Rész

  1 1 |              éji őr sem jár az utcán, mert a kísértetek ráijesztettek.
  2 1 |            közelgő rosszat jelenthet, mert sohasem láttam színről színre,
  3 2 |               minden szabadabb téren, mert a nép egyben úgy sem fért
  4 2 |          tudott, sőt még szakállat is mert viselni az álla alatt körül,
  5 2 |              áhítattal leste szavait, mert azt jól tudta, hogy nemes
  6 2 |              gyűlésében; a tanács nem mert ellentmondani; az egyházi
  7 2 |             kegyelmetek valakit mást, mert oda ember kell, akinek esze
  8 2 |          hazamegy és kardját felköti, mert kard nélkül nemes embernek
  9 3 |       közelebb ér engemet, mint őket, mert éppen fölöttük lakom, s
 10 3 | vármegyeházában.~– Az emeleten nincs, mert annak a lépcsői beszakadoztak.~–
 11 3 |           szabad? Miért nem szabad?~– Mert dolga van. Azt parancsolta,
 12 3 |               haragítson, azt mondom, mert tudja azután, hogy baj lesz
 13 3 |               nagy befolyására, s nem mert több ellenvetést tenni,
 14 3 |              ember nem látta meg azt, mert dacos megvetéssel nézett
 15 3 |          hanem a publikánus meglátta, mert felnézett az Úr Istenhez,
 16 3 |             mint aki az alispánhoz el mert menni deputációba, s hatalmas
 17 4 |              kezdte reggeli munkáját, mert hiszen nem lehete még tudni,
 18 4 |            Bizonyára őutána keresztül mert volna menni még a halál
 19 4 |             férfi, hogy jobb Győrben, mert ott a zsidónak is szabad
 20 4 |            hiába imádkozunk tehozzád, mert te meg nem hallgatsz bennünket,
 21 5 |             ezt is csak onnan tudják, mert kihallik az utcára a hang.~
 22 5 |               térdig jár a szemétben, mert mindig más háza előtt söpör,
 23 5 |               Jó volna, ha tanulna!”, mert Lőrincke tanul, éspedig
 24 5 |            azután félrefordítá arcát; mert az ő szemei is nedvesek
 25 6 |          ismerteknek azon megjelenni, mert számon tartotta neveiket,
 26 6 |             megszólal; szerencsénkre, mert már nagyon belejöttünk a
 27 6 |       megivásra; de csak issza azért, mert az is módi, úri asztaloknál
 28 6 |           fekszik, mint Magyarország, mert ő emlékezik rá, hogy mikor
 29 6 |           emelkedett felfogású nemes, mert arca sima, ing elejéről
 30 6 |       furfangos edényből azt az izét. Mert ha a tetejéről ivott, akkor
 31 6 |              nevetni nem volt szabad, mert most az alispán arca különös
 32 6 |              erényét sem látta többé, mert a vallásosságot tartá minden
 33 7 |          napom, melyben reá gondolok. Mert ez teszi őt éppen oly dacossá,
 34 7 |              és maga is hátrahökkent, mert a gyűrű nem volt ott.~–
 35 7 |             Vigyázzon magára, atyafi, mert a muszka elcseréli a fejét.~
 36 7 |            Eudemia. – Hozzá ne nyúlj, mert rögtön elájulsz. Chère maman,
 37 7 |             minden eszedet és erődet, mert ha becsülettel nem birkózol
 38 7 |        mellett lesüté szemeit, és nem mert felnézni reá. Ez volt a
 39 8 |             az egész Malárdy-pártnak. Mert egy egész pártnak bizton
 40 8 |              Kálmán maga is érezheté; mert soha annyi gyöngédséget
 41 9 |              a vakandokok országában, mert ővele minden héten azt a
 42 9 |               míg őt életben találja, mert félő, hogyha ő egyszer nagyon
 43 9 |          hírrel, hogy apja haldoklik, mert attól tart, hogy majd annak
 44 9 |             volt, és nem ölel senkit, mert a hasa annyira meg van dagadva,
 45 9 |       menyasszonykoszorúdat a földre, mert jaj neked, ha hamisan esküszöd,
 46 10|             évet töröld ki életedből, mert abban nem éltél. Van-e valami
 47 10|                 Mondd, hogy énelőlem, mert más nem üldözött.~– Voltak
 48 10|    természetesen senki sem ismert rá, mert tíz év óta nem látták; az
 49 11|         lelkészt, hogy ott vigyázzon, mert forgóba jönnek. Amint keresztülvágták
 50 11|              hogy sötét legyen, s nem mert volna addig előjönni, amíg
 51 12|                de arcát nem láthatja, mert hátrafelé fordult, hanem
 52 12|           vonta vissza a kezét, talán mert amaz oly hideg volt? S takarójába
 53 13|             ablakon ki nem szökhetik, mert vas van rajta; végre azt
 54 13|           hogy de bizony feküdjék le, mert látszik a szemeiből is,
 55 13|                hogy ne nevessen bele, mert igen nagy dolgot akar mondani.~–
 56 13|            bele ne nevess a szavamba, mert pofon verlek… belép a nagytiszteletű
 57 13|            Dunába, és oda is veszett, mert meg nem találták többet,
 58 13|               mondom, hogy ne nevess, mert pofon ütlek! (Bajcsy uram
 59 13|             meg kellett neki mondani, mert most az egyszer jót álmodott
 60 14|      előszobájában pártfogását esdve; mert ő volt a megye legfőbb bírája,
 61 15|              nem! még annál is alább, mert az legalább meséit és tradícióit
 62 16|               mellett a temetőbe. Óh, mert hiszen most már tisztességesen
 63 16|           Vasady táblabíró úr az oka, mert ott áll a szavazatszedő
 64 17|              már a lábai is dagadnak, mert nem bírja róluk lehúzni
 65 17|            már maga is félni kezdett, mert a közeledő zűrzavaros hangokból
 66 17|            három fejet kell leütniök; mert ők el nem válnak tőle.~Már
 67 17|             elbámultak ez üdvözleten.~Mert megjegyzendő, hogy azon
 68 17|            város közepén hangzott el; mert most már polgárok, hajósok
 69 18|               előtt veres márványból; mert este ők is ott fogadják
 70 18|              róluk e házat!~Senki sem mert annak oszlopaihoz nyúlni,
 71 18|             annak oszlopaihoz nyúlni, mert a ház ajtajában állt az
 72 20|          legjobban tudta bosszantani, mert az szerezte meg neki azt
 73 20|               is fog többet odamenni, mert atyjának megígérte, hogy
 74 20|             rá, mind a világra nézve, mert azóta semmi hangot sem hozott
 75 20|            minden pillanatban, de nem mert kiabálni, mert attól félt,
 76 20|    pillanatban, de nem mert kiabálni, mert attól félt, hogyha most
 77 20|         röfögve kergette őket sokáig, mert egyik kocáját elgázolta
 78 20|               veszedelembe ne vigyen, mert az nem volna barátság.~–
 79 20|    találkoztak e pogány hajsza alatt, mert az tökéletesen kétségbeejtette
 80 20|           szólhatott ez a magyarázat, mert ezalatt elhagyta dacos állását,
 81 20|       beszélni, ha valami őt érdekli; mert ha magyarul beszélnek, kihallgatja
 82 20|             zúgolódhatom Isten ellen, mert hiszen ő kezembe adta a
 83 20|              én hozzám nagyon illett, mert én nem vagyok sem okos ember,
 84 20|             is ismerem azt a léhűtőt; mert én már tíz esztendeje, hogy
 85 21|             is sajogjon az ütés után, mert rettenetes az: egy embernek
 86 21|               ez embertelen hangon.~– Mert ha meghalt, akkor már halva
 87 21|  figyelmeztetett, hogy hallgassak el, mert ha ön kiszabadul, legelőször
 88 21|            mondja meg, hova dugta el, mert én addig el nem megyek innen!~
 89 22|          kegyeskedjék őt kihallgatni, mert bizony veszedelmes dolgok
 90 22|              semmi hátra ne maradjon, mert amint üti a kilencet, az
 91 22|    nagyasszony bolond embernek?~– Hát mert olyan, mint a bolond; úgy
 92 22|            meg, tekintetes komámuram, mert jobb helyen nem is beszélhetném
 93 22|             testvéred, hol a pap fia, mert ha meg nem mondod, megcsókolom
 94 22|               elereszteni a leányzót, mert egészen hátratántorodott
 95 22|           rosszhírhordó asszonyság –, mert mármost mi lesz ebből. Én
 96 23|           indíthat pert a sérelemért, mert ő viselte magát garázdául;
 97 23|               a helyet, hol és mikor. Mert akkor nem alkalmatlankodnám
 98 23|     csüggedten roskadt le egy székre, mert érezni kezdé, hogy a balhír
 99 23|               és még egy Gutai-leány (mert valóban úgy szereti őt a
100 23|         névnek utolsó hordozója vagy, mert én nemsokára leteszem azt
101 23|        honneur.~– Magyarul beszéljen, mert én nem értek másformán.~–
102 23|             beszélhetek, miért nem?~– Mert én nem engedem.~– Furcsa!
103 23|         házamból ebben a pillanatban, mert most mindjárt úgy megrakom
104 23|              az én küszöbömön többet, mert én leforrázom, megsodrófázom;
105 24|              tudom őt megszabadítani, mert azt mondja, hogyha ma nem,
106 24|            hatóságoknak feljelenteni; mert Kálmán keresné fel amazt,
107 24|             Kálmán keresné fel amazt, mert Kálmán meg nem bocsáthatná
108 24|            bocsáthatná neki azt soha; mert ő szereti azt a leányt,
109 24|               szent bort és kenyeret, mert áhítom azt.~A leány reszketve
110 24|        vacsorát felvenni nem kívánja. Mert olyan kincs van ebben a
111 24|               halottaknak se higgyen, mert a jámbor embert még azok
112 24|              a népség nagyon szereti; mert igen derék, okos és becsületes
113 24|               inkább fűtse nekem más, mert az igen alávaló hivatal;
114 24|             se keresse őt fel többet, mert ő e percben elutazik, s
115 25|            életet kell tanulmányozni, mert az élet a poézis; nem az
116 25|               ideállét költészeténél, mert az alakjainak korlátlan
117 25|            fogják már azokat ismerni, mert hiszen az újabb kor jobban
118 25|              alispánul, csupán azért, mert hitfélbeli jelölt volt,