Rész

  1 1 |         gabonáshajó tárogató tülke az, mely két-három mérföldnyi távolból
  2 1 |                 az az ismeretlen hang, mely mintha mérföldekről jönne,
  3 1 |            egész a fekete víz színéig, mely oly ijedten látszott hullámzani
  4 1 |                alóluk elfutó víz után, mely harsogva húzódott folyvást
  5 1 |                Ez a bámulatos látvány, mely több csodát mutatott a szemnek,
  6 2 |         legkisebb iskolai csengettyűt, mely egész maradt, annak csináltak
  7 2 |                az Isten látogatásának, mely nap éppen vasárnapra esék –
  8 2 |         vasárnap –, hogy azon a téren, mely mostanság szép kúpozatos
  9 2 |            találkozék egymással össze, mely úgy látszik, hogy szántszándékos
 10 2 |               azon üdvös cselekedetre, mely szerint építenének kegyelmetek
 11 2 |              Úristennek az ő haragját, mely alatt bizony annyit szenvednek
 12 2 |              teher az, és semmi egyéb, mely minket lefelé von a föld
 13 2 |            valami nagy organikus baja, mely miatt küldetését fel nem
 14 2 |      komolysággal fogadá az ajánlatot, mely a megbízatás nagy fontosságának
 15 3 |          hallgatva is parancsoló száj, mely ahhoz van szokva, hogy szavait
 16 3 |               felelősek azon tárgyért, mely a leggonoszabb lázadási
 17 3 |               a soha nem változó égbe, mely arcát meg nem másítja soha,
 18 3 |              Bajcsy uramat kurátornak, mely tisztes hivatalt ő menten
 19 4 |              nyíló folyosóval ellátva, mely végtől végig terítve volt
 20 4 |         városban olyan fontos esemény, mely az Oenothera biennis föltalálását
 21 4 |         átokkal venni körül egy házat, mely még a születendő gyermeket
 22 4 |                megrontsa; oly átokkal, mely félelemtől aludni ne engedje
 23 5 |         uramnak egy kegyetlen plágája, mely élte napját gyakorta megkeserítette,
 24 5 |                mint a Niagara-zuhatag, mely visszalöki a beléhajított
 25 6 |             külön szoba volt rendelve, mely azután tetőtől talpig úgy
 26 6 |           tartani az előkelők számára, mely alkalmakkor az alispán gyakran
 27 6 |        emelkedő nehéz selyem pufándli, mely elöl felcsípetve hátrálni
 28 6 |             lehet, azon álarc azonban, mely fehér ónból, míniumból és
 29 6 |         szegénynek, hanem hosszú haja, mely őszülés fejében megzöldült,
 30 6 |                szövetű mellény alatta, mely csípőjén alul ért: óh, ez
 31 6 |               tűz teszi veszélyesekké, mely úgy ki tudja a férfiszívekben
 32 6 |        gombokkal, fekete zsinórzattal, mely egész atlasz nyakkendője
 33 6 |              fehéres arannyal hímezve, mely csak valamivel sárgább az
 34 6 |              ügyetlen szem lett volna, mely rögtön be ne lássa, hogy
 35 6 |            mint egy csodálatos prizma, mely minden belenéző szemének
 36 6 |       bátorságát, a biztos tapintatot, mely szerint egy társaságban,
 37 6 |             egy kőszikla volt azonban, mely útjában állott, és az nagyon
 38 6 |                Lászlónak van egy bűne, mely mindazon kellemes emléket,
 39 6 |             mindazon kellemes emléket, mely a múlt évekből közöttük
 40 6 |             sajátkezűleg megütögetett, mely rosszaságának sajnosabb
 41 6 |            szívében azon derült képre, mely abban már egy egész új csendéleti
 42 6 |              azt a véletlen balesetet, mely a kántort érte, ki az esteli
 43 7 |      emelkedettség tűnt ki a munkából, mely mintegy száz versszakra
 44 7 |     legészvesztőbb varázslat történik, mely közel viszi az embert a
 45 7 |                az elfojtott sikoltást, mely akkor hangzott, midőn az
 46 7 |               általános örömriadaltól, mely azt rögtön követé.~Hogy
 47 7 |          méltatlanul érzett fájdalomé, mely elégtételt magának nem tud
 48 8 |      költészeti hajlama, oly ösvényre, mely háladatosabb és díszesebb.
 49 8 |         csónakázást rendeztek a Dunán, mely különösen Eudemia kedvenc
 50 8 |             viharosabb örvénybe annál, mely csónakja elé tátongott.~–
 51 8 |               nagyobb vészbe, mint ez, mely csak testünket fenyegeti;
 52 9 |              ez a fitymáló őszinteség, mely nem elégli meg, hogy mezítelen
 53 9 |               sajátszerű látcső képei, mely mindent felfordítva mutat;
 54 9 |              meggyújtatnak, a zenekar, mely ebéd alatt a rejtett karban
 55 9 |                száműzött szép tánccal, mely egykor annyi kellem és csábnak
 56 9 |               és csábnak adott tért, s mely később a szeles keringő
 57 9 |               vak sors kegyetlenségét, mely azt éppen ily pillanatban
 58 10|                felölté a fekete tógát, mely azután sarkig eltakarta.~
 59 10|                a kedvező elővéleményt, mely irántam támadt.~– Azt okosan
 60 10|                 s oly fénnyel járatja, mely példabeszéddé kezd válni.
 61 11|                a hosszú fehér vonalig, mely a haladó csónak után maradt.~
 62 12|                szél, az irigy szél az, mely nem engedi, hogy valaki
 63 12|             látott benyúlni egy kezet, mely az ablak zárját keresgélte,
 64 12|           vissza. Egy pár kis buborék, mely a víz színére feljön, ott
 65 12|               lágy iszapot arca alatt, mely gyöngéd párnát ígér az alvónak.~
 66 12|                 öldöklő, halálos elem, mely életet nem ád ott.~E percben
 67 12|              magát, az áldott levegőn, mely újra életet adott kínzott
 68 12|         megjegyezve magának az irányt, mely a parthoz vezet, erős lökésekkel
 69 13|      válogatottabb neme az injúriának, mely ellen a törvény nem ad semmi
 70 14|              szellő fuvall át a tájon, mely olyan szép csuda reményeket
 71 14|                 hogy egy oly hatalmat, mely csaknem korlátlan uralkodóvá
 72 14|          homlokára, valami sötét lény, mely évekkel ezelőtt ember ajkáról
 73 15|       Hyppocrene”~Azon kis városkának, mely elbeszélésem központját
 74 15|                újságlapot is adott ki, mely házról házra köröztetett,
 75 15| csizmadiamester, örökké mozgó arcával, mely egyik percben mosolyog,
 76 16|            rokon; Malárdy családtagja, mely nevet a család sarjadékai
 77 16|         függnek: ez a tárgy az ő arca, mely azoknak odakünn bűvös jelzőül
 78 17|      vármegyének ahhoz a szerencséhez, mely mindnyájunkat ért ezen a
 79 17|           hosszú, sokáig tartó éljent, mely messze a város közepén hangzott
 80 17|             érzi, hogy azon szerencse, mely őt oly váratlanul érte,
 81 18|             egy szűk sikátorba tévedt, mely olyan keskeny, hogy egyik
 82 18|             nem tudja, hogy merre jár, mely állapotában nagyon jól esett
 83 18|           gödrös, szemétdombos helyen, mely a város szebb utcái s a
 84 20|            háta mögött nagy vadaskert, mely egészen a kastély udvaráig
 85 20|            vadaskert mellett halad el, mely magas palánkkal van kerítve.~
 86 20|                társasággal találkozék, mely állt tíz személyből, kik
 87 20|               ugratott fel a tanyáról, mely azután röfögve kergette
 88 20|         mezőségen vágtatott keresztül, mely tele volt virágrabatokkal,
 89 20|              arcképre mutatva a falon, mely senki sem volt más, mint
 90 20|                 ha Isten azt a szívet, mely nem akarta elfogadni a mindennapi
 91 20|        hallgasson el egy olyan titkot, mely miatt most szenved egy ember,
 92 20|             egy elhallgatott szavamba, mely egy méltatlanul szenvedőt
 93 21|            példás igazságszeretetéért, mely szerint inkább saját családja
 94 21|           csengő hang az egyedüli szó, mely előtte arról beszélt, hogy
 95 21|        hangzott a kerti bejárat előtt, mely nagytiszteletű Gutai Thaddeus
 96 21|              szabású öltözetet viselt, mely állítólag finom kelméből
 97 22|         lakonikus rövidségű ítélet ez, mely egy hosszasan csűrt-csavart
 98 22|             olyan jó szívós arca volt, mely nem engedte a meglepetéseket
 99 22|              nem voltak ember lakói, s mely éppen csak egy kis arasznyi
100 23|              roppant birtokot; a fény, mely a Malárdy-kastélyt ellepte,
101 23|                lassan égető láng volt, mely azt porrá tette.~Malárdy
102 23|               csekély okból; azon ügy, mely nyelvemre van bízva, nem
103 23|            elfordíthassam ősz fejéről, mely őt bizonyosan a sírba vinné.
104 23|               a kéz súlyos kezd lenni, mely vállára támaszkodik.~– Kálmán,
105 24|            nincs. Ki tudja, hová lett? Mely parton temették el hideg
106 24|                abban.~És a balsorsnál, mely e szerelmet követte, sokkal
107 24|               a fatemplomot lerontatá, mely Malárdyt és Gutait, a két
108 24|            lelkész kezét; azt a kezet, mely őt megátkozá, mely őt úgy
109 24|              kezet, mely őt megátkozá, mely őt úgy megverte, és megszorítá
110 24|         Gutai-családnak hagyományozva, mely azt egyszerre gazdaggá teendi,
111 24|             hasonlatos azon glóriához, mely a dicsőültek arcait környezi.~
112 24|               neki adni halála óráján, mely egy órára boldogabbá teendi
113 25|               kornak volt képviselője, mely erős szenvedélyében egymást