd, s felvette a ruhát,
114 23|            gondolkozott folyvást, hogy mi bánthatja őt olyan nagyon,
115 23|               hogy jár most is ebben a mi városunkban egy kötözködő
116 23|              gyöngéd, kérlelő hangon~– Mi bajod? Olyan halvány vagy.
117 24|           fejéről, talán a fejéből is?~Mi lelhette? – gondolá mindenki,
118 24|           vénségemben tanulom ismerni, mi a nélkülözés. Házaimban
119 24|                beszélt vele, tudhatja, mi szelíd, mi engedelmes fiú
120 24|             vele, tudhatja, mi szelíd, mi engedelmes fiú volt ő; nem
121 24|           Malárdyra. Gondolá magában: „Mi ketten fölöslegesek vagyunk
122 24|                  Vége van ennek, uram. Mi ketten fölösleges emberek
123 24|            Bocsásd meg bűneinket, mint mi is megbocsátunk az ellenünk
124 24|       adományról szóló levél lehet. De mi hasznát vehetné annak egy
125 24|         Malárdy visszaszorítá azt.~– A mi harcunk be vagyon fejezve:
126 24|            érthette volna, ha tudhatá, mi volt azon levélbe írva,